Misunderstanding [T.O.P]

A hatalmas házban visszhangzik minden. A legkisebb levegővételt is hallani. Egy hófehér zongora előtt ülsz, teljesen egyedül. Még mindig nem tudod feldolgozni a történteket. Ha aznap nem rángatod el az idióta fejeddel őt egy találkozóra, akkor még ott lenne veled. De nem. S ennek, már 2 éve. Akaratlanul is könnyek szöknek a szemedbe, s végig simítasz a gondosan kialakított elefántcsont billentyűkön. Még ő tanított téged zongorázni, amikor nagyon rákoncentrált az egyik dalára. Imádott játszani, főleg, mikor kicsikarhatta belőled a hamiskás hangokat. Akkor vette még ezt a gyönyörű hófehér versenyzongorát, amikor ebbe a házba költöztetek. Úristen mennyi emlék fűződik hozzá. Például amikor együtt festettétek a falakat, mennyit nevettetek.

-________, vigyázz! – ahogy ezt kimondta Seunghyun már a nyakadban landolt a hófehér festék.
- Yaa, nem hiszlek el. – érezted, ahogy szétfolyik.
Kuncogni kezdett, aztán tovább festegettetek. Pár óra elteltével több festék volt rajtatok, mint a falon.
- Seunghyun! – kentél macskabajuszt az ajkai fölé, ő pedig morcosan nézett.
- Aranyos cica! – nevettél, aztán a feléd közeledő ecset elől menekültél el, persze sikertelenül.

Hirtelen a billentyűkre csaptál, amik a húrokat megszólaltatva mély dörmögésbe kezdtek. Majd egy újabb emlék tört rád, amikor megismerkedtetek.

Egy forró nyári nap, a parkban ücsörögtél a kedvenc könyvedet olvasva, amikor hirtelen átzuhant valaki rajtad, peresze csak megijedtél, mint hogy megütötted volna magad.
- Jézusom, ne haragudj! Charlie! – szólt egy igen markáns hangú húszas éveiben járó srác a kutyájára.
- U-ugyan semmiség. – habogtad.
- Biztosan nem rúgtalak meg? – simított végig a karodon, amitől jóleső bizsergésjárta át a tested.
- Biztosan, ne aggódj. Amúgy ________________ vagyok. – mutatkoztál be.
- Choi Seunghyun. – mért végig a szemeivel, majd a következő pillanatban a pórázon lévő kutya rántotta is tovább.
Kuncogtál rajta, de nem tudtad levenni róluk a szemed.
Másnap is ugyanúgy találkoztatok, persze kutyatámadás nélkül, s úgy szerettetek egymásba.

A könnyed patakokban folyt le az arcodon.

- Én ezt nem tudom végig csinálni. Nem vagyok ideális lány. – hüppögtél.
- Nem! Ne mondd ezt! Végig tudod csinálni velem. Kérlek, ne hagyj cserben. Szükségem van rád! – ölelt a derekadnál, miközben ő az ágyon ült.
Ez az egyik „feladom, mert te jobbat érdemelsz” téma volt, amin általában kicsit összekaptatok.
- De, én nem vagyok jó neked. – motyogtad, Seunghyun pedig beléd fojtotta a szót egy kiéhezett „te vagy a tökéletes” csókkal.

Lassan kezdted el leütni a billentyűket, s egy szomorú számot játszottál el. Egymás után ütötted le őket, dallamot kicsalva a hangszerből. Az egész szobát a te, mélabús hangzású előadásod töltötte be. Nem tudtál túl lenni a baleseten.
- Ha nem rohantatlak a motorral, még élnél. Nem rohant volna beléd a kamion. – rázkódtál, de nem hagytad abba a játszást.
- Bár én lettem volna helyetted ott. – potyogott a könnyed a kezedre.
Egy újabb emlék jutott az eszedbe.

Tömény füstölők, illatos teamécsesek a kád körül. A hab hatalmas körülöttetek. Seunghyun mögötted ül, míg te a lábai között foglaltad el a helyed. Kezeivel a vékony combodon kalandozott el, majd a hasadon folytatta.
- Annyira örülök, hogy sikerült a vizsgád. – puszilgatta a vállad.
- Neked köszönhetem. Sokat segítettél, és mellettem voltál. – húztad végig a körmeidet a combján, amitől jólesően sóhajtott fel.
- Gyönyörű vagy ________. A leggyönyörűbb, legtökéletesebb nő, akivel találkoztam. – puszijaival a füled felé haladt, amitől kirázott a hideg.

Tovább gondolkoztál, miközben szüntelenül játszottál.

Vad csókcsaták közepette tolt az ágy felé, miközben a kezével a fenekedet markolta. Hirtelen az ágyon is voltál, ő pedig a lábaid közé térdelve markolgatta a melled.  A következő pillanatban nedves, ficánkoló nyelvét érezted a csiklódnál, miközben hosszú ujjaival a hüvelyedben mozgott. Megannyi inger érte a tested, amit egy hatalmas élvezéssel jutalmaztál. Gyorsan felkúszott hozzád, s megcsókolt, miközben kitöltött teljes hosszával. Egymás ajkaiba nyögtetek, miközben mozgott, a körmeidet pedig macska módjára a puha bőrébe nyomtad.

Elsírtad magad, fejed a zongora billentyűsorára hajtottad. Vékony ujjaidat ökölbe szorítottad, s rácsaptál a billentyűre. Zokogtál, akár egy kisgyerek. Halkan nyitódott az ajtó, persze ezt te nem vetted észre. Lassan közeledett feléd, de erre sem reagáltál. Hirtelen a válladra csúsztatta a kezét, s felpillantottál. Megérezted émelyítő illatát. Nagyot nyeltél, pislogásaid közepette.
- Seunghyun? – néztél rá.
- Kicsi _______ , miért sírsz? – nem értette miért könnyezel.
- Úristen. Ezt, ezt csak álmodom. – ölelted meg őt, és szorítottad.
- Mi a baj? Miért sírsz? Mondd el Oppának. – húzott magához.
- Én..én azt hittem meghaltál. A motorbaleset, a holt tested. – zokogtad.
- Csss, nyugodj meg. Én később indultam el, de aztán nem találtalak ott. Hiába kerestelek, nem találtalak sehol sem. Sietni akartam, el akartam búcsúzni mielőtt még bevonultam volna. Azt hittem haragszol rám. – simított el egy kósza tincset az arcodból.
- De, akkor.. ki volt az a motoros? Egyforma motorotok volt Seunghyun. – szipogtad.
- Nem tudom _______. De nem én. Én itt vagyok, soha nem hagylak magadra. – csókolt meg téged szenvedélyesen.
Mohón kaptál édes ajkai után, s könnyektől küszködve rájöttél, hogy az egész egy félreértés volt. A te Seunghyunod ép és egészséges, s épp őt csókolod.

You're my surprise (T.O.P)

- Nekem semmi kedvem semmilyen bulihoz sem! – nyavalyogta a BIGBANG legidősebbik tagja.
- Na de tesó, hát ma téged ünneplünk! Rinya félre, tünés zuhanyozni, addig én lemegyek, megkeresem a többieket. – utasította a Leader őt, hogy befogja a kicsi száját, és csináljon valamit magával.
- Aigo! Nem esik jól. Nincs itt az, akivel szívesen ünnepelném. – dőlt hátra az ágyon.
- Hyung. Te is tudod nagyon jól, hogy a munka most a fontos. Tudom, hogy hiányzik, hidd el, nekem is hiányzik a barátnőm.. – ekkor félbe szakította őt.
- De, te nem ünnepled a szülinapod. Nem jár olyan dolog a fejedben hogy pár év, pontosan 4-5 és hopp katonaság. – nézett rá.
- Ne gondolj erre! Megmondtam, én segíteni foglak, és megyek utánad. Nem hagylak cserben tesó.
- Nem szeretek öregedni. Nem akarok ünnepelni. – húzta a fejére a takarót.
- Szerinted ő mit mondana? Szeretne téged boldognak látni. – próbálta bíztatni őt.
- Ja, biztosan.
- Na, tűnjél zuhanyozni. – majd kiment kuncogva, mivel tőle a barátnőjét kapja majd, aki lent várta Jiyongot a szálloda halljában.

Seunghyun barátnője voltál te. Hosszú hajad, kócosan omlott a válladra, a smink nem torzította el a képet, csak egy leheletnyi pirosító volt orcáidon, szemeidet pedig szempillaspirállal emelted ki. Hosszú lábaidat magassarkú cipő ékesítette, s egy kis ruha volt rajtad, ami bőven a combod közepéig ért.
Jiyong egy vigyorral az arcán ment oda hozzád.
- Szia ______, eszméletlen gyönyörű vagy ma. – adott az arcodra puszit.
- Na végre! Szia. – mosolyogtál rá. – Seunghyun?
- Épp zuhanyozik, gyere, menjünk fel. – fogta meg a bőröndöd, majd a mellettük lévő szobába vitte, amit már előzőleg lefoglalt.
- Köszönöm, főleg azt, hogy álltad a repülőjegyet. – kezdtél el kuncogni.
- Ugyan, a haveromért ennyit megteszek. Na, de. A program a következő. A következő szobában ő van, egyedül, tettem róla, hogy senki ne zavarjon. Bekopogsz, ha ajtót nyit, ajtót nyit, ha nem akkor bemész, és onnantól jönnek a dolgok. – vigyorgott.
- Yaa! – ütötted meg őt, majd megigazítottad magadon a ruhát és kimentél.
- Csak ügyesen. – mosolygott, aztán elment ő is a dolgára.

A szíved a torkodban dobogott. Nem láttad őt már legalább 2 hónapja a folytonos koncertek, és forgatások miatt. Vettél egy nagy levegőt, majd bekopogtál.
- Egy pillanat. – hallottad meg a markáns hangját.
Lassan nyílt az ajtó, s egy döbbent sráccal találtad szembe magad.
- Úristen, én jól látok? – dörzsölte a szemét, mert nem hitte el amit lát.
- Igen, teljesen jól. Szia. – mosolyogtál rá lágyan, mire berántott az ajtón, s ölelt magához.
Jó volt végre a védelmező karjai közé bújnod, s érezni mámorító illatát.
- _______ el sem hiszem, hogy itt vagy. Úristen, annyira hiányoztál. – puszilgatta a nyakad, míg másik kezével a hátadon simított végig.
- Én sem hiszem el, hogy látlak. – pusziltad meg az arcát.
Lassan a kezeivel, végig simított az arcodon, majd közé fogta azt. Először rövid puszikat nyomott a szádra, aztán apróbb csókot váltottatok. Te mindig is vadabb voltál, mint ő, ezért átkaroltad a nyakát, s egy elmélyített szerelmes csókot adtál neki. Óvatosan húztad le a kezed a mellkasán, szívénél pedig megálltál. Hevesen dobogott a szíve. Belemosolyogtál a csókcsatátokba, aztán elszakadtál tőle.
- Hiányoztál Seunghyun. – nyöszögted a nyakába.
- Hova lett az édes becenevem Jagiya? – mormogta a füledbe, egy puszi után.
- Tabi, yaa, ne csináld ezt. – rázott ki a hideg.
Leült barátod az ágyra, majd az ölébe húzott.
- Gyönyörű vagy, annyira hiányoztál már. – simogatott, ahol csak ért.
- Köszönöm, te is egyre jobban nézel ki. – pirult ki az arcod.
- Kicsi _______. – mosolygott, aztán megcsókolt újra.
Lesimított a lábadon, majd megszabadított a cipődtől, s az ágyra fektetett, miközben a lábaid közé feküdt. Beletúrtál puha nedves tincseibe, miközben egymás nyelvével játszottatok. Besimítottál a pólója alá hideg kezeddel, ő pedig elszakadt tőled.
- Ugyanolyan hideg a kezed, mint szokott. – húzta ki, majd megpuszilta.
Elpirultál, majd ismét csókra húztad őt, kezeiddel, pedig újra felfedezted lapos hasát. Megfogtad a pólója korcát, s egy mozdulattal lehúztad róla.
- Istenem. – nyögted a látványtól.
Tudtad nagyon jól, hogy kivételes embernek mutatja meg magát. Te voltál ez az egyetlen ember. Tökéletes világos bőrén végig simítottál, teljesen a kulcscsontjáig. Kuncogni kezdett mély hangján, s a nyakadtól, a füledig végig puszilgatott.
- Tabih. O-ott, jujj. – húztad össze magad.
- Tudom, érzékeny. – csókolta végig a kulcscsontod.
Átfordultál vele, s te támadtad be a nyakát, majd a számodra gyönyörű állkapcsát. Lehunyta szemeit halk sóhajok közepette, aztán a fenekedbe markolt. Ekkor kopogás nélkül rátok tört a drága Leader.
- Kész vagytok már? Hyung, fene az előjátékos fejedbe, haladjatok, rátok várunk. – toporgott.
- Már nem azért Kwon mindent megtehetek Jiyong, de ha már egyszer _______-t kaptam szülinapomra, akkor nem édes mindegy, hogy mikor megyek le? – feküdt rád, mire te nyösszentél egyet.
- Jól van Choi szülinapos vagyok, szarok rátok Seunghyun, éjfélre érjetek le, majd küldök kocsit értetek. – sóhajtotta a leader.
- Még mindig itt vagy? – pillantott rá szúrósan, mire a fiatalabbik nevetve ment ki.
- Ne haragudj édes. – nézett a szemeidbe gyönyörű nagyon sötét szemeivel.
- Ugyan, téged ünnepelnek. Mennünk kéne nem? – erre a kérdésedre morcos arcot vett fel, amin te nevetni kezdtél.
- Yaa, nem vagyok édes? Nem nézek édesen rád? – pislogott rád.
- De, nagyon édes vagy. –tapadtál az ajkaira.
Felhúzott egy kicsit, majd a ruhád cipzárjáért nyúlt, amit könnyedén lehúzott rólad. A combjaidon simított végig hatalmas tenyerével, hogy lesegítse a lábaidon a ruhát. Vékony ujjaiddal, az övénél turkáltál, hogy ki tudd szabadítani, a már éledező férfiasságát. Mélyen a szemedbe nézett, s formás melleidet kezdte el gyúrogatni. Résnyire nyitottad ajkaidat egy apró nyögés kíséretében. Ismét megemelte a hátad, hogy könnyedén ki tudja kapcsolni a melltartód, ezzel felfedve gömbölyded halmaidat. Szemeivel itta a látványt, kicsit félénken csókolt végig a melleid között. Lassan haladt a hasad felé, egyre hevesebben vert a szíved, s kapkodtad a levegőt. Lehúzta a vékony csipkés darabot rólad, majd vissza feltért az ajkaidhoz, s megcsókolt. Lábaiddal leügyeskedted a bokszerét, majd végig húztad azokat a férfiasságán. Felnyögött, kicsit végig húzta nedves redőiden a makkját, aztán elmélyesztette benned. Először a hegyét, majd a teljes hosszát.
- Uhm. – nyögtél egyet a fülébe, miután elhelyezkedett fölötted, s karjaiddal bebarangoltad a hátát.

Teljesen egymásba voltatok mélyedve, s éjfél előtt 10 perccel végeztetek. Lihegve dőlt melléd, miközben te is szaggatottan kapkodtál a levegő után.
- Nagyon hiányoztál már. – simogatta a hasad, mivel feléd fordult.
- Te is nekem. – túrtál a hajába.
Ekkor nézte meg az időt, és egyből fel is pattant.
- Siessünk! 10 percünk van. – kapkodta magára a ruhákat.
Te is gyorsan felvetted a kis ruhádat, amit Tabi húzott fel a hátadnál, miközben a lapockádat puszilgatta.
- Yaa! Elkésünk. – vetted fel gyorsan a cipőd, ahogy ő is, majd lesiettetek.
Mind a ketten tátott szájjal bámultátok a hófehér limuzint, ami ott parkolt a szálloda előtt. A sofőr állt ott, s nyitotta ki nektek az ajtót. Először te ültél be, majd Tabi. Amíg odaértetek, elfogyasztottatok, a lehető legdrágább francia pezsgőből.
- Ránk, és a boldogságunkra. – mosolygott Tabi rád, majd koccintottatok.
Megittátok a poharatok tartalmát, s miután odaértetek, kicsit meglepődve szálltatok ki.
- Egy lélek nincs, és még zene sem szól. – aggódtál.
- Nyugi, köszönteni akarnak. – mosolygott rád, majd egy csókot nyomott az ajkaidra.
Megfogta a kezed, s behúzott a buli helyszínére. Hirtelen felkapcsolódtak a fények, s mindenki énekelt a barátodnak, köztük te is. Egy hatalmas tortát toltak ki, aminek a tetején 25 db gyertya égett.
- Tadaaaaa Boldog szülcsinapcsit Tabipofi. – rángatta az arcát Jiyong, mire az idősebbik mordult egyet.
- Jajj Ji milyen kis cunci vagy. – vigyorgott rá, aztán kívánt, s elfújta volna a gyertyákat, de azok újra lángra kaptak.
Mindenki nagy hahotázásban tört ki, Tabi pedig duzzogva belenyomta a csapattársa fejét a tortába. Jiyong nem hagyta magát, így a szülinapos is kapott tortát az arcába.
- Idióták. – nevetett Taeyang, mire Jiyong felé futott és összetortázta őt.
Tabi a szemeivel téged keresett, majd amikor megtalált elindult feléd.
- Megkóstolod? – nyújtotta oda az arcát.
Az ujjaddal lehúztál az ínycsiklandó krémből, majd megkóstoltad. Hirtelen kent össze Tabi téged, majd magához húzott.
- Én nem így gondoltam. – kente össze a szádat, majd lecsókolta.
- Szóval így! – kuncogtál, majd a szemeibe néztél. – Boldog szülinapot kis óvodásom. – csókoltad meg őt ismét, de most szenvedélyesebben, és odaadóbban.
- Nem vagyok óvodás! – durcizott be, majd nevettetek, s öleltétek egymást.
- Szeretlek. – suttogtad, hogy csak ő hallja.
- Én is, és köszönöm, hogy te vagy az én szülinapi ajándékom. 

Not your day [Jiyong] (+18)

Öltöztető voltál a YG Entertainmentnél. Szerettél dolgozni, szerettél segíteni az összes idolnak, akik ott dolgoztak.
- ______! – szólított meg Yang Hyunsuk a cég feje.
- Igen főnök?
- Jiyongnak kéne segíteni az MV-jében. – mosolygott.
- Rendben. Mikor lesz?
- Hm. – nézett az órájára – 10 perc múlva körülbelül.
Bólintottál, majd befejezted a kajálást, s a helyszínre mentél ahol a forgatás folyt. Ahogy beléptél az ajtón, a másik öltöztető lány kapott a karod után.
- Végre hogy itt vagy. Segítened kell! Nem tudom, hogy melyikkel kezdjem. – morgolódott.
- Szerintem ezt. – vetted kezedbe a ruhát, s a félmeztelenül toporgó Jiyonghoz sétáltál.
- Szia ________. – mosolygott rád.
- Szia, waoh, tök jók a „tetoválásaid”. - dicsérted meg, a hamis, festett díszeket a testén.
- Szokásos, nem bírom megállni, hogy ne próbáljam ki, hogy mutat rajtam. – fordult meg, te pedig ráadtad a köpenyt.
Óvatosan igazítottad, s a fülénél babráltál.
- A fenébe. –morogtál, miközben próbáltad kiakasztani a cérnaszálat.
Úgy rátekerődött a fülbevalójára, hogy nem sikerült kiszedned.
- Van valakinél olló? – kérdezted.
- Nincs… - érkezett az egyszerű válasz.
Leültetted Jiyongot, s a fogaiddal haraptad el a zavaró szálat, így könnyen ki tudtad akasztani a füléből. Minden egyes levegővételed hallotta, s a nyakadba volt az arca. Mélyeket szippantott émelyítő illatodból.
- Megőrjítesz. – motyogta alig hallhatóan.
Elégedetten mosolyogtál, majd elhajoltál tőle.
- Kész is. – csináltad meg, hogy ne látszódjon aztán felállítottad őt.
Végig simítottál a vállain, s a hátán is, hogy a gyűrődéseket eltüntesd. Érezted a kezeid alatt, hogy megremeg.
- Jiyong kész vagy? – szólt a rendező.
- Igen. – ejtett meg egy mosolyt feléd, majd bement a díszlet elé.
Elkezdték a forgatást, neked pedig egy női ruhát kellett nézned.
- Szerintem ez a kis fekete nagyon szexin állna neki.
- Kiemelné a lábait. – értettél egyet.
Nem sokkal később megérkezett Jiyong. Átöltöztettétek női ruhába, jobban mondva te. Egy kis bokszerben állt előtted, s ahogy húztad le a ruhát rajta, a kezeddel véletlenül hozzá értél a férfiasságához.
- Öhm.. –nézett Jiyong rád.
- Bocsi.. Beakadt. –húztad le a fenekére a ruhát.
Közel hajolt hozzád, s a füledbe suttogott.
- Megőrjítesz tényleg. - mormogta.
- Azt látom… csak tudod, látni. - mutattál a lába közé.
- Bakker. Kérek, 20 perc szüntet. - kiáltotta el magát.
- Hát, de még el sem kezdtük!
- Nem baj, kérlek. - majd a füledbe mormogott ismét.
- Az egyik helységbe gyere, várlak. - rohant el.
10 perc után arra hivatkozva, hogy fáj a hasad, elindultál megkeresni a srácot. Bent állt az egyik kisebb raktárszerűségben, s várt rád. Amint megtaláltad őt, éhesen tapadt az ajkaidra, meg sem várva azt, hogy legalább levegőt vegyél. A nyakad kényeztetésére tért át, miközben farmereden keresztül markolta a feneked.
- Rég óta meg akartam ezt tenni már. –csókolt meg ismét.
Kezeddel felhúztad a falatnyi ruhát rajta, s a bokszerén keresztül kezdted masszírozni a férfiasságát. Arcát a vállgödrödbe fúrta, hosszú ujjaival a hasadon cirógatott végig. Kigombolta a farmered, s kezét elsüllyesztette a nadrágodban. Nem szégyenlősködtél a vékony anyagú ruhadarabjába nyúltál.
- Jesszus. - nyögött fel, ahogy megérezte felhevült bőrén a hideg ujjaid, s ő pedig elég nagy figyelmet fordított a csiklód masszírozására.
Hirtelen a vállába kapaszkodtál, egy hangosabb nyögés kíséretében. Kihúzta a kezed a férfiasságától, s a combodon simított végig, aztán beleakaszkodott a nadrágod korcába majd lehúzta azt. Ügyesen lecsusszant a combodon, utána még kicsit segített, hogy ki tudj lépni belőle. Könnyedén felültetett egy nem használt polcra. Szétnyitotta a lábaidat, majd dörzsölni kezdte magát hozzád.
- Uh, direkt kínzol? – karoltad a női ruhás srác nyakát.
- Nem. – vette elő meredező, s egyben lüktető férfiasságát.
Kicsit elcsodálkoztál, majd egy vigyor kíséretében, közelebb húztad magadhoz. A meredező büszkeségének a hegye pont a bejáratodnál volt, így lassan, ezzel kínozva téged hatolt beléd.
- Úristen Jiyong. - nyögted, majd lassan nyomta magát tövid.
Lábaiddal a derekét karoltad, úgy mozgott benned. Morgások, nyögések és sóhajok hagyták el a szátokat.
- Ah ______ istenien szűk vagy. - gyorsított.
- Jihyongh.. még! - markoltad a haját, hogy úgy csókoljon meg.
Már majdnem a csúcsra jutottatok mindketten, amikor kivágódott a raktár ajtaja.
- Mi a…- nézett hirtelen hátra a fölötted magasodó srác, s a főnökötökkel Hyunsukkal találkozott a tekintete.
- Szóval itt vagytok. Mindketten az irodámba jöhettek. - egyáltalán nem volt kedves a hangszíne, ami rosszat jelentett.
Rátok zárta az ajtót, te pedig Ji szemeibe néztél.
- Befejezzük, és ne aggódj, megbeszélem a főnökkel. –mosolygott bíztatóan.
Tovább folytatta a mozgást, majd mindketten átléptétek a gyönyör kapuját. Kicsit félve, ám büszkén öltöztél fel, s rendezted Jiyong ruháját. Egy szenvedélyes csókot adott, aztán felmentetek a nagyfőnök irodájába. Jiyong kopogott, majd miután belépést kaptatok, bementetek.
- Jó napot. Hivatott? –kérdezte Jiyong.
- Leülni!
Úgy tettetek, ahogy mondta.
- Nos mivel ______ megszegte a szerződésben leírt szabályokat, s rá is érvényes ugyanúgy, mint mindenkire, ezért távoznia kell a YGből.
- Micsoda? Nem! Főnök ne csinálja! Kérem.
- Jiyong. Megszegte! Tudod jól a szabályokat. - hallgattad miközben lehajtott fejjel ültél.
- Én is ugyanúgy megszegtem! Amúgy is én mozdultam rá, és nem fordítva. - próbált kimenteni téged.
- Te büntetésnek kapod azt, hogy elnapolom az MV-d forgatását, de ________-nak/nek távoznia kell.
- Értettem uram. - egyeztél bele könnyedén.
- Rendben, akkor viszlát. - bólintottál, meghajoltál s kimentél onnan.
A szíved sajgott ez miatt, de a lelked mélyén nem bántad meg hogy ez történt. Jiyong utánad rohant, amíg pakoltad a táskádba a dolgaidat.
- Ezt jól elintéztem neked.
- Mindenhez két ember kell. - válaszoltad kedvetlenül, s a válladra tetted a táskát.
- Sajnálom. –állta el az utad, aztán magához rántott.
- Engedj! Mennem kell. - toltad el őt, majd elmentél mellette.
- Nem akarom! - hisztizett.
- Nem én döntöm el. Ez a sorsunk. Minden jót Jiyong. - léptél be a liftbe, ő pedig csak nézte a becsukódó ajtót.
Búskomoran léptél ki az ajtón, s a múltad, a szíved egy részével magad mögött hagytad. 

It's over [Optional Bias]

Gusztustalan, amit műveltem. Képes voltam tönkretenni őt, megannyi esélyt eljátszva. Rég óta húztam halasztottam, azt hogy elmondjam neki az érzéseim. Az őrületbe kergettem vele. Magába fordult, s teljesen megváltozott. Hosszú barna haját átfestette, tökéletes bőrét pedig televarrattatta. Több tetoválás díszíti a testét, mint egy-egy idolnak. Piercingek hada sorakozott a fülébe, s természetesen a nyelvében is volt. Én tettem őt azzá, amilyen most.
Sosem akartam, hogy megismerje az önző, bunkó, tapintatlan énem, mégis sikerült előcsalogatnom.
Az utolsó estét töltöttünk együtt. Nem volt valami felhőtlen. Folyamatosan hibáztattuk a másikat, hogy ezért, és azért a te hibád. Előtte volt még pár komolyabb összekapásunk, s, azóta egyáltalán nem nyílt meg felém. Minden dühét elnyelte magába. Akkor sem haragudott úgy igazán rám. A szemére vetettem, hogy megcsaltam őt ittasan, hogy kipróbáltam drogot, ő pedig magához ölelt, hogy kapok még egy esélyt, több ilyen ne legyen. A legutolsó vitánk is ilyen volt.
- Mikor érted már meg, hogy az én türelmem sem véges? Elmondtam százszor, szép szóval drága ________, hogy az utolsó esélyedet játszod már. – dühös volt rám, lecsengett a hangjából.
- Sajnálom. Több ilyen nem lesz. – erősítettem meg, hogy valóban nem lesz.
- Igen tudom, hogy nem lesz, mert itt vége mindennek. – fordult el tőlem, s a válláról lecsúszott a pánt.
Jéghideg ujjaimmal szántottam végig selymes bőrét, hogy felhúzzam a vékony pántot az eredeti helyére. Elrántotta a vállát.
- Ne érj hozzám. Kitudja milyen nőket ujjaztál meg azokkal az ujjakkal! – ekkor már a könnye folyt.
Elég erős lánynak ismertem, sosem sírt semmiért, de mintha most kitéptem volna a dugót a könnycsatornáiból.
- Kérlek, beszéljük meg!
- Nincs mit megbeszélni. Megannyi esélyt adtam, s naiv voltam, hogy hittem a tökéletes szerelembe. Nem érdemelsz meg, sehogy sem! – nézte az esős várost az ablakból.
- De.. – nem jött egyetlen szó sem a torkomból.
- Most pedig menj el. – még mindig nem nézett rám, ami kezdett egyre jobban fájni.
- Nem! Én is itt lakom.
- Laktál! – vágott a szavamba.
Lángoló tekintettel néztünk egymás szemébe, ahogy rám pillantott. Utáltam a pillanatot, amikor olyan szemekkel nézett rám, mint aki most akarja, hogy ráugorjak. Nem bírtam megállni, hevesen az ajkaira tapadtam. Hosszú hajába vezettem vékony ujjaimat, s próbáltam csak rá koncentrálni. De a nyilalló fájdalom egyre rosszabb lett. Fájdalmas tekintettel néztem rá. A földre rogytam, s nyögtem egyet.
- Ezt miért kellett? – könnyeztem be.
- Csak, h tudd, én a múlt vagyok. – ment el mellettem.
Az agyam a fájdalomra összpontosított. A legféltettebb kincsemet térdelte meg, ami komolyan nem a legkellemesebb érzés. Összekaptam magam, hogy utána tudjak menni, de amikor kiléptem az ajtón, a lélegzetem elakadt. Nem a látványtól, hanem a dühtől.
- Azonnal tedd le a dolgaimat!
- Fogd be a szádat, és takarodj!
- Miért nem adsz esélyt?
- Mégis mennyit kérsz még _______? Mi vagyok én? Hm? Én hányszor bántottalak meg? Hányszor léptem félre férfiakkal? Hányszor késtem el fontos dolgokról? – vágta hozzám a kérdéseit.
A fejemet hajtottam le, mert igaza volt. Talán most veszítettem el őt igazán azt, akivel a mindennapok oly annyira jók voltak.
- Amikor be voltam rúgva akkor történtek ezek. – próbáltam kifogást keresni.
- Ennyire nem számítottam én, hogy amikor készültem mindennel, te a kocsmába mentél, ahelyett hogy hazajöttél volna. Gratulálok kedves  ____________________. – mondta ki a teljes nevem, amitől kirázott a hideg.
- De számítottál! Hagy hozzam rendbe, kérlek! – próbáltam megigézni a szemeimmel.
- Nincs több esélyed! Eljátszottad. – határozottnak próbálta adni magát, de tudtam, hogy legbelül arra vár, hogy gürizzek érte.
- Akkor, elmegyek. - mondtam ki fájdalmasan, ő pedig helyeslően bólintott.

Monoton kapkodtam össze a cuccaimat, persze direkt nem az egészet, mert vissza szeretnék még mindenáron ide jönni. Az ajtóban támaszkodva várta, hogy végleg kilépjek az életéből. Miután nagyjából mindenem bepakoltam odaléptem hozzá.
- Sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen. – simítottam végig gyönyörű arcán.
- Már mindegy, ezt nem tudod helyre hozni. – fordította el a fejét, hogy ne érjek hozzá.
Fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, s kiléptem mellette, aztán a bejárati ajtón is. Direkt elidőztem előtte, hogy halljam őt még utoljára. Keserves zokogásban tört ki, s a nevemet hüppögte hisztisen. Megannyi kérdést hallottam tőle, majd összeszorítottam a szemeimet, az előtörő könnyek ellen.
- Nélküled én egy senki vagyok.  – hagytam el az életemet, ami nagyon fontos volt számomra.
Tudom, hogy soha sem lehetek már olyan boldog, mint azelőtt _________-val/vel voltam. A sok emlék marcangol. Legelső találkozásunk, amikor még nem tudta, hogy egy olyan személy vagyok, akit több millióan ismernek. Egy sajnálom ide édes kevés volt, mindent elrontottam a hűtlen énemmel. Sajnálom ________ ,de én még mindig szeretlek.

So far from each other [Jiyong]

- Annyira szeretnék veled találkozni már. - sóhajtotta a barátom a vonal túlsó végén.
- Én is szeretném, ha eljönnél, de tudod jól, hogy nekem a munka közbeszól, neked pedig a promóció. – sóhajtottam fájdalmasan.
- Beleőrülök, hogy nem érezhetem az illatod, nem simíthatok végig a puha bőrödön, nem hallhatom a sóhajaidat.
- Ne csináld ezt! Egyre jobban hiányzol te kis Jagiya!

Ez a napi beszélgetésem volt Jiyonggal, mivel most elég sok dolga akadt, én Európában éltem, ő pedig Dél-Koreában. A megismerkedésünk is elég vicces volt. Tavaly télen mentem még ki amolyan karácsonyi ajándékutazás céljából pihenni Koreába. A haverjaival ügyetlenkedett a jégpályán, majd sikeresen fellökött, így mind a ketten elzuhantunk, s nevettünk. Komolyan vette a munkáját, tényleg alig volt szabadideje, és én ezt megértettem. A távolság 8000km vagy még több közöttünk, egyikünk sem tudja, hogy a másik éppen mit csinál, vagy ki legyeskedik körülötte, még ha azt is mondjuk egymásnak, hogy senki. Tény, és való hogy én nem csalnám meg semmi pénzért őt, s meg is mondtam neki azt, amire egyáltalán nem számított.

- De ha találsz egy jobbat, egy szebbet, kérlek, őt szeresd mindennél jobban, hisz kitudja, hogy tudunk-e még találkozni valaha. - fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, mire Jiyong ledöbbenve szorított magához.
- Ezt most szívd vissza! Nem, soha! Ne is akard ezt kérni tőlem.
- De Jiyong! - azt sem engedte, hogy végig mondjam, egyből a szavamba vágott.
- Nincs de Jiyong. Kérlek, ha szeretsz, nem hagysz el, még akkor sem, ha a világ túl oldalán élsz. Én akkor is foglak szeretni, csak kérlek, ne hagyj el. - nézett rám csillogó kölyök szemekkel.

Azóta egyszer sem hoztam fel neki a témát, tudom, hogy szeret még akkor is, ha tényleg alig van ideje, és körülbelül havonta csak egyszer látom egy hétvégére. Sajnos, a csúszó MV-je és visszatérése miatt, ez most elmaradt. Utoljára júniusban láttam őt, amikor kint voltam nála 1 hónapra. A búcsúzás nehéz volt, és rossz.
- Nem tudsz kijönni megint? - kérdezte kíváncsian.
- Sajnálom, de nem. Így is lefokoztak. - morogtam.
- Mert? - hallottam a hangján a meglepődést.
- Nem lényeges, mesélj inkább milyen lesz az albumod?
- Az titok még. De az új számomat feltétlen hallanod kell, és csak te vagy az egyetlen, aki ezt így hallja, a YG Family-n kívül. - hallottam, hogy kihangosítja a telefont, majd gitározni kezd.
Ismeretlen dallam volt, így kíváncsian hallgattam őt.
- Geu saekki boda naega motan ge mwoya, dodaeche wae naneun gajil su eobtneun geoya
Geu saekkineun neoreul sarang haneun ge anya, eonjekkaji babogati ulgoman isseul geoya . - hallgattam a refrént.
Mindent értettem belőle, egyszerűen jó volt hallgatni, ahogy énekel, és gitározik. Tudtam, hogy nem nekem szánja ezeket a sorokat, de mégis lassan útnak eredtek a könnyeim, s a szavait idéztem fel, amit az előbb mondott. Zokogni kezdtem, amit meg is hallott.
- ______ kicsim, mi a baj? - aggodalom tükröződött a hangjából.
- Nem bírom a távolságot már. Hiányzol, bele őrülök, hogy nem vagy itt. - szipogtam, mire csak sóhajtott.
- Nem ígérek semmit, de megpróbálok legalább 2 napra elszökni hozzád rendben?
- De a munkád, ne haragudj, csak hisztis vagyok egy kicsit. - törölgettem az ujjperceimmel a könnyeimet.
- Majd ezt megbeszéljük még. De ne sírj kérlek, annyira rossz, és hibásnak érzem magam, amiért hagytam, hogy hazamenj. Most ha ott lennék, végig ölelgetnélek, csókolgatnálak addig, amíg ki nem fulladsz! - kuncogott.
Erre az aranyos nevetésére, egyből jobb kedvem lett.
- Édes vagy, meg persze piszkosul perverz is!
- Hahaha, na most ne haragudj rám szerelmem, de le kell tennem. Mindennél jobban szeretlek.
- Én is nagyon, vigyázz magadra. Csókollak. - cuppantottam a telefonba, majd ő is, és letettük.

A következő napokban alig beszéltem vele, gondolom nagyon elfoglalt volt, így én is beletemetkeztem a munkámba. Az egyik nap, pont egy elég viharos idő volt, így a vendégsereg is megcsappant. Unottan törölgettem az asztalt, amikor egy csapzott fiatalember lépett be az ajtón.
- _______ az 5ösnél, egy srác ül, tiéd. - lökött egyet rajtam a helyemre kerülő társam.
Semmi kedvem nem volt senkit kiszolgálni. Lassan odacsoszogtam mellé, s amikor hirtelen levette a napszemüvegét és a csurom vizes kabátját, hirtelen ugrottam a nyakába. Nem hittem a szememnek.
- Te bolond! Mit keresel itt? Úristen, annyira hiányoztál! - kezdtem el könnyezni, mire magához szorított és végig simított a fejemen, majd a hajamba túrt.
- Téged kereslek kicsi szerelmem. - nyomott egy puszit az ajkaimra.
- Nem hiszem el, hogy itt vagy. - öleltem őt folyamatosan, a társaim pedig mosolyogva figyeltek minket.
Tudták jól, hogy mostanában miért voltam annyira ki lelkileg, és természetesen idegileg is. Sokat sírtam, alig volt kedvem bármihez is. De így, hogy itt van, hogy érezhetem a teste melegét, hogy mélyet szippanthatok émelyítő illatából, teljesen megnyugtatott, s jókedvet hozott nekem.
- Mi olyan hihetetlen rajtam? A hajam? Kicsit elázott, szóval a herceg most ilyen mosott lett egy kicsit. - húzta el a száját.
Nevetni kezdtem, annyi hülyeséget tud összehordani, hogy általában nevetnem kell.
- Nekem így is egy herceg vagy. - néztem mélyen sötét íriszeibe.

Lassan közeledni kezdett felém,  s alig vártam azt a pillanatot, amit már majdnem 2 hónapja nem kaptam. Azt a térd remegtető, és a gyomromban a pillangókat felszabadító csókját, amiben az összes érzelme ott volt, a szenvedély, a hiány, és a szerelem. A többiek úgy álltak a pult mögött, mintha valami ingyen tv show lenne, de nem érdekelt. Eljött hozzám, csak azért, mert pár napja sírtam, hisz már nagyon nem éreztem magam jól ezekben a hetekben. A távolság kifogott rajtam. Miután elváltak ajkaink, boldogan öleltem őt, s közben a vihar is csendesett, s a nap is lassan felragyogott egy szivárványt létrehozva.
- Fogadok, a szivárványt te hoztad. - simogattam a hátát.
- Igen, mindent magammal hoztam. A szivárványt, a kardomat, a pónilovakat, unikornist! Eldöntheted, mivel jössz haza.
- Haza? - pislogtam, és kicsit eltoltam.
- Igen haza, mert ugyanis én több ilyen távolság dolgot nem bírok ki, és ha nem jössz velem, muszáj leszek elrabolni téged. - kuncogott.
- Te megint bolond vagy. - kacagtam.
- Nem, csak szerelmes. Szóval? Velem tartasz Koreába? - nyújtotta a karját.
A munkatársaimra néztem, akik biztatóan bólogattak. Elrohantam a cuccomért, átöltöztem, aztán boldogan karoltam bele Jiyongba. Végre vele lehetek, együtt lehetünk, nem kell 8000 km-nek közöttünk lennie, mert mostantól, a távolság megszűnt létezni.

Make me happy [Jiyong]

Egy gyönyörű éjszakán vagyok túl, a világon a leggyönyörűbb lánnyal. Azzal, aki a kislányomat szülte. Váratlanul ért minket, de mindenben támogattam őt, s el is telt, hipp-hopp, az a 9 hónap. Eunmi-t betolták a szülőszobára, nagyon nagy fájdalmai voltak. És én nem lehettem ott. Az utolsó pillanatban értem oda, amikor már a kis Hara megszületett. Rá két percre, az életem értelme, a kislányom édesanyja meghalt.
- Eunmi! Eunmi! - szólítgattam őt, de semmi.
- Kérem, menjen ki! - tolt ki az orvos az ajtón kívülre, s várnom kellett.
Próbálták megmenteni, de nem sikerült. Az orvos kezei között halt meg, itt hagyott egy újszülöttel, akinek anyukája nem lesz. Azt mondták, h egy ér záródott el az agyában, az okozhatta a problémát. Nem érdekelt a munka, se a karrierem. Mély depresszióba estem, s napokig bent voltam a kislányom mellett. Egy hét után hazavittem őt, s óvtam még a széltől is. Próbáltam a talpamra állni, gondoskodni róla, de minden etetés, minden fürdetés, minden dolog, sírásba torkollott. Nem ő sírt, hanem én. 6 éve voltunk együtt, hosszú gyönyörű idő volt ez. Annyira kész voltam idegileg, h alig mozdultam ki.
Az idő futott előlem, s már fél év eltelt Eunmi halála óta. Hara-val voltam szinte, a karrieremről nem gondoskodtam.
- Gyere baba, megyünk sétálni. - öltöztettem fel őt, majd a babakocsiba tettem, s kisétáltunk a közeli parkba.
Rajongók jöttek, bámultak rám, én pedig mogorván küldtem el őket. Később egy európai lány ült le mellém, és kutatott valamit a táskájában, majd rám pillantott.
- Mi van? - kérdeztem hirtelen, mire megszeppent.
Nagy szemeivel pislogott rám, ami kicsit megmozgatott bennem valamit.
- Azért, mert te vagy Kwon Jiyong, nem kéne így viselkedned. Sajnálom ami Eunmival történt. - hajtotta le a fejét.
- Honnan tudod?
- Yang HyunSuk mindent tud. - nem értettem mire céloz.
- A főnököm? Mégis h kerültél vele kapcsolatba?
- A kislányára vigyáztam, és természetesen kiöntötte a lelkét. – válaszolta röviden.
Elgondolkoztam, és nem figyeltem rá, ezért felállt, pont amikor mondani akartam valamit neki.
- Hey, várj! - szóltam utána.
- Igen?
- Se..- vettem egy nagy levegőt - segítenél nekem? - hajtottam le a fejem.
- Örömmel. – ejtett meg egy gyerekes mosolyt.

Annyira érdekes volt számomra egy európai lány, sosem voltam azelőtt ilyen közel egyhez sem. Igaz a rajongók között akadtak, de mégis, több volt az ázsiai, akiket láthattam. Vissza leült, majd ránézett a babára.
- Mennyit szokott levegőn lenni? Etetés, itatás?
- Hát, eddig, nem nagyon volt. Próbálom őt tápszerrel, de nem megy. –fogtam a fejem.
- Szerintem, menjünk hozzád, és megmutatom. - mosolygott kedvesen rám.
Felálltam, majd elindultunk. Végig faggatott a piciről, h mit hogyan csinálok vele, s kezdtem kínosan érezni magam.
- Uhm, Jiyong szólíthatlak így? - kérdezte.
- Persze, és a te neved?
- _________________ vagyok, kicsit európai, de inkább csak ______. A picit h hívják? - nézte folyamatosan.
- Hara. Kwon Hara. - leginkább az fogott meg, h mindenhol segített.
A lépcsőn felvinni, majd a liftnél is.
- És mióta élsz itt kint?
- Már 3 éve, ezért is tudom úgy a nyelvet. –botlott meg egy pillanatra, de utána nyúltam, és hirtelen magamhoz rántottam őt.
Pár másodpercig bámultuk egymást, majd eltoltam magamtól.
- Ne haragudj. - hajtotta le a fejét.
- Nincs gond. – értünk oda a lakáshoz, majd bementem, ő pedig utánam jött.
Körül nézett, aztán segített kivenni a babát.
- Van neki külön szobája?
- Nincs, nem volt időnk semmire sem. Én turnéztam, Eunmi pedig egyedül volt itthon.
- Áh, értem. Szóval melletted alszik. - egyből rájött.
Aprót bólintottam, majd elkezdtem hallgatni a beszédét. Mindent elmondott, közben tisztába tette a kicsit, megetette és lefektette aludni.

Már hónapok óta itt van ______, segít, amiben csak tud. Főz, mos, csak h könnyebb legyen. Úgy érzem, mintha Eunmi egy angyalt küldött volna hozzám, h segítsen. Egyik este a kanapén aludt el, ki volt merülve, mindig felkelt Hara-hoz, amíg én aludtam. Letérdeltem a kanapé mellé, miután betakartam. Ahogy aludt, mintha valaki állt volna mögöttem.
-„Tedd meg” –hallottam azt a hangot, ami olyan volt, mint a volt barátnőmé.
Megráztam a fejem, majd felálltam.
-„Jiyong, tedd meg! Ne gyászolj olyan sokat.” - én megőrültem, kimentem a konyhába inni, majd kinyitottam az ablakot, h kitisztuljon a fejem.
Elgondolkoztam, majd visszasétáltam _____ mellé. Letérdeltem ismét, s csak néztem őt. Lassan közeledtem az arcához, és egy puszit nyomtam az ajkaira. Teljesen lelkiismeret furdalásom lett, így el is húztam a fejem.
-„Ne gyászolj, élvezd ki az életet, fiatal vagy!” - hallottam ismét azt a hangot, majd egy nagy huzat lett, s onnantól nem hallottam.
______ lassan felébredt, s rám nézett.
- Mianhae, h elaludtam. - hajtotta le a fejét.
- Ugyan, ne kérj bocsánatot, hónapok óta itt vagy. És köszönök mindent. - húztam magamhoz, majd hirtelen fellángolásból megcsókoltam őt.
Hónapok után, ismét nőt érezhettem, simogathattam őt és ölelhettem.
- Jiyong, e..ez.. ezt nem szabad. - nyögte ki nehezen.
- Kérlek, tégy boldoggá. - teltek meg szemeim könnyel.
Pár percig habozott, majd megölelt, s a fülembe suttogott.
- Örömmel.

Happy Birthday Pleet [Pleet]

Egy olyan szülinapi buliba voltam hivatalos, ahol még a szülinapost sem ismertem. Szűk kis buli volt, Dome barátnője hívott el, mivel a legjobb barátnőm volt. Nem tudtam, h mégis hogyan köszönthetnék fel egy vadidegent. Egész nap készülődtem, h mégis szépen nézzek ki, hosszú hajam felfogtam egy copfba, felvettem egy ruhát, de aztán inkább levettem, és átvettem a farmerem. Nagyon vékony voltam, inkább ez volt az, ami vonzotta a pasikat körém. A farmer itt-ott szaggatott volt, ehhez felvettem a kedvenc tornacipőm, egy fekete passzosabb és egy fehér mintás óriás atlétát. Még egy sapkát húztam a fejedre, kiegészítők, és elindultam. Domemal és Yayinggal a helyi szökőkútnál találkoztunk Rayongba.
-  ______! – integetett nagy hevesen barátnőm, majd elém futott és megölelt.
- Yaying, szia! Dome. - mosolyogtam a srácra, majd őt is megöleltem.
- Hali csajszi. Eszméletlen, hova szépültök már. - nevetett.
- Elfogult vagy. - nevettem én is, aztán elindultunk ajándékot venni a szülinaposnak.
Végig néztünk mindent, amikor megakadt a szemem, egy eredeti Bigbanges aláírt, limitált pólón.
- Ez szerintetek? - mutattam magam előtt.
- Azta, tökéletes, szerintem örülni fog neki. - mosolygott Dome.

Képes voltam több 10000-et ott hagyni egy vadidegen szülinapja miatt. De hát egyszer élünk. Dome és Yaying is kiválasztották az ajándékot, majd lassan elsétáltunk a szülinaposhoz. Útközben Kao is megérkezett és hozzánk csapódott, aki feltűnően stírölte a fenekem. Domemal össze is súgott mögöttünk.
- A kiscsajnak egész jó hátsója van. - mosolygott.
- Jahm, mindkettőnek. - futottunk bele Bossba, és Framebe.
Kis idő után odaértünk, és a nagy udvaron besétáltunk. Pleet vigyorgott a tömegre az ajtóból, majd odarohant a srácokhoz, akár egy óvodás.
- Srácooooooook! - ölelte őket.
- Szülinapooos! - ők is őt.
Yaying is csatlakozott, én pedig inkább kimaradtam belőle. Pleet elengedte a srácokat, majd elindult felém.
- Nyugi ______ nem harap. - kuncogott Dome.
- Ehm, szia, én __________________ vagyok, Yaying barátnője. - nyújtottam a kezem zavaromba, mire magához rántott és ölelt.
- Sziaaa, én Pleet vagyok, a szülinapos, köszönöm h eljöttél. - mosolygott édesen, majd elengedett.
- Oh, ezt neked vettem. - nyújtottam oda a dísztasakot.
- Jajj, igazán nem kellett volna, de..- kukkolt bele, és térdre zuhant előttem. - Te jó isten, úristen! Köszönöm. Jézusom. - hüledezett, majd felpattant és szétpuszilta az arcom.
- Na, mi az haver, mit kaptál? - karolta Dome Yayinget, Kaoék pedig vigyorogtak rá.
- Én.. ezt.. úristen.. –ölelt meg ismét szorosan.
- Nyugi, csak egy póló.. ennyire ne legyél oda. - nevettem zavaromba.
- Jajj, de úgy örülök, gyertek beljebb. - húzta Kaot magával én pedig utoljára mentem be, mert nem ismertem semmit.
Kimentünk hátra, ahol a srácok hülyéskedni kezdtek. Egy hatalmas babzsák fotelre tettem le magam, és néztem őket. Kezdtem kicsit rosszul érezni magam, h nem ismerek senkit, és nem tudok semmihez sem hozzászólni. Pleet teljesen magába bolondított, az egyéniségével, és azzal, h folyton kacsintgatott rám. Yaying Dome fülébe súgott, mikor látta a reakciómat, aztán odalökdöste a srácot mellém.
- Szia. - vágott egyérdekes arcot, közben oda nyújtotta az italát.
- Szia szülinapos. Tetszett az ajándék? - vettem el, aztán belekortyoltam, majd visszaadtam neki.
- Igen nagyon, nagyon rendes csaj vagy. - mosolygott.
Kicsit elpirultam, s nagyon jól elbeszélgettünk. Éjfél körül lehetett már az idő, amikor el akart hívni. Legbelül vágytam a csókjára, az ölelésére, de valami nem volt rendben.
- Szerelmem! - rontott közénk egy alacsony csaj, aki mellesleg, aranyos kinézetű volt, majd a srác nyakába ugrott, s egy szerelmes csókot váltottak.
Egy fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, majd felálltam, elbúcsúztam mindenkitől, és elindultam kifelé. Dome és Yaying csak néztek utánam, majd a drága barátnőm utánam küldte a Taeyangra hasonlító srácot. Kint az utcák sötétek voltak, és üresek, egy-egy neszt hallottam meg. Megugrottam, aztán a következő pillanatban 2 részeg srác indult el felém. Hirtelen visszafordultam, és akk láttam meg Domeot utánam rohanni.
- Várj már _______. Jézusom. - rántott el, pont, amikor az egyik suhintott egyet a késével, így őt találta el.
-DOME! – sikítottam.
- Css, kicsi lány! - jöttek felénk, de én a vérző srácot berántottam a következő bokorba, és vonszoltam magammal, amíg vissza nem értünk Pleet házához.
- Baszki csajszi, veled annyi gáz van. Itt aludhatnál Pleetnél, ne rohangálj este. - álltunk a kapuba.
- Ne haragudj. –téptem el a kedvenc felsőm, s egy szorítókötést csináltam a karjára.
- Ugyan. - mosolygott rám, aztán megölelt.
Pleet kirohant Yayinggal.
- Jól vagytok? Úristen Dome te vérzel! _______  mi lett a felsőddel? - záporoztak a kérdések.
- Semmi gáz. Nyugi skacok, életet mentett ez a bolond nő. - szorított meg egy kicsit, aztán beljebb mentünk.
Nem volt kedvem semmihez sem, szótlanul ültem Yaying mellett, s olyan feleslegesnek éreztem magam. Pleet nője természetesen betalált, miért is ne.
- Nem tudom, kivagy, de a pasimról kopj le. - morgott mellettem.
- Tessék? - pislogtam értetlenül.
- Láttam, h néztél rá. Pleet az enyém. - ekkor a drága barátja is megjelent mögötte.
- Kérlek Kade, ne csináld a fesztivált. _______ val/vel csak beszélgettünk. Semmi nem történt.
- Igen? Hát jó, szeretlek. - majd puszilgatta.
Kao közben rám terített egy pulóvert, h ne fázzak, és mosolygott rám kedvesen. Kikosaraz az élet, amikor tetszene valaki vagy van valakije, vagy én nem tetszek neki.
- Na de ne bámuld őt! –hisztizett.
- Jól van. - láttam h a fejével a nappalijukra bök, h menjek be.
- Bemegyek a mosdóba. - álltam fel szótlanul majd bementem.
Pleet rá pár percre jött utánam, majd a függöny mögé bújtunk h ne lásson senki.
- Miért akartad h idejöjjek? - kérdeztem.
- Adj nekem egyetlen szülinapi ajándékot.. aztán elmondom.
Nem értettem mire gondolt, majd csücsöríteni kezdett, és közeledni felém.
- Ez nem jó ötlet.
- De kérlek. - húzott magához, aztán egy szenvedélyes nyelves csókot váltottunk.
Percekig álltunk ott, egymás ajkait ízlelgetve, majd elváltunk egymástól.
- Te bolond..- suttogtam.
- Köszönöm. - kuncogott, aztán megölelt.
- Boldog szülinapot te nagyon őrült. - nevettem vele, aztán egy puszit nyomtam az ajkaira, és mintha misem történt volna, visszamentünk.