- Igyekezz Taehyun, elkésünk az első YG-s bulinkról! –
sürgetett Seunghoon. Mivel ő már tegnap kikészítette a ruháit, elég hamar
elkészült, míg mi, egy kicsit lemaradtunk tőle. Azt hiszem egy farmerrel és egy
inggel nem lőhetek mellé. Hajamat szokatlanul oldalra fésültem, kicsit
macsósabb stílust keltve. Leheletnyi parfümöt fújtam a nyakamra, gyorsan
felvettem a cipőm.
- Kabát! – nyomta a kezembe a fekete velúrt Seungyoon. Ő volt a csapat apukája, mindenre figyelt, hogy senkinek semmi baja ne legyen. Néha idegesített, olykor az arcába vágtam, persze mindig megbeszéltünk mindent. Gyorsan magamra kaptam a kabátom, aztán szaladtunk is le mind az öten a céges autóhoz.
- Azt hallottam, hogy ott lesz az új lány – hallottam Mino mély, markáns hangját magam mellett.
- Milyen új lány? – ezt tényleg meg mertem kérdezni?
- Ó, Jiyongie – hyung segédje. Valami európai maca. Protekcióval került be a YGhez. Azt is hallottam, hogy jobban ismeri Jiyong farkát, mint az öltözködési szokásait – kuncogta el magát.
- Mino! Te minden pletykának hiszel? És, ha nem is ilyen? – vágott közbe KSY.
- Aish! Túl komolyan veszel mindent – durcizott. Én csak gondolkoztam. Vajon láthattam-e már ezt a lányt az épületen belül? Amíg ezen járt az eszem, megérkeztünk a YGhez. Hamar felmentünk az adott emeletre, ami csak ennek a bulinak volt szentelve. A kabátunkat ledobtuk egy helyre, majd elindult ki-ki a maga útján felfedezni a felhozatalt. Végig sétáltam, útközben elvettem egy pohár pezsgőt is, amikor megpillantottam Jiyong-hyungot a kis segédje, illetve a barátnője társaságában. A barátnője tipikus modell megjelenés, csont sovány, idióta megjátszott vigyor. Ahogy szokta. Viszont a másik lány, aki Mino szerint jobban ismeri Hyung farkát, mint ruhatárát, nem nézett ki rosszul. Egy egyszerű fekete ruha volt rajta, karcsú, de épp ott telt, ahol kellett. Kerekedett a csípője és a melle. Egészen vonzó volt a kinézete. Főleg a fekete magassarkú emelt ki rajta mindent. Haja össze volt fogva egy copfba, frufruja keretezte arcát, mely tépetten lógott homlokán. Fekete vastagkeretes szemüveg volt rajta, szemei furcsán világítottak füstöt sminkje mögött. Az a vörös rúzs pedig, elég dögös volt.
- Szia Taehyunie – vigyorgott rám Ji.
- Ó, Jiyongie, hölgyeim – biccentettem feléjük.
- Hyemit már ismered – mutatott a barátnőjére.
- Igen, volt már szerencsém összefutni vele – mosolyodtam el, de azért úriemberhez méltó módon kezet csókoltam neki.
- Ő pedig a segédem _________________ - mondta ki azt a kacifántosan hangzó európai nevet. – De csak ______ - nagy szemeivel szinte átlátott rajtam. Odanyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk.
- Ó, neki nem jár kézcsók Namtae? – kuncogott Hyemi.
- Ismeretleneknek? – emeltem meg szemöldököm. – Nem – pedig éreztem azt az apró szikrát közöttünk. Ahogy apró keze a tenyerembe simult, úgy éreztem, mintha már találkoztam volna vele valahol. – Amúgy Nam Taehyun – böktem oda neki, hirtelen.
- Tudom, mindenkit ismerek a YG épületében – szinte gyomron csapott a tökéletes koreaijával. Ergo értette az előző mondatomat is, hát ez egy kicsit ciki.
- Ah, akkor nem is kell többet mondanom – elidőztem szemeibe nézve, aztán Jiyongra pillantottam. – Lesz valami jó a mai este Hyung?
- Naná! Felavatjuk ______-t és az újoncokat – kuncogott sejtelmesen. Felavatás alatt azt kell érteni, hogy az egyik stúdióba, vagy öltözőbe a drágák nyársra lesznek húzva. Aki engedi, kiesik. Amúgy nem, szimplán leitatnak mindenkit, és őszinte válaszokat várnak. Kíváncsi leszek miss fenékre, hogy menni fog-e neki.
- Hm, értem – hagytam rá aztán a dolgot. Elég kellemetlenül kezdtem magam érezni, ahogy Jiyong Hyemi szájába mászott, közben _______ fenekét markolta, aki odébb toporgott, s a következő pillanatban az én másik oldalamon termett, mintha valami mentsvár lennék. Lepillantottam rá. Szívesen meggyaláztam volna őt. Megnéztem volna, hogyan könyörög azért, hogy jól kitágítsam őt a farkammal. De persze semmi nem lesz. Hirtelen felnézett rám.
- Mi van?
- Udvariatlan kérdés. Mi van. Mintha a haverod lennék, de jóval fölötted állok – halál nyugodtan közöltem vele, láthatóan megszeppent.
- Sajnálom – hajtotta le a fejét. Jó munkát végzett Jiyong. Minonak nem lesz igaza. – Csak..
- Nem kell magyarázkodnod. Nem tud érdekelni – vágtam oda neki, mire elhallgatott. Megbántottam.
Aprót bólintott, majd Jinek mondta, hogy megy szétnézni, én pedig láthatatlanul követtem, mindenkihez odamentem, köszöntöttem. Miss fenék nem messze ült a bőr kanapén egyedül, telefonját nyomkodta.
- Ő az új csaj – mondta Mino mellettem.
- Volt szerencsém hozzá. _______ a neve. Tiszteletlen kis fruska. Ki kéne mosni a száját – puffogtam.
- Kimosnád te perverz állat – veregette meg a hátam. – A te egyéni módszereddel.
- Nem értem miről beszélsz – nevettem el magam, mire ránk nézett szemüvege mögül.
- Olyan, mint egy ártatlan bambi. Nekem ne mondd, hogy nem kapnád el egy körre – folyamatosan bámulta Mino őt, ami engem kezdett egy kicsit zavarni.
- Mindenki magából indul ki.
- Áh – jött zavarba.
Odamentem kis bambihoz, leültem mellé. – Yves Saint Laurent? – céloztam a cipőjére.
- Igen – bólintott. – Miért?
- Csak kérdeztem. A ruhád pedig Chanel.
- Honnan tudod? – nézett rám.
- Csak tudom. Ne kérdezz annyit! Inkább mesélj magadról – nem néztem rá, de tudni akartam róla mindent.
- Elég furcsa az ismerkedési módod. Nem mondok semmit magamról – makacsolta meg magát, elkaptam az állánál, magam felé fordítottam, mélyen a szemébe néztem.
- Azt mondtam, mesélj magadról! – szólítottam fel őt. Megremegett, lehunyta szemét. Ekkor kihúztam a hajgumit a hajából, és elvettem a szemüvegét.
- Hé! Nem látok semmit – próbálta visszaszedni tőlem, de nem hagytam neki.
- Hány éves vagy?
- Érettebb, mint te – szinte már átesett rajtam, amikor megpróbálta visszavenni a szemüvegét.
- Noonaaaa! – hallottam meg valaki hangját, aki észrevett minket. Bobby. Remek.
- Ah, Bobby – állt fel, meghajolt előtte.
- Nem is tudtam, hogy el fogsz jönni! Ugye tartunk megint olyan estét, amikor főzöl? – csillogott a szeme.
- Hé, öcsike. Útban vagy – morrantam rá. Rettentően idegesített most, hogy itt volt.
- Taehyun-ah – hajolgatott bocsánatkérően előttem, aztán valamit a fülébe súgott, utána vigyorogva elment.
- Dugtok? – nyers voltam, s nem kíméltem őt.
- Jézusom, megőrültél? Négy évvel idősebb vagyok tőle.
- Hm, szóval a Noonám vagy – terült szét egy diadalittas vigyor az arcomon. – Kivel dugtál már a YGből?
- Legszívesebben felképelnélek, de mivel felettem állsz pozícióban, nem tehetem meg. Senkivel nem feküdtem le, tudom, mit terjesztenek rólam. Jiyong csak nyomul, de nem engedek neki – közben elvettem még egy pohár pezsgőt, mert ezt a nőt nem bírom ki máshogy. Nyugodtan ledöntöttem, nehezen üt meg a pia általában, de most valahogy melegem lett, így kigomboltam a felső két gombot az ingemen.
- Visszaadod a szemüvegem?
- Miért nem hordasz kontaktlencsét?
- Utálom.
- Én meg a szemüveged – kezdtem el vele vitázni, teljesen beindított, ahogy ezzel a szépséggel vitáztam.
- Nem is ismersz.
- Akkor ismerkedjünk meg – nyújtottam vissza neki, de amikor el akarta venni, elrántottam a kezem. – Csak akkor kapod vissza, ha játszunk!
- Jézusom, kinyírnak engem. Mire gondoltál? – nem válaszoltam, felálltam, s magammal húztam. Lementem vele a lépcsőn egészen a B1-es terembe, ahol mindig próbáltunk. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy üveg bort útközben, s nem vett észre senki! Bezártam kulcsra az ajtót, félhomályt csináltam.
- Mire jó ez Taehyun? – ült le a padra.
- Szépen elmondasz magadról mindent.
- És ha én nem akarom?
- Ne akard megtudni, mi lesz akkor! – suttogtam a fülébe. Frusztrált voltam, mégis akartam ezt a nőt. Igaz csak egy éjszakára.
- Ch. Kérdezz! – dőlt hátra.
- Mióta tudsz koreaiul? – közben az egyik ceruzával benyomtam a dugót.
- 18 éves korom óta. Azóta érdekel a kultúrátok – adta meg a választ. – Miért vagy ilyen?
- Én kérdezek, te válaszolsz! – hangom a kelleténél hangosabb lett, mellé dobtam le a ceruzát.
- J-jó sajnálom – erre a kezébe nyomtam az üveget.
- Feléig idd meg! – utasítottam, mire elkezdte kortyolni a bort. Vörös ajkaival csak úgy szívta magába az édes nedűt. Elhúzta ajkától az üveget, rúzsa nem sérült. – Ügyes kislány. Következő kérdés. Melyik részen laksz? – ha szerencsém van, percek kérdése és megüti a bor.
Eltelt pár perc mire megszólalt, arca kipirult. Ügyes vagy Taehyun! Képzeletben megveregettem a vállam, miközben néztem őt.
- É-én… a külvárosban – csuklott.
- Mióta laksz itt?
- Uhm, fél éve! Kaptam vízumot! – kuncogta el magát.
Közelebb ültem hozzá, combjára simítottam. Selymes, és puha volt bőre. Vékony ujjaival, az enyémre simított, eltolta kezét. – Nem! – s odébb is ült.
- Nem vonzódsz hozzám? – másztam egyre közelebb, amíg be nem szorítottam őt a falhoz.
Erőtlenül próbált eltolni engem, de nem sikerült neki. Már épp majdnem szétszaggattam rajta azt a falatnyi ruhát, amikor csattant a keze az arcomon, felpattant, és az ajtóhoz rohant. Fejem oldalra fordult, felébresztette bennem a dühöt. A kis ribanc! Csak ültem, nem mozdultam. Látni akartam, hogy szenved.
- Nem! – rángatta az ajtót, ekkor álltam fel, lassan odasétáltam hozzá, elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Teljesen meg volt rémülve, nekem ez pedig tetszett. Amint zöld utat kapott, kirontott a teremből, fel vissza a buli helyszínére. Én pár óra múlva mentem fel, addigra már elkezdték a szívatást. A kis _______ csak úgy itta a sojut, amit töltött neki Jiyong.
- Aki szűz még, igyon egyet! – pont jóra értem vissza. _______ meghúzta a poharát, Ji csak nevetett.
- Ez komoly? – kérdezte hitetlenkedve.
- Mi olyan meglepő? – csuklott a kis segédje.
- 24 éves vagy, és nem voltál még pasival?
- Váltsunk lemezt – nevetni kezdett.
- Következő… hm nincs több kérdésem, csapassuk a bulit! ______ elég részeg – nevette el magát hyung, majd zenét kapcsoltak, a kis maca fel is állt, hogy elmenjen táncolni.
Távolról figyeltem minden egyes mozdulatát. Önfeledten táncolt, riszálta kerek fenekét, csípőjét tekergette, magára hívva a pasik figyelmét. Akárki ránézett, úgy éreztem magam, mintha az én tulajdonomat fixíroznák. Persze közöm nem volt hozzá. Újabb pohár pia került a kezembe, talán szerencsém volt, hogy nem tudtam magam totálkárosra inni, csupán annyira, hogy jó kedvem legyen. Egyszer csak Jiyong-hyung hátulról kapta el a derekánál, magához húzta, s ágyékát nyomta a fenekének. Az egész jelenetet Hyemi tetőzte, amikor is észrevette őket, odament, és egy könnyed mozdulattal belekapott a hajába. Cibálni kezdte, ______ szemüvege le esett, így nem látott semmit. Halk nyöszörgést hallatott, próbálta lefejteni Hyemi ujjait magáról.
- Te szakadt ribanc! A pasim kell? – már a zene is elhalkult, de senki nem mozdult. ______ fejét hátra rántotta, lekevert neki egy pofont, majd a földre lökte. – Ostoba ribanc! Kicsinállak! – újra a hajába akaszkodott, cibálta. Egy sóhaj hagyta el a számat, odamentem, majd a kis féltékeny barátnőt Jiyong karjai közé löktem, ______-t pedig felsegítettem. Remegett és nem tudta, hogy ki áll vele szemben. Szememmel a szemüvegét kerestem, de sajnos ripityára lett taposva a nagy harcban.
- Hogy nézett ki a kabátod? – halkan kérdeztem tőle, mindenképp el akartam őt innen vinni.
- F-fekete, egy lila sál van az ujjába tömködve – válaszolta ugyanúgy halkan.
Elkezdtem keresni, az összes kabátot végig néztem, mire megtaláltam az övét, ráadtam, aztán az enyémet is magamra kaptam, s újra a felkarjánál fogva vezettem őt le az autóhoz. Éreztem, hogy fél. Nem tőlem, hanem az emberektől. Sebezhetővé vált a szemem láttára, pedig azt hittem, hogy kemény csaj. Beültettem a céges autóba őt, majd a sofőrnek mondtam, hogy a mi dormunk legyen az úti cél.
- Akarsz valamit mondani? – néztem őt, de ő csak lehajtott fejjel, potyogó könnyekkel ült. - _______ - simítottam bele a hajába, füle mögé tűrtem, majd felemeltem fejét.
- N-nem látok semmit, csak nagyon homályosan. Azon kívül… ennyire még életemben nem voltam megalázva – csuklott el hangja, elfordította fejét, rázkódni kezdett a sírástól. – É-én nem akartam, hogy ez legyen. Ugye megérted? Nem akartam, hogy ribancnak tituláljanak. Sosem voltam szerelmes, sosem voltam férfivel. Jiyonggal jól megértettük egymást, de ezek után nekem nincs erőm a szemébe nézni – bukott ki belőle.
- Tudom, hogy nem te vagy a hibás.
- Mégis én vagyok a szar. Mit rontok el folyton? Miért nem kellek senkinek? – meredt rám könnyel teli szemekkel.
- Tudják, hogy nem vagy könnyen kapható. Engem is simán arcon csaptál. Nyilván van valami oka, ami miatt félsz. Nem tudom, mit ronthatsz el, hisz most találkoztunk először – félbeszakított.
- Volt egy srác, aki nyomult. Annyira, hogy majdnem megöltem magam miatta. Azt hittem, szeret, én nagyon kedveltem. Aztán kiderült, hogy csak arra hajt, hogy a pénzt kaparintsa meg. Fojtogatott, és felpofozott, amikor nemet mondtam neki – sosem szoktam senkit megsajnálni, de amikor arcát kezeibe temette, magamhoz húztam, úgy mentünk el a lakásig. Hátát simogattam, próbáltam megnyugtatni. Amint megérkeztünk, kiszálltunk, segítettem neki, persze kapaszkodott belém, mintha valóban vak lenne.
- Mióta vagy szemüveges? – hívtam a liftet.
- 8 éves korom óta. Hanyatt estem a mászókáról, és úgy vertem be a fejem, hogy a látásom egy hónap alatt tönkrement.
- És nem voltál megműttetni?
- Félek tőle, ezért nem próbálkoztam vele – közben nyitottam az ajtót, s betámogattam őt.
- Szerintem jobban járnál, ha elmennél. Kerítek neked szemüveget – mentem be Seunghoon szobájába, majd elvettem az olvasószemüvegét, s ráadtam.
- Ah, köszönöm – pislogott kettőt benne, halvány mosoly kúszott arcára. Talán ilyen lehet örömet okozni másnak?
Elmosolyodtam, aztán elmentem a szobámba. – Érezd otthon magad – kiáltottam ki, miközben a nadrágot vettem le. ______ levette a cipőjét, majd utánam jött. Épp a mellkasomon gomboltam ki az inget, amikor észrevettem őt az ajtóban ácsorogva, fülig pirulva.
- E-elnézést – fordult el.
- Nem történt semmi baj – végig néztem rajta, hogy milyen apró, közben felvettem a melegítőnadrágom. – Szeretnéd lemosni a sminked? Találsz a fürdőben törlőkendőket. Ha zuhanyozni szeretnél, tudok adni egy bokszert meg egy pólót és akkor itt alhatsz – ajánlottam fel.
- I-igen, azt megköszönném. Ha lezuhanyozhatnék – halkan mondta, közben felvettem a pólóm is.
- Gyere – indultam el előtte, ő pedig mögöttem jött. Kitettem neki egy törölközőt. – Ezzel megfürödhetsz – adtam oda a tusfürdőm. – Persze, ha nem gond, hogy férfi illatod lesz.
- Nem. Tökéletes, köszönöm Taehyun – hajolt meg előttem. Elmosolyodtam, hisz idősebb volt tőlem. Kimentem, előkerestem neki egy pólót, és a bokszereim közül az egyiket, majd automatikusan nyitottam be. Testét nem fedte semmi, oldalasan láttam őt, egy kevés pára homályosította az üveget, de ő nem figyelt. Percekig figyeltem tökéletes alakját, gyönyörű kebleit, majd kicsit lejjebb kúszott tekintetem. A farkam máris megkeményedett, nagyon bejött a látvány. Megannyi perverz gondolat cikázott a fejemben, jelen pillanat az, hogy miként tenném magamévá őt. Mielőtt még észrevenne, kisurranok, összedobok kaját, szerencsére anya küldött kimchit, szóval azt is hozzácsapom kistányéron majd. Fél óra múlva megjelent Hoonie szemüvegébe, pucér lábakkal, a bokszeremben és a pólómban, az én illatommal, ráadásul az arcát sem éktelenítette semmilyen smink. Eltátottam a számat.
- M-miaz? – most láttam először, hogy fülig pirult.
- Semmi. Éhes vagy? Csináltam vacsit, vagy reggelit, azt se tudom hány óra – nevettem el magam, aztán leültem. Ő is odajött, leült.
- Igazán kedves tőled – mosolyogott végig.
- Semmiség. Ugye tudsz róla, hogy jobban áll a mosoly, mint a könny? – na ezt, miért kellett Nam Taehyun? Én hülye vagyok.
- Köszönöm, kedves vagy. Tényleg. Nagyon, annyira jól esik – kezdett el enni, és ilyet még nem láttam. Nő létére, olyan jóízűen evett, öröm volt ránézni. Addig se Mino malackodását kellett néznem. Csendben fogyasztottuk el az egészet, aztán segített elpakolni, és elmosogatni.
- Hagyd csak, megcsinálom – próbáltam elvenni tőle, de a fenekével odébb lökött.
- Majd én – mosolygott rám, miközben felnézett a szemeimbe. Furcsa fényt láttam megcsillanni szemeiben, mintha a remény sugara lenne. Nyeltem egyet, kattogott az agyam, hogy megcsókoljam őt, vagy sem. Visszafordult gyorsan, elmosott mindent, én persze nem moccantam mögüle, kezeimmel elzártam a menekülési utat előle. Amint végzett, megfordult.
- Kiengedsz? – újra felnézett a szemeimbe, gyomromban pillangók százai akartak utat törni. Végig simítottam állkapcsán ujjaimmal, majd az arcára simítottam.
- Nem engedlek ki. Túl gyönyörű vagy Noona – suttogtam, s éreztem, hogy menten elcsöppen, hogy Noonának hívtam. Megremegett, lehunyta szemét, mintha csak egy álom lennék. Ekkor kaptam az alkalmon, tarkójára simítottam, ajkaimmal az övére tapadtam. Kezeit egyből a mellkasomnak feszítette, de nem bírt eltolni. Birtokba vettem az ajkait, bármennyire próbált ellenállni, csak jobban beizzított. Ajkaimmal támadtam csak, s akkor nyomtam nyelvem ajkai közé, amikor éreztem, hogy engedi. Kicsit ügyetlen volt, épp ezért csókoltam percekig. Kezeit felsimította a mellkasomon, átkarolta a nyakam. Annyira apró volt, hogy simán megemeltem őt, felültettem a pultra, nyelvünk lassú táncot járt. Ez érett az egész este alatt. Alig akartam dús ajkaitól elcuppanni, csak akkor sikerült, amikor mögöttem meghallottam Seungyoon köhintését.
- Taehyunie! – szólt rám, miután elszakadtam nagyon hamar ______ ajkaitól. – Mit keres itt? – bökött rá.
- Itt alszik – jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Nem aludhat. Hyunsuk ha megtudja, hogy lányt hoztál fel, kinyír.
- A barátnőm! – füllentettem akaratlanul is.
- Mi? – kérdezte egyszerre _____ és Yoonie. Megmarkoltam jelzésképp ______ combját, így helyeselni kezdett.
- Uhm igen. Együtt vagyunk – karolt át a nyakamnál, arcomra puszilt.
Seungyoont nem lehet átverni, de most könnyedén elhitte. – Csak most az egyszer! Tartom a hátam, de több ilyen nem lesz – vonult be a szobájába.
Nagyot sóhajtottam, aztán az ölembe vettem ______-t, bementünk a szobámba, egyből kulcsra zártam az ajtót.
- Ne haragudj! – hajolgatott előttem.
- Én akartam, nem haragszom. Feküdj be! – böktem az ágyamra, besötétítettem, addig ő befeküdt, majd mellébújtam, karom a fejem alá tettem, néztem a félhomályban őt.
- Taehyun – suttogta szinte.
- Hm?
- Köszönöm – nyelt egyet.
- Mit? – értetlenkedtem.
- Hogy megcsókoltál úgy, ahogy eddig soha senki.
- Szeretnéd, hogy megint megcsókoljalak? – villantottam rá egy mosolyt, ő csak bólintott, következő pillanatban, már újra egymás szájában voltunk, cuppogtunk, nyelvünk járt, ekkor simítottam rá kerek fenekére, s húztam az ágyékomra őt. Elszakadt tőlem, csak azért, hogy a nyakam csókolja. Első erogén zóna pipa. Kirázott a hideg, fenekét markoltam, de le kellett állítanom őt.
- Aludjunk jó? – hangom rekedtesre sikerült, merevedésem elárult. Vöröslő arccal mászott mellém, a lehető legtávolabb tőlem, s hátat fordított.
- Jó éjt – suttogta. Ráhúztam a takarót, én hátat fordítottam neki, s kattogtam. Nagyon nehezen jött álom a szememre, de amikor sikerült elaludnom, minimum kézigránáttal tudtak volna felébreszteni. Reggel 10 óra körül dobott ki az ágy, oldalra nyúltam, de nem volt ott. Kipattant a szemem, felültem, a ruháim levetve voltak szépen összehajtva a székre, az ő ruhái sehol. Kikászálódtam a konyhába, hogy körülnézzek, de ott sem volt.
- Mi a baj Namtae? – Jinwoo szegezte a kérdést nekem.
- Semmi – csináltam magamnak teát.
- A barátnőd keresed?
- Nem a barátnőm – morrantam.
- Elment. Olyan 7óra körül. Szemüveg nélkül nagyon szép volt.
- Nem volt rajta? – lepődtem meg.
- Nem. Vörösek voltak a szemei, tapogatózott, aztán felvette a cipőjét és elment – ujjaival kopogott az asztalon, miközben beszélt.
Kudarcnak fogta fel szerintem, hogy leállítottam őt. Pedig megmozgatott bennem valamit.
- Kabát! – nyomta a kezembe a fekete velúrt Seungyoon. Ő volt a csapat apukája, mindenre figyelt, hogy senkinek semmi baja ne legyen. Néha idegesített, olykor az arcába vágtam, persze mindig megbeszéltünk mindent. Gyorsan magamra kaptam a kabátom, aztán szaladtunk is le mind az öten a céges autóhoz.
- Azt hallottam, hogy ott lesz az új lány – hallottam Mino mély, markáns hangját magam mellett.
- Milyen új lány? – ezt tényleg meg mertem kérdezni?
- Ó, Jiyongie – hyung segédje. Valami európai maca. Protekcióval került be a YGhez. Azt is hallottam, hogy jobban ismeri Jiyong farkát, mint az öltözködési szokásait – kuncogta el magát.
- Mino! Te minden pletykának hiszel? És, ha nem is ilyen? – vágott közbe KSY.
- Aish! Túl komolyan veszel mindent – durcizott. Én csak gondolkoztam. Vajon láthattam-e már ezt a lányt az épületen belül? Amíg ezen járt az eszem, megérkeztünk a YGhez. Hamar felmentünk az adott emeletre, ami csak ennek a bulinak volt szentelve. A kabátunkat ledobtuk egy helyre, majd elindult ki-ki a maga útján felfedezni a felhozatalt. Végig sétáltam, útközben elvettem egy pohár pezsgőt is, amikor megpillantottam Jiyong-hyungot a kis segédje, illetve a barátnője társaságában. A barátnője tipikus modell megjelenés, csont sovány, idióta megjátszott vigyor. Ahogy szokta. Viszont a másik lány, aki Mino szerint jobban ismeri Hyung farkát, mint ruhatárát, nem nézett ki rosszul. Egy egyszerű fekete ruha volt rajta, karcsú, de épp ott telt, ahol kellett. Kerekedett a csípője és a melle. Egészen vonzó volt a kinézete. Főleg a fekete magassarkú emelt ki rajta mindent. Haja össze volt fogva egy copfba, frufruja keretezte arcát, mely tépetten lógott homlokán. Fekete vastagkeretes szemüveg volt rajta, szemei furcsán világítottak füstöt sminkje mögött. Az a vörös rúzs pedig, elég dögös volt.
- Szia Taehyunie – vigyorgott rám Ji.
- Ó, Jiyongie, hölgyeim – biccentettem feléjük.
- Hyemit már ismered – mutatott a barátnőjére.
- Igen, volt már szerencsém összefutni vele – mosolyodtam el, de azért úriemberhez méltó módon kezet csókoltam neki.
- Ő pedig a segédem _________________ - mondta ki azt a kacifántosan hangzó európai nevet. – De csak ______ - nagy szemeivel szinte átlátott rajtam. Odanyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk.
- Ó, neki nem jár kézcsók Namtae? – kuncogott Hyemi.
- Ismeretleneknek? – emeltem meg szemöldököm. – Nem – pedig éreztem azt az apró szikrát közöttünk. Ahogy apró keze a tenyerembe simult, úgy éreztem, mintha már találkoztam volna vele valahol. – Amúgy Nam Taehyun – böktem oda neki, hirtelen.
- Tudom, mindenkit ismerek a YG épületében – szinte gyomron csapott a tökéletes koreaijával. Ergo értette az előző mondatomat is, hát ez egy kicsit ciki.
- Ah, akkor nem is kell többet mondanom – elidőztem szemeibe nézve, aztán Jiyongra pillantottam. – Lesz valami jó a mai este Hyung?
- Naná! Felavatjuk ______-t és az újoncokat – kuncogott sejtelmesen. Felavatás alatt azt kell érteni, hogy az egyik stúdióba, vagy öltözőbe a drágák nyársra lesznek húzva. Aki engedi, kiesik. Amúgy nem, szimplán leitatnak mindenkit, és őszinte válaszokat várnak. Kíváncsi leszek miss fenékre, hogy menni fog-e neki.
- Hm, értem – hagytam rá aztán a dolgot. Elég kellemetlenül kezdtem magam érezni, ahogy Jiyong Hyemi szájába mászott, közben _______ fenekét markolta, aki odébb toporgott, s a következő pillanatban az én másik oldalamon termett, mintha valami mentsvár lennék. Lepillantottam rá. Szívesen meggyaláztam volna őt. Megnéztem volna, hogyan könyörög azért, hogy jól kitágítsam őt a farkammal. De persze semmi nem lesz. Hirtelen felnézett rám.
- Mi van?
- Udvariatlan kérdés. Mi van. Mintha a haverod lennék, de jóval fölötted állok – halál nyugodtan közöltem vele, láthatóan megszeppent.
- Sajnálom – hajtotta le a fejét. Jó munkát végzett Jiyong. Minonak nem lesz igaza. – Csak..
- Nem kell magyarázkodnod. Nem tud érdekelni – vágtam oda neki, mire elhallgatott. Megbántottam.
Aprót bólintott, majd Jinek mondta, hogy megy szétnézni, én pedig láthatatlanul követtem, mindenkihez odamentem, köszöntöttem. Miss fenék nem messze ült a bőr kanapén egyedül, telefonját nyomkodta.
- Ő az új csaj – mondta Mino mellettem.
- Volt szerencsém hozzá. _______ a neve. Tiszteletlen kis fruska. Ki kéne mosni a száját – puffogtam.
- Kimosnád te perverz állat – veregette meg a hátam. – A te egyéni módszereddel.
- Nem értem miről beszélsz – nevettem el magam, mire ránk nézett szemüvege mögül.
- Olyan, mint egy ártatlan bambi. Nekem ne mondd, hogy nem kapnád el egy körre – folyamatosan bámulta Mino őt, ami engem kezdett egy kicsit zavarni.
- Mindenki magából indul ki.
- Áh – jött zavarba.
Odamentem kis bambihoz, leültem mellé. – Yves Saint Laurent? – céloztam a cipőjére.
- Igen – bólintott. – Miért?
- Csak kérdeztem. A ruhád pedig Chanel.
- Honnan tudod? – nézett rám.
- Csak tudom. Ne kérdezz annyit! Inkább mesélj magadról – nem néztem rá, de tudni akartam róla mindent.
- Elég furcsa az ismerkedési módod. Nem mondok semmit magamról – makacsolta meg magát, elkaptam az állánál, magam felé fordítottam, mélyen a szemébe néztem.
- Azt mondtam, mesélj magadról! – szólítottam fel őt. Megremegett, lehunyta szemét. Ekkor kihúztam a hajgumit a hajából, és elvettem a szemüvegét.
- Hé! Nem látok semmit – próbálta visszaszedni tőlem, de nem hagytam neki.
- Hány éves vagy?
- Érettebb, mint te – szinte már átesett rajtam, amikor megpróbálta visszavenni a szemüvegét.
- Noonaaaa! – hallottam meg valaki hangját, aki észrevett minket. Bobby. Remek.
- Ah, Bobby – állt fel, meghajolt előtte.
- Nem is tudtam, hogy el fogsz jönni! Ugye tartunk megint olyan estét, amikor főzöl? – csillogott a szeme.
- Hé, öcsike. Útban vagy – morrantam rá. Rettentően idegesített most, hogy itt volt.
- Taehyun-ah – hajolgatott bocsánatkérően előttem, aztán valamit a fülébe súgott, utána vigyorogva elment.
- Dugtok? – nyers voltam, s nem kíméltem őt.
- Jézusom, megőrültél? Négy évvel idősebb vagyok tőle.
- Hm, szóval a Noonám vagy – terült szét egy diadalittas vigyor az arcomon. – Kivel dugtál már a YGből?
- Legszívesebben felképelnélek, de mivel felettem állsz pozícióban, nem tehetem meg. Senkivel nem feküdtem le, tudom, mit terjesztenek rólam. Jiyong csak nyomul, de nem engedek neki – közben elvettem még egy pohár pezsgőt, mert ezt a nőt nem bírom ki máshogy. Nyugodtan ledöntöttem, nehezen üt meg a pia általában, de most valahogy melegem lett, így kigomboltam a felső két gombot az ingemen.
- Visszaadod a szemüvegem?
- Miért nem hordasz kontaktlencsét?
- Utálom.
- Én meg a szemüveged – kezdtem el vele vitázni, teljesen beindított, ahogy ezzel a szépséggel vitáztam.
- Nem is ismersz.
- Akkor ismerkedjünk meg – nyújtottam vissza neki, de amikor el akarta venni, elrántottam a kezem. – Csak akkor kapod vissza, ha játszunk!
- Jézusom, kinyírnak engem. Mire gondoltál? – nem válaszoltam, felálltam, s magammal húztam. Lementem vele a lépcsőn egészen a B1-es terembe, ahol mindig próbáltunk. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy üveg bort útközben, s nem vett észre senki! Bezártam kulcsra az ajtót, félhomályt csináltam.
- Mire jó ez Taehyun? – ült le a padra.
- Szépen elmondasz magadról mindent.
- És ha én nem akarom?
- Ne akard megtudni, mi lesz akkor! – suttogtam a fülébe. Frusztrált voltam, mégis akartam ezt a nőt. Igaz csak egy éjszakára.
- Ch. Kérdezz! – dőlt hátra.
- Mióta tudsz koreaiul? – közben az egyik ceruzával benyomtam a dugót.
- 18 éves korom óta. Azóta érdekel a kultúrátok – adta meg a választ. – Miért vagy ilyen?
- Én kérdezek, te válaszolsz! – hangom a kelleténél hangosabb lett, mellé dobtam le a ceruzát.
- J-jó sajnálom – erre a kezébe nyomtam az üveget.
- Feléig idd meg! – utasítottam, mire elkezdte kortyolni a bort. Vörös ajkaival csak úgy szívta magába az édes nedűt. Elhúzta ajkától az üveget, rúzsa nem sérült. – Ügyes kislány. Következő kérdés. Melyik részen laksz? – ha szerencsém van, percek kérdése és megüti a bor.
Eltelt pár perc mire megszólalt, arca kipirult. Ügyes vagy Taehyun! Képzeletben megveregettem a vállam, miközben néztem őt.
- É-én… a külvárosban – csuklott.
- Mióta laksz itt?
- Uhm, fél éve! Kaptam vízumot! – kuncogta el magát.
Közelebb ültem hozzá, combjára simítottam. Selymes, és puha volt bőre. Vékony ujjaival, az enyémre simított, eltolta kezét. – Nem! – s odébb is ült.
- Nem vonzódsz hozzám? – másztam egyre közelebb, amíg be nem szorítottam őt a falhoz.
Erőtlenül próbált eltolni engem, de nem sikerült neki. Már épp majdnem szétszaggattam rajta azt a falatnyi ruhát, amikor csattant a keze az arcomon, felpattant, és az ajtóhoz rohant. Fejem oldalra fordult, felébresztette bennem a dühöt. A kis ribanc! Csak ültem, nem mozdultam. Látni akartam, hogy szenved.
- Nem! – rángatta az ajtót, ekkor álltam fel, lassan odasétáltam hozzá, elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Teljesen meg volt rémülve, nekem ez pedig tetszett. Amint zöld utat kapott, kirontott a teremből, fel vissza a buli helyszínére. Én pár óra múlva mentem fel, addigra már elkezdték a szívatást. A kis _______ csak úgy itta a sojut, amit töltött neki Jiyong.
- Aki szűz még, igyon egyet! – pont jóra értem vissza. _______ meghúzta a poharát, Ji csak nevetett.
- Ez komoly? – kérdezte hitetlenkedve.
- Mi olyan meglepő? – csuklott a kis segédje.
- 24 éves vagy, és nem voltál még pasival?
- Váltsunk lemezt – nevetni kezdett.
- Következő… hm nincs több kérdésem, csapassuk a bulit! ______ elég részeg – nevette el magát hyung, majd zenét kapcsoltak, a kis maca fel is állt, hogy elmenjen táncolni.
Távolról figyeltem minden egyes mozdulatát. Önfeledten táncolt, riszálta kerek fenekét, csípőjét tekergette, magára hívva a pasik figyelmét. Akárki ránézett, úgy éreztem magam, mintha az én tulajdonomat fixíroznák. Persze közöm nem volt hozzá. Újabb pohár pia került a kezembe, talán szerencsém volt, hogy nem tudtam magam totálkárosra inni, csupán annyira, hogy jó kedvem legyen. Egyszer csak Jiyong-hyung hátulról kapta el a derekánál, magához húzta, s ágyékát nyomta a fenekének. Az egész jelenetet Hyemi tetőzte, amikor is észrevette őket, odament, és egy könnyed mozdulattal belekapott a hajába. Cibálni kezdte, ______ szemüvege le esett, így nem látott semmit. Halk nyöszörgést hallatott, próbálta lefejteni Hyemi ujjait magáról.
- Te szakadt ribanc! A pasim kell? – már a zene is elhalkult, de senki nem mozdult. ______ fejét hátra rántotta, lekevert neki egy pofont, majd a földre lökte. – Ostoba ribanc! Kicsinállak! – újra a hajába akaszkodott, cibálta. Egy sóhaj hagyta el a számat, odamentem, majd a kis féltékeny barátnőt Jiyong karjai közé löktem, ______-t pedig felsegítettem. Remegett és nem tudta, hogy ki áll vele szemben. Szememmel a szemüvegét kerestem, de sajnos ripityára lett taposva a nagy harcban.
- Hogy nézett ki a kabátod? – halkan kérdeztem tőle, mindenképp el akartam őt innen vinni.
- F-fekete, egy lila sál van az ujjába tömködve – válaszolta ugyanúgy halkan.
Elkezdtem keresni, az összes kabátot végig néztem, mire megtaláltam az övét, ráadtam, aztán az enyémet is magamra kaptam, s újra a felkarjánál fogva vezettem őt le az autóhoz. Éreztem, hogy fél. Nem tőlem, hanem az emberektől. Sebezhetővé vált a szemem láttára, pedig azt hittem, hogy kemény csaj. Beültettem a céges autóba őt, majd a sofőrnek mondtam, hogy a mi dormunk legyen az úti cél.
- Akarsz valamit mondani? – néztem őt, de ő csak lehajtott fejjel, potyogó könnyekkel ült. - _______ - simítottam bele a hajába, füle mögé tűrtem, majd felemeltem fejét.
- N-nem látok semmit, csak nagyon homályosan. Azon kívül… ennyire még életemben nem voltam megalázva – csuklott el hangja, elfordította fejét, rázkódni kezdett a sírástól. – É-én nem akartam, hogy ez legyen. Ugye megérted? Nem akartam, hogy ribancnak tituláljanak. Sosem voltam szerelmes, sosem voltam férfivel. Jiyonggal jól megértettük egymást, de ezek után nekem nincs erőm a szemébe nézni – bukott ki belőle.
- Tudom, hogy nem te vagy a hibás.
- Mégis én vagyok a szar. Mit rontok el folyton? Miért nem kellek senkinek? – meredt rám könnyel teli szemekkel.
- Tudják, hogy nem vagy könnyen kapható. Engem is simán arcon csaptál. Nyilván van valami oka, ami miatt félsz. Nem tudom, mit ronthatsz el, hisz most találkoztunk először – félbeszakított.
- Volt egy srác, aki nyomult. Annyira, hogy majdnem megöltem magam miatta. Azt hittem, szeret, én nagyon kedveltem. Aztán kiderült, hogy csak arra hajt, hogy a pénzt kaparintsa meg. Fojtogatott, és felpofozott, amikor nemet mondtam neki – sosem szoktam senkit megsajnálni, de amikor arcát kezeibe temette, magamhoz húztam, úgy mentünk el a lakásig. Hátát simogattam, próbáltam megnyugtatni. Amint megérkeztünk, kiszálltunk, segítettem neki, persze kapaszkodott belém, mintha valóban vak lenne.
- Mióta vagy szemüveges? – hívtam a liftet.
- 8 éves korom óta. Hanyatt estem a mászókáról, és úgy vertem be a fejem, hogy a látásom egy hónap alatt tönkrement.
- És nem voltál megműttetni?
- Félek tőle, ezért nem próbálkoztam vele – közben nyitottam az ajtót, s betámogattam őt.
- Szerintem jobban járnál, ha elmennél. Kerítek neked szemüveget – mentem be Seunghoon szobájába, majd elvettem az olvasószemüvegét, s ráadtam.
- Ah, köszönöm – pislogott kettőt benne, halvány mosoly kúszott arcára. Talán ilyen lehet örömet okozni másnak?
Elmosolyodtam, aztán elmentem a szobámba. – Érezd otthon magad – kiáltottam ki, miközben a nadrágot vettem le. ______ levette a cipőjét, majd utánam jött. Épp a mellkasomon gomboltam ki az inget, amikor észrevettem őt az ajtóban ácsorogva, fülig pirulva.
- E-elnézést – fordult el.
- Nem történt semmi baj – végig néztem rajta, hogy milyen apró, közben felvettem a melegítőnadrágom. – Szeretnéd lemosni a sminked? Találsz a fürdőben törlőkendőket. Ha zuhanyozni szeretnél, tudok adni egy bokszert meg egy pólót és akkor itt alhatsz – ajánlottam fel.
- I-igen, azt megköszönném. Ha lezuhanyozhatnék – halkan mondta, közben felvettem a pólóm is.
- Gyere – indultam el előtte, ő pedig mögöttem jött. Kitettem neki egy törölközőt. – Ezzel megfürödhetsz – adtam oda a tusfürdőm. – Persze, ha nem gond, hogy férfi illatod lesz.
- Nem. Tökéletes, köszönöm Taehyun – hajolt meg előttem. Elmosolyodtam, hisz idősebb volt tőlem. Kimentem, előkerestem neki egy pólót, és a bokszereim közül az egyiket, majd automatikusan nyitottam be. Testét nem fedte semmi, oldalasan láttam őt, egy kevés pára homályosította az üveget, de ő nem figyelt. Percekig figyeltem tökéletes alakját, gyönyörű kebleit, majd kicsit lejjebb kúszott tekintetem. A farkam máris megkeményedett, nagyon bejött a látvány. Megannyi perverz gondolat cikázott a fejemben, jelen pillanat az, hogy miként tenném magamévá őt. Mielőtt még észrevenne, kisurranok, összedobok kaját, szerencsére anya küldött kimchit, szóval azt is hozzácsapom kistányéron majd. Fél óra múlva megjelent Hoonie szemüvegébe, pucér lábakkal, a bokszeremben és a pólómban, az én illatommal, ráadásul az arcát sem éktelenítette semmilyen smink. Eltátottam a számat.
- M-miaz? – most láttam először, hogy fülig pirult.
- Semmi. Éhes vagy? Csináltam vacsit, vagy reggelit, azt se tudom hány óra – nevettem el magam, aztán leültem. Ő is odajött, leült.
- Igazán kedves tőled – mosolyogott végig.
- Semmiség. Ugye tudsz róla, hogy jobban áll a mosoly, mint a könny? – na ezt, miért kellett Nam Taehyun? Én hülye vagyok.
- Köszönöm, kedves vagy. Tényleg. Nagyon, annyira jól esik – kezdett el enni, és ilyet még nem láttam. Nő létére, olyan jóízűen evett, öröm volt ránézni. Addig se Mino malackodását kellett néznem. Csendben fogyasztottuk el az egészet, aztán segített elpakolni, és elmosogatni.
- Hagyd csak, megcsinálom – próbáltam elvenni tőle, de a fenekével odébb lökött.
- Majd én – mosolygott rám, miközben felnézett a szemeimbe. Furcsa fényt láttam megcsillanni szemeiben, mintha a remény sugara lenne. Nyeltem egyet, kattogott az agyam, hogy megcsókoljam őt, vagy sem. Visszafordult gyorsan, elmosott mindent, én persze nem moccantam mögüle, kezeimmel elzártam a menekülési utat előle. Amint végzett, megfordult.
- Kiengedsz? – újra felnézett a szemeimbe, gyomromban pillangók százai akartak utat törni. Végig simítottam állkapcsán ujjaimmal, majd az arcára simítottam.
- Nem engedlek ki. Túl gyönyörű vagy Noona – suttogtam, s éreztem, hogy menten elcsöppen, hogy Noonának hívtam. Megremegett, lehunyta szemét, mintha csak egy álom lennék. Ekkor kaptam az alkalmon, tarkójára simítottam, ajkaimmal az övére tapadtam. Kezeit egyből a mellkasomnak feszítette, de nem bírt eltolni. Birtokba vettem az ajkait, bármennyire próbált ellenállni, csak jobban beizzított. Ajkaimmal támadtam csak, s akkor nyomtam nyelvem ajkai közé, amikor éreztem, hogy engedi. Kicsit ügyetlen volt, épp ezért csókoltam percekig. Kezeit felsimította a mellkasomon, átkarolta a nyakam. Annyira apró volt, hogy simán megemeltem őt, felültettem a pultra, nyelvünk lassú táncot járt. Ez érett az egész este alatt. Alig akartam dús ajkaitól elcuppanni, csak akkor sikerült, amikor mögöttem meghallottam Seungyoon köhintését.
- Taehyunie! – szólt rám, miután elszakadtam nagyon hamar ______ ajkaitól. – Mit keres itt? – bökött rá.
- Itt alszik – jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Nem aludhat. Hyunsuk ha megtudja, hogy lányt hoztál fel, kinyír.
- A barátnőm! – füllentettem akaratlanul is.
- Mi? – kérdezte egyszerre _____ és Yoonie. Megmarkoltam jelzésképp ______ combját, így helyeselni kezdett.
- Uhm igen. Együtt vagyunk – karolt át a nyakamnál, arcomra puszilt.
Seungyoont nem lehet átverni, de most könnyedén elhitte. – Csak most az egyszer! Tartom a hátam, de több ilyen nem lesz – vonult be a szobájába.
Nagyot sóhajtottam, aztán az ölembe vettem ______-t, bementünk a szobámba, egyből kulcsra zártam az ajtót.
- Ne haragudj! – hajolgatott előttem.
- Én akartam, nem haragszom. Feküdj be! – böktem az ágyamra, besötétítettem, addig ő befeküdt, majd mellébújtam, karom a fejem alá tettem, néztem a félhomályban őt.
- Taehyun – suttogta szinte.
- Hm?
- Köszönöm – nyelt egyet.
- Mit? – értetlenkedtem.
- Hogy megcsókoltál úgy, ahogy eddig soha senki.
- Szeretnéd, hogy megint megcsókoljalak? – villantottam rá egy mosolyt, ő csak bólintott, következő pillanatban, már újra egymás szájában voltunk, cuppogtunk, nyelvünk járt, ekkor simítottam rá kerek fenekére, s húztam az ágyékomra őt. Elszakadt tőlem, csak azért, hogy a nyakam csókolja. Első erogén zóna pipa. Kirázott a hideg, fenekét markoltam, de le kellett állítanom őt.
- Aludjunk jó? – hangom rekedtesre sikerült, merevedésem elárult. Vöröslő arccal mászott mellém, a lehető legtávolabb tőlem, s hátat fordított.
- Jó éjt – suttogta. Ráhúztam a takarót, én hátat fordítottam neki, s kattogtam. Nagyon nehezen jött álom a szememre, de amikor sikerült elaludnom, minimum kézigránáttal tudtak volna felébreszteni. Reggel 10 óra körül dobott ki az ágy, oldalra nyúltam, de nem volt ott. Kipattant a szemem, felültem, a ruháim levetve voltak szépen összehajtva a székre, az ő ruhái sehol. Kikászálódtam a konyhába, hogy körülnézzek, de ott sem volt.
- Mi a baj Namtae? – Jinwoo szegezte a kérdést nekem.
- Semmi – csináltam magamnak teát.
- A barátnőd keresed?
- Nem a barátnőm – morrantam.
- Elment. Olyan 7óra körül. Szemüveg nélkül nagyon szép volt.
- Nem volt rajta? – lepődtem meg.
- Nem. Vörösek voltak a szemei, tapogatózott, aztán felvette a cipőjét és elment – ujjaival kopogott az asztalon, miközben beszélt.
Kudarcnak fogta fel szerintem, hogy leállítottam őt. Pedig megmozgatott bennem valamit.
*
Hetek teltek el, mire újra találkoztam vele. Épp egy köteg
papír volt a kezében, haja kiengedve, frufruja gyönyörűen keretezte arcát. Nem
volt rajta szemüveg, sminknek is csak egy nagyon vékony tusvonal látszott.
Megcsapott az a jellegzetes illata, amibe oly annyira belebolondultam.
- ______! – nyomta Jiyong a kezébe a kocsi kulcsot. – Fél órád van! Ha elkésel ki vagy rúgva bébi – mosolygott rá, majd belépett mellém a liftbe. Izzott a levegő közöttünk, de nem léptem. Csak néztem őt a lift tükrös falában. Idegesen toporgott, majd amint kinyílt az ajtó kirohant, s nagyon hamar elhajtott. Én nyugodtan mentem kajálni, de inkább telefonáltam anyukámmal, így lassan haladtam. Másfél óra elteltével ______ érkezett meg, velem szemközti asztalhoz ült a kajájával, turkálta.
- „Megadod ______ számát Hyung? Kéne a segítsége.” – küldtem Jinek. Pár percre rá jött is a válasz.
- „ Igen.” – írta utána.
Dobtam egy üzit neki.
- „Kegyed mindig egyedül eszik?” – majd figyeltem őt. Kicsit megszeppent, körülnézett, voltunk jó páran a teremben szerencsére, gyorsan lehalkítottam a telefonom.
- „ Ki vagy?”
- „ Hol a szemüveged?”
Ekkor emelte rám tekintetét, majd fülig pirult. – „Honnan van meg a számom?”
- „ Az én kérdéseimre nem szokás válaszolni?”
- „ Megvolt a szemműtétem, ahogy mondtad. Azért nem voltam dolgozni.”
- „Köszönöm. Amúgy Jiyongtól.”
Felállt, majd átült velem szembe. – Nem könnyebb szóban? - arca pirult volt.
- Szia _____. Megtiszteltetés, hogy ideültél – mosolyogtam rá.
- Gondolom. Újabb strigulaként tiszteltelek meg.
Arcomról lefagyott a mosoly. Most komolyan azt hiszi kihasználtam? Kiakadtam egyből, s dühös lettem. Felálltam, a csuklójánál fogtam meg őt, elhúztam magammal, csak mentem dühösen a zárható öltözők felé, betoltam őt, bezártam az ajtót.
- Mit mondtál? – morrantam rá.
- Azt, amit hallottál – falnak toltam őt, összenyomtam kétoldalt az arcát, így csücsörített.
- Ugye baszottul tudsz róla, hogy kibaszottul nem használtalak ki, és hogy veled álmodom mióta nálam aludtál? De oké, tudd jobban.
- Gye..ény – próbált beszélni, de nem sokra ment, mert ajkaira tapadtam, fullasztóan csókoltam őt, miközben fenekét markoltam. Testemmel tartottam őt szorosan a falnak préselve, annyira szakadtam el tőle, míg kihámoztam őt a felsőjéből, félre dobtam, majd a nadrágját is.
- T-taehyun, ezt…szabad? – zavarban volt, ő is az ingemtől fosztott meg, végig simított testemen, melytől bizsergés járt át, farkam kemény lett. Kezét ráhúztam.
- Ha ezek után azt mondod, hogy kihasznállak, szétkeféllek.
- Ki fogsz, amint megkapsz, utána le leszek ejtve – suttogta, hangosan morrantam, arccal nyomtam a falnak, eltéptem bugyiját. Terpeszbe állítottam, letérdeltem, majd mélyen benyaltam nedvességébe. Az-az íz, mennyei volt. Hatalmas nyelvcsapásokkal biztattam őt a nyögésre, teljesen bevadított. Elcuppantam, felálltam, letoltam a nadrágom, előkutattam a zsebemből egy óvszert, amit felhúztam merev tagomra. Ujjaimmal simítottam szét szeméremajkait, középső ujjam felnyomtam szűk hüvelyébe. Isteni volt.
- A-ah T-Taehyun, f-fáj.
- Ez? – mozgattam az ujjam. – Engedd el magad. Engedd, hogy kettő ujjam felcsusszanjon – próbáltam tágítani őt, de annyira szűk volt, hogy nehezen ment a második ujj. Kicsit dühös lettem, majd farkammal nyomultam belé egy hirtelen mozdulattal, átszakítva az egyetlen akadályt közöttünk. Fájdalmas üvöltés hagyta el száját, könnyei hullani kezdtek. – Mindjárt jobb lesz igérem – pillantottam le, de semmi nyoma nem volt vérnek, ahogy kihúzódtam belőle. Visszanyomtam magam, lassan mozogtam ki-be a forró, szűk, nedves puncijában. Nehezen álltam meg, hogy ne keféljem félholtra, de kellett már ez. Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtem el mozogni, mellére markoltam.
- Hmm Noona milyen finom puncid van – simítottam fel hátán, vállába kapaszkodtam, csak bőrünk súrlódását észleltem.
- Ahnnyira…nagy – nyöszögött.
Én vettem el a Noonám szüzességét. Elszakadtam tőle, átnyúltam combjai alatt, megemeltem őt. – Fogd meg a farkam – utasítottam őt. Remegő kezekkel nyúlt utána, magához igazította, mire újra birtokba vettem testét. Karjaival a nyakamnál karolt, fenekénél fogva nyomtam magamra. Egyszerre nyögtünk fel, hajamba simított. Második erogén zónámat is felfedezte a tudta nélkül. Magamhoz öleltem őt, simogattam a hátát, majd a falnak nyomtam, nyakába haraptam, megjelöltem őt. Újra keményen kezdtem el mozogni, miközben combját gyúrtam, ajkaitól vettem a levegőt, hirtelen meg csókoltam őt. Éreztem, ahogy lüktet, ahogy körmeivel egyre erősebben karmol, így elszakadtam tőle.
- Ó, istenehm – nyögte, hátra vetette fejét.
- Mi azh? – ugyanoda összepontosítottam lökéseimet, folyamatosan a gpontját izgattam.
- Otth Namtaeh – végre a becenevemen szólított, gyorsítottam még, ollóztam benne. Nedvei útra keltek, elöntöttek mindenhol, következő pillanatban mélyre nyomultam, nyakába nyögtem, s a falnak szorítottam őt, miközben teletöltöttem a gumit.
- J-jézusomh – nyöszögött, elernyedtek izmai végül, lehúztam farkamról, majd letettem őt a földre, míg én elmentem elintézni a dolgokat. Mire visszatértem a térdein támaszkodva lihegett.
- Na, mi van szépségem? Milyen volt? – vigyorogtam rá.
Arca vörös volt akár a pipacs, magához ölelt, fejét a mellkasomra tette. – Köszönöm – ismét az a bűvös szó, amit tőle elég sokszor hallok.
- Senkinek nem mondhatod el mi történt közöttünk. Világos? – csókoltam a nyakába.
- Ühüm – húzta össze magát, majd elengedett, felöltözött vissza. – É-én most megyek – fogta össze a haját, így látszott a nyakán a szívás nyom.
- Rendben - öltöztem fel én is, aztán megvártam, amíg ő megy ki, végül én is követtem őt. Felejthetetlen volt vele az együttlét, főleg, hogy én voltam az első számára.
- ______! – nyomta Jiyong a kezébe a kocsi kulcsot. – Fél órád van! Ha elkésel ki vagy rúgva bébi – mosolygott rá, majd belépett mellém a liftbe. Izzott a levegő közöttünk, de nem léptem. Csak néztem őt a lift tükrös falában. Idegesen toporgott, majd amint kinyílt az ajtó kirohant, s nagyon hamar elhajtott. Én nyugodtan mentem kajálni, de inkább telefonáltam anyukámmal, így lassan haladtam. Másfél óra elteltével ______ érkezett meg, velem szemközti asztalhoz ült a kajájával, turkálta.
- „Megadod ______ számát Hyung? Kéne a segítsége.” – küldtem Jinek. Pár percre rá jött is a válasz.
- „ Igen.” – írta utána.
Dobtam egy üzit neki.
- „Kegyed mindig egyedül eszik?” – majd figyeltem őt. Kicsit megszeppent, körülnézett, voltunk jó páran a teremben szerencsére, gyorsan lehalkítottam a telefonom.
- „ Ki vagy?”
- „ Hol a szemüveged?”
Ekkor emelte rám tekintetét, majd fülig pirult. – „Honnan van meg a számom?”
- „ Az én kérdéseimre nem szokás válaszolni?”
- „ Megvolt a szemműtétem, ahogy mondtad. Azért nem voltam dolgozni.”
- „Köszönöm. Amúgy Jiyongtól.”
Felállt, majd átült velem szembe. – Nem könnyebb szóban? - arca pirult volt.
- Szia _____. Megtiszteltetés, hogy ideültél – mosolyogtam rá.
- Gondolom. Újabb strigulaként tiszteltelek meg.
Arcomról lefagyott a mosoly. Most komolyan azt hiszi kihasználtam? Kiakadtam egyből, s dühös lettem. Felálltam, a csuklójánál fogtam meg őt, elhúztam magammal, csak mentem dühösen a zárható öltözők felé, betoltam őt, bezártam az ajtót.
- Mit mondtál? – morrantam rá.
- Azt, amit hallottál – falnak toltam őt, összenyomtam kétoldalt az arcát, így csücsörített.
- Ugye baszottul tudsz róla, hogy kibaszottul nem használtalak ki, és hogy veled álmodom mióta nálam aludtál? De oké, tudd jobban.
- Gye..ény – próbált beszélni, de nem sokra ment, mert ajkaira tapadtam, fullasztóan csókoltam őt, miközben fenekét markoltam. Testemmel tartottam őt szorosan a falnak préselve, annyira szakadtam el tőle, míg kihámoztam őt a felsőjéből, félre dobtam, majd a nadrágját is.
- T-taehyun, ezt…szabad? – zavarban volt, ő is az ingemtől fosztott meg, végig simított testemen, melytől bizsergés járt át, farkam kemény lett. Kezét ráhúztam.
- Ha ezek után azt mondod, hogy kihasznállak, szétkeféllek.
- Ki fogsz, amint megkapsz, utána le leszek ejtve – suttogta, hangosan morrantam, arccal nyomtam a falnak, eltéptem bugyiját. Terpeszbe állítottam, letérdeltem, majd mélyen benyaltam nedvességébe. Az-az íz, mennyei volt. Hatalmas nyelvcsapásokkal biztattam őt a nyögésre, teljesen bevadított. Elcuppantam, felálltam, letoltam a nadrágom, előkutattam a zsebemből egy óvszert, amit felhúztam merev tagomra. Ujjaimmal simítottam szét szeméremajkait, középső ujjam felnyomtam szűk hüvelyébe. Isteni volt.
- A-ah T-Taehyun, f-fáj.
- Ez? – mozgattam az ujjam. – Engedd el magad. Engedd, hogy kettő ujjam felcsusszanjon – próbáltam tágítani őt, de annyira szűk volt, hogy nehezen ment a második ujj. Kicsit dühös lettem, majd farkammal nyomultam belé egy hirtelen mozdulattal, átszakítva az egyetlen akadályt közöttünk. Fájdalmas üvöltés hagyta el száját, könnyei hullani kezdtek. – Mindjárt jobb lesz igérem – pillantottam le, de semmi nyoma nem volt vérnek, ahogy kihúzódtam belőle. Visszanyomtam magam, lassan mozogtam ki-be a forró, szűk, nedves puncijában. Nehezen álltam meg, hogy ne keféljem félholtra, de kellett már ez. Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtem el mozogni, mellére markoltam.
- Hmm Noona milyen finom puncid van – simítottam fel hátán, vállába kapaszkodtam, csak bőrünk súrlódását észleltem.
- Ahnnyira…nagy – nyöszögött.
Én vettem el a Noonám szüzességét. Elszakadtam tőle, átnyúltam combjai alatt, megemeltem őt. – Fogd meg a farkam – utasítottam őt. Remegő kezekkel nyúlt utána, magához igazította, mire újra birtokba vettem testét. Karjaival a nyakamnál karolt, fenekénél fogva nyomtam magamra. Egyszerre nyögtünk fel, hajamba simított. Második erogén zónámat is felfedezte a tudta nélkül. Magamhoz öleltem őt, simogattam a hátát, majd a falnak nyomtam, nyakába haraptam, megjelöltem őt. Újra keményen kezdtem el mozogni, miközben combját gyúrtam, ajkaitól vettem a levegőt, hirtelen meg csókoltam őt. Éreztem, ahogy lüktet, ahogy körmeivel egyre erősebben karmol, így elszakadtam tőle.
- Ó, istenehm – nyögte, hátra vetette fejét.
- Mi azh? – ugyanoda összepontosítottam lökéseimet, folyamatosan a gpontját izgattam.
- Otth Namtaeh – végre a becenevemen szólított, gyorsítottam még, ollóztam benne. Nedvei útra keltek, elöntöttek mindenhol, következő pillanatban mélyre nyomultam, nyakába nyögtem, s a falnak szorítottam őt, miközben teletöltöttem a gumit.
- J-jézusomh – nyöszögött, elernyedtek izmai végül, lehúztam farkamról, majd letettem őt a földre, míg én elmentem elintézni a dolgokat. Mire visszatértem a térdein támaszkodva lihegett.
- Na, mi van szépségem? Milyen volt? – vigyorogtam rá.
Arca vörös volt akár a pipacs, magához ölelt, fejét a mellkasomra tette. – Köszönöm – ismét az a bűvös szó, amit tőle elég sokszor hallok.
- Senkinek nem mondhatod el mi történt közöttünk. Világos? – csókoltam a nyakába.
- Ühüm – húzta össze magát, majd elengedett, felöltözött vissza. – É-én most megyek – fogta össze a haját, így látszott a nyakán a szívás nyom.
- Rendben - öltöztem fel én is, aztán megvártam, amíg ő megy ki, végül én is követtem őt. Felejthetetlen volt vele az együttlét, főleg, hogy én voltam az első számára.
*
Az egyik nap Jiyong mászott az arcomba, s lökött a falnak.
- Nam Taehyun – morrant a képembe.
- Igen Hyung? – próbáltam megőrizni a hidegvérem.
- Te kefélsz ______-val/vel? Szétszaggatlak te kis seggfej! – lökött a falnak megint.- Le ne merd tagadni!
- Miről beszélsz? – kúszott fel szemöldököm.
- Minden a te hibád! – kenődött el. - Azért kellett neked a száma, hogy elhívd kefélni. Amúgy meg teljesen szét van szórva, és sosem volt ilyen – szomorodott el végül.
- Nem. Azért kellett, mert az egyik tisztítónak megváltozott a száma, és csak ő tudta, mivel belekeverte a gönceid közé az egyik ingem, mellesleg nem tudom, miről beszélsz – füllentettem neki, nem akartam elmondani, hogy minden nap nála vagyunk, szeretkezünk, és jól érezzük magunkat. Ah, kicsi ______ azt hiszem kezdek beleszeretni, és ha minden jól megy, akkor ma el mondom neki.
- Akkor nyilván azt is tudod róla, hogy tegnap autóbalesetben életét vesztette este fél 11 körül – engedett el, aztán ott hagyott. Nem tértem magamhoz. Tegnap pont nálam voltunk, autóval volt. Hirtelen elszorult a torkom, elindultam kifelé az épületből. Senki nem érdekelt, csak az, hogy ez ne legyen igaz. Amikor az előtérbe értem, akkor láttam meg a mosolygós képét, körülötte mécseseket és virágokat. Térdre borultam az oltára előtt. Összetörtem. Ezzel elárulva magam. Amilyen gyorsan beleszerettem, olyan gyorsan hagyott magamra. Miért pont én?
- Nam Taehyun – morrant a képembe.
- Igen Hyung? – próbáltam megőrizni a hidegvérem.
- Te kefélsz ______-val/vel? Szétszaggatlak te kis seggfej! – lökött a falnak megint.- Le ne merd tagadni!
- Miről beszélsz? – kúszott fel szemöldököm.
- Minden a te hibád! – kenődött el. - Azért kellett neked a száma, hogy elhívd kefélni. Amúgy meg teljesen szét van szórva, és sosem volt ilyen – szomorodott el végül.
- Nem. Azért kellett, mert az egyik tisztítónak megváltozott a száma, és csak ő tudta, mivel belekeverte a gönceid közé az egyik ingem, mellesleg nem tudom, miről beszélsz – füllentettem neki, nem akartam elmondani, hogy minden nap nála vagyunk, szeretkezünk, és jól érezzük magunkat. Ah, kicsi ______ azt hiszem kezdek beleszeretni, és ha minden jól megy, akkor ma el mondom neki.
- Akkor nyilván azt is tudod róla, hogy tegnap autóbalesetben életét vesztette este fél 11 körül – engedett el, aztán ott hagyott. Nem tértem magamhoz. Tegnap pont nálam voltunk, autóval volt. Hirtelen elszorult a torkom, elindultam kifelé az épületből. Senki nem érdekelt, csak az, hogy ez ne legyen igaz. Amikor az előtérbe értem, akkor láttam meg a mosolygós képét, körülötte mécseseket és virágokat. Térdre borultam az oltára előtt. Összetörtem. Ezzel elárulva magam. Amilyen gyorsan beleszerettem, olyan gyorsan hagyott magamra. Miért pont én?
