Bubble Butt [Taeyang] (+18)

Amerikában járva, sokszor akad az ember érdekes klubokra, szórakozóhelyekre, esetleg versenyek helyszínére. Épp Jiyonggal töltöttem szabadnapjaimat a kontinensen, amikor az egyik srác odarohant hozzánk egy szórólappal.
- „Fenékrázás verseny, több száz nő méri össze fenékrázó tudását” – olvastam fel társamnak.
- Jól hangzik, hol lesz? – keltettem fel az érdeklődését.
- Hm, az egyik klubban, ha jól tudom múltkor voltunk már ott.
- Múltkor, mikor? Youngbae egy hete tengetjük itt napjainkat, megannyi helyet megjártunk.
- Tudod, ahol azok a rúdtáncos csajok voltak.
- A rúdtáncról mindig a női fenekek jutnak az eszembe. Na, jó. Tudom, melyikről beszélsz, itt lesz az ideje, hogy menjünk.
- Este 8tól lesz, és most van 7 óra, és éhes vagyok! – nevettem el magam, aztán megindultam a papírral a kezemben.
Beültünk egy étterembe, megvacsoráztunk, s újra a szállásunkra vettük az irányt.
- Én megyek először, mert te Jiyong fél év mire elkészülsz. Mi lesz veled, ha menyasszonyod lesz? Többet fogsz készülni, mint ő! – nevettem jóízűen, mire a képembe nyomott egy párnát.
- De szemét vagy Youngbae! – nevetett ő is.
Gyorsan birtokba vettem a mellékhelyiséget, levetkőztem, majd a kellemes víz alá álltam. Kedvenc Kenzo tusfürdőm nyomtam a kezembe, mellyel körbemasszíroztam vizes bőröm. Sec perc alatt kész voltam, fehér pamuttal töröltem végig izmaim. Tükör előtt állva kezdtem el kibontani a fonataim, majd egybefésülni, hogy a sapkám alá el tudjam majd rejteni.
- Kész vagy már? – hallottam Ji hangját az ajtó elől.
- Persze – mentem ki.
- Király! – zárta be maga mögött a nyílászárót.
Előszedtem az egyik kedvenc koptatott farmerem, ami néhol szakadt volt, egy fekete pólót, a kedvenc kockás ingemmel, amit összegomboltam. Mire Jiyong királylány végzett, addigra én már teljes harci díszben álltam, kiegészítőkkel együtt.
- Ennyi ideig voltam bent? – hüledezett.
- Ha, kedves akarok lenni, akkor igen! Haladj, mindjárt kezd, és én oda akarok érni időben! – fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Jó-jó haladok – sóhajtott, majd eltűnt a szobaajtó mögött.
Kíváncsivá tett ez az egész, ugyan milyen nők lesznek ott, akik profin rázzák a feneküket? Gondolatmenetemből Jiyong szakított ki, aki végre valahára elkészült. Zsebre dugtuk a tárcánkat, telefonunkat, iratainkat, s nyakunkba vettük Amerika estéjét. Jól emlékeztem a klubra ahol volt ez az egész, tényleg a rúdtáncos lányok voltak ott. De a mai este, néger és pár fehér emberrel volt körülvéve a bejárat. Beálltunk a sorba mi is, hogy bejussunk. Előttünk egy mintás leggingsben állt egy kerek, izmos fenekű lány. Akaratlanul is a fenekét néztem, hogy ugyan mit tud azzal a két csodával művelni. Hirtelen hátrapillantott, mire én vöröslő arccal fordítottam el a fejem.
- Üdv _______, megint versenyzel? – a belépőt szedő srác ismerte úgy látszik.
- Hali Kev, lehetséges, még el kell döntenem – kuncogott, miközben befizette a megadott összeget.
- Versenyezz, nem veszthetsz vele, hisz te vagy a legjobb. Karen-t is úgy legyőzted, meg Nasha-t, mindenki csak nézett.
- Óh, ugyan – kacarászott.
Míg ő azzal a Kev nevezetű sráccal beszélgetett, én tökéletesen elbambultam.
- Hé, te! – bökött meg hirtelen a hátra font hajú szépség, aki előttem állt.
Nagyot nyeltem, ráemeltem sötétbarna íriszeim. Keresztbe font karokkal topogott a lábával, kissé idegesen.
- I-igen?
- Bele vagy esve a seggembe haver, mit szeretnél? – morcos arcra váltott. Csak úgy szikráztak érdekes szemei, azt éreztem, hogy menten megfojt.
- Én..semmit – nyögtem ki nehezen, hisz elmerültem igéző tekintetében.
- Hm – húzódott egy félmosoly ajkaira, kis gödröcske jelent meg szája sarkában. Végig mért engem, aztán Jiyongra nézett, de nála csak fintorgott egyet, utána, mint derült égből villámcsapás, eltűnt. Gyorsan kifizettük mi is a belépőt, aztán belevetettük magunkat a tömegbe. Már javában folyt a verseny, mire sikerült az első sorba utat törni. Két ducibb lányt szólítottak fel a színpadra, mindkettő fekete bőrű volt.
- Annak a csajnak olyan a hátsója, mint Nicki Minaj-nak – mondta Jiyong úgy, hogy csak én halljam.
Ki választották melléjük ______-t, akinek előzőleg sikerült meghallanom a nevét, illetve csúnyán nézett rám. Megszólalt egy igen popsi rázó zene, mire életre kelt a fenekük. Kitágult szemekkel néztem őket, nagyon csábító volt. Jiyong is mellettem elégedetten hümmögött, amikor kihirdették, hogy ki jutott tovább.
- A tovább jutók: _________ és Jessica! Most pedig választunk egy srácot, akinek lesz egy kis bemutatóban része – erre rám mutatott a bemondó srác.
Két gorilla jött értem, kezeimet hátra kötötték, majd a színpadra kellett felmennem. Felcsendült Major Lazer száma, ______ ellensége elkezdett dörgölőzni hozzám. Nagyokat nyeltem, miközben hatalmas hátsójával kényszerített térdre. Úgy mozgolódott az ölemben, mintha épp a férfiasságomra lenne cuppanva. Semmit nem ért el ezzel, így átvette a helyét vetélytársa. Hirtelen eldöntött, gyorsan rázta a fenekét, amitől majd’ meg „haltam”. Körülöttem mindenki visongott, én pedig kiszáradt ajkakkal tűrtem azt, ahogy a fém bilincs vágja a csuklóm, miközben teljes súlyommal fekszek rajta, közben az arcomban rázódik egy isteni fenék, amibe szívem szerint beleharapnék egyet. Feltérdeltetett, kezeivel tartotta magát, s úgy csinálta, mintha hátulról lennék benne, ezzel felizgatva teljesen engem.
- ÉÉÉÉÉÉS VÉGE! – szólt a srác, amikor látta a gyöngyöző cseppeket a halántékomnál. Lementem a színpadról, kikattintották a zárat a csuklómról. Egyből dörzsölni kezdtem azt.
- Halljuk a közönséget, hogy gondolja, milyen volt Jessica? – kapott egy kis tapsot, de nem akkorát, mint _______.
- Na és a másik versenyző? – kérdezte hangosan, mire üdvrivalgás, taps, füttyszó és üvöltés hallatszott.
Könnyed mozdulattal szökkent le a színpad mellé, aztán odajött hozzám.
- Nem gondoltam volna, hogy téged választanak ki – nevetett.
- Én sem! Feljössz hozzánk? Ott áll a haverom egyedül – mutattam Jiyongra, aki közben nézte a következő mérkőzést.
- Szívesen – meg is lepődtem, hogy ennyire könnyen beleegyezett, s engem követve felmentünk a haveromhoz.
- Amúgy be sem mutatkoztam Youngbae vagyok – nyújtottam a kezem. Egy ferde nézéssel elfogadta.
- _______, ne haragudj, hogy megkérdezem, de japán vagy?
Kuncogni kezdtem, kis holdacskákká váltak a szemeim. – Nem, koreai. Hogy ne legyen nehéz megjegyezni a nevem, legyek csak YB – mosolyogtam rá kedvesen.
- Oh, értem. És ő? – bökött a fejével társamra.
- Jiyong. Ji, bemutatom neked az alfél zavarba hozó lányt, _______-t. _______ ő a legjobb haverom Ji – próbáltam bemutatni anélkül, hogy összevissza zagyvaságokat kezdtem volna el mondani.
- Hali, hali – mosolygott kedvesen.
Végig táncolt mellettünk, én is néha-néha bemozdultam, szerencsére a zenék felét ismertem, így nem éreztem magam kellemetlenül. Jiyong is jól érezte magát szerencsére, néha ______ kevergetett be nekem. Olyan éjjel kettő körül már kifelé tartottunk a szórakozóhelyről.
- Szerettek szórakozni?
- Nekem barátnőm van – közölte Jiyong. Na, igen, Chaerin.. a barátnőd.
- Óh, és te YB? Szereted a kalandokat?
Elgondolkoztam egy kicsit. Rég nem volt kapcsolatom senkivel. Igazából nem is volt. Csupán egy-két egy éjszakás kaland, de inkább a munkámra koncentráltam.
- Szeretem – böktem ki hirtelen. – Miért?
- Akkor menjünk inni – karolt belém.
- Rendben.
- Én, megyek a hotelbe, majd jössz. Jó mulatást – és már el is tűnt Jiyong. Egyedül maradtam az újdonsült barátnőmmel, aki sejtelmesen vigyorgott mellettem.
- Mi az? –néztem őt végig.
- Semmi-semmi – kuncogott.
Annyira sejtelmes volt, különleges, mégis bolondított minden egyes mozzanatával.
- Bírod a piát?
- Egyre jobb kérdéseket kapok tőled. Ritkán iszom, így elég hamar berúgok tőle.
- Tyűű, akkor a következő kérdésem az, hogy voltál már lánnyal? – ahogy sétáltam mellette, hirtelen megbotlottam, és majdnem orra taknyoltam.
- Miért ne lettem volna? – vontam fel a szemöldököm, de nem mertem rá nézni.
- Olyan szűziesnek nézel ki – csak eltátottam a számat, erre a kijelentésére.
Nem is ismer, mégis ilyet feltételez. Annyira közvetlen volt velem, szeretek barátkozni, új embereket megismerni, de ezt úgy éreztem, mintha belemászna az elmémbe.
- Jól van már, engedd el magad – kacarászott. – Jó lesz az estéd, ígérem! Tudom, nem ismersz, de jóváteszem, rendben? Nagyon jól fogsz mulatni – ragadott meg a kezemnél, majd egy bárba húzott be engem, ahol a tömény cigaretta szag kezdte el marni tüdőm, sok férfi volt bent illetve nők, akik egy-egy rejtett bokszban ültek. Elrángatott a pulthoz, rendelt whisky-t és sört. Nem hiszem, hogy ennyire szükség is lesz, hisz én már egy kis pohár töménytől berúgva érzem magam. Kezembe nyomta a stampós poharat, majd ő is megfogta.
- Hát, akkor egészség – vigyorgott, aztán koccintottunk és lehúztuk. Arcomra fintor ült ki, míg ő még egy kört megivott. Egy ilyen lány, hogy tud ennyit inni? Nekem a gyomrom kezdte el marni a szesz, picit melegem is lett tőle.
- Idd meg! – nyomta a kezembe a Heineken sört, amit lassan kortyolgattam. – Naaaa – karolta át a nyakam, spicces állapotban.
- Iszom, iszom nyugodj meg.
- Én nyugodt vagyok, te pedig szexi – simogatta a mellkasom, majd a hasamra csúsztak apró kezei. – Mióta vagy ilyen izmos?
- Elég régóta kiscica – kuncogtam. Lassan a nyakamhoz hajolt, nyelvesen csókolt bele. Forró izmával csak masszírozta erogén zónám. Az idő, ahogy telt a szesz úgy ütött fejbe. Alapból csak Jiyongékkal ittam, mert legalább ők elfogyasztották azt, amit én nem bírtam meg inni. _______ dörzsölte a fenekét az ágyékomnak, én pedig alá kevergettem, amennyire csak tudtam. Kezeimmel végig simítottam az oldalán, majd a csípőjén állapodtam meg. Kivillanó válla csókokra hívta ajkaim. Gyengéden kezdtem elhalmozni apró pillangó puszikkal, miközben ujjaim a bőrébe vájtam.
- Hm.. – kacagott jókedvűen. – Ennyire izgatlak? – kezével hátra simított a tarkómhoz.
- Igen, nagyon – fordítottam magam felé őt. Szemei pajkosan csillogtak, átkarolta a nyakam, s hirtelen rátapadt ajkaimra. Egy hümmögés hagyta el a szám, tenyeremmel kerek popsijára csúsztam, s markolgattam. Annyira beindította ez az egész, hogy a tömegből elkezdet kifelé tolni engem egészen addig, amíg egy sötétebb falrészhez nem értünk. Akkor kezdett el vadulni. Éhesen tépte ajkaimat, apró kezeivel a hajamat húzta. Cuppanással szakadt el tőlem, lihegve bámult az arcomba.
- Azt hittem kispályás vagy – ült ki egy elégedett vigyor az arcára.
- Miért? – simítottam végig arcán.
Nem válaszolt, ismét egy csókban részesített, közben arra lettem figyelmes, hogy a sliccem húzza le, a következő pillanatban pedig már hűs kezével ölelte át tagom. Gyengéden kezdte el húzogatni a bőrt, ezzel nyögéseket kicsalva belőlem.
- Hmh – cuppantam el ajkaitól, s beharaptam alsó húsos párnám.
- Jó? –kérdezte közel az ajkaimhoz. Még a dübörgő zenénél is tisztán értettem mit mondott nekem.
 - Istenih – csókoltam nyakába, belé haraptam, s szívni kezdtem érzékeny bőrét.
Egyre intenzívebben csinálta, amikor meguntam, egy mozdulattal a falnak nyomtam, majd a cicanadrágjában kutattam.
- Hé, kisfiú! Csak ennyit tudsz? – rókavigyor ült ki arcomra, két vaskos ujjam nyomtam fel hüvelyébe. Vállaimba nyomta körmeit, jóleső nyögés tört fel belőle.
- H-hogy a fenébe ilyen vastag az ujjad?
- Adottság – tövig nyomtam direkt, majd ollózni kezdtem benne, ezzel az őrületbe kergetve őt.
- Jézus, uh – kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta. A csúcsra juttattam őt, hogy aztán remegő térdekkel induljunk el. Derekánál fogtam őt, s egy elégedett mosollyal sétáltam ki vele a helyről.
- Ugye tudod, hogy keményen szeretem, és hogy bizsergek?
- Érzem, ahogy remegsz. De meg látjuk, mit tehetek – kuncogtam a fülébe.
- Ha nem kaplak meg, esküszöm, megöllek – mormogott félig nevetve.
- Bébi, nyugi van a bugyiban, minden oké és szép és jó… ne hisztizz! – haraptam a fülébe.
Jól eső bizsergés járta át testét, teljesen extázisba került tőlem.
- Hozzám menjünk, közelben lakom – húzott le a metróhoz, két megálló után leszálltunk, aztán a kezemnél fogva húzott, mintha kevés időnk lenne. Szédelegve egy picit még, de eljutottunk a házáig, ott pedig a tűzlépcsőn mentünk fel. Az ablakon másztunk be, épp hogy biztos talajt ért a lábam, az ágyára lökött. Rám mászott, csókolt és simogatott. Kerekded fenekébe markoltam, elkezdtem kihámozni ruháiból, de a bugyit rajta hagytam. _______ sem tétlenkedett, az én ruháim is a földön végezték. Annyira felizgatott a látványa, hogy magam alá döntöttem, nyakát haraptam, melleit pedig markoltam.
- Uh, légy durva velem, ne kímélj! – karmolt meg.
Térdre kényszerítettem őt, jó nagyot rásóztam fenekére. Hangosan nyögött, ez pedig egyre jobban hergelt. Leszaggattam a bugyiját, mélyen benyaltam nedvességébe. A takarót markolva lökte csípőjét felém. Nyelvemmel heves csapásokat mértem rá, hangja betöltötte az egész szobát. Vonaglott, nyögött, én pedig csak nyeltem nedveit. Elcuppantam tőle, két ujjam csúsztattam forró hüvelyébe, miközben popsijába mélyesztgettem a fogam. Direkt ollózni kezdtem benne, nedvei hirtelen öntötték el az alkarom és a kezem. Szinte időm sem volt lenyalogatni, mert remegések közepette megfordult, következő pillanatban pedig tövig benne volt a farkam a szájába. Nincs annál gyönyörűbb, amikor lepillantasz, tagod keményen szopja egy nagyon jó csaj, érdekes szemei pedig kiéhezetten csillognak rád. Torkomból tört fel a nyögés, végig simítottam arcán. Tarkójánál fogtam meg, s a csípőm kezdtem el lökdösni szájában. A nyála már csöpögött az állán és a farkamon is. Kicsit elhúzódtam, majd vissza benyomtam magam a szájába. Elszórakoztam ezzel, édesen ficánkolt nyelve egészen addig, amíg tövig nem dugtam be neki. Szemeiből elkezdett folyni a könny, így elhúzódtam.
- Miért sírsz? Jól vagy? – kérdeztem, miközben a szájánál, arcánál simogattam szerszámommal.
Nem válaszolt, csak tátotta a száját, hogy akar még. De nem adtam meg neki ezt az örömöt. Azt akartam, hogy elmondja, hogy van.
- Jól vagyok – végig a szemeimbe nézett.
- Kérsz még?
Egy bólintással jelezte, így újra birtokba vettem száját. Fenekéhez nyúltam, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne érjek hozzá. Keményen szopott engem, talán egy pillanat is elég lett volna, hogy elsüljek benne, de nem engedtem el magam, elhúzódtam tőle.
- Melyik a kedvenc pózod? – néztem szemeibe, miközben törölgettem az arcát ujjaimmal.
Nem mert megszólalni, élvezte, hogy az alárendeltem, s azt csinálhatok vele, amit akarok. Térdre borítottam, felső testét lenyomtam az ágynak, puncijába nyomtam magam egy pillanat alatt, csípőjébe vájtam ujjaim.
- Ah! – lökte felém csípőjét.
Magamra húztam tövig párszor lassan, ezt követően gyorsan kezdtem el mozogni benne, ahogy az erőmből kitelt. Bőrünk súrlódásának erőteljes hangját lehetett hallani, ahogy heréim nedves nőiességéhez csapódnak egy-egy behatolásnál. Lehasaltattam őt, fölé térdelve mélyen és kínzóan mozogtam.
- Finom puncid – mormogtam fülébe. – Nagyon finom, fel fogom falni – suttogtam direkt. Kicsit rá feküdtem, elöntött a romantika. Már nem nagyon volt kedvem keményen megdugni őt. Hangosan nyögött, remegett. Izzadtságtól tocsogó testünk egybe olvadt.
- Youngbaehhhh – nyújtotta el. – Dugj meg az ég szerelmére! – villámló tekintettel nézett rám.
Felbosszantott, hogy nem tetszik neki, átfordítottam a hátára, egyik lábát a vállamra tettem, míg a másikat jól kifeszítettem, természetesen ezzel fájdalmat nem értem el nála. Újra mélyen kezdtem el benne mozogni, ahogy csak tudtam.
- Jesszush! – kapaszkodott a karomba. Nagy mozdulatokat tettem g-pontját stimulálva. Mosolyogva vetette hátra fejét, hangját teljesen kiengedte.
- Istenih vagy! – emelte le lábát a vállamról, magára húzott, átölelt lábaival. Fölé támaszkodtam, mély, kanalazó mozdulatokkal mozogtam benne. Éreztem, ahogy farkam azaz ismerős szorítás veszi körbe.
- Neh csináld! – szóltam rá.
- Csssh, szeretkezzünk – suttogta, hátamon karistolt végig úgy, hogy vérezni kezdett. Felszisszentem, de nem tettem ellene. Váltanom kellett romantikus szeretkezésre, apró csókokra, simogatásra. Karjaimat simogatta, nyakamat.
- Édesh vagy – nyögtem ajkai közé, nyelvemmel cirógattam végig alsó ajkán.
Egymás simogatása közben próbáltuk felfedezni a másik testét, kinek mi a jó. Az előbbi vad szexnek nyoma sincs, csupán a romantikus szeretkezéstől túlfűtött szoba emlékeztet rá. Minden egyes mozdulatot, lélegzetvételt muszáj volt elraktározni az elmémbe, hogy egy gyönyörű emléket vihessek magammal tovább.
- Uhhh, te jóh istenh – nyitotta résnyire ajkait, lehunyta szemeit.
Karjaimra támaszkodtam, mélyen vágtam magam hüvelyébe, egészen ütközésig. Lepillantottam dús kebleire, melyek ütemre mozdultak meg. Hatalmába kerített az élvezés, élvezni akartam tőle.
- Ne haragudj, de…. megkívántalak – nyögtem mély hangomon, s gyorsan kezdtem el mozogni, eltalálva g-pontját. Hangos nyögések, élvezetes sikítások hagyták el száját, míg én a dörmögős hangomon csak hörögni tudtam. Izzadságcseppek hada kezdett el legördülni halántékomon, egészen az államig, melyeket letörölt. Éreztem, hogy egyre síkosabb és síkosabb lesz. Hirtelen a combjaimat, az övét, szeméremdombját, alhasamat elöntötte forró élvezete, melyhez hozzátársult az enyém is. Egészen mélyet, erőset löktem, hogy jól telepumpáljam őt. Körmeit a nyakamba vájva elhalókat nyögött, végül elhagyta magát.
Mellé dőltem kifáradva. Azt, amit tőlem akart, talán nem kapta meg. Kapkodtam a levegőt, mint egy őrült, s próbáltam lenyugodni.
- YB – suttogta.
- Igen? – nyeltem egyet.
- Köszönöm – emelte rám érdekes tekintetét.
- Mégis mit?
- Azt, hogy segítettél…átértékelni a dolgokat – válaszolt.
Nem értettem, hogy ezzel mire akar kilyukadni. Percekig csak néztük egymást, aztán megcsókolt, és hozzám bújt. Átkaroltam őt. Úgy éreztem magam, mint a filmekben, amikor a kiadós szex után a szeretők egymás mellett fekszenek, s csendben hallgatják a lélegzetvételeket.
- Mikor mész haza Koreába? – kérdezte kis idő után.
- Holnap este. De most, hogy megismertelek, nem sok kedvem van ahhoz, hogy hazamenjek. Inkább maradnék itt melletted pihenni még.
- Nem szabad! Menj csak haza.. – aggódóan csengett hangja.
- Miért? Nem örülnél, ha máskor is jönnék?
- De…csak – inkább nem mondta el.
- Csak?
- Csak meg fognak engem ölni.
- Mégis kicsoda?
- A pasim.
Lefőttem, akár a kávé. Csoki barna szemeimmel az övét néztem. – Miért nem mondtad el?
- Kérlek, ne haragudj! Ő egy ügyvéd, igazából annyira nem nagy szám. Ritkán látom a tárgyalások miatt. Korán el kell menned, mert ide jön hozzám – suttogta.
- Inkább megyek most, mert ha elalszom, akkor biztos nem keltesz fel, és engem nyír ki nem téged – engedtem el őt, aztán elkezdtem a ruháimat felvenni.
Csendben öltöztem fel, amikor meghallottuk a bejárati ajtó nyitódását. - _______? Fent vagy? – kérdezte a srác.
- Jézusom, YB menned kell a tűzlépcsőn! Melyik szállodában vagytok? – kérdezte gyorsan, én pedig olyan hamar felöltöztem, mint még soha.
Elmondtam melyik szállodában vagyunk, utána kimásztam az ablakon. Épp, hogy lerohantam már üvöltött a srác utánam, így az utat futva tettem meg. Nem hittem a fülemnek, sőt a szememnek sem, hogy ez történt. Elég hamar odaértem a szállodához, liftben fújtam ki magam, míg felértem. Amint az ajtót bezártam, lerogytam a földre, Jiyong pedig kócosan jött ki.
- Youngbae? Mi történt? – dörzsölte álmosan a szemét.
- Pasija van.
- Micsoda? Nem értelek.
- Pasija van, én pedig meghúztam őt.
Kedves barátom csak nevetett egyet, utána felhúzott a földről, és adott egy üveg vizet. Minden olyan hirtelen történt. Nagyon tetszett ______ nekem, mégis átvert. Egy frissítő zuhany után aludni tértem. Álmomban lejátszódott az egész nap, az elejétől a végéig. Pont ______ szopta a farkam, amikor Ji felkeltett.
- Hé, Youngbae! Kelj, pakolj, és menjünk – ütögette meg az arcom.
- J-jó! – ásítottam egy hatalmasat. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Összepakoltam a bőröndömbe a dolgaim, mindent, amit vettünk, találtunk a kagylóktól az üres zacskókig mindent. Felvettem az egyik szaggatott farmerem, fekete bővebb atlétával napszemüveggel és a kedvenc Nike Air cipőmmel.
- Meg vagy YB?
- Aha, mehetünk? – kérdeztem vissza.
- Persze – mosolygott, aztán elindult előre.
Délután 5 óra körül elhagytuk a szobát, rajongók hada állt a hotel bejáratánál, köztük ______ is. Észrevettem őt, de nem állhattam meg, mert a fekete autó már várt. Faarccal tettem be a bőröndöm, majd beszálltam. Ji ugyanígy tett. Amint elindult az autó, láttam, hogy _______ kitör a tömegből, és a főúton rohanni kezd utánunk. Nem köszöntem el tőle. Arcát könnye áztatta. Kicsit lehúztam az ablakot és hallottam, ahogy kiált az autó után.
-  NE HAGYJ ITT! – esett térdre, nem törődve a forgalommal.
Csupán emlékek maradtak róla, az esti képek, amiket csináltunk, az a bizonyos csók, a heves szex. Ez kötött össze minket, az emlékek, s azok a dolgok, melyeket együtt tettünk.

Love comes by ship III. [Jiyong] (+18)

Magamra húztam őt, gyengéden birtokba vettem ajkait. Nem mert rám nehezedni, így lassan simítottam kezeimet a csípőjére, hogy leültessem ágyékomra. Megérezte kis rövidnadrágján keresztül – amit lefekvés előtt átcserélt a hosszú nadrágjáról a pizsamájára – férfiasságom. Igyekeztem önuralom alá vonni testem, hogy ne riasszam el őt. Cuppanással szakadt el ajkaimtól, besimított hideg kezével a pólóm alá. Bimbóim megkeményedtek, ahogy feltolta a kezét. Szívem hevesen kezdett el zakatolni, eme egyszerű mozdulatára. Halk kuncogás hagyta el száját, miközben az ajkaimat puszilgatta.
- Bimbó. Ennyire szereted?
- Hideg a kezed. Ha mondjuk én is a mélyhűtőben nyúlkálnék, és a melledre simítanék, neked még jobban állna, duzzadna – erre a mondatomra elpirult, nyakamba bújt.
- Ilyeneket ne mondj nekem! – motyogta. – Mit szoktak a nyakkal csinálni?
- Gyengéden puszilgatni, csókolgatni néha-néha harapdosni, szívogatni. Ha szeretnéd, kipróbálhatod, persze óvatosan, ha harapsz – simítottam végig gerince mentén.
Puha ajkait éreztem meg a nyakamon, ahogy gyengéd csókot lehel rá. Aprókat szívott érzékeny bőrömön. Hormonjaim hirtelen dolgozni kezdtek, végig futott a hideg rajtam, s egy halk sóhaj tört fel torkomból. Felbátorodva harapott gyengéden bele érzékeny erogén zónámba, s szívott egy kicsit rajta. Tenyeremmel lesimítottam kerek fenekére, belemarkoltam, erre szakadt el a nyakamtól, mivel felnyögött.
- Jesszus – sóhajtotta a fülembe, melytől újra kirázott a hideg, a vér pedig az ágyékomba tódult. – Jiyong te kívánsz engem.
- Az összes erogén zónám felfedezed, anélkül, hogy tudnál róla.
- Komolyan? – csillogott a szeme, miközben egy letörölhetetlen vigyor volt arcán.
- Igen. De most én jövök, megmutatom mi a jó ebben – kuncogtam, gyengéden végig csókoltam az ő nyakát, majd egy ügyes mozdulattal átfordítottam őt, így alám került.
Újra beletúrt a hajamba, közben csókoltam, haraptam, néha meg-megszívtam bőrét. Lábait derekam köré fonta, úgy tartott igazán közel magához.
- ______ - sóhajtottam a nyakába.
- Hm?
- Álljunk le, nem akarok elrontani mindent – támaszkodtam fölé.
- De..nem rontasz el, kíváncsivá tettél Jiyong – kérlelt szemeivel, hogy folytassam.
- Meddig engeded, hogy menjek? – húztam végig orrom nyakszirtjén.
- Ta-talán…hogy az ajkaiddal… - pirult ki.
- Mit csináljak velük? – haraptam meg gyengéden a fülcimpáját.
- Ne-nehm tudom – nyögött fel tőle.
- Kinyaljalak? – suttogtam a fülébe, mire nyögött egyet. – Helyes válasz – kuncogtam el magam. – Levetkőztethetlek? – suttogtam továbbra is.
Nagyot nyelt, majd elmerült a szemembe, s nem túl bátran, de bólintott. Óvatosan felsimítottam pólója alá, éreztem, ahogy egész testében megremeg.
- Nem ettem még embert, lazulj el. Nem lesz semmi sem – mosolyogtam biztatóan rá, majd felhúztam őt ülő helyzetbe, lehúztam róla a pólót. Hosszú haját hátra simítottam vállai mögé. Kiálló kulcscsontjára tapasztottam ajkaim, nyelvemmel cirógattam végig ott, míg ujjaimmal karjain táncoltam fel. Kíváncsi kezeim dús keblére csúsztak, először melltartón keresztül simogattam őt, markolgattam gyengéden. Jóleső sóhajok törtek fel vastag ajkai közül. Hátrasimítottam melltartójának apró kapcsához, két ujjal könnyedén szétpattintottam azt. Lassan akaszkodtam két pántjába, melyeket a vállán görgettem le könnyedén. Végig a szemeit néztem, reakcióit, azt hogy miként reagál egy-egy lépésemre. Szíve dobogását hallottam, pedig semmit nem csináltam, csak kifejtettem őt a melltartójából. Szemeimmel ezután sunyin lenéztem keblére. Rózsaszín bimbói csak úgy hívogatták összes testrészem, hogy fogjam, nyaljam, kényeztessem őt. Ujjam külső részével értem lassan hozzá domborulatához. Libabőr futott végig puha bőrén, bimbói peckesen meredtek felém, hívogatva ajkaimat, de nem tettem meg, először direkt érintettem őt.
- Milyen? – halkan kérdeztem tőle.
- Hm, csikis, de isteni érzés.
Behajoltam a nyakához, újra csókolni kezdtem őt. Nyakán haladtam végig, egészen a kebléig, ledöntöttem őt vissza az ágyra, miközben a két halma között húztam végig a nyelvemet. Ajkaimmal alig érintve bőrét, úgy haladtam át a bimbójára, mire körmeit vállamba mélyesztette. Úgy játszottam vele, mint amikor a nyelvével harcolok a dominanciáért. Körkörösen, fel-le csókoltam, szívtam rózsaszín érzékeny testrészét.
- Ah Jiyong – tört fel belőle, a tarkómnál húzta végig körmeit, végül meghúzta a hajam.
Áttértem másik mellére is, teljesen megolvadt kezeim között, mint egy fagyi. Miután kijátszottam magam dús, kerek keblein lejjebb haladtam csókommal a hasára. Pár perc sóhajtozás után nevetni kezdett.
- Mi az? – pillantottam fel rá.
- A borostád csikiz.
- Igen? – húztam végig az állam a hasán, mire megremegett, s abbahagyta. Félig nyitott ajkakkal nézte, ahogy a kis rövidnadrágjától megszabadítom, és csak egy falatnyi csipkés anyag fedi nőiességét.
Szerencsém volt vele, hisz nem félt megmutatni bájait előttem. Kicsit mardosott a lelkiismeret-furdalás, amiért pár nap ismeretség után a lábai között vagyok. Köldökébe haraptam egy kicsit, közben ujjaimat beakasztottam a vékony anyag korcába, hogy lehúzzam róla. Mindkettőnk hangosan kapkodta a levegőt, a szívverésem legalább a háromszorosára gyorsult. Kezeit becsúsztatta nőiességére.
- Nem kell eltakarnod, gyönyörű vagy – suttogtam.
- De, ez…olyan ciki – orcái vörösek voltak.
Óvatosan elhúztam kezeit, szeméremdombján csókoltam végig, majd a combjain, hogy még jobban el tudjon lazulni. Selymes bőrén végig haladni egy élmény volt. Ujjaimmal szétnyitottam rózsaszín nedvességét, s egy lassú mozdulattal megnyaltam érzékeny kis gömböcskéjét. Halk nyögés hagyta el ajkait, kicsit megemelte a csípőjét ennyitől. Teljesen elhasaltam lábai között, átöleltem karjaimmal a csípőjénél, hogy ne mozogjon annyit. Először csak néztem a reakcióját, közben kóstoltam őt nyelvemmel, ajkaimmal. Arca kipirult, ujjait a matracba vájta, ajkai közül egyre több és több torokból jövő nyögés tört felszínre. Jólesően cuppogtam nőiességén, fel-le húzogattam nyelvem.
- Úh Jiyongh – szűrte fogai között.
Elengedtem őt, majd mutatóujjam a szájába kényszerítettem. Nagy, kék szemeivel nézett rám, megfogta a kezem, s nyelvével táncolta körbe. Amikor úgy gondoltam, hogy elég nedves, széthúztam szeméremajkait, gyengéden besimítottam közé, ujjpercem hüvelyébe nyomtam.
- Áh – szisszent fel. – Ez fáj!
- Sssh, lazíts, jobb lesz, ígérem – simogattam őt, ahol értem, hol a combjait, hol a melleit. Később éreztem, ahogy csípőjénél elernyed az izom, nincs feszítő érzés, ekkor toltam fel az ujjam neki, de már meg sem mukkant.
- Fáj? – pillantottam szemeibe.
- Furcsa inkább, mint fájdalmas.
- Helyes – nyomtam csókot az ajkaira, mire felsóhajtott.
Ki-be kezdtem el húzogatni az ujjam, sóhajai egyre hangosabbak lettek. Megpróbáltam még egyet mellé csúsztatni, de túl szűk volt, és még fel is szisszent erre. Úgy döntöttem végül, hogy egy ujjal próbálom őt az első orgazmusához elsodorni, természetesen sosem tettem még ilyet. Gyorsítani kezdtem az ujjammal, szinte ollóztam benne. Ekkor teljesen nedves lett, így tudtam még egy ujjat felcsúsztatni. Férfiasságom nagyon dudorodott már, szinte felrobbant, annyira kívántam ______ érintetlen testét.
- Jih-yong, tudni akarom milyen – nyögte nehezen.
- Nem szabad, még nem – próbáltam lecsillapítani, de a karomba mart, és megállította azt.
- Érezni akarlak! – kapkodta a levegőt.
- De nem szabad! Kérlek, még ne most – próbáltam rábeszélni, persze rettentően kívántam őt.
Kihúzta az ujjaimat magából, majd megcsókolt. Nyelve csak úgy masszírozta az enyémet, körmeit a hátamon húzta végig. Levette a pólómat egy mosoly kíséretében, végül a bokszerem után nyúlt. Hideg ujjaival fonta körbe férfiasságom, amitől kirázott a hideg.
- Hogy a fenébe ilyen hideg a kezed? – suttogtam ajkai közé.
- Nem tudom. Van nálad gumi?
- Hát, van. Hacsak nem ráztad ki a nadrágom farzsebéből.
- Nem nyúltam bele – kuncogott.
Elmosolyodtam, nyomtam egy cuppanóst ajkaira. Felpattantam, hogy megkeressem azt a kis csomagot. Fogaimmal bontottam ki , gyorsan letoltam magamról az utolsó ruhadarabom, felhúztam magamra azt a vékony anyagot, mely véd mindkettőnket. Hirtelen maga fölé rántott.
- Fájni fog?
- Igyekszem nem fájdalmat okozni neked, hanem örömet, nem lesz szerintem kellemes, de kibírható – ejtettem meg felé egy mosolyt.
Szétnyitottam újra combjait, végig simítottam rajtuk ujjaimmal. Kicsit megsimogattam nedvességét is, aztán odahelyeztem a bejáratához a férfiasságom.
- Szólj, ha fáj! Azonnal! Értve? – néztem a szemeit, miközben a végét mélyesztettem el benne.
Egyből felszisszent. – Áu áu – elszakadtam tőle, vártam egy kicsit, majd újra elsüllyedtem benne.
- Css – csókolgattam őt. – Lazulj el, mert most kicsit fájni fog – aggódóan nézett a szemembe, nyomtam egy csókot ismét az ajkaira, s tövig merültem benne.
Fájdalmas sikoly hagyta el száját, körmeit a hátamba nyomta amilyen erősen csak tudta. Tudtam, hogy fáj neki, ezért nem is mozdultam meg, csak a nyakát csókolgattam, hogy ellazuljon.
- Túl vagy rajta – motyogtam a fülébe. – Most lassan mozogni kezdek, tényleg szólj, ha fáj – próbáltam nyugtatni őt, hisz a könnye is kicsordult.
Letöröltem könnyeit, csigalassúsággal mozdítottam a csípőm. Legszívesebben heves vadállattá változtam volna, annyira izgatott az, hogy milyen szűk. Szorosan ölelt engem, így nem tudtam a tenyeremen támaszkodni, hanem a könyökömön tettem. Melle a mellkasom súrolta, keserves nyögését az élvezet kezdte el átvenni. Lábaival átölelte a derekam, nyakam csókolta.
- Ki próbálok valamit – támaszkodtam fel a térdeimre, behelyezkedtem, végül az oldala mellé téve kezem kezdtem el gyorsan mozogni benne.
- J-j-jih – nyögte, tarkómnál kulcsolta össze az ujjait, úgy emelte meg felsőtestét az ágytól. A fejemben lévő kis lámpa felgyulladt, kezeimmel átnyúltam a combjai alatt, s egy mozdulattal már állásban voltunk, úgy mozgattam tagomon. Fejét hátravetette, mélyen a puncijában voltam. Torkát kezdtem el csókolgatni, nyelvemet húztam végig kulcscsontján.
- Na, milyen? – hörögtem szinte.
- Is-tenh-ih – nyögte minden egyes behatolásomnál.
Nem tudom mi vezérelt arra, hogy ezt a nőt így tegyem magamévá. Esküszöm ez alatt a pár nap alatt erre vágytam a legjobban. Falnak nyomtam őt, úgy mozogtam benne. Ő csak ölelt engem, félt, hogy leejtem őt. Voltam annyira edzett, hogy egy ilyen pehelykönnyű lányt megtartsak. Percekig mozogtam így benne, amikor elfáradtam, s ledőltem az ágyára, természetesen úgy, hogy ______ fölöttem térdelt.
- É-én nem tudom, hogy kell – próbált mentegetőzni.
- Tudod, hogy kell megülni egy lovat? – erre a kérdésemre bepirult.
- Igen.
- Na, ez ugyanaz, csak itt a nyereg a farkam.
- Perverzebben nem is ment volna.
- Megy úgy is – dobtam hátra a haját, kezeit a mellkasomra húztam. – Mutasd meg, hogyan kell lovagolni – kuncogtam.
Megmozdította a csípőjét, fel és le. Kezeimmel simogattam őt, közben kicsit feljebb másztam, hogy a falnál meg tudjam támasztani a hátam. Magamhoz öleltem őt, csókoltam. Úgy szerettem őt szeretkezésközben, mint ahogy Audrie-t soha. Már eléggé a végét jártam, amikor úgy döntöttem ledöntöm magam alá, s eszeveszett tempóban kezdem el hajtani őt. Nyögése hosszas lett, simogatta a hátam, ami nagyon tetszett.
- Ott, ott – nyöszögte.
- Mi volt ott? – találtam el újra az érzékeny G-pontját.
Megrándult teste, ahogy folyamatosan nyomtam az impulzusokat arra a pontra. Testünk szinte összetapadt, és csak nedves puncija cuppogását lehetett hallani, mely zene volt füleimnek. Talán a szexet szeretem a zenélésen kívül nagyon. Hirtelen tört rá az orgazmus, vállamba harapott, nyögött, és egy jó adag élvezettel jutalmazta a combját, de az enyémet is. Nem sokkal később én is követtem őt, csak én a gumiba lövelltem magom. Rá rogytam az intenzív lüktetés, levegőkapkodás miatt. Percekkel később is hangosan nyögésszerűen lélegzett lehunyt szemekkel. Elszakadtam tőle, s kimentem a fürdőbe elintézni magam. Kidobtam az elhasznált gumit, arcomat megmostam, utána mentem vissza hozzá a fürdőben talált törlőkendővel együtt.
- Milyen volt? – ültem mellé, s gyengéden kezdtem el törölgetni nedveit elernyedt testéről.
- Istenih – nyögte, melytől egy vigyor kúszott az arcomra. – Mit csinálsz?
- Kicsit vérzel, de nyugi ez csak azért van, mert nem vagy már szűz – gyorsan adtam a választ, mielőtt még kibukott volna.
- Nem lesz bajom?
- El fog múlni, ha nagyon zavar, fogd fel menstruációként – kuncogtam, erre erőtlenül megcsapta a karom.
- Nem szeretlek, de a szex oltári jó veled. Lehet, hogy majd… - jött zavarba.
- Máskor is szeretnéd? – dobtam ki az elhasznált kendőket, s mellédőltem.
- Igen…akkor már nem fogok vérezni igaz?
- Igen, igaz. Ha szeretnél – pusziltam meg a mellét, ami még mindig nagyon érzékeny volt, így kirázta a hideg őt.
- Jaj, ne már. Mennyi az idő?
Előkutattam a telefonom a nadrágom zsebéből. – Tizenegy múlt 6 perce.
- Jesszusom! Elkések! – pattant ki mellőlem, kirohant a fürdőbe.
Komótosan kezdtem el felöltözni, így mire visszaért már készen is voltam. Haja ismét kontyban volt a feje tetején, fenekén húzta fel épp fekete nadrágját, majd kivett egy fehér inget, mellyel eltakarta idomait.
- Menned kell, ne bukjunk le. Majd találkozunk még, ma kikötünk árut felvenni – gombolta be már a mellényét.
- Csókot kapok? – csücsörítettem édesen felé, de csak egy hosszú szájra puszit kaptam.
- Ne haragudj, tényleg menned kell – nyitotta ki az ajtót, majd körül nézett, s kiadta az utam.
Hamar kiértem onnan, anélkül hogy észrevettek volna, s a szállásomra mentem. Egy levakarhatatlan vigyor tündökölt borostás ám kisimult arcomon, miközben az ellazító víz cseppjei folytak végig rajtam. Az elmúlt három évben talán ez volt a legeslegjobb szex eddig. Nem kellett megjátszanom azt, hogy élvezem, plusz egy olyan nővel csináltam, aki pár nap után képes volt beadni a derekát nekem. Időközben a gyomrom is korgott, de még meg kell borotválkoznom. Végeztem a zuhanyzással, kellően a Chanel tusfürdőmben illatoztam, aztán egy törölközővel a derekamon, beálltam a tükör elé. Elővettem a habot, s végig kentem az arcomon, ekkor vettem észre a körömnyomokat, szívásnyomokat.
- Vadmacska – jegyeztem meg mosolyogva, aztán tovább folytattam a szőröm eltávolítását.
Kár, hogy nem vagyok babaarcú, mint Seunghyun. Tényleg, őket is fel kell hívni, mesélni, hogy mi történt. Miután végeztem, korgó gyomorral tárcsáztam csapattársam.
- Szia Jiyong, azt hittem már elsüllyedt a hajó! Mi újság van? – a hangja csak úgy csengett a boldogságtól.
- Szia! Ó, hol is kezdjem? – nevettem el magam.
- Mondjuk a legelején – nevetett velem markáns hangján.
- Képzeld Kikoval szétmentünk. De mielőtt faggatózásba kezdesz, elmesélem mi volt. Szóval megérkeztünk a hajóra, gyönyörű nagyon, a személyzet is kedves, illetve megismertem egy lányt.
- Hoppá, milyen lányt? Mindent tudni akarok – lett izgatott a hangja.
Seunghyun volt a bal kezem, amikor kellett ott volt, segítettük egymást, pedig vele csak a gyakornokság után ismerkedtem meg.
- Pincér lány, hosszú derékig érő szőke haja van, égszínkék szemei – előttem volt, ahogy éjjel kijött a tetőre beszélgetni.
- Hogy hívják? Mit csináltatok?
- _______ a neve. Európai, nem gondoltam volna, hogy nekem meg fog egy tetszeni.
- Hát, Rihanna után már, azért nem csodálom! – nevetett.
- Hé, Rihanna igenis jó nő! És ő barbadosi!
- Igen-igen értem. Nos, hogy néz ki?
- Képzelj el egy lányt, napbarnított bőrrel, szőke haj, kék szem, kerek fenék, amire ráfeszül az összes ruha, dús keblek – haraptam be alsó ajkam, ahogy elmondtam neki.
- Képet kérek róla! Kíváncsivá tettél. Fogadok volt valami, egyszerűen érzem.
- Túl jól ismersz. Én vettem el a szüzességét – kuncogtam el magam.
Seunghyun álla a padlón koppant, nem bírt megszólalni csak pár perc után.
- Ezt te sem mondod komolyan! Jézusom, és milyen volt?
Hátradőltem az ágyon, s újra felelevenítettem az emlékeket.
- Enyhén illuminált állapotban vitt le a szobájába, és reggel történt, és isteni volt! – olyan voltam, aki most szexelt életében először.
- Tyűűha, akkor új nő a láthatáron?
- Azt nem mondhatnám. Nem mondjuk ki hogy szeretjük egymást, igazából én nem is érzek érte úgy valamit. Csak szükségem van rá, egyszerűen kell. Tudod, olyan must have – nevetettem el magam.
- Tudom, tudom. Én is ugyanezt éreztem nála.
- Remélem, megvagytok, minden okés.
- Szerencsére igen, nagyon sokat dolgozunk mind a ketten, de megvagyunk. És mi volt ez a Kikos téma? Miért szakítottatok?
Fájdalmas sóhaj hagyta el a számat. – Egy lotyó, jobb szavam nincs rá. Meguntam. Leginkább azt, hogy folyton martuk egymást, de azért erőltettük a kapcsolatot. Nem éreztem jól magam vele, bántotta ________-t is, és ez nekem nem tetszett. Oké, hogy feltűnően néztem őt, de az mi, hogy a borral teli kristálypoharat kidönti a kezéből? Meg a pohárkrémet. Felidegesítettem magam ezen, kifizettem helyette mindent, ami nem volt egy olcsó mulatság, ja és azt el is felejtettem, hogy jót hancúrozott a pincérsráccal, ezért én visszaadtam neki. De én nem kihasználni akarom ______-t, hanem boldoggá tenni – mondtam el gyorsan neki a történetet.
- Nem semmi, de ugye nem vagy rosszul? Vagy a szöszi kárpótol téged?
- Persze, hogy kárpótol! Jól érzem magam, nem tudom mi lesz még itt, amíg itt leszek.
- Aranyhajat szétkeféled!
- Choi Seunghyun te nyers, őszinte, perverz állat! – nevettem. – Aranyhajat, neee – fetrengtem a nevetéstől.
Jó volt hallani a hangját, kicsit kiszakított a hajóról.
- Mellesleg hogy-hogy van térerőd?
- Úgy, hogy kikötünk perceken belül Costa Rica-n.
- Ó, hozz valamit onnan nekünk! – lelkesedett akár egy gyerek.
- Jó, keresek neked valami egyedi bútort.
- Van elég! Valami szépet!
- Jól van Seunghyun, szia! – nevettem.
- Tudom, hogy hozol. Várunk haza főnök! Érezd jól magad – éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Igyekszem, vigyázzatok magatokra, hali – majd letettem, miután elköszönt ő is.
Nagyon éhes voltam már, így felkaptam magamra egy fehér trikót, a farmerrövidnadrágommal illetve a fekete-fehér férfi szandálommal, amit még régebben vettem, de rettentő kényelmes, így most ezt láttam jónak, mint a tornacipőt. Felmentem az ebédlő részlegbe, ahol a pincér máris mutatta nekem az új asztalt, amit kaptam, távol az exemtől.
- Uram – mosolygott rám sejtelmesen. – Az asztala – mutatott rá, aztán elment.
Leültem a helyemre, igaz távol volt a konyha bejáratától, de legalább beláttam az egész teret. Hirtelen kinyílt az ajtó ______ lépett ki rajta tányérokkal egyensúlyozva. Elindult az egyik asztalhoz, és kiszolgálta őket. Engem egy alacsony vörös hajú lány szolgált ki, akinek megköszöntem egy mosollyal. Közben persze néztem ______-t aki épp Kiko elé tette le a tányért. Hirtelen elkapta a csuklóját és harsogni kezdett.
- Megdugott mi? – rángatta a kezét.
- Nem tudom, miről beszél. Elengedne? – higgadtan beszélt hozzá.
- Kwon Jiyong lefeküdt veled, te ribanc – köpte a képébe.
______ nem rezdült, csak farkasszemet nézett vele, míg Kiko majd’ felrobbant az idegességtől.
- Engedelmével hölgyem, hozhatok még mást?
- Takarodj a szemem elől – lökte el a kezét.
Nem bírja ki, hogy ne legyen közjáték. Fejem csóváltam, szerencsére nem ismertek annyian, így nyugodtan meg tudtam húzódni a sarokban vádaskodó tekintetek nélkül. Megint különlegesség volt az ebéd, már-már hiányoztak a csípős koreai ízek. Pont a desszertnél tartott mindenki, amikor a kapitány megszólalt a hangszórón.
- Üdvözlök mindenkit, itt a Kapitány beszél. Két perc múlva leállítjuk a motorokat, és lesz öt teljes órájuk szétnézni Costa Ricán. Remélem eddig jól érezték magukat – utána megszakadt a kapcsolat. Mindenki elég hamar végzett az ebéddel, ahogy én is. Senki nem érdekelt, csak mentem a kabinomba, hogy átvegyek egy cipőt, illetve a telefonom, pénztárcám, irataim a zsebembe tömködjem. Befújtam magam a parfümömmel, felvettem egy sapkát napszemüveggel, s már készen is álltam arra, hogy felfedezzem az ismeretlent. A kikötő varázslatos volt. Telefonommal készítettem fotókat, feltöltöttem az internetre, hisz mindenki ott értesül, merre járok. Nem írtam konkrét helyszínt nem akartam, hogy megtaláljanak. A rámpán futottam össze ______-val/vel.
- Szia – köszöntem rá, rám pillantott, arcára mosoly ült. Kisimult, és boldog volt.
- Szia, városnézés?
- Aha, jössz te is?
- Igen, amint a rakományt felpakoltuk – mosolygott.
- Mennyi idő még?
- Körülbelül 2-2,5 óra.
- Mennyi mindent pakoltok be? – mögém mutatott, a sok-sok dobozra, zsákra és ládára. – Úristen! Én szétnézek, majd találkozunk – nevettem.
- Oké – nevetett ő is.
- Jó munkát – kacsintottam rá, utána elmentem nézelődni. Találtam egy kávézót, ott vettem magamnak egy ínycsiklandó eszpresszót. Elkóboroltam egyedül, vettem pár dolgot a srácoknak, illetve magamnak is. Épp az egyik étterem teraszán ültem egy turmixszal, amikor lehuppant szembe velem ______.
- Ó, szia – mosolyogtam rá.
- Hello – ő is mosolygott, haja oldalra volt fonva, egy rövidnadrág volt rajta, egy bikini felső egy ejtett vállú bővebb felsővel, illetve egy saru ékesítette vékony lábát.
- Bepakoltatok? Meghívhatlak valamire?
- Igen sikerült, közben az a fekete sznob liba is megtalált, majdnem lelöktem a mólóról. Öhm, mit iszol?
- Valami banános turmix, finom. Sznob liba? Kiko? – közben intettem a pincérnek.
- Akkor én is ilyet kérek. Ugyan ki más? Utál, de én is őt – leadtam gyorsan a rendelést, majd ki is hozta a pincér.
- Szép, mondhatom. Ne is figyelj rá! Nem érdemli meg a figyelmed. Csak féltékeny.
- Nem is tudom mire – mosolygott huncutul.
- Én sem tudom – ittam a turmixom. – Jól érezted amúgy magad?
- Ühüm – nyammogott a sajátján. – Túlságosan jól.
Pár órát beszélgettünk, sétáltunk, majd visszamentünk a hajóra, ott álltunk a rámpánál, ami felhúzódott és bezárult, amikor Kiko rohant a pincérsráccal a gatyájukat gombolva.

Love comes by ship II. [Jiyong]

Kiko odakapta a tekintetét, s legszívesebben kinyírta volna szegény lányt a szemeivel.
- Már megint az a… - ekkor félbeszakítottam.
- Értelmesebb, mint te.
- Muszáj sértegetned? Én szeretlek – fogta meg a kezem.
Nem húztam el, csak tűrtem, közben hozták a reggelit is. Az a srác, aki tegnap a szekrényben bujkált, most kiszolgált minket. Szemem láttára kezdett el a barátnőm vele flörtölni, míg én _______-t néztem, közben nekiálltam falatozni és a kávém is kortyolgattam.
- Jó étvágyat – simított egy cetlit Kiko kezébe, majd elment.
- Feltűnőbben nem is tudna nyomulni – néztem a gyönyörű óceánt, mely egybeolvadt az éggel.
- Ezt nem hiszem el! Te féltékeny vagy!
- És ha igen?
- Nincs miért, téged szeretlek!
Bólintottam, majd megettem a pirítóst is, és mindent, amit csak tudtam. ______ elég hamar végzett, szóval nem láthattam merre is ment. Kiko elkezdett beszélni a modellségről, hogy Yoon társaságában mennek Londonba, aztán Rómába, meg Szingapúrba, természetesen nem nagyon érdekelt a mondandója, de azért bólogattam rá, vagy elengedtem egy kis mosolyt.
- Annyira fáj, hogy ilyen vagy velem – sóhajtotta belefáradva az erőlködésbe.
- Sajnálom – játszottam a poharamban lévő narancslével.
- Próbáljunk meg, békességben egymással lenni rendben? – nyelt nagyot.
- Oké – biccentettem egyet kelletlenül.
Nem szólt semmit, csak felállt és ott hagyott egyedül. Megettem még azt a kevés rántottát, ami előttem volt, utána bementem a lakosztályunkba, hogy át tudjak öltözni fürdőnadrágba.
- Összeismerkedtem egy csajszival, megyek vele szétnézni a hajón. Rendben? – bújtatta közben a testét egy virágmintás maxi ruhába és szandálba.
- Én a medencéhez megyek, leúszok pár hosszt. Utána napozok, szóval ott megtalálsz majd a medencénél – kaptam le magamról a pólót, természetesen neki háttal. Éreztem, hogy végig nézett rajtam, hogy legszívesebben ide jönne hozzám, s megölelne. Valahol vágytam rá, de a pincér lány társaságára még jobban.
- Akkor majd találkozunk – ment is el nagyon hamar.
Letoltam a nadrágom is, különösebben nem izgatott Kiko, hogy kivel hova megy, az meg végképp nem, hogy mikor kell találkoznom vele. Hamar magamra kaptam a márkás nadrágot, elővettem a standpapucsom, illetve egy törölközőt. Összeszedtem minden szükséges dolgot, kisétáltam a medencéhez, ahol csak pár ember lézengett. _______ is ott volt, fehér munkaruhában, ami egy térdnadrágból és egy atlétából állt. Napozóágyakat, asztalokat rendezgette, napernyőket nyitogatta ki. Az egyik napozóágyra leterítettem a hatalmas pamut anyagot, letettem mindent rá, s leültem. Ekkor vett észre, és direkt azon a részen rendezgetett.
- Szia – köszönt rám, miközben ott nyitotta fel a napernyőt.
- Szia, öhm, medencés lány? – kuncogtam.
- Valami olyasmi, csak szólok, hogy kend be magad rendesen, nehogy leégj – mosolygott rám kedvesen, amitől puha vajjá változott a szívem.
- A hátamat nem kened be? – kiskutya szemekkel próbáltam meghatni őt.
Körülnézett, hogy egyik kollégája se legyen ott, majd kikapta a kezemből a flakont, tenyerébe nyomta, úgy oszlatta el a hátamon gondosan.
- Tetszenek a tetoválásaid – kenegette a vállam. – Na, de készen vagy – s azzal ott is hagyott, mivel pont akkor lépett ki az ajtón a kapitány.
- ______! A másik két medencénél is megcsinálod? És akkor pihenhetsz, majd Carl átveszi a helyed rendben?
- Igen, megcsinálom.
- Viszont az ebédeltetésnél legyél készenlétben. Addig, pihengess, egész héten sokat dolgoztál – engedett el egy mosolyt felé.
- Köszönöm – szintén mosolygott, majd a csinos fenekét elriszálta a másik részre. Muszáj voltam végig nézni, ahogy napbarnított bőre előbukkan a fehér anyag alól. Szeretem az ilyen kis feszes ruhákat, mint amilyen rajta is volt. Az a kis térdnadrág kiemelte vékony combjait, kerek fenekét. Kár, hogy Kikonak nem ilyen volt. Magam sem tudom mi vonzott benne, igaz most már semmi, de régebben… nem tudom. Hamar megcsinálta a dolgokat az újdonsült „barátnőm”, miután eltűnt a szemem elől, s kellően tocsogtam a fényvédő krémtől, felálltam, hogy a medence hűs vízében megmártózzam. Egy fejessel csobbantam a hűs vízben, utána úszkáltam. Jól esett pár hosszal kitisztítani az elmém, nem foglalkozni semmivel. Időközben megérkezett ______ is, egy hófehér pánt nélküli bikiniben, mely mindent megmutatott a testéből, kivétel a lényeges részeket. Kezdtem kifáradni, így kimásztam a hűs vízből, s az ágyhoz sétáltam.
- Ejjha – pillantottam a mellettem napozó szépségre.
- Jiyong – kuncogott hatalmas szemüvege alól. – Hogy érzed magad?
- Fáradtan, jó volt úszni – dőltem hátra én is. – Pihenő idő?
- Aha, végre.
Halk cipőkopogás csapta meg a fülem, mely balról jött. _______ egyből felpattant, s legalább három ággyal arrébb ment. Értetlenül néztem rá, aztán arra, amerről a hang jött. Természetesen Kiko tipegett oda a magasított sarkú papucsában. Kecsesen letette magát mellém, aztán a füle mögé tűrte sötét tincseit.
- Szóval ennyire jóban vagytok?
- Szia Kiko, én is jól vagyok köszönöm, áh, nem fogott meg a nap, be lettem kenve – ignoráltam bunkó módon a kérdését.
- Gyerekes vagy Jiyong – kenegette „melleit” hogy ne égjen le tejfehér bőre.
- Természetesen. Mint mindig – dugtam be a fülembe a zenét.
Kikon egy fekete egybe részes dressz volt, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Nyurga, vékony lábai, semmi feneke és melle tárult elém, így még a szemüvegem is feltettem, hogy egy pixelt ne érzékeljek belőle. Még ha jól állt volna neki, de annyira vékony volt, szinte csont és bőr. Magam sem tudom, hogy miért nem hagytam már el őt. Illegett-billegett előttem, de nem sok vizet zavart. Élveztem, ahogy a nap süti a bőröm, kicsit barnítva azt. Órákra elaludhattam, mivel olyan dél körül keltett ______, hogy húzódjak árnyékba.
- Nehogy napszúrást kapj! – húzta ki a fülest a fülemből, miközben hajából a mellkasomra hullott a hűs víz. Lassan feltoltam a homlokomig a nap elől védő tárgyat a szememről.
- Szépséges hölgy mond mit? – vontam fel szemöldököm.
Végig húzta a lábamon az ujját, mire felszisszentem. – Basszus, nem gondoltam, hogy leégek – ültem fel egyből és nevettem zavartan.
- Kend le valami hűsítővel, kicsit rákvörös lettél – kedvesen mosolygott, miközben egy rózsaszínes pamut törölközővel itatta fel a víz cseppjeit.
- Nem fogok bele halni? – dramatizáltam egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy az agyadra kiterjedt volna a leégés – nevetett fel. – Ebédnél találkozunk, és tényleg ne felejtsd el! – integetett nekem, utána eltűnt a szemeim elől. Nem sokkal később a lakosztály felé vettem az irányt, igaz a combjaim fájtak a súrlódástól, de kibírtam.
- Végre már, hogy itt vagy – toporgott egy kis ruhában Kiko. – Hol a fenében voltál?
- Kint a medencénél. Miért? – nem pillantottam rá, csak a fürdőbe vonultam faarccal.
- Ebéd lesz! Azt hittem várod, legalább miattam – puffogott kint.
A bajszom alatt elejtettem egy halk „ch”-t, hamar rendbe kaptam magam, egy ujjatlan felsőt vettem magamra, hogy valamennyire védve legyek. Kimentem, aztán ránéztem.
- Figyeltél egyáltalán rám?
- Nem – vetettem oda.
- Nem hiszem el, hogy megint kezded. Jiyong! Együtt jöttünk, miért nem tudsz rám szentelni időt? Miért kell azt a fruskát hajtanod?
- Ne hisztizz már, az Istenért. Nem hajtom őt, és nem fruska – fújtam ki benntartott levegőm. – Csak szimplán összefutottunk – próbáltam lezárni a témát.
- Persze. Inkább menjünk, éhen halok – tovább duzzogott, aztán elmentünk a légkondicionált ebédlőbe, amit időközben mindketten ugyanúgy felfedeztünk. Kiko megkérdezte azt a pincérsrácot, hogy merre felé lehet az asztalunk. Belekapaszkodott jéghideg kezével az enyémbe, melytől az összes szőr a hátamon felállt. Egyszerűen le akartam vakarni magamról, de nem tehettem, mivel kettőnknek szólt ez a két hét. Úriemberként, ám faarccal kihúztam a széket neki, amire letette kevésbé csinos hátsóját. Tényleg sokszor gondolkozom azon, hogy miért is vagyok együtt vele. Szerencsére az étvágyam nem vette el, így amikor kihozták az ételt, bele is kezdtem elég hamar. Ebédre valamilyen krémleves volt, illetve spárga mentás eperkrémmel, meg valamilyen rizs, natúrszelet. Sajnos nem _______ hozta ki a kaját, hanem az a srác, aki feltűnően flörtöl Kikoval. Ketten úgy néznek ki, mint aki most először szerelmes, lehet meg kéne engednem azt, hogy valami kialakuljon közöttük. Csendben fogyasztottuk el a lakomát, közben pár korty bor is legördült.
- Lesz valamikor koncerted? – törte meg a csendet Kiko.
Jól megrágtam a falatot, majd lenyeltem. Kicsit vártam a válaszadással, mert a számat töröltem, végül megszólaltam.
- Igen lesz, majd augusztus elején, mivel most veled vagyok, és Hyunsuk úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha a július második felét pihenéssel töltöm. Elvégre nem voltam egy éve rendesen szabadságon.
- És hol lesz majd?
Na, ne. Remélem, nem akar el jönni, egyáltalán nem akarom két szám között hallgatni azt, hogy Jiyong ez annyira jó szám, jaj, Jiyong annyira édes vagy, uh Jiyong gyere, adj egy csókot. Egyszerűen a kettő nem fér össze.
- Szingapúrban – továbbra is néztem az arcát, mint ahogy eddig tettem. – Miért?
Füle mögé gyűrte sötétbarna tincseit, felvett egy kislányos mosolyt, Ashley Olsen féle görbületté változtatva ajkait. – Arra gondoltam, hogy… esetleg, ha nem lennék nagy teher… akkor veled mehetnék? – komolyan, ha lottóznék, akkor megnyerném a főnyereményt.
Felvontam a szemöldököm, megtámaszkodtam a kezeimen. – Tudod jól, hogy a kapcsolat és a munka együtt nem mehet. Vagy ez, vagy az. Én sem szoktalak zavarni egy-egy fotózás, ruhabemutató alkalmával. Szóval, ne haragudj, de nem megy. Nem akarom kockáztatni a karrierem, mert te épp hiszti rohamot kapsz a sminkesektől és fodrászoktól, meg a háttértáncosoktól.
Aggódóan nézett rám, nagyokat nyelt, hogy el tudja rejteni szomorúságát. A rózsaszín köd teljesen elbutította elméjét, azt hitte, hogy majd én el fogom magammal vinni, egy igazán fontos eseményre, és jól fogom vele érezni magam.
- Utálom, amikor ilyen vagy – fortyogott magában, ledöntötte a torkán az ízletes vörös bort, melyből én már a harmadik pohárral küldtem magamba. Ízlett, hogy olyan fűszeres, mégis savanykás, enyhén pezsgett a nyelvemen.
- Milyen? Amikor az igazat mondom? Te sem gondoltad komolyan, hogy a hisztid fogom hallgatni, mert épp Heeyun seggét markolom úgy, hogy a bugyija nedves lesz – mordultam fel.
- Te szatír, barátja van!
- De tudod már – dőltem hátra és csak néztem őt. Egy furcsa dolgot kezdtem el érezni, ahogy a szemeit pásztáztam, illetve barna haját. Undorodtam tőle. Újat akarok, egy jobbat, egy szebbet, aki viszont szeret. Egyáltalán semmi nem volt benne, csak a szája, azt szerettem tépni, harapni, viszont mindig kaptam pofont tőle, hogy ne tegyem, mert fáj. Annyira elkalandoztam az arcán, hogy előlünk elvitték már a főételes üres tányérokat, s a desszert jött. Hirtelen csapott meg egy isteni virágillat, melyet nem olyan rég éreztem már valahol.
- Jó napot – mosolygott kedvesen _______, miközben letette elénk a díszes desszertet.
- Óh, szia – engedtem el én is egy kis mosolyt, Kiko pedig morgott.
- Takarodj már flörtölni innen – mordult rá bunkón.
________ érdekes szemei rá tévedtek. Kedves barátnőm szemei szikrát szórtak felé, aztán rám pillantott újra. – Bon appetite – sütötte le a tekintetét, végül ott hagyott minket, és több asztalhoz rohant segíteni.
- Muszáj ennyire bunkónak lenned? – szűrtem fogaim között.
- Muszáj ennyire felfalnod a szemeiddel? – csuklott sértődötten.
- Komolyan néha olyan kiállhatatlan vagy. Csodálkozom, hogy visellek még el – kezdtem neki a desszertnek.
Kiko meghökkenve nézett rám, aztán felállt, és _______-hez/hoz ment, akinek a kezében épp vörösboros poharak voltak, természetesen tele a nedűvel. egy ügyes mozdulattal ráborította a tálcát, így a kristálypoharak apró szilánkokra törtek össze, a drága bor pedig _______ ruháján végezte. A lány főnöke egyből kitrappolt az ajtó mögül felrántotta a szilánkokat összeszedegető pincérnőt, majd belökdöste a konyha felé. Az egész teremben csend uralkodott, csak a fenyegető üvöltözést hallottuk, és hogy vernek valakit. Kiko mint aki jól végezte dolgát, leült vissza az asztalomhoz.
- Hogy a francban van ennyi bőr a képeden? – néztem farkasszemet vele.
- Hát, így. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ő előrébb jár egy lépéssel, mint én.
- Tudod, ha ilyen vagy, jó hogy előrébb jár. Miattad ki is rúghatják őt – fintorodtam el. – Komolyan, olyan gyerekesen viselkedsz, talán még az is vagy.
- Fejezd be Jiyong. Fogadd el, hogy te az enyém vagy, én pedig a tiéd – vigyorgott rám.
- Nem uralkodhatsz fölöttem, nem vagy a főnököm. És ha így haladsz, a barátnőm sem leszel sokáig – fejeztem be a menüsor utolsó fogását, végül felálltam, s a főpincérhez mentem.
- Elnézést kérek az előző közjátékért, a poharak árát írja a számlámhoz illetve a bort is – sóhajtottam.
- A maga barátnője volt, az a fekete hajú nő? – pillantott le rám a magas srác, kék szemeivel.
- Igen, és tényleg szörnyen röstellem. Nem tudja véletlenül, hogy  _______ merre található most? – próbáltam kideríteni, hogy jelen pillanat merre található.
- A kabinjában van – válaszolta egyszerűen, mintha tudnám, hogy merre is van pontosan. – Tudod merre van?
- Épp ezt akartam megkérdezni, tőle is bocsánatot kéne kérnem.
- 24-es kabin – közölte, aztán ott hagyott.
Vajon merre lehet? Na, nem baj, épp itt lesz az ideje, hogy jobban szétnézzek a fedélzeten. Követtem az egyik pincérlányt, aki _____ kollégája, így hamar megtaláltam az ajtót. Halkan odamentem, a szívem a torkomban dobogott. Úgy éreztem magam, mintha az első szerelmem után kutatnék. Bekopogtattam, pár percre rá nyúzott arccal, kisírt szemekkel, és természetesen egy jókora piros folttal nyitott ajtót ______.
- Jézusom, Jiyong mit keresel itt? – rántott be az ajtón. – Tilos lejönnöd ide! – ripakodott rám.
- Ne haragudj, bocsánatot szerettem volna kérni tőled Kiko miatt – játszottam zavaromban a gyűrűimmel. – Mindent kifizetek, a bort és a kristálypoharakat. Hogyan hozhatnám rendbe? Miért piros az arcod? – halkan kérdeztem a végét.
- Nem történt semmi gond, megesik bárkivel az, hogy béna – mosolygott rám.
- De nem! Azaz idióta öntötte rád, jobban mondva borította. Kérlek, hagy tegyem jóvá – kérleltem.
- Mégis hogy akarod? Amúgy képen lettem törölve, mert darabja a poharaknak 3000 dollár, valami műgyűjtőtől vette és olyan látványosan zuhantam el, hogy lefokozott mosogatónak, szóval marha jó – az apró fürdőbe ment, hogy tovább mossa az ingét. Végig néztem rajta, egy kis kockás rövidnadrágban volt, egy Disney mintás pólóval, kontyából itt-ott kicsüngött egy-egy kusza szál, mely gyönyörű arcát keretezte. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, kerek fenekét kezdtem el bámulni éhes tekintettel. Hogy én mit nem csinálnék azokkal a halmokkal. Elém tárult elmém legperverzebb képkockája. Hason fekszik otthon az ágyamban, popsija kiemelkedik, s csak a szex bódító illata járta át a szobát. Háta fel-le jár az előző orgazmus miatt, én pedig végig csókolom két lapockája között őt.
- Jó nézni a fenekem? – mosolygott rám, miközben a tükörben nézett.
Hirtelen eszméltem fel álmodozásomból, lassan a vér a férfiasságomba tódult.
- Áh, szóval kívánsz – nevetett ki. Próbáltam leplezni zavartságom, illetve felizgulásom jelét.
- Ne haragudj – köszörültem meg a torkom zavaromban.
- Semmi gond nincs. A francba! Nem jön ki – vágta bele idegesen a mosdóba az ingét. – Ez volt a kedvencem.
- Fehérbor! Tudsz hozni?
- Micsoda? – hűlt el.
- Fehérborral átitatod a helyét, aztán mosószappannal kimosod.
Felvonta ívelt szemöldökét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött. Percekkel később fél üveg fehérborral tért vissza.
- Ugye nem lesz semmi baja az ingemnek?
- Nyugodj meg, semmi nem lesz – öntöttem rá a foltra, aztán jól beszappanoztam.
- Amúgy hogy tetszett az ebéd?
- Finom volt, nekem ízlett.
- Az egyszálbélű barátnődnek nem nagyon. Túl savanyú képet vágott – fintorodott el.
Nevetni kezdtem, olyan aranyos volt. – Tudod, ő mindig az. Olyan, mint a citrom – öblítettem át közben az ingét, amiből kijött a folt.
- Sajnálom, hogy egy ilyen emberrel vagy együtt – felvontam a szemöldököm, felvettem egy félmosolyt.
- Figyelj, én lennék veled is, meg minden más nővel… De itt van a nyakamon, azt terveztem, hogy valahogy összehozom a pincérsráccal – csavartam ki a vizet az ingéből.
- Hát de… - akadt el a szava. – Nem szabad! Meg nem is ismerjük egymást – ijedt meg.
- Hé-hé, nyugi. Semmi hátsó szándékom nincs. Tetszel nekem, gondolom, én sem vagyok közömbös számodra – néztem világító szemeibe.
Arca pirosra váltott, elfordította a fejét. – Gondolatolvasó.
- Szimplán látom, hogy ha meg látsz, mosolyogsz és ez engem jóérzéssel tölt el – adtam a kezébe a ruháját. – Amúgy zavarok? – ültem le az ágyára kényelmesen.
- Nem, nyugodtan maradj. Amúgy csak azért mosolygok, mert…nem tudom – terítette ki a kezébe adott ruhadarabot, majd leült velem szembe, s csak nézett rám.
- Nem tudod?
- Miért beszéljek a nem létező érzéseimről?
- Miért ne? – cukkoltam őt.
- Ajj – csapott a combjára, karjait maga előtt keresztezte. – Kérdezz! – szemezett velem hosszan.
- Mit érzel, amikor rám nézel?
Ajkai kinyíltak, hevesen kezdte el szedni a levegőt, mintha valaki fojtogatta volna őt. Ez esetben én voltam az, aki a puszta jelenlétével vettem el a levegőt tőle. Rózsaszín nyelvével végignyalta ajkait. Nagy levegőt vett, egy huncut mosoly jelent meg arcán.
- Hevesen dobog a szívem. Mintha, nem is tudom, valami természetfeletti lény lennél – nevette el magát. Muszáj voltam elmosolyodni kijelentésén, rettentően aranyos volt.
- Nem vagyok az, szimplán felkeltettem az érdeklődésed azzal, hogy kedves vagyok és beszédbe elegyedtem veled – forgattam az ujjamon a gyűrűmet, természetesen a szemkontaktust nem szakítottam meg.
- Nagyon jól esik tényleg, csak nem tudom, hogyan kéne reagálnom.
- Eddig jól csinálod. Nem kell feszültnek lenni, én sem nyomulok rád, szimplán keresem a társaságod, beszélgetünk, néha úgy érzem több éve ismerjük egymást – ekkor félbeszakított.
- De felizgattalak Jiyong – csuklott. – És… - pirult el hirtelen.
- És?
- Basszus rohadt vonzó vagy! – tört ki belőle, belőlem pedig a nevetés.
- Édes vagy. Hidd el, te is az vagy. Nagyon is. Tetszik, amikor kis feszes ruhákban mész, ráfeszül a fenekedre, a melleidre. Férfi vagyok, látom mi a jó – emelgettem direkt meg a szemöldököm, hogy jobban zavarba hozzam.
- És mi a jó?
- Te. Mindened tökéletes, tetszel. Számomra nem csak a külső a fontos, hanem a belső is. És amennyit beszélgettünk eddig, szerintem te nagyon szeretetre méltó vagy, kedves, és gyönyörű – sikerült elérnem, hogy arcát a kezeibe temesse.
- Hagy abba Jiyong – nevetett.
- Nem hagyom – álltam fel, majd odamentem hozzá, levettem arcáról a kezeit.
Percekig csak el voltunk egymás szemében mélyedve, hol az ajkait, hol pedig a szemeit néztem. Az én szívverésem is felgyorsult ugyanúgy, mint az övé. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézzem a reakcióját. Már majdnem összeért az ajkunk, amikor valaki kopogott.
- ______ nyisd ki! – hallottuk meg egy férfi hangját.
- Jézusom, bújj el valahova – kapkodott.
- Mégis hova? – erre betolt a miniatűr szekrényébe, aminek az ajtaját bekulcsolta, így esélyem sem volt a fémbútorból kimásznom. A fogasok szétnyomták a lapockám és a mellkasom, sötét volt bent, de az apró réseken kiláttam.
- Végre – nyitott ajtót, ha jól láttam a főnökének. – Kevés pincérünk lesz estére. Sajnálom, hogy megütöttelek, nem akartam. Csak felhúztam magam.
- Nem történt semmi – lehajtott fejjel állt előtte.
- Este akkor a pincéreknek segítesz, hisz te vagy a legjobb pincérem – mosolygott rá. – A poharakat pedig az egyik kedves vendég kifizette, azt a nőt pedig tervezzük Costa Rica-n kitenni, mert több kárt okozott, mint hasznot – fogta meg a két vállát ______-nak/nek.
Majdnem elröhögtem magam a szekrényben. Kikot ki akarják pakolni? Én biztosan nem fogok segíteni neki, örülök neki, ha nem vagyok vele. Gyorsan lerendezte a beszélgetést a főnökével, majd kinyitotta a szekrényajtót.
- Basszus – nevetett rajtam, ahogy álltam ott.
Kitört belőlem is a nevetés, majd kiléptem a ruhái közül. – Hol is tartottunk? – néztem rá komoly arccal.
- Ne-nem tudom.
A fal felé kezdtem el terelgetni őt, aztán közrezártam a kezeimmel őt. Ismét felvette pipacs színét az arca. Teljesen közel hajoltam hozzá, úgy hogy érezzük egymás leheletét.
- Mit tennél, ha most megcsókolnálak? – suttogtam.
- Nem tudom – rekedtes választ kaptam.
Magamban vívódtam, hogy megcsókoljam-e vagy sem. Ha megcsókolom, lehet, elszúrok mindent, ha nem akkor pedig veszítek egy lépést. Nagy levegőt vettem, lassan párnáira nyomtam az enyémet. Hosszú puszit adtam vastag, finom ajkaira, majd elhúzódtam, s néztem a reakcióját. Elmosolyodott, végig simított karjaimon, melyek a feje mellett pihentek, aztán a nyakamra kulcsolódtak karjai.
- Csókolj meg – suttogta.
Nem tartottam helyesnek ezt a lépést, de ő kérte, így megtettem. Először csak gyengéden játszadoztam ajkaival, puszilgattam, végig nyalintottam rajta, végül nyelvem is bevetettem, átdugtam forró szájába, s kerestem az övét. Szerencsémre elég hamar ráérzett a technikájára, mohó volt igaz, de nem olyan, mint Audrie csókja. ______ puha ajkai teljesen lázba hoztak, testemmel az övének nyomultam, de nem kezdtem el tapizni őt, csupán neki nyomódtam, így teljesen a fal és közém került. Nyakamnál lévő kezét felvezettem a hajamba, egyből ösztönösen végighúzta a körmeit, amitől jóleső bizsergés járt át. Percekig csak a cuppogást lehetett hallani, legszívesebben tovább mentem volna, de nem szabadott. Elszakadtam tőle, homlokom a vállának döntöttem, úgy kapkodtam az éltető levegő után. Ő is ugyanígy tett.
- Milyen volt? – kérdeztem halkan.
- Nagyon jó – ölelt át, s csak álltunk. – Érdekes érzések kezdtek el uralkodni a testemen.
- Mint például? – nyomtam apró puszikat a nyakára, amibe beleremegett.
- Remegés…úgy éreztem, mintha milliónyi pillangó lenne a gyomromban. Illetve.. jaj nem akarom elmondani – bújt a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.
- Gondolom érezted, hogy valami lent is dolgozni kezdett.
- Valami olyasmi – simogatta a hátam, amely miatt az ölelésébe olvadtam. – Nagyon béna voltam? – kezdte el puszilgatni a nyakam.
Elhúzódtam tőle, s a szemeit néztem. Arcát kezeim közé fogtam, s egy nyelves puszit nyomtam ajkaira, melytől ismét elpirult.
- Egyáltalán nem voltál az, és imádom, amikor elpirulsz – mosolyogtam rá, aztán elengedtem őt, s visszaültem az ágyra. Lecsúszott a fal mentén, és vinnyogó hangot adott ki, mire felnevettem.
- Mi az?
- Megolvadtam – vágta rá hirtelen.
- Látom, de ugye nem bántad meg? És nem fogsz megutálni? – nyeltem egyet.
- De, pont azt akartam. Nagyon jól csókolsz, de most már menj, este a bulin találkozunk.
- Ha piás leszek, elkaplak, és táncolunk – álltam fel, s hozzámentem, majd felhúztam a földről.
- Hát, ha sikerül. Nem vagyok a táncolás híve – kuncogott.
- Te kis ravasz – csókoltam ismét meg őt, hogy emlékezzek ajkai puhaságára, nyelve ízére, játékára. Egy cuppanással szakadtam el tőle, aztán visszalopakodtam a vendégek közé. Egész nap mosolyogtam, társalogtam a többiekkel. Koktéloztam pár fiatalabb társaságában, viszont Kikot egész nap nem láttam, ahogy a pincért sem. Olyan 6 óra felé úgy döntöttem a lakosztályba megyek, természetesen halkan, hátha ott találom őket. Akár a szellem úgy közlekedtem, benyitottam, már akkor élvezetes nyögéseket hallottam. Ugyanúgy visszazártam az ajtót, levettem a cipőn, s a résnyire nyitott ajtón kukkoltam be a nappaliba. Ahogy sejtettem, a pincér és Kiko rendkívül közelről élvezték egymás társaságát. Ez a nő, a legelső jöttmentnek szétteszi a lábát, ma lesz a napja, hogy szakítok vele. Hirtelen felindulásból kicsaptam az ajtót.
- Ah… jézusom mit keresel itt? – tágult ki Kiko szeme,s  lelökte magáról a srácot.
- Én? Semmit.. Csak a cuccomért jöttem – mentem a szekrényhez, nem zavartattam magam, kihúztam a bőröndöm, belesöpörtem a dolgaim, úgy ahogy volt, mindent összeszedtem és beledobáltam, majd összehúztam.
- Jiyong ne legyél hülye!
- Vége Audrie, dugasd meg magad… olcsó ribanc – köptem a képébe az exemnek, mire csattant a keze az arcomon.
- Bunkó! Seggfej! – akart még egyszer megütni, de megfogtam a csuklójánál.
- Itt vége oké? Nem akarlak a további napokban meglátni – majd otthagytam a két szerelmeskedőt. Szerencsére okos voltam, és nem a teljes összeget fizettem ki, csupán egy előleget, így elmentem a kapitányhoz, aki adott nekem egy kisebb kabint, ahol egyedül voltam. Elintéztem, hogy Kiko számláját terheljen minden, ne pedig az enyémet. Beértem a kabinomba, ledobtam magam a puha ágyra, lehunytam szemeimet. Elnyomott az álom, a manók pedig _______-t hozták az elmémbe. Újra lepörgött előttem az, amikor csókolóztam vele, teljesen ráorientálódott az agyam. Az a 4 óra úgy elrepült, 10óra előtt 2 perccel ébredtem fel, s nagy morgolódások közepette vonultam ki a fürdőbe, hogy rendbe kapjam fáradt, nyúzott arcom. Gyorsan lezuhanyoztam, megborotválkoztam, befújtam magam, így illatosan választottam ki egy fehér pólót, egy kék farmerral és egy fekete cipővel. Felvettem magamra a kedvenc ékszereim, aztán elindultam fel a bálterembe, ahol már dübörgött a zene. Érdekes, hogy fiatalos zenék szóltak, az idősebbek is nyugodtan mentek táncolni rá. Észrevettem Kikot is, magamutogató ruhában, majd tovább nézelődtem, kerestem őt.
- Pezsgőt? – kuncogott mellettem egy ezüsttálcával.
- Ó, szia – mosolyogtam rá, majd elvettem egyet.
- Aludtál?
- Honnan tudtad? – nevettem el magam.
- Kómásnak tűnsz, és következtettem. Na, de megyek tovább, jó legyél – aztán ott is hagyott. Végig néztem távolodó alakját, ahogy vékony lábait egymás után pakolgatta. Egyszerűen imádtam ezt a nőt, megőrjített. Ismét az a feszülős ing volt rajta, egy fekete mellény, fekete nadrággal. Ledöntöttem a pezsgőt a torkomon, aztán a bárpulthoz mentem. Azt vettem észre, hogy politizálok, whiskyt iszok, idősek társaságában vagyok. Mivel nem ettem vacsorát, elég hamar kiütött a pia, s a karomra dőlve majdnem aludtam.
- Jiyong – simított végig valaki a hátamon, majd rázogatott. – Ébredj, ne aludj! – ekkor emeltem fel a fejem, s ismertem fel _______-t. – Gyere – bújt a karom alá, majd felemelt a bárszékről, kivitt a teremből.
- Jól… - próbáltam összerakni a vagyok szót, de nem ment.
- Nem, nem vagy jól! Te bolond. Főnök, elviszem a kedves vendéget józanítani, remélem nem gond, ha nem maradok az est további részén.
- Csak nyugodtan, elvégre többet fizetett a poharakért, mint amennyit ér – mosolyodott el, aztán elküldött minket. Nem tudom hogy jutottunk le a lépcsőn, de ______ végig tartott engem, s az ő kabinjába vitt.
- _______ - mormogtam a nevét a füle mellett.
- Jiyong, részeg vagy – fektetett le az ágyára, levette a cipőmet, kioldozta az övem, s leszenvedte rólam a nadrágom, így egy fekete bokszerben és pólóban feküdtem előtte. Hozott egy vizes ruhát, amit a fejemre terített, így feküdtem, majd később süppedt az ágy mellettem törékeny teste miatt. El nem hittem, de mellém feküdt. Ujjaival az arcomon játszott, az orromon, s a számon, teljesen, amíg el nem aludtam. Másnap szörnyű fejfájásra ébredtem, és arra, hogy mellettem fekszik teljes nyugodtsággal. Álmos szemekkel néztem őt, miután felé fordultam.
- Ne nézz ilyen éhes szemekkel! – mormogta, mire kuncogtam.
- Ne tudd meg milyen édes vagy – pusziltam meg az orrát.
- Jobban vagy? – nyitotta ki szemeit, aztán kibontotta haját, ami teljesen betakarta vállait, olyan dús volt.
- A fejem fáj.
- És ha adok egy gyógyító puszit?
- Benne vagyok – lassan feltérdelt, ajkait az enyémnek nyomta, én automatikusan magamhoz húztam, egyik lábát átvetettem a csípőmön.
Hirtelen elszakadt tőlem. – Nem akarlak felizgatni, mert akkor tuti nem állsz le – suttogta.
- Vigyáznék rád, de leállnék, mert te olyan érintetlen, törékeny és gyönyörű vagy – újra megcsókoltam őt, combjaira csúszott a kezem, végig fel a hátán, egyszerűen muszáj volt hozzáérnem.