A slap in my face [Nam Taehyun] (+18)

- Igyekezz Taehyun, elkésünk az első YG-s bulinkról! – sürgetett Seunghoon. Mivel ő már tegnap kikészítette a ruháit, elég hamar elkészült, míg mi, egy kicsit lemaradtunk tőle. Azt hiszem egy farmerrel és egy inggel nem lőhetek mellé. Hajamat szokatlanul oldalra fésültem, kicsit macsósabb stílust keltve. Leheletnyi parfümöt fújtam a nyakamra, gyorsan felvettem a cipőm.
- Kabát! – nyomta a kezembe a fekete velúrt Seungyoon. Ő volt a csapat apukája, mindenre figyelt, hogy senkinek semmi baja ne legyen. Néha idegesített, olykor az arcába vágtam, persze mindig megbeszéltünk mindent. Gyorsan magamra kaptam a kabátom, aztán szaladtunk is le mind az öten a céges autóhoz.
- Azt hallottam, hogy ott lesz az új lány – hallottam Mino mély, markáns hangját magam mellett.
 - Milyen új lány? – ezt tényleg meg mertem kérdezni?
- Ó, Jiyongie – hyung segédje. Valami európai maca. Protekcióval került be a YGhez. Azt is hallottam, hogy jobban ismeri Jiyong farkát, mint az öltözködési szokásait – kuncogta el magát.
- Mino! Te minden pletykának hiszel? És, ha nem is ilyen? – vágott közbe KSY.
- Aish! Túl komolyan veszel mindent – durcizott. Én csak gondolkoztam. Vajon láthattam-e már ezt a lányt az épületen belül? Amíg ezen járt az eszem, megérkeztünk a YGhez. Hamar felmentünk az adott emeletre, ami csak ennek a bulinak volt szentelve. A kabátunkat ledobtuk egy helyre, majd elindult ki-ki a maga útján felfedezni a felhozatalt. Végig sétáltam, útközben elvettem egy pohár pezsgőt is, amikor megpillantottam Jiyong-hyungot a kis segédje, illetve a barátnője társaságában. A barátnője tipikus modell megjelenés, csont sovány, idióta megjátszott vigyor. Ahogy szokta. Viszont a másik lány, aki Mino szerint jobban ismeri Hyung farkát, mint ruhatárát, nem nézett ki rosszul. Egy egyszerű fekete ruha volt rajta, karcsú, de épp ott telt, ahol kellett. Kerekedett a csípője és a melle. Egészen vonzó volt a kinézete. Főleg a fekete magassarkú emelt ki rajta mindent. Haja össze volt fogva egy copfba, frufruja keretezte arcát, mely tépetten lógott homlokán. Fekete vastagkeretes szemüveg volt rajta, szemei furcsán világítottak füstöt sminkje mögött. Az a vörös rúzs pedig, elég dögös volt.
- Szia Taehyunie – vigyorgott rám Ji.
- Ó, Jiyongie, hölgyeim – biccentettem feléjük.
- Hyemit már ismered – mutatott a barátnőjére.
- Igen, volt már szerencsém összefutni vele – mosolyodtam el, de azért úriemberhez méltó módon kezet csókoltam neki.
- Ő pedig a segédem _________________ - mondta ki azt a kacifántosan hangzó európai nevet. – De csak ______ - nagy szemeivel szinte átlátott rajtam. Odanyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk.
- Ó, neki nem jár kézcsók Namtae? – kuncogott Hyemi.
- Ismeretleneknek? – emeltem meg szemöldököm. – Nem – pedig éreztem azt az apró szikrát közöttünk. Ahogy apró keze a tenyerembe simult, úgy éreztem, mintha már találkoztam volna vele valahol. – Amúgy Nam Taehyun – böktem oda neki, hirtelen.
- Tudom, mindenkit ismerek a YG épületében – szinte gyomron csapott a tökéletes koreaijával. Ergo értette az előző mondatomat is, hát ez egy kicsit ciki.
- Ah, akkor nem is kell többet mondanom – elidőztem szemeibe nézve, aztán Jiyongra pillantottam. – Lesz valami jó a mai este Hyung?
- Naná! Felavatjuk ______-t és az újoncokat – kuncogott sejtelmesen. Felavatás alatt azt kell érteni, hogy az egyik stúdióba, vagy öltözőbe a drágák nyársra lesznek húzva. Aki engedi, kiesik. Amúgy nem, szimplán leitatnak mindenkit, és őszinte válaszokat várnak. Kíváncsi leszek miss fenékre, hogy menni fog-e neki.
- Hm, értem – hagytam rá aztán a dolgot. Elég kellemetlenül kezdtem magam érezni, ahogy Jiyong Hyemi szájába mászott, közben _______ fenekét markolta, aki odébb toporgott, s a következő pillanatban az én másik oldalamon termett, mintha valami mentsvár lennék. Lepillantottam rá. Szívesen meggyaláztam volna őt. Megnéztem volna, hogyan könyörög azért, hogy jól kitágítsam őt a farkammal. De persze semmi nem lesz. Hirtelen felnézett rám.
- Mi van?
- Udvariatlan kérdés. Mi van. Mintha a haverod lennék, de jóval fölötted állok – halál nyugodtan közöltem vele, láthatóan megszeppent.
- Sajnálom – hajtotta le a fejét. Jó munkát végzett Jiyong. Minonak nem lesz igaza. – Csak..
- Nem kell magyarázkodnod. Nem tud érdekelni – vágtam oda neki, mire elhallgatott. Megbántottam.
Aprót bólintott, majd Jinek mondta, hogy megy szétnézni, én pedig láthatatlanul követtem, mindenkihez odamentem, köszöntöttem. Miss fenék nem messze ült a bőr kanapén egyedül, telefonját nyomkodta.
- Ő az új csaj – mondta Mino mellettem.
- Volt szerencsém hozzá. _______ a neve. Tiszteletlen kis fruska. Ki kéne mosni a száját – puffogtam.
- Kimosnád te perverz állat – veregette meg a hátam. – A te egyéni módszereddel.
- Nem értem miről beszélsz – nevettem el magam, mire ránk nézett szemüvege mögül.
- Olyan, mint egy ártatlan bambi.  Nekem ne mondd, hogy nem kapnád el egy körre – folyamatosan bámulta Mino őt, ami engem kezdett egy kicsit zavarni.
- Mindenki magából indul ki.
- Áh – jött zavarba.
Odamentem kis bambihoz, leültem mellé. – Yves Saint Laurent? – céloztam a cipőjére.
- Igen – bólintott. – Miért?
- Csak kérdeztem. A ruhád pedig Chanel.
- Honnan tudod? – nézett rám.
- Csak tudom. Ne kérdezz annyit! Inkább mesélj magadról – nem néztem rá, de tudni akartam róla mindent.
- Elég furcsa az ismerkedési módod. Nem mondok semmit magamról – makacsolta meg magát, elkaptam az állánál, magam felé fordítottam, mélyen a szemébe néztem.
- Azt mondtam, mesélj magadról! – szólítottam fel őt. Megremegett, lehunyta szemét. Ekkor kihúztam a hajgumit a hajából, és elvettem a szemüvegét.
- Hé! Nem látok semmit – próbálta visszaszedni tőlem, de nem hagytam neki.
- Hány éves vagy?
- Érettebb, mint te – szinte már átesett rajtam, amikor megpróbálta visszavenni a szemüvegét.
- Noonaaaa! – hallottam meg valaki hangját, aki észrevett minket. Bobby. Remek.
- Ah, Bobby – állt fel, meghajolt előtte.
- Nem is tudtam, hogy el fogsz jönni! Ugye tartunk megint olyan estét, amikor főzöl? – csillogott a szeme.
- Hé, öcsike. Útban vagy – morrantam rá. Rettentően idegesített most, hogy itt volt.
- Taehyun-ah – hajolgatott bocsánatkérően előttem, aztán valamit a fülébe súgott, utána vigyorogva elment.
- Dugtok? – nyers voltam, s nem kíméltem őt.
- Jézusom, megőrültél? Négy évvel idősebb vagyok tőle.
- Hm, szóval a Noonám vagy – terült szét egy diadalittas vigyor az arcomon. – Kivel dugtál már a YGből?
- Legszívesebben felképelnélek, de mivel felettem állsz pozícióban, nem tehetem meg. Senkivel nem feküdtem le, tudom, mit terjesztenek rólam. Jiyong csak nyomul, de nem engedek neki – közben elvettem még egy pohár pezsgőt, mert ezt a nőt nem bírom ki máshogy. Nyugodtan ledöntöttem, nehezen üt meg a pia általában, de most valahogy melegem lett, így kigomboltam a felső két gombot az ingemen.
- Visszaadod a szemüvegem?
- Miért nem hordasz kontaktlencsét?
- Utálom.
- Én meg a szemüveged – kezdtem el vele vitázni, teljesen beindított, ahogy ezzel a szépséggel vitáztam.
- Nem is ismersz.
- Akkor ismerkedjünk meg – nyújtottam vissza neki, de amikor el akarta venni, elrántottam a kezem. – Csak akkor kapod vissza, ha játszunk!
- Jézusom, kinyírnak engem. Mire gondoltál? – nem válaszoltam, felálltam, s magammal húztam. Lementem vele a lépcsőn egészen a B1-es terembe, ahol mindig próbáltunk. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy üveg bort útközben, s nem vett észre senki! Bezártam kulcsra az ajtót, félhomályt csináltam.
- Mire jó ez Taehyun? – ült le a padra.
- Szépen elmondasz magadról mindent.
- És ha én nem akarom?
- Ne akard megtudni, mi lesz akkor! – suttogtam a fülébe. Frusztrált voltam, mégis akartam ezt a nőt. Igaz csak egy éjszakára.
- Ch. Kérdezz! – dőlt hátra.
- Mióta tudsz koreaiul? – közben az egyik ceruzával benyomtam a dugót.
- 18 éves korom óta. Azóta érdekel a kultúrátok – adta meg a választ. – Miért vagy ilyen?
- Én kérdezek, te válaszolsz! – hangom a kelleténél hangosabb lett, mellé dobtam le a ceruzát.
- J-jó sajnálom – erre a kezébe nyomtam az üveget.
- Feléig idd meg! – utasítottam, mire elkezdte kortyolni a bort. Vörös ajkaival csak úgy szívta magába az édes nedűt. Elhúzta ajkától az üveget, rúzsa nem sérült. – Ügyes kislány. Következő kérdés. Melyik részen laksz? – ha szerencsém van, percek kérdése és megüti a bor.
Eltelt pár perc mire megszólalt, arca kipirult. Ügyes vagy Taehyun! Képzeletben megveregettem a vállam, miközben néztem őt.
- É-én… a külvárosban – csuklott.
- Mióta laksz itt?
- Uhm, fél éve! Kaptam vízumot! – kuncogta el magát.
Közelebb ültem hozzá, combjára simítottam. Selymes, és puha volt bőre. Vékony ujjaival, az enyémre simított, eltolta kezét. – Nem! – s odébb is ült.
- Nem vonzódsz hozzám? – másztam egyre közelebb, amíg be nem szorítottam őt a falhoz.
Erőtlenül próbált eltolni engem, de nem sikerült neki. Már épp majdnem szétszaggattam rajta azt a falatnyi ruhát, amikor csattant a keze az arcomon, felpattant, és az ajtóhoz rohant. Fejem oldalra fordult, felébresztette bennem a dühöt. A kis ribanc! Csak ültem, nem mozdultam. Látni akartam, hogy szenved.
- Nem! – rángatta az ajtót, ekkor álltam fel, lassan odasétáltam hozzá, elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Teljesen meg volt rémülve, nekem ez pedig tetszett. Amint zöld utat kapott, kirontott a teremből, fel vissza a buli helyszínére. Én pár óra múlva mentem fel, addigra már elkezdték a szívatást. A kis _______ csak úgy itta a sojut, amit töltött neki Jiyong.
- Aki szűz még, igyon egyet! – pont jóra értem vissza. _______ meghúzta a poharát, Ji csak nevetett.
- Ez komoly? – kérdezte hitetlenkedve.
- Mi olyan meglepő? – csuklott a kis segédje.
- 24 éves vagy, és nem voltál még pasival?
- Váltsunk lemezt – nevetni kezdett.
- Következő… hm nincs több kérdésem, csapassuk a bulit! ______ elég részeg – nevette el magát hyung, majd zenét kapcsoltak, a kis maca fel is állt, hogy elmenjen táncolni.
Távolról figyeltem minden egyes mozdulatát. Önfeledten táncolt, riszálta kerek fenekét, csípőjét tekergette, magára hívva a pasik figyelmét. Akárki ránézett, úgy éreztem magam, mintha az én tulajdonomat fixíroznák. Persze közöm nem volt hozzá. Újabb pohár pia került a kezembe, talán szerencsém volt, hogy nem tudtam magam totálkárosra inni, csupán annyira, hogy jó kedvem legyen. Egyszer csak Jiyong-hyung hátulról kapta el a derekánál, magához húzta, s ágyékát nyomta a fenekének. Az egész jelenetet Hyemi tetőzte, amikor is észrevette őket, odament, és egy könnyed mozdulattal belekapott a hajába. Cibálni kezdte, ______ szemüvege le esett, így nem látott semmit. Halk nyöszörgést hallatott, próbálta lefejteni Hyemi ujjait magáról.
- Te szakadt ribanc! A pasim kell? – már a zene is elhalkult, de senki nem mozdult. ______ fejét hátra rántotta, lekevert neki egy pofont, majd a földre lökte. – Ostoba ribanc! Kicsinállak! – újra a hajába akaszkodott, cibálta. Egy sóhaj hagyta el a számat, odamentem, majd a kis féltékeny barátnőt Jiyong karjai közé löktem, ______-t pedig felsegítettem. Remegett és nem tudta, hogy ki áll vele szemben. Szememmel a szemüvegét kerestem, de sajnos ripityára lett taposva a nagy harcban.
- Hogy nézett ki a kabátod? – halkan kérdeztem tőle, mindenképp el akartam őt innen vinni.
- F-fekete, egy lila sál van az ujjába tömködve – válaszolta ugyanúgy halkan.
Elkezdtem keresni, az összes kabátot végig néztem, mire megtaláltam az övét, ráadtam, aztán az enyémet is magamra kaptam, s újra a felkarjánál fogva vezettem őt le az autóhoz. Éreztem, hogy fél. Nem tőlem, hanem az emberektől. Sebezhetővé vált a szemem láttára, pedig azt hittem, hogy kemény csaj. Beültettem a céges autóba őt, majd a sofőrnek mondtam, hogy a mi dormunk legyen az úti cél.
- Akarsz valamit mondani? – néztem őt, de ő csak lehajtott fejjel, potyogó könnyekkel ült. - _______ - simítottam bele a hajába, füle mögé tűrtem, majd felemeltem fejét.
- N-nem látok semmit, csak nagyon homályosan. Azon kívül… ennyire még életemben nem voltam megalázva – csuklott el hangja, elfordította fejét, rázkódni kezdett a sírástól. – É-én nem akartam, hogy ez legyen. Ugye megérted? Nem akartam, hogy ribancnak tituláljanak. Sosem voltam szerelmes, sosem voltam férfivel. Jiyonggal jól megértettük egymást, de ezek után nekem nincs erőm a szemébe nézni – bukott ki belőle.
- Tudom, hogy nem te vagy a hibás.
- Mégis én vagyok a szar. Mit rontok el folyton? Miért nem kellek senkinek? – meredt rám könnyel teli szemekkel.
- Tudják, hogy nem vagy könnyen kapható. Engem is simán arcon csaptál. Nyilván van valami oka, ami miatt félsz. Nem tudom, mit ronthatsz el, hisz most találkoztunk először – félbeszakított.
- Volt egy srác, aki nyomult. Annyira, hogy majdnem megöltem magam miatta. Azt hittem, szeret, én nagyon kedveltem. Aztán kiderült, hogy csak arra hajt, hogy a pénzt kaparintsa meg. Fojtogatott, és felpofozott, amikor nemet mondtam neki – sosem szoktam senkit megsajnálni, de amikor arcát kezeibe temette, magamhoz húztam, úgy mentünk el a lakásig. Hátát simogattam, próbáltam megnyugtatni. Amint megérkeztünk, kiszálltunk, segítettem neki, persze kapaszkodott belém, mintha valóban vak lenne.
- Mióta vagy szemüveges? – hívtam a liftet.
- 8 éves korom óta. Hanyatt estem a mászókáról, és úgy vertem be a fejem, hogy a látásom egy hónap alatt tönkrement.
- És nem voltál megműttetni?
- Félek tőle, ezért nem próbálkoztam vele – közben nyitottam az ajtót, s betámogattam őt.
- Szerintem jobban járnál, ha elmennél. Kerítek neked szemüveget – mentem be Seunghoon szobájába, majd elvettem az olvasószemüvegét, s ráadtam.
- Ah, köszönöm – pislogott kettőt benne, halvány mosoly kúszott arcára. Talán ilyen lehet örömet okozni másnak?
Elmosolyodtam, aztán elmentem a szobámba. – Érezd otthon magad – kiáltottam ki, miközben a nadrágot vettem le. ______ levette a cipőjét, majd utánam jött. Épp a mellkasomon gomboltam ki az inget, amikor észrevettem őt az ajtóban ácsorogva, fülig pirulva.
- E-elnézést – fordult el.
- Nem történt semmi baj – végig néztem rajta, hogy milyen apró, közben felvettem a melegítőnadrágom. – Szeretnéd lemosni a sminked? Találsz a fürdőben törlőkendőket. Ha zuhanyozni szeretnél, tudok adni egy bokszert meg egy pólót és akkor itt alhatsz – ajánlottam fel.
- I-igen, azt megköszönném. Ha lezuhanyozhatnék – halkan mondta, közben felvettem a pólóm is.
- Gyere – indultam el előtte, ő pedig mögöttem jött. Kitettem neki egy törölközőt. – Ezzel megfürödhetsz – adtam oda a tusfürdőm. – Persze, ha nem gond, hogy férfi illatod lesz.
- Nem. Tökéletes, köszönöm Taehyun – hajolt meg előttem. Elmosolyodtam, hisz idősebb volt tőlem. Kimentem, előkerestem neki egy pólót, és a bokszereim közül az egyiket, majd automatikusan nyitottam be. Testét nem fedte semmi, oldalasan láttam őt, egy kevés pára homályosította az üveget, de ő nem figyelt. Percekig figyeltem tökéletes alakját, gyönyörű kebleit, majd kicsit lejjebb kúszott tekintetem. A farkam máris megkeményedett, nagyon bejött a látvány. Megannyi perverz gondolat cikázott a fejemben, jelen pillanat az, hogy miként tenném magamévá őt. Mielőtt még észrevenne, kisurranok, összedobok kaját, szerencsére anya küldött kimchit, szóval azt is hozzácsapom kistányéron majd. Fél óra múlva megjelent Hoonie szemüvegébe, pucér lábakkal, a bokszeremben és a pólómban, az én illatommal, ráadásul az arcát sem éktelenítette semmilyen smink. Eltátottam a számat.
- M-miaz? – most láttam először, hogy fülig pirult.
- Semmi. Éhes vagy? Csináltam vacsit, vagy reggelit, azt se tudom hány óra – nevettem el magam, aztán leültem. Ő is odajött, leült.
- Igazán kedves tőled – mosolyogott végig.
- Semmiség. Ugye tudsz róla, hogy jobban áll a mosoly, mint a könny? – na ezt, miért kellett Nam Taehyun? Én hülye vagyok.
- Köszönöm, kedves vagy. Tényleg. Nagyon, annyira jól esik – kezdett el enni, és ilyet még nem láttam. Nő létére, olyan jóízűen evett, öröm volt ránézni. Addig se Mino malackodását kellett néznem. Csendben fogyasztottuk el az egészet, aztán segített elpakolni, és elmosogatni.
- Hagyd csak, megcsinálom – próbáltam elvenni tőle, de a fenekével odébb lökött.
- Majd én – mosolygott rám, miközben felnézett a szemeimbe. Furcsa fényt láttam megcsillanni szemeiben, mintha a remény sugara lenne. Nyeltem egyet, kattogott az agyam, hogy megcsókoljam őt, vagy sem. Visszafordult gyorsan, elmosott mindent, én persze nem moccantam mögüle, kezeimmel elzártam a menekülési utat előle. Amint végzett, megfordult.
- Kiengedsz? – újra felnézett a szemeimbe, gyomromban pillangók százai akartak utat törni. Végig simítottam állkapcsán ujjaimmal, majd az arcára simítottam.
- Nem engedlek ki. Túl gyönyörű vagy Noona – suttogtam, s éreztem, hogy menten elcsöppen, hogy Noonának hívtam. Megremegett, lehunyta szemét, mintha csak egy álom lennék. Ekkor kaptam az alkalmon, tarkójára simítottam, ajkaimmal az övére tapadtam. Kezeit egyből a mellkasomnak feszítette, de nem bírt eltolni. Birtokba vettem az ajkait, bármennyire próbált ellenállni, csak jobban beizzított. Ajkaimmal támadtam csak, s akkor nyomtam nyelvem ajkai közé, amikor éreztem, hogy engedi. Kicsit ügyetlen volt, épp ezért csókoltam percekig. Kezeit felsimította a mellkasomon, átkarolta a nyakam. Annyira apró volt, hogy simán megemeltem őt, felültettem a pultra, nyelvünk lassú táncot járt. Ez érett az egész este alatt. Alig akartam dús ajkaitól elcuppanni, csak akkor sikerült, amikor mögöttem meghallottam Seungyoon köhintését.
- Taehyunie! – szólt rám, miután elszakadtam nagyon hamar ______ ajkaitól. – Mit keres itt? – bökött rá.
- Itt alszik – jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Nem aludhat. Hyunsuk ha megtudja, hogy lányt hoztál fel, kinyír.
- A barátnőm! – füllentettem akaratlanul is.
- Mi? – kérdezte egyszerre _____ és Yoonie. Megmarkoltam jelzésképp ______ combját, így helyeselni kezdett.
- Uhm igen. Együtt vagyunk – karolt át a nyakamnál, arcomra puszilt.
Seungyoont nem lehet átverni, de most könnyedén elhitte. – Csak most az egyszer! Tartom a hátam, de több ilyen nem lesz – vonult be a szobájába.
Nagyot sóhajtottam, aztán az ölembe vettem ______-t, bementünk a szobámba, egyből kulcsra zártam az ajtót.
- Ne haragudj! – hajolgatott előttem.
- Én akartam, nem haragszom. Feküdj be! – böktem az ágyamra, besötétítettem, addig ő befeküdt, majd mellébújtam, karom a fejem alá tettem, néztem a félhomályban őt.
- Taehyun – suttogta szinte.
- Hm?
- Köszönöm – nyelt egyet.
- Mit? – értetlenkedtem.
- Hogy megcsókoltál úgy, ahogy eddig soha senki.
- Szeretnéd, hogy megint megcsókoljalak? – villantottam rá egy mosolyt, ő csak bólintott, következő pillanatban, már újra egymás szájában voltunk, cuppogtunk, nyelvünk járt, ekkor simítottam rá kerek fenekére, s húztam az ágyékomra őt. Elszakadt tőlem, csak azért, hogy a nyakam csókolja. Első erogén zóna pipa. Kirázott a hideg, fenekét markoltam, de le kellett állítanom őt.
- Aludjunk jó? – hangom rekedtesre sikerült, merevedésem elárult. Vöröslő arccal mászott mellém, a lehető legtávolabb tőlem, s hátat fordított.
- Jó éjt – suttogta. Ráhúztam a takarót, én hátat fordítottam neki, s kattogtam. Nagyon nehezen jött álom a szememre, de amikor sikerült elaludnom, minimum kézigránáttal tudtak volna felébreszteni. Reggel 10 óra körül dobott ki az ágy, oldalra nyúltam, de nem volt ott. Kipattant a szemem, felültem, a ruháim levetve voltak szépen összehajtva a székre, az ő ruhái sehol. Kikászálódtam a konyhába, hogy körülnézzek, de ott sem volt.
- Mi a baj Namtae? – Jinwoo szegezte a kérdést nekem.
- Semmi – csináltam magamnak teát.
- A barátnőd keresed?
- Nem a barátnőm – morrantam.
- Elment. Olyan 7óra körül. Szemüveg nélkül nagyon szép volt.
- Nem volt rajta? – lepődtem meg.
- Nem. Vörösek voltak a szemei, tapogatózott, aztán felvette a cipőjét és elment – ujjaival kopogott az asztalon, miközben beszélt.
Kudarcnak fogta fel szerintem, hogy leállítottam őt. Pedig megmozgatott bennem valamit.

*

Hetek teltek el, mire újra találkoztam vele. Épp egy köteg papír volt a kezében, haja kiengedve, frufruja gyönyörűen keretezte arcát. Nem volt rajta szemüveg, sminknek is csak egy nagyon vékony tusvonal látszott. Megcsapott az a jellegzetes illata, amibe oly annyira belebolondultam.
- ______! – nyomta Jiyong a kezébe a kocsi kulcsot. – Fél órád van! Ha elkésel ki vagy rúgva bébi – mosolygott rá, majd belépett mellém a liftbe. Izzott a levegő közöttünk, de nem léptem. Csak néztem őt a lift tükrös falában. Idegesen toporgott, majd amint kinyílt az ajtó kirohant, s nagyon hamar elhajtott. Én nyugodtan mentem kajálni, de inkább telefonáltam anyukámmal, így lassan haladtam. Másfél óra elteltével ______ érkezett meg, velem szemközti asztalhoz ült a kajájával, turkálta.
- „Megadod ______ számát Hyung? Kéne a segítsége.” – küldtem Jinek. Pár percre rá jött is a válasz.
- „ Igen.” – írta utána.
Dobtam egy üzit neki.
- „Kegyed mindig egyedül eszik?” – majd figyeltem őt. Kicsit megszeppent, körülnézett, voltunk jó páran a teremben szerencsére, gyorsan lehalkítottam a telefonom.
- „ Ki vagy?”
- „ Hol a szemüveged?”
Ekkor emelte rám tekintetét, majd fülig pirult. – „Honnan van meg a számom?”
- „ Az én kérdéseimre nem szokás válaszolni?”
- „ Megvolt a szemműtétem, ahogy mondtad. Azért nem voltam dolgozni.”
- „Köszönöm. Amúgy Jiyongtól.”
Felállt, majd átült velem szembe. – Nem könnyebb szóban?  - arca pirult volt.
- Szia _____. Megtiszteltetés, hogy ideültél – mosolyogtam rá.
- Gondolom. Újabb strigulaként tiszteltelek meg.
Arcomról lefagyott a mosoly. Most komolyan azt hiszi kihasználtam? Kiakadtam egyből, s dühös lettem. Felálltam, a csuklójánál fogtam meg őt, elhúztam magammal, csak mentem dühösen a zárható öltözők felé, betoltam őt, bezártam az ajtót.
- Mit mondtál? – morrantam rá.
- Azt, amit hallottál – falnak toltam őt, összenyomtam kétoldalt az arcát, így csücsörített.
- Ugye baszottul tudsz róla, hogy kibaszottul nem használtalak ki, és hogy veled álmodom mióta nálam aludtál? De oké, tudd jobban.
- Gye..ény – próbált beszélni, de nem sokra ment, mert ajkaira tapadtam, fullasztóan csókoltam őt, miközben fenekét markoltam. Testemmel tartottam őt szorosan a falnak préselve, annyira szakadtam el tőle, míg kihámoztam őt a felsőjéből, félre dobtam, majd a nadrágját is.
- T-taehyun, ezt…szabad? – zavarban volt, ő is az ingemtől fosztott meg, végig simított testemen, melytől bizsergés járt át, farkam kemény lett. Kezét ráhúztam.
- Ha ezek után azt mondod, hogy kihasznállak, szétkeféllek.
- Ki fogsz, amint megkapsz, utána le leszek ejtve – suttogta, hangosan morrantam, arccal nyomtam a falnak, eltéptem bugyiját. Terpeszbe állítottam, letérdeltem, majd mélyen benyaltam nedvességébe. Az-az íz, mennyei volt. Hatalmas nyelvcsapásokkal biztattam őt a nyögésre, teljesen bevadított. Elcuppantam, felálltam, letoltam a nadrágom, előkutattam a zsebemből egy óvszert, amit felhúztam merev tagomra. Ujjaimmal simítottam szét szeméremajkait, középső ujjam felnyomtam szűk hüvelyébe. Isteni volt.
- A-ah T-Taehyun, f-fáj.
- Ez? – mozgattam az ujjam. – Engedd el magad. Engedd, hogy kettő ujjam felcsusszanjon – próbáltam tágítani őt, de annyira szűk volt, hogy nehezen ment a második ujj. Kicsit dühös lettem, majd farkammal nyomultam belé egy hirtelen mozdulattal, átszakítva az egyetlen akadályt közöttünk. Fájdalmas üvöltés hagyta el száját, könnyei hullani kezdtek. – Mindjárt jobb lesz igérem – pillantottam le, de semmi nyoma nem volt vérnek, ahogy kihúzódtam belőle. Visszanyomtam magam, lassan mozogtam ki-be a forró, szűk, nedves puncijában. Nehezen álltam meg, hogy ne keféljem félholtra, de kellett már ez. Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtem el mozogni, mellére markoltam.
- Hmm Noona milyen finom puncid van – simítottam fel hátán, vállába kapaszkodtam, csak bőrünk súrlódását észleltem.
- Ahnnyira…nagy – nyöszögött.
Én vettem el a Noonám szüzességét. Elszakadtam tőle, átnyúltam combjai alatt, megemeltem őt. – Fogd meg a farkam – utasítottam őt. Remegő kezekkel nyúlt utána, magához igazította, mire újra birtokba vettem testét. Karjaival a nyakamnál karolt, fenekénél fogva nyomtam magamra. Egyszerre nyögtünk fel, hajamba simított. Második erogén zónámat is felfedezte a tudta nélkül. Magamhoz öleltem őt, simogattam a hátát, majd a falnak nyomtam, nyakába haraptam, megjelöltem őt. Újra keményen kezdtem el mozogni, miközben combját gyúrtam, ajkaitól vettem a levegőt, hirtelen meg csókoltam őt. Éreztem, ahogy lüktet, ahogy körmeivel egyre erősebben karmol, így elszakadtam tőle.
- Ó, istenehm – nyögte, hátra vetette fejét.
- Mi azh? – ugyanoda összepontosítottam lökéseimet, folyamatosan a gpontját izgattam.
- Otth Namtaeh – végre a becenevemen szólított, gyorsítottam még, ollóztam benne. Nedvei útra keltek, elöntöttek mindenhol, következő pillanatban mélyre nyomultam, nyakába nyögtem, s a falnak szorítottam őt, miközben teletöltöttem a gumit.
- J-jézusomh – nyöszögött, elernyedtek izmai végül, lehúztam farkamról, majd letettem őt a földre, míg én elmentem elintézni a dolgokat. Mire visszatértem a térdein támaszkodva lihegett.
- Na, mi van szépségem? Milyen volt? – vigyorogtam rá.
Arca vörös volt akár a pipacs, magához ölelt, fejét a mellkasomra tette. – Köszönöm – ismét az a bűvös szó, amit tőle elég sokszor hallok.
- Senkinek nem mondhatod el mi történt közöttünk. Világos? – csókoltam a nyakába.
- Ühüm – húzta össze magát, majd elengedett, felöltözött vissza. – É-én most megyek – fogta össze a haját, így látszott a nyakán a szívás nyom.
- Rendben - öltöztem fel én is, aztán megvártam, amíg ő megy ki, végül én is követtem őt. Felejthetetlen volt vele az együttlét, főleg, hogy én voltam az első számára.

*

Az egyik nap Jiyong mászott az arcomba, s lökött a falnak.
- Nam Taehyun – morrant a képembe.
- Igen Hyung? – próbáltam megőrizni a hidegvérem.
- Te kefélsz ______-val/vel? Szétszaggatlak te kis seggfej! – lökött a falnak megint.- Le ne merd tagadni!
- Miről beszélsz? – kúszott fel szemöldököm.
- Minden a te hibád! – kenődött el. - Azért kellett neked a száma, hogy elhívd kefélni. Amúgy meg teljesen szét van szórva, és sosem volt ilyen – szomorodott el végül.
- Nem. Azért kellett, mert az egyik tisztítónak megváltozott a száma, és csak ő tudta, mivel belekeverte a gönceid közé az egyik ingem, mellesleg nem tudom, miről beszélsz – füllentettem neki, nem akartam elmondani, hogy minden nap nála vagyunk, szeretkezünk, és jól érezzük magunkat. Ah, kicsi ______ azt hiszem kezdek beleszeretni, és ha minden jól megy, akkor ma el mondom neki.
- Akkor nyilván azt is tudod róla, hogy tegnap autóbalesetben életét vesztette este fél 11 körül – engedett el, aztán ott hagyott. Nem tértem magamhoz. Tegnap pont nálam voltunk, autóval volt. Hirtelen elszorult a torkom, elindultam kifelé az épületből. Senki nem érdekelt, csak az, hogy ez ne legyen igaz. Amikor az előtérbe értem, akkor láttam meg a mosolygós képét, körülötte mécseseket és virágokat. Térdre borultam az oltára előtt. Összetörtem. Ezzel elárulva magam. Amilyen gyorsan beleszerettem, olyan gyorsan hagyott magamra. Miért pont én?

Just help me, please 1. [Jiyong](+16)

- Én ezt nem csinálom tovább Jiyong. Nem szeretlek – közölte velem.
- Ugye csak viccelsz? Ne csináld, kérlek, beszéljük meg! – kétségbe estem, hisz ő volt az én szerelmem, már négy hosszú éve. Még Japánban ismerkedtem meg Kikoval. Igaz, hogy a kapcsolatunk nem a legjobb, legfőképp azért, mert ő bulizik, nekem pedig ez nem tetszik, illetve kitálal a magánéletünkről mindent.
- Ennyi volt Jiyong. Vége – kapkodta össze a cuccait, aztán rám csapta a lakásom ajtaját. Felfoghatatlan. Csak álmodom. Erősen csipkedtem a karom, hogy felébredjek, de nem álmodtam, ez a valóság volt. Magamba roskadva ültem a bőr Chrome Hearts fotelemben, s vártam a megváltót. Vártam, hogy újra kinyíljon a nyílászáró, belépjen hozzám. Komótosan felálltam, ki kutattam a táskámból cigarettám, hogy aztán az erkélyre kiülve bámuljak Szöul sötét, ám lámpáktól világos, harmonikus képébe. Meggyújtottam a végét, lassan szívtam be a károsító kátránnyal és nikotinnal telített füstöt. Pár másodpercig bent tartottam, majd kifújtam. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, lassan nyúltam érte, mint akinek annyi ideje van, amennyi víz van a Föld felszínén. Dami volt az. Szokatlan, hisz ritkán keres, inkább az sms hívei vagyunk. Elhúztam ujjammal a zöld kis kagylót, fülemhez emeltem.
- Szia Dami – rekedtes volt a hangom egy picit, ezért megköszörültem torkom.
- Öcskös, készülj! – izgatott volt a hangja, így felvontam egyik szemöldököm.
- Mire? – szívtam be közben a füstöt újra.
- Három hét Párizs! – gondolom még ugrándozott is, miközben ezt mondta. – Ugye eljössz velem? – hiába volt idősebb tőlem, kislányos éne mindig meghatott.
- Van más választásom? – fújtam ki a füstöt.
- Hm – várt pár pillanatot – Nincs! – vágta rá nevetve.
- És mikor indulunk?
- Hétvégén. Akkorra tudtam foglalást tenni a szállodában. A nagy haverod is jönni fog.
- Igen? Szóltál neki?
- Ő szólt nekem. Azt mondta, hogy nem ér téged utol. Így felhívott, hogy lenne-e kedvem, és hogy ha úgy van, akkor szóljak neked is.
- Hm.
- Nem vagy túl bőbeszédű. Mi a baj?
- Nem telefontéma.
- Átmehetek?
- Ha szeretnél – sóhajtottam. Dami volt most az, aki mellettem lehetett. Senki mást nem akartam látni, nem akartam, hogy a gondjaimat tudja. Elmotyogott egy „sietek”-et, aztán rám nyomta a telefont. Már a negyedik szállal szívtam el a károsító rúdból, amikor betoppant, kiszedte a kezemből, és megölelt. Előtte nem egyszer sírtam már nő miatt, mindig tudta mikor kell ott lennie, pont úgy, mint most is.
- Jiyongie – fúrta arcát a nyakamba, ölelt szorosan.
- Jól vagyok – motyogtam, miközben hátán fel-le járt a kezem.
- Nem vagy jól. Itt vagyok öcskös, beszélgessünk, ne azt a szart szívjad!
- Ennyi volt.
- Micsoda? – ült le velem szembe, nézett engem.
- Kikoval a kapcsolatom.
- Nem nevezném kapcsolatnak, de te tudod – mormogott az orra alatt.
Nem válaszoltam. Igaza volt neki, bármit is mondtam. Utálta őt az óta, mióta a drogra rá szoktatott. Eleinte kis adagokban csináltam, mostanában pedig egyre nagyobban. Füves cigi és kokain, ami többször megfordult a kezemben. Ha a nővérem tudná, hogy miket művelek, szerintem kitagadna a családból.
- Na, szedd össze magad! Vár Párizs, az európai nők, a bulik, bemutatók! – lelkesített. Igaza volt, holnapután újra Európa fogad örökbe engem három hétre.
- Mosolyt kérek öcsi pöcsi! – gyűrögette az arcom.
- Na, ez fáj – nyöszögtem. – Damiiii – fogtam meg kezeit, szemeit néztem, hogy direkt egy idióta vigyorral megajándékozzam őt. Egy darabig még élveztük egymás társaságát, utána elkezdtem összeszedni, ami kell. Igaz még van kettő nap, de úgysem fogok semmit sem csinálni, csak feküdni, a plafont bámulni, vagy épp dohányozni. Jól is mondtam, a napjaim így teltek.

*

Reggel indult a gép, ami azt jelentette, hogy hosszú utazás veszi kezdetét. Végig aludtam az egész utat Párizsig, Xinnel ott találkoztunk már a repülőtéren. Dami Jessicával jött el, szóval ők elég hamar leléceltek a szállodába, míg mi elszívtunk egy szál cigit.
- Mai program tesó? – fújtam ki a füstöt.
- Lesz egy Saint Laurent bemutató, utána meg bulizunk egy jót. Megfelel?
- Aha, tökéletes.
- Kikoval mi újság?
- Kidobott, szóval ennyi.
- Akkor csajozunk is. Szedünk fel valami pipit, oké? – veregetett hátba. Mit akar ugyan rám sózni? Mi is elmentünk végül a szállodába, lepakoltunk, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, hogy valamennyire normálisan nézzek ki. Hajam már hosszabb volt, nem nagyon érdekelt, lényeg az volt, hogy egyszerűen öltözzek fel, s időre kész legyek.
- Jiyong, egy menyasszony is hamarabb készen van, mint te – kopogtatott Xin az ajtón.
- Jól van, kész vagyok – mentem ki, megigazítottam a zakóm.
- Na, adta az isten. Tegyél el mindent, ami kell, aztán csapjunk bele az éjszakába – vigyorgott rám.
Zsebre vágtam a Marlborom, az irataim és a telefonom. Úgy gondolom, más nem is kell egy párizsi éjszakához. Xin tudta az utat a SL bemutatóhoz, szóval én csak követtem őt. Útközben elszívtunk pár szál cigit, de a ruhás felvonulás alatt már kattogtam, hogy elmenjek-e felszívni egy csík kokaint. Tudtam jól, hogy az én haverom készül egy kis cuccal az estére, így alig vártam a szabadulást az épületből.
Bőven este lett, mire kiértünk, Seungho húzott is magával el.
- Készültem neked egy kis kokóval – mosolyogott.
- Tudod te, hogy mire vágyok – vigyorogtam rá, majd elmentünk egy buliba, ott is a wc-be, ahol épp előkészültünk a drogozásra.
Egy barna, mellig érő hajú, igézőtekintetű leányzó tévedt be a férfi mosdóba.
- Pardon, a női wc-ben olyan sor van, hogy nem fogom kivárni – ment be az egyik kabinba. Nem zavartatta magát simán angolul társalgott velünk. A társalgás talán erős jelző. Végig néztem rajta, igazából nem volt olyan csúnya. Sőt! Egy fekete mini ruha volt rajta, mely kiemelte kerek fenekét, vékony derekát és dús kebleit. Illetve egy csinos magassarkú. Tetszett, hogy nem a sarki kurva stílusban volt, nem volt agyon festékezve, meg agyon műttetve, mint az ex-barátnőm.
- Ji szívd! – bökött oldalba haverom, így meg kellett tennem.
Pont akkor jött ki a lány, de csak szemet forgatva nézett. – Ti férfiak, olyan ostobának találtok minket. Ti csak a puncira mentek és arra, hogy döngessetek – mosta a kezét, közben a tükörből nézett ránk.
- Menj már innen cica máshova osztani az észt – vágott vissza haverom.
Egyből éreztem a kokain hatását, egyre jobban el akartam felejteni Kikot. De ahhoz, hogy elfelejtsem, buliznom és innom kell.
- Tuskó vagy szívi, attól, mert piercing van a pofádba, és patkány fejed van, nem kéne így dumálnod – köpte a képébe a kis csaj, mire nevetnem kellett.
- Te meg ne nevess! Drogos köcsög – aztán ott hagyott minket.
- Hallottad ezt? Lepatkányozott! Ma este térdelni fog és könyörögni – morgott, aztán kimentünk. Egész gyorsan hatott az anyag, hamar a bódulat alá kerültem. Ledöntöttem két pohár pezsgőt, aztán bementem a tömegbe tombolni. Ott riszálta magát a kis harcias amazon is, aki amint engem meglátott, hátat fordított, úgy csavargatta a csípőjét. Mögé álltam, derekára simítottam, s együtt mozogtam vele. Tovább táncoltunk, éreztem rajta, hogy épp eleget ivott, nyilván nem kapható könnyen semmire, de annál jobb. Csak ne járna Kiko az eszembe.
- N.A.S.T.Y  nasty baby I don’t mind – énekelte a szöveget Pixie Lott számából, amit bele mixelt a lemezlovas a számba. Természetesen ismertem, hisz Pixievel dolgoztam együtt még anno. Mindenféle ismert szám volt benne, amire a hölgyemény tökéletesen rázta kerek fenekét. Megőrjítette a bennem lakozó szex éhes állatot.
- Talk dirty to me – énekeltem a fülébe, mozogtam mögötte, mire megfordult, s egymással szemben táncoltunk. Megejtett felém egy félmosolyt, hosszú barna hajába túrt, aztán direkt átkarolta a nyakam, úgy táncoltunk, mintha ismertük volna egymást. Énekelte a szöveget, vigyorgott rám buján. Olyan hamar vége lett a számnak, hogy a hűlt helyére lettem figyelmes. Kifelé tartott a tömegből, valamiért éreztem egy késztetést. Utána mentem, ha akarta, ha nem. Seungho a kezembe nyomott füves cigit, azzal mentem ki a csajszi után. Megállt pár méterrel a klub előtt, elővette cigarettáját, s rágyújtott.
- Nem adod fel mi? – dörzsölte a karját.
- Nem állt szándékomban – gyújtottam rá én is.
- Menthetetlen vagy?
- Hogy érted?
- Előzőleg kokain, most pedig füves cigi. Nagy gáz lehet, ha ezekhez folyamodsz.
- Az egész életem maga a gáz – röhögtem fel cinikusan.
Nyugodtan szívta - szinte átfagyva már - a károsító rudat. Levettem a piros zakóm, ráterítettem a vállára.
- Jaj, nem kellett volna. Fagyos vagyok, de jól bírom!
- Maradjon csak rajtad! – legyintettem, éreztem, ahogy a marihuána átjárja az ereimet. Orrához emelte az anyagot, megszagolta, s elmosolyodott – Tetszik?
- Hm? – tett úgy hirtelen, mintha nem történt volna semmi sem.
- Jó illata van? – léptem közelebb hozzá, mellette fújtam el a füstöt.
- Igen jó – nézett a szemeimbe, ami arra késztetett, hogy egy csókot lopnom kell tőle. Elpillantott oldala egy pillanat erejéig, ekkor kaptam az alkalmon, gyorsan megcsókoltam őt. Haboztam persze, mégis megtettem. Egy ismeretlen nővel csókolóztam. Eleinte nem engedett, utána egyre jobban beizzítottam őt. Vékony, törékeny testével nekem préselődött, mellei a mellkasomnak nyomódtak. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy el tudjam mélyíteni a csókot. Ő volt az, aki elszakadt, s egy apró nyálcsíkot hagyott ajkaink között.
- Ezt… miért? – nézett bele szemeimbe.
- Nincsenek miértek – szívtam bele a füves cigimbe mosolyogva.
Értetlenül pislogott rám, elnyomta az övét, s csak nézett engem.
- Mi az?
- Mindenkivel ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen…hogy megbolondítasz, hogy utána a sarkadban kell lennem – éreztem a hangját az apró sértődés nyomát. Szegény lánynak az arcába nevettem, kifújtam a füstöt, majd elkaptam őt a derekánál.
- Azt nem mondtam, hogy erőszakos is legyél – próbált eltolni.
- Nem bántalak. Csak egy csók volt. Ennyire megbolondítottalak? – suttogtam a fülébe, éreztem, ahogy megremeg. Nagy bambi szemeivel rám nézett, aztán félve az ajkaimra csókolt. Értettem a játékot, visszacsókoltam röviden, utána elengedtem. Visszaterítette a zakóm a vállaimra, s bement. Onnantól kezdve nem is láttam őt, hiába követtem őt be a terembe. Legszívesebben elsírtam volna magam, mintha elvették volna tőlem a játékom. Lelki furdalással táncoltam végig az éjszakát, próbáltam jól érezni magam, de nem ment. Ez a nő, akárcsak egy boszorkány, megbabonázott. Talán így egyszerűbb lesz Kikot elfelejtenem.

*

Már bőven másfél hete vagyunk Párizsban, azzal a titokzatos lánnyal az óta sem találkoztam. Napi kokain mennyiségem egyre csak nőtt. Szemeim vérben voltak, nem bírtam aludni. Xin viszonylag jobban bírta, mint én. A mai nap is sétálni mentünk a Concorde tér felé. Megannyi ember járkált arra felé, mi is átmentünk kicsit gangelni Seunghoval a szobrokhoz, amikor is megpillantottam azt az embert, akire egyáltalán nem számítottam.
- Te, az ott nem az a csaj, aki beszólt neked? – böktem meg haverom, hogy figyeljen.
- Dehogynem. Az a kis szuka – mormogott, közben elfordult, felszippantotta a kokót. – Cigi, vagy por?
- Most egyik sem. Fáj az orrom már – sóhajtottam, nem akartam neki elmondani, hogy tegnap már a vér is ömlött belőle. – Mindjárt jövök – mentem oda a csajszihoz, aki épp egy házaspárt rajzolt le.
- Utcai rajzolás? – álltam meg mögötte.
- Jézusom!
- Csak Jiyong, nem tudom, hol látod Jézust – próbáltam viccre fogni az egészet.
Rám nézett szörnyülködve. – Minden oké?
- Aha, miért?
- Úgy nézel ki, mint aki nem aludt vagy egy hete – fordult vissza a rajzához, ami gyönyörűen kidolgozva, árnyékolva volt.
Csak 4 napja nem aludtam, ennyire meglátni? Talán le kéne szoknom a drogról.
- Jiyong! Én mentem, kaptam egy telót, majd a hotelben találkozunk – szólt oda haverom.
- Oké! Cső – intettem neki.
- Megtudhatom a neved?
- Miért érdekel? – mosolyodott el, aztán befejezte a rajzot, amit aztán odaadott a házaspárnak, s kapott érte egy kevés pénzt.
- Miért ne? Én is elmondtam a nevem.
- Csak én nem voltam kíváncsi rá – kezdte el összepakolni a cuccait, nyilván valakit meglátott. – Baszki! Segíts! – szólt rám, aztán egyre gyorsabban pakolt mindent, én is próbáltam neki kapkodni a cuccokat, aztán taszított egyet rajtam, így megindultam előtte.
- Mi történt? – értetlenül fogtam a széket és a táblát a kezemben.
- Rendőrök, nincs engedélyem ilyenre – pillantott hátra.
- Álljanak meg! – kiáltottak utánunk, mire megragadta a csuklóm, s futni kezdtünk.
- Siess! – szaladt a táskájával, csak úgy szedte a lábait, hogy a rend őrei el ne kapják. Természetesen az adrenalin szintem magasba szökött, tetszett, ahogy üldöztek minket.
Berántott az egyik sikátorba, bebújtunk az egyik gigantikus konténer mögé. – Rettentő romantikus – jegyeztem meg.
- Fogd be – tapasztotta a kezét a számra, hátulról bújt nekem, rásimult a hátamra, közben nekem a tábla a tököm törte, de nem érdekelt jelen pillanat.
- De erre jöttek be – hallottuk meg a rendőrök hangját, ő pedig csak ölelt és bújt, hogy ne látszódjon.
- Pierre! Te tökkel ütött! Sosem fogjuk a lányt elkapni, mert te mindig csiga vagy! – morrant rá társa, aztán elcsendesedett minden, s ők is elmentek. Óvatosan lemászott rólam, majd kihúzott onnan.
- Ne haragudj! – sóhajtott.
- Semmi gond, csak a heréim bánták – nevettem fel. – Elmondod most már a neved? – poroltam le magam, majd ránéztem.
- Mimi – mormogta.
- Mimi, és ez minek a rövidítése?
- Honnan veszed, hogy rövidítés? – akadt ki.
- Elég csak rád nézni, már ideges vagy – kuncogtam, mire rám mordult.
- Mignon Zoé Delacroix a nevem.
Hirtelen kitört a röhögés belőlem. Mignon, még mindig ízlelgetnem kell ezt a nevet.
- Mi ilyen vicces? – vette el a táblát és a széket.
- Mignon, picike vagy, mint a mignon. A mignon finom!
- Szerintem rosszul jársz, ha kóstolgatsz szívem. A te neved biztos szebb – sértődött meg.
- Kwon Jiyong. Valahogy jobban hangzik, mint a Mignon – kuncogtam.
- Kapd be – hagyott faképnél, de nem adtam fel.
- Mimi ne haragudj! Annyira tetszik. Kis pöttöm vagy, és ilyen cuki neved van.
- Rohadj meg, nem mindenki lehet létra, mint te – morgott, kifelé sétáltunk a sikátorból. Újra Párizs utcáin voltunk, követtem őt.
- Ne fújj már rám! Tényleg tetszik! – próbáltam puhítani, miközben apró lábait szedte előttem.
- A tiédet meg ki sem lehet mondani – láttam a szemein, ahogy rám nézett, hogy megbántottam.
- Mignon – kuncogtam.
- Kapd be a mignonom – vette sietősre a dolgot, persze én mind végig követtem őt, amíg egy lakóházhoz nem értünk. – Kopj már le rólam! – nyitogatta az ajtót.
- Szeretnélek megismerni – erősködtem.
- Én meg nem. Hülye vagyok, hogy azt hittem értelmes vagy – vágta be az orrom előtt a bejárati ajtót.
- Remek – sóhajtottam, elkezdtem remegni a drog után, így gyorsan csináltam egy csíkot, amit a kézfejemről szippantottam fel.
- Mimi! Nyisd ki! – hatott is rögtön a szer, így kicsit indulatosabb voltam. – Delacroix – kerestem a nevét a csengőn, nyomkodtam, mint egy őrült.
Levágtatott idegesen, szánakozva nézett rám. – Te idióta! Vérzik az orrod – ijedt meg, így azon nyomban felhúzott a lakásába. Egészen a fürdőig vonszolt, aztán leültetett. – Hülye vagy Jiyong! – tett oda vizes ruhát, plusz a tarkómra is, miközben ültem a kád szélén. Szédültem, alig láttam valamit is, a farkam pedig megkeményedett, csak nem értem miért.
- Baszki! Kanos vagy? – akadt ki, miközben a combjára csapott.
- N-nem – nyöszögtem, kezdett fájni az orrom, de csak nem állt el a vérzés.
- Beszívtál igaz? Idióta segg vagy! – puffogott, majd levette rólam a felsőm. – Nem azért vetkőztetlek, hogy élvezzem, hanem hogy a vérnyomásod csökkentsem. Mivel nem tudom, hogy honnan ered a vér, ezért ki kell folyatni – sóhajtott, a tarkómon cserélte a vizes ruhát.
- Jó – motyogtam.
- Közben elmesélhetnéd, ezt az egészet.
- Mire gondoltál?
- Ami miatt drogozol – elkezdte simogatni a hátam, hol körmeit húzta óvatosan végig rajta, amitől kirázott a hideg. Hagy ne mondjam, nagyon jól esett, hogy törődik velem.
- Már elég régóta csinálom, pontosan kettő éve, amikor is, az egyik japán szórakozó helyen kipróbáltam a marihuánát – félbe szakított rögtön egy kérdéssel.
- És kivel próbáltad ki?
- A volt barátnőmmel. Drogozik ő is. Csak ő megbírja állni, hogy cigitől tovább nem megy. Én pedig mióta találkoztam a kokainnal, ráfüggtem. Nagyobb lett a teljesítményem az ágyban, igaz, azóta a csaj kidobott, most miatta… nagyobb adagokat tolok, ami miatt szakad a vér az orromból. Én szerettem őt – könnyeztem be. – Azt mondta nem szeret.
- Ne sírj! – sóhajtott, picit hozzám bújt. – Nem érdemli meg a könnyeidet.
- Mindent próbáltam megadni neki, minden szabad időm rá áldoztam. De nem volt neki elég, többet akart. Túl sokat dolgozom, a bandára is figyelni kell, hisz csapatvezető vagyok.
- Azért voltál ismerős – mosolyodott el. – A hírekben is te folytál, hogy eljöttél a divathétre – tovább simogatta a hátam.
- Ah. Meg sem érdemlem… - hirtelen rá emeltem a tekintetem. – Segíts nekem.
Megijesztettem őt. Nagy szemekkel nézett rám. – Mégis hogy?
- Amíg itt vagyok kint, ne engedd, hogy droghoz nyúljak!
- De nem lehetek veled 0-24ben! – kereste a kifogásokat.
- Könyörgöm, bármit megadok, csak segíts!
Nagyot sóhajtott, visszanyomta a fejem, hogy kicsurogjon az összes vér, bő fél óra után, már az arcomról törölgette a vért. – Buta vagy.
- Te meg Mignon – kuncogtam.
- Ezt bezzeg megjegyezted! És csesztetsz vele! Egyezzünk meg valamiben! – vette komolyra a szót.
- Igen? Miben?
- Nem szívatsz a nevemmel, és akkor segítek neked.
Nagy sóhaj hagyta el a számat, de belementem. – Rendben. Nem foglak.
- Állj fel! – utasított, akár egy kis diktátor, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Végig tapogatta a zsebeimet, kivette a cigis dobozom, úgy ahogy volt, az egészet kiöntötte a toalettbe, s lehúzta. Megtalálta az összes dolgot nálam, elvette és kidobta.
- Sokat gondoskodsz az emberekről? Volt már barátod? – kérdeztem tőle.
Kicsit megtorpant, beharapta alsó ajkát, hogy visszatartsa a sírást. – Volt. De beteg volt, és meghalt.
- Oh, sajnálom – szégyelltem el magam.
- Semmi gond, nem tudhattad. Damien…volt az első barátom, miatta hagytam ott az egyetemet, miatta költöztem el Észak-Franciaországból. Csak aztán megtámadta a rák őt – nagyot nyelt. – Három éve hagyott itt engem, a szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, amiért 19 évesen elköltöztem.
- Ez borzasztó, tényleg sajnálom. Tudom, hogy kicsit pofátlanság megkérdezni, de hány éves vagy?
- 24 vagyok – mosolyodott el.
- Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz – vigyorogtam rá.
- Fogd be!- csapta meg a karom nevetve.
- Míg…- számra tette a kezét. – Kuss Jiyong – szúrósan nézett rám. – Legyek Mimi vagy Zoé, tök mindegy, csak ne basztass!
Hevesen kezdtem el bólogatni, így elengedte a számat. – És mennyire vagy bevállalós?
- Nehezen adom magam, senki nem érte el még nálam, hogy bele szeressek, vagy épp a barátnője legyek. Szóval, ha nagyon fel akarsz szedni, kösd fel a gatyád – kuncogott, majd kiment a fürdőből. Felvontam mindkét szemöldököm, s úgy fél pucéran utána mentem.
- Honnan veszed, hogy fel akarlak szedni?
- Elég egyértelmű a próbálkozásod. Olyan vagy, mint egy kis pincsi, vagy mint egy pióca – kuncogott, közben eltette a rajzos dolgait.
- Te pedig kedves vagy – néztem körül a lakásban. Hófehér falak, amire kézzel van felfestve szálló madár, a napsütés és a kék ég. A másik falon egy mező van telis-tele pipacsokkal, és ez csak a nappali egyik része volt. – Lélegzetelállító – pislogtam, mintha valami kiállításon lennék.
- Tetszik? – mosolygott rám, miközben leült, s én is követtem őt.
- Igen, megnyugtat. Csak ne fájna ennyire a fejem – ráncoltam a szemöldököm. Egy párnát tett az ölébe, felhúzta a lábait oldalra.
- Tudom, idegen vagyok meg te is nekem, de bízom annyira benned, hogy idedőlhetsz.
- Nem szükséges – próbáltam hárítani, nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Mondom – rámarkolt a vállamra, aztán lenyomott a kanapéra az ölébe, így én csak pislogni tudtam. – fekszel – kedvesen mosolygott.
Addig néztem őt, amíg el nem aludtam. Végig éreztem kellemes cirógatását, ahogy a hajammal játszadozik. Ez kellett nekem, egy kis megnyugvás, egy megnyugtató kisugárzású ember.

Unforgettable summer [T.O.P]

A hosszú éjszakába nyúló munkaidőmet végre a szabadság váltotta fel. A legjobb barátnőim ezt persze úgy szerették volna megünnepelni, hogy egy olyan szállodába szállunk meg, ahol Choi Seunghyun is ott volt, ezért kicsit nyomoztak utána.
- Nézzük – pötyögtetett vékony ujjaival Miyeon. – Megvan! – csapta össze két kezét.
- Mit találtál? – hasalt mellé Hara kuncogva.
- Istenem, miért nem hagyjátok már őt? – szólaltam meg.
- Euna, nem hiszlek el, hogy nem vagy oda érte! – húzott le maguk mellé barátnőm.
- De, oda vagyok érte, csak minek kövessem őt?
- Azt ne mondd, hogy nem akarod őt látni póló nélkül! – cincogott vékony hanggal Miyeon.
Minden álmom volt őt úgy látni. Seunghyunra sosem tekintettem úgy mint férfi, aki boldoggá tehet, mivel a bátyám legjobb haverja volt. Kisebb koromban sokszor kerestem a társaságát, de csak a hűvös, kemény falat kaptam, amit maga köré épített.
- Szóval azt mondta Youngbyul, hogy az egyik rokonának segít az egyik szállodában, közel Incsonhoz – Miyeon túlságosan sok mindent tudott róla, róluk, olyan volt, mint egy megszállott, akinek a lélegzetvételéről is tudnia kell, mert ha nem tud, abba belehal.
- Akkor holnap megyünk! Egy hétig lesz ott, nekünk is ott a helyünk! – ugrándozott aztán kelekótya barátnőm.
- Nem bírod ki igaz? Muszáj a nyomában lennünk – sóhajtottam, s fejem a párnába nyomtam.
- Yaa! – ütött meg párnával. – Te fogod megkérni, hogy randizzon velem! – kuncogott Hara.
- Ne is álmodj!
- Jaj, jaj, hirtelen védeni kezdte őt – nevettek össze.
- Szerintem inkább pakoljunk – mordultam rájuk sértődötten.
Alig egy óra telt el, a szobánk pedig teljesen olyan volt, mintha egy hurrikán kellős közepében lettünk volna. Bikini felső a csilláron, egy-egy eldobott rövidnadrág az ágy mellett. A szekrényünk teljesen üres lett, mire kitalálta mindenki, hogy mit akar vinni.
- Nem hiszem el Euna, hogy a bátyád ennyi ruhát összevásárolt nekünk – fújtatott barátnőm.
Kuncogni kezdtem szenvedő arcán, mire egy nyári ruha landolt az arcomban. – Köszi, ezt kerestem! – tettem el nevetve. – Mellesleg örülnötök kéne, hogy vesz ilyeneket és nem irigyli tőlünk.
Innentől egy szót nem szóltunk egymáshoz. Gyorsan ellenőriztem még táskám tartalmát, aztán a maradék ruhát visszahajtogattam eredeti helyükre. Hamar leszállt az este, így egy bőséges vacsora, illetve kellemes zuhany után mindenki aludni tért. Az álom manóim Seunghyunra összpontosítottak. Éreztem, ahogy magához ölel, ahogy engedi végig simítani a hasfalát. Ajaki csak pár centire voltak az enyémtől…
- EUNA! ÉBREDJ! – csaptak arcon kedves barátnőim egy párnával.
- Ah, ne már – fordultam egyet.
Miyeon kényelmesen beült a csípőcsontomra. – Ébredj fel!
- Szállj le rólam, nagy seggű! – löktem le magamról.
Hara ellentámadásként a kezemnél fogva kihúzott az ágyból.
- Fent vagyok! – terültem ki a földön, aztán ásítottam egyet, s felültem. – Rossz veletek egy szobában lenni! – nevettem kínomban.
- Ne nevess Euna! Te fogsz vezetni amúgy is – vigyorgott Hara rám, így a mosolyom lelohadt az arcomról. – Nyugi csak egy órányira van.
- Legalább tudod az utat? – vakartam fáradtan a tarkóm.
- Igen, már alig várom – kuncogott.
Sóhaj hagyta el a számat, lassan felálltam, hogy birtokba vegyem a fürdőt. – Tíz perced van! – kiáltotta utánam Miyeon.
- Jól van! Adj húszat, és még fel is ébredek – zártam be az ajtót, s gyorsan elkészültem.
Tulajdonképpen már csak rám kellett várni, nagyon szerettem csigaként kiélvezni az idő örömeit.
- Euna az istenért! Kész vagy már? – dörömböltek az ajtón, mire kitártam azt.
- Végre – egyszerre sóhajtottak egyet, aztán a táskájukat lecipelték az autóhoz.
Ellenőriztem mindent, én is levittem a dolgaimat, s beültünk az autóba, hogy Seunghyun nyomában legyünk. Szerencsére hamar odaértünk eltévedés nélkül, bejelentkeztünk a hotelbe, ahol megpillantottam őt. Hosszú sötétbarna haja csapzottan omlott arcába, s egy gyönyörű mosoly adta meg a keretet markáns, férfias vonalainak.
- Akkor a medencénél tevékenykedjek? – beszélt hangosabban, amitől a hideg futott végig rajtam.
- Igen! És el is kezdheted. Mentsd az életeket – kacarászott az idősebb férfi.
Seunghyunon egy térdnadrág volt, egy fehér a szálloda logójával ellátott pólóval. Komolyan szerencsésnek éreztem magam, hogy nem ismert fel.
- Csajszi majd bámulod őt! Gyere – ragadtak karon, mivel kicsit elidőztem ezen a csodás férfin.
- Hányadik emelet? – kérdezte a srác, aki a liftben állt.
- Hetedik – jött a tömör válasz Haratól.
A 325-ös szobát kaptuk, melyben van egy francia ágy – amin én biztos nem alszok – illetve egy vendégágy – ami az enyém lesz. Lepakoltunk, egy kis tanakodás után arra jutottunk, hogy habtestünket megmutatjuk a népnek. Hara-n egy sötétkék pántos bikini díszelgett, Miyeon narancssárgát viselt, míg én maradtam az egyszerű pántnélküli fehér-fekete szettnél. Én annyira nem szerettem mutogatni magam, mint barátnőim, így a hatalmas ám rettentően puha törölközőmbe bugyoláltam testem.
- Röhejes vagy Euna! Úgy csinálod, mintha tiltott terület lenne a tested! – lökött meg Miyeon.
- Köszi, de én nem vagyok olyan csinos, mint ti – sétáltunk a lift felé.
- Hülye vagy – nevetett Hara.
- Tényleg, köszi – nevettem el magam, s beszálltunk a felvonóba.
Leértünk a földszintre, ott elindultunk megkeresni a medencét, ahol Seunghyun is volt. Páran voltak kint, az említett srác pedig egy magasabb emelvényen ült, onnan nézte a pancsolókat. Szembe vele a túloldalra pakoltunk le, én személy szerint még el is ástam volna magam. Ódzkodva vettem le a törölközőm, ráterítettem a napozóágyra, s ráfeküdtem.
- Mi megyünk kicsit felhívni a figyelmet magunkra – pillantottak rám barátnőim.
- Csak nyugodtan – dőltem hátra és néztem őket mire készülnek.
Mindketten a medencébe ugrottak, pár perc után megjátszott fuldoklásba kezdett Hara, és azt hitték, hogy Seunghyun a pólójától megszabadulva majd beugrik. De nem ez történt. Úgy ahogy volt, ruhástól, egy pillanat alatt ott termett, s karjaiba zárva őt, a part felé úszott. Hirtelen felültem, hisz mindent látni akartam. A srác kisegítette Hara-t a partra, majd ő maga is kiült.
- Legközelebb, ha nem tudsz úszni, lehetőleg ne a legnagyobb vízben úszkálj! – korholta őt.
- Bocsánat, többet nem fordul elő – lehajtott fejjel ült barátnőm.
Kuncogtam egyet, Miyeon mutatta, hogy maradjak csendben.
- Helyes, amúgy jó szórakozást – villantott rá egy mosolyt, majd felállt és visszament a helyére.
- Ez nem jött össze! Valami mást kell kitalálni, de azt majd csak holnap fogjuk megvalósítani – ültek mellém egy-egy napozóágyra.
Mivel a mai nap kudarcba fulladt így kint voltunk szinte végig, ebédelni az étterembe mentünk, utána fent lustálkodtunk a szobába. Amikor sötétedni kezdett, egy nyári ruhát magamra kaptam, s halkan mentem ki a szobából, fel a hotel tetejére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Kiültem szinte a szélére, élveztem, ahogy a nyári szellő játszik a hajammal. Percekkel később valaki feljött szintén oda, megköszörülte a torkát.
- Ez az én helyem – rezzentem össze a hangja hallatán.
- Ne haragudj, nem tudtam – pillantottam rá.
- Euna? Komolyan te vagy az?
- Kicsi a világ, Seunghyun – mosolyogtam rá, aztán felálltam.
- Mit keresel itt? Ugye nem megint utánam jöttél a barátnőiddel? – szúrósan nézett rám.
- Ami azt illeti…De – sóhajtottam.
- Nem hiszlek el titeket. Még mindig a hasam akarjátok látni?- támaszkodott a korlátnak.
- Túl jól ismersz minket. Pár merénylet készülőben van még ellened, szóval ne lepődj meg – nevettem el magam.
- Ha jó leszel, talán te láthatod – sötét szemei csak úgy csillogtak a város fényétől.
- J-jó – pirult ki az arcom, de szerencsére nem látta. – Most viszont megyek – rohantam le egy szó nélkül.
Megijedtem tőle, egyből tudta mit akarunk, igaz az utóbbi kettő év ezzel ment el, hogy oda mentünk ahova ő. Ahogy leértem, lezuhanyoztam, s vacsora nélkül az ágynak estem. Álmomban ismét ott volt Seunghyun, ismét közeledett az arca az enyém felé, lassan birtokba vettük egymás ajkait.
- Euna! – kaptam egy nagy pohár vizet az arcomba, mire felugrottam.
- Jézusom! – kapkodtam a levegőt.
- Hős szerelmes! Gyerünk, menni kell becserkészni a vadat – csapta össze két kezét Miyeon.
- Nem megyek sehova, tudja, hogy én itt vagyok! Nem kockáztatok.
- Na, szép. Akkor cserbenhagysz minket?
- Nem! Csak nincs kedvem. Mit terveltetek ki?
- Leöntjük ma őt koktéllal, hátha leveszi a felsőjét – kuncogtak.
Hát ez remek. Tudhatnák, hogy neki ennyi nem árt. Nem fogja levenni a felsőjét, még ha térden állva is könyörgünk neki. Amíg a csajok próbálták leerőszakoltatni a pólót róla, addig én kényelmesen megreggeliztem lent, aztán körülnéztem a szállodában. Ekkor egy nagyobb pálma mögé berántott Hara, hogy figyeljek, mert Seunghyun szobája erre van, és Miyeon sikeresen nyakon öntötte szerencsétlent a koktéllal.
- Szegény, miért nem hagyjátok?
- Látni akarjuk! Kell egy kép róla, egy bizonyíték, ami megmutatja, hogy tényleg az övé.
- Támadt egy ötletem! – suttogta a koktélos tettes.
- Jézusom, micsoda? – forgattam meg szemeim.
Kezembe nyomta a telefonom, aztán elmagyarázta a dolgokat. Amikor meghallottuk az ajtócsukódást, hirtelen kilöktek onnan.
- Euna, szia – hallottam Seunghyun hangját.
- Öh szia – jöttem zavarba. – Beszélhetnénk?
- Persze, gyere – húzott magával a szobájába. – Mesélj, kislány mit szeretnél? – ült le az ágyra.
Ott álltam előtte megfagyva a szavakat keresve.
- Na, jó. Nem kertelek! Fényképet kell csinálnom a hasadról – böktem ki egy levegővel.
Hahotázni kezdett, majd eldőlt az ágyon. – Tudod, ahhoz hogy képet tudj csinálni, fel kell hergelni. Nem fogok magamtól vetkőzni, ha csak nincs okom rá – magyarázta.
- Ezt nem értem.
- Szóval, ha annyira akarsz képet, akkor adsz cserébe valamit – utalgatott.
- Mégis mire gondoltál? Pénzt?
- Dehogy butus! Ezen a héten esténként a társaságod élvezhetem. Van még öt napunk. Nos?
Arcom elöntötte a forróság, gondolom úgy nézhettem ki akár a paradicsom. A fülemig éreztem a pirultságom. Seunghyun elmosolyodott, aztán odahúzott maga mellé.
- Édes vagy nagyon. Hogy nem vettem még észre, hogy a haveromnak milyen cuki a húga. Figyelj, én nem erőltetem, döntsd el, mit szeretnél. Először úgyis csak ismerkednénk egymás testével.
Zavarba ejtettek szavai, s ahogy rám nézett, még jobban zavarba estem. Lassan bólintottam egyet. Vigyor ült ki arcára, arcával közeledni kezdett az enyémhez, lehunytam szemeimet, de csak egy puszit kaptam a szám mellé.
- Idővel – kuncogott, aztán felállt, felhúzott engem is.
- Ne siessük el, öt napunk van, ne feledd – nyitotta ki az ajtót, amin kitessékelt.
Sóhajtottam, de nem mertem válaszolni neki. Ahogy elment mellettem, barátnőim egyből letámadtak, de leintettem őket, hogy nem jártam sikerrel. Nem akartam elmondani nekik, hogy milyen árat fogok fizetni ezért.
A napok fürdőzéssel teltek, vagy sétálással, az esték Seunghyunnal. Minden nap egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyszer nem vette le a pólóját, míg én szinte mindenem megmutattam neki. Az utolsó előtti nap, miután újra egymásé lettünk, pihegve feküdtem a vállán.
- Az egyezségünk véget ér ma – suttogta.
- Nem akarom – karoltam át törékeny karommal a mellkasánál.
Hosszú ujjaival a tarkómnál túrt a hajamba, melytől az összes létező szőrszál az égnek állt.
 - Ezt.. jesszus, ne! – nyöszögtem halkan, mire elengedett, s felült.
- Tudod, ígértem valamit. Vedd elő a telefonod – utasított.
Nem értettem az egész helyzetet, hogy mit is akar. Úgy tettem, ahogy mondta, erre levette a felsőjét. Elém tárultak széles vállai, izmos karjai, vékony testalkata, de kidolgozott hasa volt. Mindent lehetett látni, de csak a kiváltságosaknak mutatta meg. Tátott szájjal bámultam rá, azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem.
- Euna – hadonászott előttem.
- Ez – pislogtam rá. – Úristen – dobtam félre a telefonom, s megöleltem őt.
- Ez? – halkan kérdezett vissza, közben a hátam simogatta.
- Őrülten szexi vagy – suttogtam mellkasába, mire végig futott a hideg rajta.
- Nem vagyok az – puszilta meg a fejem búbját.
Egy szót se szóltunk, csupán öleltük egymást, hogy érezzük a másik testét. Jó érzés töltött el, végre nem a pólójához kell bújnom, hanem hozzá.
- Remélem szebbé tettem a nyarad Euna – kuncogott.
- I-igen.
Nyomott egy csókot a homlokomra, aztán visszaöltöztetett, s ő maga is ruháiba bújt. – Most menj, majd találkozunk még – újabb csókot kaptam tőle, ezúttal az ajkaimra, melybe beleremegtem.
Pillangók ezrei próbáltak utat törni maguknak a gyomromban, míg térdeim akár a kocsonya úgy remegtek. Elszakadtunk egymástól, kezembe simította a telefonom, aztán intettem neki és visszamentem a mi szobánkba.
- Hol voltál? – esett nekem Miyeon.
- Pasi szaga van!
- Hagyjatok – kuncogtam, aztán pakolni kezdtem. – De jó lesz végre haza menni.
- Csináltál képet róla? Megmutatta a hasát? – ültek le és néztek engem.
- Nem, nem csináltam. Nem akarom megsérteni a jogait – mondtam halkan.
- Euna! Ez.. mondd, hogy csak viccelsz!
- Hara, nyugi már. Ne idegesítsd fel magad, inkább menjünk aludni – intettem csendre őket, s bebújtam a takaró alá.
Senki nem tudott arról a kis románcról, ami Seunghyun és köztem történt. Nyugodtan aludtam el, lelkiismeret furdalás sem gyötört. Azt hiszem egy igazán felejthetetlen strandolásnak induló élménnyel gazdagodtam, mely Seunghyun miatt volt olyan tökéletes.