Egy napon
elhatároztam a baráti körömmel, hogy elmegyünk egy kicsit pihenni a hegyekbe.
Ott természetesen van egy faház, ami az egyik közeli ismerősünké volt. Mivel
mindannyian elég tehetősek voltunk így összedobtuk a pénzünket, s kibéreltünk
helikoptert, ami felvitt minket a hegységbe. Az én baráti köröm nem sznob volt,
csupán tehetősek, akik saját maguknak érték el ezt a rangot.
A nappaliban ültünk nyolcan, öt srác és három lány.
- Na és egy hét elég lesz pihenésre? - tette fel a kérdést, egy nagy sóhaj kíséretében Jiyong.
- Biztosan! Azért faház, forró vizes jakuzzi, síelés! Ez mind csábít! Azt ne mond, hogy titeket nem! - vitte ki utolsó bőröndjeit Youngbae.
Jiyong csak elmosolyodott rajta, tudta jól, hogy mennyire vonzza őt a természet, mennyire szeret sportolni. Nos, igen… az én baráti körömbe tartozik ez a két jó fej srác. Természetesen a többi tag is köztük van, ugyanúgy ahogy Tsu és Lorin is. A srácok közül persze a legjobban Seunghyunnal - az idősebbikkel - voltam nagyon jó viszonyban. Ő állt hozzám közel, mivel lassan már 18 éve ismerem őt. Azelőtt mindig az a kis duci kötekedős fiú volt, aki mindig szeretett csínytevéseket végrehajtani a lányok ellen. Mára pedig a tenyerén hordozza őket, s mind a 10 ujjára jut legalább 20 lány. De ő nem ilyen, mivel még mindig nem tudott kiszeretni belőlem. Igaz mindketten duciként kezdtük, mára pedig nagyon vékonyak lettünk. Egyszer voltam a barátnője is, de végül eldöntöttük, hogy külön mégis jobb lenne, s mindig számíthatunk a másikra. Jiyongékkal pedig az egyik afterpartyn ismerkedtem meg, s úgymond az egész estét végig smároltam Jiyonggal és Youngbae-vel. Tsu egy japán újságíró palánta, a szülei híres ügyvédek Tokióban. Vele az egyik cseresznyevirágzás ünnepen találkoztam, s nem bántam meg, hogy mellém társult. Lorin pedig egy amerikai cserediák volt, és úgy jött át hozzánk, de aztán ideköltözött, s én mutattam be a srácoknak őket.
Én pedig közgazdász hallgató vagyok az egyik egyetemen itt Koreában.
- Na és a helikoptert lefoglaltátok? Elég sok pénzünkbe volt - nézett végig Tsu a srácokon.
- Persze, csak majd ki kell menni a katonai reptérre – dobta le magát Lorin Daesung mellé, miközben válaszolt.
- Remélem, hogy bikinit csomagoltatok, bár nem mintha olyan sokat lesz majd rajtatok - vigyorgott Seungri ránk.
- Ne is álmodj, hogy te valamikor is látsz meztelenül! - puffogott Tsu, és egy párnát küldött a legifjabbik tag képébe.
Mindenki kivitte a nappaliba ezek után a csomagját, majd az ott lévő hálózsákokba bújtunk. Tsu, Seungri és Youngbae között, Daesung és Lorin egymás mellett, míg nekem Jiyong és Tabi között jutott hely. Sokáig feküdtem a plafont bámulva a hátamon, amikor a bal oldalamon fekvő legidősebbik srác megfogta a kezem. Lassan ráemeltem a tekintetem, s ugyanúgy nézett rám. Felé fordultam, majd közelebb kúsztam hozzá, akár egy hernyó.
- Még mindig szeretlek - suttogta, majd megcsókolt.
Lassan játszadoztunk egymás nyelvével, halkan cuppogtunk, hogy senki ne keljen fel. Kihúzta a cipzárt a hálózsákon, s bevackolta magát mellém. Kihúzva hagyta, így elfértünk anélkül, hogy nagy zajt csaptunk volna, a fészkelődéssel.
- Olyan kis bolond vagy - kuncogtam halkan, majd a következő pillanatban a combomat kezdte el markolgatni.
Gyengéd volt, talán ezért is szerettem őt… de csak barátként. Hirtelen mellettünk megmozdult Jiyong, így Seunghyun mintha egy kővé dermedt szobor lett volna. Hevesen dobogott a szíve, és kapkodta a levegőt.
- Mmm – hallottuk meg a hangját.
- Szerintem visszafekszem – suttogta a fülembe, s kevés ficánkolás után már a helyén is volt.
A következő pillanatban hozzám préselődött Jiyong hátulról. Remek. Nem mintha fáztam volna eddig is, de mintha egy radiátor mellett lennék. Ezt tetőzte Seunghyun, aki a másik oldalról zárt közre. Sóhajtottam egy nagyot, aztán nehezen, de sikerült elaludnom. Másnap reggel – a nagy ablakoknak köszönhetően – a nap sugarai, nem cirógatták az arcom, és a szemeim, hanem szurkálták. A többiek fent voltak már, kivétel Seunghyunt, Jiyongot és engem. Jiyongnak feküdtem háttal, a karja a derekamon, az idősebbik tag homloka az enyémnél, és mélyen alszik.
- Szerintetek melyiknek tetszik jobban? – ültek körénk.
- Lorin… ez milyen kérdés? Egyértelmű hogy mindkettőnek! – nevetett Youngbae.
Mocorogni kezdtem, és nyöszögni. Szörnyen melegem lett, ahogy körül fogtak. Lassan feltornáztam magam, és a kezemen támaszkodtam.
- Mennyi az idő? – na, ha így haladok, talán még ma fel is kelhetek.
- Neked is jó reggelt _________. Amúgy fél 9 – adta az egyszerű választ Tsu.
- Basszus – pattantam ki közülük, a hálózsákommal együtt, aztán kivonultam a fürdőbe.
A két srác aztán közelebb csúszott egymáshoz, és átölték egymást.
- Na GDTOP is real! – nevetett Lorin.
- Bromance – nevetett Seungri.
- Tudod a jelentését? – húzta fel a szemöldökét Daesung.
- Öööh, öööhm – jött zavarba – nem.
Mindenki nevetni kezdett, mire felébredt a két álomszuszék is. Jiyong hősies lovagként elüvöltötte magát, amikor meglátta premier plánba Seunghyun arcát az övéhez közel.
- Jézus Mária oltalmazz! – ült fel hirtelen, a többiek jót nevettek rajta, én pedig nyúzottan a kék hálózsákommal kivánszorogtam a fürdőből.
- Jiyong az Isten áldjon meg téged, hogy visítasz, mint akit nyúznak – mormogta mély hangján az álomittas tag.
- Te másztál bele a képembe és csücsörítettél, mintha valami nő lennék – ült törökülésbe, s kisgyerek módjára keresztbe fonta a karjait.
- Néha teljesen úgy viselkedsz – szóltam közbe.
- Na, köszi!
Kitört a nevetés belőlem, így odamentem hozzá, s egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam puha arcára. Mosolyogva vetettem aztán magam rá Seunghyunra.
- Yaa! Nagy gyerek, ébresztő! Megyünk nyaralni – közvetlen a füle mellett elváltoztatott hangon mondtam neki.
Hirtelen maga mellé rántott, és a fenekem kezdte el paskolni.
- Csend legyen, mert elverlek! – nevetett.
- Ereeessz! – visongtunk, aztán Daesung húzott fel engem, Seungri pedig Seunghyunt.
- Most hogy a gyereknapnak vége, öltözzetek, mert megyünk ki a reptérre – okoskodott Tsu.
Előkaptam a ruháimat, és megtámadtam a fürdőszobát. Magamra vettem a harisnyám, a hosszú kötött ruhám és még egy kardigánt is. Hajamat kiengedve hagytam, s kimentem a társasághoz. Jiyong csak eltátotta a száját, aztán berohant a fürdőbe.
- Biztos magára aggat valami csúszós tornacipőt – kezdett bele Seungri.
- De akkor tutira kirúgom láb alól, nem hiszem el, hogy egy normális bakancsot nem képes venni – puffogott Youngbae.
Ekkor kilépett a díva az ajtón, téli ruhákban, rétegesen öltözve, tornacipő nélkül. Seunghyun volt az utolsó, aki felöltözött, aztán rendbe szedtük a nappalit, közben hívott Lorin egy taxit, ami majd a katonai reptérre visz el minket.
- Elintéztétek az egy hetes pihenőt Hyunsuknál? – ült le Tsu.
- Seungri beszélt vele. Remélhetőleg nem fog semmiért behívni – karolta át a vállát Youngbae.
- Vedd le rólam a mancsod! – söpörte le a karját, mintha valami kosz lenne.
- Ki kosaraztak haver – nevetett Daesung.
- Hagyjál! – kezdett el duzzogni.
Én csak a fejem csóváltam rajtuk, ekkor csöngetett fel a sofőr, hogy a ház előtt van.
- Megjött, szerintem menjünk! – utasított a kis amerikai minket.
- _________ hozod a táskám? – nézett rám Seunghyun.
- Persze – vettem a vállamra a másik sporttáskát is, míg ő egy rekesz italt kapott az egyik kezébe, a másikban pedig a hűtőtáskát vitte.
Jiyong is segédkezett az italok vitelében, meg egy hatalmas szatyor volt nála. Tsunál voltak a kosarak, míg Daesung, Seungri és Youngbae a saját dolgaikat vitték, Lorin pedig a maradék dolgot hozta, köztük a kis újságíró táskáját.
- Rinnie.. óvatosan! A laptopom benne van – pillantott vissza Tsu a lépcsőről, mivel az utolsó a barátnőnk volt, aki az ajtót zárta.
- Utálom, amikor így hívsz! Mellesleg mi az istennek neked a laptopod? Azt ne mondd, hogy végig tanulod ezt a nyamvadt egy hetet – morgott, majd elindult lefelé.
Mi már a többiekkel lent voltunk a transzporternél – azt hiszem, nagy szerencsénk van a mi kis cserediákunkkal, és nem 6 taxit rendelt 8 emberhez – amibe már mindenki bepakolta a nála lévő dolgokat.
- Csigák! Haladjatok már, ide őszülök! – sipákolt Jiyong.
Hirtelen tarkón csaptam őt, mire az ölébe kapott, és a lehető legnagyobb hókupacba beledobott. Az utca csendjét az én sikításom, és szitkaim törték meg.
- Te idióta vadbarom!
- Velem te ne kezdj ki cicuka! – jókedvűen kuncogott.
Ráugrottam, s az arcába nyomtam havat.
- Hé! Beszállás ovisok! – nevetett Seunghyun, aztán mi is odarohantunk és beültünk.
Az út, szokásosan a nevetésünktől volt hangos. Seungri és Daesung mesélték a mókás történeteiket, hogy miket csináltak. Mi történt, amikor az egyik japán felvételen Jiyong homlokon csapta magát a lábassal. Utánozta őt, ahogyan szenvedett a fájdalomtól.
- Nem is ilyen voltam! –fonta keresztbe a karjait durcásan Ji.
- Dehogynem! Én nem bírtam felállni a röhögéstől – veregette meg a vállát Seunghyun.
- És akkor elkezdte, hogy ’ Anyád ez fáj! ’. Talán ezért is kaptam a Hyungoktól, azzal a papír szarral akkorát – hajtotta le a fejét Seungri.
Tsu megölelte őt, mire a panda srác kinyújtotta a nyelvét YBra. Daesung Lorinba volt belemélyülve, én pedig Seunghyun és Jiyong között kuksoltam csendben.
Viszonylag hamar kiértünk a hatalmas katonai helikopter ott várt már ránk, amit a koreai katonaság által kaptunk elég busás árért cserébe. Átpakoltunk mindent a monstrumba, aztán kifizettem a taxit. Mire visszaértem, a többiek mind bent ültek már, Youngbae volt még lent, hogy feltegyen rá.
- Hopp – mosolygott, aztán már fent is voltam.
Ő is csatlakozott, végül kaptunk fejhallgatókat, amin beszélni tudtunk egymással. A rotorok beindultak, pillanatokon belül a levegőben voltunk. Szöul olyan óriási, az autók mintha matchboxok lennének. Fél óra utazás a magasban. Kizártam mindent, egyszerűen imádtam repülni, igaz keveset utaztam, mert az életem nagy részét tanulással töltöm, hogy igazán jó legyek.
Miután földet értünk, kipakoltunk a helikopterből, s a quadokhoz mentünk, amikre felerősítettük a dolgokat.
- Akkor a beosztás – álltam fel a quadra, hogy a kis termetemet észrevegyék – Lorin-Daesung, Seungri-Tsu, Ji-YB végül Tabi és én – jelentettem ki.
- Én nem kapok nénit? – ölelte Jiyong a lábam.
- Nem – nevettem.
Leemelt a járműről, s magához húzott. Percekig szemeztünk, de ezt Seunghyun szakította félbe.
- Youngbae a párod. Sipirc! – mutatott a srácra.
Felült a quadra Tabi, én addig ellenőriztem mindent, hogy le ne zuhanjon az úton, aztán felvettem a bukósisakom, és felültem a párom mögé.
- Kapaszkodj! – pillantott rám a plexije mögül.
Átkaroltam a derekát, a motor indítása után pedig neki vágtunk a fagyos időnek. Seunghyun zsebébe dugtam a kezem, annyira fázott. Hátához bújtam, s vártam, hogy megérkezzünk. Fél óra megfagyás után megérkeztünk a házhoz. A többiek kicsit le voltak maradva, így mi az idősebbik taggal bepakoltunk. Kint ültünk a padon, s vártuk, hogy megérkezzenek.
- _______ - halkan mondta ki a nevem.
- Hm? – pillantottam rá.
- Tudod – sóhajtott egyet – nekem még mindig nagyon tetszel.
- Te sem vagy közömbös, de megbeszéltük. Nem működött együtt – haraptam be az ajkam és rágni kezdtem.
- Sajnálom… túlságosan ragaszkodtam hozzád. De… nem lehetne, hogy…- ahogy ki akarta mondani, megérkezett Jiyong és Youngbae üvöltve.
- YEAAAAAAAAAAAAAAAH – úgy látszik jó kedve lett mindkettőnek.
Beparkoltak a mi járművünk mellé, én pedig pattantam is, hogy lepakoljam a dolgokat. Közben megérkezett a másik két páros is, és nekik is segítettünk.
- Youngbae, segítesz nekem? – pillantottam rá.
- Ühüm, miben?
- Csak le kéne nyitni a padlásszobához a feljárót, és a nyakadba kéne ülnöm.
- Hát, elég törpe vagyok én is, de megoldjuk – guggolt le, én pedig a nyakába ültem.
Daesung közben fényképezett minket, ahogy nem értem el azt a kampót.
- Felállok a válladra, elbírsz?
- Cirkuszi mutatvány! – nevetett Seungri.
- Azért ne ejtsd le őt! – csatlakozott Jiyong is.
YB felemelte a kezeit, erősen belekapaszkodtam, s felálltam. De hogy én azt, hogy csináltam, azt magam sem tudom. Lehúztam az ajtót, így sikeresen megbillentem. Jiyong hirtelen pattant is, és elkapott.
- Jézusom ________ jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kaptam a kérdéseket.
- Nyugi… öhm minden rendben van – nézem Ji csokoládébarna íriszeit.
Leugrottam az öléből, s lenyitottam a lépcsőt.
- Köszi – mosolyogtam YBre, majd felmentem az emeletre.
A ház a miénk volt, vagyis jobban mondva a szüleimé. De ők ritkán jártak ide ki, általában mi jártunk egy évben egyszer. Körülnéztem fent, hisz egy év elég hosszú idő. Előszedtem a takarókat, és az ágyra dobtam. Tsu és Lorin feljöttek segíteni, míg a srácok eltúrták a havat.
- Te Seunghyun! – dobta tarkón Jiyong az idősebbik Hyungját.
- Ne dobáljál! – dobott vissza.
- Hahaha. Kérdezhetek valamit? – tolta aztán tovább a havat.
- Ki tart vissza? – pillantott rá félszemmel.
- Nos, öhm… neked tetszik még ________? – ahogy ezt feltette, megállt.
- Nem közömbös számomra, de ő nem akar már tőlem semmit.
- És, ha összejönnék vele?
- Legalább ne lennél ilyen nyílt.
- És mi lenne, ha belevinnénk őt egy kis játékba?
- A perverzségedet nem tudtad Szöulban hagyni?
- Jaj, már Hyung! Élvezzük ki ezt az egy hetet! – kacagott jó kedvűen.
- Mit értesz élvezés alatt? – vigyorodott el gonoszan.
- Tudod te azt nagyon jól – kezdte el tolni tovább Jiyong a havat.
Amíg a srácok lent munkálkodtak, mi sikeresen felhúztuk a huzatokat.
- Imádok itt lenni – dőlt el a földön Tsu.
- Örülök neki – mosolyodtam el.
- Elmegyünk majd a központba? – kérdezte Lorin.
- Te ész! Minek? Minden itt van, előző napokban ______ hozott fel egy csomó dolgot! Nem emlékszel? – akadt ki teljesen Tsu.
- Ja, jó – nevetett, aztán én is rákezdtem, végül Tsu is.
Youngbae és Daesung a jakuzziról vette le a fekete takarófóliát, s bementek a tömlőért a fürdőbe, hogy megtöltsék forró vízzel. Seungri addig egy kis autómosó kefe szerűséggel seperte le a havat.
- Seungri-ah! – kiáltott Jiyong, aztán amikor odanézett a srác már az arcában volt egy hógolyó.
- Yaa! Jiyong-sshi, bekaphatod! Utállak! Hülye pöcs – gyúrt egy nagyobbat, és odarohant, hogy a nyakába tömködje.
- EZ HIDEG! Maknae baszki! – kapálózott alatta, de mivel Seungri erősebb volt, a Leader alul maradt.
A nappaliban ültünk nyolcan, öt srác és három lány.
- Na és egy hét elég lesz pihenésre? - tette fel a kérdést, egy nagy sóhaj kíséretében Jiyong.
- Biztosan! Azért faház, forró vizes jakuzzi, síelés! Ez mind csábít! Azt ne mond, hogy titeket nem! - vitte ki utolsó bőröndjeit Youngbae.
Jiyong csak elmosolyodott rajta, tudta jól, hogy mennyire vonzza őt a természet, mennyire szeret sportolni. Nos, igen… az én baráti körömbe tartozik ez a két jó fej srác. Természetesen a többi tag is köztük van, ugyanúgy ahogy Tsu és Lorin is. A srácok közül persze a legjobban Seunghyunnal - az idősebbikkel - voltam nagyon jó viszonyban. Ő állt hozzám közel, mivel lassan már 18 éve ismerem őt. Azelőtt mindig az a kis duci kötekedős fiú volt, aki mindig szeretett csínytevéseket végrehajtani a lányok ellen. Mára pedig a tenyerén hordozza őket, s mind a 10 ujjára jut legalább 20 lány. De ő nem ilyen, mivel még mindig nem tudott kiszeretni belőlem. Igaz mindketten duciként kezdtük, mára pedig nagyon vékonyak lettünk. Egyszer voltam a barátnője is, de végül eldöntöttük, hogy külön mégis jobb lenne, s mindig számíthatunk a másikra. Jiyongékkal pedig az egyik afterpartyn ismerkedtem meg, s úgymond az egész estét végig smároltam Jiyonggal és Youngbae-vel. Tsu egy japán újságíró palánta, a szülei híres ügyvédek Tokióban. Vele az egyik cseresznyevirágzás ünnepen találkoztam, s nem bántam meg, hogy mellém társult. Lorin pedig egy amerikai cserediák volt, és úgy jött át hozzánk, de aztán ideköltözött, s én mutattam be a srácoknak őket.
Én pedig közgazdász hallgató vagyok az egyik egyetemen itt Koreában.
- Na és a helikoptert lefoglaltátok? Elég sok pénzünkbe volt - nézett végig Tsu a srácokon.
- Persze, csak majd ki kell menni a katonai reptérre – dobta le magát Lorin Daesung mellé, miközben válaszolt.
- Remélem, hogy bikinit csomagoltatok, bár nem mintha olyan sokat lesz majd rajtatok - vigyorgott Seungri ránk.
- Ne is álmodj, hogy te valamikor is látsz meztelenül! - puffogott Tsu, és egy párnát küldött a legifjabbik tag képébe.
Mindenki kivitte a nappaliba ezek után a csomagját, majd az ott lévő hálózsákokba bújtunk. Tsu, Seungri és Youngbae között, Daesung és Lorin egymás mellett, míg nekem Jiyong és Tabi között jutott hely. Sokáig feküdtem a plafont bámulva a hátamon, amikor a bal oldalamon fekvő legidősebbik srác megfogta a kezem. Lassan ráemeltem a tekintetem, s ugyanúgy nézett rám. Felé fordultam, majd közelebb kúsztam hozzá, akár egy hernyó.
- Még mindig szeretlek - suttogta, majd megcsókolt.
Lassan játszadoztunk egymás nyelvével, halkan cuppogtunk, hogy senki ne keljen fel. Kihúzta a cipzárt a hálózsákon, s bevackolta magát mellém. Kihúzva hagyta, így elfértünk anélkül, hogy nagy zajt csaptunk volna, a fészkelődéssel.
- Olyan kis bolond vagy - kuncogtam halkan, majd a következő pillanatban a combomat kezdte el markolgatni.
Gyengéd volt, talán ezért is szerettem őt… de csak barátként. Hirtelen mellettünk megmozdult Jiyong, így Seunghyun mintha egy kővé dermedt szobor lett volna. Hevesen dobogott a szíve, és kapkodta a levegőt.
- Mmm – hallottuk meg a hangját.
- Szerintem visszafekszem – suttogta a fülembe, s kevés ficánkolás után már a helyén is volt.
A következő pillanatban hozzám préselődött Jiyong hátulról. Remek. Nem mintha fáztam volna eddig is, de mintha egy radiátor mellett lennék. Ezt tetőzte Seunghyun, aki a másik oldalról zárt közre. Sóhajtottam egy nagyot, aztán nehezen, de sikerült elaludnom. Másnap reggel – a nagy ablakoknak köszönhetően – a nap sugarai, nem cirógatták az arcom, és a szemeim, hanem szurkálták. A többiek fent voltak már, kivétel Seunghyunt, Jiyongot és engem. Jiyongnak feküdtem háttal, a karja a derekamon, az idősebbik tag homloka az enyémnél, és mélyen alszik.
- Szerintetek melyiknek tetszik jobban? – ültek körénk.
- Lorin… ez milyen kérdés? Egyértelmű hogy mindkettőnek! – nevetett Youngbae.
Mocorogni kezdtem, és nyöszögni. Szörnyen melegem lett, ahogy körül fogtak. Lassan feltornáztam magam, és a kezemen támaszkodtam.
- Mennyi az idő? – na, ha így haladok, talán még ma fel is kelhetek.
- Neked is jó reggelt _________. Amúgy fél 9 – adta az egyszerű választ Tsu.
- Basszus – pattantam ki közülük, a hálózsákommal együtt, aztán kivonultam a fürdőbe.
A két srác aztán közelebb csúszott egymáshoz, és átölték egymást.
- Na GDTOP is real! – nevetett Lorin.
- Bromance – nevetett Seungri.
- Tudod a jelentését? – húzta fel a szemöldökét Daesung.
- Öööh, öööhm – jött zavarba – nem.
Mindenki nevetni kezdett, mire felébredt a két álomszuszék is. Jiyong hősies lovagként elüvöltötte magát, amikor meglátta premier plánba Seunghyun arcát az övéhez közel.
- Jézus Mária oltalmazz! – ült fel hirtelen, a többiek jót nevettek rajta, én pedig nyúzottan a kék hálózsákommal kivánszorogtam a fürdőből.
- Jiyong az Isten áldjon meg téged, hogy visítasz, mint akit nyúznak – mormogta mély hangján az álomittas tag.
- Te másztál bele a képembe és csücsörítettél, mintha valami nő lennék – ült törökülésbe, s kisgyerek módjára keresztbe fonta a karjait.
- Néha teljesen úgy viselkedsz – szóltam közbe.
- Na, köszi!
Kitört a nevetés belőlem, így odamentem hozzá, s egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam puha arcára. Mosolyogva vetettem aztán magam rá Seunghyunra.
- Yaa! Nagy gyerek, ébresztő! Megyünk nyaralni – közvetlen a füle mellett elváltoztatott hangon mondtam neki.
Hirtelen maga mellé rántott, és a fenekem kezdte el paskolni.
- Csend legyen, mert elverlek! – nevetett.
- Ereeessz! – visongtunk, aztán Daesung húzott fel engem, Seungri pedig Seunghyunt.
- Most hogy a gyereknapnak vége, öltözzetek, mert megyünk ki a reptérre – okoskodott Tsu.
Előkaptam a ruháimat, és megtámadtam a fürdőszobát. Magamra vettem a harisnyám, a hosszú kötött ruhám és még egy kardigánt is. Hajamat kiengedve hagytam, s kimentem a társasághoz. Jiyong csak eltátotta a száját, aztán berohant a fürdőbe.
- Biztos magára aggat valami csúszós tornacipőt – kezdett bele Seungri.
- De akkor tutira kirúgom láb alól, nem hiszem el, hogy egy normális bakancsot nem képes venni – puffogott Youngbae.
Ekkor kilépett a díva az ajtón, téli ruhákban, rétegesen öltözve, tornacipő nélkül. Seunghyun volt az utolsó, aki felöltözött, aztán rendbe szedtük a nappalit, közben hívott Lorin egy taxit, ami majd a katonai reptérre visz el minket.
- Elintéztétek az egy hetes pihenőt Hyunsuknál? – ült le Tsu.
- Seungri beszélt vele. Remélhetőleg nem fog semmiért behívni – karolta át a vállát Youngbae.
- Vedd le rólam a mancsod! – söpörte le a karját, mintha valami kosz lenne.
- Ki kosaraztak haver – nevetett Daesung.
- Hagyjál! – kezdett el duzzogni.
Én csak a fejem csóváltam rajtuk, ekkor csöngetett fel a sofőr, hogy a ház előtt van.
- Megjött, szerintem menjünk! – utasított a kis amerikai minket.
- _________ hozod a táskám? – nézett rám Seunghyun.
- Persze – vettem a vállamra a másik sporttáskát is, míg ő egy rekesz italt kapott az egyik kezébe, a másikban pedig a hűtőtáskát vitte.
Jiyong is segédkezett az italok vitelében, meg egy hatalmas szatyor volt nála. Tsunál voltak a kosarak, míg Daesung, Seungri és Youngbae a saját dolgaikat vitték, Lorin pedig a maradék dolgot hozta, köztük a kis újságíró táskáját.
- Rinnie.. óvatosan! A laptopom benne van – pillantott vissza Tsu a lépcsőről, mivel az utolsó a barátnőnk volt, aki az ajtót zárta.
- Utálom, amikor így hívsz! Mellesleg mi az istennek neked a laptopod? Azt ne mondd, hogy végig tanulod ezt a nyamvadt egy hetet – morgott, majd elindult lefelé.
Mi már a többiekkel lent voltunk a transzporternél – azt hiszem, nagy szerencsénk van a mi kis cserediákunkkal, és nem 6 taxit rendelt 8 emberhez – amibe már mindenki bepakolta a nála lévő dolgokat.
- Csigák! Haladjatok már, ide őszülök! – sipákolt Jiyong.
Hirtelen tarkón csaptam őt, mire az ölébe kapott, és a lehető legnagyobb hókupacba beledobott. Az utca csendjét az én sikításom, és szitkaim törték meg.
- Te idióta vadbarom!
- Velem te ne kezdj ki cicuka! – jókedvűen kuncogott.
Ráugrottam, s az arcába nyomtam havat.
- Hé! Beszállás ovisok! – nevetett Seunghyun, aztán mi is odarohantunk és beültünk.
Az út, szokásosan a nevetésünktől volt hangos. Seungri és Daesung mesélték a mókás történeteiket, hogy miket csináltak. Mi történt, amikor az egyik japán felvételen Jiyong homlokon csapta magát a lábassal. Utánozta őt, ahogyan szenvedett a fájdalomtól.
- Nem is ilyen voltam! –fonta keresztbe a karjait durcásan Ji.
- Dehogynem! Én nem bírtam felállni a röhögéstől – veregette meg a vállát Seunghyun.
- És akkor elkezdte, hogy ’ Anyád ez fáj! ’. Talán ezért is kaptam a Hyungoktól, azzal a papír szarral akkorát – hajtotta le a fejét Seungri.
Tsu megölelte őt, mire a panda srác kinyújtotta a nyelvét YBra. Daesung Lorinba volt belemélyülve, én pedig Seunghyun és Jiyong között kuksoltam csendben.
Viszonylag hamar kiértünk a hatalmas katonai helikopter ott várt már ránk, amit a koreai katonaság által kaptunk elég busás árért cserébe. Átpakoltunk mindent a monstrumba, aztán kifizettem a taxit. Mire visszaértem, a többiek mind bent ültek már, Youngbae volt még lent, hogy feltegyen rá.
- Hopp – mosolygott, aztán már fent is voltam.
Ő is csatlakozott, végül kaptunk fejhallgatókat, amin beszélni tudtunk egymással. A rotorok beindultak, pillanatokon belül a levegőben voltunk. Szöul olyan óriási, az autók mintha matchboxok lennének. Fél óra utazás a magasban. Kizártam mindent, egyszerűen imádtam repülni, igaz keveset utaztam, mert az életem nagy részét tanulással töltöm, hogy igazán jó legyek.
Miután földet értünk, kipakoltunk a helikopterből, s a quadokhoz mentünk, amikre felerősítettük a dolgokat.
- Akkor a beosztás – álltam fel a quadra, hogy a kis termetemet észrevegyék – Lorin-Daesung, Seungri-Tsu, Ji-YB végül Tabi és én – jelentettem ki.
- Én nem kapok nénit? – ölelte Jiyong a lábam.
- Nem – nevettem.
Leemelt a járműről, s magához húzott. Percekig szemeztünk, de ezt Seunghyun szakította félbe.
- Youngbae a párod. Sipirc! – mutatott a srácra.
Felült a quadra Tabi, én addig ellenőriztem mindent, hogy le ne zuhanjon az úton, aztán felvettem a bukósisakom, és felültem a párom mögé.
- Kapaszkodj! – pillantott rám a plexije mögül.
Átkaroltam a derekát, a motor indítása után pedig neki vágtunk a fagyos időnek. Seunghyun zsebébe dugtam a kezem, annyira fázott. Hátához bújtam, s vártam, hogy megérkezzünk. Fél óra megfagyás után megérkeztünk a házhoz. A többiek kicsit le voltak maradva, így mi az idősebbik taggal bepakoltunk. Kint ültünk a padon, s vártuk, hogy megérkezzenek.
- _______ - halkan mondta ki a nevem.
- Hm? – pillantottam rá.
- Tudod – sóhajtott egyet – nekem még mindig nagyon tetszel.
- Te sem vagy közömbös, de megbeszéltük. Nem működött együtt – haraptam be az ajkam és rágni kezdtem.
- Sajnálom… túlságosan ragaszkodtam hozzád. De… nem lehetne, hogy…- ahogy ki akarta mondani, megérkezett Jiyong és Youngbae üvöltve.
- YEAAAAAAAAAAAAAAAH – úgy látszik jó kedve lett mindkettőnek.
Beparkoltak a mi járművünk mellé, én pedig pattantam is, hogy lepakoljam a dolgokat. Közben megérkezett a másik két páros is, és nekik is segítettünk.
- Youngbae, segítesz nekem? – pillantottam rá.
- Ühüm, miben?
- Csak le kéne nyitni a padlásszobához a feljárót, és a nyakadba kéne ülnöm.
- Hát, elég törpe vagyok én is, de megoldjuk – guggolt le, én pedig a nyakába ültem.
Daesung közben fényképezett minket, ahogy nem értem el azt a kampót.
- Felállok a válladra, elbírsz?
- Cirkuszi mutatvány! – nevetett Seungri.
- Azért ne ejtsd le őt! – csatlakozott Jiyong is.
YB felemelte a kezeit, erősen belekapaszkodtam, s felálltam. De hogy én azt, hogy csináltam, azt magam sem tudom. Lehúztam az ajtót, így sikeresen megbillentem. Jiyong hirtelen pattant is, és elkapott.
- Jézusom ________ jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kaptam a kérdéseket.
- Nyugi… öhm minden rendben van – nézem Ji csokoládébarna íriszeit.
Leugrottam az öléből, s lenyitottam a lépcsőt.
- Köszi – mosolyogtam YBre, majd felmentem az emeletre.
A ház a miénk volt, vagyis jobban mondva a szüleimé. De ők ritkán jártak ide ki, általában mi jártunk egy évben egyszer. Körülnéztem fent, hisz egy év elég hosszú idő. Előszedtem a takarókat, és az ágyra dobtam. Tsu és Lorin feljöttek segíteni, míg a srácok eltúrták a havat.
- Te Seunghyun! – dobta tarkón Jiyong az idősebbik Hyungját.
- Ne dobáljál! – dobott vissza.
- Hahaha. Kérdezhetek valamit? – tolta aztán tovább a havat.
- Ki tart vissza? – pillantott rá félszemmel.
- Nos, öhm… neked tetszik még ________? – ahogy ezt feltette, megállt.
- Nem közömbös számomra, de ő nem akar már tőlem semmit.
- És, ha összejönnék vele?
- Legalább ne lennél ilyen nyílt.
- És mi lenne, ha belevinnénk őt egy kis játékba?
- A perverzségedet nem tudtad Szöulban hagyni?
- Jaj, már Hyung! Élvezzük ki ezt az egy hetet! – kacagott jó kedvűen.
- Mit értesz élvezés alatt? – vigyorodott el gonoszan.
- Tudod te azt nagyon jól – kezdte el tolni tovább Jiyong a havat.
Amíg a srácok lent munkálkodtak, mi sikeresen felhúztuk a huzatokat.
- Imádok itt lenni – dőlt el a földön Tsu.
- Örülök neki – mosolyodtam el.
- Elmegyünk majd a központba? – kérdezte Lorin.
- Te ész! Minek? Minden itt van, előző napokban ______ hozott fel egy csomó dolgot! Nem emlékszel? – akadt ki teljesen Tsu.
- Ja, jó – nevetett, aztán én is rákezdtem, végül Tsu is.
Youngbae és Daesung a jakuzziról vette le a fekete takarófóliát, s bementek a tömlőért a fürdőbe, hogy megtöltsék forró vízzel. Seungri addig egy kis autómosó kefe szerűséggel seperte le a havat.
- Seungri-ah! – kiáltott Jiyong, aztán amikor odanézett a srác már az arcában volt egy hógolyó.
- Yaa! Jiyong-sshi, bekaphatod! Utállak! Hülye pöcs – gyúrt egy nagyobbat, és odarohant, hogy a nyakába tömködje.
- EZ HIDEG! Maknae baszki! – kapálózott alatta, de mivel Seungri erősebb volt, a Leader alul maradt.
Estére elkészültünk a házzal, a jakuzzival, a srácok ügyesen eltolták még a havat is, végül a lányokkal úgy döntöttünk, hogy birtokba vesszük a konyhát, s készítünk valami vacsorát. Az öt jómadár pedig a hatalmas plazma tv-n játszottak.
- Naaaaa Jiyong ez nem ér! – nyafogott Seungri.
- Vigyázz! Vigyázz! Éééés… - hallottuk Seunghyunt. –Nem nyertél! –vihogott Daesung.
YB persze felállt, hogy odajöjjön hozzánk, és boldogítson.
- Mi lesz a vacsi cicák? – támaszkodott a pultnak.
- Nyakleves, de jó nagy neked – mordult rá Tsu. –Milyen kis harcias vagy! Kezdek félni, még a végén kicsinálsz engem – hunyorított rá.
- Te meg egy idióta! Vágasd már le a hajad, csúnya vagy! – szólt be neki. –Naa, ez nem volt szép! _______ meg fodrászolsz?
- Nincs itt a sövénynyíró, de majd ha jön a jó idő, akkor előveszem, és levágom rendben? - Olyan vagy! – dobta felém a konyharuhát – Szemtelen! De szeretlek – nevetett.
Hamar kész lettünk a különböző laktató étellel, én pedig elvállaltam, hogy elmegyek megteríteni. Seunghyun felpattant, és jött is segíteni nekem, míg Youngbae átvette a helyét.
- Ki tettél ma magadért – halkan beszéltünk az étkező részen, mintha nem akarná, hogy bárki is meghallja.
- Ugyan, ez semmiség. A csapatért bármit megteszek – mosolyodtam el.
Együtt gyorsan haladtunk, így az ételt a lányok már hordták is át.
- Vacsi! Gyertek! – szóltam a kis csapatnak, akik egyből megrohamozták az étkezőasztalt.
Leült mindenki, majd együtt eltöltöttünk egy könnyed vacsit.
- Na, igyál még! – tolta oda Jiyong a poharat.
- Sok lesz már neki, hagyd már Ji – vette el Seunghyun.
- Még bírom, ide vele! – vettem el majd lehúztam.
Mindenféle témára kitértünk közben. Jóízűen nevettünk két falat között, Lorin néha Daesungot etette, Seungri pedig Tsut. Ránéztem YB-re, engem nézett. Ránéztem Jiyongra ő is. Seunghyunra már nem mertem, mert ő is biztos engem nézett. A tányéromat néztem és a pálcikákkal játszottam. Mellettem Jiyong kicsit meglökött a karjával, hogy nézzek rá. Amint felé fordítottam a fejem, már ott is volt a pálcikájával, s a kimchit nyújtotta felém. Seunghyun majd’ meg ölte a szemeivel csapattársát. Lassan vettem el tőle, majd rámosolyogtam. Olyan egy óra elteltével hátra dőltem, hogy én többet nem tudok enni.
- Remélem, tudjátok srácok, hogy ti mosogattok! – nevetett Lorin.
- Hogyne! Dehogy mosogatok – állt fel Youngbae és az emeletre sietett, átöltözni.
- Én sem fogok – rohant el Jiyong is.
Körbepillantottam az ott maradt embereken.
- _______ tudod, hogy imádunk, elmosogatsz? – kérlelt kiskutya szemekkel Tsu.
Egy hangos sóhaj hagyta el a számat. – Mint mindig. Legyen – álltam fel, s elkezdtem összepakolni. – Segítek – állt fel Seunghyun is.
Nem kértem meg rá, hogy segítsen, mégis mindig tudja mikor kell ott lenni. A többiek amilyen aranyosan ott hagytak minket, úgy ugyanolyan aranyossággal vették célba a jakuzzit.
- Ne is törődj velük! Segítek, és majd mi ketten jakuzzizunk – mosolygott rám biztatóan.
- Ugyan. Csak az fáj, hogy én csináltam a kaját, én látlak vendégül titeket, mégis nekem kell mosogatni.
- Majd holnap befogjuk a srácokat.
- Én arra gondoltam, hogy ti főztök.
- Jézusom. Remélem, van a közelben tűzoltóság, mert biztos, hogy nem marad egyben a ház.
- Azt próbáljátok meg! Sorra belezek ki mindenkit – mutogattam rá a nagy késsel.
- Hé-hé! Nyugi! – nevetett.
A sok mosatlannak nekiálltunk, addig a többiek kint lubickoltak, és beszélgettek.
- Nem voltunk szemetek? – nézett körül Seungri.
- De, egy kicsit – nevetett Youngbae.
- Te egy igazi paraszt voltál, már ne haragudj… - vetette oda neki Lorin.
- Na, köszi. Csak azért mert nem akarok mosogatni?
- Nem, csak mert neked volt akkora merszed, hogy elmenj… először! – morgott továbbra.
- Holnap ti főztök srácok – mutatott körbe Tsu a négy srácon.
Egyik eltátotta a száját, a másik hadonászott, mint kiskacsa a vízen. Mindegyik megdöbbent, aztán lefröcskölték a két lányt, így visongásokat lehetett behallani.
- Jól elszórakoznak – törölgette Tabi mellettem a tányért.
- Mindjárt megyünk mi is – biztatóan mosolyogtam rá.
Nem sokkal később csatlakoztunk hozzájuk, Seunghyun igaz pólóban és fürdőnadrágban volt, mindenki más pedig bikinibe, vagy pedig csak simán fürdőnadrágban így is megkaptuk a beszólásokat.
- Mi tartott eddig? Szexeltetek a konyha pulton? – csillant fel Ji szeme.
- Büdös perverz disznó! – mordult rá Lorin.
Erre kitört a röhögés belőlünk. A jakuzzi mellett volt egy üres sojus üveg, amit Jiyong húzott be.
- Játszunk! – tette a kis asztalszerű dologra középen.
- Jézusom Yonggie ne! – csúszott vállig a vízbe Tsu.
- Jiyong kezdi – nevettem.
Megpörgette az üveget, ami nálam állt meg.
- Azt elmondod kedves Jiyong hogy olcsót vagy durvát játszunk, vagy pedig sima felelsz vagy mersz? – tettem fel a kérdést neki.
- Na! Én kérdezek.. Sima felelsz vagy mersz.. Szóóóóval, melyik?
Felvontam a szemöldököm, majd felültem.
- Merek – jelentettem ki határozottan. – Ezaz! – csapta össze a kezeit. – Adj egy csókot YB-nak – vigyorgott.
- Ilyen piti feladat? Hát jó – ültem mellé, s egy vad csókot adtam neki.
Alig bírta viszonozni a heves csókom, nyelve csak próbálta követni az enyémet. Tabi álla leesett, Tsu és Lorin is csak pislogott. Egy cuppanás kíséretében szakadtam el húsos ajkától, majd visszaültem a helyemre.
- Én jövök – forgattam, s Daesungnál állt meg. – Daesung-sshi! Felelsz vagy mersz? – mosolyogtam rá.
- Felelek.
- Tetszik neked Lorin? – ahogy ezt megkérdeztem, fülig pirult mindkettő.
- Nem hazudok! Nem is tudnék. Tetszik, de nagyon is! – Lorin eltakarta zavarában az arcát, mi pedig mosolyogtunk.
Daesung kipörgette Seunghyunt. Majd ő Tsut, Seungri és így tovább.
- Én ezt unom. inkább megyek aludni – szállt ki Tsu. –Veled tartok! – követte Lorin is.
Lassan fogytak az emberek, csak Jiyong, Tabi és én maradtunk a vízben. Mindkettő srác rám nézett.
- Yaa _______ - kúszott közelebb Ji.
- Mit szeretnél? – közben a másik oldalról Seunghyun jött közelebb.
- Beszélgetni – simított végig a combomon.
- Ja, közben meg felkarolsz. Érdekes – pillantottam rá.
- Tudod Jivel mi már beszélgettünk erről, hogy mi lenne, ha hárman csinálnánk – hirtelen Seunghyunra néztem.
- Mit mondtál? – döbbentem le teljesen.
- Nem ismételgetem magam. Akarunk ________, nagyon is.
- Én jártas vagyok már a fenekekben – kuncogott Ji – és imádom is! – simított fel a hasamra.
- De én nem akarom! – nyöszörögtem.
- Hova lett az a belevaló csaj, akit megismertünk? – csókolt meg az idősebbik.
Jiyong közben elsüllyesztette a bugyimban a kezét, s a csiklómat masszírozta. A másik srác csókjába nyögtem jólesően, hisz roppant izgató volt, hogy vízben vagyunk, és úgy csinálja. Tabi hatalmas kezével a bikini felsőm alá simított, s melleimet kezdte el gyúrogatni. Csókjaival közben a nyakamat kezdte el Ji kényeztetni, a madzagot az alsóm oldalán kibontotta és levette rólam. Romantikusnak nem mondható ez a jelenet, viszont Seunghyun csókja az volt. Minden érzelmét beleadta, miközben két ujjat éreztem magamban. Megremegtem, így elszakadtam tőle.
- Jih – nyögtem, s magamhoz húztam egy csókra.
Mellemen egy forró nyelv körözgetését éreztem, ujjaimmal tulajdonosának sötét hajkoronájába túrtam. Hamar belementem ebbe az egész játékba. Egyszerűen élveztem, hogy most csak velem foglalkoznak és nem mással. Jiyong szakadt el tőlem, és emelte ki a vízből a csípőm.
- Hyung tartsd őt! – nem érdekelte, hogy majd meg fagyok, csak szorgoskodni kezdett izmával.
Lassan engem sem érdekelt, Tabi mellkasát szívogattam, nyögtem, amikor csak tudtam. A fiatalabbik tag nyelve úgy pörgött, mintha valamilyen rap szöveget rappelne épp. Teljesen extázisba kerültem, a lábaim a vállain pihentek, jobb kezemmel pedig a haját szaggattam. Arcát nőiességemnek nyomtam, így még mélyebben érezhettem ficánkoló nyelvét. Akkorát élveztem másodpercek töredéke alatt, mint még eddig soha. Visszatett a vízbe, hogy ne fázzak.
- Kivel akarod kezdeni? Jiyonggal vagy velem?
- Én fenekezni akarok! – durcizott.
Tabi vállának dőltem, lassan a nadrágjába simítottam. Egy perverz vigyor futott végig tökéletes arcán, Jiyong pedig megfogta a másik kezem, s a saját gatyájába süllyesztette. Lassan mozgatni kezdtem a kezem mind két srác tagján. Mindkettejük torkából jóleső nyögés tört fel. Seunghyun viszonylag hamar felizgult, következő pillanatban pedig már kint landolt a nadrágja. Az ölébe húzott, s lassan hatolt belém, amit egy jóleső, érzéki nyögéssel jutalmaztam. Újra Jiyong nadrágja felé kaptam, s kihámoztam belőle a kincsét. Tabi két kezével a combomra markolt, majd a fenekemre, aztán úgy mozgatott tagján. Kezem ütemesen járt, ahogy a lökéseket éreztem. A fiatalabbik felállt, mögém lépett, majd ujjaival a bejáratomnál kutatott. Amikor az ujjpercét próbálta felcsúsztatni felmorrantam.
- Lehetnél óvatosabb is!
- Nincs síkosító valahol?
- Szerinted azt tartunk mindenhol? – pillantottam rá mérgesen.
- Nyugi baby, hozok – pattant ki a jakuzziból, majd bement a táskájához, hogy kihalássza az említett gélt.
Addig én kényelmes tempóban mozogtam az alattam ülő srácon.
- El nem tudod hinni, hogy ez mennyire hiányzott – csókolgatta a mellem, fogaival kicsit megharapta, de csak épp annyira, hogy élvezzem.
Közben Ji is megérkezett a kis kék tubussal, visszamászott hozzánk, majd leszállított Tabiról, hogy vele foglalkozzam.
- Yaa Hyung, tisztában vagy a fenékkel? Csináltad már úgy? – vette le a nadrágját, amit csapattársa ruhadarabja után küldött.
- Tágítani tudom hogy kell. De mi lenne, ha te is kicsit játszanál, aztán bent folytatnánk a fürdőben?
- Jó-jó, na gyere ________ - húzott maga fölé, majd egy mozdulattal már bennem is volt.
Nem volt gyengéd, egyből a lényegre tért. Vadul mozgott, amitől milliónyi kis pillangó szabadult fel a gyomromban. Sosem éreztem még ilyet, pedig isteni érzés volt. Egyre csak hajtott az élvezet felé, ujjaival a csiklómat ingerelte. Egyre gyorsabban ért el a gyönyör szele, lábujjaim görcsbe rándultak, gyomrom liftezett. Egyszer csak összerándult az alfelem, s egy hangos hosszú nyögéssel élveztem el, miközben Jiyong vállába vájtam a körmeimet. Azt sem tudtam merre vagyok, csak a nyakába dőltem. Seunghyun elkezdett kuncogni, majd felvett az ölébe, és bevitt a fürdőbe. Ji addig leállította a jakuzzit, aztán letakarta, és bejött. Az ajtót bezárta, s utánunk jött a kis tubusával együtt.
- Akkor el kéne lazítani őt teljesen. Vagy legyünk könyörtelenek? – terített le plédet, amit nem tudom honnan húzott elő.
Seunghyun óvatosan lefektetett rá, s Ji vett kezelésbe. Körbe kente az ujját, lassan a fenekemnél körözgetett.
- Hmmh neeh – nyöszögtem.
- Nyugi kislány, élvezni fogod! – csusszantotta fel könnyedén az ujjpercét.
Először minden izmommal tiltakoztam a furcsa érzés ellen, főleg, amikor két ujját mozgatta bennem.
- Tömd be a száját Hyung! – s már felettem térdelt Tabi, hogy szájjal kényeztessem őt.
Lassan kezdtem el szopogatni tagját, kezemmel ingerelni, míg Ji magát kenegette a síkos anyaggal. Először a hegyét mélyesztette el bennem, amitől fájdalmasan nyögnöm kellett, természetesen „teli szájjal”.
- Óvatosan csináld már! Kajak a szájába élvezek, ha így rezegnek a hangok.
Alfelemmel foglalatoskodó srác elnevette magát. – Legalább megízlel – kacsintott rá.
Hirtelen teljes hosszát éreztem magamban, ezért elszakadtam Tabitól.
- Te vadállat, ez fáj! – mordultam rá.
- Csss, élvezni fogod. Mindjárt jobb lesz. Át tudsz úgy fordulni hasra, hogy nem szakadok el tőled?
- Megpróbálok – átvetettem a lábam a mellkasa előtt, persze óvatosan, nehogy lerúgjam őt, vagy épp fájdalmat okozzak saját magamnak vele.
Miután sikerült a kis akciónk, feltérdeltetett és lassú mozgásba kezdett. Annyira szokatlan volt, fájt mégis élveztem. Kérlelő szemekkel pillantottam Seunghyunra, aki a számba vezette közben a férfiasságát. A fejem ismét ütemre mozgott, de ezt megunta, a hajamba markolt és átvette a vezetést. Szinte teljes hosszát eltüntette ajkaim között. Fuldokoltam, a könnyem kicsordult, de mindenképp örömet akartam okozni. Ji mögöttem elég gyors tempóra kapcsolt.
- Top… feküdj alá! – emelt meg a combjaimnál.
Idősebbik „testvére” gyorsan cselekedett, még egy lüktető tagot éreztem meg magamban.
- Te jó Isten – nyögtem miközben támaszkodtam a karjaimon.
- Az ám! Isteni – vigyorgott az alattam fekvő srác.
Jiyong lassan mozgott bennem, míg Tabi gyorsabban. Hideg ujjakat éreztem meg a csiklómnál melyek nagyon gyorsan jártak. Hangosan nyögtem élveztem mindent. Azt is, amikor harapást éreztem a tarkómnál, vagy amikor Seunghyun húzta végig a fogait ágaskodó bimbóimon. Kizártam a külvilágot, csak mi hárman voltunk a fontosak. Egyre gyorsabban és gyorsabban küldtek az orgazmus felé, annyiszor élveztem már el, de ez a vég volt. Egyre erősebben éreztem azt a kellemes érzést. Lábaim megfeszültek, szemeim felakadtak, ahogy kifért a torkomon, úgy nyögtem, míg Seunghyun nedvei és az én nedveim keveredtek. Elhúzódott tőlem, Jiyong pedig még hab volt a tortán, ahogy a combomra, s a nőiességemre élvezett.
- Segítsünk neki lezuhanyozni, hozok addig valami ruhát a táskájából – állt fel Ji pár perc lihegés után.
Tabi segített felállni, hisz a lábaimon nem tudtam állni. Végig mosott mindenhol, addigra visszaért a társa is. Meg töröltek, és pizsibe öltöztettek. Jiyong vitt fel az emeletre, ahol az ágyba bedugott. Onnantól képszakadás volt.
Másnap reggel úgy ébredtem mintha egy kamion ment volna végig rajtam. A hátsó felem fájt, a bimbóim akaratlanul is ágaskodtak és érzékenyek voltak. Seunghyun és Jiyong aludtak még, a többiek lent voltak és reggelit készítettek. Visszadőltem, és végig gondoltam a tetteim súlyát. Valóban ez lesz egy teljes héten keresztül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése