Countryside Love [Optional] (+18)

Utáltam a lovakat, utáltam azt a rothadt trágya szagot. Mégis elrángatott ide az osztály. 19 évesen egy bűzös lovas iskolában kellett lennünk, merthogy az annyira „csúcs szuper”. Igen valóban klassz lócitromot pucolni, vagy épp a lovak szerszámait, amit rájuk aggatnak.
- Na, _______ gyere már! Isteni végre ez a hegyi levegő – ugrándozott barátnőm.
- Ja, „hegyi”-nek nem mondható, lószartól viszont telített levegő – morogtam, miközben fekete sporttáskámat akasztottam a vállamra.
- Olyan izé vagy! Folyton morogsz, nem hogy élveznéd a szabadságot!
- Élvezem én, csak trágyamentes övezetben – pufogtam továbbra is.
Az osztályom egy kupacba rendeződött. Mindenki arcán egy hatalmas vigyor volt, míg én napszemüvegben, viszonylag faarccal álltam.
- _______ megtisztelnél, hogy levennéd a szemüveged? – Mr. Long már a képembe is mászott. Ja , igen. Ő volt az osztályfőnököm, aki ezt a nagyon jó és isteni kirándulást szervezte.
Morogva a fejemre csúsztattam. – Megfelel?
- Meg, de valami mosolyt is villants – erre vicsorogni kezdtem.
- Nos, kedves osztályom, kettő teljes hétig leszünk itt – mindenki ujjongott kivétel én. – Igen ______ tudom, hogy számodra az internet, a fiúzás, pia, bulizás a lényeg. Itt, nem lesz rá lehetőséged, sőt a telefonokat el fogom kobozni! – csapta össze két kezét az osztályfőnököm, persze nem így volt.
Elszónokolt minden hülyeségről, amire nem figyeltem oda, mert egyszerűen nem tudott lekötni. Aztán bemutatta a hely vezetőjét és annak segédjét.
- Ő itt Mr. Lee a hely igazgatója, vezetője – mutatott rá. – És ő pedig ____________________  a segédje. Bármi bajotok van, fordulhattok hozzá. Illetve Mrs. Lee-t is megtaláljátok. Mindenki viselkedjen! – próbált csendre inteni minket.
- Köszöntelek titeket az iskolánkban, van olyan, aki tud lovagolni? – a 22 főből 8 emelte fel a kezét. – Rendben, akkor ők álljanak külön. Akik meg akarnak tanulni? – kuncogott, mivel mindenki felemelte a kezét és megint csak kivétel voltam, mert én nem. –A kis hölgy mit szeretne? – pillantott rám. – Lépjen csak előre!
Rögtön gondoltam, hogy kiszúrt magának. Előre léptem, ahogy mondta, karba tett kezekkel álltam előtte.
- Nos, te?
- Én csak szimplán haza akarok menni – vetettem oda félvállról.
Eldöntötte Mr. Lee a fejét oldalra, s felvonta a szemöldökét. – Ha nem akarsz megtanulni, rád marad a trágya kihordása, bokszok takarítása és természetesen az etetés – gúnyos vigyor kúszott bájgúnár arcára.
Az én arcomra döbbenet ült ki. Pont én fogok majd neki olyan szerszámokat, amivel ki lehet trágyázni egy ilyen gusztustalan lényt.
- Álmodjon!
- ________ vigyázz a szádra! – szólt rám az osztályfőnök.
Sóhajtottam, aztán visszaálltam a helyemre. Tovább közölték a felemelő híreket, hogy 2-3 ágyas szobák vannak, 10 órakor takarodó, 7-kor kelés. Olyan korrekt volt minden. Elkezdte felsorolni ki, hogy alszik, engem viszont kihagyott.
- Mr. Lee és én? – kérdeztem kicsit felháborodottan.
- _______ hm te a segédemmel fogsz aludni _________-l. Legalább kordában leszel tartva – hirtelen elborult az agyam, levágtam a táskám a földre és melléültem.
- Ez olyan igazságtalanság! Miért egy pasival kell aludnom? – morogtam, a többiek elkezdtek röhögni. - Kussoljatok!
- _______, hogy beszélsz? – Mr. Long máris felemelte a hangját. – Hidd el, két nap és imádni fogod – mosolyodott el.
- Remek.
Mindenki szétszéledt, Mr. Lee a tanárommal elvonult, így _______ és én maradtunk ott.
- Felkelnél a földről? Csupa piszok lesz a ruhád – mondta némi gúnnyal a hangjában.
- Mennyire jó lenne, ha nem dumálnál így – álltam fel.
- Itt most én dirigálok, te vendég vagy – vigyorgott. Kezébe vette a táskám, és elindult. – Kövess, ha tudni akarod a szállásod – mosolygott.
Mit tehettem volna, utána mentem. Elvezetett teljesen másfelé, mint amerre a többiek vannak elszállásolva. A lovak előtt vonultunk végig.
- Fúj de büdösek – fintorogtam.
- Kiskorodban te is ilyen voltál, anyukád tett tisztába. A lovak nem tudják magukat tisztán tartani. Nem fogják talicskán kitolni az ürüléküket. Ezért lesz a ti feladatotok, hogy rendbe tartsátok őket – érkeztünk meg a szállásra, ami rögtön az istálló mellett volt. Kinyitotta előttem az ajtót, utat engedve nekem. Az egész lehangoló volt. Fából eszkábált falak, az ablakon zsalugáterek, amiket egy nagyobb szél biztosan lekap onnan. A föld csupa por, széna. A „szoba” levegője pedig, mintha egy dohos pincében állnék, ahol legalább 100 éve nem takarítottak.
- Ez lesz a te ágyad – mutatott az agyonhasznált ágyra.
- Na, ne csessz fel! Erre a szarra biztos, hogy nem fekszem.
- A másik az én ágyam – ült le rá, ami sokkal jobban nézett ki.
- Direkt baszakodsz velem? Nekem mindegy, én melletted is elalszom! – pufogtam.
- Vigyázz a szádra, amúgy meg az a te ágyad, ez az enyém, ott maradsz!
- Önző!
- Hisztis!
- Nem is ismersz.
- Tény. Öltözz át, megyünk lovagolni – kuncogott egyet jó kedvűen.
Feldobtam a láda tetejére a táskám, s kikutattam egy nadrágot. A kedvenc pólómat hozzátársítottam, illetve sportcipőt.
- Kobakod van? – jött vissza ______.
- Szerinted?
- Pénzes városi fruska vagy, biztos van. De ha nincs, szólj és adok.
- Nincs – feleltem, miközben a lábaimra vettem fel a cipőm.
- Kösd össze a hajad – nyomta a kezembe azt a sisakot, mert engem aztán hidegen hagy a neve.
Bosszúsan összefogtam, fejemre húztam azt a kemény vödröt, aztán kimentem vele. A többiek is megérkeztek és furcsán néztek rám.
- _______ nem mondod, hogy ________-l alszol – kuncogtak a „barátnőim”.
- Ha ha ha ha ha, mekkora vicc tárgy vagyok igaz? Legalább nem kell titeket hallgatnom – mérges voltam rájuk is, amiért úgy beszéltek velem, mintha valami leprás lenne a srác.
Felállt a vályú tetejére és ránk nézett. – Hahó, figyelmet szeretnék! –szólt hangosabban, így mindenki elhallgatott.
- Mindenki kapni fog lovat, ezért most végig haladunk – ugrott le, aztán felsorolta az összes ló nevét, megmutatta hol van felakasztva a nyergük, amiknél nevek voltak.
Egy listát tűzött közben ki Mr. Lee az ajtóra, hogy két csoportra vagyunk osztva. Engem természetesen ________ csoportjába osztott be. Amíg az első csoport elmegy túrázni lovakkal, addig mi kigányázzuk az istállót.
- Első csoport az jöjjön felnyergelni a lovakat, a második csoport pedig menjen el Mrs. Lee-hez overallokért.
Összeterelt minket ________, természetesen egyedül voltam lány, a többi aktakukac volt. Elmentünk Mrs. Lee-hez, aki odaadta nekünk a frissen mosott, igencsak jó illatú munkás overallokat. Gumicsizmára kellett cserélni a sportcipőt, én megoldottam azzal, hogy mindent felvettem, de nem akasztottam a kantárt fel. Lengén csüngött oldalt, hasam egy kicsit kivillant. Majd’ kiesett ________ szeme, amikor meglátott. Mindenféle feladatot rám bíztak, amihez csúszni - mászni kellett.
- Azt a bokszot kitakarítod még? – bökött a fejével rá a drága segéd.
Szívesen beborítottam volna őt a trágyával teli talicskába, amit aztán kitoltam volna a trágyadombra, de hát egy szavam sem lehetett.  Szó nélkül csináltam meg, amire kért, míg a többi osztálytársam csak vihogott.  Amikor végeztem, kiültem a tűző napra a porba és csak szuszogtam.
- Köszi _______ cuki vagy – röhögtek a képembe. Felpattantam, s hirtelen húztam be neki egyet.
- Az anyád az a cuki! – kapott el ________, s lefogott. – Rohadnál meg Jaehyun, komolyan! – fújtattam idegesen.
- Gyere – húzott el a „szobánk” felé ________. – Ne idegeskedj, hé, te! Menj el Mrs. Lee-hez, hogy leápoljon! – szólt vissza még.
- Eltörte az orrom, ah – morgott, közben ment el Mrs. Lee-hez.
Kapálóztam _______ karjai között, de erősen tartott. Könnyedén kinyitotta az ajtót, betolt rajta, s bezárta magunk mögött. – Hé, nyughass már! – fogott a karomnál.
- De ez olyan igazságtalanság! Élvezik az életet, nekem szar szagom van, és retkes vagyok – pufogtam.
Mélybarna szemeivel az arcom pásztázta, elengedett. – Nem tudtam, hogy ilyen dühkitöréseid vannak. Hogyan lehet ilyenkor lenyugtatni?
- Ezzel… ha elvisznek onnan – ültem le az ágyamra. Már nem érdekelt milyen rossz is.
Leült ő is, s csak nézett rám. – Ugye tudod, hogy ez csak egy raktárhelyiség? Megmutatom majd a szobámat. De..
- De? – kérdőn pillantottam felé.
- Franciaágy van.
- Ó, megoldjuk _____. Egyik oldalon te alszol, másikon én. És ennyi.
- Logikus – mosolygott. - Vadóc lány.
- Ó, fogd be – ütöttem vállba őt, majd nevetni kezdtem. Még a végén megkedvelem ________-t, pedig ő csak egy segéd. Amint kiérek innen, Jaehyun pofáját még beverem, nekem ne ugasson! Utáljuk már másodikos korunk óta egymást. Ő egy seggfej gazdag ficsúr. Mindenki azt hiszi, hogy gazdagok vagyunk, de senki nem gondol abba bele, hogy én csak faterommal és a bátyáimmal lakom együtt, mert anyám elhagyott minket, amikor még kicsi voltam. Jobban érdekelt az autószerelés, mint holmi cicababákkal való lógás. Lehet, hogy sokat buliztam, azt is azért, mert jól esett. Figyelembe persze nem vették, hogy az osztályban nekem van a legjobb átlagom.
- Nagyon csendben lettél. Mesélsz magadról kicsit? Amúgy nemsokára vacsora lesz – villantott meg felém egy ezer wattos mosolyt.
- Ah, mesélhetek – ültem törökülésbe, miután sikeresen levettem a szaros gumicsizmát magamról. – A nevem ______________, Itaewonban élek. Uhm, 19 éves vagyok, anyám elhagyott minket, amikor még 5 éves voltam, így most édesapámmal és a három bátyámmal élek együtt.
- Szóval te vagy mindenkinek a szeme fénye.
- Az. De gyűlölöm. Én főzzek a barmokra…
- Szeretem, ha egy lány tud főzni.
- Kibírod komment nélkül?
Idegesítően kuncogni kezdett, aztán tovább figyelt engem.
- Szóval…lehet, hogy problémáim vannak mindenkivel, az azért van, mert nem bírom elviselni, ha valaki fikáz engem. Nézzen szét honnan jött, aztán pofázzon nekem – pufogtam.
- Értem – húzta el hosszan az é betűt. – Fogd a cuccod, vigyük át a házba – állt fel, majd felkapta a cuccaimat.
- Én semmit nem tudok meg rólad? – pislogtam rá.
- Idővel mindent meg fogsz tudni – mosolygott sejtelmesen, aztán kifelé igyekezett a dohos helységből, én pedig követtem őt. Átszeltük a hatalmas udvart, majd bementünk a nagy épületbe, ahol Mr. Lee a feleségével és a segédjével _______- val/vel élt. Egy szűk lépcsőn vitt fel az ő szobájába. Ahogy beléptünk isteni férfi illat csapta meg az orrom, a polcon megannyi dvd sorakozott, ki volt poszterezve mindenféle autókkal, szexi csajokkal.
- Tipikus férfi. Recskázni tudsz, akkor muszáj ilyen ocsmány implantátumos picsát kitenni – mormogtam az orrom alatt.
- Vendégségben vagy tudtommal.
- Marha jó lesz ilyen pinákra elaludni – akartam leülni, de nem engedte. – Hé!
- Menj, zuhanyozz le, és öltözz át! Nem fogsz szaros ruhával beülni az ágyba! – utasított.
- Igen is! – tisztelegtem pofátlanul, majd elmentem lezuhanyozni. Lemostam magamról a retket, amit a bokszok kipucolása közben szereztem, hajamból is kiszedtem a széna maradványokat, 15 perc alatt elkészültem, majd törölközőben mentem ki ________ szobájába.
- Ideje volt – kapta le előttem felsőjét, majd bezárkózott.
Pislogtam párat, felvettem tiszta fehérneműt, egy fehér topot és egy farmer sortot. Hosszú hajam elkezdtem fonni, de mindig kijött egy tincs.
- Komolyan leváglak! – morogtam magammal. Kinyílt a fürdő ajtó, a csapzott hajú félisten lépett ki rajta bokszerben.
- Mutasd! Végig ezt hallottam bent.. – fogott meg egy fésűt, kifésülte, majd ügyesen befonta.
- Mégis, honnan tudsz fonást? – tapogattam végig.
- Itt a farmon, mindent meg kell tanulni – gumizta be a végét. – Most már egy szót se karácsonyig! – nevetett, felöltözött, ami egy fekete ujjatlan felsőből és egy farmerből állt.  Elégedetten végig néztem rajta, bólogattam is, mire belökött az ágyba. – Kelj fel cica, túl perverzek a gondolataid – nevetett.
- Kapnád be! De tényleg – morogtam, majd kimentem. Jött utánam, akárcsak egy árnyék, a többiek már az udvaron gyülekeztek, így odacsapódtam én is.
- Na, mi van kulás? Élvezted? – vihogtak az osztály ribancai. Szememet kezemmel takartam a nap elől, igaz már lemenőben volt. Nem szóltam vissza ezeknek a szardaraboknak, majd szépen megismerik az iszapot, csak essen az eső.
- Nos, kedveseim, vacsora után egy egyedülálló programot terveztünk mindenkinek – kiáltott túl minket Mr. Long. –Akik ma a bokszokat takarították, és trágyáztak, mehetnek kapálni, a másik csapat pedig lecsutakolja szépen a lovakat.
Remek. Újabb szarakodás, ismét retkes lehetek. Hurrá!
- ________ viszi a kapás csapatot, a többiek pedig Mr. Lee-vel nekilátnak a lovakhoz! – aztán mehettünk enni. Egy hosszú asztalon volt megterítve, minden földi jó volt rajta, természetesen árnyékos helyen volt. A sok idióta megrohamozta az asztalt, leültek, nekem a legvégén maradt hely, _______ és Mr. Lee között. Csendben ettem a finomnál finomabb ételeket, ami meglepte a mellettem ülő férfit.
- Mi lett veled _____? Betört téged ______? – mosolyodott el.
- Nem, csupán isteni finom a kaja, és nem akarom, hogy rosszul legyek a földön kint.
- Holnap ti lovagoltok _______-val/vel. Remélem, készen állsz.
- Biztos, hogy nem ülök rá szerencsétlenre.
- Ne is, mert a nagy segged alatt összeszakad – nevetett velem szemben az osztály legdagadtabb és legutálatosabb lánya.
- Nem tudsz a belefulladni a hájadba végre? – mordultam rá, majd ott hagytam a kaját, és elvonultam. Értetlenül nézett mindenki utánam, de én csak kapkodtam a lábaimat, hogy minél távolabb kerüljek tőlük. Akkora területen volt ez az egész kóceráj, hogy egy idő után már nem láttam a házat csak nagyon távol, illetve egy kerítést magam előtt, meg lovakat. Igazából, rettentően féltem ezektől az állatoktól, az egyik persze, hogy észrevett. Nagyot nyeltem, ahogy jött felém, beszorultam a kerítés és a ló közé, idegesen dobbantott egyet, majd két lábra ágaskodott, hirtelen egy ütést éreztem, s a földön feküdtem. Próbáltam felállni, de nem tudtam, úgy fájt a fejem, homlokom és az orrom. Lassan elsötétült minden, a következő képkocka már ______ szobája volt, Mrs. Lee pedig arcomat tapicskolta hideg törölközővel.
- H-hol vagyok?
- Biztonságban kincsem. Emlékszel mi történt?
Halkan nyöszörögtem egyet, majd kipréseltem magamból egy igent.  – Később feljön ______, és ő ápol téged az éjszaka folyamán. Nem szabadott volna hátra menned! – korholt kedvesen.
- Sajnálom – nyögtem.
- Amúgy örülj, hogy nem törte el a csontod. Picit feldagadt a szemöldöködnél, holnapi napot végig pihened, de utána sajnos menni kell tovább.
- Tudom… – sóhajtottam, aztán a jeges zacskót a szememre tettem, így el is aludtam.

Pár óra múlva, arra az isteni illatra ébredtem fel, amit ______ árasztott magából. A jég teljesen elolvadt a zacskóban, így megkíséreltem azt, hogy felülök, de visszanyomott az ágynak.
- Hova-hova? – vette el tőlem a vizes zacsit, majd a kezembe nyomott másikat.
- Ezért akartam lemenni – halkan beszéltem.
- Durva azért, hogy amekkora szád van, most milyen kis védtelen vagy előttem.
- Nincs kedvem most ehhez – sóhajtottam egyet.
Kicsit gondolkozott, nézett engem, majd megszólalt. – Amúgy a kis gömböcöt megszívattam – vigyorgott.
- Mégis hogy?
- A moslékos vályút ki kellett takarítania a malacoknak – kuncogott.
- Fúj – nevettem el magam. – Köszönöm.
- Teszed itt a nagymenőt, közben meg tök aranyos is tudsz lenni.
- Mi? – dobtam hozzá a jéggel teli tasakot.
- Seeemmi, már nem is vagy az – feküdt be mellém.
- Inkább pihenj – közben visszavettem tőle, és a szememre tettem.
- Szabadnapot kapott mindenki holnapra, hogy ne maradj ki semmiből – nézett engem folyamatosan. – Olyan kiismerhetetlen vagy. Egyszer nagyszájú, hangos és az orrát törnéd mindenkinek, aztán hirtelen doromboló cica lesz belőled – vigyorgott.
- Elmész a picsába, ne hasonlíts semmiféle állathoz. Mik azok a lovak hátul?
- Azokat nem sikerült betörnünk még. Azért is kaptál egy monoklit az egyiktől.
Sóhajtottam, lehunytam a szemem, pihentettem mindenem. Lassan álomba szenderültem, végül arra ébredtem fel, hogy valami rettentő meleg, szakad a víz rólam és egy nehéz dolog van rajtam. Kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, minek van ilyen rettentő meleg hőfoka. A szemeim körülbelül 2 méteresek lettek, ahogy  _______ teljesen hozzám préselődve aludt,lába az enyémbe volt akasztva és védelmezően ölelt. Nagyot nyeltem, próbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de a dudora nyomta a fenekem. Fújtattam egyet, hirtelen mellkason vertem a könyökömmel.
- N-na – nyitotta ki a szemét – Mi az? – pislogott kómásan rám.
- A farkad… Külön életet él?
- Basszus – elhúzódott tőlem nagyon hamar, majd kirohant a fürdőbe. Nevetni kezdtem a reakcióján, kemény 10 percig voltam egyedül, aztán morranva beült az ágyba. – Frusztrálsz.
- Én mit szóljak? A farkad nekem nyomódott. Nem mondom, hogy kicsi – kuncogtam továbbra is.
- Nem szoktam mutogatni holmi libáknak… Bocs – vágott vissza elég durván.
- Mi van? Nem vagyok liba baszki! – löktem le dühösen az ágyra.
- Ne baszd fel magad, cica – erre kapott egy pofont tőlem, feje oldalra fordult, ívelt állkapcsa látszott.
Elmosolyodott, magához rántott az ágyba. – Szívem szerint, megcsókolnálak, de nem teszem. Feküdj vissza és aludj – utasított, mint egy hadvezér, a párnára dőltem, s igyekeztem nem kattogni azon, hogy egy holmi földműves le merészelt libázni. Amennyit tudok hülyeségen gondolkozni, olyan hamar aludtam el.
Dél körül jutottam el arra a szintre, hogy kikászálódjak az ágyból, és kimenjek megnézni az arcom. Gigantikus lila folt volt a szemem mellett, a szemöldökömnél apró heg éktelenkedett, de amúgy egész elfogadható állapotban voltam. Megmostam az arcom, hogy picit felfrissüljek, majd odamentem az ablakhoz, ahonnan tökéletesen ráláttam az egész udvarra. Épp ebédeltek a többiek, _______ szemben ült az ablakkal, így észrevett. Látszólag mindenki tök jól elvolt a másikkal, én nem is hiányoztam onnan. Nagy sóhaj hagyta el a számat, szétnéztem a szobában, minden egyes albumot, könyvet, posztert, díjakat, amik ki voltak téve a polcokra. Volt ott egy parfümös üveg is, csuklómra fújtam egy kicsit, így erőteljesen lehetett érezni a bőrömön. Átöltöztem kényelmesebb ruhába, ami egy kis kantáros farmer rövidnadrág volt egy toppal, hajamat felkötöttem, s papucsban mentem le a konyhába, hogy Mrs. Lee-t megkeressem.
- Ó, _______ kincsem, jobban vagy? – pont jött ki a mosókonyhából, amint meglátott, széles mosoly terült el arcán.
- Igen Mrs. Lee, sokkal jobban.
- _______ vigyázott rád az este? – kuncogott.
- Vigyázott persze, amikor kellett jeget cserélt, kicsit fáj a fejem, de szeretnék segíteni, nem akarom, hogy kolonc legyek csak, aki semmit nem csinál – magam is meglepődtem ezen a kijelentésemen, de annyira unatkoztam. Otthon sosem lehetett rávenni a mosogatásra, takarításra, sokszor veszekedtek velem ez miatt, de nem nagyon izgatott.
- Ó, mi lenne, ha leülnél ebédelni, aztán pedig segítenél behordani a tányérokat? – mosolygott folyamatosan.
- Rendben – ültem le, elém tette az ízletes fogásokat Mrs. Lee, majd nekiláttam. Isteni finom volt, mintha csak a nagymamám készítette volna. Két pofára tömtem mindent, amikor bejött Mr. Lee kedves segédje.
- Tyű, malacunk is lett Subin-ah? – kezdte a vérszívást.
- Jaj, _______ ne szemtelenkedj! Szegény kislányt fejen rúgta az a veszedelem hátul!
- Attól még malacka – mosolygott. – Most megyünk ki a többiekkel nyílt terepre, többiek istállót takarítanak, és a veteményesben vannak. Holnap, ha nem esik, akkor kukoricát fogunk kapálni.
- Nekem is mennem kell? – tettem fel a kérdést neki két falat között.
Rám emelte tekintetét, elmosolyodott, amivel engem is kicsit zavarba hozott. – Természetesen. Fáj a fejed?
- Most nem, csak kicsit lüktet a sebnél – pislogtam rá.
- Kérsz rá gyógypuszit?
- Kösz nem.
Reakciója, jóízű nevetés volt, összeszedte a cuccait, ami kellett neki, majd elmentek. Halkan sóhajtottam egyet, hisz csak este fogom őt legközelebb látni. Megettem mindent, majd elpakoltam magam után. Aztán Mrs. Lee-nek segítettem a kinti asztal lepakolásában. Sajgott azért a fejem, de nem akartam gyengének látszani, így is elég sok rossz dolgot okoztam, mióta itt vagyok. Akik tegnap lovagolni voltak, most takarítják lócitromot a lovak alól. Ott van az a gömböc is, aki két boksz közé szorult be a taligával együtt. Magamban kuncogtam, bevittem minden evőeszközt, tányért, a maradékot félretettem, majd betettük közösen Mrs.Lee-vel, aki időközben sütött, és a vacsorához készült elő. Sokat beszélgettem vele, megtudtam, hogy _______ 13 éves kora óta nekik dolgozik, mert a szüleit elveszítette egy balesetben.
- Szeretnénk már, ha lenne egy lány, aki meg tudná annyira fogni őt, hogy beleszeressen – kuncogott Mrs. Lee.
- Ó ahhoz neki is lenne egy-két szava, de igaza van. Elég idős már hozzá – nevettem el magam. Segítettem mindenben közben, főztem, sütöttem, majd megnéztem az kiskutyákat, amik pár hete születtek. Órákig elvoltam velük, mindegyiket kellően kifárasztottam, fetrengtem velük a porban, nem érdekelt semmi, olyan kis gyömöszölni valóak voltak. Észre sem vettem, hogy _______ ott áll fölöttem, jobban mondva támaszkodik a boksz ajtaján, ami külön a kutyusoknak volt kialakítva.
- Csupa kosz lettél – szólalt meg hirtelen, amitől a frász jött rám.
- Te jó ég! Olyan vagy, mint egy szellem – morrantam rá.
- Subin mondta, hogy itt vagy kint, többiek vacsiznak. Nem csatlakozol? – továbbra sem vette le rólam a szemeit, ami kicsit elkezdett frusztrálni.
- Nem. Majd később, mikor ők már végeztek.
- Miért kerülöd őket ennyire? – kérdezte.
- Nem vetted még észre, hogy egyikkel sem vagyok jóban? Sosem szerettem őket, alig várom, hogy vége legyen ennek az egész iskolás témának, és ott hagyhassam őket.
- Láttam. És mik a terveid? – nyitotta ki az ajtót, majd bejött ő is.
- Hát – sóhajtottam – Igazából nem tudom.
- Mi érdekel? – ült le mellém a szénakazalba, folyamatosan csak nézett.
- Autók, motorok, minden, ami extrém, ami nem hétköznapi. Kicsit nagyon fiús vagyok – nevettem el magam.
- Ó, micsoda hobbik. Sport? – dőlt hátra kényelmesen.
- Futni szeretek, meg rallyzni – kuncogtam, néztem őt.
- Sosem találkoztam még ilyen lánnyal, akit jobban érdekeltek a férfias munkák, mint a nőies.
- Amúgy mindig is olyan szakmát akartam, amiből kevés van. Mondjuk hm, állatidomár – nevettem el magam.
- Engem is idomítanál mi? – szemezett velem folyamatosan.
- Miről beszélsz? – nevettem el magam, majd a képébe nyomtam egy marék szénát. Ez a kis lépésem teljese felcsigázta, nevetve birkóztunk egymással, össze-vissza gyűrtük egymás ruhája alá, hajába, arcába a szénát. A kiskutyák ránk másztak, harapdáltak minket, de mi csak nevettünk.
- Jó, oké elééég – nevetett, közben összeszedte egy kupacba a cukikat. – Tentikézzetek – nevetett, majd odatette az anyjukhoz őket, s mohón tapadtak rá. _______ felállt, majd nagy kezét nyújtotta.
- Talpra! – vigyorgott, majd a kezébe akaszkodtam, s hirtelen magához rántott. Nagy szemekkel néztem sötét íriszeibe, kezeim mellkasán voltak. Lassan közeledni kezdett felém, lehunytam szemeimet, készülve a nagy csodára, de csak kuncogott.
- Azt akarod, hogy megcsókoljalak?
- Basznád meg, hogy elrontod a pillanatot – mordultam rá, el akartam lökni, de nem engedte. Magához ölelt, hirtelen ajkaimra tapadt. Hamar beadtam a derekam, s fortyogásom átment élvezetbe. Átkaroltam nyakánál, majd dús hajába simítottam. Olyan puha volt a tapintása, a csókja pedig a legédesebb méz. Percekig faltuk egymás ajkát, úgy szakadtunk el lassan.
- Hm, erről senkinek egy szót sem – dörmögte.
- Nem fogok – mosolyodtam el, majd megöleltem őt. Lassan elengedtem, kicsit rendeztem a légzésem, aztán kimentem az istállóból. _______ követett, mint egy árnyék, együtt mentünk ki az udvarra, ahol becsatlakoztunk a többiekhez. Egymással szemben foglaltunk helyet, így könnyedén szemezésbe elegyedtünk. Kedves osztályomból persze ezt észre is vették, így kaptam az ívet.
- Nézzétek már, _______ szerelmes – nevetett pár kis csaj, akik élvezték szívni a vérem.
Rájuk néztem, legszívesebben felborítottam volna az asztalt, csak hogy kussoljon el.
- El nem hiszem, hogy ez a kis szutyok szerelmes legyen – hallottam a következő kommentet. Vettem egy nagy levegőt, felálltam, s odasétáltam hozzá, erőteljesen megmarkoltam a haját.
- Au, ______ ez fáj, engedj el!
- Kussolj el ribanc, kurvára ne ugass bele az életembe, mert belebaszlak a vályúba – morogtam, aztán löktem egyet rajta, magára borította a vacsoráját, és iszonyatos sipákolásba kezdett.
- Mr. Long! ______ már megint fesztiválozik – nyávogott.
- Szóljon rá arra a kurvára, hogy ne dumáljon rólam!
- _______! Fejezd be! Büntetést kapsz! – jelentette ki minden habozás nélkül az osztályfőnököm.
- Tessék? Miért én?
- Mert nem tudsz viselkedni. Te fogsz elmosogatni, illetve a holnapi túrán nem fogsz részt venni.
- Ezt nem hiszem el, mióta itt vagyok, nem ültem lovon, az összes utál, pofán rúg, meg minden szar, kötözködnek a ribancok is, de igen. Legyek én a hibás, mint mindig – hagytam őket ott, bementem a házba, bevágtam az ajtót. _______ csak csendben hallgatta végig az egészet, majd az utána elhangzó kommenteket.
- Nem hiszem el, hogy mindig a fesztivált csinálja, de állandó jelleggel – pufogott Mr. Long Mr.Lee-nek.
- Mindig ezt csinálja? – nézte őt.
- Általában igen, aztán a hattyú halálát eljátssza, mintha csak körülötte forogna minden.
- Mr. Long, ismeri őt igazából? – szólalt meg ______.
- Ismerem. Világ életében ilyen kis hárpia volt. Bántott mindenkit, csak magára gondol.
- Ha ismerné, tudná, mit miért tesz. Sosem akarta megismerni szerintem – mosolygott rá Mr. Lee segéde.
Elhallgatott, és inkább egy szót sem szólt utána. Dühös voltam magamra, dühös voltam Lea-ra, dühös voltam Mr. Long-ra. Egyáltalán nem érzem jól magam itt a táborban, büntetést kapok büntetés hátán, pedig igyekszem mindenből kivenni a részem. Fél óra után Mrs. Lee kopogott az ajtón.
- ______ kicsikém, jössz nekem segíteni? – hallottam kedves hangját.
- Persze – tettem félre a könyvem, majd lementem vele elpakolni. Mrs. Lee olyan kedves volt. Mindig kérdezgetett, tudni akarta mi játszódik le bennem. Csendben hordtam be a tányérokat, míg a többiek egy nagy tábortűznél ültek, nevetgéltek. Legördült egy könnycsepp az arcomon, rosszul esett, hogy ennyire utálnak engem. Hirtelen a tányérok kiestek a kezemből, hangosan törtek darabokra, s térdeltem is le, hogy összeszedjem a porcelánok darabjait. Természetesen mindenki felfigyelt rá, _______ egyből odarohant, felhúzott a földről.
- Hagyd, mindjárt összesöpröm.
- Ne, megcsinálom én – húztam el a kezem, gyorsan beszaladtam a seprűért, felsöpörtem. – Menj vissza hozzájuk – mosolyogtam _______-ra/re.
- Mi a bajod _____? – halkan kérdezte, végig nézett.
- Semmi nincs, minden rendben – elpakoltam a maradék dolgot, aztán felmentem vissza a szobámba. Éjfél körül jött fel csendben ______, még fent voltam, nem tudtam aludni. Csendben jött be, de amikor észrevette, hogy fent vagyok, meglepődve nézett rám.
- Miért nem alszol?
- Mert nem tudok. Elég kielégítő a válasz? – nem válaszolt, elment lezuhanyozni, hogy aztán mellém dőlhessen. Erős karjával a derekamnál fogva magához húzott.
- Elengedsz? – sóhajtottam egyet.
- Nem. Hunyd le a szemed, és lazulj el. Hidd el, el tudsz aludni – suttogta fülembe, kirázott a hideg, s tényleg nagyon hamar elnyomott az álom.

Az első hét nagyon hamar eltelt, de még nem ültem lovon. ______-val/vel elég sokat beszélgettünk, mindig segített, ha baj volt. Elmesélte, hogy miért is szeret a farmon lenni, hogy neki ez a végzete, az istálló, a lovak és a föld. Nap csókolta bőrén csak úgy gördültek le az izzadtságcseppek, ahogy pakolták a nagy bálákat. Távolban lehetett látni, ahogy a sötét felhők gyülekeznek, én igyekeztem a gyomlálással, egészen megszoktam ezt az életet.
- _______! – szólt Mr. Lee nekem.
- Igen? – kaptam fel a fejem.
- Be kéne lovagolnod Szellővel. Tudom, hogy nem ültél még lovon, de ideje lesz. Nem fog bántani, hátul van a karámban, de nem abban, amelyikben Patás, aki megtámadott.
Nagyot nyeltem, az osztály ribancai elkezdtek nevetni rajtam. Féltem. Felálltam, rövidnadrágomba töröltem a kezem, s útnak indultam a lovak felé. A gyomrom dió nagyságú volt, féltem, hogy nem fog sikerülni megülni szőrén Szellőt. Amikor megpillantottam őt, békésen rágcsálta a füvet, s ahogy közelebb értem, felkapta a fejét, s fülelt. Cuppogtam neki, hogy odajöjjön, de nem igazán tudtam, hogyan kell bánni vele.
- Szellő... gyere – nyújtottam felé kezem, mire lassan megindult. Nagy pofáját az arcomba nyomta, a hajamba fújt. – Köszi... – nevettem el magam. – Meg kell engedned, hogy felüljek rád, és beügessünk. Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám és persze rád is – óvatosan simogattam őt. Nagyot sóhajtottam, felmásztam nehezen a hátára, kerestem az egyensúlyom, sörényébe kapaszkodtam. Kicsit tört a gerince, de nem érdekelt. Megcsinálom! Ez járt a fejemben végig. Lassan indultunk el, remegtem, annyira féltem, de előttem volt a cél, hogy végre beérjünk. Lassú ügetésbe kezdett Szellő, de elveszítettem az egyensúlyom, hirtelen karoltam át a nyakánál őt, vágtatni kezdett. ________ meg hallotta a vad patadobogást, hirtelen egy kötéllel megfékezte őt, én pedig telibe repültem az iszapba, ahova előzőleg kiöntötték a vizet. Érkezésem arccal történt, a többiek vihogását hallgattam. Elszakadt a cérna nálam, mivel se Mr. Lee, se Mr. Long és ______ sem látott, odamentem ahhoz a kis cafkához, megkaptam a hajánál, majd a sárig húztam, s belelöktem. A fejét kezdtem belenyomkodni, miközben dühösen üvöltöttem vele.
- Jaeyoung, te utolsó kis ribanc! Folyton vihogtál, nesze most vihogj! – ütöttem egyet vele a fejébe, de a következő pillanatban ______ kapott a vállára, és cipelt el onnan.
Kedves osztálytársam bőgött, miközben törölgette a mocskot magáról, én pedig ______ hátát ütöttem, végül csobbantam vele együtt a kerti tóban. Hirtelen ültem fel, hajamat túrtam ki az arcomból.
- Megvesztél baszki? – mordultam rá, fehér pólóm átlátszott, de nem érdekelt, lefröcsköltem őt.
- _______! – hallottam Mr. Long hangját, így abbahagytuk a játékot, kikászálódtam a vízből, s elé álltam. – Tűnjél megfürdeni, aztán csomagolj…
- Micsoda? Nem! Mr. Long kérem – könyörögtem neki. Nem akartam az utolsó pillanatban feladni azt, ami még el sem kezdődött.

Pár óra múlva eleredt az eső, addigra megfürödtem, s már pakoltam is össze a táskám. ______ szótlanul ült az ágyán, nézett engem.
- Mondd _______. Minden ilyen hamar véget ér? – nézte, ahogy hajtogattam.
- Általában nem. De ez most az én hibám volt. Nem kellett volna felidegesítenem magam. Jobb lesz így, lehet, kirúgnak suliból is – rántottam meg vállaimat. Hirtelen felállt, bezárta kulcsra az ajtót, magához rántott.
- Nem adhatod fel! – suttogta közel az ajkaimhoz. Kirázott a hideg, hirtelen beletúrtam dús hajába, megcsókoltam őt. Szívem hevesen dobogott, közelebb húzott magához. Nagy kezeivel hátamon indult le, s egészen a fenekemig meg sem állt. Könnyedén az ölébe emelt, ledöntött az ágyra, lábaim között feküdt. Fel sem fogam mit csinálok, csak simogattam őt, pólója alá nyúltam, úgy simítottam végig pőre bőrén. Varázsszó lehetett számára, amit nem mondtam ki, s már dobta is le magáról az idegesítő darabot. Kezeimet végig vezette mellkasán, elmosolyodott.
- Észvesztően szexi vagy – mormoltam, miközben szemeztem vele mélyen. Végig húztam kezeimet hátán, jólesően sóhajtott a nyakamba, összecsippentette fogaival bőröm.
- Ah, hékás – mosolyodtam el, fenekére simítottam belemarkoltam erősen. Istenem olyan jó kemény volt és szexi. Elterült egy elégedett vigyor az arcán, s kuncogni kezdett.
- Csak nem megtetszett a popóm?
- Eddig is tetszett – motyogtam, mire kibújt nadrágjából, így csak a bokszer maradt rajta, ezzel fedte fel előttem minden vágyát. Felültetett, könnyedén kihámozott a pólómból, azt követte a rövidnadrágom, melltartómat egy kézzel kapcsolta ki. Bimbóim árulkodóan meredeztek felé, ujjaival összecsippentette, görgette közötte mindkettőt.
- Ne húzz! – mordultam rá, elvigyorodott, mély csókot adott, miközben nagy tenyerét megéreztem lábam között. Lesimította a bugyimat, szétnyomta combjaimat. Teljesen elvörösödtem, ahogy két mélybarna szemével pásztázott végig.
- Istenem, milyen gyönyörű – benyálazta két ujját, egy pillanat alatt tövig nyomta. Egészen különös érzés járta át a testem, sokkal másabb, mint amikor a volt barátommal szexeltem. Egyből kitapintotta érzékeny pontom, ajkaival a csiklóm támadta be.
- ________ - nyögtem a nevét, miközben dús hajába túrtam. – Nincsh erre szükség – sóhajtottam, halkan nyögtem. Letolta gyorsan magáról a bokszert, feltérdelt. Szemem elkalandozott deréktájban, megfogtam félig kemény tagját, lassan mozgattam rajta kezem. Jól eső nyögés hagyta el száját, sec perc alatt megkeményedett férfiassága, apró csókot nyomtam a hegyére, de már a következő pillanatban hanyatt voltam döntve, s egy jól irányzott, ám kimért mozdulattal tövig merült bennem. Azon nyomban magamra húztam őt. Nem dugni akartam, hanem szeretkezni. Lábaimat átfontam derekán, lassan kezdett el mozogni.
- Ó, Istenem – fülembe nyögött, mellettem támaszkodott. – Tedd szét a lábaid, és próbálj meg nem nagyon hangosan nyögni – szemeimbe nézett mélyen, úgy tettem, ahogy mondta, s a következő pillanatban eszeveszett tempóban kezdett el mozogni. Nem engedte, hogy szeretkezzünk, ami igaz kicsit fájt, de a szex isteni volt vele. Nagy tenyerét a számra tapasztotta, tekintetünk egymáséba fonódott. Éreztem azt a jóleső melegséget, amit oly rég éreztem. Elkezdett szétáramlani a testemben az adrenalin, alig bírtam az élvezetem visszafogni. A következő pillanatban görcsbe rándult mindenem, végig karistoltam a hátát, kezébe haraptam, s életem legtökéletesebb orgazmusát éltem át. Izzadt testünk összetapadt, a szobáját halk nyögések és lihegések töltötték meg. Nyakamba borulva pihegett, lassan húzódott el tőlem, amikor hirtelen kopogtatni kezdtek az ajtón.
- ______! Kész vagy? – hallottam Mr. Long hangját.
Habozva néztem _______-ra/re, ő csak bólintott. – Igen, mindjárt egy pillanat! – szóltam ki.
- 5 perced van, itt a kocsi érted! Siess!
- Rendben – gyorsan magamra kapkodtam a ruháim, összepakoltam a maradék dolgaim.
- _______ - szóltam neki.
- Hm? – pillantott szemeimbe barna szemeivel.
- Remélem, egyszer összehoz a sors minket. Ha a városban jársz, mindenképp keress meg. Vagy valami – adtam oda a telefonszámom neki, megöleltem. – Köszönöm – erős karjaival átölelt, majdnem elsírtam magam, arcára nyomtam egy puszit, aztán kimentem a táskáimmal, Mr. Long idegesen kapta ki a kezemből, majd bedobta az autóba, engem pedig belökött konkrétan a hátsó ülésre.  _______ nézett az ablakból, én is onnan néztem, ameddig csak bírtam. Hamar kiértünk a földútról, s hazavittek.

A napok összefolytak előttem, már egy hónapja a bátyáimmal együtt az autószerelő műhelyben dolgoztam, sokszor gondoltam _______-ra/re, de túl reménytelen volt. Nyakig olajosan bujkáltam az autók alatt, amikor a telefonom üzenetet jelzett.
- „ Olajosan, koszosan, látni akarlak. Ráérek…” – elolvastam, már majdnem visszaírtam volna, amikor megszólalt mély markáns hangján mellettem.
- Szóval? Te is ráérsz? – odakaptam a tekintetem, szaggatott farmerben volt, illetve egy fekete pólóban. Egyszerűen eszméletlenül nézett ki, elmosolyodtam, s nekifutásból nyakába ugrottam.
- Sziaaaa – nevetve öleltem őt, s csimpaszkodtam, mint egy kis maki.
- Szia – nevetett, ölelt ő is. – Van pár perced?
- Persze – engedtem el, majd letöröltem magam az olajtól, s kimentünk hátra. – Mi járatban?
- Hiányoztál, nem tudlak kiverni a fejemből, szükségem van rád vagy mi – mormogta a végét. – De olyan távol vagy.
- Istenem, mit mondasz? – nevetni kezdtem, megöleltem újra. – Csak akkor lehet ilyenről szó, ha nem kapok lovakat.
- Ha ló helyett engem kapsz?
- Benne vagyok – mosolyogtam folyamatosan, akár a vadalma.
Egy hónap után magához húzott, egy mély szenvedélyes csókot kaptam tőle, mindenhol végig simított rajtam, ahol csak ért. Lassan váltak el ajkaink egymástól. – Szeretlek basszus! – nevetett fel.
Kuncogtam, de nem mondtam rá semmit, megöleltem. Nekem nem kellettek szavak, hogy kifejezzem az érzéseimet. Amekkora kalamajkát okoztam, most ez ugyanolyan könnyen ment. Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy legbelül kedvelem ________-t. Álmodoztam róla sokat, most pedig itt van velem, erős karjaiba zárt, ahol megnyugvásra találtam az egy hónapos folytonos gondolkozás után.

Loser [G-Dragon] (+16)

Az ember néha hülyeségekre képes, ha túl nagy a stressz, s túl nagymértékben kerüli a szeretet. Mióta elköltöztem a családi fészekből, s azt hittem megszabadultam a gondoktól, csak több és rosszabb követte egymást. Úgy gondoltam Los Angeles amolyan mentsvár lesz, ahol elbújhatok az emberek elől, s csak néha napján kerülök elő, amikor a vihar tombol.

Minden akkor kezdődött, amikor kislány voltam. 2 és fél éves koromtól molesztáltak szexuálisan. Mivel nem tudtam mi történik, hagytam. Csak annyit mondott anyám élettársa nekem, hogy el ne merjem senkinek mondani. Ezek a zaklatások lassan mindennaposak lettek, de aki tette velem, csak élvezetből tette. Folyamatosan simogatott, fajtalankodott velem, s követelte az örömét tőlem. Persze akkor még nem tudtam a szex és a fogantatás értelmét, lényegét. Kiszolgáltatott voltam és védtelen. Ahogy teltek az évek, szorongás alakult ki bennem. Természetesen ez abból is adódott, hogy az anyám vert. Bármikor bármit tettem, kaptam a fejemre. Összefolytak előttem a napok, a molesztálások és a bántalmazások. Amikor beléptem a serdülőkorba, dacolni kezdtem, harcoltam a jogaimért, azért, hogy végre teljes és normális életem legyen. Sajnálatos módon, rájöttem a depresszió fogalmára. Rájöttem arra, hogy ha fájdalmat okozok magamnak, azzal egyfajta megnyugvás tölt el. Nem csak a hegyes és éles tárgyakkal okoztam sebeket magamon, hanem a körmöm rágtam és a hajam tépdeltem. Mindenki csúfolt, ami csak lejjebb taszított engem azon a bizonyos lejtőn.
- Gyere már ki! – törte rám anyám az ajtót, miközben a karomon húztam végig erőteljesen a pengét. – Mi a jó istent művelsz? Normális vagy? – kevert le egy pofont nekem.
- Gyűlöllek – vágtam az arcába, nem érdekelt, hogy csöpög a vér rólam.
- Te kis idióta! – pofozott folyamatosan, én pedig csak összegömbölyödtem, hogy védjem magam.
A bátyám egy pillanat alatt ott termett, elhúzta anyámat, aztán bekötözte a kezem. – Menj ki anya! – szólt rá anyámra, aki mintha mit sem tett volna, kiment. - Rox mit csinálsz megint? Húgi. Térj észhez! – simított végig az arcomon.
- El akarok költözni. Nem bírok itt élni! – nyeltem le dühömet.
- Még csak 16 vagy, Rox. Előtted az élet, legyen meg az érettségid és végezd el az egyetemet. Utána azt mondom, hogy oda mész ahova akarsz – mosolygott rám.

Csak hogy a sors kegyetlen volt velem. Amikor a diplomaosztómra sietett, ő és a terhes felesége balesetet szenvedtek. Iszonyatos fájdalom volt, én pedig hülye fejjel még haragudtam is rá.
- Hol vannak már? – kattogtam anyám mellett állva. Hirtelen kapott egy telefont, s egyedül hagyott. Miután vége volt a diplomaosztómnak, aztán mondták el, hogy nem élnek. Otthon iszonyatos veszekedés tört ki köztem és anyám között.
- EZ A TE HIBÁD TE POKOLFAJZAT! – harsogott túl mindent rikácsoló hangja, majd arcon vágott.
- Fogd rám! Fogj mindent rám, azt is, hogy élek! – egyszerűen nem voltam képes sírni.
- El kellett volna vetetnem téged, egy semmirekellő vagy, egy senki. Egy nulla, és nem is fogsz elérni semmit az életben! – köpött mellém. Anyám akkor látott utoljára. Akkor csattant az utolsó pofon.  Azt az embert is elszedte tőlem a jó ég, aki támogatott, aki miatt elvégeztem az egyetemet, hogy tolmács legyek, aki tartotta a lelket bennem. Összepakoltam egy sporttáskába, útra keltem, hogy megkeressem az igazi apukámat. Több ismerősnél csengettem, megkérdeztem, tudják-e merre van. Felkutattam az egész családfánkat, akkor mondták el, hogy évtizedek óta Amerikában él. Kalandosan kerültem el Los Angelesbe, s amikor felkutattam a címét, ellökött magától, mondván nem az apám.
- George Murray? – kérdeztem remegő hangon az idősödő férfitől, aki ajtót nyitott.
- Igen, ki keresi? – mélykék szemeivel nézett rám.
- Roxanne Murray vagyok, a lányod…
- Nekem nincs ilyen lányom, takarodj a házamtól! – lökött egyet rajtam, hogy eltűnjek a szeme elől.
Szívem hasadt meg, nem tudtam hova tenni a viselkedését, de már hazafelé nem volt pénzem. Amúgy sem akartam haza menni többet. Keresgéltem munkákat, végül egy kis gyorsétteremben szolgáltam fel a hamburgereket, hogy legalább valami megélhetőségem legyen.  Nem voltak barátaim, mindegyikkel megszakítottam a kapcsolatot, ahogy útnak indultam. Azok nem is barátok voltak, csupán árnyékok, akik követtek engem. Könnyedén álltak félre, s engedtek utamra.

Magányos napjaimat a tengerparton töltöttem. Térdemen támaszkodtam, s csak néztem ki a fejemből. Megannyi frizbi után szaladgáló fiatal, kisgyerek, párok, baráti társaságok jártak ki, az üresség csak fokozódott szívemben. Hirtelen nekem dobtak egyet.
- Yaah! Dobd vissza! – mosolygott a srác, aki nekem dobta.
Inkább odavittem neki, a kezébe adtam, aztán elmentem onnan.
- Hé, várj! – futott utánam. Hirtelen megfogta a karom, előtörtek belőlem a régi sérelmeim, védekezve kuporodtam össze a homokban, ő pedig értetlenül pislogott rám.
- Nem akarlak bántani – hangja lágy lett, felsegített a földről, leporolta a ruhámat. – Mondd, mi a neved? – mosolygott rám. Egy hasznavehetetlen szardarabnak éreztem magam, amiért szóba állt velem, ezért meg makacson nem feleltem.
Hirtelen ott termett két lány. – Hagyd őt Jiyong, mindig itt ül kint, de nincsenek barátai, nincs senkije.
- Nem ismeritek őt?
- De… itt lakik a szemközti tömbben, Roxanne a neve.
- Nem tanították még meg, hogy ne avatkozz bele mások életébe? – szólaltam meg hirtelen, szerencsémre megijesztve Miss Puncit, aki majd összecsinálta magát.
- É-én nem… nem azért mondtam el. Elnézést – aztán elporolt a barátnőjével együtt.
- Ejjha, Roxanne. Szép név – mosolygott újdonsült „barátom”.
- Akadj le, jobban jársz – rideg voltam vele, s visszataszító.
- De, én nem akarok! – dacolt. – Roxanne…
- Ne mondd ki a nevem! – mordultam rá. – Legyek csak Rox – halkultam el, hisz eszembe jutott a bátyám Dave.
- Ne haragudj! Nem tudtam, hogy… van valami gond – halkan beszélt ő is. – Figyelj, nincs kedved meginni valamit itt a parton? – mutatott maga mögé.
- Nincs – vágtam rá hirtelen, aztán faképnél hagytam őt.
Sosem volt még férfivel egy szimpla üvöltésen kívül dolgom. Hazamentem, kattogtam, s kényszert éreztem arra, hogy megvágjam magam. Előszedtem a pengét, majd a bőrömbe mélyesztettem. Elég mély seb lett, de csak azt néztem, hogy hogyan csorog le a vér az alkaromon. Fejemben folyamatosan negatív gondolatok jártak, a rubinvörös véremet, csak úgy itta magába fekete farmerem. Nem szerettem a színeket, az embereket végképp. Utáltam a világot, amiért anyám elvette a fél életem. Utáltam, mert az élettársa molesztált. Az a sok fájdalom, amit átéltem, a bátyám halála, az elutasítások, tönkretettek. Itt a vég. 23 semmirekellő évet félredobok. Senkim és semmim nincs, nincs értelme semminek. Felálltam, felmentem a 15. emeletre, ahol a csapóajtót felnyitottam, s kimásztam. Kiálltam az épület szélére, szállni akartam, minden fájdalomtól megszabadulni.
- Nézzétek már, valaki ott áll az épület tetején – szólt a kis díva csaj Jiyongnak.
- Ez nem az a Roxanne? – ijedt meg.
- De… le akar ugrani biztos. Tegye csak meg! Élettelen – puffogott a másik szöszi is.
- Idióták – pattant fel Jiyong, majd szaladni kezdett.
Végig gondoltam az egész eddigi életem. Végig gondoltam az egész eddigi elpazarolt időt a nem létező családomra. Eszembe jutott, amikor 14 évesen ágynak szegez a zsíros testével, bőgök, üvöltök és próbálom eltolni őt.
- Mássz le rólam, vagy sikítok! – próbáltam erős lenni.
- Fogd be a szád, vagy betömöm, mint előzőleg! – éreztem rajta, hogy dühös.
- Eressz el! Könyörgöm! – sírtam neki, de lefogott, s szájával kényeztetett ott lent. Amikor sikítani akartam, nem jött hang a torkomon ki, zokogtam, és próbáltam összezárni a lábaimat. 
- Fejezd be! – üvöltött rám, s kitöltött vastag férfiasságával. Aznap, se a bátyám, se az anyám nem volt otthon, így könnyedén meg tudott erőszakolni.
 - Senkinek egy szót sem róla, különben kivágom a nyelved – szorította össze arcom, majd visszaöltözött. Egész nap csak sírtam, s az ágyamban feküdtem remegve.
Átjárta testem az undor, hányingerem lett magamtól, amiért nem tudtam mit tenni. De a sírba kell vinnem ezt a titkot. Már csak egy lépés választ el attól, hogy boldog legyek a bátyám mellett. Pont dőltem előre, amikor hirtelen két kar a derekamnál visszarántott.
- NEEEEEM – üvöltöttem torkom szakadtából, s kitört a zokogás belőlem, sok év után először.
- Ssh, nem nem.. itt vagyok! Nyugodj meg, nincs semmi baj, biztonságban vagy! – hallottam meg Jiyong hangját. Folyamatosan csak zokogtam, ki akartam törni karjai közül. – Eressz, nincs értelme élnem!
- Fejezd be! Nem teheted ezt, lehet, valakinek szüksége van rád – csitított folyamatosan. Csak zokogni tudtam, egy idő után a mellkasára borulva ömlött ki belőlem az a 20 évnyi fájdalom amit, magamban hordoztam. Jiyong megnyugtató férfias illata, heves szívverése, nyugtató hangja, amolyan drogként hatott rám.
- Kislány, nem ismerjük egymást, de olyan késztetést érzek arra, hogy segítsek… Olyan furcsa érzés, sosem éreztem ilyet. Pláne nem egy ismeretlen lány iránt – halkan beszélt, megnyugtatóan.
- Én egy senki vagyok, nincsenek barátaim.
- Menjünk le hozzád… - könnyedén az ölébe kapott, hisz nem voltam 45 kilónál több. – Hányadikon laksz?
- 7 - válaszoltam közömbösen. Beállt a liftbe velem, majd megnyomta a gombot. Mélybarna szemeit folyamatosan rajtam tartotta.
- Tudni akarom, mi jár a fejedben. Oké, kicsit hülyén nézhetek ki, hogy egy ismeretlen srác az életedben akar vájkálni – zavart lett arckifejezése. Leért a lift, kiszálltunk, majd elmentünk az ajtómhoz, ami tárva nyitva volt. Lehet, hogy nem voltam gazdag, de egy kis lakást fent tudtam tartani. Jiyong letett a kanapéra, majd körülnézett.  Mindenhol volt valami
- Vágod magad? Na, jó. Rox, mindent tudni akarok. Nem kertelek, tudni akarom, hogy mi sodort el eddig, hogy hülyeséget csinálj.
- Miért nem a barátaiddal vagy? – pillantottam rá, könnyem végig gördült arcomon.
- Mert, most veled akarok. Csinálok valami teát, ha van – ment ki a konyhámba, majd kutatott zöld teát, gyorsan elkészítette, s behozta hozzám, a nappaliba. – Ezt megisszuk, közben mesélj el mindent – ült le közvetlen mellém.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.  – Sosem beszéltem senkinek ezekről a dolgokról.
- Igen, szóval hallgatlak – rám emelte barna, mandula szemeit, aztán figyelt.
- Minden kiskoromban kezdődött. Amikor megszülettem, apám kidobta anyámat, velem együtt. Így anyám összeszedett magának egy senkiházi iszákos állatot. Eleinte szerettem, mert kényeztetett, mindent megkaptam én is, és a bátyám is, amikor kicsik voltunk. Ahogy 2 éves lettem, a perverzióját rajtam töltötte ki. Molesztálni kezdett szexuálisan, 14 évesen meg erőszakolt – halkultam el, nyeltem egyet, majd folytattam. - Míg anyám, amikor tudott, ütött. Ha nevettem, ha sírtam, vagy ha csak játszottam, mindig kaptam egy sallert. Én kisgyerekként, mindig a bátyámhoz menekültem, aki babusgatott, megvigasztalt. 16 éves koromra olyan szinten szorongás alakult ki bennem, hogy rájöttem, egy penge segíthet mindenen. Már kést is akartam magamba vágni, gyógyszerekkel is próbálkoztam, de ott volt Dave. Mindig ő volt a fény a sötét alagútban. Miatta iratkoztam be egy egyetemre és tanultam tolmácsként. Ő állta a tandíjam, miközben útban volt a kislánya. Aztán amikor diplomaosztóm volt, egy részeg kamionos letúrta őket az autópályáról, és mindketten szörnyethaltak – sírtam el magam. – Az én hibám, hogy meghaltak, mert siettettem őket, hogy le ne maradjanak. Ha hagyom, hogy elkéssenek, még mindig élnének – tettem le a bögrém, Jiyong egy szó nélkül magához ölelt, de hallgatott. Éreztem rajta, hogy feszült a helyzet, és nem tudja hova tenni ezt az egész sztorit.
- Aztán.. elhatároztam, hogy megkeresem apámat, aki itt lakik LA-ben, de rohadtul leszarja, hogy élek-e vagy halok. Úgy kivágott a portájáról, mintha valami szemét darab lennék – dőltem a vállára. – Annyi fájdalmat éltem át, annyit kellett nyelnem, és mindig mindenki szarban hagyott. Folyton csak titkolóztam, belül emésztettem magam. Azért vagyok ilyen vékony, mert alig ettem, inkább koplaltam, sok betegségem volt és maradt is máig.
- És.. mi ez a sapka rajtad?
-  Ez is a kényszerbetegségem része. Tépem a hajam, és nem bírom megállni. Utálom magam, egy szörnyeteg vagyok. Nincs értelme a földön lennem – hüppögtem.
- Figyelj rám Rox. Amit én látok, az egy sérült lány, aki kétségbe van esve, és segítségre szorul. Én pedig az akarok lenni, aki ennek a sérült lánynak segít. Tudod az én életem sem fényes – sóhajtott. – Mivel nem az átlagos emberek közé tartozom, nem azok közé, akik fizikai munkával keresik meg a kenyérre valót, hanem azok közé, akik zenélésből élnek meg. Dél-Koreában nagy hírnevem van, most pedig kiruccantunk a srácokkal, hogy pihenjünk kicsit. Kérlek, ne ítélj el engem! – szorított meg egy picit.
- É-én nem. C-csak, Jézusom. Mekkora nagy a hírneved? – ijedtem meg.
Elővette több száz dollárt érő telefonját, majd mutatott egy zenét, amit ő maga írt. Érdeklődve figyeltem és hallgattam a szöveget. Régen tanultam már a koreait, de rápillantottam, s megszólaltam az ő anyanyelvén.
- G-Dragon? Honnan jött ez a név? – mosolyodtam el.
- Ah! Kész átverés, hogy tudsz koreaiul? Mosolyogj sokat, nagyon gyönyörű vagy vele – simított végig arcomon, ezért kicsit zavarba is jöttem, hisz sosem mondott senki még ilyet nekem. Végig néztük az összes videóját, végre neki kibeszélhettem a bajaimat. Elmesélte az élettörténetét, hogy hogyan vált sztárrá, hogyan ért el dolgokat, s kezdtem kapizsgálni, mire akar kilyukadni.

Az idő úgy elrepült, Jiyong végig velem volt, ingázott Los Angeles és Seoul között. Mindig tartottuk a kapcsolatot, nem volt nap, hogy nem beszéltünk egymással. Fél éve még csak  egy reménytelen lány voltam, kilátástalansággal megspékelve. De ahogy belépett Ő az életembe, rávilágított olyan dolgokra, amik igazán fontosak az életben. Rávett, hogy járjak csoport terápiára, indulatkezelésre, illetve egy pszichiáterhez is, akit időközben egészen megszerettem, s szinte lelki társam lett.
- És ma is voltál a dokinál? – szemezett velem a web kamerán keresztül.
- Igen – mosolyogtam rá.
- Híztál és mosolyogsz! Mesélj a napodról! – ma is ugyanolyan jóképű volt, leszámítva az apró borostát az arcán, ami csak karakteresebbé, férfiasabbá tette őt.
Nem akartam elmondani neki, hogy nagyon tetszik nekem, így próbáltam nem zavartan viselkedni.
- Hát, elmentem ugye a dokihoz, ez volt az utolsó napom nála, és a terápiás csoportnál is. Azt mondta, hogy készen állok mindenre, a változásra és az új életre. És ezt neked köszönhetem – pirultam el.
- Óh, drága vagy nagyon. Hiányzol! – sóhajtott. – Mármint… aish – jött zavarba.
- Te is nekem! – vágtam rá hirtelen.  – Mikor tudsz jönni?
- Van egy meglepetésem számodra – mászott ki a képből, s amikor visszaült, egy repülőjegyet tartott a kezébe, megmutatta a kamerába. „Ms Roxanne Lynn Murray” – olvastam el a nevem rajta. Könnybe lábadt szemem, olyan érzések kavarogtak bennem, amit kiskoromban éreztem. Újra érezhettem a törődést, azt az apró szeretetet, amit ez az ember tudott nekem adni.
- El fogom postázni neked reggel, sürgősségivel. Hékás, ne sírj! Mosolyogj! Számomra a mosolyod a mindennapi ajándékod.
- De…de én nem tudom, hogy fogom viszonozni neked ezt a sok kedvességet, ezt a sok törődést Jiyong – töröltem le könnyeimet.
- Úgy, hogy mosolyogsz, és ha eljössz, akkor végre megölelhetjük egymást – mosolygott ő is, hisz lassan egy hónapja nem találkoztunk.
- Most viszont mennem kell, ígérd meg, hogy mosolyogni fogsz, és eljössz!
- Megígérem! – integettem neki, aztán bontotta a vonalat. 
Egyedül ültem újra, de már nem akartam egyedül lenni. Azt akartam, hogy szeretetet kapjak. Gyorsan lezuhanyoztam, végig néztem magamon. Vállig érő sötétbarna hajam dús, s erős volt, és már csak a karomon lévő hegek emlékeztettek a tetteimre. Átmostam testem kedvenc vaníliás tusfürdőmmel, aztán megtörölköztem, s pizsibe öltöztem. Teljesen megváltoztam, ahogy segítséget kaptam. Mindennap imádkozom a bátyámhoz, hogy segítsen nekem, és mutassa meg a helyes utat. Most is így tettem.
- Dave.. tudom, hogy hallasz. Kérlek, hozd el nekem Jiyongot… azt hiszem, szeretem. És kérlek vigyázz rá, mert nagyon jó ember, és nem érdemli meg a rosszat. Kérlek Dave – motyogtam, mire kopogott valaki. Elmormoltam egy „ámen”-t, aztán elmentem kinyitni az ajtót. Hirtelen belökte a vendégem az ajtót, s szorosan átölelt engem.
- Nem bírtam tovább! Egy percet nem bírok tovább nélküled Rox. Szükségem van rád! – fogta kezei közé arcom Jiyong.
- É-én Jézusom, a szívbajt hoztad… - ekkor az ajkaimra tapadt, életem első csókját tőle kaptam. Azt a csókot, melyről álmaimban nem mertem volna gondolni, hogy ilyen finom lesz, érzéki. Először csak óvatosan az ajkaival masszírozta az enyémet, majd nyelvét is bevetette. Amikor engedélyt adtam neki arra, hogy elmélyítse egy szenvedélyes mély nyelves csókká, magához ölelt, s derekamnál tartott közel magához. Kezeimet nyakához simította, így átkaroltam őt. Dús hajába simítottam, felbátorodva csókoltam vissza. Hosszú percekig érezhettem azt az émelyítő csókot, melytől pillangók ezrei mozogtak a gyomromban. Óvatosan szakadt el tőlem, majd homlokomra puszilt.
- Istenem – ölelt magához, én pedig csak bújtam. – Rox… kicsi Rox – mosolygott, ujjait hajamba vezette, így kirázott a hideg.
-Rám… Szia… jó kis belépőd volt – nevettem, miközben vállán pihent az állam. Nem zavart, hogy csak fél fej különbség volt közöttünk. Élveztem, hogy a nyakába tudok bújni, élveztem minden vele töltött percet.
- Már érett. Megleptelek?  - hevesen dobogott mindkettőnk szíve.
- Nem kifejezés… - suttogtam bőrére, a következő pillanatban ölbe emelt, s bevitt az ágyamra. Még, ha bevitt volna, de még be is dőlt velem együtt.
- Csak veled vagyok hajlandó a szöuli járatra felülni – jelentette ki egyszerűen, aztán ölelésébe bújhattam végre, s úgy szenderültem álomba.

Másnap, amikor felébredtem, nem volt mellettem. Megijedtem, hogy itt hagyott egyedül, ám amikor kimentem a konyhába, ott láttam őt, félmeztelenül, tojást sütve.
- Jó reggelt – nyöszögtem álmosan, miközben elkezdtem a reggeli zöld teám készíteni.
- Neked is szépségem! – cuppantott arcomra, aztán kitálalta a tojásokat. – Remélem, szereted a rántottát.
- Persze – kuncogtam el magam, majd bevettem a gyógyszereim, s belekortyoltam a teába.
- Csüccs le – húzta ki nekem a széket, majd leültem, ahogy a tányéromra pillantottam, ott volt egy apró dobozka.
- Jiyong, ez mi? – néztem rá, de ő csak mosolygott.
- Bontsd ki, és meglátod!
Óvatosan kibontottam, két szép fülbevaló volt benne, ami két szóból állt, az egyik a „Hope” a másik pedig „Love” szó volt. Rápillantottam, elmosolyodtam, majd ahogy odajött, átöleltem őt a derekánál.
- Köszönöm ez nagyon szép.
- Reméltem is, hogy tetszeni fog neked! – ült le velem szembe. Mindig, amikor itt volt, valahogy kedveskedett. Egy apró ajándékkal, vagy szimplán szavakkal, ölelésekkel. Pedig a legelső találkozásunk nem volt épp a legfényesebb. Épp a lakóház tetejéről akartam levetni magam, de ő rávilágított arra, hogy ne adjuk fel a reményt.  Miután elfogyasztottuk a reggelinket, s Jiyong segítségével összepakoltuk a bőröndöm, eltaxiztunk a hotelbe az ő dolgaiért, majd utunk Dél-Koreába vezetett, ahol egy új élet kezdődött számomra.

*

Túlestem a beilleszkedésen, a koreai kötelékek megismerésén, azon, hogy mennyire kemény egy koreai háziasszonynak lenni. Megismertem Jiyong családját, kicsit feszült volt a hangulat, inkább a félelmeim miatt, de Ji kitartott mellettem, elmesélte, hogy milyen vagyok. Így miután nagyjából szétboncoltuk a fél életemet, s úgy éreztem, hogy elfogadtak, visszamentünk a lakására.
- Azt hiszem, egész jól fogadtak.
- De nem is járunk, nem is értem, miért vittél el – dőltem az ágyába.
- Talán, mert fontos vagy számomra kis butus, ha még nem vetted volna észre – ült le mellém.
Nem szóltam semmit sem, csak emésztettem mondatát. Fontos vagy számomra. Évek óta először hallottam ezt a mondatot, így hamar illatos nyakába fúrtam az arcom. Tarkójánál túrtam hajába, míg ő védelmezően ölelt magához engem.
- Fontos vagyok neked – suttogtam nyakába.
- Igen – engedett el, szemeimbe nézett mélyen. – Roxanne Lynn Murray…. leszel a barátnőm? – pirult ki arca, de az enyém is szintúgy.
- Leszek – döntöttem le az ágyba, majd dús ajkaira tapadtam. Nagy tenyereivel végig simított oldalamon, majd a hátamon, végül a fenekemen állapodott meg. Nyösszentem egyet, majd ráhasaltam. – Muszááááj?
- Rox.. nem tudod elképzelni, mennyire kívánlak, mennyire gyönyörű vagy, mennyire szeretlek.
- Csupán jobb emberré tettél. És ezeket a tetteket, nem tudom, hogy meghálálni. Kirángattál a depresszióból, és…és – sóhajtottam nagyot. – Te vagy a végzetem – dőltem a nyakába, majd csak érintéseire koncentráltam,arra, hogy szeretve vagyok, egy olyan ember által, aki a világot megváltotta számomra.

We found love in a hopeless place [Dony] (+18)

Te szemszöged:

Hosszú szervezés után, végre dűlőre jutottunk. A haverokkal kitaláltuk, hogy egy teljes hétig összezárva 10-15-en elmegyünk Hawaii szigetére, amire már oly régóta gyűjtögetett mindenki. Sikeresen körbetelefonáltunk mindenkit, hogy kettő nap múlva repülünk.
- Minjung! – ültem a bőröndöm tetejére, amit nem tudtam összecipzárazni.
- _____! Yaa! Már megint lusta vagy behajtogatni a ruháidat? – kaptam barátnőmtől a korholást, miközben lelökött róla, kiborította a tartalmát és újra elkezdte behajtogatni. Időközben megérkezett a barátja Deukie is, akivel már elég régóta együtt volt.
- Sziasztok lányok, ó ______ - nevetett fel mély hangján. Az öccséé is ilyen volt. Két tojás. Kipirult arcom, miközben összekócolt.  – Megint lusta voltál összehajtogatni a ruháid? Legalább Minjung itt van és segít – kuncogott.
- DEUKIE YAH! –hallottam meg még egy mély hangot. Szívem hevesen kezdett el kalapálni, felpattantam, hogy kimeneküljek a szobából, de telibe izmos mellkasának rohantam. – Helló bébi – kúszott szexi vigyor az előbb említett ikerpár fiatalabbik tagja arcára.
- Dony – hajlongtam előtte, majd kimenekültem gyorsan.
- Hát _______-t mi lelte? – pislogott értetlenül, mire kedves barátnőm és párja kuncogni kezdtek.
- Zavarba jött.
Magamra zártam a fürdő ajtót, igyekeztem leplezni Dony iránti rajongásomat. 10 perc alatt szerencsére lenyugodtam, visszamentem. Deukie az asztalnál ült, Dony az ágyamon feküdt, Min pedig a ruháimat pakolta szorgosan.
- A fő szervezővel mi történt? – nézett rám mandula szemeivel Deukie.
- Csak kicsit rosszul lettem, de már minden rendben – füllentettem.
- Nehogy ne gyere velünk! Muszáj ott lenned, terveztünk egy csomó programot. Megtanul mindenki szörfözni, megyünk jetskizni, delfinekkel úszni, röplabdázni, barnulni, kirándulni.
- Egy hét elég lesz erre? – szólalt meg Dony, aki annyira kényelmesen elterpeszkedett az ágyamon, mintha otthon lenne. Éreztem magamon tekintetét, szinte égetett.
- Nem tudom, ha nem, akkor ráhúzunk még egy hetet – nevetett, aztán felállt és kimentek mind. Rám tört a fangörcs, eldőltem az ágyamon, Donci hűlt helyét simogattam, beleszippantottam az ágyneműbe. Éreztem illatát, azt a finom Diesel illatot, amit az óta újra elkezdett használni mióta mondtam neki, hogy hiányolom.
- ______! Éhes vagy? – jött be Min az ajtón, s amikor meglátott, nevetni kezdett, bezárta maga mögött az ajtót. – Veled meg mi történt?
- Mondd el, miért hív bébinek? Miért csinálja ezt, amikor nem is vagyunk együtt? Annnnyira elérhetetleeeeen – forgolódtam az ágyamban, mint aki fájdalmakkal küzd.
- Felháborítóan gyerekesen fanolsz rá. Mintha isten lenne. Nem ______, nem az. Ő is csak ember.
- De épp ezért olyan tökéletes – nyöszögtem folyamatosan, Minjung pedig nevetett.
- Majd összemelegedtek Hawaiion – paskolta meg a combom, aztán kiment. Fejem a párnába nyomtam, így nyomott el az álom.

*

Azt hittem csak álmodom. Rohanás volt a repülőtérre, Deukie volt a falkavezér, irányítgatott mindenkit, pedig én szerveztem az egészet, igaz a segítségével. Gyors népszámlálás után – akár az oviban – becsekkoltunk, s rohanhattunk is a géphez. Szó szerint futottunk a kapuhoz, hogy nehogy itt hagyjon a repülő. Mindenki szétszórtan ült, ahol épp hely szorult a gépen. Az ablaknál volt helyem, mindig is féltem a felszállástól, de amilyen félelmetes volt, épp annyira élvezetes. Szerettem, hogy gyorsan megy, hogy nem kell félnem. Mindig el tudtam terelni a paranoiáimról a figyelmem. Pár óra után már úton voltunk a szállodáig, ami a tengerpart mellett helyezkedett el. Jól esően csapott arcon a meleg levegő, miközben a jeepekkel haladtunk a külváros felé. Többiek a másik három jeepből üvöltöztek, sikongtak, míg én csendesen a zenémet élvezve néztem kifelé.
- _____! – üvöltött mellettem Seungyoon, aki üvöltette a hangszórókból a zenéjét, így ki vettem fülemből a fülhallgatóim, eltettem, s néztem őket mosolyogva. Mindig is ilyen voltam. Csak akkor tudtak hülyeségre rávenni, ha ittam valamit. Felhúzott Min engem is, mind a négyen álltunk, a sofőrünk, pedig csak a fejét csóválta mosolyogva. Dony egy másik autóban utazott, előttünk, dús haját csak úgy lobogtatta a szél. Lélegzetelállító volt a látvány. Alig várom, hogy napbarnított bőréhez érhessek, hogy bekenjem őt.

Dony szemszöge:

Imádtam utazni, szeretem a meleg kontinenseket, országokat, ahol a csajok bikiniben mászkálnak, én pedig nyugodt szívvel csorgathatom a nyálam. A 204-es szobát kaptam az egyik haverunkkal közösen. Mellettem volt a kis piros pipacs ______, egyedül. Senkihez nem akart betársulni, ezért annyira furcsának tartottam. Ki sem pakoltam, csak a lényeges dolgaimat húztam elő bőröndömből, mint a naptej, törölköző, strandpapucs, úszónadrág. Átöltöztem, majd lementem a partra. Ahogy kiértem, megpillantottam _______-t a korall bikinijében. Most néztem meg igazán milyen alakja van, hogy melle sokkal nagyobb, mint a koreaiaké. Hogy kerek. Hogy a feneke istenien kerek. A szemeim majdnem kiestek, mégis mellé telepedtem.
- Le ne égj drága! – villantottam rá a zavarba ejtőbb mosolyom.
- Ah, Dony… - kenegette ügyetlenül a hátát, így átvettem tőle, leültem mögé, óvatosan végig kenegettem őt, vigyáztam rá, mint egy porcelán babára. Láttam, ahogy kirázza őt a hideg, amint hozzáérek. Egy mosollyal nyugtáztam.
- Meg is vagy. Én jövök – nyomtam a kezébe a naptejem. Feltérdelt a napozóágyra, elkezdte eloszlatni bőrömön a krémet, kezei hidegek voltak és aprók. Jól esően sóhajtottam egyet, hogy a reakcióját láthassam.
- Yaah! Ennyire élvezetes? – nyakam kente be, aztán a karjaim.
- Igen, ügyes kis kezeid vannak. Bekened a hasam is? – incselkedtem.
- Ne is álmodj! – ment a víz felé, aztán csak láttam, hogy úszik is befelé. Bedugtam fülem, süttettem magam a napon, s elszundikáltam.

Te szemszöged:

Teljesen zavarba hozott, a hűs hullámok közé vetettem magam, de hamar meguntam, így kimentem vissza. Olyan édesen szunyókált az ágyon, felnyitottam a napernyőt neki, én pedig kifeküdtem megszáradni.
- _______! – rohantak a többiek. – Röpizzünk! Vagy valami – nevettek, felhúztak engem, akkor csaptam le Donyt, így felébredt. Felosztottuk, hogy ki kivel lesz. Én Deukievel jutottam egy csapatba, míg a kómás testvére a másikba. Mivel többsége a bagázsnak táncos volt, így Dony egy rögtönzött csípőringást imitált, aztán, mintha valaki előtte lenne, és hátulról csinálná. Állam leesett, s telibe ütöttem a hasát a labdával, ami könnyen lepattant onnan.
- Betonba ütöd bébi! – nevetett, táncolt tovább.
Hirtelen átszaladtam az ő térfelükre, lesodortam őt, csikizni kezdtem. Hangos hahotázása töltötte be az egész partot, mindenki nevetett. – Dony oppa! Viselkedj! – térdeltem fölötte, mosolyogva néztem le rá.
- Hát bébi, én viselkednék, de most is te vagy félreérthető pózban!
Elvörösödtem, gyorsan lemásztam róla, aztán Minjung mögé bújtam. – Nyugi már, nem evett meg – nevetett jóízűen.
- De… de de de… azaz illat – halkan nyüszögtem a fülébe. – A karjai, a háta…
- A háta erogén zóna, és a tarkója, meg ha olyan ponton találod a nyakát csókolni. Simán fel lehet vele izgatni – kuncogott.
- És ezt te honnan tudod? – hitetlenkedtem.
- Éltem együtt velük. Simítottam a hátára, akkor morrant rám, hogy ha nem akarok szexelni vele, akkor ne csináljam – mosolygott.
- Eljössz velem? – húztam magammal őt enni, s ahogy ezt ők is meglátták, jöttek velünk. Beszélgettünk a szokásos kinek szexibb a pasija témáról, ennek igaz semmi értelme nem volt, mert mindketten ugyanúgy néztek ki.
- És ______! – szólt hozzám Uee. – Tetszik valaki neked innen a csapatból? – kuncogott.
Elgondolkoztam, s ezzel el is árultam magam. – Nem – gyorsan rávágtam, de egyből elárult a vörösségem mindent.
- Yaa! Ne hazudj! – dobta a szalvétáját nekem Deukie. Az asztal alatt hirtelen egy lábat éreztem végig simítani az enyémen. Szerencsémre Dony ült velem szemben, és meredten nézett engem.
- Az öcsém tetszik igaz? – vigyorgott.
- Mi? Nem! Jézusom! –dőltem hátra, persze végig simítottam én is az ő izmos vádliján. Hirtelen egy apró, ám perverz mosoly kúszott ajkaira.
- Dehogynem tetszik! Izzik köztetek hónapok óta a levegő – helyeselt Minjung.
Kérleltem a jó Istent, hogy szálljanak le a témáról, mert nem akarok erről beszélni. Megmentőm a pincér lány volt, aki a sok hamburgert sült krumplival kihozta nekünk, így nem kellett semmit válaszolnom, egyből elkezdtem enni.
- Azért annyira ne mohón bébi, még a végén megakad a szép kis torkodon – hallottam Dony hangját. Lassan rágtam aztán, rápillantottam. – Jó – dünnyögtem.

Dony szemszöge: 

Végig néztem, ahogy tömi magába jóízűen azt a szenny kaját. Élvezet volt nézni, ahogy ujjáról nyalogatja le a majonézt, néha belekortyol jeges üdítőjébe. Mindenféle kép lejátszódott bennem, hogy mit nyalogat. Ekkor rúgott sípcsonton.
- Au! – ráncoltam a szemöldököm, miközben mélyen belenéztem a szemébe.
- Felejtsd el! – társalgott velem úgy, hogy ne tűnjön fel, persze mindenki vigyorgott és minket nézett.
- Mégis mit?
- A perverz gondolataid!
- Gondoltam én valaha perverz dologra? Én? Soha! Jó kisfiú vagyok – vigyorodtam el kisfiúsan, mire nyösszent. Élvezet játszani a hormonjaival.
Miután mindenki megette az ebédjét, és ki is fizettük, visszamentünk a partra. ______ direkt utoljára maradt, de én könnyedén hátra kerültem, s mellette mentem.
- Kis pipacs – löktem meg a vállammal.
- Aish, hagyjál – tapogatta orcáit, hogy leplezze zavartságát.
- Akármennyire is barna a bőröd, akkor is észre lehet venni, hogy zavarban vagy – közöltem vele a tényeket.
- Biztató az, hogy le tudsz mindent olvasni rólam – halkan motyogta.
- Micsoda? Nem hallottam – kaptam a vállára, jól belemarkoltam a fenekébe, majd elkezdtem rohanni vele.
- Dony yaaaaaaah! Tegyél leeeee! – ütötte a hátamat, így csak annyit ért el, hogy csobbanhatott a vízben. Beszaladtam vele, aztán együtt merültünk el. Magamhoz szorítottam őt, úgy mentünk fel a felszínre.
- Idióta! – ütött engem, de lefogtam.
- Miért nem mondod a szemembe, hogy tetszem neked?
Elfehéredett, utána öntötte el arcát a vörösség. – Nem szabadna tudnod róla – duzzogott. Elnevettem magam, s hirtelen ajkaira tapadtam.

Te szemszöged:

Ahogy megéreztem ajkait, puha párnácskáit, nem érdekelt senki és semmi, csak ő. Átkaroltam a nyakánál, odaadóan viszonoztam játékos csókját. Észre sem vettem, hogy kikapcsolta a bikinim, majd eltávolodott tőlem, s kifelé vette az irányt.
- Köszi bébi, kis pipacs – nevetett, de már messze járt tőlem.
Legszívesebben sírni lett volna kedvem. Eltakartam magam kezeimmel, én is próbáltam kifelé igyekezni a szállásra. Égett a pofámról a bőr, hogy az, az ember, akibe fülig szerelmes voltam, megalázott. Gyorsan futottam a törölközőmhöz, de hűlt helye volt. Könny gyűlt a szemembe, Dony pedig csak nevetett a haverjaival.
- Minjung! – szóltam barátnőmnek, aki egyből betakart a törölközőjével, leteremtette a srácokat, és be is kísért a hotelbe.
- Kicsi ______, édesem, ne haragudj rájuk!
- De olyan megalázó volt – törölgettem könnyeim, akkor már pólóban és rövidnadrágban ülve a szobában. – Nem akarok sehova se menni.
Min csak sóhajtott egyet. – Megértem ______. Pihenj jó? És később benézek még – mosolygott rám biztatóan.
Amint bezárta maga mögött az ajtót, eldőltem az ágyon, nagyot sóhajtottam. Telefonomon nézegettem a képeket, amit közösen csináltunk, mindenki rajta volt, akinek kellett. Pár óra elteltével, elszunnyadva feküdtem az ágyon, ám ezt, egy kopogás zavarta meg. Hirtelen felugrottam, a hajam összevissza állt, de nem érdekelt. Kómásan kitotyogtam az ajtóhoz, kinyitottam.
- Kis pipacs – mosolygott rám kisfiúsan Dony. Aki félmeztelenül állt előttem, napbarnított bőrrel. Csípőjén, lazán csüngött fürdőnadrágja.
- Jaj, ne kezdjük megint! – próbáltam bezárni előtte az ajtót, de lehetetlen volt, mert odatette a lábát.
- Várj, csak bocsánatot szeretnék kérni. Bemehetek? – furcsa volt, hogy volt nála egy kisebb zacskó. – Hoztam neked carbonara spagettit, mert azt te úgy is nagyon szereted, és nem akarom, hogy haragudj rám. Szemét voltam, hogy elvettem a felsőd.
- Már mindegy – zártam be mögötte az ajtót, mivel mondandója közben nyugodtan besétált. Leültünk az ágyra, előszedett mindent. – Ugye nem tettél bele hashajtót, vagy egyéb más dolgot, hogy kiszúrj velem? – halkan kérdeztem meg tőle.
Felnevetett. Ez volt életem egyik legszebb hangja, a nevetése. Nyöszögni kezdtem. – Aaaj – a következő pillanatban már az ajkaira voltam tapadva, és ölelve pusziltam hosszan puha párnáit. Meglepődve karolt át, de nem tolt el, hanem eldőlt velem az ágyon. Dús hajába vezettem ujjaim, ekkor szakadtam el tőle.
- Miért csinálod ezt velem? Teszed az elérhetetlent, a macsót, a szexi srácot…Én meg csorgok utánad, és ezt kihasználod. Megalázol. Nem vagy pofátlan egy kicsit?
Ismét felnevetett. – Kis pipacs. Ha nem vetted volna még észre, neked mutogatom magam. Neked akarok tetszeni.
- Ja, persze, hogyne! – ültem mellé.
- Basszus abban a bikiniben olyan istenien néztél ki!
- Mégis levetted a felsőm!
- Mert látni akarlak ruha nélkül basszus! – bukott ki belőle hirtelen. Lefőttem. Fekete szemeibe néztem, melyek izzottak a vágytól. – Régóta akarlak _____. Csak balfék vagyok. Nem mertem elmondani, hogy tetszel, mert tudom, hogy engem menőnek, fasza gyereknek tartasz. És féltem, ha megtudod, akkor megijedsz.
- Pontosan mióta? – ennél jobb kérdést nem is szegezhettem volna hozzá.
Egy észvesztően szexi mosoly húzódott gyönyörű ajkaira. – Konkrétan, amikor először fangörcsöltél rám.
- Te végig nézted? – kezdtem el ütni őt, de könnyűszerrel lefogott. – Olyan szemét vagy! – hisztiztem. – Meg meleg!
- Meleg? – tágultak ki apró szemei.
- Igen, akár a radiátor.
- Kis pipacs, fejezd be! –morrant.
- A hajad is! – húztam össze szemeim. – Mintha valami fazekat vágtak volna körbe – erre a mondatomra, ujjait az oldalamba vájta, csikizni kezdett, ahogy csak tudott. Hangosan nevetve omoltam testére, rázkódtam, s próbáltam lefejteni magamról kezeit. – Eléhéég – nevettem.
- Nem! Vond vissza! – szólított fel.
Mivel nem válaszoltam, oldalra döntött, s kicsit rám nehezedett. – Arról nem volt szó, hogy dagadt is vagy – morrantam alatta, mire felém mozdította csípőjét.
- Mit mondtál kis pipacs? – hajolt közel hozzám, mire bosszúból a hátára simítottam. Egy pillanat alatt megmeredtek izmai, nyögött egyet halkan.
- Na, mi az nagyfiú? – kuncogtam a fülébe.
- Az, hogy ezt ne csináld! – morrant, szemei villantak egyet.
- Mert beindulsz?
Hosszú ujjaival a hajamba simított, majd végig az arcomon, egészen az államig. – Durván meg foglak farkalni. Tudok róla, hogy az a balfasz exed egyszer sem juttatott a csúcsra.
- Aljas rágalom te egoista! – ütlegeltem őt.

Dony szemszöge:

Tetszett, ahogy kis pipacs kibukott, könnyed mozdulattal fogtam össze csuklóit, s nyomtam a feje fölé.
- Engedj el Dony! – szólt rám, de közben majd’ felfalt a szemeivel. Elengedtem őt, mellédőltem.
- Miért félsz tőlem?
- Mert akkora állat vagy, hogy összenyomsz!
- Értelmes indokod van? – hasaltam el mellette.
Kis piszok módjára, a hátamra feküdt, s puszikkal kezdte el elhalmozni. Vérkeringésem egy pillanat alatt dolgozni kezdett, az összes vért a farkamba pumpálta.
- Ennyire nem lehetek érzékeny a hátamra – nyöszögtem alatta, miközben beletörődtem sanyarú sorsomba, hogy bizony én a gatyámba fogok élvezni.
- Izgató a hátad. Azóta vágyom arra, hogy hozzáérjek, mióta rátok nyitottam edzés közben. – harapott gyengéden lapockán.
- Élvezed ______? – dörmögtem az orrom alatt.
- El nem tudod képzelni. A hátad a fétisem – ült a fenekemre, majd végig húzta ajkait a gerincemen. Akaratlanul is felsóhajtottam, annyira jól esett. Ilyen érzékien senki nem ért még hozzám. Nem is értem, hogy miért nem próbálkoztam Minjung európai barátnőinél. Igaz, hogy csak Kis pipacs volt olyan szexi, hogy felhívta a figyelmet magára, de megpróbálhattam volna hamarabb is. Érzéki nyelves csókokat kaptam gerincemre, lapockámra és a derekamra is, amitől megőrültem. Hűs kezével simított végig feltüzelt bőrömön. Gyengéden gyúrta hátamat, az erekcióm pedig lyukat ütött már a matracba.
- Na, jó. Éhes vagyok – nevetett, majd mellém ült, s elkezdte falatozni a carbonara spagettijét. Csalódottan sóhajtottam, majd felültem én is, hogy vele egyek.
- Felháborító, hogy húzod az agyam.
- Te szegény, áll picidony? – bökött a villával a fürdőnadrágomra.
- Komolyan ne szórakozz velem ______! Ami kell, azt megszerzem. Ha rád kapok.. akkor nem menekülsz – közöltem vele a szemébe nézve.
- Rám nehezen lehet – motyogta, miközben szippantotta ajkai közé a tésztát.
- Meglátjuk. Mi lenne, ha mennénk egyet sétálni? – ajánlottam fel neki.
Megrántotta a vállát. – Azért hogy leszedd rólam a felsőt? Vagy a ruhát?
- Másért szedném le. Utána kapnál valami jó meleget a lábaid közé – erre vállba vert erősen.
- Te perverz állat! Fúj – nevetett. – Ennyire ne legyél nyílt! – pirult el egyből.
- Nem tetszik? – vontam fel szemöldököm.
- Ami azt illeti… - tartott egy kis szünetet – De tetszik, csak, na. Mások előtt ne mondd így! Túlságosan zavarba hozol vele.
- Téged? Én? Előbb nem azt mondtad, hogy fúj? Bébi. Rajtad kiigazodni – kuncogtam.
Ezek után csendben ettünk egymás mellett, mert duzzogott.

Te szemszöged:

Fél óra után, kipukkadva dőltem a párnáimra, Dony pedig mellém a karomra.
- Nem vagyok párna… - húztam ki a feje alól, aztán fejen kólintottam őt az egyik kisebb párnával. Hisztisen tette a feje alá, de le nem vette volna rólam a szemét. – Mit lesel?
- Majmot – vágta rá.
- Mekkora egy öntelt kis.. – ütlegeltem őt, ahogy csak bírtam, ez a barom pedig jót nevetett rajtam.
- Ó, igen, szidj! – nevetett mély hangján. Hirtelen szemből a csípőjére ültem, felbátorodva csókoltam meg őt.
Hatalmas tenyereivel a fenekemre simított, belemarkolt, kicsit lenyomta ágyékára. Nem értem a férfiakat, hogy bírnak ennyitől felizgulni. Félkemény tagját éreztem lábaim között. Nagy cuppanással szakadt el ajkaimtól, szemembe nézett mélyen, melytől bizsergés járt át.
- Ki akarok próbálni valamit – suttogta.
- Mit? – öntötte el elmém a rózsaszín köd.
- Szeretném megdugni a combod közét.
Felnevettem. –Tessék?
- Összeszorítod a combod, én pedig bedugom közé a farkam. Annyira szexik a combjaid, folyamatosan érezni akarom, rá akarok élvezni – morgott mély szexuálisan frusztrált hangon.
- Elgondolkozom még rajta.
- Ne gondolkozz bébi! Csak cselekedj! Akard!
- Vesszünk össze kinek szexibb a combja? – csókoltam pőre nyakára, oldalra fordította fejét, hogy jobban oda férhessek. Észvesztően puha volt nyakán bőr, érintetlen és a szeretett parfümöm illata volt rajta. Donynak alapjáraton van egy olyan illata, mely magához láncolja a nőket. Erről beszélt nekem Minjung! Combomra markolt, folyamatosan azt tapicskolta.
- _____, ha tovább folytatod, onnantól nem lesz visszaút.
- A combos téma érdekel. Mindent fokozatosan Dony.
- Tudom ám, hogy egy kis mocskos perszóna vagy az ágyban, és imádod használni a pasikat.
Megijedtem. Honnan tud róla?
- Hogy honnan tudom? Minjung mindent tud. Ő volt a kapocs köztünk. Te rossz kislány vagy Kis pipacs – szája sarkába egy bugyi leolvasztó mosoly húzódott.