Holiday [GDTOP] (+18)

Egy napon elhatároztam a baráti körömmel, hogy elmegyünk egy kicsit pihenni a hegyekbe. Ott természetesen van egy faház, ami az egyik közeli ismerősünké volt. Mivel mindannyian elég tehetősek voltunk így összedobtuk a pénzünket, s kibéreltünk helikoptert, ami felvitt minket a hegységbe. Az én baráti köröm nem sznob volt, csupán tehetősek, akik saját maguknak érték el ezt a rangot.
A nappaliban ültünk nyolcan, öt srác és három lány.
-  Na és egy hét elég lesz pihenésre? - tette fel a kérdést, egy nagy sóhaj kíséretében Jiyong.
-  Biztosan! Azért faház, forró vizes jakuzzi, síelés! Ez mind csábít! Azt ne mond, hogy titeket nem! - vitte ki utolsó bőröndjeit Youngbae.
Jiyong csak elmosolyodott rajta, tudta jól, hogy mennyire vonzza őt a természet, mennyire szeret sportolni. Nos, igen… az én baráti körömbe tartozik ez a két jó fej srác. Természetesen a többi tag is köztük van, ugyanúgy ahogy Tsu és Lorin is. A srácok közül persze a legjobban Seunghyunnal - az idősebbikkel - voltam nagyon jó viszonyban. Ő állt hozzám közel, mivel lassan már 18 éve ismerem őt. Azelőtt mindig az a kis duci kötekedős fiú volt, aki mindig szeretett csínytevéseket végrehajtani a lányok ellen. Mára pedig a tenyerén hordozza őket, s mind a 10 ujjára jut legalább 20 lány. De ő nem ilyen, mivel még mindig nem tudott kiszeretni belőlem. Igaz mindketten duciként kezdtük, mára pedig nagyon vékonyak lettünk. Egyszer voltam a barátnője is, de végül eldöntöttük, hogy külön mégis jobb lenne, s mindig számíthatunk a másikra. Jiyongékkal pedig az egyik afterpartyn ismerkedtem meg, s úgymond az egész estét végig smároltam Jiyonggal és Youngbae-vel. Tsu egy japán újságíró palánta, a szülei híres ügyvédek Tokióban. Vele az egyik cseresznyevirágzás ünnepen találkoztam, s nem bántam meg, hogy mellém társult. Lorin pedig egy amerikai cserediák volt, és úgy jött át hozzánk, de aztán ideköltözött, s én mutattam be a srácoknak őket.
Én pedig közgazdász hallgató vagyok az egyik egyetemen itt Koreában.
- Na és a helikoptert lefoglaltátok? Elég sok pénzünkbe volt - nézett végig Tsu a srácokon.
- Persze, csak majd ki kell menni a katonai reptérre – dobta le magát Lorin Daesung mellé, miközben válaszolt.
- Remélem, hogy bikinit csomagoltatok, bár nem mintha olyan sokat lesz majd rajtatok - vigyorgott Seungri ránk.
- Ne is álmodj, hogy te valamikor is látsz meztelenül! - puffogott Tsu, és egy párnát küldött a legifjabbik tag képébe.
Mindenki kivitte a nappaliba ezek után a csomagját, majd az ott lévő hálózsákokba bújtunk. Tsu, Seungri és Youngbae között, Daesung és Lorin egymás mellett, míg nekem Jiyong és Tabi között jutott hely. Sokáig feküdtem a plafont bámulva a hátamon, amikor a bal oldalamon fekvő legidősebbik srác megfogta a kezem. Lassan ráemeltem a tekintetem, s ugyanúgy nézett rám. Felé fordultam, majd közelebb kúsztam hozzá, akár egy hernyó.
- Még mindig szeretlek - suttogta, majd megcsókolt.
Lassan játszadoztunk egymás nyelvével, halkan cuppogtunk, hogy senki ne keljen fel. Kihúzta a cipzárt a hálózsákon, s bevackolta magát mellém. Kihúzva hagyta, így elfértünk anélkül, hogy nagy zajt csaptunk volna, a fészkelődéssel.
- Olyan kis bolond vagy - kuncogtam halkan, majd a következő pillanatban a combomat kezdte el markolgatni.
Gyengéd volt, talán ezért is szerettem őt… de csak barátként. Hirtelen mellettünk megmozdult Jiyong, így Seunghyun mintha egy kővé dermedt szobor lett volna. Hevesen dobogott a szíve, és kapkodta a levegőt.
- Mmm – hallottuk meg a hangját.
- Szerintem visszafekszem – suttogta a fülembe, s kevés ficánkolás után már a helyén is volt.
A következő pillanatban hozzám préselődött Jiyong hátulról. Remek. Nem mintha fáztam volna eddig is, de mintha egy radiátor mellett lennék. Ezt tetőzte Seunghyun, aki a másik oldalról zárt közre. Sóhajtottam egy nagyot, aztán nehezen, de sikerült elaludnom. Másnap reggel – a nagy ablakoknak köszönhetően – a nap sugarai, nem cirógatták az arcom, és a szemeim, hanem szurkálták. A többiek fent voltak már, kivétel Seunghyunt, Jiyongot és engem. Jiyongnak feküdtem háttal, a karja a derekamon, az idősebbik tag homloka az enyémnél, és mélyen alszik.
- Szerintetek melyiknek tetszik jobban? – ültek körénk.
- Lorin… ez milyen kérdés? Egyértelmű hogy mindkettőnek! – nevetett Youngbae.
Mocorogni kezdtem, és nyöszögni. Szörnyen melegem lett, ahogy körül fogtak. Lassan feltornáztam magam, és a kezemen támaszkodtam.
- Mennyi az idő? – na, ha így haladok, talán még ma fel is kelhetek.
- Neked is jó reggelt _________. Amúgy fél 9 – adta az egyszerű választ Tsu.
- Basszus – pattantam ki közülük, a hálózsákommal együtt, aztán kivonultam a fürdőbe.
A két srác aztán közelebb csúszott egymáshoz, és átölték egymást.
- Na GDTOP is real! – nevetett Lorin.
- Bromance – nevetett Seungri.
- Tudod a jelentését? – húzta fel a szemöldökét Daesung.
- Öööh, öööhm – jött zavarba – nem.
Mindenki nevetni kezdett, mire felébredt a két álomszuszék is. Jiyong hősies lovagként elüvöltötte magát, amikor meglátta premier plánba Seunghyun arcát az övéhez közel.
- Jézus Mária oltalmazz! – ült fel hirtelen, a többiek jót nevettek rajta, én pedig nyúzottan a kék hálózsákommal kivánszorogtam a fürdőből.
- Jiyong az Isten áldjon meg téged, hogy visítasz, mint akit nyúznak – mormogta mély hangján az álomittas tag.
- Te másztál bele a képembe és csücsörítettél, mintha valami nő lennék – ült törökülésbe, s kisgyerek módjára keresztbe fonta a karjait.
- Néha teljesen úgy viselkedsz – szóltam közbe.
- Na, köszi!
Kitört a nevetés belőlem, így odamentem hozzá, s egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam puha arcára. Mosolyogva vetettem aztán magam rá Seunghyunra.
- Yaa! Nagy gyerek, ébresztő! Megyünk nyaralni – közvetlen a füle mellett elváltoztatott hangon mondtam neki.
Hirtelen maga mellé rántott, és a fenekem kezdte el paskolni.
- Csend legyen, mert elverlek! – nevetett.
- Ereeessz! – visongtunk, aztán Daesung húzott fel engem, Seungri pedig Seunghyunt.
- Most hogy a gyereknapnak vége, öltözzetek, mert megyünk ki a reptérre – okoskodott Tsu.
Előkaptam a ruháimat, és megtámadtam a fürdőszobát. Magamra vettem a harisnyám, a hosszú kötött ruhám és még egy kardigánt is. Hajamat kiengedve hagytam, s kimentem a társasághoz. Jiyong csak eltátotta a száját, aztán berohant a fürdőbe.
- Biztos magára aggat valami csúszós tornacipőt – kezdett bele Seungri.
- De akkor tutira kirúgom láb alól, nem hiszem el, hogy egy normális bakancsot nem képes venni – puffogott Youngbae.
Ekkor kilépett a díva az ajtón, téli ruhákban, rétegesen öltözve, tornacipő nélkül. Seunghyun volt az utolsó, aki felöltözött, aztán rendbe szedtük a nappalit, közben hívott Lorin egy taxit, ami majd a katonai reptérre visz el minket.
- Elintéztétek az egy hetes pihenőt Hyunsuknál? – ült le Tsu.
- Seungri beszélt vele. Remélhetőleg nem fog semmiért behívni – karolta át a vállát Youngbae.
- Vedd le rólam a mancsod! – söpörte le a karját, mintha valami kosz lenne.
- Ki kosaraztak haver – nevetett Daesung.
- Hagyjál! – kezdett el duzzogni.
Én csak a fejem csóváltam rajtuk, ekkor csöngetett fel a sofőr, hogy a ház előtt van.
- Megjött, szerintem menjünk! – utasított a kis amerikai minket.
- _________ hozod a táskám? – nézett rám Seunghyun.
- Persze – vettem a vállamra a másik sporttáskát is, míg ő egy rekesz italt kapott az egyik kezébe, a másikban pedig a hűtőtáskát vitte.
Jiyong is segédkezett az italok vitelében, meg egy hatalmas szatyor volt nála. Tsunál voltak a kosarak, míg Daesung, Seungri és Youngbae a saját dolgaikat vitték, Lorin pedig a maradék dolgot hozta, köztük a kis újságíró táskáját.
- Rinnie.. óvatosan! A laptopom benne van – pillantott vissza Tsu a lépcsőről, mivel az utolsó a barátnőnk volt, aki az ajtót zárta.
- Utálom, amikor így hívsz! Mellesleg mi az istennek neked a laptopod? Azt ne mondd, hogy végig tanulod ezt a nyamvadt egy hetet – morgott, majd elindult lefelé.
Mi már a többiekkel lent voltunk a transzporternél – azt hiszem, nagy szerencsénk van a mi kis cserediákunkkal, és nem 6 taxit rendelt 8 emberhez – amibe már mindenki bepakolta a nála lévő dolgokat.
- Csigák! Haladjatok már, ide őszülök! – sipákolt Jiyong.
Hirtelen tarkón csaptam őt, mire az ölébe kapott, és a lehető legnagyobb hókupacba beledobott. Az utca csendjét az én sikításom, és szitkaim törték meg.
- Te idióta vadbarom!
- Velem te ne kezdj ki cicuka! – jókedvűen kuncogott.
Ráugrottam, s az arcába nyomtam havat.
- Hé! Beszállás ovisok! – nevetett Seunghyun, aztán mi is odarohantunk és beültünk.
Az út, szokásosan a nevetésünktől volt hangos. Seungri és Daesung mesélték a mókás történeteiket, hogy miket csináltak. Mi történt, amikor az egyik japán felvételen Jiyong homlokon csapta magát a lábassal. Utánozta őt, ahogyan szenvedett a fájdalomtól.
- Nem is ilyen voltam! –fonta keresztbe a karjait durcásan Ji.
- Dehogynem! Én nem bírtam felállni a röhögéstől – veregette meg a vállát Seunghyun.
- És akkor elkezdte, hogy ’ Anyád ez fáj! ’. Talán ezért is kaptam a Hyungoktól, azzal a papír szarral akkorát – hajtotta le a fejét Seungri.
Tsu megölelte őt, mire a panda srác kinyújtotta a nyelvét YBra. Daesung Lorinba volt belemélyülve, én pedig Seunghyun és Jiyong között kuksoltam csendben.
Viszonylag hamar kiértünk a hatalmas katonai helikopter ott várt már ránk, amit a koreai katonaság által kaptunk elég busás árért cserébe. Átpakoltunk mindent a monstrumba, aztán kifizettem a taxit. Mire visszaértem, a többiek mind bent ültek már, Youngbae volt még lent, hogy feltegyen rá.
- Hopp – mosolygott, aztán már fent is voltam.
Ő is csatlakozott, végül kaptunk fejhallgatókat, amin beszélni tudtunk egymással. A rotorok beindultak, pillanatokon belül a levegőben voltunk. Szöul olyan óriási, az autók mintha matchboxok lennének. Fél óra utazás a magasban. Kizártam mindent, egyszerűen imádtam repülni, igaz keveset utaztam, mert az életem nagy részét tanulással töltöm, hogy igazán jó legyek.

Miután földet értünk, kipakoltunk a helikopterből, s a quadokhoz mentünk, amikre felerősítettük a dolgokat.
- Akkor a beosztás – álltam fel a quadra, hogy a kis termetemet észrevegyék – Lorin-Daesung, Seungri-Tsu, Ji-YB végül Tabi és én – jelentettem ki.
- Én nem kapok nénit? – ölelte Jiyong a lábam.
- Nem – nevettem.
Leemelt a járműről, s magához húzott. Percekig szemeztünk, de ezt Seunghyun szakította félbe.
- Youngbae a párod. Sipirc! – mutatott a srácra.
Felült a quadra Tabi, én addig ellenőriztem mindent, hogy le ne zuhanjon az úton, aztán felvettem a bukósisakom, és felültem a párom mögé.
- Kapaszkodj! – pillantott rám a plexije mögül.
Átkaroltam a derekát, a motor indítása után pedig neki vágtunk a fagyos időnek. Seunghyun zsebébe dugtam a kezem, annyira fázott. Hátához bújtam, s vártam, hogy megérkezzünk. Fél óra megfagyás után megérkeztünk a házhoz. A többiek kicsit le voltak maradva, így mi az idősebbik taggal bepakoltunk. Kint ültünk a padon, s vártuk, hogy megérkezzenek.
- _______ - halkan mondta ki a nevem.
- Hm? – pillantottam rá.
- Tudod – sóhajtott egyet – nekem még mindig nagyon tetszel.
- Te sem vagy közömbös, de megbeszéltük. Nem működött együtt – haraptam be az ajkam és rágni kezdtem.
- Sajnálom… túlságosan ragaszkodtam hozzád. De… nem lehetne, hogy…- ahogy ki akarta mondani, megérkezett Jiyong és Youngbae üvöltve.
- YEAAAAAAAAAAAAAAAH – úgy látszik jó kedve lett mindkettőnek.
Beparkoltak a mi járművünk mellé, én pedig pattantam is, hogy lepakoljam a dolgokat. Közben megérkezett a másik két páros is, és nekik is segítettünk.
- Youngbae, segítesz nekem? – pillantottam rá.
- Ühüm, miben?
- Csak le kéne nyitni a padlásszobához a feljárót, és a nyakadba kéne ülnöm.
- Hát, elég törpe vagyok én is, de megoldjuk – guggolt le, én pedig a nyakába ültem.
Daesung közben fényképezett minket, ahogy nem értem el azt a kampót.
- Felállok a válladra, elbírsz?
- Cirkuszi mutatvány! – nevetett Seungri.
- Azért ne ejtsd le őt! – csatlakozott Jiyong is.
YB felemelte a kezeit, erősen belekapaszkodtam, s felálltam. De hogy én azt, hogy csináltam, azt magam sem tudom. Lehúztam az ajtót, így sikeresen megbillentem. Jiyong hirtelen pattant is, és elkapott.
- Jézusom ________ jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kaptam a kérdéseket.
- Nyugi… öhm minden rendben van – nézem Ji csokoládébarna íriszeit.
Leugrottam az öléből, s lenyitottam a lépcsőt. 
- Köszi – mosolyogtam YBre, majd felmentem az emeletre.
A ház a miénk volt, vagyis jobban mondva a szüleimé. De ők ritkán jártak ide ki, általában mi jártunk egy évben egyszer. Körülnéztem fent, hisz egy év elég hosszú idő. Előszedtem a takarókat, és az ágyra dobtam. Tsu és Lorin feljöttek segíteni, míg a srácok eltúrták a havat.
- Te Seunghyun! – dobta tarkón Jiyong az idősebbik Hyungját.
- Ne dobáljál! – dobott vissza.
- Hahaha. Kérdezhetek valamit? – tolta aztán tovább a havat.
- Ki tart vissza? – pillantott rá félszemmel.
- Nos, öhm… neked tetszik még ________? – ahogy ezt feltette, megállt.
- Nem közömbös számomra, de ő nem akar már tőlem semmit.
- És, ha összejönnék vele?
- Legalább ne lennél ilyen nyílt.
- És mi lenne, ha belevinnénk őt egy kis játékba?
- A perverzségedet nem tudtad Szöulban hagyni?
- Jaj, már Hyung! Élvezzük ki ezt az egy hetet! – kacagott jó kedvűen.
- Mit értesz élvezés alatt? – vigyorodott el gonoszan.
- Tudod te azt nagyon jól – kezdte el tolni tovább Jiyong a havat.

Amíg a srácok lent munkálkodtak, mi sikeresen felhúztuk a huzatokat.
- Imádok itt lenni – dőlt el a földön Tsu.
- Örülök neki – mosolyodtam el.
- Elmegyünk majd a központba? – kérdezte Lorin.
- Te ész! Minek? Minden itt van, előző napokban ______ hozott fel egy csomó dolgot! Nem emlékszel? – akadt ki teljesen Tsu.
- Ja, jó – nevetett, aztán én is rákezdtem, végül Tsu is.
Youngbae és Daesung a jakuzziról vette le a fekete takarófóliát, s bementek a tömlőért a fürdőbe, hogy megtöltsék forró vízzel. Seungri addig egy kis autómosó kefe szerűséggel seperte le a havat.
- Seungri-ah! – kiáltott Jiyong, aztán amikor odanézett a srác már az arcában volt egy hógolyó.
- Yaa! Jiyong-sshi, bekaphatod! Utállak! Hülye pöcs – gyúrt egy nagyobbat, és odarohant, hogy a nyakába tömködje.
- EZ HIDEG! Maknae baszki! – kapálózott alatta, de mivel Seungri erősebb volt, a Leader alul maradt.

Estére elkészültünk a házzal, a jakuzzival, a srácok ügyesen eltolták még a havat is, végül a lányokkal úgy döntöttünk, hogy birtokba vesszük a konyhát, s készítünk valami vacsorát. Az öt jómadár pedig a hatalmas plazma tv-n játszottak.
- Naaaaa Jiyong ez nem ér! – nyafogott Seungri.
- Vigyázz! Vigyázz! Éééés… - hallottuk Seunghyunt. –Nem nyertél! –vihogott Daesung.
YB persze felállt, hogy odajöjjön hozzánk, és boldogítson.
- Mi lesz a vacsi cicák? – támaszkodott a pultnak.
- Nyakleves, de jó nagy neked – mordult rá Tsu. –Milyen kis harcias vagy! Kezdek félni, még a végén kicsinálsz engem – hunyorított rá.
- Te meg egy idióta! Vágasd már le a hajad, csúnya vagy! – szólt be neki. –Naa, ez nem volt szép! _______ meg fodrászolsz?
- Nincs itt a sövénynyíró, de majd ha jön a jó idő, akkor előveszem, és levágom rendben? - Olyan vagy! – dobta felém a konyharuhát – Szemtelen! De szeretlek – nevetett.

Hamar kész lettünk a különböző laktató étellel, én pedig elvállaltam, hogy elmegyek megteríteni. Seunghyun felpattant, és jött is segíteni nekem, míg Youngbae átvette a helyét.
- Ki tettél ma magadért – halkan beszéltünk az étkező részen, mintha nem akarná, hogy bárki is meghallja.
- Ugyan, ez semmiség. A csapatért bármit megteszek – mosolyodtam el.
Együtt gyorsan haladtunk, így az ételt a lányok már hordták is át.
- Vacsi! Gyertek! – szóltam a kis csapatnak, akik egyből megrohamozták az étkezőasztalt.
Leült mindenki, majd együtt eltöltöttünk egy könnyed vacsit.
- Na, igyál még! – tolta oda Jiyong a poharat.
- Sok lesz már neki, hagyd már Ji – vette el Seunghyun.
- Még bírom, ide vele! – vettem el majd lehúztam.
Mindenféle témára kitértünk közben. Jóízűen nevettünk két falat között, Lorin néha Daesungot etette, Seungri pedig Tsut. Ránéztem YB-re, engem nézett. Ránéztem Jiyongra ő is. Seunghyunra már nem mertem, mert ő is biztos engem nézett. A tányéromat néztem és a pálcikákkal játszottam. Mellettem Jiyong kicsit meglökött a karjával, hogy nézzek rá. Amint felé fordítottam a fejem, már ott is volt a pálcikájával, s a kimchit nyújtotta felém. Seunghyun majd’ meg ölte a szemeivel csapattársát. Lassan vettem el tőle, majd rámosolyogtam. Olyan egy óra elteltével hátra dőltem, hogy én többet nem tudok enni.
- Remélem, tudjátok srácok, hogy ti mosogattok! – nevetett Lorin.
- Hogyne! Dehogy mosogatok – állt fel Youngbae és az emeletre sietett, átöltözni.
- Én sem fogok – rohant el Jiyong is.
Körbepillantottam az ott maradt embereken.
- _______ tudod, hogy imádunk, elmosogatsz? – kérlelt kiskutya szemekkel Tsu.
Egy hangos sóhaj hagyta el a számat. – Mint mindig. Legyen – álltam fel, s elkezdtem összepakolni. – Segítek – állt fel Seunghyun is.
Nem kértem meg rá, hogy segítsen, mégis mindig tudja mikor kell ott lenni. A többiek amilyen aranyosan ott hagytak minket, úgy ugyanolyan aranyossággal vették célba a jakuzzit.
- Ne is törődj velük! Segítek, és majd mi ketten jakuzzizunk – mosolygott rám biztatóan.
- Ugyan. Csak az fáj, hogy én csináltam a kaját, én látlak vendégül titeket, mégis nekem kell mosogatni.
- Majd holnap befogjuk a srácokat.
- Én arra gondoltam, hogy ti főztök.
- Jézusom. Remélem, van a közelben tűzoltóság, mert biztos, hogy nem marad egyben a ház.
- Azt próbáljátok meg! Sorra belezek ki mindenkit – mutogattam rá a nagy késsel.
- Hé-hé! Nyugi! – nevetett.
A sok mosatlannak nekiálltunk, addig a többiek kint lubickoltak, és beszélgettek.
- Nem voltunk szemetek? – nézett körül Seungri.
- De, egy kicsit – nevetett Youngbae.
- Te egy igazi paraszt voltál, már ne haragudj… - vetette oda neki Lorin.
- Na, köszi. Csak azért mert nem akarok mosogatni?
- Nem, csak mert neked volt akkora merszed, hogy elmenj… először! – morgott továbbra.
- Holnap ti főztök srácok – mutatott körbe Tsu a négy srácon.
Egyik eltátotta a száját, a másik hadonászott, mint kiskacsa a vízen. Mindegyik megdöbbent, aztán lefröcskölték a két lányt, így visongásokat lehetett behallani.
- Jól elszórakoznak – törölgette Tabi mellettem a tányért.
- Mindjárt megyünk mi is – biztatóan mosolyogtam rá.

Nem sokkal később csatlakoztunk hozzájuk, Seunghyun igaz pólóban és fürdőnadrágban volt, mindenki más pedig bikinibe, vagy pedig csak simán fürdőnadrágban így is megkaptuk a beszólásokat.
- Mi tartott eddig? Szexeltetek a konyha pulton? – csillant fel Ji szeme.
- Büdös perverz disznó! – mordult rá Lorin.
Erre kitört a röhögés belőlünk. A jakuzzi mellett volt egy üres sojus üveg, amit Jiyong húzott be.
- Játszunk! – tette a kis asztalszerű dologra középen.
- Jézusom Yonggie ne! – csúszott vállig a vízbe Tsu.
- Jiyong kezdi – nevettem.
Megpörgette az üveget, ami nálam állt meg.
- Azt elmondod kedves Jiyong hogy olcsót vagy durvát játszunk, vagy pedig sima felelsz vagy mersz? – tettem fel a kérdést neki.
- Na! Én kérdezek.. Sima felelsz vagy mersz.. Szóóóóval, melyik?
Felvontam a szemöldököm, majd felültem.
- Merek – jelentettem ki határozottan. – Ezaz! – csapta össze a kezeit. – Adj egy csókot YB-nak – vigyorgott.
- Ilyen piti feladat? Hát jó – ültem mellé, s egy vad csókot adtam neki.
Alig bírta viszonozni a heves csókom, nyelve csak próbálta követni az enyémet. Tabi álla leesett, Tsu és Lorin is csak pislogott. Egy cuppanás kíséretében szakadtam el húsos ajkától, majd visszaültem a helyemre.
- Én jövök – forgattam, s Daesungnál állt meg. – Daesung-sshi! Felelsz vagy mersz? – mosolyogtam rá.
- Felelek.
- Tetszik neked Lorin? – ahogy ezt megkérdeztem, fülig pirult mindkettő.
- Nem hazudok! Nem is tudnék. Tetszik, de nagyon is! – Lorin eltakarta zavarában az arcát, mi pedig mosolyogtunk.
Daesung kipörgette Seunghyunt. Majd ő Tsut, Seungri és így tovább.
- Én ezt unom. inkább megyek aludni – szállt ki Tsu. –Veled tartok! – követte Lorin is.
Lassan fogytak az emberek, csak Jiyong, Tabi és én maradtunk a vízben. Mindkettő srác rám nézett.
- Yaa _______ - kúszott közelebb Ji.
- Mit szeretnél? – közben a másik oldalról Seunghyun jött közelebb.
- Beszélgetni – simított végig a combomon.
- Ja, közben meg felkarolsz. Érdekes – pillantottam rá.
- Tudod Jivel mi már beszélgettünk erről, hogy mi lenne, ha hárman csinálnánk – hirtelen Seunghyunra néztem.
- Mit mondtál? – döbbentem le teljesen.
- Nem ismételgetem magam. Akarunk ________, nagyon is.
- Én jártas vagyok már a fenekekben – kuncogott Ji – és imádom is! – simított fel a hasamra.
- De én nem akarom! – nyöszörögtem.
- Hova lett az a belevaló csaj, akit megismertünk? – csókolt meg az idősebbik.
Jiyong közben elsüllyesztette a bugyimban a kezét, s a csiklómat masszírozta. A másik srác csókjába nyögtem jólesően, hisz roppant izgató volt, hogy vízben vagyunk, és úgy csinálja. Tabi hatalmas kezével a bikini felsőm alá simított, s melleimet kezdte el gyúrogatni. Csókjaival közben a nyakamat kezdte el Ji kényeztetni, a madzagot az alsóm oldalán kibontotta és levette rólam. Romantikusnak nem mondható ez a jelenet, viszont Seunghyun csókja az volt. Minden érzelmét beleadta, miközben két ujjat éreztem magamban. Megremegtem, így elszakadtam tőle.
- Jih – nyögtem, s magamhoz húztam egy csókra.
Mellemen egy forró nyelv körözgetését éreztem, ujjaimmal tulajdonosának sötét hajkoronájába túrtam. Hamar belementem ebbe az egész játékba. Egyszerűen élveztem, hogy most csak velem foglalkoznak és nem mással. Jiyong szakadt el tőlem, és emelte ki a vízből a csípőm.
- Hyung tartsd őt! – nem érdekelte, hogy majd meg fagyok, csak szorgoskodni kezdett izmával. 
Lassan engem sem érdekelt, Tabi mellkasát szívogattam, nyögtem, amikor csak tudtam. A fiatalabbik tag nyelve úgy pörgött, mintha valamilyen rap szöveget rappelne épp. Teljesen extázisba kerültem, a lábaim a vállain pihentek, jobb kezemmel pedig a haját szaggattam. Arcát nőiességemnek nyomtam, így még mélyebben érezhettem ficánkoló nyelvét. Akkorát élveztem másodpercek töredéke alatt, mint még eddig soha. Visszatett a vízbe, hogy ne fázzak.
- Kivel akarod kezdeni? Jiyonggal vagy velem?
- Én fenekezni akarok! – durcizott.
Tabi vállának dőltem, lassan a nadrágjába simítottam. Egy perverz vigyor futott végig tökéletes arcán, Jiyong pedig megfogta a másik kezem, s a saját gatyájába süllyesztette. Lassan mozgatni kezdtem a kezem mind két srác tagján. Mindkettejük torkából jóleső nyögés tört fel. Seunghyun viszonylag hamar felizgult, következő pillanatban pedig már kint landolt a nadrágja. Az ölébe húzott, s lassan hatolt belém, amit egy jóleső, érzéki nyögéssel jutalmaztam. Újra Jiyong nadrágja felé kaptam, s kihámoztam belőle a kincsét. Tabi két kezével a combomra markolt, majd a fenekemre, aztán úgy mozgatott tagján. Kezem ütemesen járt, ahogy a lökéseket éreztem. A fiatalabbik felállt, mögém lépett, majd ujjaival a bejáratomnál kutatott. Amikor az ujjpercét próbálta felcsúsztatni felmorrantam.
- Lehetnél óvatosabb is!
- Nincs síkosító valahol?
- Szerinted azt tartunk mindenhol? – pillantottam rá mérgesen.
- Nyugi baby, hozok – pattant ki a jakuzziból, majd bement a táskájához, hogy kihalássza az említett gélt.
Addig én kényelmes tempóban mozogtam az alattam ülő srácon.
- El nem tudod hinni, hogy ez mennyire hiányzott – csókolgatta a mellem, fogaival kicsit megharapta, de csak épp annyira, hogy élvezzem.
Közben Ji is megérkezett a kis kék tubussal, visszamászott hozzánk, majd leszállított Tabiról, hogy vele foglalkozzam.
- Yaa Hyung, tisztában vagy a fenékkel? Csináltad már úgy? – vette le a nadrágját, amit csapattársa ruhadarabja után küldött.
- Tágítani tudom hogy kell. De mi lenne, ha te is kicsit játszanál, aztán bent folytatnánk a fürdőben?
- Jó-jó, na gyere ________ - húzott maga fölé, majd egy mozdulattal már bennem is volt.
Nem volt gyengéd, egyből a lényegre tért. Vadul mozgott, amitől milliónyi kis pillangó szabadult fel a gyomromban. Sosem éreztem még ilyet, pedig isteni érzés volt. Egyre csak hajtott az élvezet felé, ujjaival a csiklómat ingerelte. Egyre gyorsabban ért el a gyönyör szele, lábujjaim görcsbe rándultak, gyomrom liftezett. Egyszer csak összerándult az alfelem, s egy hangos hosszú nyögéssel élveztem el, miközben Jiyong vállába vájtam a körmeimet. Azt sem tudtam merre vagyok, csak a nyakába dőltem. Seunghyun elkezdett kuncogni, majd felvett az ölébe, és bevitt a fürdőbe. Ji addig leállította a jakuzzit, aztán letakarta, és bejött. Az ajtót bezárta, s utánunk jött a kis tubusával együtt.
- Akkor el kéne lazítani őt teljesen. Vagy legyünk könyörtelenek? – terített le plédet, amit nem tudom honnan húzott elő.
Seunghyun óvatosan lefektetett rá, s Ji vett kezelésbe. Körbe kente az ujját, lassan a fenekemnél körözgetett.
- Hmmh neeh – nyöszögtem.
- Nyugi kislány, élvezni fogod! – csusszantotta fel könnyedén az ujjpercét.
Először minden izmommal tiltakoztam a furcsa érzés ellen, főleg, amikor két ujját mozgatta bennem.
- Tömd be a száját Hyung! – s már felettem térdelt Tabi, hogy szájjal kényeztessem őt.
Lassan kezdtem el szopogatni tagját, kezemmel ingerelni, míg Ji magát kenegette a síkos anyaggal. Először a hegyét mélyesztette el bennem, amitől fájdalmasan nyögnöm kellett, természetesen „teli szájjal”.
- Óvatosan csináld már! Kajak a szájába élvezek, ha így rezegnek a hangok.
Alfelemmel foglalatoskodó srác elnevette magát. – Legalább megízlel – kacsintott rá.
Hirtelen teljes hosszát éreztem magamban, ezért elszakadtam Tabitól.
- Te vadállat, ez fáj! – mordultam rá.
- Csss, élvezni fogod. Mindjárt jobb lesz. Át tudsz úgy fordulni hasra, hogy nem szakadok el tőled?
- Megpróbálok – átvetettem a lábam a mellkasa előtt, persze óvatosan, nehogy lerúgjam őt, vagy épp fájdalmat okozzak saját magamnak vele.
Miután sikerült a kis akciónk, feltérdeltetett és lassú mozgásba kezdett. Annyira szokatlan volt, fájt mégis élveztem. Kérlelő szemekkel pillantottam Seunghyunra, aki a számba vezette közben a férfiasságát. A fejem ismét ütemre mozgott, de ezt megunta, a hajamba markolt és átvette a vezetést. Szinte teljes hosszát eltüntette ajkaim között. Fuldokoltam, a könnyem kicsordult, de mindenképp örömet akartam okozni. Ji mögöttem elég gyors tempóra kapcsolt.
- Top… feküdj alá! – emelt meg a combjaimnál.
Idősebbik „testvére” gyorsan cselekedett, még egy lüktető tagot éreztem meg magamban.
- Te jó Isten – nyögtem miközben támaszkodtam a karjaimon.
- Az ám! Isteni – vigyorgott az alattam fekvő srác.
Jiyong lassan mozgott bennem, míg Tabi gyorsabban. Hideg ujjakat éreztem meg a csiklómnál melyek nagyon gyorsan jártak. Hangosan nyögtem élveztem mindent. Azt is, amikor harapást éreztem a tarkómnál, vagy amikor Seunghyun húzta végig a fogait ágaskodó bimbóimon. Kizártam a külvilágot, csak mi hárman voltunk a fontosak. Egyre gyorsabban és gyorsabban küldtek az orgazmus felé, annyiszor élveztem már el, de ez a vég volt. Egyre erősebben éreztem azt a kellemes érzést. Lábaim megfeszültek, szemeim felakadtak, ahogy kifért a torkomon, úgy nyögtem, míg Seunghyun nedvei és az én nedveim keveredtek. Elhúzódott tőlem, Jiyong pedig még hab volt a tortán, ahogy a combomra, s a nőiességemre élvezett.
- Segítsünk neki lezuhanyozni, hozok addig valami ruhát a táskájából – állt fel Ji pár perc lihegés után.
Tabi segített felállni, hisz a lábaimon nem tudtam állni. Végig mosott mindenhol, addigra visszaért a társa is. Meg töröltek, és pizsibe öltöztettek. Jiyong vitt fel az emeletre, ahol az ágyba bedugott. Onnantól képszakadás volt.

Másnap reggel úgy ébredtem mintha egy kamion ment volna végig rajtam. A hátsó felem fájt, a bimbóim akaratlanul is ágaskodtak és érzékenyek voltak. Seunghyun és Jiyong aludtak még, a többiek lent voltak és reggelit készítettek. Visszadőltem, és végig gondoltam a tetteim súlyát. Valóban ez lesz egy teljes héten keresztül?

White singlet [Jiyong]

Olyannyira rohanó a világ, ahogy az emberek is egy-egy alkalommal. Természetesen a legnagyobb városokban mutatkozik ez meg, legyen az Seoul, Tokyo, Bangkok vagy épp Seattle, ahol te éltél. Mióta az eszed tudtad itt éltél, nem voltál még a városon kívül. Imádtad azt a szmogot, ami körbevett, imádtad a nyüzsgést, azt hogy nem messze volt a part, s bármikor lemehettél kitisztítani a gondolataid.
Sokat sétáltál a belvárosban egy-egy boltot végig járva. Betértél a kedvenc Starbucks kávézódba, ahol a kedvenc Epres Frappuchinod vetted meg, hogy útközben tudj valamit kortyolni. Lassan sétáltál az utcákon, élvezted, ahogy a nap sugarai melegítik bőröd. Az egyik boltból kirohant egy ázsiai, magas ám vékony férfi, aki nem figyelt oda – mivel hidrogén szőke tincsei az arcába lógtak –így sikeresen neked rohant. Egy csapat lány elől szaladt ki, akik folyton fényképezték, nem tudtad, hogy miért. Az epres finomságod hófehér atlétáján talált magának tökéletes helyet. Telt ajkait szitkok hagyták el, s rád nézett.
- Nem látsz? – próbálta törölgetni magát, de csak jobban bele ivódott a szövetbe.
- Ne haragudj, nem akartam, amúgy is te rohantál nekem, mint aki vak – kerestél egy zsebkendőt elő.
Hátra pillantott az idegen, megragadta a karod, és húzott magával.
- Várj! Ne rángass! Inkább kimosom, vagy bármi! Amúgy is… azt sem tudom, hogy ki a fene vagy – futottál utána, ahogy a magassarkú cipődben tudtál.
- Messze laksz?
- Kéttömbnyire. Miért?
- Fuss! –fogta tovább a karod, és rohantatok hozzád.
Útközben –a magassarkú miatt - egyszer felestél, a térdeden pedig egy plezúr lett. Természetesen a különleges ázsiai idegen, egy pillanatig nem állt meg, felrángatott a földről, hogy lerázzátok a lányokat. Hamar egy több tíz emeletes tömbhöz érkeztetek, a lányok pedig visongva futottak, még mindig.
- Melyik az? – pillantott rád.
- Ez itt – mutattál oldalra, mire felhúzott azon a pár lépcsőn is.
- Yaa! Írd be a kódot! – utasított.
Hamar bepötyögted a számsort, aztán kinyitotta az ajtót. Neki támaszkodott, míg te lihegve ültél a lépcsőházban a lépcsőre.
- Nem tudom ki vagy, és hogy miért pont engem használtál fel „túsznak”, de…  - ekkor félbeszakított.
- Ne haragudj, nem akartam. Csak mivel az én szállodám messzebb volt, így kellett valaki, aki segít – idegesen fujtattál egyet, majd felálltál.
- Gyere fel, kimosom a felsőd.
- Cserébe lefertőtlenítem a térded.
- Azt nagyon jól fogod tenni –hívtad a liftet, aztán a 8. emeletig mentetek fel.
A csend köztetek kezdett egy kicsit kínossá válni. Meg akartál szólalni, de aztán inkább csendben maradtál.
- Nagyon bunkó voltam igaz? – törte meg a csendet.
- Eléggé. És még a neved sem tudom.
- Juj, öhm, hát Kwon Jiyong vagyok – nyújtotta a kezét feléd.
Szemeibe pillantottál, majd elfogadtad a gesztust. Apró kezed eltűnt az övében, s kicsit megszorította. Hirtelen elkaptad a kezed, mert furát kezdtél el érezni. Mintha egy áramütést kaptál volna, csak két gyönyörű csokoládébarna szemét nézted.
- És téged hogy hívnak? – hadonászott előtted.
- Ja, öhm _____________________ vagyok.
- Igazán szép név. Van valami becézése? – dőlt neki a lift falának.
- _________. Általában így becéznek –csilingelt egyet a felvonó, majd kiszálltatok.
A térded most kezdett el fájni, így kicsit felszisszentél. Elsétáltatok az ajtódig, gyorsan kinyitottad, aztán már bent is voltatok.
- Vedd le a felsőd, kimosom – pillantottál rá.
- Kéz között? – kuncogott, miközben körül nézett a tágas, hatalmas ablakokkal ölelt nappalidon.
- Mosógépben.
- Ezért az egy göncért képes vagy beindítani?
- Tök mindegy nem? – mentél a fürdőbe, miután levette magáról a fehér atlétát.
Nem is néztél végig rajta, mivel hamar el akartad indítani a mosást. Pár ruhádat mellé dobtad, aztán indult is a program. Ahogy mentél ki, a kezedbe vetted az elsősegély dobozt.
- Amúgy kér… - akadt el a lélegzeted, amikor megláttad őt.
- Mi az? – pislogott rád értetlenül.
Gyengéd volt a kicsit nap barnított bőr, a tetoválás, és a szálkás test. Természetesen ehhez hozzátársult egy gyönyörű szempár, telt ajkak, és véged is volt.
- Öhm, semmi, szóval kérsz valamit enni vagy inni?
- A dobozt kérem – nyújtotta a kezét, te pedig odaadtad neki.
- Köszönöm. Most, pedig csüccs le mielőtt még elfertőződik a horzsolásod – ejtett meg egy édes mosolyt, te pedig lányos zavarodban leültél.
 Óvatosan az ölébe vette a lábad, levette a magassarkúd, aztán egy pamacsra tett egy kis fertőtlenítőt.
- Sajnálom, hogy elrántottalak. Nem akartam, hogy elkapjanak.
- De miért rohantál? – nézted az arcát, majd a kezeit, ahogy óvatosan körbe törli.
Hangosat sóhajtott – Tudod, én Dél-Koreából jöttem, ahol egy elég nagy sztár vagyok. Világ szerte vannak fanok, akik látni akarnak, képet készíteni, vagy épp szétszedni, mert látnak.
- Oh, szóval sztár vagy. Ne haragudj, én nem ismerlek, talán ezért is vagyok közvetlenebb.
- Nem haragszom, nem mindenki lehet oda a mi kultúránkért. Mesélj közben magadról bármit – nyomta oda a sebre a szeszt, mire felkiáltottál.
- Áú! Ez fáj!  - fogtad meg a csuklóját, hogy vegye el, de nem tette.
- Csss, mindjárt jobb lesz. Szóval mesélj – mosolygott.
- Hát, mit mondhatnék… mint látod egyedül élek. A szüleim Vancouverben maradtak, én pedig mindenáron látni akartam a „Smaragdvárost” –kezdtél bele.
- És hány éves vagy? Hobbi, ilyesmi? – törölgette egy másik vattapamaccsal.
- Jövőhónapban leszek 22, szeretek sétálni, futni, könyveket olvasni, moziba járni, tanulni – mosolyogtad el magad.
- Oh, ilyet sem hallottam még. És mit tanulsz?
- Divatmarketinget. Divatmenedzser képzésen vagyok – egyből rád pillantott, ahogy ezt kimondtad.
- Oh, ez igazán meglepett. Én is szeretem a divatot – jelent meg egy vigyor az arcán.
Bólintottál, majd nézted, hogy ügyeskedi a térdedre a ragtapaszt.
- És, kész is vagyunk.
- Gyógy puszit nem is kapok? Felrántottál. Ennyit igazán megérdemlek – nevetted el magad, ő pedig egy cuppanóst nyomott a térdedre.
- Hercegnő – nevetett veled.
Úgy érezted, mintha már ezer éve ismernéd őt.
- Naa! Nem is vagyok hercegnő. Most te mesélj magadról, hogy lettél sztár? És mióta? Meg ilyesmi.. közben csinálok egy kávét – mentél ki a konyhába, ő pedig utánad, s leült a székre.
- Hát, kezdem azzal, hogy 22 vagyok, és már 13 éves korom óta gyakornokként dolgoztam, ha szabad ezt mondani, az egyik híres cégnél Koreában.  A köztudatba pedig 18 évesen robbantam be a bandámmal.
- Mesélj arról is! – mosolyogtál rá.
- Mit mondjak. Bigbang a nevünk, öten vagyunk –ekkor félbeszakítottad őt – És te vagy a legidősebb?
- Nem, van egy Hyungom.
- Egy mid? – néztél felvont szemöldökkel rá.
- Öh, hogy mondjam, egy idősebb ’testvér’. Őt Seunghyunnak hívják, illetve van egy fiatalabb Seunghyun is, ő a legfiatalabb. Amúgy én vagyok a vezető – itt ismét félbe szakítottad – De mi járatban Seattleben?
- Szabadság. Egész eddig nem volt semmilyen szabadidőm.
- És miért pont Smaragdváros?
- Mert itt nem találnak rám – adta a gyors választ.
- Persze… - vontad fel a szemöldököd.
- Jó-jó, megtaláltak, de volt egy megmentőm – mosolygott.
Kicsit zavarba jöttél, hisz most nézted meg úgy igazán, hogy hogyan is néz ki. Széles, kicsit izmos vállak, izmos karok, nem az összes kockája látszott. Napbarnított bőrén, fekete szavak díszelegtek, s férfias arcát, hidrogén szőke tincsei keretezték. Ajkaidon nyaltál végig, hirtelen annyira kiszáradt. Rég voltál együtt férfival, talán ez hozhatta meg a kedved a huncutkodáshoz. Odasétáltál hozzá, és lehajoltál a füléhez.
- Mennyire vagy bevállalós? Szereted a kalandokat?
- Bevállalós vagyok, amennyire kell, szeretem...miért?
- Egy napig! Amíg itt vagy, nem akarsz szeretni? – nevettél zavartan.
- Ez most, hogy jött?
Sóhajtottál, majd leültél – Tudod, elég régóta nem volt barátom, kicsit magányosnak érzem magam. Tudom, nem ismerjük egymást, mégis valami vonz, ami miatt úgy hiszem, hogy meg kéne bíznom benned – erre az ölébe ültetett.
- Mit szeretnél? Végül is cserébe ezt adhatom neked. Feltéve, ha nem tálalsz ki a sajtónak.
- Nem vagyok hülye, nem akarlak tönkretenni, csupán élvezni a társaságod, egy kicsit jobban –húztad végig az ujjaid a szegycsontján.
Bőrén az apró alig látható pihék az égnek meredtek, s kirázta őt a hideg.  Kulcscsontján vezetted végig az ujjaid, miközben azt nézted, hogy emelkedik és süllyed a mellkasa. Tenyereddel végig simítottál a szívénél, érezted, hogy majd ki esik a helyéről, úgy zakatol.
- Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? – simított végig a hátadon, miközben magához ölelt.
Érezhetted felhevült bőrét, azt a furcsa illatot, amit magából árasztott. Orrodat végig húztad a nyaka vonalán, s fejed a vállára hajtottad.
- Ahogy te gondolod. Én mindenben benne vagyok – játszottál ujjaiddal a bal vállán.
Elmosolyodott, pár percre rá pedig gyöngéd puszikkal halmozta el a válladtól, a nyakadig tartó részt. Közben a kávé lejött, így sóhajtottál egyet.
- Az a kávéfőző nagyon rosszkor jelez – jegyezte meg kuncogva.
- Eléggé… - mentél oda, miután sikeresen kikászálódtál az öléből.
- Mivel kéred? – fordultál felé.
- 2 cukor, meg egy kis tejszínhab – megcsináltad neki, ahogy magadnak is, majd leültetek egyet kávézni.
- Testi kapcsolatra is vágysz? – kérdezte könnyedén.
Nagyot nyeltél a kávédból, s ránéztél.
- Hát, attól függ…
- Mitől?
- Nem tudom… vagyis de, csak – pirultál bele.
- Csak? Félsz, hogy meg fogsz kívánni?
- Mondhatjuk úgy is –hajtottad le zavartan a fejed.
Közelebb csúszott a székével, s hosszú hajadba simított. Füled mögé tűrte tincseidet, ujjbegyeivel az állkapcsod vonalán játszott. Ráemelted tekinteted, kezével a nyakadra simított, s közelebb vont magához egy csókra. Letetted a csészét a kezedből, vékony ujjaiddal szőke hajkoronájába túrtál, miközben az ölébe húzott. Végig simított selymes combjaidon, hogy aztán a fenekedbe markolhasson. A csókot egy pillanatig nem szakítottátok meg, csak akkor amikor Jiyong az ajkaidba suttogott.
- Merre van a szobád?
Megszeppenten válaszoltál –Itt jobbra – mutattál arra.
Az ölébe kapott, derekán átkulcsoltad a lábaidat, s meg sem állt a szobádig.

Órákkal később kócosan a köntösödben mentél ki a konyhába, hogy valami harapnivalót készíts. Rá pár percre két kar kígyózott a derekadon, s puszik hadát érezted a válladon, majd a nyakadon.
- Mit eszünk? – ahogy ezt feltette, kitört a nevetés belőled.
- Ki sem keltél még az ágyból, de már éhes vagy.
- Jó hogy! Kifárasztottál, és már szerintem a mosás is lejárt - markolt gyengéden a pocidba.
Egy kuncogás hagyta el a szádat, aztán végeztél a salátával.
- Nem volt más itthon, remélem mozzarellás paradicsomsaláta megfelel –közben az állát a válladra tette.
- Hát, ha nincs más, akkor okés. Amúgy megbántad?
Szusszantál egy nagyot, aztán rá néztél – Szerinted, ha megbántam volna, akkor hagynám, hogy ölelj?
- Nem tudom, ezért kérdeztem.
- Nem bántam meg – mosolyodtál el, aztán felé fordultál.
- Szerinted lenne esélyem nálad? – húzott közel magához a derekadnál fogva.
- Attól függ, hisz messze élsz, nem járkálhatsz a két földrész között folyton. Túl feltűnő lenne –döntötted a fejed a vállára.
- És ha velem jönnél?
- Ne kérd ezt tőlem! Meddig maradsz még itt Seattleben?
- Még másfél hétig, addig együtt tölthetnénk az időt nem? –puszilt halántékon.
- De, feltéve, ha kibírsz pár órát, amíg tanulok – nevetted el magad.
Összehúzta a szemeit, majd felültetett a pultra, s a lábaid közé lépett. Villával kezdte a salátát összeszedni, s feléd nyújtotta. Amikor pont bekaptad volna, elhúzta azt, s ő ette meg. Magadhoz rántottad, aztán a hátán karmoltál végig.
- Mi az? –nevetett.
- És kinevet! Szörnyű vagy! –csókoltad szájon őt.
Elmosolyodott, oldalra tette a tálat, aztán magához ölelt. Szorosan, ahogy csak bírt, simogatta a hátad, puszilgatta a nyakad.
- Én nem csak a kalandod akarok lenni. Hanem egy kicsivel több… talán a barátod – suttogta a füledbe, amire te nem tudtál válaszolni, csupán a nyakába bújni.
- Állok elébe!  - tört ki belőled, s végig gondoltad, hogy az egész napod jobban el sem sülhetett volna.

Guardian Angel II. [T.O.P] (+18)

- Nyitva! – szólt ki Matsuda.
Nyílt az ajtó, s belépett rajta, na, hát ugyan kicsoda? Persze hogy Seunghyun.
- Konnichiwa hercegnő! – guggolt le mellém.
- Konbanwa – motyogtam – miért jöttél?
- Először is, mindenki kifelé – húzott egy széket közel, majd leült keresztbetett lábbal.
Mindenki kislisszolt, én pedig felültem. Nem hiszem el, hogy ennyi tekintélye van ennek a baromnak.
- Nos, bunkóságodat leszámítva, eléggé ki tettél magadért – majd megköszörülte a torkát – illetve nagyon gyönyörű vagy.
Felvontam az egyik szemöldököm, aztán elnevettem magam.
- Így szoktál csajozni?
- Mi? Nem.. csupán elmondtam, amit látok.
- Ennek örülök, de én csak védtelek, te pedig tök jól elvoltál – nyújtóztattam ki magam.
- És? Védtél, húú. Mit csinálnál, ha most elhívnálak randizni?
- Hát, visszautasítanám, mivel semmi közöm nincs hozzád.
- Rideg vagy.
- Te pedig rámenős – fújtattam.
- Tudod, a szemem sosem csal, de irritáló a viselkedésed – kikerekedett a szemem, és majdnem pofán csaptam őt.
- Én ilyen vagyok. Ha nem tetszik, ez van. Amúgy is, te egy sztár vagy, én pedig egy jelentéktelen személy – álltam fel, elindultam kifelé, mire a csuklóm után nyúlt, s visszarántott.
Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam semmit. Hirtelen a fal volt a hátamnál, Seunghyun nagyon közel volt hozzám.
- Randizz velem – suttogta a fülembe.
- Mondtam, hogy nem.
- Nem tudod, mit vesztesz. A többi lány már rég igent mondott volna.
Szerencsémre, apám bejött, gondolom hallotta az egészet, az adóvevőnek köszönhetően.
- Engedd el őt – utasította Seunghyunt.
- Csak akkor, ha velem randizik.
- De nem akar. Nem fogtad fel? Kifelé –mutatott arra.
Egy vigyor futott végig az előttem álló férfi arcán, s mint egy kisgyerek, az arcomra nyomott puszit. Gyorsan kirohant, én pedig csak felvont szemöldökökkel, értetlenül álltam.
- Hallottam mindent.
- Gondoltam.
- Ugye nem bántott?
- Apa, meg tudom védeni magam, ne nézz már taknyos hülye gyereknek!
 Lemondóan sóhajtott, aztán kiment, a többi embert is magával hívva. Később mentem utánuk, majd leadtam a dolgokat a cégnél, s hazamentünk.

2013. június 22. Tokyo, Japan

A koncertet, mintha pörgették volna. Eljött az a nap, amikor az 5 srác főnöke köszönetet nyilvánít, véleményez. Sorfalat álltunk, s vártuk a szónoklást.
- Testőrök, vagy minek is nevezzelek titeket – kacagott az a sapkás úr, aki számomra unszimpatikus volt.
- Szóval, szeretném megköszönni nagylelkű munkátokat, és hogy a fiaimat védtétek – természetesen az egyik „kicsi” fia végig engem bámult – azt a 10 embert szeretném, ha előre lépne, hisz meg vannak hívva a privát bulira.
Körbenéztem, majd előre léptem, engem követett Chidori, Genichi, Genji, Natsu, Matsuda, Hiroto, Itsuto, Yamato és Kaoru.
- Nagy segítség voltatok a fiaim számára! Arigatou – mosolyodott el.
Fejet hajtottunk, majd visszaálltunk a helyünkre. Elpapolt még párszáz oldalas ódát, a kicsi fiairól, amit természetesen nekünk végig kellett hallgatni. Bő egy óra elteltével, szétszéledt a csapat, én is kimentem friss levegőre, amikor odajött hozzám Seunghyun.
- Szia – halkan köszönt.
Egyből oldalra kaptam a fejem, mivel egy ilyen kis emelvény szerűségen ültem, s bámultam ki a fejemből, a falnak dőlve.
- Szia. Mi járatban?
- Hát – lépdelt oda a lábamhoz, és nekidőlt az emelvénynek – gondoltam, boldogítalak. Még mindig nem áll a randi? Kérlek! Holnap reggel megyünk már vissza.
- Miért könyörögsz? Több száz lány van.
- Mert gyönyörű vagy, és meg akarlak ismerni.
- Persze, gondolom – vigyorogtam.
- De most komolyan. Ha nem munkáról van szó, akkor nem bunkóskodsz. De látom rajtad, hogy nem sok önbizalmad van.
- Én már csak ilyen maradok. Talán a sok egyedül töltött év tett ilyenné – húztam törökülésbe a lábaim.
- Tényleg nem akarsz ismerkedni? Sétálni? Bármi. Kérlek – pillantott a szemembe, amitől éreztem, hogy kivörösödik az arcom.
- Jó rendben. Menjünk – pattantam le mellőle, s elindultunk lassan.
- Choi Seunghyun vagyok – nyújtotta a kezét.
- _____________________, de csak _________ - fogadtam el.
- Mesélj magadról – lassan sétáltunk egymás mellett, magunk sem tudtuk, hogy merre.
- Jövőhónapban töltöm a 22. szülinapom – s rögtön félbe is szakított.
- Hányadikán?
- Miért fontos ez?
- Szeretek mindent tudni. Szóval?
Lemondóan sóhajtottam.
- 21, naptár lettél? – nevettem.
- Július 21 – pötyögtetett a telefonján.
- Ne már! Bolond töröld ki – próbáltam elvenni tőle, de csendre intett.
- Folytasd.
- Aish. Szóval. Anyukám meghalt, amikor még kicsi voltam, körülbelül olyan 2 éves lehettem. Nem sok emlékem van róla. Nincs testvérem, apámmal éltem sokáig, majd neki a bátyja nevelt, mivel kijött Japánba.
- Tehát, te nem ide valósi vagy, pedig elég jól beszéled a nyelvet – állapította meg.
- Magyarországról jöttem, Európa közepéről. Tudod, merre van?
- Nem nagyon. Milyen országokhoz van közel?
- Németország, Olaszország, igazából kis ország.
- Biztosan, nem tudom így. Gyere – mentünk el egy fagylaltozó felé.
Hirtelen ő kezdett el magáról beszélni, én pedig csak hallgattam őt. Sok mindent megtudtam róla, ahogy ő is rólam. Talán túlságosan elhamarkodott voltam vele szemben. Gondolataimba mélyedve ültem mellette, s már pár perce nem figyeltem rá. Egy kezet láttam magam előtt, mire feleszméltem.
- Minden rendben? – ismét azt az aggódó tekintetét láthattam.
- Persze, ne aggódj, minden oké, csak kicsit elkalandoztam.
- Ah, értem. Este akkor jössz a partyra? Kicsit riszálunk, meg iszunk - mosolyodott el szélesen, megvillantva fogsorát.
- Természetesen, hisz meg lettem hívva. Mennyire kell kiöltözni? Meg egyáltalán hol lesz? – fordultam vele szembe, miközben újra törökülésbe tettem a lábaimat.
- Hát, azért valami csinit vegyél fel. Végig csak acélbetétesben, vagy tornacipőben láttalak eddig. Szeretnélek megnézni magassarkúban – vigyorgott.
- Jesszus, annyira nem szeretem, de meglátom, mit tehetek – mosolyogtam én is rá.

*

Az idő olyan vészesen sietett, hogy már este 7 órát ütött. Az egész délutánomat Seunghyunnal töltöttem, s beszélgettünk. Rábeszélt egy kis koktél ruhára, amiről oly sokat meséltem neki, természetesen a magassarkúval megspékelve.
- Hova készülsz? – jelent meg apám az ajtómban, mikor már az ágyon ültem, egy szál törölközőben, és kenegettem magam a vadmeggy illatú testápolómmal.
- Partyzni – rá sem pillantottam.
- Kikkel mész?
- Natsuval, és a biztonsági brigáddal.
- Mit veszel fel?
- Nem mennél ki? – háborodtam fel, a folytonos kérdéseitől.
- Nem! Válaszolj.. az apád vagyok! – csattant fel.
- Higgadj le. Azt ott – mutattam a kis ruhára.
- Remek, mutogasd mindened.
- Szerintem, inkább menj ki - álltam fel, és a fürdőbe mentem, hogy lezártnak tekintsem a témát.

*

Mire elkészültem, a többiek már itt voltak a ház előtt. Még fújtam magamra a kedvenc parfümömből, s levonultam. Apám fél szemmel nézett rám.
- Vigyázz magadra! – vetette oda félvállról.
- Hai, majd jövök. Oyasumi – hajtottam fejet, aztán mentem is az autóhoz.

*

A buli helyszínére érve, csak a dübörgő hangot lehetett hallani. Régebben sokat jártam bulizni, igaz akkor megtette egy farmer rövidnadrág, tornacipő és egy top, de most valamiért hallgattam Seunghyunra. Bementünk a cigaretta füsttel butított szórakozóhelyre, ahol a belépő egy pohár francia pezsgő volt. Natsu hangját alig hallottam, pedig mellettem volt, mégis a zene elnyomta azt.
- HALLASZ? – sipított a fülembe.
- Au! Igen! Mi az? – hajoltam közelebb, mire a derekamon, két kar kígyózott.
- CSAK EZ! – s ott is hagyott, egy vigyor kíséretében.
Hátrapillantottam, s szembe találtam magam Seunghyunnal. Homályos tekintete volt, egy perverz vigyor ült ki az arcára, ami még inkább szexivé tette.
- Eszméletlenül gyönyörű vagy – lehelte a nyakamra, majd belepuszilt.
Kirázott a hideg, és kicsit elléptem tőle, de ő visszahúzott.
- Köszönöm, de tudd, hogy csak miattad vettem fel! – hirtelen felhúzódott a szemöldöke, és kuncogni kezdett.
- Szóval, ma csak én élvezhetem a társaságod?
- Ezt egy szóval nem mondtam!
- De nekem öltöztél ki! – fordított maga felé, s csak pár centi differencia volt közöttünk.
Hol a szemeimet, hol pedig az ajkamat pásztázta. Benedvesítette ajkait, ujjaival pedig, pár kósza tincset a fülem mögé gyűrt.
- Európai létedre, meglehetősen vonzó vagy – simított végig az arcomon, amibe bele remegtem egy kicsit.
- Gáz lenne, ha nem vonzanálak Seunghyun – mosolyodtam el.
- Gyere, igyunk aztán tárgyalunk még a vonzás törvényéről – kulcsolta össze az ujjainkat, majd húzott magával.
Gondoltam, hogy a pia miatt volt ilyen. Közvetlen, és természetesen, irtó dögös. Egy zakó volt rajta, alatta ing, aminek a felső két gombja nem volt begombolva. Egyszerű fekete farmert társított hozzá, ezzel kiemelve vékony lábait, s természetesen valami méreg drága cipő. A bárpult elé húzott be, ahol egyből kért valami koktélt. Igazából nem nagyon figyeltem arra, hogy mit rendelt, hanem a tömeget néztem, ahol Natsu már javában táncolt azzal a Panda gyerekkel.
- Hahó, édeském – simított végig a combomon, a velem szemben ülő egyén.
- Bocsi, csak kicsit elkalandoztam.
- Már kezdek hozzászokni nyugi. Itt a koktélod – tolta oda nekem, s a sajátját kezdte el aztán kortyolni.
Én is így tettem, igaz a kesernyés íz valahogy nem jött be, de mindegy is volt, nem az a lényeg, hogy milyen piát iszok, hanem, hogy kivel töltöm az estét. Én még körülbelül a felénél járhattam, amikor Seunghyun felhúzott a székről, s a tömeg felé mentünk.
- Hey – próbáltam ellenkezni, de rendíthetetlen volt.
Először csak egymással szemben táncoltunk, a pörgősebbnél pörgősebb számokra. Egyszer, olyan idióta mozgásba kezdett, hogy muszáj voltam kimenni a tömeg közepéről, és kinevetni magam, mert akkor biztosan egész este, bármikor, ha ránéztem volna, röhögésben törtem volna ki. Bárpulthoz libbentem, hogy egy kicsit fokozzam a hangulatom, míg Mr. Tánckirály ropja egyedül. Két kör után, jobb kedvem lett, így visszamentem hozzá. Ahogy meglátott, hirtelen magához rántott, s rátapadt az ajkaimra. Lassan térképezte fel a számat, nyelvével körbejárta, a nedves barlangom. Én is ugyanúgy feltérképeztem az övét, ujjaimmal az állkapcsán játszottam. Kezeivel végig simogatott a hátamon, majd az oldalamon, s elszakadt az ajkamtól.
- Ez a ruha zavar engem. Nem érzem minden porcikád. Remélem le fog kerülni – fordított háttal magának, úgy kezdtünk el, egy kicsit simulósabb zenére ringatózni.
Az ágyéka a fenekemnél volt, s incselkedésképpen párszor hátra nyúltam, hogy végig simíthassak rajta. Két számot bírt ki ebben a pózban, a másodiknál, már eléggé erősen dörzsölte magát hozzám. Nyakamba lehelt, vállaimat puszilgatta, ujjaival a hasamon táncolt végig. A többiek csak nézték a táncunkat tátott szájjal, mivel a kis Seunghyunukat, életükben nem látták még így táncolni.
- Az a csaj, teljesen megbolondította – csóválta a fejét vigyorogva a leader.
- Nem gyengén, odass, Hyung hogy tapizza már őt – kuncogott a legfiatalabbik tag is.
- Kíváncsi leszek, mi lesz a vége az estének – fordult vissza a pulthoz Taeyang.

*

- __________ - nyögte a fülembe.
- Hmm? – nyomtam a fenekem az ágyékához.
Ekkor elpattant a cérna nála, maga felé fordított, aztán elhúzott magával a fal irányába. Elég hamar ott voltunk, s a következő pillanatban pedig már hozzá voltam nyomva. Vadul tapadt az ajkaimra, testével közrefogott, hogy ne tudjak elhúzódni tőle. Éreztem minden levegővételét, azt, ahogy milliónyi pillangó szabadult fel a gyomrában, úgy remegett. Kívánt, de én is őt. Lesimított a combomon, itt-ott bele is markolt, majd a fenekemre simított. Gyengéden markolgatta, a cuki ruhám alatt, végül a csipkés bugyim alá csúszott az ujjaival, hogy végig simítson a nedvtől tocsogó redőimen.
- Vá-várj! – nyögtem, miközben a vállába kapaszkodtam.
- Mi az baby? Nem kívánsz? – dörmögte mély hangján a fülembe.
- De, kívánlak, csak…
- Csak?
- Ne itt. Valahova menjünk el, hogy ne legyen mindenki szem, és fül tanúja, hogy mi mit csinálunk.
- Oh, szóval nem szereted azt, ha extrém a környezet. Pedig itt a falnál, egy kis bemelegítés kéne, hogy legyen okom elvinni téged a hotelbe.
- Miért most nincs okod rá?
- Nem rogytál még össze az élvezettől – csókolt a fülembe, majd a nyakamra tért rá, s újra elhúzta a bugyim, hogy két ujját elmélyessze bennem.
Átkaroltam a vállánál, fülébe sóhajtoztam. Eszeveszett gyorsasággal kezdte el mozgatni bennem, két vastag ujját, minek hatására nyögni kezdtem.
- Ah, uhm – haraptam az ajkamra, s már alig bírtam állni.
Ekkor valamiért, nagyon matatni kezdett a férfiasságánál, a kezem oda húzta, hogy felizgassam őt. Gyengéden húzgáltam puha, érzékeny bőrét, miközben a nyakát csókoltam végig. A parfümének kesernyés ízét éreztem a nyelvemen, és az ajkaimon, de nem érdekelt. Akartam ezt a férfit, mindenhogy. Teljesen a falnak passzírozott, s ölbe kapott. Szerencsére sötétebb részen voltunk, így nem volt kivehető az arcunk, csupán a körvonal, hogy valaki valamit csinál ott. Feltűrte a szoknyám, a bugyim félre húzta, férfiasságával pedig körözni kezdett a bejáratomnál. Lassan csúszott belém, teljesen kitöltve az űrt bennem. Hangos nyögéssel adtam tudtára, hogy mennyire élvezem ezt, s hogy többet akarok belőle. Csigalassúsággal kezdte el mozgatni a csípőjét, miközben hol a fal törte a hátam, hol pedig a srác csípőcsontja.
- Ah, istenem! – nyögtem fel, amikor ebben a tempóban egy igazán érzékeny pontot talált el.
Belemormogott a fülembe, így még a hideg is kirázott. Kicsit gyorsított a tempón, a fenekemet markolászta, és kedvére csókolgatta a vállam. Apró piros foltokat hagyott maga után, s a fülemhez hajolt.
- Észvesztően szűk vagy, forró, szexi és leírhatatlan. Nem akarok ilyen kis lassú, óvatos, nyominak tűnni, de nem akarok sok szemet magunkra tapasztani.
- Érthethőh – nyögtem a fülébe.
Annyira élvezetes volt vele minden, hogy muszáj voltam átadni magam az élvezetnek. Újra azt a bizonyos pontot találta el, lábujjaim a cipőmben görcsberándultak, hevesebben kezdtem el kapkodni a levegőt, mire egy nagyobb lökéssel, a csúcsra juttatott, pár mozdulat után, pedig magát is. Lassan húzódott el tőlem, s kuncogott egyet, ahogy végig simított a nedveinktől csillogó ajkaimon. Ujjait ezek után a számba kényszerítette, amiről lenyalogattam mindent.
- Uh, édes, teljesen megkívántalak. Tudsz járni? – tett le óvatosan a földre, s elhúzódott.
A térdeim úgy remegtek, akár a kocsonya.
- Hát, megpróbálhatok – igazítottam meg magamon mindent, aztán két lépés után Seunghyun karjába kapaszkodtam.
Elnevette magát, majd a derekamnál karolt át, s úgy indultunk ki a sötétből.
- Yaa, skacok, mi megyünk, ________ nincs jól – vetette oda a társainak.
- Láttuk.. rosszul lehet nagyon, vigyázz rá, az apja ki ne heréljen  - nevetett a vezetőjük, majd miután lejelentkezett, elindultunk ki a helyről.
- A hotelbe megyünk, és szétszedlek. Leszaggatom rólad azt a bugyit, és jól megujjazlak – mormogta a fülembe, amitől kipirult az arcom.
Az ő autójukkal mentünk el, amikor odaértünk, a liftben alig bírt már magával. Végig csókolta az állkapcsom, ujjai a fülemmel játszottak. Felértünk az adott emeletre, s a kezemnél húzott el a szobájukig. Gyorsan kinyitotta az ajtót, előre engedett, aztán rám vetette magát. Vállamat kezdte el puszilgatni, miközben a cipzárral szórakozott a hátamnál. Lassan húzta le azt, hogy aztán erőteljesen simítson végig a gerincem mentén, majd a derekamon. Kibújtatott a ruhámból, az ágyra dőltött, és megszabadított a két pasztell kínzóeszközömtől. A lábfejemtől simított végig a combomig, majd a hálós anyagon keresztül, végig nyalt. Hátam megemelkedett az ágytól, s összetúrtam a haját. Kapott az alkalmon, a hátam alá nyúlt, s megszabadított a pántnélküli melltartómtól, amit oldalra dobott. Ajkaival kezdte el becézgetni először a jobb mellem, míg bal kezével, gyűrögette a másikat.
- Ahw, csináld – bátorítottam őt a hangommal.
Körbe nyalta a mellbimbóm, aminek a hatására megkeményedett. Egy utolsót cuppantott rajta, aztán áttért a másikra, míg ujjaival az előbb kényeztetett bimbómat morzsolta. Teljesen benedvesedtem ennyitől, pedig nem mindig sikerül elérnie ezt bárkinek is. Miután megkeményedett a másik mellbimbóm is, két kezébe vette, s úgy markolgatta, csókjaival pedig a hasamra tért le. Köldökömbe nyalt, a következő pillanatban pedig csak egy szakadást hallottam. Aztán még egyet. Lepillantottam, hogy mégis mi a fenét művel.
- Te… elszaggattad a bugyimat! – tágult ki a szemem.
- Megmondtam, én csak betartom az ígéretem – vigyorgott elégedetten, s a szeméremdombom kezdte el csókokkal elhalmozni.
Nyelvével hagyott vonalakon puszilt végig, aztán szétfeszítette a combjaimat. Végig csókolta és harapdosta, majd megfeszített nyelvvel kezdett el izgatni.
- Ahh, Seunghyun, ez isteni! – nyögtem, és az ágytakarót kezdtem el szorítani.
Minden egyes mozdulata, nyelvcsapása, maga volt a mámor. Egyre többet és többet akartam ebből az emberből. A hajába markoltam, s odanyomtam a fejét. Azt lehetett hallani, ahogy a levegőt veszi és cuppog a csiklómon. Isteni érzés volt, főleg, amikor a középső ujját felcsusszantotta. Nyelvvel, és ujjal kezdett el kielégíteni, gyorsan mozgatta a kezét, aztán hozzá csatlakoztatott még egy ujjat, én pedig önkívületi állapotba kerültem. Hirtelen élveztem el, de akkorát, mint amilyet még sosem. Feltérdelt, s azt nézte, hogy pihegek a párnán. Felkúszott hozzám, s megcsókolt, aztán kigombolta a zakóját, s a székre terítette, ami az asztalnál volt. Nehezen, de visszaállt a légzésem, újult erőre kaptam, majd visszarántottam az ágyra. Előttem térdelt, miközben a két kézfejénél lévő mandzsettát vettem ki, aztán elkezdtem kigombolni az igét. Tejfehér mellkasa tárult elém. Ahogy lefelé haladtam a gombokkal, úgy egyre nagyobb felületet láttam csodás felsőtestéből. Felnéztem az arcára, résnyire nyitott ajkakkal figyelte, hogyan vetkőztetem őt. Nem hagyhattam ki, az ajkaira tapadtam, miközben az utolsó gombot is kibújtattam a helyéről. Lesimítottam a vállán a ruhadarabot, aztán kibújtattam belőle. Oldalra dobtam, és visszatértem a következő zavaró tényezőhöz, ami az öve volt. Mivel nem volt olyan „hü de komoly” csicsás, itt bujtatom ki, ott meg kikötöm, ezért gyorsan megszabadultam a nadrágjától is. A Calvin Klein bokszerén keresztül simítottam végig félig meredező férfiasságán, ami csak rám várt. Lassan húztam le róla azt is, amíg ő megszabadult végleg a nadrágjától, cipőjétől, és a zoknijától. Hűs ujjaimmal simítottam végig a tagján, majd lehajoltam, s egy csókot nyomtam a hegyére. Nyelvem hegyével játszadoztam teljes hosszán, hol a heréin, hol pedig a makkján. Később engedtem csak az ajkaim közé, mire egy elhaló nyögés hagyta el a száját, hajamat pedig erős ujjai közé csavarta, hogy lásson. Gyengéden mozgatta a csípőjét, hol kicsit mélyebbre, hol pedig csak épp annyira, hogy hamar el tudjon húzódni tőlem. Felhúzott, hogy megcsókolhasson, aztán a vállaimra döntött. Ismét lassan olvadt össze velem, kiélvezve testem, minden szegletét. Nyögtem a fülébe, az élvezettől, amit ő okozott számomra. Érezhettem teste melegét, ahogy kicsit rám feküdt. Lábaimmal a derekát karoltam át, hogy mélyen érezhessem magamban.
- _________, isteni vagy – kezdett el mozogni gyorsan, aztán ismét lelassított, hogy elhúzza az aktust.
Sokáig szórakozott ezzel, majd fölé kerekedtem. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, miközben csókoltam őt, s a nyelvével játszottam. Szopogattam, szívogattam, ő pedig lehunyt szemekkel élvezte, a melleim markolgatása közben. Majd elszakadt tőlem, s a csípőmre csúszott a keze, hogy rásegítsen a mozgásra.
- Ah, mééélyh – nyögtem.
- Nem baj, élvezz édes. Élvezd, ahogy benned járok – ezek a szavak az önkívületi állapotából jöttek.
Hirtelen ismét alatta voltam, lábaim a vállaira voltak téve, s izzadtságtól gyöngyöző homlokkal támaszkodott fölém. Eszeveszett gyorsaságot diktált, nyögésünk egybe olvadt, nem a karjaiba kapaszkodtam, mintha lezuhannék valahonnan. Amikor már nem sok kellett, lábujjaim görcsbe rándultak, s egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Lábaimat lehámozta a vállairól, s rám nehezedett. Annyi ereje volt még, hogy magunkra húzza a takarót, s megcsókoljon, aztán elnyomott mindkettőnket az álom.

2013. június 23. Seunghyun szobája, Önkívületi állapot, Tokyo, Japan

Másnap frissen keltem, igaz a hátam elhalt Seunghyun súlya miatt, és a combjaim sem voltak, valami görcsmentes állapotban. Mindenre tisztán emlékszem, hogy mit tettem, és nem bántam. Egyszerűen meg kellett történnie, ezt akarta a sors. Hideg ujjaimmal cirógattam végig a hátát, amitől megborzongott, s lassan nyitogatni kezdte a szemeit.
- Jó reggelt – motyogta álomittasan.
- Neked is, remélem kényelmesen aludtál – nevettem el magam.
- Hát, én igen, de te nem hiszem – gurult le rólam.
- De, jó volt, csak már mennem kell, mert még vár a munka.
- Munka? Na, ne nevettess!
- Halál komolyan mondtam. Viszont a bugyim elszaggattad – ültem fel, majd keresztbe fontam a karjaimat.
Elnevette magát, aztán kikelt az ágyból, gyorsan magára kapta a „pizsamáját”, ami ki volt készítve, s a bőröndjében turkált.
- Nincs megegyező színű bokszerem, de ez remélem meg teszi – nyújtotta oda a fehér pamutot.
- Köszönöm – húztam magamra, majd visszavettem a tegnap félredobott melltartót, és a ruhát – felhúzod? – fordítottam neki hátat.
- Természetesen – húzta fel, közben végig csókolta a vállamtól, a nyakamig.
- Köszönöm – mosolyodtam el, s újra átkarolt, mint tegnap.
- Remélem jól érezted magad az este, és fogunk még találkozni – fúrta az arcát a hajamba.
- Jól éreztem magam, felejthetetlen volt. És én is remélem – mosolyodtam el.
Maga felé fordított, aztán az ajkaimra tapadt. Egy szenvedélyes csókot váltottunk, majd rám terítette a zakóját.
- Nem kell… - és félbe is szakított.
- Ne ellenkezz, esik kint! Nincs valami meleg, nem kell visszaadnod sem. Csak legyen rajtad, nehogy megfázz.
- Rendben – vettem fel aztán a cipőmet.
- Bearanyoztad az estém, köszönöm – újabb csókot adott, aztán kikísért az ajtóig, ott is váltottunk egyet, végül elindultam.
A liftnél találkoztam a társaival, akik kuncogva néztek végig rajtam, Seunghyun pedig addig az ajtóban állt, amíg a liftbe be nem szálltam, s haza nem indultam.