Unforgettable summer [T.O.P]

A hosszú éjszakába nyúló munkaidőmet végre a szabadság váltotta fel. A legjobb barátnőim ezt persze úgy szerették volna megünnepelni, hogy egy olyan szállodába szállunk meg, ahol Choi Seunghyun is ott volt, ezért kicsit nyomoztak utána.
- Nézzük – pötyögtetett vékony ujjaival Miyeon. – Megvan! – csapta össze két kezét.
- Mit találtál? – hasalt mellé Hara kuncogva.
- Istenem, miért nem hagyjátok már őt? – szólaltam meg.
- Euna, nem hiszlek el, hogy nem vagy oda érte! – húzott le maguk mellé barátnőm.
- De, oda vagyok érte, csak minek kövessem őt?
- Azt ne mondd, hogy nem akarod őt látni póló nélkül! – cincogott vékony hanggal Miyeon.
Minden álmom volt őt úgy látni. Seunghyunra sosem tekintettem úgy mint férfi, aki boldoggá tehet, mivel a bátyám legjobb haverja volt. Kisebb koromban sokszor kerestem a társaságát, de csak a hűvös, kemény falat kaptam, amit maga köré épített.
- Szóval azt mondta Youngbyul, hogy az egyik rokonának segít az egyik szállodában, közel Incsonhoz – Miyeon túlságosan sok mindent tudott róla, róluk, olyan volt, mint egy megszállott, akinek a lélegzetvételéről is tudnia kell, mert ha nem tud, abba belehal.
- Akkor holnap megyünk! Egy hétig lesz ott, nekünk is ott a helyünk! – ugrándozott aztán kelekótya barátnőm.
- Nem bírod ki igaz? Muszáj a nyomában lennünk – sóhajtottam, s fejem a párnába nyomtam.
- Yaa! – ütött meg párnával. – Te fogod megkérni, hogy randizzon velem! – kuncogott Hara.
- Ne is álmodj!
- Jaj, jaj, hirtelen védeni kezdte őt – nevettek össze.
- Szerintem inkább pakoljunk – mordultam rájuk sértődötten.
Alig egy óra telt el, a szobánk pedig teljesen olyan volt, mintha egy hurrikán kellős közepében lettünk volna. Bikini felső a csilláron, egy-egy eldobott rövidnadrág az ágy mellett. A szekrényünk teljesen üres lett, mire kitalálta mindenki, hogy mit akar vinni.
- Nem hiszem el Euna, hogy a bátyád ennyi ruhát összevásárolt nekünk – fújtatott barátnőm.
Kuncogni kezdtem szenvedő arcán, mire egy nyári ruha landolt az arcomban. – Köszi, ezt kerestem! – tettem el nevetve. – Mellesleg örülnötök kéne, hogy vesz ilyeneket és nem irigyli tőlünk.
Innentől egy szót nem szóltunk egymáshoz. Gyorsan ellenőriztem még táskám tartalmát, aztán a maradék ruhát visszahajtogattam eredeti helyükre. Hamar leszállt az este, így egy bőséges vacsora, illetve kellemes zuhany után mindenki aludni tért. Az álom manóim Seunghyunra összpontosítottak. Éreztem, ahogy magához ölel, ahogy engedi végig simítani a hasfalát. Ajaki csak pár centire voltak az enyémtől…
- EUNA! ÉBREDJ! – csaptak arcon kedves barátnőim egy párnával.
- Ah, ne már – fordultam egyet.
Miyeon kényelmesen beült a csípőcsontomra. – Ébredj fel!
- Szállj le rólam, nagy seggű! – löktem le magamról.
Hara ellentámadásként a kezemnél fogva kihúzott az ágyból.
- Fent vagyok! – terültem ki a földön, aztán ásítottam egyet, s felültem. – Rossz veletek egy szobában lenni! – nevettem kínomban.
- Ne nevess Euna! Te fogsz vezetni amúgy is – vigyorgott Hara rám, így a mosolyom lelohadt az arcomról. – Nyugi csak egy órányira van.
- Legalább tudod az utat? – vakartam fáradtan a tarkóm.
- Igen, már alig várom – kuncogott.
Sóhaj hagyta el a számat, lassan felálltam, hogy birtokba vegyem a fürdőt. – Tíz perced van! – kiáltotta utánam Miyeon.
- Jól van! Adj húszat, és még fel is ébredek – zártam be az ajtót, s gyorsan elkészültem.
Tulajdonképpen már csak rám kellett várni, nagyon szerettem csigaként kiélvezni az idő örömeit.
- Euna az istenért! Kész vagy már? – dörömböltek az ajtón, mire kitártam azt.
- Végre – egyszerre sóhajtottak egyet, aztán a táskájukat lecipelték az autóhoz.
Ellenőriztem mindent, én is levittem a dolgaimat, s beültünk az autóba, hogy Seunghyun nyomában legyünk. Szerencsére hamar odaértünk eltévedés nélkül, bejelentkeztünk a hotelbe, ahol megpillantottam őt. Hosszú sötétbarna haja csapzottan omlott arcába, s egy gyönyörű mosoly adta meg a keretet markáns, férfias vonalainak.
- Akkor a medencénél tevékenykedjek? – beszélt hangosabban, amitől a hideg futott végig rajtam.
- Igen! És el is kezdheted. Mentsd az életeket – kacarászott az idősebb férfi.
Seunghyunon egy térdnadrág volt, egy fehér a szálloda logójával ellátott pólóval. Komolyan szerencsésnek éreztem magam, hogy nem ismert fel.
- Csajszi majd bámulod őt! Gyere – ragadtak karon, mivel kicsit elidőztem ezen a csodás férfin.
- Hányadik emelet? – kérdezte a srác, aki a liftben állt.
- Hetedik – jött a tömör válasz Haratól.
A 325-ös szobát kaptuk, melyben van egy francia ágy – amin én biztos nem alszok – illetve egy vendégágy – ami az enyém lesz. Lepakoltunk, egy kis tanakodás után arra jutottunk, hogy habtestünket megmutatjuk a népnek. Hara-n egy sötétkék pántos bikini díszelgett, Miyeon narancssárgát viselt, míg én maradtam az egyszerű pántnélküli fehér-fekete szettnél. Én annyira nem szerettem mutogatni magam, mint barátnőim, így a hatalmas ám rettentően puha törölközőmbe bugyoláltam testem.
- Röhejes vagy Euna! Úgy csinálod, mintha tiltott terület lenne a tested! – lökött meg Miyeon.
- Köszi, de én nem vagyok olyan csinos, mint ti – sétáltunk a lift felé.
- Hülye vagy – nevetett Hara.
- Tényleg, köszi – nevettem el magam, s beszálltunk a felvonóba.
Leértünk a földszintre, ott elindultunk megkeresni a medencét, ahol Seunghyun is volt. Páran voltak kint, az említett srác pedig egy magasabb emelvényen ült, onnan nézte a pancsolókat. Szembe vele a túloldalra pakoltunk le, én személy szerint még el is ástam volna magam. Ódzkodva vettem le a törölközőm, ráterítettem a napozóágyra, s ráfeküdtem.
- Mi megyünk kicsit felhívni a figyelmet magunkra – pillantottak rám barátnőim.
- Csak nyugodtan – dőltem hátra és néztem őket mire készülnek.
Mindketten a medencébe ugrottak, pár perc után megjátszott fuldoklásba kezdett Hara, és azt hitték, hogy Seunghyun a pólójától megszabadulva majd beugrik. De nem ez történt. Úgy ahogy volt, ruhástól, egy pillanat alatt ott termett, s karjaiba zárva őt, a part felé úszott. Hirtelen felültem, hisz mindent látni akartam. A srác kisegítette Hara-t a partra, majd ő maga is kiült.
- Legközelebb, ha nem tudsz úszni, lehetőleg ne a legnagyobb vízben úszkálj! – korholta őt.
- Bocsánat, többet nem fordul elő – lehajtott fejjel ült barátnőm.
Kuncogtam egyet, Miyeon mutatta, hogy maradjak csendben.
- Helyes, amúgy jó szórakozást – villantott rá egy mosolyt, majd felállt és visszament a helyére.
- Ez nem jött össze! Valami mást kell kitalálni, de azt majd csak holnap fogjuk megvalósítani – ültek mellém egy-egy napozóágyra.
Mivel a mai nap kudarcba fulladt így kint voltunk szinte végig, ebédelni az étterembe mentünk, utána fent lustálkodtunk a szobába. Amikor sötétedni kezdett, egy nyári ruhát magamra kaptam, s halkan mentem ki a szobából, fel a hotel tetejére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Kiültem szinte a szélére, élveztem, ahogy a nyári szellő játszik a hajammal. Percekkel később valaki feljött szintén oda, megköszörülte a torkát.
- Ez az én helyem – rezzentem össze a hangja hallatán.
- Ne haragudj, nem tudtam – pillantottam rá.
- Euna? Komolyan te vagy az?
- Kicsi a világ, Seunghyun – mosolyogtam rá, aztán felálltam.
- Mit keresel itt? Ugye nem megint utánam jöttél a barátnőiddel? – szúrósan nézett rám.
- Ami azt illeti…De – sóhajtottam.
- Nem hiszlek el titeket. Még mindig a hasam akarjátok látni?- támaszkodott a korlátnak.
- Túl jól ismersz minket. Pár merénylet készülőben van még ellened, szóval ne lepődj meg – nevettem el magam.
- Ha jó leszel, talán te láthatod – sötét szemei csak úgy csillogtak a város fényétől.
- J-jó – pirult ki az arcom, de szerencsére nem látta. – Most viszont megyek – rohantam le egy szó nélkül.
Megijedtem tőle, egyből tudta mit akarunk, igaz az utóbbi kettő év ezzel ment el, hogy oda mentünk ahova ő. Ahogy leértem, lezuhanyoztam, s vacsora nélkül az ágynak estem. Álmomban ismét ott volt Seunghyun, ismét közeledett az arca az enyém felé, lassan birtokba vettük egymás ajkait.
- Euna! – kaptam egy nagy pohár vizet az arcomba, mire felugrottam.
- Jézusom! – kapkodtam a levegőt.
- Hős szerelmes! Gyerünk, menni kell becserkészni a vadat – csapta össze két kezét Miyeon.
- Nem megyek sehova, tudja, hogy én itt vagyok! Nem kockáztatok.
- Na, szép. Akkor cserbenhagysz minket?
- Nem! Csak nincs kedvem. Mit terveltetek ki?
- Leöntjük ma őt koktéllal, hátha leveszi a felsőjét – kuncogtak.
Hát ez remek. Tudhatnák, hogy neki ennyi nem árt. Nem fogja levenni a felsőjét, még ha térden állva is könyörgünk neki. Amíg a csajok próbálták leerőszakoltatni a pólót róla, addig én kényelmesen megreggeliztem lent, aztán körülnéztem a szállodában. Ekkor egy nagyobb pálma mögé berántott Hara, hogy figyeljek, mert Seunghyun szobája erre van, és Miyeon sikeresen nyakon öntötte szerencsétlent a koktéllal.
- Szegény, miért nem hagyjátok?
- Látni akarjuk! Kell egy kép róla, egy bizonyíték, ami megmutatja, hogy tényleg az övé.
- Támadt egy ötletem! – suttogta a koktélos tettes.
- Jézusom, micsoda? – forgattam meg szemeim.
Kezembe nyomta a telefonom, aztán elmagyarázta a dolgokat. Amikor meghallottuk az ajtócsukódást, hirtelen kilöktek onnan.
- Euna, szia – hallottam Seunghyun hangját.
- Öh szia – jöttem zavarba. – Beszélhetnénk?
- Persze, gyere – húzott magával a szobájába. – Mesélj, kislány mit szeretnél? – ült le az ágyra.
Ott álltam előtte megfagyva a szavakat keresve.
- Na, jó. Nem kertelek! Fényképet kell csinálnom a hasadról – böktem ki egy levegővel.
Hahotázni kezdett, majd eldőlt az ágyon. – Tudod, ahhoz hogy képet tudj csinálni, fel kell hergelni. Nem fogok magamtól vetkőzni, ha csak nincs okom rá – magyarázta.
- Ezt nem értem.
- Szóval, ha annyira akarsz képet, akkor adsz cserébe valamit – utalgatott.
- Mégis mire gondoltál? Pénzt?
- Dehogy butus! Ezen a héten esténként a társaságod élvezhetem. Van még öt napunk. Nos?
Arcom elöntötte a forróság, gondolom úgy nézhettem ki akár a paradicsom. A fülemig éreztem a pirultságom. Seunghyun elmosolyodott, aztán odahúzott maga mellé.
- Édes vagy nagyon. Hogy nem vettem még észre, hogy a haveromnak milyen cuki a húga. Figyelj, én nem erőltetem, döntsd el, mit szeretnél. Először úgyis csak ismerkednénk egymás testével.
Zavarba ejtettek szavai, s ahogy rám nézett, még jobban zavarba estem. Lassan bólintottam egyet. Vigyor ült ki arcára, arcával közeledni kezdett az enyémhez, lehunytam szemeimet, de csak egy puszit kaptam a szám mellé.
- Idővel – kuncogott, aztán felállt, felhúzott engem is.
- Ne siessük el, öt napunk van, ne feledd – nyitotta ki az ajtót, amin kitessékelt.
Sóhajtottam, de nem mertem válaszolni neki. Ahogy elment mellettem, barátnőim egyből letámadtak, de leintettem őket, hogy nem jártam sikerrel. Nem akartam elmondani nekik, hogy milyen árat fogok fizetni ezért.
A napok fürdőzéssel teltek, vagy sétálással, az esték Seunghyunnal. Minden nap egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyszer nem vette le a pólóját, míg én szinte mindenem megmutattam neki. Az utolsó előtti nap, miután újra egymásé lettünk, pihegve feküdtem a vállán.
- Az egyezségünk véget ér ma – suttogta.
- Nem akarom – karoltam át törékeny karommal a mellkasánál.
Hosszú ujjaival a tarkómnál túrt a hajamba, melytől az összes létező szőrszál az égnek állt.
 - Ezt.. jesszus, ne! – nyöszögtem halkan, mire elengedett, s felült.
- Tudod, ígértem valamit. Vedd elő a telefonod – utasított.
Nem értettem az egész helyzetet, hogy mit is akar. Úgy tettem, ahogy mondta, erre levette a felsőjét. Elém tárultak széles vállai, izmos karjai, vékony testalkata, de kidolgozott hasa volt. Mindent lehetett látni, de csak a kiváltságosaknak mutatta meg. Tátott szájjal bámultam rá, azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem.
- Euna – hadonászott előttem.
- Ez – pislogtam rá. – Úristen – dobtam félre a telefonom, s megöleltem őt.
- Ez? – halkan kérdezett vissza, közben a hátam simogatta.
- Őrülten szexi vagy – suttogtam mellkasába, mire végig futott a hideg rajta.
- Nem vagyok az – puszilta meg a fejem búbját.
Egy szót se szóltunk, csupán öleltük egymást, hogy érezzük a másik testét. Jó érzés töltött el, végre nem a pólójához kell bújnom, hanem hozzá.
- Remélem szebbé tettem a nyarad Euna – kuncogott.
- I-igen.
Nyomott egy csókot a homlokomra, aztán visszaöltöztetett, s ő maga is ruháiba bújt. – Most menj, majd találkozunk még – újabb csókot kaptam tőle, ezúttal az ajkaimra, melybe beleremegtem.
Pillangók ezrei próbáltak utat törni maguknak a gyomromban, míg térdeim akár a kocsonya úgy remegtek. Elszakadtunk egymástól, kezembe simította a telefonom, aztán intettem neki és visszamentem a mi szobánkba.
- Hol voltál? – esett nekem Miyeon.
- Pasi szaga van!
- Hagyjatok – kuncogtam, aztán pakolni kezdtem. – De jó lesz végre haza menni.
- Csináltál képet róla? Megmutatta a hasát? – ültek le és néztek engem.
- Nem, nem csináltam. Nem akarom megsérteni a jogait – mondtam halkan.
- Euna! Ez.. mondd, hogy csak viccelsz!
- Hara, nyugi már. Ne idegesítsd fel magad, inkább menjünk aludni – intettem csendre őket, s bebújtam a takaró alá.
Senki nem tudott arról a kis románcról, ami Seunghyun és köztem történt. Nyugodtan aludtam el, lelkiismeret furdalás sem gyötört. Azt hiszem egy igazán felejthetetlen strandolásnak induló élménnyel gazdagodtam, mely Seunghyun miatt volt olyan tökéletes.