Kiko odakapta a
tekintetét, s legszívesebben kinyírta volna szegény lányt a szemeivel.
- Már megint az a… - ekkor félbeszakítottam.
- Értelmesebb, mint te.
- Muszáj sértegetned? Én szeretlek – fogta meg a kezem.
Nem húztam el, csak tűrtem, közben hozták a reggelit is. Az a srác, aki tegnap a szekrényben bujkált, most kiszolgált minket. Szemem láttára kezdett el a barátnőm vele flörtölni, míg én _______-t néztem, közben nekiálltam falatozni és a kávém is kortyolgattam.
- Jó étvágyat – simított egy cetlit Kiko kezébe, majd elment.
- Feltűnőbben nem is tudna nyomulni – néztem a gyönyörű óceánt, mely egybeolvadt az éggel.
- Ezt nem hiszem el! Te féltékeny vagy!
- És ha igen?
- Nincs miért, téged szeretlek!
Bólintottam, majd megettem a pirítóst is, és mindent, amit csak tudtam. ______ elég hamar végzett, szóval nem láthattam merre is ment. Kiko elkezdett beszélni a modellségről, hogy Yoon társaságában mennek Londonba, aztán Rómába, meg Szingapúrba, természetesen nem nagyon érdekelt a mondandója, de azért bólogattam rá, vagy elengedtem egy kis mosolyt.
- Annyira fáj, hogy ilyen vagy velem – sóhajtotta belefáradva az erőlködésbe.
- Sajnálom – játszottam a poharamban lévő narancslével.
- Próbáljunk meg, békességben egymással lenni rendben? – nyelt nagyot.
- Oké – biccentettem egyet kelletlenül.
Nem szólt semmit, csak felállt és ott hagyott egyedül. Megettem még azt a kevés rántottát, ami előttem volt, utána bementem a lakosztályunkba, hogy át tudjak öltözni fürdőnadrágba.
- Összeismerkedtem egy csajszival, megyek vele szétnézni a hajón. Rendben? – bújtatta közben a testét egy virágmintás maxi ruhába és szandálba.
- Én a medencéhez megyek, leúszok pár hosszt. Utána napozok, szóval ott megtalálsz majd a medencénél – kaptam le magamról a pólót, természetesen neki háttal. Éreztem, hogy végig nézett rajtam, hogy legszívesebben ide jönne hozzám, s megölelne. Valahol vágytam rá, de a pincér lány társaságára még jobban.
- Akkor majd találkozunk – ment is el nagyon hamar.
Letoltam a nadrágom is, különösebben nem izgatott Kiko, hogy kivel hova megy, az meg végképp nem, hogy mikor kell találkoznom vele. Hamar magamra kaptam a márkás nadrágot, elővettem a standpapucsom, illetve egy törölközőt. Összeszedtem minden szükséges dolgot, kisétáltam a medencéhez, ahol csak pár ember lézengett. _______ is ott volt, fehér munkaruhában, ami egy térdnadrágból és egy atlétából állt. Napozóágyakat, asztalokat rendezgette, napernyőket nyitogatta ki. Az egyik napozóágyra leterítettem a hatalmas pamut anyagot, letettem mindent rá, s leültem. Ekkor vett észre, és direkt azon a részen rendezgetett.
- Szia – köszönt rám, miközben ott nyitotta fel a napernyőt.
- Szia, öhm, medencés lány? – kuncogtam.
- Valami olyasmi, csak szólok, hogy kend be magad rendesen, nehogy leégj – mosolygott rám kedvesen, amitől puha vajjá változott a szívem.
- A hátamat nem kened be? – kiskutya szemekkel próbáltam meghatni őt.
Körülnézett, hogy egyik kollégája se legyen ott, majd kikapta a kezemből a flakont, tenyerébe nyomta, úgy oszlatta el a hátamon gondosan.
- Tetszenek a tetoválásaid – kenegette a vállam. – Na, de készen vagy – s azzal ott is hagyott, mivel pont akkor lépett ki az ajtón a kapitány.
- ______! A másik két medencénél is megcsinálod? És akkor pihenhetsz, majd Carl átveszi a helyed rendben?
- Igen, megcsinálom.
- Viszont az ebédeltetésnél legyél készenlétben. Addig, pihengess, egész héten sokat dolgoztál – engedett el egy mosolyt felé.
- Köszönöm – szintén mosolygott, majd a csinos fenekét elriszálta a másik részre. Muszáj voltam végig nézni, ahogy napbarnított bőre előbukkan a fehér anyag alól. Szeretem az ilyen kis feszes ruhákat, mint amilyen rajta is volt. Az a kis térdnadrág kiemelte vékony combjait, kerek fenekét. Kár, hogy Kikonak nem ilyen volt. Magam sem tudom mi vonzott benne, igaz most már semmi, de régebben… nem tudom. Hamar megcsinálta a dolgokat az újdonsült „barátnőm”, miután eltűnt a szemem elől, s kellően tocsogtam a fényvédő krémtől, felálltam, hogy a medence hűs vízében megmártózzam. Egy fejessel csobbantam a hűs vízben, utána úszkáltam. Jól esett pár hosszal kitisztítani az elmém, nem foglalkozni semmivel. Időközben megérkezett ______ is, egy hófehér pánt nélküli bikiniben, mely mindent megmutatott a testéből, kivétel a lényeges részeket. Kezdtem kifáradni, így kimásztam a hűs vízből, s az ágyhoz sétáltam.
- Ejjha – pillantottam a mellettem napozó szépségre.
- Jiyong – kuncogott hatalmas szemüvege alól. – Hogy érzed magad?
- Fáradtan, jó volt úszni – dőltem hátra én is. – Pihenő idő?
- Aha, végre.
Halk cipőkopogás csapta meg a fülem, mely balról jött. _______ egyből felpattant, s legalább három ággyal arrébb ment. Értetlenül néztem rá, aztán arra, amerről a hang jött. Természetesen Kiko tipegett oda a magasított sarkú papucsában. Kecsesen letette magát mellém, aztán a füle mögé tűrte sötét tincseit.
- Szóval ennyire jóban vagytok?
- Szia Kiko, én is jól vagyok köszönöm, áh, nem fogott meg a nap, be lettem kenve – ignoráltam bunkó módon a kérdését.
- Gyerekes vagy Jiyong – kenegette „melleit” hogy ne égjen le tejfehér bőre.
- Természetesen. Mint mindig – dugtam be a fülembe a zenét.
Kikon egy fekete egybe részes dressz volt, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Nyurga, vékony lábai, semmi feneke és melle tárult elém, így még a szemüvegem is feltettem, hogy egy pixelt ne érzékeljek belőle. Még ha jól állt volna neki, de annyira vékony volt, szinte csont és bőr. Magam sem tudom, hogy miért nem hagytam már el őt. Illegett-billegett előttem, de nem sok vizet zavart. Élveztem, ahogy a nap süti a bőröm, kicsit barnítva azt. Órákra elaludhattam, mivel olyan dél körül keltett ______, hogy húzódjak árnyékba.
- Nehogy napszúrást kapj! – húzta ki a fülest a fülemből, miközben hajából a mellkasomra hullott a hűs víz. Lassan feltoltam a homlokomig a nap elől védő tárgyat a szememről.
- Szépséges hölgy mond mit? – vontam fel szemöldököm.
Végig húzta a lábamon az ujját, mire felszisszentem. – Basszus, nem gondoltam, hogy leégek – ültem fel egyből és nevettem zavartan.
- Kend le valami hűsítővel, kicsit rákvörös lettél – kedvesen mosolygott, miközben egy rózsaszínes pamut törölközővel itatta fel a víz cseppjeit.
- Nem fogok bele halni? – dramatizáltam egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy az agyadra kiterjedt volna a leégés – nevetett fel. – Ebédnél találkozunk, és tényleg ne felejtsd el! – integetett nekem, utána eltűnt a szemeim elől. Nem sokkal később a lakosztály felé vettem az irányt, igaz a combjaim fájtak a súrlódástól, de kibírtam.
- Végre már, hogy itt vagy – toporgott egy kis ruhában Kiko. – Hol a fenében voltál?
- Kint a medencénél. Miért? – nem pillantottam rá, csak a fürdőbe vonultam faarccal.
- Ebéd lesz! Azt hittem várod, legalább miattam – puffogott kint.
A bajszom alatt elejtettem egy halk „ch”-t, hamar rendbe kaptam magam, egy ujjatlan felsőt vettem magamra, hogy valamennyire védve legyek. Kimentem, aztán ránéztem.
- Figyeltél egyáltalán rám?
- Nem – vetettem oda.
- Nem hiszem el, hogy megint kezded. Jiyong! Együtt jöttünk, miért nem tudsz rám szentelni időt? Miért kell azt a fruskát hajtanod?
- Ne hisztizz már, az Istenért. Nem hajtom őt, és nem fruska – fújtam ki benntartott levegőm. – Csak szimplán összefutottunk – próbáltam lezárni a témát.
- Persze. Inkább menjünk, éhen halok – tovább duzzogott, aztán elmentünk a légkondicionált ebédlőbe, amit időközben mindketten ugyanúgy felfedeztünk. Kiko megkérdezte azt a pincérsrácot, hogy merre felé lehet az asztalunk. Belekapaszkodott jéghideg kezével az enyémbe, melytől az összes szőr a hátamon felállt. Egyszerűen le akartam vakarni magamról, de nem tehettem, mivel kettőnknek szólt ez a két hét. Úriemberként, ám faarccal kihúztam a széket neki, amire letette kevésbé csinos hátsóját. Tényleg sokszor gondolkozom azon, hogy miért is vagyok együtt vele. Szerencsére az étvágyam nem vette el, így amikor kihozták az ételt, bele is kezdtem elég hamar. Ebédre valamilyen krémleves volt, illetve spárga mentás eperkrémmel, meg valamilyen rizs, natúrszelet. Sajnos nem _______ hozta ki a kaját, hanem az a srác, aki feltűnően flörtöl Kikoval. Ketten úgy néznek ki, mint aki most először szerelmes, lehet meg kéne engednem azt, hogy valami kialakuljon közöttük. Csendben fogyasztottuk el a lakomát, közben pár korty bor is legördült.
- Lesz valamikor koncerted? – törte meg a csendet Kiko.
Jól megrágtam a falatot, majd lenyeltem. Kicsit vártam a válaszadással, mert a számat töröltem, végül megszólaltam.
- Igen lesz, majd augusztus elején, mivel most veled vagyok, és Hyunsuk úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha a július második felét pihenéssel töltöm. Elvégre nem voltam egy éve rendesen szabadságon.
- És hol lesz majd?
Na, ne. Remélem, nem akar el jönni, egyáltalán nem akarom két szám között hallgatni azt, hogy Jiyong ez annyira jó szám, jaj, Jiyong annyira édes vagy, uh Jiyong gyere, adj egy csókot. Egyszerűen a kettő nem fér össze.
- Szingapúrban – továbbra is néztem az arcát, mint ahogy eddig tettem. – Miért?
Füle mögé gyűrte sötétbarna tincseit, felvett egy kislányos mosolyt, Ashley Olsen féle görbületté változtatva ajkait. – Arra gondoltam, hogy… esetleg, ha nem lennék nagy teher… akkor veled mehetnék? – komolyan, ha lottóznék, akkor megnyerném a főnyereményt.
Felvontam a szemöldököm, megtámaszkodtam a kezeimen. – Tudod jól, hogy a kapcsolat és a munka együtt nem mehet. Vagy ez, vagy az. Én sem szoktalak zavarni egy-egy fotózás, ruhabemutató alkalmával. Szóval, ne haragudj, de nem megy. Nem akarom kockáztatni a karrierem, mert te épp hiszti rohamot kapsz a sminkesektől és fodrászoktól, meg a háttértáncosoktól.
Aggódóan nézett rám, nagyokat nyelt, hogy el tudja rejteni szomorúságát. A rózsaszín köd teljesen elbutította elméjét, azt hitte, hogy majd én el fogom magammal vinni, egy igazán fontos eseményre, és jól fogom vele érezni magam.
- Utálom, amikor ilyen vagy – fortyogott magában, ledöntötte a torkán az ízletes vörös bort, melyből én már a harmadik pohárral küldtem magamba. Ízlett, hogy olyan fűszeres, mégis savanykás, enyhén pezsgett a nyelvemen.
- Milyen? Amikor az igazat mondom? Te sem gondoltad komolyan, hogy a hisztid fogom hallgatni, mert épp Heeyun seggét markolom úgy, hogy a bugyija nedves lesz – mordultam fel.
- Te szatír, barátja van!
- De tudod már – dőltem hátra és csak néztem őt. Egy furcsa dolgot kezdtem el érezni, ahogy a szemeit pásztáztam, illetve barna haját. Undorodtam tőle. Újat akarok, egy jobbat, egy szebbet, aki viszont szeret. Egyáltalán semmi nem volt benne, csak a szája, azt szerettem tépni, harapni, viszont mindig kaptam pofont tőle, hogy ne tegyem, mert fáj. Annyira elkalandoztam az arcán, hogy előlünk elvitték már a főételes üres tányérokat, s a desszert jött. Hirtelen csapott meg egy isteni virágillat, melyet nem olyan rég éreztem már valahol.
- Jó napot – mosolygott kedvesen _______, miközben letette elénk a díszes desszertet.
- Óh, szia – engedtem el én is egy kis mosolyt, Kiko pedig morgott.
- Takarodj már flörtölni innen – mordult rá bunkón.
________ érdekes szemei rá tévedtek. Kedves barátnőm szemei szikrát szórtak felé, aztán rám pillantott újra. – Bon appetite – sütötte le a tekintetét, végül ott hagyott minket, és több asztalhoz rohant segíteni.
- Muszáj ennyire bunkónak lenned? – szűrtem fogaim között.
- Muszáj ennyire felfalnod a szemeiddel? – csuklott sértődötten.
- Komolyan néha olyan kiállhatatlan vagy. Csodálkozom, hogy visellek még el – kezdtem neki a desszertnek.
Kiko meghökkenve nézett rám, aztán felállt, és _______-hez/hoz ment, akinek a kezében épp vörösboros poharak voltak, természetesen tele a nedűvel. egy ügyes mozdulattal ráborította a tálcát, így a kristálypoharak apró szilánkokra törtek össze, a drága bor pedig _______ ruháján végezte. A lány főnöke egyből kitrappolt az ajtó mögül felrántotta a szilánkokat összeszedegető pincérnőt, majd belökdöste a konyha felé. Az egész teremben csend uralkodott, csak a fenyegető üvöltözést hallottuk, és hogy vernek valakit. Kiko mint aki jól végezte dolgát, leült vissza az asztalomhoz.
- Hogy a francban van ennyi bőr a képeden? – néztem farkasszemet vele.
- Hát, így. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ő előrébb jár egy lépéssel, mint én.
- Tudod, ha ilyen vagy, jó hogy előrébb jár. Miattad ki is rúghatják őt – fintorodtam el. – Komolyan, olyan gyerekesen viselkedsz, talán még az is vagy.
- Fejezd be Jiyong. Fogadd el, hogy te az enyém vagy, én pedig a tiéd – vigyorgott rám.
- Nem uralkodhatsz fölöttem, nem vagy a főnököm. És ha így haladsz, a barátnőm sem leszel sokáig – fejeztem be a menüsor utolsó fogását, végül felálltam, s a főpincérhez mentem.
- Elnézést kérek az előző közjátékért, a poharak árát írja a számlámhoz illetve a bort is – sóhajtottam.
- A maga barátnője volt, az a fekete hajú nő? – pillantott le rám a magas srác, kék szemeivel.
- Igen, és tényleg szörnyen röstellem. Nem tudja véletlenül, hogy _______ merre található most? – próbáltam kideríteni, hogy jelen pillanat merre található.
- A kabinjában van – válaszolta egyszerűen, mintha tudnám, hogy merre is van pontosan. – Tudod merre van?
- Épp ezt akartam megkérdezni, tőle is bocsánatot kéne kérnem.
- 24-es kabin – közölte, aztán ott hagyott.
Vajon merre lehet? Na, nem baj, épp itt lesz az ideje, hogy jobban szétnézzek a fedélzeten. Követtem az egyik pincérlányt, aki _____ kollégája, így hamar megtaláltam az ajtót. Halkan odamentem, a szívem a torkomban dobogott. Úgy éreztem magam, mintha az első szerelmem után kutatnék. Bekopogtattam, pár percre rá nyúzott arccal, kisírt szemekkel, és természetesen egy jókora piros folttal nyitott ajtót ______.
- Jézusom, Jiyong mit keresel itt? – rántott be az ajtón. – Tilos lejönnöd ide! – ripakodott rám.
- Ne haragudj, bocsánatot szerettem volna kérni tőled Kiko miatt – játszottam zavaromban a gyűrűimmel. – Mindent kifizetek, a bort és a kristálypoharakat. Hogyan hozhatnám rendbe? Miért piros az arcod? – halkan kérdeztem a végét.
- Nem történt semmi gond, megesik bárkivel az, hogy béna – mosolygott rám.
- De nem! Azaz idióta öntötte rád, jobban mondva borította. Kérlek, hagy tegyem jóvá – kérleltem.
- Mégis hogy akarod? Amúgy képen lettem törölve, mert darabja a poharaknak 3000 dollár, valami műgyűjtőtől vette és olyan látványosan zuhantam el, hogy lefokozott mosogatónak, szóval marha jó – az apró fürdőbe ment, hogy tovább mossa az ingét. Végig néztem rajta, egy kis kockás rövidnadrágban volt, egy Disney mintás pólóval, kontyából itt-ott kicsüngött egy-egy kusza szál, mely gyönyörű arcát keretezte. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, kerek fenekét kezdtem el bámulni éhes tekintettel. Hogy én mit nem csinálnék azokkal a halmokkal. Elém tárult elmém legperverzebb képkockája. Hason fekszik otthon az ágyamban, popsija kiemelkedik, s csak a szex bódító illata járta át a szobát. Háta fel-le jár az előző orgazmus miatt, én pedig végig csókolom két lapockája között őt.
- Jó nézni a fenekem? – mosolygott rám, miközben a tükörben nézett.
Hirtelen eszméltem fel álmodozásomból, lassan a vér a férfiasságomba tódult.
- Áh, szóval kívánsz – nevetett ki. Próbáltam leplezni zavartságom, illetve felizgulásom jelét.
- Ne haragudj – köszörültem meg a torkom zavaromban.
- Semmi gond nincs. A francba! Nem jön ki – vágta bele idegesen a mosdóba az ingét. – Ez volt a kedvencem.
- Fehérbor! Tudsz hozni?
- Micsoda? – hűlt el.
- Fehérborral átitatod a helyét, aztán mosószappannal kimosod.
Felvonta ívelt szemöldökét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött. Percekkel később fél üveg fehérborral tért vissza.
- Ugye nem lesz semmi baja az ingemnek?
- Nyugodj meg, semmi nem lesz – öntöttem rá a foltra, aztán jól beszappanoztam.
- Amúgy hogy tetszett az ebéd?
- Finom volt, nekem ízlett.
- Az egyszálbélű barátnődnek nem nagyon. Túl savanyú képet vágott – fintorodott el.
Nevetni kezdtem, olyan aranyos volt. – Tudod, ő mindig az. Olyan, mint a citrom – öblítettem át közben az ingét, amiből kijött a folt.
- Sajnálom, hogy egy ilyen emberrel vagy együtt – felvontam a szemöldököm, felvettem egy félmosolyt.
- Figyelj, én lennék veled is, meg minden más nővel… De itt van a nyakamon, azt terveztem, hogy valahogy összehozom a pincérsráccal – csavartam ki a vizet az ingéből.
- Hát de… - akadt el a szava. – Nem szabad! Meg nem is ismerjük egymást – ijedt meg.
- Hé-hé, nyugi. Semmi hátsó szándékom nincs. Tetszel nekem, gondolom, én sem vagyok közömbös számodra – néztem világító szemeibe.
Arca pirosra váltott, elfordította a fejét. – Gondolatolvasó.
- Szimplán látom, hogy ha meg látsz, mosolyogsz és ez engem jóérzéssel tölt el – adtam a kezébe a ruháját. – Amúgy zavarok? – ültem le az ágyára kényelmesen.
- Nem, nyugodtan maradj. Amúgy csak azért mosolygok, mert…nem tudom – terítette ki a kezébe adott ruhadarabot, majd leült velem szembe, s csak nézett rám.
- Nem tudod?
- Miért beszéljek a nem létező érzéseimről?
- Miért ne? – cukkoltam őt.
- Ajj – csapott a combjára, karjait maga előtt keresztezte. – Kérdezz! – szemezett velem hosszan.
- Mit érzel, amikor rám nézel?
Ajkai kinyíltak, hevesen kezdte el szedni a levegőt, mintha valaki fojtogatta volna őt. Ez esetben én voltam az, aki a puszta jelenlétével vettem el a levegőt tőle. Rózsaszín nyelvével végignyalta ajkait. Nagy levegőt vett, egy huncut mosoly jelent meg arcán.
- Hevesen dobog a szívem. Mintha, nem is tudom, valami természetfeletti lény lennél – nevette el magát. Muszáj voltam elmosolyodni kijelentésén, rettentően aranyos volt.
- Nem vagyok az, szimplán felkeltettem az érdeklődésed azzal, hogy kedves vagyok és beszédbe elegyedtem veled – forgattam az ujjamon a gyűrűmet, természetesen a szemkontaktust nem szakítottam meg.
- Nagyon jól esik tényleg, csak nem tudom, hogyan kéne reagálnom.
- Eddig jól csinálod. Nem kell feszültnek lenni, én sem nyomulok rád, szimplán keresem a társaságod, beszélgetünk, néha úgy érzem több éve ismerjük egymást – ekkor félbeszakított.
- De felizgattalak Jiyong – csuklott. – És… - pirult el hirtelen.
- És?
- Basszus rohadt vonzó vagy! – tört ki belőle, belőlem pedig a nevetés.
- Édes vagy. Hidd el, te is az vagy. Nagyon is. Tetszik, amikor kis feszes ruhákban mész, ráfeszül a fenekedre, a melleidre. Férfi vagyok, látom mi a jó – emelgettem direkt meg a szemöldököm, hogy jobban zavarba hozzam.
- És mi a jó?
- Te. Mindened tökéletes, tetszel. Számomra nem csak a külső a fontos, hanem a belső is. És amennyit beszélgettünk eddig, szerintem te nagyon szeretetre méltó vagy, kedves, és gyönyörű – sikerült elérnem, hogy arcát a kezeibe temesse.
- Hagy abba Jiyong – nevetett.
- Nem hagyom – álltam fel, majd odamentem hozzá, levettem arcáról a kezeit.
Percekig csak el voltunk egymás szemében mélyedve, hol az ajkait, hol pedig a szemeit néztem. Az én szívverésem is felgyorsult ugyanúgy, mint az övé. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézzem a reakcióját. Már majdnem összeért az ajkunk, amikor valaki kopogott.
- ______ nyisd ki! – hallottuk meg egy férfi hangját.
- Jézusom, bújj el valahova – kapkodott.
- Mégis hova? – erre betolt a miniatűr szekrényébe, aminek az ajtaját bekulcsolta, így esélyem sem volt a fémbútorból kimásznom. A fogasok szétnyomták a lapockám és a mellkasom, sötét volt bent, de az apró réseken kiláttam.
- Végre – nyitott ajtót, ha jól láttam a főnökének. – Kevés pincérünk lesz estére. Sajnálom, hogy megütöttelek, nem akartam. Csak felhúztam magam.
- Nem történt semmi – lehajtott fejjel állt előtte.
- Este akkor a pincéreknek segítesz, hisz te vagy a legjobb pincérem – mosolygott rá. – A poharakat pedig az egyik kedves vendég kifizette, azt a nőt pedig tervezzük Costa Rica-n kitenni, mert több kárt okozott, mint hasznot – fogta meg a két vállát ______-nak/nek.
Majdnem elröhögtem magam a szekrényben. Kikot ki akarják pakolni? Én biztosan nem fogok segíteni neki, örülök neki, ha nem vagyok vele. Gyorsan lerendezte a beszélgetést a főnökével, majd kinyitotta a szekrényajtót.
- Basszus – nevetett rajtam, ahogy álltam ott.
Kitört belőlem is a nevetés, majd kiléptem a ruhái közül. – Hol is tartottunk? – néztem rá komoly arccal.
- Ne-nem tudom.
A fal felé kezdtem el terelgetni őt, aztán közrezártam a kezeimmel őt. Ismét felvette pipacs színét az arca. Teljesen közel hajoltam hozzá, úgy hogy érezzük egymás leheletét.
- Mit tennél, ha most megcsókolnálak? – suttogtam.
- Nem tudom – rekedtes választ kaptam.
Magamban vívódtam, hogy megcsókoljam-e vagy sem. Ha megcsókolom, lehet, elszúrok mindent, ha nem akkor pedig veszítek egy lépést. Nagy levegőt vettem, lassan párnáira nyomtam az enyémet. Hosszú puszit adtam vastag, finom ajkaira, majd elhúzódtam, s néztem a reakcióját. Elmosolyodott, végig simított karjaimon, melyek a feje mellett pihentek, aztán a nyakamra kulcsolódtak karjai.
- Csókolj meg – suttogta.
Nem tartottam helyesnek ezt a lépést, de ő kérte, így megtettem. Először csak gyengéden játszadoztam ajkaival, puszilgattam, végig nyalintottam rajta, végül nyelvem is bevetettem, átdugtam forró szájába, s kerestem az övét. Szerencsémre elég hamar ráérzett a technikájára, mohó volt igaz, de nem olyan, mint Audrie csókja. ______ puha ajkai teljesen lázba hoztak, testemmel az övének nyomultam, de nem kezdtem el tapizni őt, csupán neki nyomódtam, így teljesen a fal és közém került. Nyakamnál lévő kezét felvezettem a hajamba, egyből ösztönösen végighúzta a körmeit, amitől jóleső bizsergés járt át. Percekig csak a cuppogást lehetett hallani, legszívesebben tovább mentem volna, de nem szabadott. Elszakadtam tőle, homlokom a vállának döntöttem, úgy kapkodtam az éltető levegő után. Ő is ugyanígy tett.
- Milyen volt? – kérdeztem halkan.
- Nagyon jó – ölelt át, s csak álltunk. – Érdekes érzések kezdtek el uralkodni a testemen.
- Mint például? – nyomtam apró puszikat a nyakára, amibe beleremegett.
- Remegés…úgy éreztem, mintha milliónyi pillangó lenne a gyomromban. Illetve.. jaj nem akarom elmondani – bújt a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.
- Gondolom érezted, hogy valami lent is dolgozni kezdett.
- Valami olyasmi – simogatta a hátam, amely miatt az ölelésébe olvadtam. – Nagyon béna voltam? – kezdte el puszilgatni a nyakam.
Elhúzódtam tőle, s a szemeit néztem. Arcát kezeim közé fogtam, s egy nyelves puszit nyomtam ajkaira, melytől ismét elpirult.
- Egyáltalán nem voltál az, és imádom, amikor elpirulsz – mosolyogtam rá, aztán elengedtem őt, s visszaültem az ágyra. Lecsúszott a fal mentén, és vinnyogó hangot adott ki, mire felnevettem.
- Mi az?
- Megolvadtam – vágta rá hirtelen.
- Látom, de ugye nem bántad meg? És nem fogsz megutálni? – nyeltem egyet.
- De, pont azt akartam. Nagyon jól csókolsz, de most már menj, este a bulin találkozunk.
- Ha piás leszek, elkaplak, és táncolunk – álltam fel, s hozzámentem, majd felhúztam a földről.
- Hát, ha sikerül. Nem vagyok a táncolás híve – kuncogott.
- Te kis ravasz – csókoltam ismét meg őt, hogy emlékezzek ajkai puhaságára, nyelve ízére, játékára. Egy cuppanással szakadtam el tőle, aztán visszalopakodtam a vendégek közé. Egész nap mosolyogtam, társalogtam a többiekkel. Koktéloztam pár fiatalabb társaságában, viszont Kikot egész nap nem láttam, ahogy a pincért sem. Olyan 6 óra felé úgy döntöttem a lakosztályba megyek, természetesen halkan, hátha ott találom őket. Akár a szellem úgy közlekedtem, benyitottam, már akkor élvezetes nyögéseket hallottam. Ugyanúgy visszazártam az ajtót, levettem a cipőn, s a résnyire nyitott ajtón kukkoltam be a nappaliba. Ahogy sejtettem, a pincér és Kiko rendkívül közelről élvezték egymás társaságát. Ez a nő, a legelső jöttmentnek szétteszi a lábát, ma lesz a napja, hogy szakítok vele. Hirtelen felindulásból kicsaptam az ajtót.
- Ah… jézusom mit keresel itt? – tágult ki Kiko szeme,s lelökte magáról a srácot.
- Én? Semmit.. Csak a cuccomért jöttem – mentem a szekrényhez, nem zavartattam magam, kihúztam a bőröndöm, belesöpörtem a dolgaim, úgy ahogy volt, mindent összeszedtem és beledobáltam, majd összehúztam.
- Jiyong ne legyél hülye!
- Vége Audrie, dugasd meg magad… olcsó ribanc – köptem a képébe az exemnek, mire csattant a keze az arcomon.
- Bunkó! Seggfej! – akart még egyszer megütni, de megfogtam a csuklójánál.
- Itt vége oké? Nem akarlak a további napokban meglátni – majd otthagytam a két szerelmeskedőt. Szerencsére okos voltam, és nem a teljes összeget fizettem ki, csupán egy előleget, így elmentem a kapitányhoz, aki adott nekem egy kisebb kabint, ahol egyedül voltam. Elintéztem, hogy Kiko számláját terheljen minden, ne pedig az enyémet. Beértem a kabinomba, ledobtam magam a puha ágyra, lehunytam szemeimet. Elnyomott az álom, a manók pedig _______-t hozták az elmémbe. Újra lepörgött előttem az, amikor csókolóztam vele, teljesen ráorientálódott az agyam. Az a 4 óra úgy elrepült, 10óra előtt 2 perccel ébredtem fel, s nagy morgolódások közepette vonultam ki a fürdőbe, hogy rendbe kapjam fáradt, nyúzott arcom. Gyorsan lezuhanyoztam, megborotválkoztam, befújtam magam, így illatosan választottam ki egy fehér pólót, egy kék farmerral és egy fekete cipővel. Felvettem magamra a kedvenc ékszereim, aztán elindultam fel a bálterembe, ahol már dübörgött a zene. Érdekes, hogy fiatalos zenék szóltak, az idősebbek is nyugodtan mentek táncolni rá. Észrevettem Kikot is, magamutogató ruhában, majd tovább nézelődtem, kerestem őt.
- Pezsgőt? – kuncogott mellettem egy ezüsttálcával.
- Ó, szia – mosolyogtam rá, majd elvettem egyet.
- Aludtál?
- Honnan tudtad? – nevettem el magam.
- Kómásnak tűnsz, és következtettem. Na, de megyek tovább, jó legyél – aztán ott is hagyott. Végig néztem távolodó alakját, ahogy vékony lábait egymás után pakolgatta. Egyszerűen imádtam ezt a nőt, megőrjített. Ismét az a feszülős ing volt rajta, egy fekete mellény, fekete nadrággal. Ledöntöttem a pezsgőt a torkomon, aztán a bárpulthoz mentem. Azt vettem észre, hogy politizálok, whiskyt iszok, idősek társaságában vagyok. Mivel nem ettem vacsorát, elég hamar kiütött a pia, s a karomra dőlve majdnem aludtam.
- Jiyong – simított végig valaki a hátamon, majd rázogatott. – Ébredj, ne aludj! – ekkor emeltem fel a fejem, s ismertem fel _______-t. – Gyere – bújt a karom alá, majd felemelt a bárszékről, kivitt a teremből.
- Jól… - próbáltam összerakni a vagyok szót, de nem ment.
- Nem, nem vagy jól! Te bolond. Főnök, elviszem a kedves vendéget józanítani, remélem nem gond, ha nem maradok az est további részén.
- Csak nyugodtan, elvégre többet fizetett a poharakért, mint amennyit ér – mosolyodott el, aztán elküldött minket. Nem tudom hogy jutottunk le a lépcsőn, de ______ végig tartott engem, s az ő kabinjába vitt.
- _______ - mormogtam a nevét a füle mellett.
- Jiyong, részeg vagy – fektetett le az ágyára, levette a cipőmet, kioldozta az övem, s leszenvedte rólam a nadrágom, így egy fekete bokszerben és pólóban feküdtem előtte. Hozott egy vizes ruhát, amit a fejemre terített, így feküdtem, majd később süppedt az ágy mellettem törékeny teste miatt. El nem hittem, de mellém feküdt. Ujjaival az arcomon játszott, az orromon, s a számon, teljesen, amíg el nem aludtam. Másnap szörnyű fejfájásra ébredtem, és arra, hogy mellettem fekszik teljes nyugodtsággal. Álmos szemekkel néztem őt, miután felé fordultam.
- Ne nézz ilyen éhes szemekkel! – mormogta, mire kuncogtam.
- Ne tudd meg milyen édes vagy – pusziltam meg az orrát.
- Jobban vagy? – nyitotta ki szemeit, aztán kibontotta haját, ami teljesen betakarta vállait, olyan dús volt.
- A fejem fáj.
- És ha adok egy gyógyító puszit?
- Benne vagyok – lassan feltérdelt, ajkait az enyémnek nyomta, én automatikusan magamhoz húztam, egyik lábát átvetettem a csípőmön.
Hirtelen elszakadt tőlem. – Nem akarlak felizgatni, mert akkor tuti nem állsz le – suttogta.
- Vigyáznék rád, de leállnék, mert te olyan érintetlen, törékeny és gyönyörű vagy – újra megcsókoltam őt, combjaira csúszott a kezem, végig fel a hátán, egyszerűen muszáj volt hozzáérnem.
- Már megint az a… - ekkor félbeszakítottam.
- Értelmesebb, mint te.
- Muszáj sértegetned? Én szeretlek – fogta meg a kezem.
Nem húztam el, csak tűrtem, közben hozták a reggelit is. Az a srác, aki tegnap a szekrényben bujkált, most kiszolgált minket. Szemem láttára kezdett el a barátnőm vele flörtölni, míg én _______-t néztem, közben nekiálltam falatozni és a kávém is kortyolgattam.
- Jó étvágyat – simított egy cetlit Kiko kezébe, majd elment.
- Feltűnőbben nem is tudna nyomulni – néztem a gyönyörű óceánt, mely egybeolvadt az éggel.
- Ezt nem hiszem el! Te féltékeny vagy!
- És ha igen?
- Nincs miért, téged szeretlek!
Bólintottam, majd megettem a pirítóst is, és mindent, amit csak tudtam. ______ elég hamar végzett, szóval nem láthattam merre is ment. Kiko elkezdett beszélni a modellségről, hogy Yoon társaságában mennek Londonba, aztán Rómába, meg Szingapúrba, természetesen nem nagyon érdekelt a mondandója, de azért bólogattam rá, vagy elengedtem egy kis mosolyt.
- Annyira fáj, hogy ilyen vagy velem – sóhajtotta belefáradva az erőlködésbe.
- Sajnálom – játszottam a poharamban lévő narancslével.
- Próbáljunk meg, békességben egymással lenni rendben? – nyelt nagyot.
- Oké – biccentettem egyet kelletlenül.
Nem szólt semmit, csak felállt és ott hagyott egyedül. Megettem még azt a kevés rántottát, ami előttem volt, utána bementem a lakosztályunkba, hogy át tudjak öltözni fürdőnadrágba.
- Összeismerkedtem egy csajszival, megyek vele szétnézni a hajón. Rendben? – bújtatta közben a testét egy virágmintás maxi ruhába és szandálba.
- Én a medencéhez megyek, leúszok pár hosszt. Utána napozok, szóval ott megtalálsz majd a medencénél – kaptam le magamról a pólót, természetesen neki háttal. Éreztem, hogy végig nézett rajtam, hogy legszívesebben ide jönne hozzám, s megölelne. Valahol vágytam rá, de a pincér lány társaságára még jobban.
- Akkor majd találkozunk – ment is el nagyon hamar.
Letoltam a nadrágom is, különösebben nem izgatott Kiko, hogy kivel hova megy, az meg végképp nem, hogy mikor kell találkoznom vele. Hamar magamra kaptam a márkás nadrágot, elővettem a standpapucsom, illetve egy törölközőt. Összeszedtem minden szükséges dolgot, kisétáltam a medencéhez, ahol csak pár ember lézengett. _______ is ott volt, fehér munkaruhában, ami egy térdnadrágból és egy atlétából állt. Napozóágyakat, asztalokat rendezgette, napernyőket nyitogatta ki. Az egyik napozóágyra leterítettem a hatalmas pamut anyagot, letettem mindent rá, s leültem. Ekkor vett észre, és direkt azon a részen rendezgetett.
- Szia – köszönt rám, miközben ott nyitotta fel a napernyőt.
- Szia, öhm, medencés lány? – kuncogtam.
- Valami olyasmi, csak szólok, hogy kend be magad rendesen, nehogy leégj – mosolygott rám kedvesen, amitől puha vajjá változott a szívem.
- A hátamat nem kened be? – kiskutya szemekkel próbáltam meghatni őt.
Körülnézett, hogy egyik kollégája se legyen ott, majd kikapta a kezemből a flakont, tenyerébe nyomta, úgy oszlatta el a hátamon gondosan.
- Tetszenek a tetoválásaid – kenegette a vállam. – Na, de készen vagy – s azzal ott is hagyott, mivel pont akkor lépett ki az ajtón a kapitány.
- ______! A másik két medencénél is megcsinálod? És akkor pihenhetsz, majd Carl átveszi a helyed rendben?
- Igen, megcsinálom.
- Viszont az ebédeltetésnél legyél készenlétben. Addig, pihengess, egész héten sokat dolgoztál – engedett el egy mosolyt felé.
- Köszönöm – szintén mosolygott, majd a csinos fenekét elriszálta a másik részre. Muszáj voltam végig nézni, ahogy napbarnított bőre előbukkan a fehér anyag alól. Szeretem az ilyen kis feszes ruhákat, mint amilyen rajta is volt. Az a kis térdnadrág kiemelte vékony combjait, kerek fenekét. Kár, hogy Kikonak nem ilyen volt. Magam sem tudom mi vonzott benne, igaz most már semmi, de régebben… nem tudom. Hamar megcsinálta a dolgokat az újdonsült „barátnőm”, miután eltűnt a szemem elől, s kellően tocsogtam a fényvédő krémtől, felálltam, hogy a medence hűs vízében megmártózzam. Egy fejessel csobbantam a hűs vízben, utána úszkáltam. Jól esett pár hosszal kitisztítani az elmém, nem foglalkozni semmivel. Időközben megérkezett ______ is, egy hófehér pánt nélküli bikiniben, mely mindent megmutatott a testéből, kivétel a lényeges részeket. Kezdtem kifáradni, így kimásztam a hűs vízből, s az ágyhoz sétáltam.
- Ejjha – pillantottam a mellettem napozó szépségre.
- Jiyong – kuncogott hatalmas szemüvege alól. – Hogy érzed magad?
- Fáradtan, jó volt úszni – dőltem hátra én is. – Pihenő idő?
- Aha, végre.
Halk cipőkopogás csapta meg a fülem, mely balról jött. _______ egyből felpattant, s legalább három ággyal arrébb ment. Értetlenül néztem rá, aztán arra, amerről a hang jött. Természetesen Kiko tipegett oda a magasított sarkú papucsában. Kecsesen letette magát mellém, aztán a füle mögé tűrte sötét tincseit.
- Szóval ennyire jóban vagytok?
- Szia Kiko, én is jól vagyok köszönöm, áh, nem fogott meg a nap, be lettem kenve – ignoráltam bunkó módon a kérdését.
- Gyerekes vagy Jiyong – kenegette „melleit” hogy ne égjen le tejfehér bőre.
- Természetesen. Mint mindig – dugtam be a fülembe a zenét.
Kikon egy fekete egybe részes dressz volt, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Nyurga, vékony lábai, semmi feneke és melle tárult elém, így még a szemüvegem is feltettem, hogy egy pixelt ne érzékeljek belőle. Még ha jól állt volna neki, de annyira vékony volt, szinte csont és bőr. Magam sem tudom, hogy miért nem hagytam már el őt. Illegett-billegett előttem, de nem sok vizet zavart. Élveztem, ahogy a nap süti a bőröm, kicsit barnítva azt. Órákra elaludhattam, mivel olyan dél körül keltett ______, hogy húzódjak árnyékba.
- Nehogy napszúrást kapj! – húzta ki a fülest a fülemből, miközben hajából a mellkasomra hullott a hűs víz. Lassan feltoltam a homlokomig a nap elől védő tárgyat a szememről.
- Szépséges hölgy mond mit? – vontam fel szemöldököm.
Végig húzta a lábamon az ujját, mire felszisszentem. – Basszus, nem gondoltam, hogy leégek – ültem fel egyből és nevettem zavartan.
- Kend le valami hűsítővel, kicsit rákvörös lettél – kedvesen mosolygott, miközben egy rózsaszínes pamut törölközővel itatta fel a víz cseppjeit.
- Nem fogok bele halni? – dramatizáltam egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy az agyadra kiterjedt volna a leégés – nevetett fel. – Ebédnél találkozunk, és tényleg ne felejtsd el! – integetett nekem, utána eltűnt a szemeim elől. Nem sokkal később a lakosztály felé vettem az irányt, igaz a combjaim fájtak a súrlódástól, de kibírtam.
- Végre már, hogy itt vagy – toporgott egy kis ruhában Kiko. – Hol a fenében voltál?
- Kint a medencénél. Miért? – nem pillantottam rá, csak a fürdőbe vonultam faarccal.
- Ebéd lesz! Azt hittem várod, legalább miattam – puffogott kint.
A bajszom alatt elejtettem egy halk „ch”-t, hamar rendbe kaptam magam, egy ujjatlan felsőt vettem magamra, hogy valamennyire védve legyek. Kimentem, aztán ránéztem.
- Figyeltél egyáltalán rám?
- Nem – vetettem oda.
- Nem hiszem el, hogy megint kezded. Jiyong! Együtt jöttünk, miért nem tudsz rám szentelni időt? Miért kell azt a fruskát hajtanod?
- Ne hisztizz már, az Istenért. Nem hajtom őt, és nem fruska – fújtam ki benntartott levegőm. – Csak szimplán összefutottunk – próbáltam lezárni a témát.
- Persze. Inkább menjünk, éhen halok – tovább duzzogott, aztán elmentünk a légkondicionált ebédlőbe, amit időközben mindketten ugyanúgy felfedeztünk. Kiko megkérdezte azt a pincérsrácot, hogy merre felé lehet az asztalunk. Belekapaszkodott jéghideg kezével az enyémbe, melytől az összes szőr a hátamon felállt. Egyszerűen le akartam vakarni magamról, de nem tehettem, mivel kettőnknek szólt ez a két hét. Úriemberként, ám faarccal kihúztam a széket neki, amire letette kevésbé csinos hátsóját. Tényleg sokszor gondolkozom azon, hogy miért is vagyok együtt vele. Szerencsére az étvágyam nem vette el, így amikor kihozták az ételt, bele is kezdtem elég hamar. Ebédre valamilyen krémleves volt, illetve spárga mentás eperkrémmel, meg valamilyen rizs, natúrszelet. Sajnos nem _______ hozta ki a kaját, hanem az a srác, aki feltűnően flörtöl Kikoval. Ketten úgy néznek ki, mint aki most először szerelmes, lehet meg kéne engednem azt, hogy valami kialakuljon közöttük. Csendben fogyasztottuk el a lakomát, közben pár korty bor is legördült.
- Lesz valamikor koncerted? – törte meg a csendet Kiko.
Jól megrágtam a falatot, majd lenyeltem. Kicsit vártam a válaszadással, mert a számat töröltem, végül megszólaltam.
- Igen lesz, majd augusztus elején, mivel most veled vagyok, és Hyunsuk úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha a július második felét pihenéssel töltöm. Elvégre nem voltam egy éve rendesen szabadságon.
- És hol lesz majd?
Na, ne. Remélem, nem akar el jönni, egyáltalán nem akarom két szám között hallgatni azt, hogy Jiyong ez annyira jó szám, jaj, Jiyong annyira édes vagy, uh Jiyong gyere, adj egy csókot. Egyszerűen a kettő nem fér össze.
- Szingapúrban – továbbra is néztem az arcát, mint ahogy eddig tettem. – Miért?
Füle mögé gyűrte sötétbarna tincseit, felvett egy kislányos mosolyt, Ashley Olsen féle görbületté változtatva ajkait. – Arra gondoltam, hogy… esetleg, ha nem lennék nagy teher… akkor veled mehetnék? – komolyan, ha lottóznék, akkor megnyerném a főnyereményt.
Felvontam a szemöldököm, megtámaszkodtam a kezeimen. – Tudod jól, hogy a kapcsolat és a munka együtt nem mehet. Vagy ez, vagy az. Én sem szoktalak zavarni egy-egy fotózás, ruhabemutató alkalmával. Szóval, ne haragudj, de nem megy. Nem akarom kockáztatni a karrierem, mert te épp hiszti rohamot kapsz a sminkesektől és fodrászoktól, meg a háttértáncosoktól.
Aggódóan nézett rám, nagyokat nyelt, hogy el tudja rejteni szomorúságát. A rózsaszín köd teljesen elbutította elméjét, azt hitte, hogy majd én el fogom magammal vinni, egy igazán fontos eseményre, és jól fogom vele érezni magam.
- Utálom, amikor ilyen vagy – fortyogott magában, ledöntötte a torkán az ízletes vörös bort, melyből én már a harmadik pohárral küldtem magamba. Ízlett, hogy olyan fűszeres, mégis savanykás, enyhén pezsgett a nyelvemen.
- Milyen? Amikor az igazat mondom? Te sem gondoltad komolyan, hogy a hisztid fogom hallgatni, mert épp Heeyun seggét markolom úgy, hogy a bugyija nedves lesz – mordultam fel.
- Te szatír, barátja van!
- De tudod már – dőltem hátra és csak néztem őt. Egy furcsa dolgot kezdtem el érezni, ahogy a szemeit pásztáztam, illetve barna haját. Undorodtam tőle. Újat akarok, egy jobbat, egy szebbet, aki viszont szeret. Egyáltalán semmi nem volt benne, csak a szája, azt szerettem tépni, harapni, viszont mindig kaptam pofont tőle, hogy ne tegyem, mert fáj. Annyira elkalandoztam az arcán, hogy előlünk elvitték már a főételes üres tányérokat, s a desszert jött. Hirtelen csapott meg egy isteni virágillat, melyet nem olyan rég éreztem már valahol.
- Jó napot – mosolygott kedvesen _______, miközben letette elénk a díszes desszertet.
- Óh, szia – engedtem el én is egy kis mosolyt, Kiko pedig morgott.
- Takarodj már flörtölni innen – mordult rá bunkón.
________ érdekes szemei rá tévedtek. Kedves barátnőm szemei szikrát szórtak felé, aztán rám pillantott újra. – Bon appetite – sütötte le a tekintetét, végül ott hagyott minket, és több asztalhoz rohant segíteni.
- Muszáj ennyire bunkónak lenned? – szűrtem fogaim között.
- Muszáj ennyire felfalnod a szemeiddel? – csuklott sértődötten.
- Komolyan néha olyan kiállhatatlan vagy. Csodálkozom, hogy visellek még el – kezdtem neki a desszertnek.
Kiko meghökkenve nézett rám, aztán felállt, és _______-hez/hoz ment, akinek a kezében épp vörösboros poharak voltak, természetesen tele a nedűvel. egy ügyes mozdulattal ráborította a tálcát, így a kristálypoharak apró szilánkokra törtek össze, a drága bor pedig _______ ruháján végezte. A lány főnöke egyből kitrappolt az ajtó mögül felrántotta a szilánkokat összeszedegető pincérnőt, majd belökdöste a konyha felé. Az egész teremben csend uralkodott, csak a fenyegető üvöltözést hallottuk, és hogy vernek valakit. Kiko mint aki jól végezte dolgát, leült vissza az asztalomhoz.
- Hogy a francban van ennyi bőr a képeden? – néztem farkasszemet vele.
- Hát, így. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ő előrébb jár egy lépéssel, mint én.
- Tudod, ha ilyen vagy, jó hogy előrébb jár. Miattad ki is rúghatják őt – fintorodtam el. – Komolyan, olyan gyerekesen viselkedsz, talán még az is vagy.
- Fejezd be Jiyong. Fogadd el, hogy te az enyém vagy, én pedig a tiéd – vigyorgott rám.
- Nem uralkodhatsz fölöttem, nem vagy a főnököm. És ha így haladsz, a barátnőm sem leszel sokáig – fejeztem be a menüsor utolsó fogását, végül felálltam, s a főpincérhez mentem.
- Elnézést kérek az előző közjátékért, a poharak árát írja a számlámhoz illetve a bort is – sóhajtottam.
- A maga barátnője volt, az a fekete hajú nő? – pillantott le rám a magas srác, kék szemeivel.
- Igen, és tényleg szörnyen röstellem. Nem tudja véletlenül, hogy _______ merre található most? – próbáltam kideríteni, hogy jelen pillanat merre található.
- A kabinjában van – válaszolta egyszerűen, mintha tudnám, hogy merre is van pontosan. – Tudod merre van?
- Épp ezt akartam megkérdezni, tőle is bocsánatot kéne kérnem.
- 24-es kabin – közölte, aztán ott hagyott.
Vajon merre lehet? Na, nem baj, épp itt lesz az ideje, hogy jobban szétnézzek a fedélzeten. Követtem az egyik pincérlányt, aki _____ kollégája, így hamar megtaláltam az ajtót. Halkan odamentem, a szívem a torkomban dobogott. Úgy éreztem magam, mintha az első szerelmem után kutatnék. Bekopogtattam, pár percre rá nyúzott arccal, kisírt szemekkel, és természetesen egy jókora piros folttal nyitott ajtót ______.
- Jézusom, Jiyong mit keresel itt? – rántott be az ajtón. – Tilos lejönnöd ide! – ripakodott rám.
- Ne haragudj, bocsánatot szerettem volna kérni tőled Kiko miatt – játszottam zavaromban a gyűrűimmel. – Mindent kifizetek, a bort és a kristálypoharakat. Hogyan hozhatnám rendbe? Miért piros az arcod? – halkan kérdeztem a végét.
- Nem történt semmi gond, megesik bárkivel az, hogy béna – mosolygott rám.
- De nem! Azaz idióta öntötte rád, jobban mondva borította. Kérlek, hagy tegyem jóvá – kérleltem.
- Mégis hogy akarod? Amúgy képen lettem törölve, mert darabja a poharaknak 3000 dollár, valami műgyűjtőtől vette és olyan látványosan zuhantam el, hogy lefokozott mosogatónak, szóval marha jó – az apró fürdőbe ment, hogy tovább mossa az ingét. Végig néztem rajta, egy kis kockás rövidnadrágban volt, egy Disney mintás pólóval, kontyából itt-ott kicsüngött egy-egy kusza szál, mely gyönyörű arcát keretezte. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, kerek fenekét kezdtem el bámulni éhes tekintettel. Hogy én mit nem csinálnék azokkal a halmokkal. Elém tárult elmém legperverzebb képkockája. Hason fekszik otthon az ágyamban, popsija kiemelkedik, s csak a szex bódító illata járta át a szobát. Háta fel-le jár az előző orgazmus miatt, én pedig végig csókolom két lapockája között őt.
- Jó nézni a fenekem? – mosolygott rám, miközben a tükörben nézett.
Hirtelen eszméltem fel álmodozásomból, lassan a vér a férfiasságomba tódult.
- Áh, szóval kívánsz – nevetett ki. Próbáltam leplezni zavartságom, illetve felizgulásom jelét.
- Ne haragudj – köszörültem meg a torkom zavaromban.
- Semmi gond nincs. A francba! Nem jön ki – vágta bele idegesen a mosdóba az ingét. – Ez volt a kedvencem.
- Fehérbor! Tudsz hozni?
- Micsoda? – hűlt el.
- Fehérborral átitatod a helyét, aztán mosószappannal kimosod.
Felvonta ívelt szemöldökét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött. Percekkel később fél üveg fehérborral tért vissza.
- Ugye nem lesz semmi baja az ingemnek?
- Nyugodj meg, semmi nem lesz – öntöttem rá a foltra, aztán jól beszappanoztam.
- Amúgy hogy tetszett az ebéd?
- Finom volt, nekem ízlett.
- Az egyszálbélű barátnődnek nem nagyon. Túl savanyú képet vágott – fintorodott el.
Nevetni kezdtem, olyan aranyos volt. – Tudod, ő mindig az. Olyan, mint a citrom – öblítettem át közben az ingét, amiből kijött a folt.
- Sajnálom, hogy egy ilyen emberrel vagy együtt – felvontam a szemöldököm, felvettem egy félmosolyt.
- Figyelj, én lennék veled is, meg minden más nővel… De itt van a nyakamon, azt terveztem, hogy valahogy összehozom a pincérsráccal – csavartam ki a vizet az ingéből.
- Hát de… - akadt el a szava. – Nem szabad! Meg nem is ismerjük egymást – ijedt meg.
- Hé-hé, nyugi. Semmi hátsó szándékom nincs. Tetszel nekem, gondolom, én sem vagyok közömbös számodra – néztem világító szemeibe.
Arca pirosra váltott, elfordította a fejét. – Gondolatolvasó.
- Szimplán látom, hogy ha meg látsz, mosolyogsz és ez engem jóérzéssel tölt el – adtam a kezébe a ruháját. – Amúgy zavarok? – ültem le az ágyára kényelmesen.
- Nem, nyugodtan maradj. Amúgy csak azért mosolygok, mert…nem tudom – terítette ki a kezébe adott ruhadarabot, majd leült velem szembe, s csak nézett rám.
- Nem tudod?
- Miért beszéljek a nem létező érzéseimről?
- Miért ne? – cukkoltam őt.
- Ajj – csapott a combjára, karjait maga előtt keresztezte. – Kérdezz! – szemezett velem hosszan.
- Mit érzel, amikor rám nézel?
Ajkai kinyíltak, hevesen kezdte el szedni a levegőt, mintha valaki fojtogatta volna őt. Ez esetben én voltam az, aki a puszta jelenlétével vettem el a levegőt tőle. Rózsaszín nyelvével végignyalta ajkait. Nagy levegőt vett, egy huncut mosoly jelent meg arcán.
- Hevesen dobog a szívem. Mintha, nem is tudom, valami természetfeletti lény lennél – nevette el magát. Muszáj voltam elmosolyodni kijelentésén, rettentően aranyos volt.
- Nem vagyok az, szimplán felkeltettem az érdeklődésed azzal, hogy kedves vagyok és beszédbe elegyedtem veled – forgattam az ujjamon a gyűrűmet, természetesen a szemkontaktust nem szakítottam meg.
- Nagyon jól esik tényleg, csak nem tudom, hogyan kéne reagálnom.
- Eddig jól csinálod. Nem kell feszültnek lenni, én sem nyomulok rád, szimplán keresem a társaságod, beszélgetünk, néha úgy érzem több éve ismerjük egymást – ekkor félbeszakított.
- De felizgattalak Jiyong – csuklott. – És… - pirult el hirtelen.
- És?
- Basszus rohadt vonzó vagy! – tört ki belőle, belőlem pedig a nevetés.
- Édes vagy. Hidd el, te is az vagy. Nagyon is. Tetszik, amikor kis feszes ruhákban mész, ráfeszül a fenekedre, a melleidre. Férfi vagyok, látom mi a jó – emelgettem direkt meg a szemöldököm, hogy jobban zavarba hozzam.
- És mi a jó?
- Te. Mindened tökéletes, tetszel. Számomra nem csak a külső a fontos, hanem a belső is. És amennyit beszélgettünk eddig, szerintem te nagyon szeretetre méltó vagy, kedves, és gyönyörű – sikerült elérnem, hogy arcát a kezeibe temesse.
- Hagy abba Jiyong – nevetett.
- Nem hagyom – álltam fel, majd odamentem hozzá, levettem arcáról a kezeit.
Percekig csak el voltunk egymás szemében mélyedve, hol az ajkait, hol pedig a szemeit néztem. Az én szívverésem is felgyorsult ugyanúgy, mint az övé. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézzem a reakcióját. Már majdnem összeért az ajkunk, amikor valaki kopogott.
- ______ nyisd ki! – hallottuk meg egy férfi hangját.
- Jézusom, bújj el valahova – kapkodott.
- Mégis hova? – erre betolt a miniatűr szekrényébe, aminek az ajtaját bekulcsolta, így esélyem sem volt a fémbútorból kimásznom. A fogasok szétnyomták a lapockám és a mellkasom, sötét volt bent, de az apró réseken kiláttam.
- Végre – nyitott ajtót, ha jól láttam a főnökének. – Kevés pincérünk lesz estére. Sajnálom, hogy megütöttelek, nem akartam. Csak felhúztam magam.
- Nem történt semmi – lehajtott fejjel állt előtte.
- Este akkor a pincéreknek segítesz, hisz te vagy a legjobb pincérem – mosolygott rá. – A poharakat pedig az egyik kedves vendég kifizette, azt a nőt pedig tervezzük Costa Rica-n kitenni, mert több kárt okozott, mint hasznot – fogta meg a két vállát ______-nak/nek.
Majdnem elröhögtem magam a szekrényben. Kikot ki akarják pakolni? Én biztosan nem fogok segíteni neki, örülök neki, ha nem vagyok vele. Gyorsan lerendezte a beszélgetést a főnökével, majd kinyitotta a szekrényajtót.
- Basszus – nevetett rajtam, ahogy álltam ott.
Kitört belőlem is a nevetés, majd kiléptem a ruhái közül. – Hol is tartottunk? – néztem rá komoly arccal.
- Ne-nem tudom.
A fal felé kezdtem el terelgetni őt, aztán közrezártam a kezeimmel őt. Ismét felvette pipacs színét az arca. Teljesen közel hajoltam hozzá, úgy hogy érezzük egymás leheletét.
- Mit tennél, ha most megcsókolnálak? – suttogtam.
- Nem tudom – rekedtes választ kaptam.
Magamban vívódtam, hogy megcsókoljam-e vagy sem. Ha megcsókolom, lehet, elszúrok mindent, ha nem akkor pedig veszítek egy lépést. Nagy levegőt vettem, lassan párnáira nyomtam az enyémet. Hosszú puszit adtam vastag, finom ajkaira, majd elhúzódtam, s néztem a reakcióját. Elmosolyodott, végig simított karjaimon, melyek a feje mellett pihentek, aztán a nyakamra kulcsolódtak karjai.
- Csókolj meg – suttogta.
Nem tartottam helyesnek ezt a lépést, de ő kérte, így megtettem. Először csak gyengéden játszadoztam ajkaival, puszilgattam, végig nyalintottam rajta, végül nyelvem is bevetettem, átdugtam forró szájába, s kerestem az övét. Szerencsémre elég hamar ráérzett a technikájára, mohó volt igaz, de nem olyan, mint Audrie csókja. ______ puha ajkai teljesen lázba hoztak, testemmel az övének nyomultam, de nem kezdtem el tapizni őt, csupán neki nyomódtam, így teljesen a fal és közém került. Nyakamnál lévő kezét felvezettem a hajamba, egyből ösztönösen végighúzta a körmeit, amitől jóleső bizsergés járt át. Percekig csak a cuppogást lehetett hallani, legszívesebben tovább mentem volna, de nem szabadott. Elszakadtam tőle, homlokom a vállának döntöttem, úgy kapkodtam az éltető levegő után. Ő is ugyanígy tett.
- Milyen volt? – kérdeztem halkan.
- Nagyon jó – ölelt át, s csak álltunk. – Érdekes érzések kezdtek el uralkodni a testemen.
- Mint például? – nyomtam apró puszikat a nyakára, amibe beleremegett.
- Remegés…úgy éreztem, mintha milliónyi pillangó lenne a gyomromban. Illetve.. jaj nem akarom elmondani – bújt a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.
- Gondolom érezted, hogy valami lent is dolgozni kezdett.
- Valami olyasmi – simogatta a hátam, amely miatt az ölelésébe olvadtam. – Nagyon béna voltam? – kezdte el puszilgatni a nyakam.
Elhúzódtam tőle, s a szemeit néztem. Arcát kezeim közé fogtam, s egy nyelves puszit nyomtam ajkaira, melytől ismét elpirult.
- Egyáltalán nem voltál az, és imádom, amikor elpirulsz – mosolyogtam rá, aztán elengedtem őt, s visszaültem az ágyra. Lecsúszott a fal mentén, és vinnyogó hangot adott ki, mire felnevettem.
- Mi az?
- Megolvadtam – vágta rá hirtelen.
- Látom, de ugye nem bántad meg? És nem fogsz megutálni? – nyeltem egyet.
- De, pont azt akartam. Nagyon jól csókolsz, de most már menj, este a bulin találkozunk.
- Ha piás leszek, elkaplak, és táncolunk – álltam fel, s hozzámentem, majd felhúztam a földről.
- Hát, ha sikerül. Nem vagyok a táncolás híve – kuncogott.
- Te kis ravasz – csókoltam ismét meg őt, hogy emlékezzek ajkai puhaságára, nyelve ízére, játékára. Egy cuppanással szakadtam el tőle, aztán visszalopakodtam a vendégek közé. Egész nap mosolyogtam, társalogtam a többiekkel. Koktéloztam pár fiatalabb társaságában, viszont Kikot egész nap nem láttam, ahogy a pincért sem. Olyan 6 óra felé úgy döntöttem a lakosztályba megyek, természetesen halkan, hátha ott találom őket. Akár a szellem úgy közlekedtem, benyitottam, már akkor élvezetes nyögéseket hallottam. Ugyanúgy visszazártam az ajtót, levettem a cipőn, s a résnyire nyitott ajtón kukkoltam be a nappaliba. Ahogy sejtettem, a pincér és Kiko rendkívül közelről élvezték egymás társaságát. Ez a nő, a legelső jöttmentnek szétteszi a lábát, ma lesz a napja, hogy szakítok vele. Hirtelen felindulásból kicsaptam az ajtót.
- Ah… jézusom mit keresel itt? – tágult ki Kiko szeme,s lelökte magáról a srácot.
- Én? Semmit.. Csak a cuccomért jöttem – mentem a szekrényhez, nem zavartattam magam, kihúztam a bőröndöm, belesöpörtem a dolgaim, úgy ahogy volt, mindent összeszedtem és beledobáltam, majd összehúztam.
- Jiyong ne legyél hülye!
- Vége Audrie, dugasd meg magad… olcsó ribanc – köptem a képébe az exemnek, mire csattant a keze az arcomon.
- Bunkó! Seggfej! – akart még egyszer megütni, de megfogtam a csuklójánál.
- Itt vége oké? Nem akarlak a további napokban meglátni – majd otthagytam a két szerelmeskedőt. Szerencsére okos voltam, és nem a teljes összeget fizettem ki, csupán egy előleget, így elmentem a kapitányhoz, aki adott nekem egy kisebb kabint, ahol egyedül voltam. Elintéztem, hogy Kiko számláját terheljen minden, ne pedig az enyémet. Beértem a kabinomba, ledobtam magam a puha ágyra, lehunytam szemeimet. Elnyomott az álom, a manók pedig _______-t hozták az elmémbe. Újra lepörgött előttem az, amikor csókolóztam vele, teljesen ráorientálódott az agyam. Az a 4 óra úgy elrepült, 10óra előtt 2 perccel ébredtem fel, s nagy morgolódások közepette vonultam ki a fürdőbe, hogy rendbe kapjam fáradt, nyúzott arcom. Gyorsan lezuhanyoztam, megborotválkoztam, befújtam magam, így illatosan választottam ki egy fehér pólót, egy kék farmerral és egy fekete cipővel. Felvettem magamra a kedvenc ékszereim, aztán elindultam fel a bálterembe, ahol már dübörgött a zene. Érdekes, hogy fiatalos zenék szóltak, az idősebbek is nyugodtan mentek táncolni rá. Észrevettem Kikot is, magamutogató ruhában, majd tovább nézelődtem, kerestem őt.
- Pezsgőt? – kuncogott mellettem egy ezüsttálcával.
- Ó, szia – mosolyogtam rá, majd elvettem egyet.
- Aludtál?
- Honnan tudtad? – nevettem el magam.
- Kómásnak tűnsz, és következtettem. Na, de megyek tovább, jó legyél – aztán ott is hagyott. Végig néztem távolodó alakját, ahogy vékony lábait egymás után pakolgatta. Egyszerűen imádtam ezt a nőt, megőrjített. Ismét az a feszülős ing volt rajta, egy fekete mellény, fekete nadrággal. Ledöntöttem a pezsgőt a torkomon, aztán a bárpulthoz mentem. Azt vettem észre, hogy politizálok, whiskyt iszok, idősek társaságában vagyok. Mivel nem ettem vacsorát, elég hamar kiütött a pia, s a karomra dőlve majdnem aludtam.
- Jiyong – simított végig valaki a hátamon, majd rázogatott. – Ébredj, ne aludj! – ekkor emeltem fel a fejem, s ismertem fel _______-t. – Gyere – bújt a karom alá, majd felemelt a bárszékről, kivitt a teremből.
- Jól… - próbáltam összerakni a vagyok szót, de nem ment.
- Nem, nem vagy jól! Te bolond. Főnök, elviszem a kedves vendéget józanítani, remélem nem gond, ha nem maradok az est további részén.
- Csak nyugodtan, elvégre többet fizetett a poharakért, mint amennyit ér – mosolyodott el, aztán elküldött minket. Nem tudom hogy jutottunk le a lépcsőn, de ______ végig tartott engem, s az ő kabinjába vitt.
- _______ - mormogtam a nevét a füle mellett.
- Jiyong, részeg vagy – fektetett le az ágyára, levette a cipőmet, kioldozta az övem, s leszenvedte rólam a nadrágom, így egy fekete bokszerben és pólóban feküdtem előtte. Hozott egy vizes ruhát, amit a fejemre terített, így feküdtem, majd később süppedt az ágy mellettem törékeny teste miatt. El nem hittem, de mellém feküdt. Ujjaival az arcomon játszott, az orromon, s a számon, teljesen, amíg el nem aludtam. Másnap szörnyű fejfájásra ébredtem, és arra, hogy mellettem fekszik teljes nyugodtsággal. Álmos szemekkel néztem őt, miután felé fordultam.
- Ne nézz ilyen éhes szemekkel! – mormogta, mire kuncogtam.
- Ne tudd meg milyen édes vagy – pusziltam meg az orrát.
- Jobban vagy? – nyitotta ki szemeit, aztán kibontotta haját, ami teljesen betakarta vállait, olyan dús volt.
- A fejem fáj.
- És ha adok egy gyógyító puszit?
- Benne vagyok – lassan feltérdelt, ajkait az enyémnek nyomta, én automatikusan magamhoz húztam, egyik lábát átvetettem a csípőmön.
Hirtelen elszakadt tőlem. – Nem akarlak felizgatni, mert akkor tuti nem állsz le – suttogta.
- Vigyáznék rád, de leállnék, mert te olyan érintetlen, törékeny és gyönyörű vagy – újra megcsókoltam őt, combjaira csúszott a kezem, végig fel a hátán, egyszerűen muszáj volt hozzáérnem.
