Our anniversary [Jiyong] (+18)

Minden akkor kezdődött, amikor hat éve az egyik áruházban találkoztam álmaim nőjével. Nem egy romantikus hely, de ő pont bevásárolt. Határozottan lépkedett a sorok között, míg én csak a szemeimmel, ittam a látványát. Én meg, játszottam a vakegeret, így az egyik sorban neki rohantam, direkt. Kiejtette a kezéből az egyik konzervet, természetesen, ez volt a célom. Egyszerre guggoltunk le érte. Nem nyomultam annyira, na, jó de, de nem lehetett ellenállni neki. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy a hosszú haja, hullámosan a vállára omlott, karcsú volt, mégis ott volt pontosan telt, ahol kellett.
- Elnézést – böktem ki, hevesen dobogó szívvel.
- Semmi gond, én voltam ügyetlen – nézett érdekesen csillogó szemeivel, az enyémbe.
A ’ véletlen ’ balesetem, annyira jól sült el, hogy 3 hónap folytonos randevú után, megkértem, hogy legyen a barátnőm. Egy hosszú évig, nem történt semmi komoly, aztán végül, hosszú elhatározás után, és Hyunsuk beleegyezésével, _______-t teherbe ejtettem. Megannyi veszekedésen, és hisztin mentünk át azon a kilenc hónapon. Folyton azt mondta, hogy ő mennyire dagadt, úgy néz ki, mint egy bálna. Nekem természetesen úgy is tetszett. Akkor a leggyönyörűbb egy nő, amikor gömbölyödik a pocakja, te pedig tudod, hogy a te gyermekeddel terhes. Miután leteltek a hónapok, november 10-én megérkezett a szemem fénye. Ott voltam, amikor napvilágot látott, én vághattam el a köldökzsinórt, mérhetetlen büszkeséggel. Nevelgettük a kis Wookie-t, sokat játszottunk, tanítgattuk, de ennek már 4 éve.

- Jaewook, kisfiam – szólt ______ rá, a földön játszó fiúra.
- Igen Eomma? – értelmes tekintettel nézett rá.
- Gyere ide Prücsök – guggolt le mellé.
A kisfiunk felállt, majd odatipegett hozzá.
- Rosszat csináltam? – hajtotta le a fejét.
- Nem, kicsim, ne is gondolj ilyenre. Csupán nagyon szeretlek – vette az ölébe, s a kanapéra ült vele.
- Én is Eommoni –suttogta a fülébe, majd megölelte őt.
Jaewook teljesen olyan volt kinézetre, mint, én. Sötétbarna, kócos haj, ívelt furcsa csillogású szem, amit az anyukájától örökölt. Mindent megadtunk neki, foglalkoztunk vele, okos, és értelmes volt. Általában mindig a legjobb játékokat kapta, természetesen nem volt elkényeztetve, mivel szigorúak is voltunk vele. Sokat játszottunk, állandóan nevettünk. Egyszerűen energia bomba volt.
A kis idillt én szakítottam meg, mivel hazaértem, egy igazán fárasztó nap után.
- Halihó, megjöttem – kurjantottam el magam, miközben a cipőmet szenvedtem le a lábaimról, és a kabátom akasztottam fel, a fogasra.
- Abeoji! – hallottam Jaewook, boldog hangját, majd csak futott felém, apró lábaival.
Letettem a dolgaimat a földre, majd az ölembe kaptam őt, s összepuszilgattam puha pofiját.
- Szemem fénye, ugye ma jó fiú voltál? – borzoltam össze, amúgy is kócos tincseit, amit nem nézett jó szemmel.
- Abeoji, úgy nem szeretem, amikor összekócolsz. És, igen, jó voltam – kuncogott.
- Eomma?
- A nappaliban, bár eléggé letörtnek látszott. Ugye szereted őt Appa?
- Hát, persze hogy, szeretem őt, és téged is Picim – sétáltunk oda  ______-hez/hoz, leültünk, s ránéztem.
- Yeobo, valami gond van?
- Nem, nincs semmi – azzal felállt, s ott hagyott.
Nem tudtam, hogy mi a baja, miért csinálja ezt, így Wookie-ra néztem. Görbült a szája, hogy ő bizony, elsírja magát.
- Yaa, ne pityeregj. Mi lenne, ha átvinnélek Halmeoni-hoz?
- Most?
- Igen, persze, csak ha szeretnél menni –pusziltam homlokon.
A rossz kedvének nyoma sem volt, tudtam, hogy ha átviszem, akkor mindent elfelejt, és csak a jóra tud gondolni, a játékra, és arra, hogy biztosan valami finomat fog enni.
- Akkor, szedd össze, amit vinni szeretnél, én addig pakolok neked ruhát – tettem le a földre.
- Azt, hittem, hogy nem alszom ott – pillantott fel rám.
- De. Holnap, pedig érted megyek. Rendben?
- Ühüm – kezdte el, egy helyre tenni a dolgokat.

_______ után mentem a konyhába, s hátulról átkaroltam. Orromat, selymes hajába fúrtam, lapos hasán pedig végig simítottam.
- Elviszem Wookie-t Anyuékhoz.
- De, hát… nem olyan rég volt.
- Nem baj, úgy is szeretnek vele lenni.
Hangosat sóhajtott.
- Jó, legyen –fújta ki a levegőjét.
- Mi a baj? Történt valami?
- Tudod, nem hiszem el, hogy ennyire elfelejtettél valamit. Nem akarlak figyelmeztetni, inkább jöjj rá – tolt el magától, majd elment összeszedni a kicsi cuccait, és táskába pakolt mindent.
Felöltöztette őt, aztán adott egy puszit az arcára.
- Vigyázz magadra Eomma – motyogta.
- Te is, Prücsök – simított végig az arcán.
- Nemsokára jövök – vettem az ölembe őt, majd a másikba a cuccokat, és mentünk is.
Beültettem az ülésébe, a csomagjait hátra tettem, aztán beültem előre.
- Appa, mi volt a baja Eomma-nak? –halkan kérdezte.
- Elfelejtettem valamit, amit nem szabadott volna, de gondolkozom – válaszoltam.
- Ma, nézett valamilyen képet.
Ekkor bevillant, hogy az évfordulónk van. Hogy lehetek, ekkora barom állat? Miért kell ennyire, hígagyúnak lennem? Elvittem a kis Wookie-t a szüleimhez, akik nagyon nagy lelkesedéssel várták őt.
- Biztos nem maradsz Jiyong? – kérdezte apám tőlem.
- Biztos. Mennem kell haza, mert egyedül hagytam _______-t, és így sincs valami fényes kedve – válaszoltam gyorsan.
- Oh, rendben. Vigyázz hazafelé –nyomott két csókot anyu, az arcomra, majd eljöttem tőlük.
Első utam, mielőtt még haza értem volna, egy virágoshoz vezetett. Egy csokor, gyönyörű tulipánt vettem a szerelmemnek, mivel ez volt a kedvenc virága. Egy igazi taplónak éreztem magam, hogy ezt elfelejtettem. Elhatároztam magamban, hogy bizony én, most egy csodálatos napot fogok eltölteni ________-val/vel, csupa romantika, és szerelem lesz.
Elég hamar hazaértem, _______ a hatalmas ablak előtt állt, s a könnyeit törölgette.
- Megjöttem – indultam el felé.
- Ah, Wookie örült, hogy mehet? – kérdezte.
- Persze, holnap megyek érte majd – értem oda hozzá, aztán átkaroltam őt hátulról.
- Rendben. Rájöttél már, hogy mit felejtettél el?
- Igen, és szörnyen röstellem – nyújtottam oda neki, a virágot.
A borús tekintete, szertefoszlott, s helyette, egy mosoly jelent meg arcán.
- Oh, Jiyong. Ezt, igazán nem kellett volna – pirult ki a pofija.
- Dehogynem, hisz szörnyű a memóriám. Mindenre emlékeztem, ezt pedig utólag juttatta Wookie az eszembe. Miféle férj vagyok? – sóhajtottam a nyakába, amitől kicsit összehúzta magát.
- Nem haragszom, annyira – kuncogta el magát, amit megmosolyogtam.
Magam felé fordítottam, lassan közeledtem felé. Lehunyta a szemeit, ajkait résnyire nyitotta. Mosolyogva nyaltam végig az ajkain, hosszú ujjaimmal, gyönyörű hajába túrtam. Gyengéden vettem birtokba, cseresznyepiros puha párnácskáit, kezemmel, pedig a tarkójánál nyomom egy kicsit magamhoz. Szerelmesen simogattam nedves izmát, az enyémmel, közben a másik kezemmel, a fenekébe markoltam. Ekkor tolt el.
- Yaa, Oppa! Olyan telhetetlen vagy – ütött meg, majd elvitte a vázába, a virágot.
Amíg bele tette, addig én elmentem a fürdőbe, hogy egy forró fürdőt készítsek. Epres gyertyákat, és erdei gyümölcsös füstölőket gyújtottam, itt-ott a kád szélén. Eltelítődött az egész helyiségben az édes illat, amit oly annyira szeretett ______.
- Ji…yong –jött be a fürdőbe, és a levegőbe szagolt.
- Igen? – terült el egy vigyor a képemen.
- Ezt.. most csináltad?
- Igen most. Remélem, tetszik –húztam magamhoz, hogy a gyönyörű arcán tudjak végig simítani.
- Nagyon, egyszerűen tökéletes, mint te – lehelte az ajkaimra.
Csóváltam a fejem, mindig ezt mondja, hogy tökéletes vagyok, persze ennek nincs semmilyen igazság alapja. Feltoltam az oldalán a pólóját, aztán egy egyszerű mozdulattal lehúztam róla.
- Yaa, Jiyong, nem vagyok szép – próbálta eltakarni kerekded melleit, amin nem látszott meg az, hogy egy gyerekünk van már.
Fujtattam, mert nem volt igaza. Szép lassan letoltam róla a nadrágot is, ugyanúgy a zokniját is levettem, majd jött a bugyija. Kipirult arcára néztem, amit annyira el akart takarni, de nem engedtem neki. Magamhoz vontam a fenekénél fogva, majd megcsókoltam őt. Vad táncot jártak nyelveink, vékony ujjaival gombolta szét a kockás ingem. Nehezen engedtem el puha ajkait, a jutalmam ezért, egy szúrós pillantás volt.
- Oppa, nem hiszem el. Olyan istenien szexi vagy – mormogta a nyakamba, s kényeztetni kezdett.
Egyszerűen megőrjített, oly rég voltunk együtt. Engem lefoglalt a munka, ő pedig nagyrészt Wookie-val volt. Ügyelt arra, hogy egy lila foltom se legyen, mert holnap után lesz egy fotózásom, így csak gyengéd csókokkal borította el nyakhajlatom. Hideg ujjai, pedig az övemnél foglalatoskodtak. Sosem volt az a félénk nő, mindig, amit akart, azt megszerezte, igaz egy kis hiszti kellett, de általában mindig _______ nyert. Egyszerűen nem lehet ellenállni neki. Hamarosan a nadrág is lekerült rólam, a bokszeremmel és a zoknimmal egyetemben.
- Jih…- suttogta az ajkaimnál.
- Hm? –vontam fel a szemöldököm.
- Az ékszereidet vedd le – kuncogott, aztán ott hagyott, a kád miatt.
Jóleső hümmögés hagyta el a száját, ahogy a forró víz körbeölelte a testét. A mosdókagyló melletti mélyedésbe pakoltam a karkötőim, gyűrűim, és a fülbevalóimat. Ezt, én találtam ki, hogy így legyen, mert legalább tudom, hogy mit hova teszek, természetesen az összes többi ennek körülbelül, a tízszerese.
- Hm, bejössz? Ki fog hűlni a víz, és még semmit nem csináltunk – motyogta csukott szemmel.
- Egy pillanat, és ott vagyok – hadartam el gyorsan, a következő pillanatban már én is bent ültem mögötte.
Végig masszíroztam a vállait, karjait, melyek görcsösek voltak. Minden egyes markolásomra nyösszent egyet, fejét pedig a vállamnak dőltötte. Kuncogva, húztam végig az ujjaim, gyönyörű halmain, s fülébe suttogtam.
- Mi lenne, ha megmosnám a hajad? – ettől, kirázta őt a hideg.
- Na, jó legyen – ejtett meg egy mosolyt, aztán lejjebb csúszott, a sarokkádban, így könnyedén el tudott feküdni.
Hosszú haján simogattam végig, ahogy a víz felszínén lebegett. Lehunyta szemeit, és élvezte az ujjaim munkásságát. A fejbőrét simogattam, szemeim pedig a mellkasát pásztázták. Egyetlen érintésemtől, hogy mennyire megkeményedett a bimbója. Belső énem, büszke volt rám, ezért meg is veregette a vállam. _______ lassan felült, s a kezembe adta a samponját. Nyomtam az eperillatú csodából a tenyerembe, majd gondosan szétoszlattam a haján. Gyengéden masszíroztam bele a fejbőrébe, amit behunyt szemekkel tűrt. Párszor mostam már meg _______ haját, de amióta hosszú volt, nem nagyon engedte. Félt, hogy húzni fogom neki, persze semmi ilyen nem történt. Hatalmas habot képeztem a fején, majd a teljes hosszán játszadoztam el.
- Élvezed? – hallottam meg, vékonyka hangját.
- Igen, mivel szeretem a hajad, és persze az illatát is – feleltem, egy letörölhetetlen vigyorral a képemen.
- Lezuhanyoztatom, rendben?
- Oké, de, óvatosan! – figyelmeztetett.
Annyira aggodalmas lett, mióta Jaewook megszületett. Féltett engem, féltette a fiúnkat, a házat, az egészségünket, mindent, amit csak lehetett. Beállítottam a vizet, hogy ne legyen annyira hideg, se túl meleg, majd lemostam a haját.
- Isteni illatod van – mormogtam, a fülébe.
Egy kuncogást kaptam válaszul. Olyan huncut ez a nő, imádta húzni az agyam. Tudta, hogy mik a gyengepontjaim, amiket elő szeretettel imádott használni.
- Most én jövök! – fogta egy törölközőbe a haját, és akár a törököknek, egy turbánt csinált a fejére.
Felvontam az egyik szemöldököm, és csak néztem rá. Nem tudtam, mire készül. Megfordult, elvette a borotva habomat, és végig kente az arcomon.
- Túl szőrös vagy – nevette el magát, aztán a borotvámért nyúlt.
 Közben egy edénybe vizet tett, hogy ne kenjük össze azt, amiben ülünk.
- Köszönöm, de azért tetszem így is nem? – csücsörítettem felé.
- Igen, mindenhogy tetszel nekem, Szívem – óvatos volt, ahogy elkezdte lehúzni az arcomon, az éles pengéket.
Láttam a szemein, hogy fél, s precízen csinált mindent, anélkül hogy összeszabdalta volna az állam. Pár perc után, végzett.
- Kész is – tett el mindent.
- Csinos lettem? – nevettem el magam.
- Igen, eléggé. Most jön a hajad!
- Jaj, muszáj? – nyögtem, mivel semmi kedvem nem volt hajat mosni, így is mindennap szinte azt kell.
- Muszáj! Én is – nyöszögött, majd helyet cseréltünk, így ő volt mögöttem, s a fejem a vízben volt.
Hamar vizes lett, a most természetes barna színben pompázó hajkoronám, így felültem. Elvette a samponos flakonom, a kezébe nyomott, majd szétdörzsölte a fejemen. A körmeit is bevetette, ami miatt jóleső sóhajok hagyták el az ajkaim. Kapargatta a fejbőröm, Én pedig, mint egy kismacska bújtam a kezei alá. Nevetve adta tudtomra, hogy ez a felállás tetszik neki, így tovább csinálta még pár percig. Elvette a zuhanyrózsát, majd megnyitotta a vizet. _______ szintén beállította, mint Én, aztán  lemosta a habot rólam. Egy törölközőt tett a fejemre, és összeborzolta a hajamat vele. Ezek után, szembe ültem vele.
- Szexi vagy – nézte a szemeimet, furcsán csillogó íriszekkel.
- Te szexibb – simogattam a lábait a vízbe.
Huncutul elindult a lába az enyémen, szemei elhomályosultak. Egy perverz vigyor ült ki a fejemre, következő pillanatban már fölötte támaszkodtam, s mézédes ajkait faltam. Tenyeremmel mellét gyúrogattam, míg ő a hátamon karmolt végig erősen. Ajkai közé nyögtem.
- A hálóba kényelmesebb lenne – szakadtam el tőle.
- Csak akkor, ha bevadulsz, mint régebben.
Homlokon csókoltam őt, egy vigyorral együtt.
- Majd meglátod – szálltam ki a kádból, gyorsan áttöröltem magam, majd kiemeltem a hercegnőm, és bebugyoláltam egy törölközőbe.
Időközben elaludtak a füstölők, és a gyertyák is, így nem nagy figyelmet szenteltem rájuk. Ölbe kaptam _______-t, s a háló felé vettük az irányt. Letettem őt a vörös, szatén ágyneműre, s fölé másztam. Egy fullasztó csókot adtam neki, közben a fekete kovácsoltvason kerestem a szőrös bilincset, amivel „kikötöttem” az ágyhoz őt, de nem volt ott, csak a két szaténszalag, amit a legutóbbi alkalommal hagytunk ott. Felsimogattam az egyik kezét, az ajkaitól egy pillanatig nem szakadtam el. Ügyesen megkötöttem, majd a másikkal is ugyanígy tettem. Felmorrant, hogy nem tud szétkarmolni, ezért elfordította a fejét.
- Remélem, tudod, hogy ha elengedsz, szét foglak karmolni, ahogy csak tudlak! – puffogott.
- Jaj-jaj félek – kacsintottam rá, és a nyakát támadtam be.
Nyelvemmel húztam nyálas csíkokat, csókoltam, haraptam, szívtam édes bőrét. Halványabb szívásnyomokat hagytam magam után, amiket nyögésekkel jutalmazott. Kulcscsontját csókoltam végig, ujjaimmal elkörözgettem a mellbimbóján. Amikor már éreztem, hogy teljesen megkeményedett, csókjaimmal lefelé haladtam. Először a bal mellét támadtam be nedves izmommal, aztán a jobbat. Imádtam, egyszerűen nem tudtam betelni velük. Minden egyes szegletét csókkal érintettem, úgy haladtam lefelé a hasán. Köldökébe haraptam gyengéden, ezzel remegést kiváltva belőle.
- Jihyong! Ez, nagyon csikis volt, egyben istenih is – nyögte.
- Örülök, hogy ilyen érzéseket tudok kiváltani belőled – puszilgattam végig a szeméremdombját.
Mindenhol elhalmoztam a puszijaimmal, a combjait, és a nagy szemérem ajkait. Végig pusziltam a csiklójától teljesen a bejáratáig, vissza pedig a nyelvemet húztam.
- Ah – tört fel belőle.
Kezeimmel megtámasztottam a lábait, hogy jó szélesre legyenek nyitva. Tudtam, hogy úgy fogja hagyni a lábát, mivel ez volt a gyenge pontja, amikor virgonckodok a nyelvemmel. Széthúztam ajkait, hogy végre megízlelhessem őt. Rózsaszín nedvtől csillogó nőiessége tárult elém, ami hívogatott. Rátapadtam a csiklójára, nyalogattam, szívogattam, nyelvemmel körözgettem rajta, hogy még jobban benedvesedjen. Óvatosan csúsztattam fel először az egyik ujjam, majd a másikat. Vergődött alattam, kapkodta a levegőt, ahogy mozgattam benne hosszú testrészem.
- Jiyongh, én ezth nem bírom – nyögte hangosan -közben elengedtem őt - kezeivel pedig a fejemet nyomta oda magához.
Teljesen az orgazmusáig kényeztettem, nedveit pedig lenyalogattam róla, és magamról is.
- Jesszus, most megjárod – szedte össze magát hamar, a következő pillanatban pedig vadul csókolt.
Előbújt a vadmacska énje, amit oly annyira szerettem. Az ajkamba harapott, húzni kezdte, miközben hosszú körmeivel karmolta végig a mellkasom. Annyira szerettem ezt a nőt, bármit megadtam volna érte, hogy állandóan ezt csinálja. Felnyögtem.
- Na, Jiyong. Nem szabad! – kuncogott, ajkaival aztán a nyakam vette célba.
Először csak csókolta, nyelvével játszott ott, következőleg, a fogait éreztem meg. Egyszer gyengédebben, majd erősebben, egy szívás kíséretében. Semmi nem érdekelt, egy fotózás sem, a szerelmemtől kapom ezt. Ujjaimmal végig táncoltam a gerince mentén, amitől kirázta őt a hideg.
- Yaa, ez nem ér, most én irányítok! – jelentette ki.
- Jó, csak nyugodtan – nevettem el magam, olyan édes volt.
Csókjaival elhalmozta a mellkasom, körmeit itt-ott belemélyesztette bőrömbe. Kicsit feltámaszkodtam, ahogy a hasamhoz ért. Harapni kezdett, az összes vér pedig az ágyékomhoz tódult. Lesimított félig ágaskodó férfiasságomhoz, majd vissza fel.
- Direkt csinálod ugye?
- Természetesen – kuncogott, és újra csókolni kezdett, egyre lejjebb.
A következő pillanatban nyelvével simogatta a heréimet, és teljes hosszamat. Lassan csúsztatta a szájába tagomat, mint egy nyalókát. Felültem teljesen, hogy a haját fel tudjam fogni, hogy lássam gyönyörű arcát. Lehunyt pillákkal mozgatta a fejét, kínzó lassúsággal.
- Uh ______ egyszerűen imádlak – nyögtem, levegőért kapkodva.
Hümmögött egyet, és mélyen, ameddig csak tudta a szájába csúsztatott. Elcuppant, egy vékony nyálcsíkot hagyva maga után, amit elkent rajtam. Felrántottam magamhoz, mélyen a szemeibe néztem.
- Oppa, most ki fogja élvezni a szexi asszonykájának a testét – dörmögtem a fülébe.
- Yaa – nevetett, s fölém térdelt.
Az ölembe ültettem, s mélyen benne érezhettem magam. Elmerültem a szűk forróságába.
- Kincsem – csókoltam a nyakába.
Csípőjére csúsztattam a kezem, hogy segítsem őt a mozgásban. Mellei közé fúrtam a fejem, ______ pedig eldöntött az ágyon.
- A-a, most én vagyok felül, így én hozom a szabályokat – marta végig a mellkasom.
- Áh! Ez a büntetésem? – mordultam fel.
- Igen, mert rossz kisfiú voltál – mozgott rajtam gyorsabban, ahogy csak tudott.
Meguntam, meg persze el is fáradt, így magam alá döntöttem, majd rá nehezedtem. Mélyen mozogtam benne, közben harapdostam a nyakát.
- Jiyongh! Mégh! – nyögte, körmei pedig véresre marták a hátam.
Nyögései, és karmolásai, egyre jobban feltüzeltek. Bevadultam, tépni kezdtem az ajkait, harapdostam, szívtam. Lábait a derekamon keresztezte, nyögései a mozgás ütemére hallatszódtak. Minden erőmet összeszedtem, hogy mindkettőnknek örömet okozzak. Nem sok kellett hozzá, hogy átlépjük a gyönyör kapuját.
- Jih, Jih.. aahhh – nyögött hosszan a fülembe, vállaimba vájta ujjait, olyan erővel, hogy ismét kicsordult egy kicsit a vérem.
Mellei közé dőltem lihegve, miután teletöltöttem forróságát, az élvezet nedveivel. Vékony ujjaival a tarkómhoz simított, ami miatt kirázott a hideg, s a takarót kerestem.
- Ha egy picit megemeled magad, akkor be tudunk bújni alá – mondta halkan.
- Hmm – morogtam, és elég nagy erőfeszítések árán, de felkeltem az ágyból, felhúztam ______-t is, aztán vissza is bújtunk, immár a takaró alá.
Magamhoz húztam ______-t, aztán simogattam őt.
- _______ - suttogtam halkan.
- Mondd édesem – fordult felém, hogy hozzám tudjon préselődni.
- Nagyon szeretlek, és kérni szeretnék valamit – orrommal simogattam végig a fülét.
- Mit szeretnél? – hallottam a hangján, az aggodalmat.
- Csak… azt, hogy, kérlek, ne vedd be a gyógyszert – nyeltem aztán.
- Babázni szeretnél?
- Igen, egy kis _______ lenne. Annyira boldog lennék – öleltem, simogattam őt.
- Hát, rendben, de csak egy feltétellel – kuncogott édesen.
- Mit találtál ki te nőszemély? – vigyorodtam el.
- Holnap te mosogatsz el, és főzöl ebédet, ja és bevásárolsz – nevetett.
- Hát, rendben, de nem vagyok valami jó szakács – simogattam az arcát.
- Nem baj, de te főzöd.
- Legyen. Egyéb kérés hölgyem?
- Aludjunk, még Wookie-t el kell hozni a szüleidtől – helyezkedett el.
- Aludj szerelmem, én őrzöm az álmod – csókoltam homlokon, s mind a ketten elaludtunk.

Incest [Optional Bias] (+18)

Sosem gondoltam volna, hogy a bátyámmal ilyen jó kapcsolatba kerülök. Talán túl jóba is. ________, egy olyan személy volt, akire az életem, nyugodt szívvel bíztam volna. Csupán 18 éves voltam, amikor először megtörtént egy dolog. Nem volt barátom, nem tudtam semmit sem, hogy hogyan kell csinálni. Életemben nem csattant még el az első csókom. Sokat tanultam, inkább a szobámban olvastam, mint hogy társasági életet éltem volna. Folyton nyaggattak a szüleim, hogy menjek, jó lesz, de nem. Meg makacsoltam magam, s inkább otthon voltam. A bátyám megértett engem, s törődött azzal, hogy én mit akarok. Sosem szólt bele abba, hogy most épp elmegyek otthonról, vagy nem. Egyszerűen imádtam őt, ezért.
Egy nap, amikor otthon ültem, s a legújabbik bestsellert nyálaztam át. Mindenki ezt olvasta – igen természetesen, hogy egy roppant perverz könyvről van szó, persze én nem vagyok az – tehát, nekem is ki kellett olvasnom. _______ bejött hozzám, egy üveg nagyon erős szeszesitalt szorongatott a kezében, és két stampós poharat.
- Aigoo! ______, már megint ezt a hülye könyvet olvasod? Inkább gyere. – húzott ülő helyzetbe, majd a kezembe nyomta az egyik poharat.
- Ne is álmodj ________, hogy én ezt meg fogom inni. – ellenkeztem vele, hogy biztosítsam az álláspontomról.
- Húzd le! – utasított, határozottan, amitől megborzongtam.
Nem akartam magamra haragítani, ezért meghúztam az itókám. Kár volt. Végig marta a nyelőcsövem, és a gyomrom is, mivel nem ettem előtte semmit sem. Sosem ittam még semmilyen szeszesitalt, a szüleim miatt. Szerintük, csak azok isznak piát, akik menők akarnak lenni, és tönkre akarják tenni magukat. Természetesen, a fejembe szállt, és picit szédültem tőle.
- Nem kérek többet. – jelentettem ki, s már a következő kört kaptam a poharamba.
- Légy jó kislány, és idd meg! Oppa örülni fog neki, hidd el. - kacsintott rám.
Hallgattam rá, és kiittam a tartalmát. Ismét éreztem, azt a szörnyű égető érzést, de hamar elmúlt. Egy idióta vigyor ült ki az arcomra, ami azt jelentette, hogy teljesen fejen csapott az ital.
- Ügyes kislány. – simított végig a combomon.
- Yaa! Ne tapizz! – fogtam meg a kezét, hogy abba hagyja, de csak a fejét csóválta.
Elvette a kezemből a poharat, ezek után a szemeivel pásztázott végig. Most, hogy végig néztem rajta, teljesen furcsa érzés kerített hatalmába. Azok a széles, izmos vállak, a karjai, résnyire nyitott, telt ajkai, amin élesen szívta be a levegőt, markáns vonalai, és csokoládébarna íriszei, teljesen hatalmukba kerített. Végig futtatta a szemeit a szemeimtől a számig, majd onnantól a nyakamon haladt lefelé, s a melleimen állt meg. A francba, hogy pont most nem volt rajtam melltartó, csak egy kis pántos top, a meleg miatt. Hatalmas kezével, ismét végig simított a combomon, de újra ellenálltam neki, s eltoltam a kezét.
- Engedd el magad! Túl görcsös vagy, és ez nem jó. – duruzsolta mély hangján a fülembe, amitől kirázott a hideg.
Egyszerűen, nem tudtam elengedni magam. Újra a pohár után nyúlt, s megtöltötte, én pedig lehúztam. Vigyorogtam rá, mint egy töklámpa, a következő pillanatban, annyira megszédültem, hogy a vállának dőltem.
- Oppah…hn, szia. – simogattam a karját.
- Szia. – vigyorgott.
Tudta, hogy elég jól hatott már az ital, s magához húzott. Puha ajkaival, végig szántotta a kulcscsontom, persze erősen tartott, hogy ne kapálózzak.
- Uhm, Oppa. – nyögtem, majd a dús, gyönyörű barna hajkoronájába túrtam.
Felmordult, a következő pillanatban, pedig már, alatta is voltam. Hatalmas párnáival, rátapadt az enyémre. A nyakát karoltam, s úgy próbáltam viszonozni, elmélyített csókját. Élveztem a testvérem közelségét, ahogy az ujjperceivel az oldalamon cikázott. Jóleső morgások törtek ki belőlem, miközben ráéreztem játékos csókjára. Percekig hallatszódott, a szoba csendjében a nedves ajkaink cuppogása, majd egy nagy robajra lettünk figyelmesek, s anyánk fülsüketítő visítása töltötte be a szobámat.
- Jézus Mária! _______, te nem normális! – húzta le rólam a bátyám.
- Nyugi már muter, minden rendben van. – erre a kijelentésére, a 23 éves bátyám, kapott egy anyai pofont.
Gyönyörű arcán, csak úgy piroslott az a hatalmas pofon.
- Tünés a szobádba! – ripakodott rá, majd felém fordult.
- ______! Kicsim, ittál? Jézusom! – nézte az üveget az éjjeli szekrényemen.
- Hagyjál békén, és menj ki. – mordultam rá, amiért megfosztott a bátyám közelségétől.
- Hogy beszélsz velem? Nem vagyok a játszó pajtásod! Az anyád vagyok! Ne akard, hogy apádnak szóljak, mert biztosan szobafogságot kapsz.
- Leszarom, húzzál már ki. – a pia miatt voltam vele ilyen, eddig sosem beszéltem így vele.
- Na, várj csak kisasszony! _________! – üvöltött apámnak, aki pár másodpercen belül fent volt, és kaptam tőle egy jókora pofont.
- Csókolózol a bátyáddal? Gusztustalan! A testvéred! Anyáddal hogy beszéltél? 2 hónap szobafogság, és még nem is voltam túl szigorú. Nincs laptop, se telefon, és császkálás a városban, meg vásárlás a barátnőkkel. – vette magához a laptopom, az iPhone-om, a lakáskulcsom, és a zsebpénzemet is.
Nem szóltam semmit rá. Elfogadtam, hogy milyen kegyetlen az élet. Még csak délután volt, így a szobám ablakába ültem, a könyvemmel.

„Lassan húzza fel a ruhát a combomon, csípőmön, hasamon, mellemen, vállamon, majd át a fejem fölött. Hátralépve vizsgálgat, es szórakozottan összehajtja a ruhát, anélkül hogy levenné rólam a szemet. Az ajtó melletti nagy ládára teszi a ruhát, majd felem nyúl, megfogja az államat. Éget az érintése.

- Az ajkadat harapdálod - nyögi. - Tudod, mit vált ki belőlem. Fordulj meg.”

Olvasom a sorokat, ahogy Christian, Anaval hogyan bánik. Szeretném én is, ha _______ megtenné ugyanezt velem is. De, semmit nem tudok, erről az egészről. Elméláztam az ablakban, amikor anyám bejött a szobába.
- Gyere enni. Kész van az ebéd. – hangja halk volt, nekem pedig semmi kedvem nem volt velük enni.
- Nem vagyok éhes, majd később eszek. – válaszoltam, s tovább bámultam ki az ablakon.
- Biztosan?

- Igen, biztosan. _______ eszik?
- Bezárkózott a szobájába. De nem is érdekel. – majd magamra hagyott.
Azóta utálta _______-t, amióta kitört a hétköznapokból, s beleivódott az egyetemista életbe. Kicsapongott, élvezte az életet. Én pedig nem, mert belőlem jogászt akartak. Mert ugye, ami a szülőknek nem sikerült, az majd a gyerekeknek fog. Nem akartam az lenni, de mindent megtettek azért, hogy csak azzal foglalkozzam. Nem tudhattam milyen a tiltott gyümölcs, milyen, amikor kedvedre szórakozhatsz, szexelhetsz, dohányozhatsz, élvezheted azokat a dolgokat, amiket mindenki más.
Az idő elszállt, s besötétedett. 9 óra körül merészkedtem le az emeletről a konyhába, amikor tudtam már, hogy az ősök alszanak. Halkan osontam le, abban a hitben, hogy csak én vagyok fent. Végig vonultam a nappalin, teljesen a konyháig, ahol szedtem magamnak az ebédből. Szerencsére a pia hatásának nyoma sem volt, amilyen gyorsan jött, a pihenéstől el is párolgott. A mikróba dobtam a kaját, s a pultnak támaszkodva vártam, hogy lejárjon az idő. Elgondolkoztam, így nem vettem észre, hogy _______ lejött az emeletről. Két erős kar kígyózott a derekamon, majd a vállamat puszilgatta végig.
- Oh, húgi. Soha az életben nem láttalak még, ilyen szexinek, mint most. Csodálkozol, ha nem bírok magammal? – mormogta a fülembe.
- Yaa! Oppa! Azt hittem alszol.
- Nem tudtam. Nekem is melegítesz?
- Persze. – ejtettem meg egy mosolyt felé, majd neki is melegítettem.
A pultnak nyomott, és újra falta az ajkaimat. Ismét, furcsa érzés fogott el, milliónyi kis apró pillangó kezdett el mozgolódni a gyomromban. Kezeivel végig simított a combomon, majd a fenekembe markolt.
- Nem kéne, kérlek. – motyogtam, miután elszakadtunk egymástól.
- Eldöntöttem. Lépésről-lépésre haladunk, vagy nem. Anyáék, holnap nem lesznek itthon. Szeretnéd? – vette ki a tányérját.
- Én.. nem tudom. – motyogtam, miközben leültem enni.
Velem szemben ült le, s végig nézte, ahogy eszek. Sötét szeme, játékosan csillogott, ahogy a dekoltázsomra tévedt. Gyorsan megettem, eltettem a tányért, majd felslisszoltam a szobámba. Kattogott az agyam ________ szemein, a viselkedésén. Tényleg nagyon jó képű volt, de a bátyám.
Olyan éjfél körül járhatott az idő, s nem tudtam aludni. Óvatosan keltem ki az ágyból, hogy ne keltsek fel senkit nem. Átsétáltam ______ szobájába, lenyomtam a kilincset, s halkan mentem be. Nekem háttal feküdt, természetesen felső nem volt rajta, csak a takaró, az is a derekáig húzva. Fordult egyet, én pedig, mint akit megfagyasztottak, egyhelyben maradtam.
- _______. – mormogta a nevem.
Izmos hasa tárult a szemem elé, és az, hogy nincs rajta alsó sem. Odaléptem az ágyához, leültem mellé. A szívem a torkomban dobogott, féltem, hogy felébred. Lassan nyúltam a takaró után, hogy bekukkantsak alá. Annyira hajtott a kíváncsiság. Hasánál állt a férfiassága, teljesen merev volt. Meg akartam érinteni, ahogy nyúltam felé, _______ felébredt. Én, ezt nem vettem észre, odacsúsztattam a kezem, meredező tagjára. Ekkor mordult fel.
- Ne félj ennyire, nem harap. – kezébe fogta a kezem, rákulcsolta a tagjára, és mozgatni kezdte.
- Ezzel, Oppának, nagyon nagy örömet tudsz okozni. Főleg, még ha kis ajkacskádat is használnád. – duruzsolta, én pedig pipacs piros lettem.
A fejem húzta le oda, s utasított.
- Csókolj a hegyére. – én pedig úgy tettem, ahogy mondta.
Könnyed puszikkal halmoztam el a tetejétől, a heréjéig, majd inkább bemásztam a lábai közé. Ujjaimat a heréjére tette, s mutatta, hogyan izgassam őt. Annyira meghozta az önbizalmamat az, hogy örömet okozhatok neki, így felbátorodva vettem az ajkaim közé. Sós íze volt, de egyszerűen finom. Fel-le mozgattam a kezem, és a fejem is. Halkan, ám hangosabban nyögött, a hajamat, pedig összefogta a fejem tetején.
- Ez az _______. Hm, csináld. Nyald. – morgott, majd addig vettem a számba, ameddig csak jól esett.
Hirtelen elcuppantott magától, és megcsókolt.

- Folytasd csak. – mosolygott, én pedig tovább kényeztettem.
Egyre hangosabban morgott, nyögött, ekkor váratlanul, fehér nedvével töltötte tele a számat. Nem gondoltam rá, hogy kiköpöm, vagy valami, így lenyeltem. Érdekes íze volt, de mégis finom.
 - Ugh. – engedte el a hajam, s egy kézzel magára rántott.
Kezei bebarangolták a hátamat, lesimítottak a topom aljáig, aztán ügyes mozdulatokkal megszabadított tőle. A melleimre simított, és gyengéden markolgatta. Maga alá fordított, az oldalamon vezette le a tenyerét, miközben a nyakamat csókolta, s gyengéden húzta le a rövidnadrágom. Remegtem. Amikor a hasamon simított végig, a keze után kaptam, hogy ne tegye. Féltem, hogy lesz valami gond.
- Nyugi ______. Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád. – csókolta végig a fülem tövét, közben besimított a lábam közé.
Összeszorítottam a szemem, nem tudtam elképzelni, hogy miért remegek ennyire. Egy ponton kezdett el izgatni, ami annyira jó érzést váltott ki belőlem, hogy nyöszögni kezdtem.
- Találtam egy érzékeny pontot. Hm. – dörmögte a fülembe.
- Uhm, ________. – fel-le járt a nedvességemen, aztán lassan belém dugta az egyik ujját.
Szokatlan volt, de tűrtem. Minden fájdalmat tűrtem. Ki-be mozgatta, vastag, hosszú ujját, majd egy másodikat is felcsusszantott.
- Ááh. – nyögtem fájdalmasan, de ő nem hagyta abba.
Egy idő után, a kellemetlen érzést, egy jóleső érdekes érzés vette át. Gyorsabban mozgatta a kezét, ezzel hangokat kicsalva belőlem. Annyira gyorsan történt minden, hirtelen összeszorítottam a hüvelyemmel az ujját, s elélveztem. Robbanásként söpört végig rajtam, az első, bátyám által okozott orgazmus.
- Na, milyen volt babám? – kuncogott.
- Furcsa, de isteni. – kapkodtam a levegőt.
Végig húzta párszor a kezét a férfiasságán, majd belém hatolt, épp annyira, hogy átszakítsa a szűzhártyám. Iszonyatos volt. Vérezni kezdtem, és megijedtem.
- _______ Oppa.. vé-vérzek!
- Nyugodj meg, ez csak azt jelenti, hogy nagylány lettél. – kacsintott rám, letörölte egy zsebkendővel a vérem, aztán felbontott egy óvszert, felhúzta, s úgy hatolt belém.  
A takarót nyakig húzta, csókjaival pedig, majd meg fullasztott. Szörnyű volt, hogy ezt a fájdalmat élveztem. Lassan mozgott bennem, miközben a nevemet mormolta.
- _______, olyan gyönyörű vagy, szűk, és isteni. – csókolta a kulcscsontom aztán.
- Oppa! Uh. –karmoltam a hátát, a jó érzés miatt.
Soha nem éreztem még, ilyet. Nem volt lelkiismeret furdalásom, amiért a bátyámmal voltam. Legalább ő figyelt rám, nem úgy, mint a többi pasi. Folyamatos gyorsulás után, a hátát karmolva élveztem el.
- _______, ________, szeretlek bátyó. – nyöszögtem.
- Én is, kis húgi. Én is. – mosolygott, s mellém feküdve elaludt.

A másnap nem telt derűsen. Korán fel kellett kelnem, hogy átiszkoljak a szobámba, mielőtt még a szüleim felébrednek. A bátyám ágyán az én vérem, a lábam köze sajgott, mégis jó érzéssel töltött el, hogy már „nagylány” vagyok. Gyorsan befeküdtem az ágyamba, mivel apám már jött is fel hozzánk. Először a bátyámhoz ment, de nem tudott bemenni hozzá, mert bezárta az ajtót, aztán bejött hozzám. Direkt úgy csináltam, mintha melegem lenne, így csak a derekamig húztam, persze visszaöltöztem már, _______-nál/nél. Felhúzta a vállamig a takarót, majd kiment.
Délután ismét egy veszekedés volt. Anyám rátalált a vérfoltra, és a véres rövidnadrágomra. Innen nem volt visszaút.
- Azonnal hagyd el a házat ______! – üvöltött apám a bátyámmal, én pedig kimentem.
- Nem! Nem küldheted el! – álltam a védelmébe, ezek után is.
- Igen? Azt mondod? Akkor, te mész el! – teljesen ideges volt, így értettem a dühét.
- El is megyek. – mentem be a szobámba, ______ utánam jött.
- Ne! Kérlek, ne menj. Megoldjuk. – fogott le.
- Nem akarom, hogy te menj, ezért én fogok menni.
- És mégis hova mész?
- Miért akarod tudni?
- Mert veled megyek. Mind a ketten hibásak vagyunk, és ha ezt nem fogadják el, akkor mindketten megyünk. – ment pakolni ő is.
Pár óra múlva, a múltunkat hátrahagyva, az új felé tartottunk az országúton, ______ autójával.
- Minden rendben lesz.