- Én ezt
nem csinálom tovább Jiyong. Nem szeretlek – közölte velem.
- Ugye csak viccelsz? Ne csináld, kérlek, beszéljük meg! – kétségbe estem, hisz ő volt az én szerelmem, már négy hosszú éve. Még Japánban ismerkedtem meg Kikoval. Igaz, hogy a kapcsolatunk nem a legjobb, legfőképp azért, mert ő bulizik, nekem pedig ez nem tetszik, illetve kitálal a magánéletünkről mindent.
- Ennyi volt Jiyong. Vége – kapkodta össze a cuccait, aztán rám csapta a lakásom ajtaját. Felfoghatatlan. Csak álmodom. Erősen csipkedtem a karom, hogy felébredjek, de nem álmodtam, ez a valóság volt. Magamba roskadva ültem a bőr Chrome Hearts fotelemben, s vártam a megváltót. Vártam, hogy újra kinyíljon a nyílászáró, belépjen hozzám. Komótosan felálltam, ki kutattam a táskámból cigarettám, hogy aztán az erkélyre kiülve bámuljak Szöul sötét, ám lámpáktól világos, harmonikus képébe. Meggyújtottam a végét, lassan szívtam be a károsító kátránnyal és nikotinnal telített füstöt. Pár másodpercig bent tartottam, majd kifújtam. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, lassan nyúltam érte, mint akinek annyi ideje van, amennyi víz van a Föld felszínén. Dami volt az. Szokatlan, hisz ritkán keres, inkább az sms hívei vagyunk. Elhúztam ujjammal a zöld kis kagylót, fülemhez emeltem.
- Szia Dami – rekedtes volt a hangom egy picit, ezért megköszörültem torkom.
- Öcskös, készülj! – izgatott volt a hangja, így felvontam egyik szemöldököm.
- Mire? – szívtam be közben a füstöt újra.
- Három hét Párizs! – gondolom még ugrándozott is, miközben ezt mondta. – Ugye eljössz velem? – hiába volt idősebb tőlem, kislányos éne mindig meghatott.
- Van más választásom? – fújtam ki a füstöt.
- Hm – várt pár pillanatot – Nincs! – vágta rá nevetve.
- És mikor indulunk?
- Hétvégén. Akkorra tudtam foglalást tenni a szállodában. A nagy haverod is jönni fog.
- Igen? Szóltál neki?
- Ő szólt nekem. Azt mondta, hogy nem ér téged utol. Így felhívott, hogy lenne-e kedvem, és hogy ha úgy van, akkor szóljak neked is.
- Hm.
- Nem vagy túl bőbeszédű. Mi a baj?
- Nem telefontéma.
- Átmehetek?
- Ha szeretnél – sóhajtottam. Dami volt most az, aki mellettem lehetett. Senki mást nem akartam látni, nem akartam, hogy a gondjaimat tudja. Elmotyogott egy „sietek”-et, aztán rám nyomta a telefont. Már a negyedik szállal szívtam el a károsító rúdból, amikor betoppant, kiszedte a kezemből, és megölelt. Előtte nem egyszer sírtam már nő miatt, mindig tudta mikor kell ott lennie, pont úgy, mint most is.
- Jiyongie – fúrta arcát a nyakamba, ölelt szorosan.
- Jól vagyok – motyogtam, miközben hátán fel-le járt a kezem.
- Nem vagy jól. Itt vagyok öcskös, beszélgessünk, ne azt a szart szívjad!
- Ennyi volt.
- Micsoda? – ült le velem szembe, nézett engem.
- Kikoval a kapcsolatom.
- Nem nevezném kapcsolatnak, de te tudod – mormogott az orra alatt.
Nem válaszoltam. Igaza volt neki, bármit is mondtam. Utálta őt az óta, mióta a drogra rá szoktatott. Eleinte kis adagokban csináltam, mostanában pedig egyre nagyobban. Füves cigi és kokain, ami többször megfordult a kezemben. Ha a nővérem tudná, hogy miket művelek, szerintem kitagadna a családból.
- Na, szedd össze magad! Vár Párizs, az európai nők, a bulik, bemutatók! – lelkesített. Igaza volt, holnapután újra Európa fogad örökbe engem három hétre.
- Mosolyt kérek öcsi pöcsi! – gyűrögette az arcom.
- Na, ez fáj – nyöszögtem. – Damiiii – fogtam meg kezeit, szemeit néztem, hogy direkt egy idióta vigyorral megajándékozzam őt. Egy darabig még élveztük egymás társaságát, utána elkezdtem összeszedni, ami kell. Igaz még van kettő nap, de úgysem fogok semmit sem csinálni, csak feküdni, a plafont bámulni, vagy épp dohányozni. Jól is mondtam, a napjaim így teltek.
- Ugye csak viccelsz? Ne csináld, kérlek, beszéljük meg! – kétségbe estem, hisz ő volt az én szerelmem, már négy hosszú éve. Még Japánban ismerkedtem meg Kikoval. Igaz, hogy a kapcsolatunk nem a legjobb, legfőképp azért, mert ő bulizik, nekem pedig ez nem tetszik, illetve kitálal a magánéletünkről mindent.
- Ennyi volt Jiyong. Vége – kapkodta össze a cuccait, aztán rám csapta a lakásom ajtaját. Felfoghatatlan. Csak álmodom. Erősen csipkedtem a karom, hogy felébredjek, de nem álmodtam, ez a valóság volt. Magamba roskadva ültem a bőr Chrome Hearts fotelemben, s vártam a megváltót. Vártam, hogy újra kinyíljon a nyílászáró, belépjen hozzám. Komótosan felálltam, ki kutattam a táskámból cigarettám, hogy aztán az erkélyre kiülve bámuljak Szöul sötét, ám lámpáktól világos, harmonikus képébe. Meggyújtottam a végét, lassan szívtam be a károsító kátránnyal és nikotinnal telített füstöt. Pár másodpercig bent tartottam, majd kifújtam. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, lassan nyúltam érte, mint akinek annyi ideje van, amennyi víz van a Föld felszínén. Dami volt az. Szokatlan, hisz ritkán keres, inkább az sms hívei vagyunk. Elhúztam ujjammal a zöld kis kagylót, fülemhez emeltem.
- Szia Dami – rekedtes volt a hangom egy picit, ezért megköszörültem torkom.
- Öcskös, készülj! – izgatott volt a hangja, így felvontam egyik szemöldököm.
- Mire? – szívtam be közben a füstöt újra.
- Három hét Párizs! – gondolom még ugrándozott is, miközben ezt mondta. – Ugye eljössz velem? – hiába volt idősebb tőlem, kislányos éne mindig meghatott.
- Van más választásom? – fújtam ki a füstöt.
- Hm – várt pár pillanatot – Nincs! – vágta rá nevetve.
- És mikor indulunk?
- Hétvégén. Akkorra tudtam foglalást tenni a szállodában. A nagy haverod is jönni fog.
- Igen? Szóltál neki?
- Ő szólt nekem. Azt mondta, hogy nem ér téged utol. Így felhívott, hogy lenne-e kedvem, és hogy ha úgy van, akkor szóljak neked is.
- Hm.
- Nem vagy túl bőbeszédű. Mi a baj?
- Nem telefontéma.
- Átmehetek?
- Ha szeretnél – sóhajtottam. Dami volt most az, aki mellettem lehetett. Senki mást nem akartam látni, nem akartam, hogy a gondjaimat tudja. Elmotyogott egy „sietek”-et, aztán rám nyomta a telefont. Már a negyedik szállal szívtam el a károsító rúdból, amikor betoppant, kiszedte a kezemből, és megölelt. Előtte nem egyszer sírtam már nő miatt, mindig tudta mikor kell ott lennie, pont úgy, mint most is.
- Jiyongie – fúrta arcát a nyakamba, ölelt szorosan.
- Jól vagyok – motyogtam, miközben hátán fel-le járt a kezem.
- Nem vagy jól. Itt vagyok öcskös, beszélgessünk, ne azt a szart szívjad!
- Ennyi volt.
- Micsoda? – ült le velem szembe, nézett engem.
- Kikoval a kapcsolatom.
- Nem nevezném kapcsolatnak, de te tudod – mormogott az orra alatt.
Nem válaszoltam. Igaza volt neki, bármit is mondtam. Utálta őt az óta, mióta a drogra rá szoktatott. Eleinte kis adagokban csináltam, mostanában pedig egyre nagyobban. Füves cigi és kokain, ami többször megfordult a kezemben. Ha a nővérem tudná, hogy miket művelek, szerintem kitagadna a családból.
- Na, szedd össze magad! Vár Párizs, az európai nők, a bulik, bemutatók! – lelkesített. Igaza volt, holnapután újra Európa fogad örökbe engem három hétre.
- Mosolyt kérek öcsi pöcsi! – gyűrögette az arcom.
- Na, ez fáj – nyöszögtem. – Damiiii – fogtam meg kezeit, szemeit néztem, hogy direkt egy idióta vigyorral megajándékozzam őt. Egy darabig még élveztük egymás társaságát, utána elkezdtem összeszedni, ami kell. Igaz még van kettő nap, de úgysem fogok semmit sem csinálni, csak feküdni, a plafont bámulni, vagy épp dohányozni. Jól is mondtam, a napjaim így teltek.
*
Reggel
indult a gép, ami azt jelentette, hogy hosszú utazás veszi kezdetét. Végig
aludtam az egész utat Párizsig, Xinnel ott találkoztunk már a repülőtéren. Dami
Jessicával jött el, szóval ők elég hamar leléceltek a szállodába, míg mi
elszívtunk egy szál cigit.
- Mai program tesó? – fújtam ki a füstöt.
- Lesz egy Saint Laurent bemutató, utána meg bulizunk egy jót. Megfelel?
- Aha, tökéletes.
- Kikoval mi újság?
- Kidobott, szóval ennyi.
- Akkor csajozunk is. Szedünk fel valami pipit, oké? – veregetett hátba. Mit akar ugyan rám sózni? Mi is elmentünk végül a szállodába, lepakoltunk, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, hogy valamennyire normálisan nézzek ki. Hajam már hosszabb volt, nem nagyon érdekelt, lényeg az volt, hogy egyszerűen öltözzek fel, s időre kész legyek.
- Jiyong, egy menyasszony is hamarabb készen van, mint te – kopogtatott Xin az ajtón.
- Jól van, kész vagyok – mentem ki, megigazítottam a zakóm.
- Na, adta az isten. Tegyél el mindent, ami kell, aztán csapjunk bele az éjszakába – vigyorgott rám.
Zsebre vágtam a Marlborom, az irataim és a telefonom. Úgy gondolom, más nem is kell egy párizsi éjszakához. Xin tudta az utat a SL bemutatóhoz, szóval én csak követtem őt. Útközben elszívtunk pár szál cigit, de a ruhás felvonulás alatt már kattogtam, hogy elmenjek-e felszívni egy csík kokaint. Tudtam jól, hogy az én haverom készül egy kis cuccal az estére, így alig vártam a szabadulást az épületből.
Bőven este lett, mire kiértünk, Seungho húzott is magával el.
- Készültem neked egy kis kokóval – mosolyogott.
- Tudod te, hogy mire vágyok – vigyorogtam rá, majd elmentünk egy buliba, ott is a wc-be, ahol épp előkészültünk a drogozásra.
Egy barna, mellig érő hajú, igézőtekintetű leányzó tévedt be a férfi mosdóba.
- Pardon, a női wc-ben olyan sor van, hogy nem fogom kivárni – ment be az egyik kabinba. Nem zavartatta magát simán angolul társalgott velünk. A társalgás talán erős jelző. Végig néztem rajta, igazából nem volt olyan csúnya. Sőt! Egy fekete mini ruha volt rajta, mely kiemelte kerek fenekét, vékony derekát és dús kebleit. Illetve egy csinos magassarkú. Tetszett, hogy nem a sarki kurva stílusban volt, nem volt agyon festékezve, meg agyon műttetve, mint az ex-barátnőm.
- Ji szívd! – bökött oldalba haverom, így meg kellett tennem.
Pont akkor jött ki a lány, de csak szemet forgatva nézett. – Ti férfiak, olyan ostobának találtok minket. Ti csak a puncira mentek és arra, hogy döngessetek – mosta a kezét, közben a tükörből nézett ránk.
- Menj már innen cica máshova osztani az észt – vágott vissza haverom.
Egyből éreztem a kokain hatását, egyre jobban el akartam felejteni Kikot. De ahhoz, hogy elfelejtsem, buliznom és innom kell.
- Tuskó vagy szívi, attól, mert piercing van a pofádba, és patkány fejed van, nem kéne így dumálnod – köpte a képébe a kis csaj, mire nevetnem kellett.
- Te meg ne nevess! Drogos köcsög – aztán ott hagyott minket.
- Hallottad ezt? Lepatkányozott! Ma este térdelni fog és könyörögni – morgott, aztán kimentünk. Egész gyorsan hatott az anyag, hamar a bódulat alá kerültem. Ledöntöttem két pohár pezsgőt, aztán bementem a tömegbe tombolni. Ott riszálta magát a kis harcias amazon is, aki amint engem meglátott, hátat fordított, úgy csavargatta a csípőjét. Mögé álltam, derekára simítottam, s együtt mozogtam vele. Tovább táncoltunk, éreztem rajta, hogy épp eleget ivott, nyilván nem kapható könnyen semmire, de annál jobb. Csak ne járna Kiko az eszembe.
- N.A.S.T.Y nasty baby I don’t mind – énekelte a szöveget Pixie Lott számából, amit bele mixelt a lemezlovas a számba. Természetesen ismertem, hisz Pixievel dolgoztam együtt még anno. Mindenféle ismert szám volt benne, amire a hölgyemény tökéletesen rázta kerek fenekét. Megőrjítette a bennem lakozó szex éhes állatot.
- Talk dirty to me – énekeltem a fülébe, mozogtam mögötte, mire megfordult, s egymással szemben táncoltunk. Megejtett felém egy félmosolyt, hosszú barna hajába túrt, aztán direkt átkarolta a nyakam, úgy táncoltunk, mintha ismertük volna egymást. Énekelte a szöveget, vigyorgott rám buján. Olyan hamar vége lett a számnak, hogy a hűlt helyére lettem figyelmes. Kifelé tartott a tömegből, valamiért éreztem egy késztetést. Utána mentem, ha akarta, ha nem. Seungho a kezembe nyomott füves cigit, azzal mentem ki a csajszi után. Megállt pár méterrel a klub előtt, elővette cigarettáját, s rágyújtott.
- Nem adod fel mi? – dörzsölte a karját.
- Nem állt szándékomban – gyújtottam rá én is.
- Menthetetlen vagy?
- Hogy érted?
- Előzőleg kokain, most pedig füves cigi. Nagy gáz lehet, ha ezekhez folyamodsz.
- Az egész életem maga a gáz – röhögtem fel cinikusan.
Nyugodtan szívta - szinte átfagyva már - a károsító rudat. Levettem a piros zakóm, ráterítettem a vállára.
- Jaj, nem kellett volna. Fagyos vagyok, de jól bírom!
- Maradjon csak rajtad! – legyintettem, éreztem, ahogy a marihuána átjárja az ereimet. Orrához emelte az anyagot, megszagolta, s elmosolyodott – Tetszik?
- Hm? – tett úgy hirtelen, mintha nem történt volna semmi sem.
- Jó illata van? – léptem közelebb hozzá, mellette fújtam el a füstöt.
- Igen jó – nézett a szemeimbe, ami arra késztetett, hogy egy csókot lopnom kell tőle. Elpillantott oldala egy pillanat erejéig, ekkor kaptam az alkalmon, gyorsan megcsókoltam őt. Haboztam persze, mégis megtettem. Egy ismeretlen nővel csókolóztam. Eleinte nem engedett, utána egyre jobban beizzítottam őt. Vékony, törékeny testével nekem préselődött, mellei a mellkasomnak nyomódtak. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy el tudjam mélyíteni a csókot. Ő volt az, aki elszakadt, s egy apró nyálcsíkot hagyott ajkaink között.
- Ezt… miért? – nézett bele szemeimbe.
- Nincsenek miértek – szívtam bele a füves cigimbe mosolyogva.
Értetlenül pislogott rám, elnyomta az övét, s csak nézett engem.
- Mi az?
- Mindenkivel ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen…hogy megbolondítasz, hogy utána a sarkadban kell lennem – éreztem a hangját az apró sértődés nyomát. Szegény lánynak az arcába nevettem, kifújtam a füstöt, majd elkaptam őt a derekánál.
- Azt nem mondtam, hogy erőszakos is legyél – próbált eltolni.
- Nem bántalak. Csak egy csók volt. Ennyire megbolondítottalak? – suttogtam a fülébe, éreztem, ahogy megremeg. Nagy bambi szemeivel rám nézett, aztán félve az ajkaimra csókolt. Értettem a játékot, visszacsókoltam röviden, utána elengedtem. Visszaterítette a zakóm a vállaimra, s bement. Onnantól kezdve nem is láttam őt, hiába követtem őt be a terembe. Legszívesebben elsírtam volna magam, mintha elvették volna tőlem a játékom. Lelki furdalással táncoltam végig az éjszakát, próbáltam jól érezni magam, de nem ment. Ez a nő, akárcsak egy boszorkány, megbabonázott. Talán így egyszerűbb lesz Kikot elfelejtenem.
- Mai program tesó? – fújtam ki a füstöt.
- Lesz egy Saint Laurent bemutató, utána meg bulizunk egy jót. Megfelel?
- Aha, tökéletes.
- Kikoval mi újság?
- Kidobott, szóval ennyi.
- Akkor csajozunk is. Szedünk fel valami pipit, oké? – veregetett hátba. Mit akar ugyan rám sózni? Mi is elmentünk végül a szállodába, lepakoltunk, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, hogy valamennyire normálisan nézzek ki. Hajam már hosszabb volt, nem nagyon érdekelt, lényeg az volt, hogy egyszerűen öltözzek fel, s időre kész legyek.
- Jiyong, egy menyasszony is hamarabb készen van, mint te – kopogtatott Xin az ajtón.
- Jól van, kész vagyok – mentem ki, megigazítottam a zakóm.
- Na, adta az isten. Tegyél el mindent, ami kell, aztán csapjunk bele az éjszakába – vigyorgott rám.
Zsebre vágtam a Marlborom, az irataim és a telefonom. Úgy gondolom, más nem is kell egy párizsi éjszakához. Xin tudta az utat a SL bemutatóhoz, szóval én csak követtem őt. Útközben elszívtunk pár szál cigit, de a ruhás felvonulás alatt már kattogtam, hogy elmenjek-e felszívni egy csík kokaint. Tudtam jól, hogy az én haverom készül egy kis cuccal az estére, így alig vártam a szabadulást az épületből.
Bőven este lett, mire kiértünk, Seungho húzott is magával el.
- Készültem neked egy kis kokóval – mosolyogott.
- Tudod te, hogy mire vágyok – vigyorogtam rá, majd elmentünk egy buliba, ott is a wc-be, ahol épp előkészültünk a drogozásra.
Egy barna, mellig érő hajú, igézőtekintetű leányzó tévedt be a férfi mosdóba.
- Pardon, a női wc-ben olyan sor van, hogy nem fogom kivárni – ment be az egyik kabinba. Nem zavartatta magát simán angolul társalgott velünk. A társalgás talán erős jelző. Végig néztem rajta, igazából nem volt olyan csúnya. Sőt! Egy fekete mini ruha volt rajta, mely kiemelte kerek fenekét, vékony derekát és dús kebleit. Illetve egy csinos magassarkú. Tetszett, hogy nem a sarki kurva stílusban volt, nem volt agyon festékezve, meg agyon műttetve, mint az ex-barátnőm.
- Ji szívd! – bökött oldalba haverom, így meg kellett tennem.
Pont akkor jött ki a lány, de csak szemet forgatva nézett. – Ti férfiak, olyan ostobának találtok minket. Ti csak a puncira mentek és arra, hogy döngessetek – mosta a kezét, közben a tükörből nézett ránk.
- Menj már innen cica máshova osztani az észt – vágott vissza haverom.
Egyből éreztem a kokain hatását, egyre jobban el akartam felejteni Kikot. De ahhoz, hogy elfelejtsem, buliznom és innom kell.
- Tuskó vagy szívi, attól, mert piercing van a pofádba, és patkány fejed van, nem kéne így dumálnod – köpte a képébe a kis csaj, mire nevetnem kellett.
- Te meg ne nevess! Drogos köcsög – aztán ott hagyott minket.
- Hallottad ezt? Lepatkányozott! Ma este térdelni fog és könyörögni – morgott, aztán kimentünk. Egész gyorsan hatott az anyag, hamar a bódulat alá kerültem. Ledöntöttem két pohár pezsgőt, aztán bementem a tömegbe tombolni. Ott riszálta magát a kis harcias amazon is, aki amint engem meglátott, hátat fordított, úgy csavargatta a csípőjét. Mögé álltam, derekára simítottam, s együtt mozogtam vele. Tovább táncoltunk, éreztem rajta, hogy épp eleget ivott, nyilván nem kapható könnyen semmire, de annál jobb. Csak ne járna Kiko az eszembe.
- N.A.S.T.Y nasty baby I don’t mind – énekelte a szöveget Pixie Lott számából, amit bele mixelt a lemezlovas a számba. Természetesen ismertem, hisz Pixievel dolgoztam együtt még anno. Mindenféle ismert szám volt benne, amire a hölgyemény tökéletesen rázta kerek fenekét. Megőrjítette a bennem lakozó szex éhes állatot.
- Talk dirty to me – énekeltem a fülébe, mozogtam mögötte, mire megfordult, s egymással szemben táncoltunk. Megejtett felém egy félmosolyt, hosszú barna hajába túrt, aztán direkt átkarolta a nyakam, úgy táncoltunk, mintha ismertük volna egymást. Énekelte a szöveget, vigyorgott rám buján. Olyan hamar vége lett a számnak, hogy a hűlt helyére lettem figyelmes. Kifelé tartott a tömegből, valamiért éreztem egy késztetést. Utána mentem, ha akarta, ha nem. Seungho a kezembe nyomott füves cigit, azzal mentem ki a csajszi után. Megállt pár méterrel a klub előtt, elővette cigarettáját, s rágyújtott.
- Nem adod fel mi? – dörzsölte a karját.
- Nem állt szándékomban – gyújtottam rá én is.
- Menthetetlen vagy?
- Hogy érted?
- Előzőleg kokain, most pedig füves cigi. Nagy gáz lehet, ha ezekhez folyamodsz.
- Az egész életem maga a gáz – röhögtem fel cinikusan.
Nyugodtan szívta - szinte átfagyva már - a károsító rudat. Levettem a piros zakóm, ráterítettem a vállára.
- Jaj, nem kellett volna. Fagyos vagyok, de jól bírom!
- Maradjon csak rajtad! – legyintettem, éreztem, ahogy a marihuána átjárja az ereimet. Orrához emelte az anyagot, megszagolta, s elmosolyodott – Tetszik?
- Hm? – tett úgy hirtelen, mintha nem történt volna semmi sem.
- Jó illata van? – léptem közelebb hozzá, mellette fújtam el a füstöt.
- Igen jó – nézett a szemeimbe, ami arra késztetett, hogy egy csókot lopnom kell tőle. Elpillantott oldala egy pillanat erejéig, ekkor kaptam az alkalmon, gyorsan megcsókoltam őt. Haboztam persze, mégis megtettem. Egy ismeretlen nővel csókolóztam. Eleinte nem engedett, utána egyre jobban beizzítottam őt. Vékony, törékeny testével nekem préselődött, mellei a mellkasomnak nyomódtak. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy el tudjam mélyíteni a csókot. Ő volt az, aki elszakadt, s egy apró nyálcsíkot hagyott ajkaink között.
- Ezt… miért? – nézett bele szemeimbe.
- Nincsenek miértek – szívtam bele a füves cigimbe mosolyogva.
Értetlenül pislogott rám, elnyomta az övét, s csak nézett engem.
- Mi az?
- Mindenkivel ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen…hogy megbolondítasz, hogy utána a sarkadban kell lennem – éreztem a hangját az apró sértődés nyomát. Szegény lánynak az arcába nevettem, kifújtam a füstöt, majd elkaptam őt a derekánál.
- Azt nem mondtam, hogy erőszakos is legyél – próbált eltolni.
- Nem bántalak. Csak egy csók volt. Ennyire megbolondítottalak? – suttogtam a fülébe, éreztem, ahogy megremeg. Nagy bambi szemeivel rám nézett, aztán félve az ajkaimra csókolt. Értettem a játékot, visszacsókoltam röviden, utána elengedtem. Visszaterítette a zakóm a vállaimra, s bement. Onnantól kezdve nem is láttam őt, hiába követtem őt be a terembe. Legszívesebben elsírtam volna magam, mintha elvették volna tőlem a játékom. Lelki furdalással táncoltam végig az éjszakát, próbáltam jól érezni magam, de nem ment. Ez a nő, akárcsak egy boszorkány, megbabonázott. Talán így egyszerűbb lesz Kikot elfelejtenem.
*
Már
bőven másfél hete vagyunk Párizsban, azzal a titokzatos lánnyal az óta sem
találkoztam. Napi kokain mennyiségem egyre csak nőtt. Szemeim vérben voltak,
nem bírtam aludni. Xin viszonylag jobban bírta, mint én. A mai nap is sétálni
mentünk a Concorde tér felé. Megannyi ember járkált arra felé, mi is átmentünk
kicsit gangelni Seunghoval a szobrokhoz, amikor is megpillantottam azt az
embert, akire egyáltalán nem számítottam.
- Te, az ott nem az a csaj, aki beszólt neked? – böktem meg haverom, hogy figyeljen.
- Dehogynem. Az a kis szuka – mormogott, közben elfordult, felszippantotta a kokót. – Cigi, vagy por?
- Most egyik sem. Fáj az orrom már – sóhajtottam, nem akartam neki elmondani, hogy tegnap már a vér is ömlött belőle. – Mindjárt jövök – mentem oda a csajszihoz, aki épp egy házaspárt rajzolt le.
- Utcai rajzolás? – álltam meg mögötte.
- Jézusom!
- Csak Jiyong, nem tudom, hol látod Jézust – próbáltam viccre fogni az egészet.
Rám nézett szörnyülködve. – Minden oké?
- Aha, miért?
- Úgy nézel ki, mint aki nem aludt vagy egy hete – fordult vissza a rajzához, ami gyönyörűen kidolgozva, árnyékolva volt.
Csak 4 napja nem aludtam, ennyire meglátni? Talán le kéne szoknom a drogról.
- Jiyong! Én mentem, kaptam egy telót, majd a hotelben találkozunk – szólt oda haverom.
- Oké! Cső – intettem neki.
- Megtudhatom a neved?
- Miért érdekel? – mosolyodott el, aztán befejezte a rajzot, amit aztán odaadott a házaspárnak, s kapott érte egy kevés pénzt.
- Miért ne? Én is elmondtam a nevem.
- Csak én nem voltam kíváncsi rá – kezdte el összepakolni a cuccait, nyilván valakit meglátott. – Baszki! Segíts! – szólt rám, aztán egyre gyorsabban pakolt mindent, én is próbáltam neki kapkodni a cuccokat, aztán taszított egyet rajtam, így megindultam előtte.
- Mi történt? – értetlenül fogtam a széket és a táblát a kezemben.
- Rendőrök, nincs engedélyem ilyenre – pillantott hátra.
- Álljanak meg! – kiáltottak utánunk, mire megragadta a csuklóm, s futni kezdtünk.
- Siess! – szaladt a táskájával, csak úgy szedte a lábait, hogy a rend őrei el ne kapják. Természetesen az adrenalin szintem magasba szökött, tetszett, ahogy üldöztek minket.
Berántott az egyik sikátorba, bebújtunk az egyik gigantikus konténer mögé. – Rettentő romantikus – jegyeztem meg.
- Fogd be – tapasztotta a kezét a számra, hátulról bújt nekem, rásimult a hátamra, közben nekem a tábla a tököm törte, de nem érdekelt jelen pillanat.
- De erre jöttek be – hallottuk meg a rendőrök hangját, ő pedig csak ölelt és bújt, hogy ne látszódjon.
- Pierre! Te tökkel ütött! Sosem fogjuk a lányt elkapni, mert te mindig csiga vagy! – morrant rá társa, aztán elcsendesedett minden, s ők is elmentek. Óvatosan lemászott rólam, majd kihúzott onnan.
- Ne haragudj! – sóhajtott.
- Semmi gond, csak a heréim bánták – nevettem fel. – Elmondod most már a neved? – poroltam le magam, majd ránéztem.
- Mimi – mormogta.
- Mimi, és ez minek a rövidítése?
- Honnan veszed, hogy rövidítés? – akadt ki.
- Elég csak rád nézni, már ideges vagy – kuncogtam, mire rám mordult.
- Mignon Zoé Delacroix a nevem.
Hirtelen kitört a röhögés belőlem. Mignon, még mindig ízlelgetnem kell ezt a nevet.
- Mi ilyen vicces? – vette el a táblát és a széket.
- Mignon, picike vagy, mint a mignon. A mignon finom!
- Szerintem rosszul jársz, ha kóstolgatsz szívem. A te neved biztos szebb – sértődött meg.
- Kwon Jiyong. Valahogy jobban hangzik, mint a Mignon – kuncogtam.
- Kapd be – hagyott faképnél, de nem adtam fel.
- Mimi ne haragudj! Annyira tetszik. Kis pöttöm vagy, és ilyen cuki neved van.
- Rohadj meg, nem mindenki lehet létra, mint te – morgott, kifelé sétáltunk a sikátorból. Újra Párizs utcáin voltunk, követtem őt.
- Ne fújj már rám! Tényleg tetszik! – próbáltam puhítani, miközben apró lábait szedte előttem.
- A tiédet meg ki sem lehet mondani – láttam a szemein, ahogy rám nézett, hogy megbántottam.
- Mignon – kuncogtam.
- Kapd be a mignonom – vette sietősre a dolgot, persze én mind végig követtem őt, amíg egy lakóházhoz nem értünk. – Kopj már le rólam! – nyitogatta az ajtót.
- Szeretnélek megismerni – erősködtem.
- Én meg nem. Hülye vagyok, hogy azt hittem értelmes vagy – vágta be az orrom előtt a bejárati ajtót.
- Remek – sóhajtottam, elkezdtem remegni a drog után, így gyorsan csináltam egy csíkot, amit a kézfejemről szippantottam fel.
- Mimi! Nyisd ki! – hatott is rögtön a szer, így kicsit indulatosabb voltam. – Delacroix – kerestem a nevét a csengőn, nyomkodtam, mint egy őrült.
Levágtatott idegesen, szánakozva nézett rám. – Te idióta! Vérzik az orrod – ijedt meg, így azon nyomban felhúzott a lakásába. Egészen a fürdőig vonszolt, aztán leültetett. – Hülye vagy Jiyong! – tett oda vizes ruhát, plusz a tarkómra is, miközben ültem a kád szélén. Szédültem, alig láttam valamit is, a farkam pedig megkeményedett, csak nem értem miért.
- Baszki! Kanos vagy? – akadt ki, miközben a combjára csapott.
- N-nem – nyöszögtem, kezdett fájni az orrom, de csak nem állt el a vérzés.
- Beszívtál igaz? Idióta segg vagy! – puffogott, majd levette rólam a felsőm. – Nem azért vetkőztetlek, hogy élvezzem, hanem hogy a vérnyomásod csökkentsem. Mivel nem tudom, hogy honnan ered a vér, ezért ki kell folyatni – sóhajtott, a tarkómon cserélte a vizes ruhát.
- Jó – motyogtam.
- Közben elmesélhetnéd, ezt az egészet.
- Mire gondoltál?
- Ami miatt drogozol – elkezdte simogatni a hátam, hol körmeit húzta óvatosan végig rajta, amitől kirázott a hideg. Hagy ne mondjam, nagyon jól esett, hogy törődik velem.
- Már elég régóta csinálom, pontosan kettő éve, amikor is, az egyik japán szórakozó helyen kipróbáltam a marihuánát – félbe szakított rögtön egy kérdéssel.
- És kivel próbáltad ki?
- A volt barátnőmmel. Drogozik ő is. Csak ő megbírja állni, hogy cigitől tovább nem megy. Én pedig mióta találkoztam a kokainnal, ráfüggtem. Nagyobb lett a teljesítményem az ágyban, igaz, azóta a csaj kidobott, most miatta… nagyobb adagokat tolok, ami miatt szakad a vér az orromból. Én szerettem őt – könnyeztem be. – Azt mondta nem szeret.
- Ne sírj! – sóhajtott, picit hozzám bújt. – Nem érdemli meg a könnyeidet.
- Mindent próbáltam megadni neki, minden szabad időm rá áldoztam. De nem volt neki elég, többet akart. Túl sokat dolgozom, a bandára is figyelni kell, hisz csapatvezető vagyok.
- Azért voltál ismerős – mosolyodott el. – A hírekben is te folytál, hogy eljöttél a divathétre – tovább simogatta a hátam.
- Ah. Meg sem érdemlem… - hirtelen rá emeltem a tekintetem. – Segíts nekem.
Megijesztettem őt. Nagy szemekkel nézett rám. – Mégis hogy?
- Amíg itt vagyok kint, ne engedd, hogy droghoz nyúljak!
- De nem lehetek veled 0-24ben! – kereste a kifogásokat.
- Könyörgöm, bármit megadok, csak segíts!
Nagyot sóhajtott, visszanyomta a fejem, hogy kicsurogjon az összes vér, bő fél óra után, már az arcomról törölgette a vért. – Buta vagy.
- Te meg Mignon – kuncogtam.
- Ezt bezzeg megjegyezted! És csesztetsz vele! Egyezzünk meg valamiben! – vette komolyra a szót.
- Igen? Miben?
- Nem szívatsz a nevemmel, és akkor segítek neked.
Nagy sóhaj hagyta el a számat, de belementem. – Rendben. Nem foglak.
- Állj fel! – utasított, akár egy kis diktátor, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Végig tapogatta a zsebeimet, kivette a cigis dobozom, úgy ahogy volt, az egészet kiöntötte a toalettbe, s lehúzta. Megtalálta az összes dolgot nálam, elvette és kidobta.
- Sokat gondoskodsz az emberekről? Volt már barátod? – kérdeztem tőle.
Kicsit megtorpant, beharapta alsó ajkát, hogy visszatartsa a sírást. – Volt. De beteg volt, és meghalt.
- Oh, sajnálom – szégyelltem el magam.
- Semmi gond, nem tudhattad. Damien…volt az első barátom, miatta hagytam ott az egyetemet, miatta költöztem el Észak-Franciaországból. Csak aztán megtámadta a rák őt – nagyot nyelt. – Három éve hagyott itt engem, a szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, amiért 19 évesen elköltöztem.
- Ez borzasztó, tényleg sajnálom. Tudom, hogy kicsit pofátlanság megkérdezni, de hány éves vagy?
- 24 vagyok – mosolyodott el.
- Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz – vigyorogtam rá.
- Fogd be!- csapta meg a karom nevetve.
- Míg…- számra tette a kezét. – Kuss Jiyong – szúrósan nézett rám. – Legyek Mimi vagy Zoé, tök mindegy, csak ne basztass!
Hevesen kezdtem el bólogatni, így elengedte a számat. – És mennyire vagy bevállalós?
- Nehezen adom magam, senki nem érte el még nálam, hogy bele szeressek, vagy épp a barátnője legyek. Szóval, ha nagyon fel akarsz szedni, kösd fel a gatyád – kuncogott, majd kiment a fürdőből. Felvontam mindkét szemöldököm, s úgy fél pucéran utána mentem.
- Honnan veszed, hogy fel akarlak szedni?
- Elég egyértelmű a próbálkozásod. Olyan vagy, mint egy kis pincsi, vagy mint egy pióca – kuncogott, közben eltette a rajzos dolgait.
- Te pedig kedves vagy – néztem körül a lakásban. Hófehér falak, amire kézzel van felfestve szálló madár, a napsütés és a kék ég. A másik falon egy mező van telis-tele pipacsokkal, és ez csak a nappali egyik része volt. – Lélegzetelállító – pislogtam, mintha valami kiállításon lennék.
- Tetszik? – mosolygott rám, miközben leült, s én is követtem őt.
- Igen, megnyugtat. Csak ne fájna ennyire a fejem – ráncoltam a szemöldököm. Egy párnát tett az ölébe, felhúzta a lábait oldalra.
- Tudom, idegen vagyok meg te is nekem, de bízom annyira benned, hogy idedőlhetsz.
- Nem szükséges – próbáltam hárítani, nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Mondom – rámarkolt a vállamra, aztán lenyomott a kanapéra az ölébe, így én csak pislogni tudtam. – fekszel – kedvesen mosolygott.
Addig néztem őt, amíg el nem aludtam. Végig éreztem kellemes cirógatását, ahogy a hajammal játszadozik. Ez kellett nekem, egy kis megnyugvás, egy megnyugtató kisugárzású ember.
- Te, az ott nem az a csaj, aki beszólt neked? – böktem meg haverom, hogy figyeljen.
- Dehogynem. Az a kis szuka – mormogott, közben elfordult, felszippantotta a kokót. – Cigi, vagy por?
- Most egyik sem. Fáj az orrom már – sóhajtottam, nem akartam neki elmondani, hogy tegnap már a vér is ömlött belőle. – Mindjárt jövök – mentem oda a csajszihoz, aki épp egy házaspárt rajzolt le.
- Utcai rajzolás? – álltam meg mögötte.
- Jézusom!
- Csak Jiyong, nem tudom, hol látod Jézust – próbáltam viccre fogni az egészet.
Rám nézett szörnyülködve. – Minden oké?
- Aha, miért?
- Úgy nézel ki, mint aki nem aludt vagy egy hete – fordult vissza a rajzához, ami gyönyörűen kidolgozva, árnyékolva volt.
Csak 4 napja nem aludtam, ennyire meglátni? Talán le kéne szoknom a drogról.
- Jiyong! Én mentem, kaptam egy telót, majd a hotelben találkozunk – szólt oda haverom.
- Oké! Cső – intettem neki.
- Megtudhatom a neved?
- Miért érdekel? – mosolyodott el, aztán befejezte a rajzot, amit aztán odaadott a házaspárnak, s kapott érte egy kevés pénzt.
- Miért ne? Én is elmondtam a nevem.
- Csak én nem voltam kíváncsi rá – kezdte el összepakolni a cuccait, nyilván valakit meglátott. – Baszki! Segíts! – szólt rám, aztán egyre gyorsabban pakolt mindent, én is próbáltam neki kapkodni a cuccokat, aztán taszított egyet rajtam, így megindultam előtte.
- Mi történt? – értetlenül fogtam a széket és a táblát a kezemben.
- Rendőrök, nincs engedélyem ilyenre – pillantott hátra.
- Álljanak meg! – kiáltottak utánunk, mire megragadta a csuklóm, s futni kezdtünk.
- Siess! – szaladt a táskájával, csak úgy szedte a lábait, hogy a rend őrei el ne kapják. Természetesen az adrenalin szintem magasba szökött, tetszett, ahogy üldöztek minket.
Berántott az egyik sikátorba, bebújtunk az egyik gigantikus konténer mögé. – Rettentő romantikus – jegyeztem meg.
- Fogd be – tapasztotta a kezét a számra, hátulról bújt nekem, rásimult a hátamra, közben nekem a tábla a tököm törte, de nem érdekelt jelen pillanat.
- De erre jöttek be – hallottuk meg a rendőrök hangját, ő pedig csak ölelt és bújt, hogy ne látszódjon.
- Pierre! Te tökkel ütött! Sosem fogjuk a lányt elkapni, mert te mindig csiga vagy! – morrant rá társa, aztán elcsendesedett minden, s ők is elmentek. Óvatosan lemászott rólam, majd kihúzott onnan.
- Ne haragudj! – sóhajtott.
- Semmi gond, csak a heréim bánták – nevettem fel. – Elmondod most már a neved? – poroltam le magam, majd ránéztem.
- Mimi – mormogta.
- Mimi, és ez minek a rövidítése?
- Honnan veszed, hogy rövidítés? – akadt ki.
- Elég csak rád nézni, már ideges vagy – kuncogtam, mire rám mordult.
- Mignon Zoé Delacroix a nevem.
Hirtelen kitört a röhögés belőlem. Mignon, még mindig ízlelgetnem kell ezt a nevet.
- Mi ilyen vicces? – vette el a táblát és a széket.
- Mignon, picike vagy, mint a mignon. A mignon finom!
- Szerintem rosszul jársz, ha kóstolgatsz szívem. A te neved biztos szebb – sértődött meg.
- Kwon Jiyong. Valahogy jobban hangzik, mint a Mignon – kuncogtam.
- Kapd be – hagyott faképnél, de nem adtam fel.
- Mimi ne haragudj! Annyira tetszik. Kis pöttöm vagy, és ilyen cuki neved van.
- Rohadj meg, nem mindenki lehet létra, mint te – morgott, kifelé sétáltunk a sikátorból. Újra Párizs utcáin voltunk, követtem őt.
- Ne fújj már rám! Tényleg tetszik! – próbáltam puhítani, miközben apró lábait szedte előttem.
- A tiédet meg ki sem lehet mondani – láttam a szemein, ahogy rám nézett, hogy megbántottam.
- Mignon – kuncogtam.
- Kapd be a mignonom – vette sietősre a dolgot, persze én mind végig követtem őt, amíg egy lakóházhoz nem értünk. – Kopj már le rólam! – nyitogatta az ajtót.
- Szeretnélek megismerni – erősködtem.
- Én meg nem. Hülye vagyok, hogy azt hittem értelmes vagy – vágta be az orrom előtt a bejárati ajtót.
- Remek – sóhajtottam, elkezdtem remegni a drog után, így gyorsan csináltam egy csíkot, amit a kézfejemről szippantottam fel.
- Mimi! Nyisd ki! – hatott is rögtön a szer, így kicsit indulatosabb voltam. – Delacroix – kerestem a nevét a csengőn, nyomkodtam, mint egy őrült.
Levágtatott idegesen, szánakozva nézett rám. – Te idióta! Vérzik az orrod – ijedt meg, így azon nyomban felhúzott a lakásába. Egészen a fürdőig vonszolt, aztán leültetett. – Hülye vagy Jiyong! – tett oda vizes ruhát, plusz a tarkómra is, miközben ültem a kád szélén. Szédültem, alig láttam valamit is, a farkam pedig megkeményedett, csak nem értem miért.
- Baszki! Kanos vagy? – akadt ki, miközben a combjára csapott.
- N-nem – nyöszögtem, kezdett fájni az orrom, de csak nem állt el a vérzés.
- Beszívtál igaz? Idióta segg vagy! – puffogott, majd levette rólam a felsőm. – Nem azért vetkőztetlek, hogy élvezzem, hanem hogy a vérnyomásod csökkentsem. Mivel nem tudom, hogy honnan ered a vér, ezért ki kell folyatni – sóhajtott, a tarkómon cserélte a vizes ruhát.
- Jó – motyogtam.
- Közben elmesélhetnéd, ezt az egészet.
- Mire gondoltál?
- Ami miatt drogozol – elkezdte simogatni a hátam, hol körmeit húzta óvatosan végig rajta, amitől kirázott a hideg. Hagy ne mondjam, nagyon jól esett, hogy törődik velem.
- Már elég régóta csinálom, pontosan kettő éve, amikor is, az egyik japán szórakozó helyen kipróbáltam a marihuánát – félbe szakított rögtön egy kérdéssel.
- És kivel próbáltad ki?
- A volt barátnőmmel. Drogozik ő is. Csak ő megbírja állni, hogy cigitől tovább nem megy. Én pedig mióta találkoztam a kokainnal, ráfüggtem. Nagyobb lett a teljesítményem az ágyban, igaz, azóta a csaj kidobott, most miatta… nagyobb adagokat tolok, ami miatt szakad a vér az orromból. Én szerettem őt – könnyeztem be. – Azt mondta nem szeret.
- Ne sírj! – sóhajtott, picit hozzám bújt. – Nem érdemli meg a könnyeidet.
- Mindent próbáltam megadni neki, minden szabad időm rá áldoztam. De nem volt neki elég, többet akart. Túl sokat dolgozom, a bandára is figyelni kell, hisz csapatvezető vagyok.
- Azért voltál ismerős – mosolyodott el. – A hírekben is te folytál, hogy eljöttél a divathétre – tovább simogatta a hátam.
- Ah. Meg sem érdemlem… - hirtelen rá emeltem a tekintetem. – Segíts nekem.
Megijesztettem őt. Nagy szemekkel nézett rám. – Mégis hogy?
- Amíg itt vagyok kint, ne engedd, hogy droghoz nyúljak!
- De nem lehetek veled 0-24ben! – kereste a kifogásokat.
- Könyörgöm, bármit megadok, csak segíts!
Nagyot sóhajtott, visszanyomta a fejem, hogy kicsurogjon az összes vér, bő fél óra után, már az arcomról törölgette a vért. – Buta vagy.
- Te meg Mignon – kuncogtam.
- Ezt bezzeg megjegyezted! És csesztetsz vele! Egyezzünk meg valamiben! – vette komolyra a szót.
- Igen? Miben?
- Nem szívatsz a nevemmel, és akkor segítek neked.
Nagy sóhaj hagyta el a számat, de belementem. – Rendben. Nem foglak.
- Állj fel! – utasított, akár egy kis diktátor, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Végig tapogatta a zsebeimet, kivette a cigis dobozom, úgy ahogy volt, az egészet kiöntötte a toalettbe, s lehúzta. Megtalálta az összes dolgot nálam, elvette és kidobta.
- Sokat gondoskodsz az emberekről? Volt már barátod? – kérdeztem tőle.
Kicsit megtorpant, beharapta alsó ajkát, hogy visszatartsa a sírást. – Volt. De beteg volt, és meghalt.
- Oh, sajnálom – szégyelltem el magam.
- Semmi gond, nem tudhattad. Damien…volt az első barátom, miatta hagytam ott az egyetemet, miatta költöztem el Észak-Franciaországból. Csak aztán megtámadta a rák őt – nagyot nyelt. – Három éve hagyott itt engem, a szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, amiért 19 évesen elköltöztem.
- Ez borzasztó, tényleg sajnálom. Tudom, hogy kicsit pofátlanság megkérdezni, de hány éves vagy?
- 24 vagyok – mosolyodott el.
- Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz – vigyorogtam rá.
- Fogd be!- csapta meg a karom nevetve.
- Míg…- számra tette a kezét. – Kuss Jiyong – szúrósan nézett rám. – Legyek Mimi vagy Zoé, tök mindegy, csak ne basztass!
Hevesen kezdtem el bólogatni, így elengedte a számat. – És mennyire vagy bevállalós?
- Nehezen adom magam, senki nem érte el még nálam, hogy bele szeressek, vagy épp a barátnője legyek. Szóval, ha nagyon fel akarsz szedni, kösd fel a gatyád – kuncogott, majd kiment a fürdőből. Felvontam mindkét szemöldököm, s úgy fél pucéran utána mentem.
- Honnan veszed, hogy fel akarlak szedni?
- Elég egyértelmű a próbálkozásod. Olyan vagy, mint egy kis pincsi, vagy mint egy pióca – kuncogott, közben eltette a rajzos dolgait.
- Te pedig kedves vagy – néztem körül a lakásban. Hófehér falak, amire kézzel van felfestve szálló madár, a napsütés és a kék ég. A másik falon egy mező van telis-tele pipacsokkal, és ez csak a nappali egyik része volt. – Lélegzetelállító – pislogtam, mintha valami kiállításon lennék.
- Tetszik? – mosolygott rám, miközben leült, s én is követtem őt.
- Igen, megnyugtat. Csak ne fájna ennyire a fejem – ráncoltam a szemöldököm. Egy párnát tett az ölébe, felhúzta a lábait oldalra.
- Tudom, idegen vagyok meg te is nekem, de bízom annyira benned, hogy idedőlhetsz.
- Nem szükséges – próbáltam hárítani, nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Mondom – rámarkolt a vállamra, aztán lenyomott a kanapéra az ölébe, így én csak pislogni tudtam. – fekszel – kedvesen mosolygott.
Addig néztem őt, amíg el nem aludtam. Végig éreztem kellemes cirógatását, ahogy a hajammal játszadozik. Ez kellett nekem, egy kis megnyugvás, egy megnyugtató kisugárzású ember.
