Love comes by ship III. [Jiyong] (+18)

Magamra húztam őt, gyengéden birtokba vettem ajkait. Nem mert rám nehezedni, így lassan simítottam kezeimet a csípőjére, hogy leültessem ágyékomra. Megérezte kis rövidnadrágján keresztül – amit lefekvés előtt átcserélt a hosszú nadrágjáról a pizsamájára – férfiasságom. Igyekeztem önuralom alá vonni testem, hogy ne riasszam el őt. Cuppanással szakadt el ajkaimtól, besimított hideg kezével a pólóm alá. Bimbóim megkeményedtek, ahogy feltolta a kezét. Szívem hevesen kezdett el zakatolni, eme egyszerű mozdulatára. Halk kuncogás hagyta el száját, miközben az ajkaimat puszilgatta.
- Bimbó. Ennyire szereted?
- Hideg a kezed. Ha mondjuk én is a mélyhűtőben nyúlkálnék, és a melledre simítanék, neked még jobban állna, duzzadna – erre a mondatomra elpirult, nyakamba bújt.
- Ilyeneket ne mondj nekem! – motyogta. – Mit szoktak a nyakkal csinálni?
- Gyengéden puszilgatni, csókolgatni néha-néha harapdosni, szívogatni. Ha szeretnéd, kipróbálhatod, persze óvatosan, ha harapsz – simítottam végig gerince mentén.
Puha ajkait éreztem meg a nyakamon, ahogy gyengéd csókot lehel rá. Aprókat szívott érzékeny bőrömön. Hormonjaim hirtelen dolgozni kezdtek, végig futott a hideg rajtam, s egy halk sóhaj tört fel torkomból. Felbátorodva harapott gyengéden bele érzékeny erogén zónámba, s szívott egy kicsit rajta. Tenyeremmel lesimítottam kerek fenekére, belemarkoltam, erre szakadt el a nyakamtól, mivel felnyögött.
- Jesszus – sóhajtotta a fülembe, melytől újra kirázott a hideg, a vér pedig az ágyékomba tódult. – Jiyong te kívánsz engem.
- Az összes erogén zónám felfedezed, anélkül, hogy tudnál róla.
- Komolyan? – csillogott a szeme, miközben egy letörölhetetlen vigyor volt arcán.
- Igen. De most én jövök, megmutatom mi a jó ebben – kuncogtam, gyengéden végig csókoltam az ő nyakát, majd egy ügyes mozdulattal átfordítottam őt, így alám került.
Újra beletúrt a hajamba, közben csókoltam, haraptam, néha meg-megszívtam bőrét. Lábait derekam köré fonta, úgy tartott igazán közel magához.
- ______ - sóhajtottam a nyakába.
- Hm?
- Álljunk le, nem akarok elrontani mindent – támaszkodtam fölé.
- De..nem rontasz el, kíváncsivá tettél Jiyong – kérlelt szemeivel, hogy folytassam.
- Meddig engeded, hogy menjek? – húztam végig orrom nyakszirtjén.
- Ta-talán…hogy az ajkaiddal… - pirult ki.
- Mit csináljak velük? – haraptam meg gyengéden a fülcimpáját.
- Ne-nehm tudom – nyögött fel tőle.
- Kinyaljalak? – suttogtam a fülébe, mire nyögött egyet. – Helyes válasz – kuncogtam el magam. – Levetkőztethetlek? – suttogtam továbbra is.
Nagyot nyelt, majd elmerült a szemembe, s nem túl bátran, de bólintott. Óvatosan felsimítottam pólója alá, éreztem, ahogy egész testében megremeg.
- Nem ettem még embert, lazulj el. Nem lesz semmi sem – mosolyogtam biztatóan rá, majd felhúztam őt ülő helyzetbe, lehúztam róla a pólót. Hosszú haját hátra simítottam vállai mögé. Kiálló kulcscsontjára tapasztottam ajkaim, nyelvemmel cirógattam végig ott, míg ujjaimmal karjain táncoltam fel. Kíváncsi kezeim dús keblére csúsztak, először melltartón keresztül simogattam őt, markolgattam gyengéden. Jóleső sóhajok törtek fel vastag ajkai közül. Hátrasimítottam melltartójának apró kapcsához, két ujjal könnyedén szétpattintottam azt. Lassan akaszkodtam két pántjába, melyeket a vállán görgettem le könnyedén. Végig a szemeit néztem, reakcióit, azt hogy miként reagál egy-egy lépésemre. Szíve dobogását hallottam, pedig semmit nem csináltam, csak kifejtettem őt a melltartójából. Szemeimmel ezután sunyin lenéztem keblére. Rózsaszín bimbói csak úgy hívogatták összes testrészem, hogy fogjam, nyaljam, kényeztessem őt. Ujjam külső részével értem lassan hozzá domborulatához. Libabőr futott végig puha bőrén, bimbói peckesen meredtek felém, hívogatva ajkaimat, de nem tettem meg, először direkt érintettem őt.
- Milyen? – halkan kérdeztem tőle.
- Hm, csikis, de isteni érzés.
Behajoltam a nyakához, újra csókolni kezdtem őt. Nyakán haladtam végig, egészen a kebléig, ledöntöttem őt vissza az ágyra, miközben a két halma között húztam végig a nyelvemet. Ajkaimmal alig érintve bőrét, úgy haladtam át a bimbójára, mire körmeit vállamba mélyesztette. Úgy játszottam vele, mint amikor a nyelvével harcolok a dominanciáért. Körkörösen, fel-le csókoltam, szívtam rózsaszín érzékeny testrészét.
- Ah Jiyong – tört fel belőle, a tarkómnál húzta végig körmeit, végül meghúzta a hajam.
Áttértem másik mellére is, teljesen megolvadt kezeim között, mint egy fagyi. Miután kijátszottam magam dús, kerek keblein lejjebb haladtam csókommal a hasára. Pár perc sóhajtozás után nevetni kezdett.
- Mi az? – pillantottam fel rá.
- A borostád csikiz.
- Igen? – húztam végig az állam a hasán, mire megremegett, s abbahagyta. Félig nyitott ajkakkal nézte, ahogy a kis rövidnadrágjától megszabadítom, és csak egy falatnyi csipkés anyag fedi nőiességét.
Szerencsém volt vele, hisz nem félt megmutatni bájait előttem. Kicsit mardosott a lelkiismeret-furdalás, amiért pár nap ismeretség után a lábai között vagyok. Köldökébe haraptam egy kicsit, közben ujjaimat beakasztottam a vékony anyag korcába, hogy lehúzzam róla. Mindkettőnk hangosan kapkodta a levegőt, a szívverésem legalább a háromszorosára gyorsult. Kezeit becsúsztatta nőiességére.
- Nem kell eltakarnod, gyönyörű vagy – suttogtam.
- De, ez…olyan ciki – orcái vörösek voltak.
Óvatosan elhúztam kezeit, szeméremdombján csókoltam végig, majd a combjain, hogy még jobban el tudjon lazulni. Selymes bőrén végig haladni egy élmény volt. Ujjaimmal szétnyitottam rózsaszín nedvességét, s egy lassú mozdulattal megnyaltam érzékeny kis gömböcskéjét. Halk nyögés hagyta el ajkait, kicsit megemelte a csípőjét ennyitől. Teljesen elhasaltam lábai között, átöleltem karjaimmal a csípőjénél, hogy ne mozogjon annyit. Először csak néztem a reakcióját, közben kóstoltam őt nyelvemmel, ajkaimmal. Arca kipirult, ujjait a matracba vájta, ajkai közül egyre több és több torokból jövő nyögés tört felszínre. Jólesően cuppogtam nőiességén, fel-le húzogattam nyelvem.
- Úh Jiyongh – szűrte fogai között.
Elengedtem őt, majd mutatóujjam a szájába kényszerítettem. Nagy, kék szemeivel nézett rám, megfogta a kezem, s nyelvével táncolta körbe. Amikor úgy gondoltam, hogy elég nedves, széthúztam szeméremajkait, gyengéden besimítottam közé, ujjpercem hüvelyébe nyomtam.
- Áh – szisszent fel. – Ez fáj!
- Sssh, lazíts, jobb lesz, ígérem – simogattam őt, ahol értem, hol a combjait, hol a melleit. Később éreztem, ahogy csípőjénél elernyed az izom, nincs feszítő érzés, ekkor toltam fel az ujjam neki, de már meg sem mukkant.
- Fáj? – pillantottam szemeibe.
- Furcsa inkább, mint fájdalmas.
- Helyes – nyomtam csókot az ajkaira, mire felsóhajtott.
Ki-be kezdtem el húzogatni az ujjam, sóhajai egyre hangosabbak lettek. Megpróbáltam még egyet mellé csúsztatni, de túl szűk volt, és még fel is szisszent erre. Úgy döntöttem végül, hogy egy ujjal próbálom őt az első orgazmusához elsodorni, természetesen sosem tettem még ilyet. Gyorsítani kezdtem az ujjammal, szinte ollóztam benne. Ekkor teljesen nedves lett, így tudtam még egy ujjat felcsúsztatni. Férfiasságom nagyon dudorodott már, szinte felrobbant, annyira kívántam ______ érintetlen testét.
- Jih-yong, tudni akarom milyen – nyögte nehezen.
- Nem szabad, még nem – próbáltam lecsillapítani, de a karomba mart, és megállította azt.
- Érezni akarlak! – kapkodta a levegőt.
- De nem szabad! Kérlek, még ne most – próbáltam rábeszélni, persze rettentően kívántam őt.
Kihúzta az ujjaimat magából, majd megcsókolt. Nyelve csak úgy masszírozta az enyémet, körmeit a hátamon húzta végig. Levette a pólómat egy mosoly kíséretében, végül a bokszerem után nyúlt. Hideg ujjaival fonta körbe férfiasságom, amitől kirázott a hideg.
- Hogy a fenébe ilyen hideg a kezed? – suttogtam ajkai közé.
- Nem tudom. Van nálad gumi?
- Hát, van. Hacsak nem ráztad ki a nadrágom farzsebéből.
- Nem nyúltam bele – kuncogott.
Elmosolyodtam, nyomtam egy cuppanóst ajkaira. Felpattantam, hogy megkeressem azt a kis csomagot. Fogaimmal bontottam ki , gyorsan letoltam magamról az utolsó ruhadarabom, felhúztam magamra azt a vékony anyagot, mely véd mindkettőnket. Hirtelen maga fölé rántott.
- Fájni fog?
- Igyekszem nem fájdalmat okozni neked, hanem örömet, nem lesz szerintem kellemes, de kibírható – ejtettem meg felé egy mosolyt.
Szétnyitottam újra combjait, végig simítottam rajtuk ujjaimmal. Kicsit megsimogattam nedvességét is, aztán odahelyeztem a bejáratához a férfiasságom.
- Szólj, ha fáj! Azonnal! Értve? – néztem a szemeit, miközben a végét mélyesztettem el benne.
Egyből felszisszent. – Áu áu – elszakadtam tőle, vártam egy kicsit, majd újra elsüllyedtem benne.
- Css – csókolgattam őt. – Lazulj el, mert most kicsit fájni fog – aggódóan nézett a szemembe, nyomtam egy csókot ismét az ajkaira, s tövig merültem benne.
Fájdalmas sikoly hagyta el száját, körmeit a hátamba nyomta amilyen erősen csak tudta. Tudtam, hogy fáj neki, ezért nem is mozdultam meg, csak a nyakát csókolgattam, hogy ellazuljon.
- Túl vagy rajta – motyogtam a fülébe. – Most lassan mozogni kezdek, tényleg szólj, ha fáj – próbáltam nyugtatni őt, hisz a könnye is kicsordult.
Letöröltem könnyeit, csigalassúsággal mozdítottam a csípőm. Legszívesebben heves vadállattá változtam volna, annyira izgatott az, hogy milyen szűk. Szorosan ölelt engem, így nem tudtam a tenyeremen támaszkodni, hanem a könyökömön tettem. Melle a mellkasom súrolta, keserves nyögését az élvezet kezdte el átvenni. Lábaival átölelte a derekam, nyakam csókolta.
- Ki próbálok valamit – támaszkodtam fel a térdeimre, behelyezkedtem, végül az oldala mellé téve kezem kezdtem el gyorsan mozogni benne.
- J-j-jih – nyögte, tarkómnál kulcsolta össze az ujjait, úgy emelte meg felsőtestét az ágytól. A fejemben lévő kis lámpa felgyulladt, kezeimmel átnyúltam a combjai alatt, s egy mozdulattal már állásban voltunk, úgy mozgattam tagomon. Fejét hátravetette, mélyen a puncijában voltam. Torkát kezdtem el csókolgatni, nyelvemet húztam végig kulcscsontján.
- Na, milyen? – hörögtem szinte.
- Is-tenh-ih – nyögte minden egyes behatolásomnál.
Nem tudom mi vezérelt arra, hogy ezt a nőt így tegyem magamévá. Esküszöm ez alatt a pár nap alatt erre vágytam a legjobban. Falnak nyomtam őt, úgy mozogtam benne. Ő csak ölelt engem, félt, hogy leejtem őt. Voltam annyira edzett, hogy egy ilyen pehelykönnyű lányt megtartsak. Percekig mozogtam így benne, amikor elfáradtam, s ledőltem az ágyára, természetesen úgy, hogy ______ fölöttem térdelt.
- É-én nem tudom, hogy kell – próbált mentegetőzni.
- Tudod, hogy kell megülni egy lovat? – erre a kérdésemre bepirult.
- Igen.
- Na, ez ugyanaz, csak itt a nyereg a farkam.
- Perverzebben nem is ment volna.
- Megy úgy is – dobtam hátra a haját, kezeit a mellkasomra húztam. – Mutasd meg, hogyan kell lovagolni – kuncogtam.
Megmozdította a csípőjét, fel és le. Kezeimmel simogattam őt, közben kicsit feljebb másztam, hogy a falnál meg tudjam támasztani a hátam. Magamhoz öleltem őt, csókoltam. Úgy szerettem őt szeretkezésközben, mint ahogy Audrie-t soha. Már eléggé a végét jártam, amikor úgy döntöttem ledöntöm magam alá, s eszeveszett tempóban kezdem el hajtani őt. Nyögése hosszas lett, simogatta a hátam, ami nagyon tetszett.
- Ott, ott – nyöszögte.
- Mi volt ott? – találtam el újra az érzékeny G-pontját.
Megrándult teste, ahogy folyamatosan nyomtam az impulzusokat arra a pontra. Testünk szinte összetapadt, és csak nedves puncija cuppogását lehetett hallani, mely zene volt füleimnek. Talán a szexet szeretem a zenélésen kívül nagyon. Hirtelen tört rá az orgazmus, vállamba harapott, nyögött, és egy jó adag élvezettel jutalmazta a combját, de az enyémet is. Nem sokkal később én is követtem őt, csak én a gumiba lövelltem magom. Rá rogytam az intenzív lüktetés, levegőkapkodás miatt. Percekkel később is hangosan nyögésszerűen lélegzett lehunyt szemekkel. Elszakadtam tőle, s kimentem a fürdőbe elintézni magam. Kidobtam az elhasznált gumit, arcomat megmostam, utána mentem vissza hozzá a fürdőben talált törlőkendővel együtt.
- Milyen volt? – ültem mellé, s gyengéden kezdtem el törölgetni nedveit elernyedt testéről.
- Istenih – nyögte, melytől egy vigyor kúszott az arcomra. – Mit csinálsz?
- Kicsit vérzel, de nyugi ez csak azért van, mert nem vagy már szűz – gyorsan adtam a választ, mielőtt még kibukott volna.
- Nem lesz bajom?
- El fog múlni, ha nagyon zavar, fogd fel menstruációként – kuncogtam, erre erőtlenül megcsapta a karom.
- Nem szeretlek, de a szex oltári jó veled. Lehet, hogy majd… - jött zavarba.
- Máskor is szeretnéd? – dobtam ki az elhasznált kendőket, s mellédőltem.
- Igen…akkor már nem fogok vérezni igaz?
- Igen, igaz. Ha szeretnél – pusziltam meg a mellét, ami még mindig nagyon érzékeny volt, így kirázta a hideg őt.
- Jaj, ne már. Mennyi az idő?
Előkutattam a telefonom a nadrágom zsebéből. – Tizenegy múlt 6 perce.
- Jesszusom! Elkések! – pattant ki mellőlem, kirohant a fürdőbe.
Komótosan kezdtem el felöltözni, így mire visszaért már készen is voltam. Haja ismét kontyban volt a feje tetején, fenekén húzta fel épp fekete nadrágját, majd kivett egy fehér inget, mellyel eltakarta idomait.
- Menned kell, ne bukjunk le. Majd találkozunk még, ma kikötünk árut felvenni – gombolta be már a mellényét.
- Csókot kapok? – csücsörítettem édesen felé, de csak egy hosszú szájra puszit kaptam.
- Ne haragudj, tényleg menned kell – nyitotta ki az ajtót, majd körül nézett, s kiadta az utam.
Hamar kiértem onnan, anélkül hogy észrevettek volna, s a szállásomra mentem. Egy levakarhatatlan vigyor tündökölt borostás ám kisimult arcomon, miközben az ellazító víz cseppjei folytak végig rajtam. Az elmúlt három évben talán ez volt a legeslegjobb szex eddig. Nem kellett megjátszanom azt, hogy élvezem, plusz egy olyan nővel csináltam, aki pár nap után képes volt beadni a derekát nekem. Időközben a gyomrom is korgott, de még meg kell borotválkoznom. Végeztem a zuhanyzással, kellően a Chanel tusfürdőmben illatoztam, aztán egy törölközővel a derekamon, beálltam a tükör elé. Elővettem a habot, s végig kentem az arcomon, ekkor vettem észre a körömnyomokat, szívásnyomokat.
- Vadmacska – jegyeztem meg mosolyogva, aztán tovább folytattam a szőröm eltávolítását.
Kár, hogy nem vagyok babaarcú, mint Seunghyun. Tényleg, őket is fel kell hívni, mesélni, hogy mi történt. Miután végeztem, korgó gyomorral tárcsáztam csapattársam.
- Szia Jiyong, azt hittem már elsüllyedt a hajó! Mi újság van? – a hangja csak úgy csengett a boldogságtól.
- Szia! Ó, hol is kezdjem? – nevettem el magam.
- Mondjuk a legelején – nevetett velem markáns hangján.
- Képzeld Kikoval szétmentünk. De mielőtt faggatózásba kezdesz, elmesélem mi volt. Szóval megérkeztünk a hajóra, gyönyörű nagyon, a személyzet is kedves, illetve megismertem egy lányt.
- Hoppá, milyen lányt? Mindent tudni akarok – lett izgatott a hangja.
Seunghyun volt a bal kezem, amikor kellett ott volt, segítettük egymást, pedig vele csak a gyakornokság után ismerkedtem meg.
- Pincér lány, hosszú derékig érő szőke haja van, égszínkék szemei – előttem volt, ahogy éjjel kijött a tetőre beszélgetni.
- Hogy hívják? Mit csináltatok?
- _______ a neve. Európai, nem gondoltam volna, hogy nekem meg fog egy tetszeni.
- Hát, Rihanna után már, azért nem csodálom! – nevetett.
- Hé, Rihanna igenis jó nő! És ő barbadosi!
- Igen-igen értem. Nos, hogy néz ki?
- Képzelj el egy lányt, napbarnított bőrrel, szőke haj, kék szem, kerek fenék, amire ráfeszül az összes ruha, dús keblek – haraptam be alsó ajkam, ahogy elmondtam neki.
- Képet kérek róla! Kíváncsivá tettél. Fogadok volt valami, egyszerűen érzem.
- Túl jól ismersz. Én vettem el a szüzességét – kuncogtam el magam.
Seunghyun álla a padlón koppant, nem bírt megszólalni csak pár perc után.
- Ezt te sem mondod komolyan! Jézusom, és milyen volt?
Hátradőltem az ágyon, s újra felelevenítettem az emlékeket.
- Enyhén illuminált állapotban vitt le a szobájába, és reggel történt, és isteni volt! – olyan voltam, aki most szexelt életében először.
- Tyűűha, akkor új nő a láthatáron?
- Azt nem mondhatnám. Nem mondjuk ki hogy szeretjük egymást, igazából én nem is érzek érte úgy valamit. Csak szükségem van rá, egyszerűen kell. Tudod, olyan must have – nevetettem el magam.
- Tudom, tudom. Én is ugyanezt éreztem nála.
- Remélem, megvagytok, minden okés.
- Szerencsére igen, nagyon sokat dolgozunk mind a ketten, de megvagyunk. És mi volt ez a Kikos téma? Miért szakítottatok?
Fájdalmas sóhaj hagyta el a számat. – Egy lotyó, jobb szavam nincs rá. Meguntam. Leginkább azt, hogy folyton martuk egymást, de azért erőltettük a kapcsolatot. Nem éreztem jól magam vele, bántotta ________-t is, és ez nekem nem tetszett. Oké, hogy feltűnően néztem őt, de az mi, hogy a borral teli kristálypoharat kidönti a kezéből? Meg a pohárkrémet. Felidegesítettem magam ezen, kifizettem helyette mindent, ami nem volt egy olcsó mulatság, ja és azt el is felejtettem, hogy jót hancúrozott a pincérsráccal, ezért én visszaadtam neki. De én nem kihasználni akarom ______-t, hanem boldoggá tenni – mondtam el gyorsan neki a történetet.
- Nem semmi, de ugye nem vagy rosszul? Vagy a szöszi kárpótol téged?
- Persze, hogy kárpótol! Jól érzem magam, nem tudom mi lesz még itt, amíg itt leszek.
- Aranyhajat szétkeféled!
- Choi Seunghyun te nyers, őszinte, perverz állat! – nevettem. – Aranyhajat, neee – fetrengtem a nevetéstől.
Jó volt hallani a hangját, kicsit kiszakított a hajóról.
- Mellesleg hogy-hogy van térerőd?
- Úgy, hogy kikötünk perceken belül Costa Rica-n.
- Ó, hozz valamit onnan nekünk! – lelkesedett akár egy gyerek.
- Jó, keresek neked valami egyedi bútort.
- Van elég! Valami szépet!
- Jól van Seunghyun, szia! – nevettem.
- Tudom, hogy hozol. Várunk haza főnök! Érezd jól magad – éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Igyekszem, vigyázzatok magatokra, hali – majd letettem, miután elköszönt ő is.
Nagyon éhes voltam már, így felkaptam magamra egy fehér trikót, a farmerrövidnadrágommal illetve a fekete-fehér férfi szandálommal, amit még régebben vettem, de rettentő kényelmes, így most ezt láttam jónak, mint a tornacipőt. Felmentem az ebédlő részlegbe, ahol a pincér máris mutatta nekem az új asztalt, amit kaptam, távol az exemtől.
- Uram – mosolygott rám sejtelmesen. – Az asztala – mutatott rá, aztán elment.
Leültem a helyemre, igaz távol volt a konyha bejáratától, de legalább beláttam az egész teret. Hirtelen kinyílt az ajtó ______ lépett ki rajta tányérokkal egyensúlyozva. Elindult az egyik asztalhoz, és kiszolgálta őket. Engem egy alacsony vörös hajú lány szolgált ki, akinek megköszöntem egy mosollyal. Közben persze néztem ______-t aki épp Kiko elé tette le a tányért. Hirtelen elkapta a csuklóját és harsogni kezdett.
- Megdugott mi? – rángatta a kezét.
- Nem tudom, miről beszél. Elengedne? – higgadtan beszélt hozzá.
- Kwon Jiyong lefeküdt veled, te ribanc – köpte a képébe.
______ nem rezdült, csak farkasszemet nézett vele, míg Kiko majd’ felrobbant az idegességtől.
- Engedelmével hölgyem, hozhatok még mást?
- Takarodj a szemem elől – lökte el a kezét.
Nem bírja ki, hogy ne legyen közjáték. Fejem csóváltam, szerencsére nem ismertek annyian, így nyugodtan meg tudtam húzódni a sarokban vádaskodó tekintetek nélkül. Megint különlegesség volt az ebéd, már-már hiányoztak a csípős koreai ízek. Pont a desszertnél tartott mindenki, amikor a kapitány megszólalt a hangszórón.
- Üdvözlök mindenkit, itt a Kapitány beszél. Két perc múlva leállítjuk a motorokat, és lesz öt teljes órájuk szétnézni Costa Ricán. Remélem eddig jól érezték magukat – utána megszakadt a kapcsolat. Mindenki elég hamar végzett az ebéddel, ahogy én is. Senki nem érdekelt, csak mentem a kabinomba, hogy átvegyek egy cipőt, illetve a telefonom, pénztárcám, irataim a zsebembe tömködjem. Befújtam magam a parfümömmel, felvettem egy sapkát napszemüveggel, s már készen is álltam arra, hogy felfedezzem az ismeretlent. A kikötő varázslatos volt. Telefonommal készítettem fotókat, feltöltöttem az internetre, hisz mindenki ott értesül, merre járok. Nem írtam konkrét helyszínt nem akartam, hogy megtaláljanak. A rámpán futottam össze ______-val/vel.
- Szia – köszöntem rá, rám pillantott, arcára mosoly ült. Kisimult, és boldog volt.
- Szia, városnézés?
- Aha, jössz te is?
- Igen, amint a rakományt felpakoltuk – mosolygott.
- Mennyi idő még?
- Körülbelül 2-2,5 óra.
- Mennyi mindent pakoltok be? – mögém mutatott, a sok-sok dobozra, zsákra és ládára. – Úristen! Én szétnézek, majd találkozunk – nevettem.
- Oké – nevetett ő is.
- Jó munkát – kacsintottam rá, utána elmentem nézelődni. Találtam egy kávézót, ott vettem magamnak egy ínycsiklandó eszpresszót. Elkóboroltam egyedül, vettem pár dolgot a srácoknak, illetve magamnak is. Épp az egyik étterem teraszán ültem egy turmixszal, amikor lehuppant szembe velem ______.
- Ó, szia – mosolyogtam rá.
- Hello – ő is mosolygott, haja oldalra volt fonva, egy rövidnadrág volt rajta, egy bikini felső egy ejtett vállú bővebb felsővel, illetve egy saru ékesítette vékony lábát.
- Bepakoltatok? Meghívhatlak valamire?
- Igen sikerült, közben az a fekete sznob liba is megtalált, majdnem lelöktem a mólóról. Öhm, mit iszol?
- Valami banános turmix, finom. Sznob liba? Kiko? – közben intettem a pincérnek.
- Akkor én is ilyet kérek. Ugyan ki más? Utál, de én is őt – leadtam gyorsan a rendelést, majd ki is hozta a pincér.
- Szép, mondhatom. Ne is figyelj rá! Nem érdemli meg a figyelmed. Csak féltékeny.
- Nem is tudom mire – mosolygott huncutul.
- Én sem tudom – ittam a turmixom. – Jól érezted amúgy magad?
- Ühüm – nyammogott a sajátján. – Túlságosan jól.
Pár órát beszélgettünk, sétáltunk, majd visszamentünk a hajóra, ott álltunk a rámpánál, ami felhúzódott és bezárult, amikor Kiko rohant a pincérsráccal a gatyájukat gombolva.

Love comes by ship II. [Jiyong]

Kiko odakapta a tekintetét, s legszívesebben kinyírta volna szegény lányt a szemeivel.
- Már megint az a… - ekkor félbeszakítottam.
- Értelmesebb, mint te.
- Muszáj sértegetned? Én szeretlek – fogta meg a kezem.
Nem húztam el, csak tűrtem, közben hozták a reggelit is. Az a srác, aki tegnap a szekrényben bujkált, most kiszolgált minket. Szemem láttára kezdett el a barátnőm vele flörtölni, míg én _______-t néztem, közben nekiálltam falatozni és a kávém is kortyolgattam.
- Jó étvágyat – simított egy cetlit Kiko kezébe, majd elment.
- Feltűnőbben nem is tudna nyomulni – néztem a gyönyörű óceánt, mely egybeolvadt az éggel.
- Ezt nem hiszem el! Te féltékeny vagy!
- És ha igen?
- Nincs miért, téged szeretlek!
Bólintottam, majd megettem a pirítóst is, és mindent, amit csak tudtam. ______ elég hamar végzett, szóval nem láthattam merre is ment. Kiko elkezdett beszélni a modellségről, hogy Yoon társaságában mennek Londonba, aztán Rómába, meg Szingapúrba, természetesen nem nagyon érdekelt a mondandója, de azért bólogattam rá, vagy elengedtem egy kis mosolyt.
- Annyira fáj, hogy ilyen vagy velem – sóhajtotta belefáradva az erőlködésbe.
- Sajnálom – játszottam a poharamban lévő narancslével.
- Próbáljunk meg, békességben egymással lenni rendben? – nyelt nagyot.
- Oké – biccentettem egyet kelletlenül.
Nem szólt semmit, csak felállt és ott hagyott egyedül. Megettem még azt a kevés rántottát, ami előttem volt, utána bementem a lakosztályunkba, hogy át tudjak öltözni fürdőnadrágba.
- Összeismerkedtem egy csajszival, megyek vele szétnézni a hajón. Rendben? – bújtatta közben a testét egy virágmintás maxi ruhába és szandálba.
- Én a medencéhez megyek, leúszok pár hosszt. Utána napozok, szóval ott megtalálsz majd a medencénél – kaptam le magamról a pólót, természetesen neki háttal. Éreztem, hogy végig nézett rajtam, hogy legszívesebben ide jönne hozzám, s megölelne. Valahol vágytam rá, de a pincér lány társaságára még jobban.
- Akkor majd találkozunk – ment is el nagyon hamar.
Letoltam a nadrágom is, különösebben nem izgatott Kiko, hogy kivel hova megy, az meg végképp nem, hogy mikor kell találkoznom vele. Hamar magamra kaptam a márkás nadrágot, elővettem a standpapucsom, illetve egy törölközőt. Összeszedtem minden szükséges dolgot, kisétáltam a medencéhez, ahol csak pár ember lézengett. _______ is ott volt, fehér munkaruhában, ami egy térdnadrágból és egy atlétából állt. Napozóágyakat, asztalokat rendezgette, napernyőket nyitogatta ki. Az egyik napozóágyra leterítettem a hatalmas pamut anyagot, letettem mindent rá, s leültem. Ekkor vett észre, és direkt azon a részen rendezgetett.
- Szia – köszönt rám, miközben ott nyitotta fel a napernyőt.
- Szia, öhm, medencés lány? – kuncogtam.
- Valami olyasmi, csak szólok, hogy kend be magad rendesen, nehogy leégj – mosolygott rám kedvesen, amitől puha vajjá változott a szívem.
- A hátamat nem kened be? – kiskutya szemekkel próbáltam meghatni őt.
Körülnézett, hogy egyik kollégája se legyen ott, majd kikapta a kezemből a flakont, tenyerébe nyomta, úgy oszlatta el a hátamon gondosan.
- Tetszenek a tetoválásaid – kenegette a vállam. – Na, de készen vagy – s azzal ott is hagyott, mivel pont akkor lépett ki az ajtón a kapitány.
- ______! A másik két medencénél is megcsinálod? És akkor pihenhetsz, majd Carl átveszi a helyed rendben?
- Igen, megcsinálom.
- Viszont az ebédeltetésnél legyél készenlétben. Addig, pihengess, egész héten sokat dolgoztál – engedett el egy mosolyt felé.
- Köszönöm – szintén mosolygott, majd a csinos fenekét elriszálta a másik részre. Muszáj voltam végig nézni, ahogy napbarnított bőre előbukkan a fehér anyag alól. Szeretem az ilyen kis feszes ruhákat, mint amilyen rajta is volt. Az a kis térdnadrág kiemelte vékony combjait, kerek fenekét. Kár, hogy Kikonak nem ilyen volt. Magam sem tudom mi vonzott benne, igaz most már semmi, de régebben… nem tudom. Hamar megcsinálta a dolgokat az újdonsült „barátnőm”, miután eltűnt a szemem elől, s kellően tocsogtam a fényvédő krémtől, felálltam, hogy a medence hűs vízében megmártózzam. Egy fejessel csobbantam a hűs vízben, utána úszkáltam. Jól esett pár hosszal kitisztítani az elmém, nem foglalkozni semmivel. Időközben megérkezett ______ is, egy hófehér pánt nélküli bikiniben, mely mindent megmutatott a testéből, kivétel a lényeges részeket. Kezdtem kifáradni, így kimásztam a hűs vízből, s az ágyhoz sétáltam.
- Ejjha – pillantottam a mellettem napozó szépségre.
- Jiyong – kuncogott hatalmas szemüvege alól. – Hogy érzed magad?
- Fáradtan, jó volt úszni – dőltem hátra én is. – Pihenő idő?
- Aha, végre.
Halk cipőkopogás csapta meg a fülem, mely balról jött. _______ egyből felpattant, s legalább három ággyal arrébb ment. Értetlenül néztem rá, aztán arra, amerről a hang jött. Természetesen Kiko tipegett oda a magasított sarkú papucsában. Kecsesen letette magát mellém, aztán a füle mögé tűrte sötét tincseit.
- Szóval ennyire jóban vagytok?
- Szia Kiko, én is jól vagyok köszönöm, áh, nem fogott meg a nap, be lettem kenve – ignoráltam bunkó módon a kérdését.
- Gyerekes vagy Jiyong – kenegette „melleit” hogy ne égjen le tejfehér bőre.
- Természetesen. Mint mindig – dugtam be a fülembe a zenét.
Kikon egy fekete egybe részes dressz volt, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Nyurga, vékony lábai, semmi feneke és melle tárult elém, így még a szemüvegem is feltettem, hogy egy pixelt ne érzékeljek belőle. Még ha jól állt volna neki, de annyira vékony volt, szinte csont és bőr. Magam sem tudom, hogy miért nem hagytam már el őt. Illegett-billegett előttem, de nem sok vizet zavart. Élveztem, ahogy a nap süti a bőröm, kicsit barnítva azt. Órákra elaludhattam, mivel olyan dél körül keltett ______, hogy húzódjak árnyékba.
- Nehogy napszúrást kapj! – húzta ki a fülest a fülemből, miközben hajából a mellkasomra hullott a hűs víz. Lassan feltoltam a homlokomig a nap elől védő tárgyat a szememről.
- Szépséges hölgy mond mit? – vontam fel szemöldököm.
Végig húzta a lábamon az ujját, mire felszisszentem. – Basszus, nem gondoltam, hogy leégek – ültem fel egyből és nevettem zavartan.
- Kend le valami hűsítővel, kicsit rákvörös lettél – kedvesen mosolygott, miközben egy rózsaszínes pamut törölközővel itatta fel a víz cseppjeit.
- Nem fogok bele halni? – dramatizáltam egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy az agyadra kiterjedt volna a leégés – nevetett fel. – Ebédnél találkozunk, és tényleg ne felejtsd el! – integetett nekem, utána eltűnt a szemeim elől. Nem sokkal később a lakosztály felé vettem az irányt, igaz a combjaim fájtak a súrlódástól, de kibírtam.
- Végre már, hogy itt vagy – toporgott egy kis ruhában Kiko. – Hol a fenében voltál?
- Kint a medencénél. Miért? – nem pillantottam rá, csak a fürdőbe vonultam faarccal.
- Ebéd lesz! Azt hittem várod, legalább miattam – puffogott kint.
A bajszom alatt elejtettem egy halk „ch”-t, hamar rendbe kaptam magam, egy ujjatlan felsőt vettem magamra, hogy valamennyire védve legyek. Kimentem, aztán ránéztem.
- Figyeltél egyáltalán rám?
- Nem – vetettem oda.
- Nem hiszem el, hogy megint kezded. Jiyong! Együtt jöttünk, miért nem tudsz rám szentelni időt? Miért kell azt a fruskát hajtanod?
- Ne hisztizz már, az Istenért. Nem hajtom őt, és nem fruska – fújtam ki benntartott levegőm. – Csak szimplán összefutottunk – próbáltam lezárni a témát.
- Persze. Inkább menjünk, éhen halok – tovább duzzogott, aztán elmentünk a légkondicionált ebédlőbe, amit időközben mindketten ugyanúgy felfedeztünk. Kiko megkérdezte azt a pincérsrácot, hogy merre felé lehet az asztalunk. Belekapaszkodott jéghideg kezével az enyémbe, melytől az összes szőr a hátamon felállt. Egyszerűen le akartam vakarni magamról, de nem tehettem, mivel kettőnknek szólt ez a két hét. Úriemberként, ám faarccal kihúztam a széket neki, amire letette kevésbé csinos hátsóját. Tényleg sokszor gondolkozom azon, hogy miért is vagyok együtt vele. Szerencsére az étvágyam nem vette el, így amikor kihozták az ételt, bele is kezdtem elég hamar. Ebédre valamilyen krémleves volt, illetve spárga mentás eperkrémmel, meg valamilyen rizs, natúrszelet. Sajnos nem _______ hozta ki a kaját, hanem az a srác, aki feltűnően flörtöl Kikoval. Ketten úgy néznek ki, mint aki most először szerelmes, lehet meg kéne engednem azt, hogy valami kialakuljon közöttük. Csendben fogyasztottuk el a lakomát, közben pár korty bor is legördült.
- Lesz valamikor koncerted? – törte meg a csendet Kiko.
Jól megrágtam a falatot, majd lenyeltem. Kicsit vártam a válaszadással, mert a számat töröltem, végül megszólaltam.
- Igen lesz, majd augusztus elején, mivel most veled vagyok, és Hyunsuk úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha a július második felét pihenéssel töltöm. Elvégre nem voltam egy éve rendesen szabadságon.
- És hol lesz majd?
Na, ne. Remélem, nem akar el jönni, egyáltalán nem akarom két szám között hallgatni azt, hogy Jiyong ez annyira jó szám, jaj, Jiyong annyira édes vagy, uh Jiyong gyere, adj egy csókot. Egyszerűen a kettő nem fér össze.
- Szingapúrban – továbbra is néztem az arcát, mint ahogy eddig tettem. – Miért?
Füle mögé gyűrte sötétbarna tincseit, felvett egy kislányos mosolyt, Ashley Olsen féle görbületté változtatva ajkait. – Arra gondoltam, hogy… esetleg, ha nem lennék nagy teher… akkor veled mehetnék? – komolyan, ha lottóznék, akkor megnyerném a főnyereményt.
Felvontam a szemöldököm, megtámaszkodtam a kezeimen. – Tudod jól, hogy a kapcsolat és a munka együtt nem mehet. Vagy ez, vagy az. Én sem szoktalak zavarni egy-egy fotózás, ruhabemutató alkalmával. Szóval, ne haragudj, de nem megy. Nem akarom kockáztatni a karrierem, mert te épp hiszti rohamot kapsz a sminkesektől és fodrászoktól, meg a háttértáncosoktól.
Aggódóan nézett rám, nagyokat nyelt, hogy el tudja rejteni szomorúságát. A rózsaszín köd teljesen elbutította elméjét, azt hitte, hogy majd én el fogom magammal vinni, egy igazán fontos eseményre, és jól fogom vele érezni magam.
- Utálom, amikor ilyen vagy – fortyogott magában, ledöntötte a torkán az ízletes vörös bort, melyből én már a harmadik pohárral küldtem magamba. Ízlett, hogy olyan fűszeres, mégis savanykás, enyhén pezsgett a nyelvemen.
- Milyen? Amikor az igazat mondom? Te sem gondoltad komolyan, hogy a hisztid fogom hallgatni, mert épp Heeyun seggét markolom úgy, hogy a bugyija nedves lesz – mordultam fel.
- Te szatír, barátja van!
- De tudod már – dőltem hátra és csak néztem őt. Egy furcsa dolgot kezdtem el érezni, ahogy a szemeit pásztáztam, illetve barna haját. Undorodtam tőle. Újat akarok, egy jobbat, egy szebbet, aki viszont szeret. Egyáltalán semmi nem volt benne, csak a szája, azt szerettem tépni, harapni, viszont mindig kaptam pofont tőle, hogy ne tegyem, mert fáj. Annyira elkalandoztam az arcán, hogy előlünk elvitték már a főételes üres tányérokat, s a desszert jött. Hirtelen csapott meg egy isteni virágillat, melyet nem olyan rég éreztem már valahol.
- Jó napot – mosolygott kedvesen _______, miközben letette elénk a díszes desszertet.
- Óh, szia – engedtem el én is egy kis mosolyt, Kiko pedig morgott.
- Takarodj már flörtölni innen – mordult rá bunkón.
________ érdekes szemei rá tévedtek. Kedves barátnőm szemei szikrát szórtak felé, aztán rám pillantott újra. – Bon appetite – sütötte le a tekintetét, végül ott hagyott minket, és több asztalhoz rohant segíteni.
- Muszáj ennyire bunkónak lenned? – szűrtem fogaim között.
- Muszáj ennyire felfalnod a szemeiddel? – csuklott sértődötten.
- Komolyan néha olyan kiállhatatlan vagy. Csodálkozom, hogy visellek még el – kezdtem neki a desszertnek.
Kiko meghökkenve nézett rám, aztán felállt, és _______-hez/hoz ment, akinek a kezében épp vörösboros poharak voltak, természetesen tele a nedűvel. egy ügyes mozdulattal ráborította a tálcát, így a kristálypoharak apró szilánkokra törtek össze, a drága bor pedig _______ ruháján végezte. A lány főnöke egyből kitrappolt az ajtó mögül felrántotta a szilánkokat összeszedegető pincérnőt, majd belökdöste a konyha felé. Az egész teremben csend uralkodott, csak a fenyegető üvöltözést hallottuk, és hogy vernek valakit. Kiko mint aki jól végezte dolgát, leült vissza az asztalomhoz.
- Hogy a francban van ennyi bőr a képeden? – néztem farkasszemet vele.
- Hát, így. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ő előrébb jár egy lépéssel, mint én.
- Tudod, ha ilyen vagy, jó hogy előrébb jár. Miattad ki is rúghatják őt – fintorodtam el. – Komolyan, olyan gyerekesen viselkedsz, talán még az is vagy.
- Fejezd be Jiyong. Fogadd el, hogy te az enyém vagy, én pedig a tiéd – vigyorgott rám.
- Nem uralkodhatsz fölöttem, nem vagy a főnököm. És ha így haladsz, a barátnőm sem leszel sokáig – fejeztem be a menüsor utolsó fogását, végül felálltam, s a főpincérhez mentem.
- Elnézést kérek az előző közjátékért, a poharak árát írja a számlámhoz illetve a bort is – sóhajtottam.
- A maga barátnője volt, az a fekete hajú nő? – pillantott le rám a magas srác, kék szemeivel.
- Igen, és tényleg szörnyen röstellem. Nem tudja véletlenül, hogy  _______ merre található most? – próbáltam kideríteni, hogy jelen pillanat merre található.
- A kabinjában van – válaszolta egyszerűen, mintha tudnám, hogy merre is van pontosan. – Tudod merre van?
- Épp ezt akartam megkérdezni, tőle is bocsánatot kéne kérnem.
- 24-es kabin – közölte, aztán ott hagyott.
Vajon merre lehet? Na, nem baj, épp itt lesz az ideje, hogy jobban szétnézzek a fedélzeten. Követtem az egyik pincérlányt, aki _____ kollégája, így hamar megtaláltam az ajtót. Halkan odamentem, a szívem a torkomban dobogott. Úgy éreztem magam, mintha az első szerelmem után kutatnék. Bekopogtattam, pár percre rá nyúzott arccal, kisírt szemekkel, és természetesen egy jókora piros folttal nyitott ajtót ______.
- Jézusom, Jiyong mit keresel itt? – rántott be az ajtón. – Tilos lejönnöd ide! – ripakodott rám.
- Ne haragudj, bocsánatot szerettem volna kérni tőled Kiko miatt – játszottam zavaromban a gyűrűimmel. – Mindent kifizetek, a bort és a kristálypoharakat. Hogyan hozhatnám rendbe? Miért piros az arcod? – halkan kérdeztem a végét.
- Nem történt semmi gond, megesik bárkivel az, hogy béna – mosolygott rám.
- De nem! Azaz idióta öntötte rád, jobban mondva borította. Kérlek, hagy tegyem jóvá – kérleltem.
- Mégis hogy akarod? Amúgy képen lettem törölve, mert darabja a poharaknak 3000 dollár, valami műgyűjtőtől vette és olyan látványosan zuhantam el, hogy lefokozott mosogatónak, szóval marha jó – az apró fürdőbe ment, hogy tovább mossa az ingét. Végig néztem rajta, egy kis kockás rövidnadrágban volt, egy Disney mintás pólóval, kontyából itt-ott kicsüngött egy-egy kusza szál, mely gyönyörű arcát keretezte. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, kerek fenekét kezdtem el bámulni éhes tekintettel. Hogy én mit nem csinálnék azokkal a halmokkal. Elém tárult elmém legperverzebb képkockája. Hason fekszik otthon az ágyamban, popsija kiemelkedik, s csak a szex bódító illata járta át a szobát. Háta fel-le jár az előző orgazmus miatt, én pedig végig csókolom két lapockája között őt.
- Jó nézni a fenekem? – mosolygott rám, miközben a tükörben nézett.
Hirtelen eszméltem fel álmodozásomból, lassan a vér a férfiasságomba tódult.
- Áh, szóval kívánsz – nevetett ki. Próbáltam leplezni zavartságom, illetve felizgulásom jelét.
- Ne haragudj – köszörültem meg a torkom zavaromban.
- Semmi gond nincs. A francba! Nem jön ki – vágta bele idegesen a mosdóba az ingét. – Ez volt a kedvencem.
- Fehérbor! Tudsz hozni?
- Micsoda? – hűlt el.
- Fehérborral átitatod a helyét, aztán mosószappannal kimosod.
Felvonta ívelt szemöldökét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött. Percekkel később fél üveg fehérborral tért vissza.
- Ugye nem lesz semmi baja az ingemnek?
- Nyugodj meg, semmi nem lesz – öntöttem rá a foltra, aztán jól beszappanoztam.
- Amúgy hogy tetszett az ebéd?
- Finom volt, nekem ízlett.
- Az egyszálbélű barátnődnek nem nagyon. Túl savanyú képet vágott – fintorodott el.
Nevetni kezdtem, olyan aranyos volt. – Tudod, ő mindig az. Olyan, mint a citrom – öblítettem át közben az ingét, amiből kijött a folt.
- Sajnálom, hogy egy ilyen emberrel vagy együtt – felvontam a szemöldököm, felvettem egy félmosolyt.
- Figyelj, én lennék veled is, meg minden más nővel… De itt van a nyakamon, azt terveztem, hogy valahogy összehozom a pincérsráccal – csavartam ki a vizet az ingéből.
- Hát de… - akadt el a szava. – Nem szabad! Meg nem is ismerjük egymást – ijedt meg.
- Hé-hé, nyugi. Semmi hátsó szándékom nincs. Tetszel nekem, gondolom, én sem vagyok közömbös számodra – néztem világító szemeibe.
Arca pirosra váltott, elfordította a fejét. – Gondolatolvasó.
- Szimplán látom, hogy ha meg látsz, mosolyogsz és ez engem jóérzéssel tölt el – adtam a kezébe a ruháját. – Amúgy zavarok? – ültem le az ágyára kényelmesen.
- Nem, nyugodtan maradj. Amúgy csak azért mosolygok, mert…nem tudom – terítette ki a kezébe adott ruhadarabot, majd leült velem szembe, s csak nézett rám.
- Nem tudod?
- Miért beszéljek a nem létező érzéseimről?
- Miért ne? – cukkoltam őt.
- Ajj – csapott a combjára, karjait maga előtt keresztezte. – Kérdezz! – szemezett velem hosszan.
- Mit érzel, amikor rám nézel?
Ajkai kinyíltak, hevesen kezdte el szedni a levegőt, mintha valaki fojtogatta volna őt. Ez esetben én voltam az, aki a puszta jelenlétével vettem el a levegőt tőle. Rózsaszín nyelvével végignyalta ajkait. Nagy levegőt vett, egy huncut mosoly jelent meg arcán.
- Hevesen dobog a szívem. Mintha, nem is tudom, valami természetfeletti lény lennél – nevette el magát. Muszáj voltam elmosolyodni kijelentésén, rettentően aranyos volt.
- Nem vagyok az, szimplán felkeltettem az érdeklődésed azzal, hogy kedves vagyok és beszédbe elegyedtem veled – forgattam az ujjamon a gyűrűmet, természetesen a szemkontaktust nem szakítottam meg.
- Nagyon jól esik tényleg, csak nem tudom, hogyan kéne reagálnom.
- Eddig jól csinálod. Nem kell feszültnek lenni, én sem nyomulok rád, szimplán keresem a társaságod, beszélgetünk, néha úgy érzem több éve ismerjük egymást – ekkor félbeszakított.
- De felizgattalak Jiyong – csuklott. – És… - pirult el hirtelen.
- És?
- Basszus rohadt vonzó vagy! – tört ki belőle, belőlem pedig a nevetés.
- Édes vagy. Hidd el, te is az vagy. Nagyon is. Tetszik, amikor kis feszes ruhákban mész, ráfeszül a fenekedre, a melleidre. Férfi vagyok, látom mi a jó – emelgettem direkt meg a szemöldököm, hogy jobban zavarba hozzam.
- És mi a jó?
- Te. Mindened tökéletes, tetszel. Számomra nem csak a külső a fontos, hanem a belső is. És amennyit beszélgettünk eddig, szerintem te nagyon szeretetre méltó vagy, kedves, és gyönyörű – sikerült elérnem, hogy arcát a kezeibe temesse.
- Hagy abba Jiyong – nevetett.
- Nem hagyom – álltam fel, majd odamentem hozzá, levettem arcáról a kezeit.
Percekig csak el voltunk egymás szemében mélyedve, hol az ajkait, hol pedig a szemeit néztem. Az én szívverésem is felgyorsult ugyanúgy, mint az övé. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézzem a reakcióját. Már majdnem összeért az ajkunk, amikor valaki kopogott.
- ______ nyisd ki! – hallottuk meg egy férfi hangját.
- Jézusom, bújj el valahova – kapkodott.
- Mégis hova? – erre betolt a miniatűr szekrényébe, aminek az ajtaját bekulcsolta, így esélyem sem volt a fémbútorból kimásznom. A fogasok szétnyomták a lapockám és a mellkasom, sötét volt bent, de az apró réseken kiláttam.
- Végre – nyitott ajtót, ha jól láttam a főnökének. – Kevés pincérünk lesz estére. Sajnálom, hogy megütöttelek, nem akartam. Csak felhúztam magam.
- Nem történt semmi – lehajtott fejjel állt előtte.
- Este akkor a pincéreknek segítesz, hisz te vagy a legjobb pincérem – mosolygott rá. – A poharakat pedig az egyik kedves vendég kifizette, azt a nőt pedig tervezzük Costa Rica-n kitenni, mert több kárt okozott, mint hasznot – fogta meg a két vállát ______-nak/nek.
Majdnem elröhögtem magam a szekrényben. Kikot ki akarják pakolni? Én biztosan nem fogok segíteni neki, örülök neki, ha nem vagyok vele. Gyorsan lerendezte a beszélgetést a főnökével, majd kinyitotta a szekrényajtót.
- Basszus – nevetett rajtam, ahogy álltam ott.
Kitört belőlem is a nevetés, majd kiléptem a ruhái közül. – Hol is tartottunk? – néztem rá komoly arccal.
- Ne-nem tudom.
A fal felé kezdtem el terelgetni őt, aztán közrezártam a kezeimmel őt. Ismét felvette pipacs színét az arca. Teljesen közel hajoltam hozzá, úgy hogy érezzük egymás leheletét.
- Mit tennél, ha most megcsókolnálak? – suttogtam.
- Nem tudom – rekedtes választ kaptam.
Magamban vívódtam, hogy megcsókoljam-e vagy sem. Ha megcsókolom, lehet, elszúrok mindent, ha nem akkor pedig veszítek egy lépést. Nagy levegőt vettem, lassan párnáira nyomtam az enyémet. Hosszú puszit adtam vastag, finom ajkaira, majd elhúzódtam, s néztem a reakcióját. Elmosolyodott, végig simított karjaimon, melyek a feje mellett pihentek, aztán a nyakamra kulcsolódtak karjai.
- Csókolj meg – suttogta.
Nem tartottam helyesnek ezt a lépést, de ő kérte, így megtettem. Először csak gyengéden játszadoztam ajkaival, puszilgattam, végig nyalintottam rajta, végül nyelvem is bevetettem, átdugtam forró szájába, s kerestem az övét. Szerencsémre elég hamar ráérzett a technikájára, mohó volt igaz, de nem olyan, mint Audrie csókja. ______ puha ajkai teljesen lázba hoztak, testemmel az övének nyomultam, de nem kezdtem el tapizni őt, csupán neki nyomódtam, így teljesen a fal és közém került. Nyakamnál lévő kezét felvezettem a hajamba, egyből ösztönösen végighúzta a körmeit, amitől jóleső bizsergés járt át. Percekig csak a cuppogást lehetett hallani, legszívesebben tovább mentem volna, de nem szabadott. Elszakadtam tőle, homlokom a vállának döntöttem, úgy kapkodtam az éltető levegő után. Ő is ugyanígy tett.
- Milyen volt? – kérdeztem halkan.
- Nagyon jó – ölelt át, s csak álltunk. – Érdekes érzések kezdtek el uralkodni a testemen.
- Mint például? – nyomtam apró puszikat a nyakára, amibe beleremegett.
- Remegés…úgy éreztem, mintha milliónyi pillangó lenne a gyomromban. Illetve.. jaj nem akarom elmondani – bújt a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.
- Gondolom érezted, hogy valami lent is dolgozni kezdett.
- Valami olyasmi – simogatta a hátam, amely miatt az ölelésébe olvadtam. – Nagyon béna voltam? – kezdte el puszilgatni a nyakam.
Elhúzódtam tőle, s a szemeit néztem. Arcát kezeim közé fogtam, s egy nyelves puszit nyomtam ajkaira, melytől ismét elpirult.
- Egyáltalán nem voltál az, és imádom, amikor elpirulsz – mosolyogtam rá, aztán elengedtem őt, s visszaültem az ágyra. Lecsúszott a fal mentén, és vinnyogó hangot adott ki, mire felnevettem.
- Mi az?
- Megolvadtam – vágta rá hirtelen.
- Látom, de ugye nem bántad meg? És nem fogsz megutálni? – nyeltem egyet.
- De, pont azt akartam. Nagyon jól csókolsz, de most már menj, este a bulin találkozunk.
- Ha piás leszek, elkaplak, és táncolunk – álltam fel, s hozzámentem, majd felhúztam a földről.
- Hát, ha sikerül. Nem vagyok a táncolás híve – kuncogott.
- Te kis ravasz – csókoltam ismét meg őt, hogy emlékezzek ajkai puhaságára, nyelve ízére, játékára. Egy cuppanással szakadtam el tőle, aztán visszalopakodtam a vendégek közé. Egész nap mosolyogtam, társalogtam a többiekkel. Koktéloztam pár fiatalabb társaságában, viszont Kikot egész nap nem láttam, ahogy a pincért sem. Olyan 6 óra felé úgy döntöttem a lakosztályba megyek, természetesen halkan, hátha ott találom őket. Akár a szellem úgy közlekedtem, benyitottam, már akkor élvezetes nyögéseket hallottam. Ugyanúgy visszazártam az ajtót, levettem a cipőn, s a résnyire nyitott ajtón kukkoltam be a nappaliba. Ahogy sejtettem, a pincér és Kiko rendkívül közelről élvezték egymás társaságát. Ez a nő, a legelső jöttmentnek szétteszi a lábát, ma lesz a napja, hogy szakítok vele. Hirtelen felindulásból kicsaptam az ajtót.
- Ah… jézusom mit keresel itt? – tágult ki Kiko szeme,s  lelökte magáról a srácot.
- Én? Semmit.. Csak a cuccomért jöttem – mentem a szekrényhez, nem zavartattam magam, kihúztam a bőröndöm, belesöpörtem a dolgaim, úgy ahogy volt, mindent összeszedtem és beledobáltam, majd összehúztam.
- Jiyong ne legyél hülye!
- Vége Audrie, dugasd meg magad… olcsó ribanc – köptem a képébe az exemnek, mire csattant a keze az arcomon.
- Bunkó! Seggfej! – akart még egyszer megütni, de megfogtam a csuklójánál.
- Itt vége oké? Nem akarlak a további napokban meglátni – majd otthagytam a két szerelmeskedőt. Szerencsére okos voltam, és nem a teljes összeget fizettem ki, csupán egy előleget, így elmentem a kapitányhoz, aki adott nekem egy kisebb kabint, ahol egyedül voltam. Elintéztem, hogy Kiko számláját terheljen minden, ne pedig az enyémet. Beértem a kabinomba, ledobtam magam a puha ágyra, lehunytam szemeimet. Elnyomott az álom, a manók pedig _______-t hozták az elmémbe. Újra lepörgött előttem az, amikor csókolóztam vele, teljesen ráorientálódott az agyam. Az a 4 óra úgy elrepült, 10óra előtt 2 perccel ébredtem fel, s nagy morgolódások közepette vonultam ki a fürdőbe, hogy rendbe kapjam fáradt, nyúzott arcom. Gyorsan lezuhanyoztam, megborotválkoztam, befújtam magam, így illatosan választottam ki egy fehér pólót, egy kék farmerral és egy fekete cipővel. Felvettem magamra a kedvenc ékszereim, aztán elindultam fel a bálterembe, ahol már dübörgött a zene. Érdekes, hogy fiatalos zenék szóltak, az idősebbek is nyugodtan mentek táncolni rá. Észrevettem Kikot is, magamutogató ruhában, majd tovább nézelődtem, kerestem őt.
- Pezsgőt? – kuncogott mellettem egy ezüsttálcával.
- Ó, szia – mosolyogtam rá, majd elvettem egyet.
- Aludtál?
- Honnan tudtad? – nevettem el magam.
- Kómásnak tűnsz, és következtettem. Na, de megyek tovább, jó legyél – aztán ott is hagyott. Végig néztem távolodó alakját, ahogy vékony lábait egymás után pakolgatta. Egyszerűen imádtam ezt a nőt, megőrjített. Ismét az a feszülős ing volt rajta, egy fekete mellény, fekete nadrággal. Ledöntöttem a pezsgőt a torkomon, aztán a bárpulthoz mentem. Azt vettem észre, hogy politizálok, whiskyt iszok, idősek társaságában vagyok. Mivel nem ettem vacsorát, elég hamar kiütött a pia, s a karomra dőlve majdnem aludtam.
- Jiyong – simított végig valaki a hátamon, majd rázogatott. – Ébredj, ne aludj! – ekkor emeltem fel a fejem, s ismertem fel _______-t. – Gyere – bújt a karom alá, majd felemelt a bárszékről, kivitt a teremből.
- Jól… - próbáltam összerakni a vagyok szót, de nem ment.
- Nem, nem vagy jól! Te bolond. Főnök, elviszem a kedves vendéget józanítani, remélem nem gond, ha nem maradok az est további részén.
- Csak nyugodtan, elvégre többet fizetett a poharakért, mint amennyit ér – mosolyodott el, aztán elküldött minket. Nem tudom hogy jutottunk le a lépcsőn, de ______ végig tartott engem, s az ő kabinjába vitt.
- _______ - mormogtam a nevét a füle mellett.
- Jiyong, részeg vagy – fektetett le az ágyára, levette a cipőmet, kioldozta az övem, s leszenvedte rólam a nadrágom, így egy fekete bokszerben és pólóban feküdtem előtte. Hozott egy vizes ruhát, amit a fejemre terített, így feküdtem, majd később süppedt az ágy mellettem törékeny teste miatt. El nem hittem, de mellém feküdt. Ujjaival az arcomon játszott, az orromon, s a számon, teljesen, amíg el nem aludtam. Másnap szörnyű fejfájásra ébredtem, és arra, hogy mellettem fekszik teljes nyugodtsággal. Álmos szemekkel néztem őt, miután felé fordultam.
- Ne nézz ilyen éhes szemekkel! – mormogta, mire kuncogtam.
- Ne tudd meg milyen édes vagy – pusziltam meg az orrát.
- Jobban vagy? – nyitotta ki szemeit, aztán kibontotta haját, ami teljesen betakarta vállait, olyan dús volt.
- A fejem fáj.
- És ha adok egy gyógyító puszit?
- Benne vagyok – lassan feltérdelt, ajkait az enyémnek nyomta, én automatikusan magamhoz húztam, egyik lábát átvetettem a csípőmön.
Hirtelen elszakadt tőlem. – Nem akarlak felizgatni, mert akkor tuti nem állsz le – suttogta.
- Vigyáznék rád, de leállnék, mert te olyan érintetlen, törékeny és gyönyörű vagy – újra megcsókoltam őt, combjaira csúszott a kezem, végig fel a hátán, egyszerűen muszáj volt hozzáérnem.

Love comes by ship I. [Jiyong]

Hosszú idő után végre volt egy kis időm a barátnőmre, Kikora. Ő is elég sokat dolgozott, velem egyetemben. Most végre egy két hetes óceánjáró hajós útra fizettem be kettőnknek, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk.
- Jiyong, mit vigyek? – dobta le mellém a táskáját, miközben én olyannyira bele voltam merülve az egyik női magazinba.
- Jiyong! – hadonászott előttem vékony ujjaival, mire feleszméltem.
Értetlen tekintettel néztem rá, arra a nőre, akivel legalább háromszor mentem szét, tönkretettük egymást, majd újra összejöttünk, mert annyira szeretjük egymást.
- Ne haragudj, épp egy cikket olvastam. Mit kérdeztél? – dőltem a puha gyapjúval borított fotelnek.
- Aish, hát hogy mit vigyek? – ült ki vastag ajkaira egy gyerekes mosoly.
- Amit szeretnél, fürdőruha, szoknya, mit tudom én – tártam ki a kezeimet, amikkel aztán a combomra csaptam, hogy hagyjuk a témát.
Kicsit összerezzent, s szó nélkül pakolta be a dolgait. Nagyot sóhajtottam, igazából nem akartam őt megbántani. – Audrie – sóhajtottam egyet.
- Nem bántottál meg – vágott a szavamba, miközben kézfejével itatta fel könnyeit.
Odamentem hozzá, s felhúztam őt, hogy velem egy magasságban legyen. – Édesem, ne haragudj – fogtam kezeim közé az övét.
- Mondtam. Nem bántottál meg – természetesen nem nézett a szemeimbe, ami eléggé bántani kezdett.
- Ne kezdd a hisztid! Tudom, hogy megbántottalak, és sajnálom – csókoltam meg a kezeit, akár egy úriember.
Szerencsém volt vele, hogy nem kellett nagyon tepernem, mert ennyivel megelégedett. Mivel az én bőröndömet már tegnap bepakoltam, így csak a barátnőmre kellett várni. Én tegnap érkeztem Tokióba hozzá, hogy az óceánjáró hajóra fel tudjunk majd szállni. Ez azt jelentette, hogy az éjszakát nála töltöm, pár macskaszőrrel a számban, hiába ápolja, akkor is hullik a szőre, szóval nem a legkellemesebb élményben részesülök éjszakánként. A kedvencem az, amikor a számba mászik, mivel a párnán szokott aludni, vagy épp a szőrös hátsóját dugja az arcomhoz. Lassan elhúzta kezeit, gyorsan bepakolt, majd a fürdőbe ment. Szokás szerint külön fürödtünk, igaz láttam őt meztelenül, szexeltünk is, de a fürdés az tabu volt. Visszadugtam az orrom a magazinba, újra végig nyálaztam az oldalakat, melyekben a sok butító cikk, hazugság, pletyka és mindenféle kép – még rólam is – volt. Észre sem vettem, hogy fél óra elröppent a fejem fölött.
- Ji mehetsz, tettem ki törölközőt – hallottam halk hangját a fülem mellett, miközben behajolt mellém.
- Rendben – csuktam össze hirtelen az újságot, komótosan felálltam, majd a mellékhelyiség felé vettem az irányt. Egy-egy hosszú nap után üdítően hatott rám a zuhany, ugyanúgy, mint most is. Elméláztam a forró cseppek tömkelege alatt. Ugyan milyen lesz majd a hajó, a kabin, az óceán, a személyzet? Mindre holnap fogok választ kapni. Bedörzsöltem magam a tusfürdőmmel, amit mindig az ő citrusos friss illatú kencéje mellett tartottam. Viszonylag sokáig áztattam magam, de egyszerűen ez esett most jól. Miután végeztem, s áttöröltem testem, a derekam köré csavartam a hófehér pamutot, melyet általában nekem ad, mert szerinte az Jiyongos. Kimentem aztán a bőröndömhöz, amiből kivettem egy tiszta alsót és egy pólót, mivel Kiko nem viseli el, ha a meztelen mellkasom a hátának nyomódik. Sőt, még szexnél is követelte tőle, hogy rejtsem el a tetoválásaimat, mert nem képes elviselni. Egy sóhaj kíséretében visszamentem hozzá, befeküdtem a puha szaténágyneműbe, mely körülölelte törékeny lényét.
- Jó éjt – suttogta halkan, majd hátat fordított nekem.
Várta, hogy hozzábújjak, átöleljem hátulról, hogy kiskifli-nagykifli pózban szenderüljünk az álmok földjére. A plafon felé fordulva aludtam el egy szempillantás alatt.
Másnap frissen főzött kávé illata csiklandozta az orrom. Ólomnehézségű pilláimat csigalassúsággal nyitottam ki, így a kora reggeli világosság zavarta meg édes ébredésem.
- Ébresztő – simogatta az arcomat a barátnőm. Egy kis nyöszörgés és nyűglődés után felültem az ágyban, Kiko a kezembe adta a bögre kávét, kortyonként üdültem fel egyre jobban és jobban.
- Hogy aludtál? – kérdeztem, miután az utolsó nyelet is legördült a torkomon, s a csipáimat is sikerült kinyitnom anélkül, hogy ne keltenék álomittas képet.
- Jól. Te? Miért nem bújtál hozzám?
- Szintén. Mert nagyon fáradt voltam és egyből elnyomott az álom, amint a fejem a párnához ért – sóhajtottam. – Mennyi az idő?
- Fél 7 körül. 8-ra már fent kell lennünk a hajón – vette el a kezemből a porcelánt, kivitte, nem sokkal később pedig egy kis ruhában tért vissza. Én is hamar összekaptam magam, egy fehér atlétát vettem fel egy piros inggel, szaggatott farmerral és egy cipővel, mire Kiko kimacskázta magát volt 7 óra is. Az út a házától körülbelül fél óra volt a kikötőig. Egy taxi jött értünk, ami elvitt minket oda. Végig a telefonom nyomkodtam, amíg kiértünk.
- Itt vagyunk édes – simított végig a combomon, ezért feleszméltem.
- Oh, rendben – ahogy a taxi megállt, ki is pattantam, zsebre vágtam a telefonom, kivettem a dolgainkat a csomagtartóból, aztán a hatalmas luxus monstrum felé vettük az irányt.
- ______! Azt a zsákot ide tudod húzni? – kiáltott egy srác egy vékony, dús keblű, kerek fenekű szőkés lánynak.
- Máris! – szerintem valami rakomány lehetett, ami a konyhára kellett. Nehezen boldogult vele, így Kiko kezébe nyomtam a táskám, s odamentem segíteni.
- Hagy segítsek – lágy hangon szólaltam meg mellette angolul, amikor megfogtam a zsák száját.
- Jaj, dehogy uram, kérem. Ezt meg tudom oldani, ezért fizetnek. Köszönöm segítségét, de nincs szükségem rá – próbálta az ujjaimat lefejteni onnan, miközben angolul hadarta.
- _______! Ne tétlenkedj már! – szólt újra a srác.
- Megyek! – kiáltotta oda. – Ne haragudj! – aztán kirántotta a kezemből, s elkezdte felvonszolni a hajóra.
Visszamentem Kikohoz, aki már idegesen toporgott a bőröndök mellett.
- Ez most… mégis mi a franc volt? – ripakodott rám.
- Csak kedves akartam lenni, most ez miért bánt? – vontam meg a vállam.
- Nem hiszlek el! Egy koszos segéddel így leállsz – morgott, miközben elhaladtunk amellett a lány mellett.
Egy szót sem szóltam, csak odacaplattunk a többi vendéghez, aztán a kapitány eligazított, köszöntött, bemutatta a személyzetet, akik voltak vagy százan minimum. A hajó több szintes volt, körülbelül négy. Úszómedencével, jakuzzival, masszázsszalonnal, bárral, teljesen olyan volt mint egy hotel, csak ez a vízen járt. Megtudtuk, hogy az elkövetkezendő két napban csak a nyílt vízen leszünk, aztán Costa Rica-n állunk meg az új rakomány miatt, mivel eléggé sok vendég érkezett. Kikoval mi a második emeleten kaptunk egy nagyobb lakosztályt, így barátnőm berendezkedett, én pedig elmentem szétnézni, hogy mi merre található. Az első emeleten jártam, amikor az a lány megjelent tálcákkal és italokkal egyensúlyozva.
 - Szia – köszöntem rá egy mosoly kíséretében.
- Jó napot! Egy italt? – nyújtotta felém a tálcát, amiről leemeltem egy koktélt.
- Köszönöm. Mikor indulunk? – kortyoltam a hűs nedűből, ami először savanykás volt, aztán édes.
- Körülbelül tíz perc uram – s azzal a többi vendégnek vitte végig az italokat.
Muszáj voltam megnézni őt, egyszerűen vonzott a lénye. Érdekesnek tűnik, de egy külföldi pincér keltette fel a figyelmem, akinek szőke tincsei a feje tetejére egy kontyba van kötve, itt-ott egy-egy kusza szállal lelógva, napbarnított bőrét fehér ing és egy fekete mellény alá rejti, hosszú, kecses lábait pedig fekete nadrág alá, nem beszélve a fekete kis topánkáról, ami az egyenruháját ékesíti. Tovább sétálgattam, elgondolkoztam, amikor megmozdult a hajó, igaz csigalassúsággal.
- Üdvözlöm kedves vendégeinket, itt a Kapitány beszél! Nyílt vízre fogunk evezni, kérem, élvezzék az utazást, a napsütést, és a személyzet segítőkészségét – aztán kikapcsolta a mikrofont.
Nézelődtem már vagy egy órája, amikor újra összefutottam azzal a lánnyal. Megállt velem szemben.
- Segíthetek, uram?
- Kérlek, tegezz! Nem vagyok én olyan öreg – ejtettem meg egy szívmelengető mosolyt.
Arca vörössé változott, enyhén lehajtotta a fejét, s ujjaival játszott.
- Ne haragudjon uram, de nem tegezhetem a vendégeket. Engedelmével – hajtott fejet, aztán az egyik ajtó mögött eltűnt.
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, amikor két apró, jéghideg kéz kígyózott a derekamon. Az idilli pillanatot a barátnőm törte meg.
- Már megint az a fruska – mormogta a hátamba, aztán beleakaszkodott a kezembe és elindultunk szétnézni együtt. Bekukkantottam a nyitott ajtónál, láttam, ahogy az a lány egy hatalmasat sóhajtott, vágyakozó tekintettel. Annyira szeretném megismerni őt, hogy milyen is igazából. De itt van a „barátnőm”, akit elviekben szeretek, de semmilyen érzelmet nem mutatok iránta. Nem tudom már úgy szeretni, mint ahogy azelőtt tettem. Kell az új, szükségem van rá. Bábuként rángathatott maga mellett, én csak mentem vele, és nem szóltam hozzá.
- Olyan jó itt minden, nem? – mosolygott.
- De – lélekben nem voltam ott egyáltalán, csak arra a lányra gondoltam, hogy hogyan tudnám őt megismerni, hogyan nyithatnék felé, vagy inkább ő felém.

Este a tetőn ült több száz vendég, hogy a naplementés vacsorát fogyasszák el. A mi asztalunkhoz pont ő jött. Kiko látta, hogy mennyire le vagyok nyűgözve az ügyessége miatt, így amikor a desszertet hozta, egy ügyes mozdulattal kiverte a kezéből a tálcát, így a pohárkrém egy része a ruháján landolt.
- Óh, bocsánat – vett fel barátnőm egy gúnyos mosolyt.
- Nem történt semmi, mindjárt hozok egy új pohárkrémet – szedte össze az üvegszilánkokat, ami közben a földre ment, foltos felsővel rohant a felmosóért, hogy ne legyen koszos a padló, aztán eltűnt. Helyette egy srác hozta ki a másik adag édességet, Kiko pedig flörtölt vele. Nem vettem rossz néven, hisz az ő élete, engem párszor küldött már mélypontra, így megérdemli az érzelmetlenségem, és azt, hogy jól érezze magát. A pincérlányt következőleg akkor láttam, amikor mindenki elment, én természetesen egyedül üldögéltem a helyemen, mivel a drága barátnőm, inkább elment fürdőzni egyet. Egy kocsira pakolta le a tányérokat, evőeszközöket.
- Uram, óhajt még valamit? – vette el előlem a tányért.
- Tessék? Nem figyeltem – ráztam meg a fejem, hogy feleszméljek elbambulásomból.
- Óhajt még valamit esetleg?
- Találkozzunk a műszakod után, itt – néztem a szemeibe. – Mikor végzel?
- Olyan éjfél körül, még mosogatnom kell, aztán jó lenne aludnom, mert öt órakor kelek – sóhajtott fáradtan.
- Tíz percet szánj rám – kérleltem a szemeimmel.
- Rendben, akkor éjfél – majd tovább haladt, hogy mindenhonnan el tudjon pakolni.
Elmosolyodtam elégedetten, komótosan kitoltam magam alól a széket, s lementem a lakosztályunkba, ahol Kikot a pincérsráccal találtam. Résnyire nyitottam az ajtót, úgy néztem őket.
- Szóval az a faszi a barátod – táncolt ujjaival a barátnőm combjain a srác.
- Igen, de annyira rideg velem, és vágyom a kalandra, de ő nem vevő semmire – sóhajtott. – Már háromszor szakítottunk, de még mindig együtt vagyunk.
Erre van esze, kiteregetni a szennyest. Direkt bevágtam a bejárati ajtót, mire a srác elbújt, aztán bementem.
- Óh Jiyong – mosolygott rám egy álszentként.
- Audrie. Mi ez a pasi szag? – szimatoltam körbe.
- Semmi. Estére én lemegyek masszázsra, kihasználom, hogy pihenhetek. Iszappakolásra is megyek, ha nem gond – duruzsolta izgatottan a tervét.
Hála az istennek nem fog a nyakamon csüngeni az idegesítő hangjával, kényeskedésével. Befeküdtem az ágyra, igazából a pincér sem érdekelt ott bent a szekrényben. Kiko a fürdőbe ment, elővettem a laptopom.
- Nyugodtan kijöhetsz, tudom, hogy bent vagy – szóltam a szekrényben ácsorgónak.
- Ne-ne haragudjon, uram! – ijedt tekintettel nézett rám, úgy mintha valami bérgyilkos lennék.
- Nem történt semmi. Embert nem ettem még, ennyire félelmetes lennék? – vontam fel a szemöldököm.
- Bi-biztos? – dadogott össze-vissza, akár egy idióta.
- Biztos. Kifelé! – böktem a fejemmel az ajtóra, mire elrohant.
A kedvenc sorozatomat kezdtem el nézni angolul, hogy fejlődjön a szókincsem, illetve a kiejtésem. Olyan fél tizenegy körül már Kiko nem volt bent, így gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem egy rövidnadrágba és egy kockás ingbe, ami alá felvettem egy fekete atlétát. Hajamat baseball sapka alá rejtettem, feltettem az ékszereimet, egy kis parfümöt fújtam magamra, aztán a fekete Nike Air cipőmet felvéve útnak indultam a legfelső szintre. A fa lépcsőkön mentem fel, amikor észrevettem a pincérlányt. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Hosszú szőke tincsei majdnem a derekáig értek, ápolt volt. Hosszú lábait egy kis fekete rövidnadrág ékesítette, mely teljesen rásimult kerek fenekére. Egy fehér ujjatlan ingszerű felső volt rajta, aminek egy kötés volt az alján a hasánál. Csináltam gyorsan egy képet róla a telefonommal, mivel háttal állt nekem, aztán odasétáltam hozzá.
- Szép estét a hölgynek – mosolyogtam rá.
Rám pillantott égszínkék szemeivel, melyek majdnem inkább ezüstösen csillogtak.
- Szia – mosolyodott fáradtan el.
- Végre tegezel – kuncogtam, akár egy óvodás.
- Amikor munkában vagyok, akkor nem tegezhetlek, meg kell adnom a tiszteletet a vendégnek. Amúgy _______ vagyok – nyújtotta oda apró, vékony kezét.
- Jiyong – fogadtam el a gesztusát, majd egy huncut csókot nyomtam kézfejére.
- Oh, micsoda úri ember – nevetett jóízűen.
- Ugyan, legalább veled hagy legyek az, mivel a bunkó „barátnőm” beszólt neked – sóhajtottam. – Nagyon sajnálom azt.
- Jaj, ne kerítsünk neki ekkora feneket, sokan mondják azt, hogy segéd, de én élvezem azt, hogy egy luxushajón dolgozhatok, mint hajópincér vagy épp szakács – húzta el közben a kezét ajkaimtól.
- Oh, szép hivatás. Amúgy honnan indult a hajó?
- Olaszország egyik kikötőjéből – válaszolt készségesen.
- És mennyit dolgozol naponta?
- Tíz-tizenkét órát általában, de mivel szeretem, már meg sem kottyan, csak az elején volt nehéz. És te, mit dolgozol?
- Előadóművész vagyok.
- Hm, énekes?
- Igen – nevettem. – G-Dragon mond valamit?
Hunyorítani kezdett és gondolkozni. Ez alatt a pár perc alatt, amíg csendben álltunk a korlátnak dőlve, csak a szél fújt dús hajába, illetve az óceán ringatását lehetett észlelni.
- Meg van talán. Énekelnél az egyik ismertebb számodból?
Bólintottam, és elkezdtem énekelni a Heartbreaker-t, amit felismert szerencsére.
- Nagyon tehetséges vagy, és szerintem tök jók a számaid. Természetesen nem nézlek sztárnak, nem ugrok a nyakadba, azért annyira nem vagy jó – csipkelődött velem.
Felszisszentem, majd megcsikiztem őt, annyira hogy aztán a mellkasomnak támaszkodott. Az a pár perc, órának tűnt, csak elvesztünk egymás szemében. Elvesztem abban az égszínkék gyönyörűségben. Éreztem, ahogy a szíve felgyorsul, de nem csókoltam meg. Egy mosoly kíséretében elengedtem őt.
- Kezdtem megijedni, hogy megkapom életem első csókját – tágra nyílt pupillákkal, kiszáradt ajkakkal beszélt.
- Ez…azt jelenti, hogy nem volt még barátod? – hirtelen elfordította a fejét, ami pipacspiros volt. – Hey, ez nem szégyen – néztem végig őt.
- De.. szerintem az. Mindenki már túlesett mindenen, én nem – harapott finom dús ajkába.
- Hány éves vagy?
- 23 – suttogta, mintha valami hatalmas hiba lenne.
- Nehogy már ez rontson el mindent – egy biztató mosolyt küldtem felé. – Nem kell félni és csak olyannal csináld, akiben teljes mértékben megbízol – magyaráztam neki, nem akartam, hogy megijedjen tőle.
- Vicces, hogy benned megbízom – suttogta, én pedig megilletődve pillantottam rá. – Persze ez hülyeség, basszus, ne haragudj! – kezdte el menteni a bőrét. – Lassan mennem kell, ki leszek fáradva, ha nem alszom eleget.
- Rettentő aranyos vagy – kuncogtam el magam. – Én is megbízok benned, figyelj, ha társaságra van szükséged, vagy csak szimplán beszélgetni, keress meg rendben? – simítottam ki arcából, hosszú tincsét. – Olyan gyönyörű a hajad – haraptam be alsó ajkam, s játszani kezdtem hajával.
- Köszönöm, elég régóta növesztem már – jött zavarba, miközben a szemeimbe nézett ismét.
- Esküszöm, ilyen hajat nem láttam – kuncogtam.
- Általában felkötve hordom, nem engedhetem ki munka közben. Amúgy holnap 10-kor lesz egy buli a bálteremben.
- Igen? És mit kell felvenni?
- Semmi extrát szerintem. Pörgősebb zenék lesznek egy kicsit, meg lassabbak, szerintem egy farmer és egy ing megteszi, mármint fehér, vagy fekete – pillantott végig rajtam.
- Te is ott leszel?
- Igen, mint pincér. Délután kettőtől dolgozom teljesen, éjjel kettőig, utána másnap hattól háromig.
- Jézusom. Remélem, találkozunk még és jobban megismerhetjük egymást – simítottam végig az arcán.
- Persze, én is remélem – fogta meg a kezem, aztán barátságosan megölelt.
- Tényleg nagyon aranyos vagy – nyomtam egy puszit a feje búbjára, elengedtük egymást.
- Köszi, uhm, jó éjt, aludj jól – integetett aztán elment másfelé, mint amerről én jöttem. Nyilvánvalóan valahol egy kis kabinban van a szobája ezen a monstrumon. Kiko egy kis szatén köntösben rohant fel hozzám.
- Te mi a szart csinálsz itt? Már vártalak! – ripakodott rám.
Egy fintort vágtam az arcába. – Mi közöd hozzá?
- Most miért vagy velem ilyen undok?
Talán mert rontod az összképet drágám. Ekkora buta nőt még életemben nem láttam. Előtte indultam el vissza a lakosztályunkba, gyorsan átöltöztem a pizsamámnak szolgáló pólómba és bedőltem a párnák közé.
- Akkor ma nem is lesz semmi? – térdelt mellém barátnőm.
- Nem hiszem – fordítottam neki hátat. – Jó éjt – mormogtam, majd elaludtam.
Az álmok földjére lépve megjelent ______ a hosszú aranyszínű hajával, s világító kék szemeivel. Gyengéden csókoltam meg húsos ajkait, miközben a hajamba túrt. Nyakán haladtam tovább dús kebleire, majd a hasára, egészen a lába közötti részre tértem. Kéjes nyögéseit hallottam, ahogy élvezi az ajkaimat. A hajamba vezette ujjait, gyengéden tépte azt. Isteni íze volt, olyan akár a méz. Óvatosan dugtam hüvelyébe az ujjam.
- Jiyong! Ez fáj! – kiáltott fel.
- Jiyong! – ez már másmilyen hang volt, mint amit előbb hallottam. – Jiyong, ébresztő reggeli van – duruzsolta Kiko a fülembe.
- Mmm – nyöszörögtem fáradtan.
Végig simított az arcomon, csókolgatni kezdte azt. – Na, szerelmem – kuncogott, aztán amikor sikerült felébresztenie, felültem az ágyban, s körül néztem. Már bántam azt a napot, amikor kettőnknek vettem jegyet ide. Komótosan keltem ki, kócosan, nyúzottan, hamar magamra kapkodtam a ruháim ujjaimmal fésültem a hajam, s puffadt szemeimet egy sötét napszemüveggel takartam el.
- Mehetünk? – csiripelt.
- Persze – sétáltunk ki a hajó tetejére. Egész végig ______-ra/re gondoltam, hogy mennyire jó volt vele az a fél óra, amit tegnap este töltöttem. Leültünk az asztalhoz, a pincérek egyből megjelentek a reggeli fogásokkal. Pirítóstól kezdve a rántottán át, a salátákig minden volt. Kiko gyümölcssalátát kért, én pedig mindenből, hogy jól lakjak, illetve kávét is kértem.
- Miért vagy velem rideg? – nézett rám.
- Miért vagy idegesítő? – dőltem hátra.
- Komolyan Jiyong. Mi a bajod? – tekintete rémültté változott.
- Megmondjam? Az, hogy háromszor szakítottunk, de összejöttünk. Azt hittem működhet közöttünk valami, de nem. Tegnap a pincér bent volt a szekrényben, kihallgattalak, természetesen ez lényegtelen. Nem tudlak már úgy szeretni, mint ahogyan azt te szeretnéd. Sajnálom, de nekem nem megy. Kéretek magamnak egy kisebb kabint, vagy bármit – fakadtam ki hirtelen.
- Mi-micsoda? Ne, Ji kérlek, ne csináld ezt velem – sírta el magát, mire minden tekintet ránk szegeződött, s ______ akkor jött fel a lépcsőn, nézett ránk, majd helyet foglalt a dolgozóknak kialakított részen. Eléggé zaklatott volt, de nem pillantott ránk.