Guardian Angel II. [T.O.P] (+18)

- Nyitva! – szólt ki Matsuda.
Nyílt az ajtó, s belépett rajta, na, hát ugyan kicsoda? Persze hogy Seunghyun.
- Konnichiwa hercegnő! – guggolt le mellém.
- Konbanwa – motyogtam – miért jöttél?
- Először is, mindenki kifelé – húzott egy széket közel, majd leült keresztbetett lábbal.
Mindenki kislisszolt, én pedig felültem. Nem hiszem el, hogy ennyi tekintélye van ennek a baromnak.
- Nos, bunkóságodat leszámítva, eléggé ki tettél magadért – majd megköszörülte a torkát – illetve nagyon gyönyörű vagy.
Felvontam az egyik szemöldököm, aztán elnevettem magam.
- Így szoktál csajozni?
- Mi? Nem.. csupán elmondtam, amit látok.
- Ennek örülök, de én csak védtelek, te pedig tök jól elvoltál – nyújtóztattam ki magam.
- És? Védtél, húú. Mit csinálnál, ha most elhívnálak randizni?
- Hát, visszautasítanám, mivel semmi közöm nincs hozzád.
- Rideg vagy.
- Te pedig rámenős – fújtattam.
- Tudod, a szemem sosem csal, de irritáló a viselkedésed – kikerekedett a szemem, és majdnem pofán csaptam őt.
- Én ilyen vagyok. Ha nem tetszik, ez van. Amúgy is, te egy sztár vagy, én pedig egy jelentéktelen személy – álltam fel, elindultam kifelé, mire a csuklóm után nyúlt, s visszarántott.
Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam semmit. Hirtelen a fal volt a hátamnál, Seunghyun nagyon közel volt hozzám.
- Randizz velem – suttogta a fülembe.
- Mondtam, hogy nem.
- Nem tudod, mit vesztesz. A többi lány már rég igent mondott volna.
Szerencsémre, apám bejött, gondolom hallotta az egészet, az adóvevőnek köszönhetően.
- Engedd el őt – utasította Seunghyunt.
- Csak akkor, ha velem randizik.
- De nem akar. Nem fogtad fel? Kifelé –mutatott arra.
Egy vigyor futott végig az előttem álló férfi arcán, s mint egy kisgyerek, az arcomra nyomott puszit. Gyorsan kirohant, én pedig csak felvont szemöldökökkel, értetlenül álltam.
- Hallottam mindent.
- Gondoltam.
- Ugye nem bántott?
- Apa, meg tudom védeni magam, ne nézz már taknyos hülye gyereknek!
 Lemondóan sóhajtott, aztán kiment, a többi embert is magával hívva. Később mentem utánuk, majd leadtam a dolgokat a cégnél, s hazamentünk.

2013. június 22. Tokyo, Japan

A koncertet, mintha pörgették volna. Eljött az a nap, amikor az 5 srác főnöke köszönetet nyilvánít, véleményez. Sorfalat álltunk, s vártuk a szónoklást.
- Testőrök, vagy minek is nevezzelek titeket – kacagott az a sapkás úr, aki számomra unszimpatikus volt.
- Szóval, szeretném megköszönni nagylelkű munkátokat, és hogy a fiaimat védtétek – természetesen az egyik „kicsi” fia végig engem bámult – azt a 10 embert szeretném, ha előre lépne, hisz meg vannak hívva a privát bulira.
Körbenéztem, majd előre léptem, engem követett Chidori, Genichi, Genji, Natsu, Matsuda, Hiroto, Itsuto, Yamato és Kaoru.
- Nagy segítség voltatok a fiaim számára! Arigatou – mosolyodott el.
Fejet hajtottunk, majd visszaálltunk a helyünkre. Elpapolt még párszáz oldalas ódát, a kicsi fiairól, amit természetesen nekünk végig kellett hallgatni. Bő egy óra elteltével, szétszéledt a csapat, én is kimentem friss levegőre, amikor odajött hozzám Seunghyun.
- Szia – halkan köszönt.
Egyből oldalra kaptam a fejem, mivel egy ilyen kis emelvény szerűségen ültem, s bámultam ki a fejemből, a falnak dőlve.
- Szia. Mi járatban?
- Hát – lépdelt oda a lábamhoz, és nekidőlt az emelvénynek – gondoltam, boldogítalak. Még mindig nem áll a randi? Kérlek! Holnap reggel megyünk már vissza.
- Miért könyörögsz? Több száz lány van.
- Mert gyönyörű vagy, és meg akarlak ismerni.
- Persze, gondolom – vigyorogtam.
- De most komolyan. Ha nem munkáról van szó, akkor nem bunkóskodsz. De látom rajtad, hogy nem sok önbizalmad van.
- Én már csak ilyen maradok. Talán a sok egyedül töltött év tett ilyenné – húztam törökülésbe a lábaim.
- Tényleg nem akarsz ismerkedni? Sétálni? Bármi. Kérlek – pillantott a szemembe, amitől éreztem, hogy kivörösödik az arcom.
- Jó rendben. Menjünk – pattantam le mellőle, s elindultunk lassan.
- Choi Seunghyun vagyok – nyújtotta a kezét.
- _____________________, de csak _________ - fogadtam el.
- Mesélj magadról – lassan sétáltunk egymás mellett, magunk sem tudtuk, hogy merre.
- Jövőhónapban töltöm a 22. szülinapom – s rögtön félbe is szakított.
- Hányadikán?
- Miért fontos ez?
- Szeretek mindent tudni. Szóval?
Lemondóan sóhajtottam.
- 21, naptár lettél? – nevettem.
- Július 21 – pötyögtetett a telefonján.
- Ne már! Bolond töröld ki – próbáltam elvenni tőle, de csendre intett.
- Folytasd.
- Aish. Szóval. Anyukám meghalt, amikor még kicsi voltam, körülbelül olyan 2 éves lehettem. Nem sok emlékem van róla. Nincs testvérem, apámmal éltem sokáig, majd neki a bátyja nevelt, mivel kijött Japánba.
- Tehát, te nem ide valósi vagy, pedig elég jól beszéled a nyelvet – állapította meg.
- Magyarországról jöttem, Európa közepéről. Tudod, merre van?
- Nem nagyon. Milyen országokhoz van közel?
- Németország, Olaszország, igazából kis ország.
- Biztosan, nem tudom így. Gyere – mentünk el egy fagylaltozó felé.
Hirtelen ő kezdett el magáról beszélni, én pedig csak hallgattam őt. Sok mindent megtudtam róla, ahogy ő is rólam. Talán túlságosan elhamarkodott voltam vele szemben. Gondolataimba mélyedve ültem mellette, s már pár perce nem figyeltem rá. Egy kezet láttam magam előtt, mire feleszméltem.
- Minden rendben? – ismét azt az aggódó tekintetét láthattam.
- Persze, ne aggódj, minden oké, csak kicsit elkalandoztam.
- Ah, értem. Este akkor jössz a partyra? Kicsit riszálunk, meg iszunk - mosolyodott el szélesen, megvillantva fogsorát.
- Természetesen, hisz meg lettem hívva. Mennyire kell kiöltözni? Meg egyáltalán hol lesz? – fordultam vele szembe, miközben újra törökülésbe tettem a lábaimat.
- Hát, azért valami csinit vegyél fel. Végig csak acélbetétesben, vagy tornacipőben láttalak eddig. Szeretnélek megnézni magassarkúban – vigyorgott.
- Jesszus, annyira nem szeretem, de meglátom, mit tehetek – mosolyogtam én is rá.

*

Az idő olyan vészesen sietett, hogy már este 7 órát ütött. Az egész délutánomat Seunghyunnal töltöttem, s beszélgettünk. Rábeszélt egy kis koktél ruhára, amiről oly sokat meséltem neki, természetesen a magassarkúval megspékelve.
- Hova készülsz? – jelent meg apám az ajtómban, mikor már az ágyon ültem, egy szál törölközőben, és kenegettem magam a vadmeggy illatú testápolómmal.
- Partyzni – rá sem pillantottam.
- Kikkel mész?
- Natsuval, és a biztonsági brigáddal.
- Mit veszel fel?
- Nem mennél ki? – háborodtam fel, a folytonos kérdéseitől.
- Nem! Válaszolj.. az apád vagyok! – csattant fel.
- Higgadj le. Azt ott – mutattam a kis ruhára.
- Remek, mutogasd mindened.
- Szerintem, inkább menj ki - álltam fel, és a fürdőbe mentem, hogy lezártnak tekintsem a témát.

*

Mire elkészültem, a többiek már itt voltak a ház előtt. Még fújtam magamra a kedvenc parfümömből, s levonultam. Apám fél szemmel nézett rám.
- Vigyázz magadra! – vetette oda félvállról.
- Hai, majd jövök. Oyasumi – hajtottam fejet, aztán mentem is az autóhoz.

*

A buli helyszínére érve, csak a dübörgő hangot lehetett hallani. Régebben sokat jártam bulizni, igaz akkor megtette egy farmer rövidnadrág, tornacipő és egy top, de most valamiért hallgattam Seunghyunra. Bementünk a cigaretta füsttel butított szórakozóhelyre, ahol a belépő egy pohár francia pezsgő volt. Natsu hangját alig hallottam, pedig mellettem volt, mégis a zene elnyomta azt.
- HALLASZ? – sipított a fülembe.
- Au! Igen! Mi az? – hajoltam közelebb, mire a derekamon, két kar kígyózott.
- CSAK EZ! – s ott is hagyott, egy vigyor kíséretében.
Hátrapillantottam, s szembe találtam magam Seunghyunnal. Homályos tekintete volt, egy perverz vigyor ült ki az arcára, ami még inkább szexivé tette.
- Eszméletlenül gyönyörű vagy – lehelte a nyakamra, majd belepuszilt.
Kirázott a hideg, és kicsit elléptem tőle, de ő visszahúzott.
- Köszönöm, de tudd, hogy csak miattad vettem fel! – hirtelen felhúzódott a szemöldöke, és kuncogni kezdett.
- Szóval, ma csak én élvezhetem a társaságod?
- Ezt egy szóval nem mondtam!
- De nekem öltöztél ki! – fordított maga felé, s csak pár centi differencia volt közöttünk.
Hol a szemeimet, hol pedig az ajkamat pásztázta. Benedvesítette ajkait, ujjaival pedig, pár kósza tincset a fülem mögé gyűrt.
- Európai létedre, meglehetősen vonzó vagy – simított végig az arcomon, amibe bele remegtem egy kicsit.
- Gáz lenne, ha nem vonzanálak Seunghyun – mosolyodtam el.
- Gyere, igyunk aztán tárgyalunk még a vonzás törvényéről – kulcsolta össze az ujjainkat, majd húzott magával.
Gondoltam, hogy a pia miatt volt ilyen. Közvetlen, és természetesen, irtó dögös. Egy zakó volt rajta, alatta ing, aminek a felső két gombja nem volt begombolva. Egyszerű fekete farmert társított hozzá, ezzel kiemelve vékony lábait, s természetesen valami méreg drága cipő. A bárpult elé húzott be, ahol egyből kért valami koktélt. Igazából nem nagyon figyeltem arra, hogy mit rendelt, hanem a tömeget néztem, ahol Natsu már javában táncolt azzal a Panda gyerekkel.
- Hahó, édeském – simított végig a combomon, a velem szemben ülő egyén.
- Bocsi, csak kicsit elkalandoztam.
- Már kezdek hozzászokni nyugi. Itt a koktélod – tolta oda nekem, s a sajátját kezdte el aztán kortyolni.
Én is így tettem, igaz a kesernyés íz valahogy nem jött be, de mindegy is volt, nem az a lényeg, hogy milyen piát iszok, hanem, hogy kivel töltöm az estét. Én még körülbelül a felénél járhattam, amikor Seunghyun felhúzott a székről, s a tömeg felé mentünk.
- Hey – próbáltam ellenkezni, de rendíthetetlen volt.
Először csak egymással szemben táncoltunk, a pörgősebbnél pörgősebb számokra. Egyszer, olyan idióta mozgásba kezdett, hogy muszáj voltam kimenni a tömeg közepéről, és kinevetni magam, mert akkor biztosan egész este, bármikor, ha ránéztem volna, röhögésben törtem volna ki. Bárpulthoz libbentem, hogy egy kicsit fokozzam a hangulatom, míg Mr. Tánckirály ropja egyedül. Két kör után, jobb kedvem lett, így visszamentem hozzá. Ahogy meglátott, hirtelen magához rántott, s rátapadt az ajkaimra. Lassan térképezte fel a számat, nyelvével körbejárta, a nedves barlangom. Én is ugyanúgy feltérképeztem az övét, ujjaimmal az állkapcsán játszottam. Kezeivel végig simogatott a hátamon, majd az oldalamon, s elszakadt az ajkamtól.
- Ez a ruha zavar engem. Nem érzem minden porcikád. Remélem le fog kerülni – fordított háttal magának, úgy kezdtünk el, egy kicsit simulósabb zenére ringatózni.
Az ágyéka a fenekemnél volt, s incselkedésképpen párszor hátra nyúltam, hogy végig simíthassak rajta. Két számot bírt ki ebben a pózban, a másodiknál, már eléggé erősen dörzsölte magát hozzám. Nyakamba lehelt, vállaimat puszilgatta, ujjaival a hasamon táncolt végig. A többiek csak nézték a táncunkat tátott szájjal, mivel a kis Seunghyunukat, életükben nem látták még így táncolni.
- Az a csaj, teljesen megbolondította – csóválta a fejét vigyorogva a leader.
- Nem gyengén, odass, Hyung hogy tapizza már őt – kuncogott a legfiatalabbik tag is.
- Kíváncsi leszek, mi lesz a vége az estének – fordult vissza a pulthoz Taeyang.

*

- __________ - nyögte a fülembe.
- Hmm? – nyomtam a fenekem az ágyékához.
Ekkor elpattant a cérna nála, maga felé fordított, aztán elhúzott magával a fal irányába. Elég hamar ott voltunk, s a következő pillanatban pedig már hozzá voltam nyomva. Vadul tapadt az ajkaimra, testével közrefogott, hogy ne tudjak elhúzódni tőle. Éreztem minden levegővételét, azt, ahogy milliónyi pillangó szabadult fel a gyomrában, úgy remegett. Kívánt, de én is őt. Lesimított a combomon, itt-ott bele is markolt, majd a fenekemre simított. Gyengéden markolgatta, a cuki ruhám alatt, végül a csipkés bugyim alá csúszott az ujjaival, hogy végig simítson a nedvtől tocsogó redőimen.
- Vá-várj! – nyögtem, miközben a vállába kapaszkodtam.
- Mi az baby? Nem kívánsz? – dörmögte mély hangján a fülembe.
- De, kívánlak, csak…
- Csak?
- Ne itt. Valahova menjünk el, hogy ne legyen mindenki szem, és fül tanúja, hogy mi mit csinálunk.
- Oh, szóval nem szereted azt, ha extrém a környezet. Pedig itt a falnál, egy kis bemelegítés kéne, hogy legyen okom elvinni téged a hotelbe.
- Miért most nincs okod rá?
- Nem rogytál még össze az élvezettől – csókolt a fülembe, majd a nyakamra tért rá, s újra elhúzta a bugyim, hogy két ujját elmélyessze bennem.
Átkaroltam a vállánál, fülébe sóhajtoztam. Eszeveszett gyorsasággal kezdte el mozgatni bennem, két vastag ujját, minek hatására nyögni kezdtem.
- Ah, uhm – haraptam az ajkamra, s már alig bírtam állni.
Ekkor valamiért, nagyon matatni kezdett a férfiasságánál, a kezem oda húzta, hogy felizgassam őt. Gyengéden húzgáltam puha, érzékeny bőrét, miközben a nyakát csókoltam végig. A parfümének kesernyés ízét éreztem a nyelvemen, és az ajkaimon, de nem érdekelt. Akartam ezt a férfit, mindenhogy. Teljesen a falnak passzírozott, s ölbe kapott. Szerencsére sötétebb részen voltunk, így nem volt kivehető az arcunk, csupán a körvonal, hogy valaki valamit csinál ott. Feltűrte a szoknyám, a bugyim félre húzta, férfiasságával pedig körözni kezdett a bejáratomnál. Lassan csúszott belém, teljesen kitöltve az űrt bennem. Hangos nyögéssel adtam tudtára, hogy mennyire élvezem ezt, s hogy többet akarok belőle. Csigalassúsággal kezdte el mozgatni a csípőjét, miközben hol a fal törte a hátam, hol pedig a srác csípőcsontja.
- Ah, istenem! – nyögtem fel, amikor ebben a tempóban egy igazán érzékeny pontot talált el.
Belemormogott a fülembe, így még a hideg is kirázott. Kicsit gyorsított a tempón, a fenekemet markolászta, és kedvére csókolgatta a vállam. Apró piros foltokat hagyott maga után, s a fülemhez hajolt.
- Észvesztően szűk vagy, forró, szexi és leírhatatlan. Nem akarok ilyen kis lassú, óvatos, nyominak tűnni, de nem akarok sok szemet magunkra tapasztani.
- Érthethőh – nyögtem a fülébe.
Annyira élvezetes volt vele minden, hogy muszáj voltam átadni magam az élvezetnek. Újra azt a bizonyos pontot találta el, lábujjaim a cipőmben görcsberándultak, hevesebben kezdtem el kapkodni a levegőt, mire egy nagyobb lökéssel, a csúcsra juttatott, pár mozdulat után, pedig magát is. Lassan húzódott el tőlem, s kuncogott egyet, ahogy végig simított a nedveinktől csillogó ajkaimon. Ujjait ezek után a számba kényszerítette, amiről lenyalogattam mindent.
- Uh, édes, teljesen megkívántalak. Tudsz járni? – tett le óvatosan a földre, s elhúzódott.
A térdeim úgy remegtek, akár a kocsonya.
- Hát, megpróbálhatok – igazítottam meg magamon mindent, aztán két lépés után Seunghyun karjába kapaszkodtam.
Elnevette magát, majd a derekamnál karolt át, s úgy indultunk ki a sötétből.
- Yaa, skacok, mi megyünk, ________ nincs jól – vetette oda a társainak.
- Láttuk.. rosszul lehet nagyon, vigyázz rá, az apja ki ne heréljen  - nevetett a vezetőjük, majd miután lejelentkezett, elindultunk ki a helyről.
- A hotelbe megyünk, és szétszedlek. Leszaggatom rólad azt a bugyit, és jól megujjazlak – mormogta a fülembe, amitől kipirult az arcom.
Az ő autójukkal mentünk el, amikor odaértünk, a liftben alig bírt már magával. Végig csókolta az állkapcsom, ujjai a fülemmel játszottak. Felértünk az adott emeletre, s a kezemnél húzott el a szobájukig. Gyorsan kinyitotta az ajtót, előre engedett, aztán rám vetette magát. Vállamat kezdte el puszilgatni, miközben a cipzárral szórakozott a hátamnál. Lassan húzta le azt, hogy aztán erőteljesen simítson végig a gerincem mentén, majd a derekamon. Kibújtatott a ruhámból, az ágyra dőltött, és megszabadított a két pasztell kínzóeszközömtől. A lábfejemtől simított végig a combomig, majd a hálós anyagon keresztül, végig nyalt. Hátam megemelkedett az ágytól, s összetúrtam a haját. Kapott az alkalmon, a hátam alá nyúlt, s megszabadított a pántnélküli melltartómtól, amit oldalra dobott. Ajkaival kezdte el becézgetni először a jobb mellem, míg bal kezével, gyűrögette a másikat.
- Ahw, csináld – bátorítottam őt a hangommal.
Körbe nyalta a mellbimbóm, aminek a hatására megkeményedett. Egy utolsót cuppantott rajta, aztán áttért a másikra, míg ujjaival az előbb kényeztetett bimbómat morzsolta. Teljesen benedvesedtem ennyitől, pedig nem mindig sikerül elérnie ezt bárkinek is. Miután megkeményedett a másik mellbimbóm is, két kezébe vette, s úgy markolgatta, csókjaival pedig a hasamra tért le. Köldökömbe nyalt, a következő pillanatban pedig csak egy szakadást hallottam. Aztán még egyet. Lepillantottam, hogy mégis mi a fenét művel.
- Te… elszaggattad a bugyimat! – tágult ki a szemem.
- Megmondtam, én csak betartom az ígéretem – vigyorgott elégedetten, s a szeméremdombom kezdte el csókokkal elhalmozni.
Nyelvével hagyott vonalakon puszilt végig, aztán szétfeszítette a combjaimat. Végig csókolta és harapdosta, majd megfeszített nyelvvel kezdett el izgatni.
- Ahh, Seunghyun, ez isteni! – nyögtem, és az ágytakarót kezdtem el szorítani.
Minden egyes mozdulata, nyelvcsapása, maga volt a mámor. Egyre többet és többet akartam ebből az emberből. A hajába markoltam, s odanyomtam a fejét. Azt lehetett hallani, ahogy a levegőt veszi és cuppog a csiklómon. Isteni érzés volt, főleg, amikor a középső ujját felcsusszantotta. Nyelvvel, és ujjal kezdett el kielégíteni, gyorsan mozgatta a kezét, aztán hozzá csatlakoztatott még egy ujjat, én pedig önkívületi állapotba kerültem. Hirtelen élveztem el, de akkorát, mint amilyet még sosem. Feltérdelt, s azt nézte, hogy pihegek a párnán. Felkúszott hozzám, s megcsókolt, aztán kigombolta a zakóját, s a székre terítette, ami az asztalnál volt. Nehezen, de visszaállt a légzésem, újult erőre kaptam, majd visszarántottam az ágyra. Előttem térdelt, miközben a két kézfejénél lévő mandzsettát vettem ki, aztán elkezdtem kigombolni az igét. Tejfehér mellkasa tárult elém. Ahogy lefelé haladtam a gombokkal, úgy egyre nagyobb felületet láttam csodás felsőtestéből. Felnéztem az arcára, résnyire nyitott ajkakkal figyelte, hogyan vetkőztetem őt. Nem hagyhattam ki, az ajkaira tapadtam, miközben az utolsó gombot is kibújtattam a helyéről. Lesimítottam a vállán a ruhadarabot, aztán kibújtattam belőle. Oldalra dobtam, és visszatértem a következő zavaró tényezőhöz, ami az öve volt. Mivel nem volt olyan „hü de komoly” csicsás, itt bujtatom ki, ott meg kikötöm, ezért gyorsan megszabadultam a nadrágjától is. A Calvin Klein bokszerén keresztül simítottam végig félig meredező férfiasságán, ami csak rám várt. Lassan húztam le róla azt is, amíg ő megszabadult végleg a nadrágjától, cipőjétől, és a zoknijától. Hűs ujjaimmal simítottam végig a tagján, majd lehajoltam, s egy csókot nyomtam a hegyére. Nyelvem hegyével játszadoztam teljes hosszán, hol a heréin, hol pedig a makkján. Később engedtem csak az ajkaim közé, mire egy elhaló nyögés hagyta el a száját, hajamat pedig erős ujjai közé csavarta, hogy lásson. Gyengéden mozgatta a csípőjét, hol kicsit mélyebbre, hol pedig csak épp annyira, hogy hamar el tudjon húzódni tőlem. Felhúzott, hogy megcsókolhasson, aztán a vállaimra döntött. Ismét lassan olvadt össze velem, kiélvezve testem, minden szegletét. Nyögtem a fülébe, az élvezettől, amit ő okozott számomra. Érezhettem teste melegét, ahogy kicsit rám feküdt. Lábaimmal a derekát karoltam át, hogy mélyen érezhessem magamban.
- _________, isteni vagy – kezdett el mozogni gyorsan, aztán ismét lelassított, hogy elhúzza az aktust.
Sokáig szórakozott ezzel, majd fölé kerekedtem. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, miközben csókoltam őt, s a nyelvével játszottam. Szopogattam, szívogattam, ő pedig lehunyt szemekkel élvezte, a melleim markolgatása közben. Majd elszakadt tőlem, s a csípőmre csúszott a keze, hogy rásegítsen a mozgásra.
- Ah, mééélyh – nyögtem.
- Nem baj, élvezz édes. Élvezd, ahogy benned járok – ezek a szavak az önkívületi állapotából jöttek.
Hirtelen ismét alatta voltam, lábaim a vállaira voltak téve, s izzadtságtól gyöngyöző homlokkal támaszkodott fölém. Eszeveszett gyorsaságot diktált, nyögésünk egybe olvadt, nem a karjaiba kapaszkodtam, mintha lezuhannék valahonnan. Amikor már nem sok kellett, lábujjaim görcsbe rándultak, s egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Lábaimat lehámozta a vállairól, s rám nehezedett. Annyi ereje volt még, hogy magunkra húzza a takarót, s megcsókoljon, aztán elnyomott mindkettőnket az álom.

2013. június 23. Seunghyun szobája, Önkívületi állapot, Tokyo, Japan

Másnap frissen keltem, igaz a hátam elhalt Seunghyun súlya miatt, és a combjaim sem voltak, valami görcsmentes állapotban. Mindenre tisztán emlékszem, hogy mit tettem, és nem bántam. Egyszerűen meg kellett történnie, ezt akarta a sors. Hideg ujjaimmal cirógattam végig a hátát, amitől megborzongott, s lassan nyitogatni kezdte a szemeit.
- Jó reggelt – motyogta álomittasan.
- Neked is, remélem kényelmesen aludtál – nevettem el magam.
- Hát, én igen, de te nem hiszem – gurult le rólam.
- De, jó volt, csak már mennem kell, mert még vár a munka.
- Munka? Na, ne nevettess!
- Halál komolyan mondtam. Viszont a bugyim elszaggattad – ültem fel, majd keresztbe fontam a karjaimat.
Elnevette magát, aztán kikelt az ágyból, gyorsan magára kapta a „pizsamáját”, ami ki volt készítve, s a bőröndjében turkált.
- Nincs megegyező színű bokszerem, de ez remélem meg teszi – nyújtotta oda a fehér pamutot.
- Köszönöm – húztam magamra, majd visszavettem a tegnap félredobott melltartót, és a ruhát – felhúzod? – fordítottam neki hátat.
- Természetesen – húzta fel, közben végig csókolta a vállamtól, a nyakamig.
- Köszönöm – mosolyodtam el, s újra átkarolt, mint tegnap.
- Remélem jól érezted magad az este, és fogunk még találkozni – fúrta az arcát a hajamba.
- Jól éreztem magam, felejthetetlen volt. És én is remélem – mosolyodtam el.
Maga felé fordított, aztán az ajkaimra tapadt. Egy szenvedélyes csókot váltottunk, majd rám terítette a zakóját.
- Nem kell… - és félbe is szakított.
- Ne ellenkezz, esik kint! Nincs valami meleg, nem kell visszaadnod sem. Csak legyen rajtad, nehogy megfázz.
- Rendben – vettem fel aztán a cipőmet.
- Bearanyoztad az estém, köszönöm – újabb csókot adott, aztán kikísért az ajtóig, ott is váltottunk egyet, végül elindultam.
A liftnél találkoztam a társaival, akik kuncogva néztek végig rajtam, Seunghyun pedig addig az ajtóban állt, amíg a liftbe be nem szálltam, s haza nem indultam.