[Fordítás] Oh my god! [GDTOP] (+18)

"H-hyung?"

"Franc, Jiyong, épp most aludtam el.... mi van?"

"H-hyung, E... ez vészhelyzet!"

"Ha olyan vészhelyzet, nem a szüleidnek kéne szólnod, Ji?"

"Nem! Úgy értem, kérlek, hyung, én nem tehetem, nem tudnál... átjönni, kérlek?"

"Basszus... Mindjárt ott vagyok."



És ezért találta magát Seunghyun dongsaengje házánál háromnegyed kettőkor, kibaszottul fázva és csodálkozva, hogy mikor ér végre Jiyong az ajtóhoz és engedi őt be. Seunghyunnak pontosan 19 percet és 37 másodpercet vett igénybe, hogy dongsaengje házához érjen. Jiyongnak már tudnia kéne, hogy mikor settenkedjen át szülei otthonán a sötétben, csendesen kinyitva a bejárati ajtót, hogy beengedje hyungját. De ma este Jiyong késett.

Mikor a fiatalabb fiú kinyitotta az ajtót, Seunghyun jobban meggondolta, hogy megtegye-e ezt az utat. Jiyong sápadtnak tűnt, ki volt fulladva, bőre csillogott az izzadtságtól, és mikor Seunghyun összeérintette a homlokukat, ő inkább lázasnak tűnt és azt mondta, "Azt hiszem, ez inkább a szüleidnek probléma, Ji."

"N-nem, nem, hyung! Csak..." és ekkor Seunghyunt végigvezették a sötétben Jiyong izzadt kis kezei, a nedves ujjai kicsusszantak hyungja laza fogásából, de egy ujjába továbbra is kapaszkodott, nem eresztvén, amíg nem értek Jiyong enyhe megvilágítású szobájába, és Seunghyun végre átláthatott Jiyong bő melegítőnadrágján, hogy viccesen jár, mintha minden lépés égetné a talpát, és a teste olyan feszült volt, Seunghyun tényleg nem tudta, hogy mit csinál itt.

"Szóval... öh... mi a vészhelyzet?" próbálta a hyung megtörni a kínos jeget.

"Kérlek, ne nevess..." könyörgött a dongsaeng.

És így találta magát Seunghyun kibaszott hajnali két órakor, hogy nézi Jiyongot keresztülfeküdni az ágyán és lesimogatni a pizsama nadrágját vékony lábain. A dongsaengje kommandózott.

"Woah woah woah, nem hiszem, hogy ez ajánlott nekem, akármit is akarsz megmutatni, Ji."

"Csak segíts, Hyung!" és ekkor Jiyong még lejjebb tolta a nadrágját, és Seunghyun még nem volt felkészülve, hogy ennyire meztelenül lássa dongsaengjét, és volt valami küzdés abban, ahogy Jiyong próbálta kihámozni magát a nadrágból, míg Seunghyun kétségbeesetten próbálta Jiyong hátsóját lefedve tartani. Valahogyan a zűrzavar közepette, amíg Seunghyun azt gondolta, hogy jól megmarkolja Jiyong alsónadrágját, kiderült, hogy amit szorongatott, az dongsaengje erekciója volt, és nem egy olcsó keveréke az akril és poliészter szálú alsónadrágnak. "H-hyung..." és ezzel a zihált nyögéssel dongsaengjétől Seunghyun határozottan egy vészhelyzetben találta magát. "Kérlek, ne nevess é- és... csak figyelj." A fiatalabb fiú a feje tetejétől a lábujjáig vörös volt. teljesen kipirosodva és teljesen zavarban volt, és nehéznek találta megtalálni a szavakat, amiket mondhatna hyungjának, akinek a keze ilyen helyzetben volt rajta, és a megdöbbent és undorodó szemei egyenesen az övéibe néztek. Nem tudott beszélni, nem tudott lélegezni, csak miután hyungja lassan elengedte a farkát. "Ígérd meg."

"Jiyong..."

"Ígérd meg! Nincs másom, csak te, hyung!"

"Oké, oké, franc, Ji. Mi az?"

"Hyung, hátrébb... tudnál menni? És megmutatom."

Seunghyun nyelt egyet. Amit eddig látott, az is elég volt, köszöni. De Jiyong mindenesetre vetkőzött, lerúgva Seunghyunt mielőtt lerúgta a nadrágját is és hátrafeküdt, a kezei udvariasan takarva a farkát. Seunghyun igazán reménykedett benne, hogy nem most fog valami új orvosi rejtélyt fölfedezni, mert ez egy kicsit túl sok volt, és csak attól, hogy látta dongsaengje farkát és golyóit, ismeretlen vizekben fulladozott.

"Ígérem, nem nevetek, Ji... és most kérlek, mondd el, hogy mi a picsa folyik itt, hogy hazamehessek és alhassak."

Jiyong csak széttárta a lábait és, ha ez lehetséges volt, még vörösebb lett. "Beszorult a hátsómba egy flakon, Hyung." Még a szemei is vörössé kezdtek válni, a könnyezés határán volt, hogy valakinek be kellett vallania egy ilyen dolgot, mindamellett először is az a hyung volt az, aki miatt kérdéses dolgokat tolt fel a hátsójába, és ha Seunghyun nem lett volna túl elfoglalt, hogy dongsaengje újonnan széttárt lábain kívül mindenhova nézzen, rögtön meglátta volna a problémát és talán megmenthette volna a barátját egy kis kellemetlenségtől, de ő nem nézett oda, szóval amíg megvizslatta a kabátja ujjának néhány öltését, meghallotta Jiyong gyenge vallomását. És mint egy villámcsapás, Seunghyun azonnal dongsaengje fenekére nézett és nem tudta levenni róla a szemét.

Bizony, ott volt! A pontosan kivehető narancssárga tárolója a samponnak, ami mindig baracktól illatozóra varázsolta dongsaengje haját. A sampon, amit Seunghyun használt, amikor nála aludt, az a flakon éppenséggel fiatal barátjának rángatózó végbelébe volt feltolva.

"Franc, Jiyong... mennyi ideje? Úgy értem... basszus..."

"Órák óta, egy örökkévalóságnak érzem..." Jiyong elfordította az arcát hyungjától, készen állva arra, hogy összezsugorodjon, és hogy kizárja Seunghyun arcán látható zavart és sokkolt kinézetet, egyenesen a saját testére nézett, a saját hülyeségére.

"Baszki, Jiyong! Miért olyan régóta?"

"Ö... össze kellett szednem a bátorságot, hogy felhívjalak." Seunghyun továbbra is teljes sokkban bámulta dongsaengjét. "Kérlek, csak segíts!"

Ne gondolj rá, ne gondolj rá. Csak csináld. Seunghyun azt is megpróbálta, hogy rá se nézzen. A kezei vakon tapogatták fiatal barátja combjának sima belső felét. Amíg a kezei nem csusszantak a kis fenék alá és visszalépett kicsit, amíg nem tolták szét a farpofákat és bizony, ott a flakon. Amint Seunghyun meghúzta a flakont, egy kísérleti rántást adva neki, Jiyong teste megemelkedett az ágyon, ívbe feszítette magát, minden izma megrándult, még mélyebbre szívva a flakont a hátsójába.

"Ez nem fog működni..." És ekkor Jiyongot a hasára dobták és hyungja határozott kezei felemelték a csípőjét és hideg fenekét felmelegítette Seunghyun meleg lehelete, amit kibocsátott, ahogy előrehajolt, hogy közelebbről megtekinthesse Jiyong nyílását. Mindig, amikor Seunghyun megkísérelte meghúzni a flakont, hogy kicsúsztassa Jiyongból, még lassan is, Jiyong csak lihegett egyet, ahogy a hátsója egy kicsit magasabbra emelkedett, és izmai még mélyebbre húzták a flakont a szűk nyílásba.

"Mmm, hyung, kérlek..."

Megelégelve a gyengéd megközelítést, Seunghyun egyik kezét stabilan rátette Jiyong hátára, egyik lábát az ágy szélére rakta emelőerőért, és megrántotta a kibaszott üveget teljes erejéből. Seunghyunnak sikerült a flakonról leszednie a kupakot, sampont nyomva magára és dongsaengje meztelen combjaira, aki túl elfoglalt volt, hogy észrevegye, mert az arcát a lepedőbe temette, próbálva elnémítani a kiáltásait, amiket kiadott.

"Bassza meg!"

"Seunghyun-hyung, siess, én nem... annyira fáj!"

"Franc, Ji, csak egy másodperc, hadd takarítsam ezt föl és..." Seunghyun feltörölte a sampont Jiyong eldobott pizsamanadrágjával, és nem undorodott már többé, csak elárasztotta a bosszúság és csalódottság a flakon iránt, kibaszottul ki fogja azt szedni és kibaszottul megleckézteti, mert-

"Hyung, kérlek..." Jiyong egyik oldalról a másikra hintázott, figyelmen kívül hagyott hátsóját leeresztette, ahogy figyelmen kívül hagyott farkát dörzsölni kezdte az ágyhoz. "Nem bírom tovább."

"Túl szűk vagy, Ji, el kell lazulnod." Gyengéd ujjak masszírozták Jiyong kipirult testét, próbálván megnyugtatni az idegeket, és remélhetőleg ellazítani az izmokat, amik rá-rászorítottak a flakonra."Lazulj el..." ismételte meg az idősebb fiú azon a mély hangján, ahogy hagyta, hogy egyik keze végigsimítsa Jiyong gerincét, ahogy a másik kezének hüvelykujja köröket masszírozott Jiyong fenekének résénél fel és le. Addig folytatta Jiyong bőrének masszírozását, amíg nem érezte a feszültséget kiszivárogni a sápadt bőr alatt lévő izmokból.

A negyedik kísérlet volt, és a lassú tekergetések végre kezdték kiengedni a flakont Jiyong szűk nyílásának a szorításából, amíg a flakon alakja megváltozott, be- aztán kidomborult, majd hirtelen megint a záróizom szorításában volt, ahogy Jiyong a flakon áldott eltávolításában keletkezett gyönyörtől nyögött, és a tárgy megint csapdában volt a szoros tartásban.

"Yongie..." korholta meg komoran az idősebb fiú, zaklatott volt, hogy egy másodpercnyi gyönyör tönkretette mindaddigi kemény munkáját.

"S-sajnálom, de ez olyan..."

"Állj! Nem kell tudnom! Csak próbáld meg nem újra megtenni, oké?"

"Mmm, kérlek ne hagyd abba, Hyung..."

"El kell lazulnod, engedd el..."

És ekkor Seunghyunnak támadt egy ötlete, és így találta magát hajnali fél háromkor, hogy egyik kezével kiveri dongsaengjének, míg a másik fogta a samponos flakont, ami a hátsójába volt temetve. Kezének minden húzásával és rántásával várt a beteljesülésre. Fél három volt, és Seunghyun próbálta figyelmen kívül hagyni a zihálásokat és remegéseket, amik Jiyongtól jöttek, de ugyanakkor fókuszált az összehúzódó bejáratának minden rezdülésére, már szinte a végletekig volt tágítva a narancssárga flakon körül. Nézte Jiyongot, ahogy egyre inkább szűkebb lett, a hátsója rászorított a műanyag flakonra, könyörgött és motyogott bele a lepedőkbe, így Seunghyun nem hallhatta, nem akarta hallani, mert ő csak azért volt itt, hogy segítsen, és ennek nem kellene szexuálisnak lenni, vagy bárminek, ami felébreszt benne valamit, mert neki otthon kellene aludnia, és nem egy saját vészhelyzettel kéne megbirkóznia, mikor Jiyong végre ráélvezett az ujjaira, vékony teste hullámokban remegett, mielőtt végre ernyedten esett vissza az ágyra, a ruganyos izmok végre ellazultak annyira, hogy engedjék Seunghyunnak kihúzni a flakon utolsó centimétereit dongsaengje meggyötört nyílásából.

A sampon félre lett dobva, és Seunghyun az ágyra dobta magát, a halkan szundikáló Jiyong mellé. Szegény dongsaengje, annyi erőfeszítést fejtett ki, sokáig olyan feszült volt, hogy az édes beteljesülés után azonnal elaludt. Seunghyun azon kapta magát, hogy letörölte a kósza könnycseppeket dongsaengje arcáról, és miközben Jiyong egy lágy szendergésbe merült, Seunghyun teljesen éber volt, mert míg a flakonról ugye gondoskodtak, egy egészen más dilemma állt fönt, amiről gondoskodni kéne reggel.


--


Másnap reggel Seunghyun ébredt fel először. Azt kívánta, bárcsak meghalt volna álmában, mert rögtön eszébe jutott, hogy miért aludt Jiyong ágyában, és hogy mit csináltak. Jiyong takaróját sehol sem lehetett látni, és a pólója nem takarta meztelen fenekét. 'Úgyis alszik, szóval nem baj, ha bámulom.' gondolta magában Seunghyun. Olyan puhának tűnt. Tegnap nem volt alkalma, hogy megcsodálja, túl elfoglalt volt. Óvatosan megérintette, tudván, hogy Jiyong mélyalvó volt. Olyan sima és selymes volt, hogy Seunghyun meg akarta tapogatni. Amit meg is tett egy kis belső küzdelem után.

"Hyuuung, mit csinálsz a seggemmel?" kérdezte Jiyong álmosan, Seunghyun felé fordulva, aki visszarántotta a kezeit és próbált nem Jiyong farkára nézni.

"S-semmit, csak ellenőrzöm... hogy van-e ott vér vagy valami más... Jónak tűnik!" Remélte, hogy meggyőzőnek hangzott.

"Oh, köszönöm, Hyunnie." ásította Jiyong és kinyújtóztatta a hátát. "Basszus! Bocsi!" mondta, amint észrevette, hogy deréktól lefelé még mindig meztelen volt.

Seunghyun megvárta, hogy megtalálja az alsóját és, hogy fölvegye. "Ji, kérdezhetek valamit?"

“Hm, rendben.”

"MIÉRT csináltad?" tényleg tudni akarta.

"Hát, nos, tetszett." mondta Jiyong halkan, nem nézett rá hyungjára.

"Tetszett? Sírtál és azt mondogattad nekem, hogy fáj!"

"Hát, tudod..." sóhajtott Jiyong és a kezeit nézte. "Ez nem az első alkalom volt, hogy valamit... oda betettem. De most először szorult be. Nem tudom miért! Általában minden rendben volt a szokásos flakonnal!" kiáltott fel, miközben a kezeit nőiesen tördelte.

"Szóval azt mondod, hogy amikor azt mondtad, használhatom a barackos samponod, te valójában tudtad, hogy a hátsódban volt előtte, és hagytad, hogy így is használjam?"

"De letisztítottam, oké? És általában óvszert használok! De tegnap kifogytam belőle, és nagyon csinálni akartam, szóval..."

"De miért? Hogy tetszhet ez neked? Jó egyáltalán?!" Seunghyun utálta, hogy már attól a gondolattól kemény lett, hogy Jiyong fenekébe dolgok vannak feltolva.

"Hát, igazából igen, jó!" Jiyongot bosszantotta Seunghyun bosszankodása. "De valami mással sokkal jobb lenne!"

"Valami mással?" kérdezte Seunghyun sután. Mivel? "Hm, mivel?"

"A te farkaddal, seggfej!" üvöltötte Jiyong. Seunghyun remélte, hogy a falak elég vastagok voltak. "Istenem, hyung, olyan lassú vagy! Hát nem látod, hogy a farkadat magamban akarom érezni? Igen, minden alkalommal, amikor flakonokkal, botokkal és gyertyákkal és más kibaszott dolgokkal dugtam magam, rád gondoltam!"

"Öhm..." Ez váratlan volt. "Mégis honnan kellett volna tudnom erről?"

"Nem tudom! Bassza meg! Utálom, hogy te olyan kibaszott heteró vagy! Hogy lehet valaki ennyire lassú és heteró!?" Jiyong belerúgott a matracba és felmorrant.

Ez határozottan túl sok információ volt. "Tudod, Ji, nekem mennem kell. Kérlek, ne gondolkodj ezen túl sokat. Mi barátok vagyunk, és néhány hülye flakon nem fogja ezt megváltoztatni, oké? De én most hazamegyek." Mivel a ruháiban aludt és nem hozott magával semmit múlt éjjel, Seunghyun csak felállt az ágyról és elhagyta a szobát.

Futni akart, de ez nehéz volt a jelenlegi állapotában. Életének leghosszabb 19 perc és 37 másodperce után végre otthon volt, berohant a fürdőszobába és bezárta magát, ahol végre ki tudta verni az összes helytelen gondolatát. Ugyanolyan beteg volt, mint Jiyong. Tetszett neki, hogy barátja pusztán csak rá gondolva arra vetemedett, hogy furcsa tárgyakat toljon fel a szűk hátsójába. És az szűk volt; Seunghyun nagyon jól emlékezett rá.

Azelőtt még soha senki sem kedvelte őt így. Ez valami teljesen új volt. Seunghyun nem tudta, hogyan birkózzon meg ezzel, szóval a legkönnyebb utat választotta — a következő 3 napban semmibe vette Jiyongot. Nem hívta őt, nem látogatta meg, nem lógott vele iskola után. De egyre magányosabb lett a legjobb barátja nélkül. Így eldöntötte, hogy elmegy hozzá, és úgy viselkedik, mintha semmi gond nem lenne.

"Szerintem a szobájában van." mondta Jiyong anyja, amikor beengedte Seunghyunt. "Ti ketten veszekedtetek?"

"Nem, miért?" Seunghyun megfagyott a cipőinek levevésének kellős közepén.

"Nem tudom. Újabban szomorú, és azt mondta, nem látott már téged már pár napja. Minden rendben van?"

"Megvagyunk. Megmondom neki, hogy aggódott érte." biztosította őt Seunghyun és Jiyong szobájába ment.

"Yongie!" üdvözölte vidáman barátját, ahogy belépett a szobába, ami nem volt bezárva. Jiyong az ágyán ült, a lábai el voltak takarva a takaróval. Riadtnak tűnt, és talán kicsit beteg is volt, mert Seunghyun biztos volt abban, hogy apró izzadtságcseppeket látott a nyakánál és a homlokán. "Yongie, jól vagy? Anyukád aggódott érted." Most már ő is aggódott. Átment a kis szobán és leült Jiyong mellé.

"Ja, jól v-vagyok." mondta Jiyong, éberség csillogott a szemében. "Miért vagy itt?"

"Csak látni akartalak. Nem hívtál."

"Te sem hívtál engem. Nem vártam, hogy jössz." Miért viselkedett ilyen furcsán? Talán azt hitte, Seunghyun mérges rá?

"Akarsz sétálni menni? Az időjárás nagyszerű." ajánlotta Seunghyun.

"Nem, én itt akarok maradni!" Jiyong szinte rémültnek látszott.

"Ji, mi folyik itt? Beteg vagy? Nézd, izzadsz..." Seunghyun meg akarta érinteni barátja nyakát, de Jiyong megvonaglott és egy vicces hangot adott ki.

Seunghyun gyanakvóan végigmérte. A kezeit a takaró alatt rejtegette, és nos, a kinézet az arcán... Hirtelen lerántotta Jiyongról a takarót. Jiyong próbálta a kezével eltakarni, de Seunghyun már mindent látott. Egy nagy fekete fésű volt ott, ami kiállt Jiyong hátsójából. A nyele Jiyongba volt merülve. A fiatalabb fiú érezte, hogy már értelmetlen takargatnia magát, szóval most a pólójának a szélével babrált, és Seunghyun tökéletesen láthatta — a fésű nyelének sima műanyaga eltűnt Jiyong farpofái között.

"Szórakozol velem?! MEGINT? Bassza meg, Ji, te beteg állat!" Seunghyun nem tudta elhinni.

"Sajnálom! Nem tudtam megállni" kiáltotta vissza Jiyong.

"Basszus!" Seunghyun hirtelen felállt és az ajtóhoz ment, hogy bezárja. Aztán visszatért Jiyong oldalához. "Azt hiszed, hogy ez normális? Nem az, Yongie! A normális emberek nem dugnak föl dolgokat a seggükbe!!"

"Azt mondod, nem vagyok normális?" kérdezte Jiyong kihívóan nézve Seunghyunra.

"Nem, nem vagy, Ji." Seunghyun hisztérikusan felnevetett. "Olyan vagy, mint egy mókus, ami összegyűjt dolgokat és az odújába teszi. Csak ez nem odú, hanem a hátsód!!! El kéne vinnünk téged dokihoz? Igazán megszállottja vagy a seggednek, nem igaz?"

"Nem a seggemnek vagyok a megszállottja! Egy seggfej vált a rögeszmémmé, aki a hyungom is!" Jiyong próbált mozogni, de ettől a fésű még mélyebbre hatolt, szóval nyugodtan kellett ülnie. "Még csak nem is beszéltél hozzám! Le kellett vezetnem a feszültséget!"

Seunghyun egy pillanatig csendben volt, aztán közelebb ment Jiyonghoz és a fiú fölé tornyosult. Jiyong szemeibe nézve, erősen megragadta a fésűt a jobb kezével és egy kicsit lökött rajta. "Te rám gondoltál?"

Jiyong elvigyorodott és megmozdította a csípőjét, a golyóit a fésű sörtéihez dörzsölte. "Miért? Jobban szeretnéd, ha valaki másra gondolnék?"

"Meg ne próbáld!" sziszegte Seunghyun, a fésűt Jiyong heréihez nyomva.

"Tetszik neked." mondta Jiyong mosolyogva. "Tetszik, hogy rád gondolok..."

"Tetszik, hogy rám gondolva olyan messzire mész, hogy megdugod magad az anyukád fésűjével..." folytatta Seunghyun, egyenletesen mozgatva a fésűt ki és be.

"Damié." javította ki Jiyong. "Oh, basszus, hyung, feljebb, feljebb!"

Seunghyun úgy mozdította a fésűt, hogy annak a nyele nyomást gyakorolt Jiyong nyílásának külső felére. Tudta, hogy elérte a megfelelő pontot, amikor hallotta, hogy Jiyong élesen belélegez, becsukta a szemeit és a szája belső részét harapdálta, és Seunghyunnak be kellett ismernie, tetszett neki, hogy Jiyong ilyen grimaszt vág. Jiyong hyungja vállába temette az arcát, és halkan nyögdécselt, ahogy hyungja továbbra is húzogatta benne nővére fésűjét.

Ráélvezett hyungja kapucnis pulcsijára, így Seunghyunnak le kellett mosnia Dami fésűjével együtt. Amikor visszatért a szobába, a fiút összegömbölyödve találta a takaró alatt, és figyelve nézte őt.

"Most azt gondolod, hogy undorító vagyok?" kérdezte tőle Jiyong, amikor Seunghyun lefeküdt mellé.

Seunghyun rávigyorgott. "Azt gondolom, hogy rohadt szexi vagy és, hogy nagyon meg akarlak dugni valami mással."

"Valami mással?" Jiyong szemei tágra nyíltak. "Mivel?" kérdezte reménykedve.

"Nem tudom." mosolyodott el Seunghyun álmodozóan. "Gyertya? Vagy valami más nyéllel? Valami farok alakú tökéletesen illeszkedne..."

"Oh." mondta Jiyong csalódottan. "Értem. Hát, sok sikert ahhoz, hogy találj valami FAROK alakút!"

"Tényleg, Yongie?" Seunghyun szemei csillogtak. "Hagyod, hogy megdugjalak valami mással?"

Jiyong zavarodottan nézett rá. Hyungja annyira hülye! "Igen, hyung. Használd a seggem, ahogy csak szeretnéd." Mondta, és Seunghyun azt gondolta, mérgesnek hangzott, de miért lenne mérges, ha 'igen'-t mondott?

Seunghyun bemászott Jiyong takarója alá és megölelte a fiút. "Aludj, Yongie."

Seunghyun nagyon hamar elaludt és Jiyong a szívverését hallgatta, arra gondolva, hogyan állt a kapcsolatuk a feje tetejére némi hülye flakon és egy fésű miatt, és hogy hogyan fogja elmondani Seunghyunnak a valódi érzéseit. Egy nap.



Mikor legközelebb találkoztak, szombat este volt. Hyunnie felhívta Jiyongot, és megkérdezte, hogy akar-e egy filmet nézni. Hát persze, hogy akart! Jiyong azt remélte, hogy randira mennek. Megegyeztek, hogy a mozi előtt találkoznak.

"Mit szólsz az utolsó sorhoz, Yongie?" kérdezte Seunghyun üdvözlés helyett, mikor Jiyong végre megtalálta őt a moziban, kólát iszogatva.

"Öhm, felőlem jó." Jiyong próbálta elrejteni izgatottságát. Ez határozottan egy randi volt! "És mit nézünk?"

"Nyolc Lábú Szerzetek! Amerikai horror-vígjáték óriás pókokról!" mondta Seunghyun, kidobva egy üres üveget.

"Érdekesen... hangzik..." A film igazán nem számított! Az utolsó sorban fog ülni hyungjával! És úgy tűnt, csak három másik ember akarta megnézni a 'Nyolc Lábú Szerzetek'-et velük. Hyungja egy zseni! Nagyszerű filmválasztás!

Seunghyun vett üdítőt és pattogatott kukoricát mindkettőjüknek, és bementek a terembe. Jiyong boldogan rohant az ülések között az utolsó sorig, nézvén, hogy a többi három ember a vetítőhöz közel foglaltak helyet. Amint leültek, Jiyong hozzápréselte magát hyungja oldalához, megölelte az ő széles vállát és rámosolygott.

"Yongie, te tényleg szereted a béna horrorokat! Szinte csillogsz!" tette hozzá Seunghyun, ahogy a táskáját a térdeire tette és kinyitotta. "Nézd, van valamim a számodra."

Jiyong belenézett és a mosolya elhalványult. Tudta, hogy hyungja miről beszél attól a másodperctől, mikor meglátta. Egy nagy fa mozsártörő, olyan sima, visszaverődött róla a fölülük jövő lámpák fénye. Az alakja olyan tökéletes, a kezeibe akarta fogni és... Hyungja arckifejezése arról árulkodott, hogy pontosan tudja, mire gondolt éppen Jiyong. "Tetszik, Yongie?" kérdezte Seunghyun, összecsukva a táskáját és a mellette lévő ülésre tette. "Gondoltam, talán tetszeni fog neked."

Jiyong nem válaszolt. Kíváncsi volt, hogy ez tényleg egy randi volt-e. Egy mozsártörő nem egy szokásos dolog, amit csak úgy magaddal hordasz a táskádban. Hyungja céltudatosan hozta el azt otthonról, és ez azt jelentette, azon gondolkozott, miket tudna Jiyong hátsójába feltolni. Jiyong nem tudta, hogy örüljön-e vagy ne.

Idő közben a terem sötétté vált, és Jiyong érezte hyungja kezét a vállai körül. Jiyong nézte, ahogy a pókok mutálódnak, és aztán embereket és papagájokat ölnek meg, de nem tudott másra gondolni, mint hyungja kezére, ahogy az lustán cirógatta a nyaka oldalát.

"Kérsz egy kis pattogatott kukoricát, Yongie?" suttogta Seunghyun, és beletömött néhány szemet Jiyong szájába olyan mélyen, hogy a fiú majd' megfulladt, ahogy érezte, hogy vaskos ujjak érintik a nyelvét. Az ujjak tovább maradtak a szájában, mint az szükséges volt, és mikor lenyelte a pattogatott kukoricát, szívogatni kezdte Seunghyun ujjait, félig azt várva, hogy hyungja elrántja onnan a kezét, de Seunghyun továbbra is nyomta be az ujjait Ji szájába. Volt valami érdekes a vetítővásznon, hogy háziállatokat elrabolnak a földönkívüliek, de Jiyongot nem érdekelték tovább az eltűnt állatok, mikor Seunghyun forró leheletét érezte a fülén. "Érintsd meg magad, Yongie."

"Nnng." Jiyong ellenkezni próbált és Seunghyunnak ki kellett vennie a kezét barátja szájából, hogy beszélni engedje. "Nem lehet! Mi van, ha valaki meglát engem?!"

"Hm..." Seunghyun elgondolkozott ezen egy pillanatig, majd levette a melegítő fölsőjét és Jiyongra tette. "És most érintsd meg magad."

“Nem!”

"Yongie, ha hyungod azt mondja tedd meg, akkor meg kell tenned!"

"Nem!!! Hyunnie, én... ah, bassza meg!" és Jiyong behunyta a szemeit, mert a gigantikus pókok nem a legszexibb dolgok voltak, amire kiverhetné, és lehúzta a sliccét Seunghyun pulcsija alatt.

"Jó fiú!" mondta Seunghyun halkan és közelebb nyomta a testüket egymáshoz. Jiyong elfordította a fejét, hogy belélegezze Hyunnie-ja pólójának illatát, amit egymás után két napja hordott a vastag, meleg pulcsija alatt. Boldog volt, hogy tehet valami szexuálisat hyungjával, még ha ez távol is volt attól, amit igazán akart. "Ji, mire gondolsz?" hallotta Seunghyun hangját az óriási pókok által megharapott és haldokló emberek fájdalmas kiáltásain át.

"Semmire, igazán, csak próbálok koncentrálni!" Ez nem volt igaz. De nem mondhatta el a barátjának, hogy hogyan érzett. Nem mondhatta el, mennyire akarta hyungja kezeit a pulcsi alá, a farkán, magában. Nem mondhatta el, mennyire rá akart ülni hyungja farkára, vagy hogy mennyire meg akarta őt lassan csókolni, vagy hogy mennyire akarta, hogy kikössék és hyungja megdugja, vagy hogy elmondják a barátaiknak, hogy ők együtt vannak, vagy hogy talán titokban tartsák... Egyébként, ha már hyungja mondta neki, hogy érintse magát, már volt valami. Ez a kezdet volt, és Jiyong azt akarta hinni, hogy valami több vár rá hamarosan.

"Kedvellek, Yongie." mondta Seunghyun és Jiyong azt hitte, menten elsül. De aztán Seunghyun hozzátette, "Jobb vagy, mint bármelyik másik játék! Szeretek játszani veled. Aranyos vagy és hagyod, hogy bármit megtegyek veled..." És Jiyong azt gondolta, utálja az érzelmi hullámvasútját, amikor sosem volt biztos abban, hogy mit is jelent pontosan hyungjának.

"Meg akarlak csókolni, Hyunnie, megcsókolhatlak?" kérdezte Jiyong szinte szomorúan. Hyungja arca felé nyúlt és megállt néhány centiméter távolságban, várva Seunghyun válaszára, vadul huzigálva a farkát.

"Oké." mondta Seunghyun bizonytalanul, és Jiyong ajkai rögvest az övéin voltak, és a kisebb fiú a szájába hatolt nyelvével, amiért már oly rég óta sóvárgott. Kóla, pop-corn és hyungja egyedi íze, pont ahogy elképzelte. És az se érdekelte, hogy gyakorlatilag csak ő csókolt. Seunghyun csak ült ott, nyitott szájjal, bámulva a vetítővászonra, és nagyjából egy perccel később az egyik kezét óvatosan Jiyong nyakának hátsó felére tette, és a másikat Jiyong belső combjára. Jiyong belenyögött a csókba, mikor megérezte hyungja érintését a farkához oly közel. És ekkor elélvezett, összefoltozva Seunghyun pulcsijának a belsejét az ondójával. Szerencsére senki nem hallotta meg őt, mert a film egy hangosabb részhez ért.

Jiyong nehezen lélegzett Seunghyun nyakába, odatapadva a mellkasához és kapaszkodva melegítőjének anyagába. A hyung a kézfejével Jiyong izzadt arcát simította végig. "Ji, te lángolsz! Elpirultál?"

"Cseszd meg! Most mocskoltam össze a ruhád a spermámmal!"

"Ah, semmi baj. Szerintem a film végéig meg fog száradni."

Seunghyun hagyta, hogy Jiyong a lábai között elhelyezkedjen és megölelte hátulról. Jiyong feltűrte végre a ruhaujjat és összekulcsolta az ujjait Seunghyunéval. Ez már több volt, mint egy randi. És így kellett volna, hogy kezdődjön. Nézték a filmet, megbeszélve, hogy milyen hülyék voltak az emberek, és milyen természetellenesnek látszottak a pókok, és Jiyong azt gondolta, igazán jó barátok voltak, mert egy ilyen zavarba ejtő esemény után is kényelmesen tudta érezni magát hyungjával. Habár ez az érzés eltűnt, amint a film véget ért és inkább kínossá vált, mikor Seunghyun sokatmondóan megkérdezte, hogy van-e kedve átmenni és játszani. "Videó játékokat." tette hozzá, miután Jiyong arca vörössé vált, és a hátát fordította hyungjának, hogy elrejtse azt. Jiyong gondolatai száguldoztak. Tudta, hogy nem fognak videó játékokkal játszani. Az előző két alkalom úgy ért véget puszta véletlenségből, hogy hyungja megdugta őt hosszú és vékony tárgyakkal. Nem volt választása. Habár most azt várta, önként választja ezt a furcsa kapcsolatot. De mivel ez volt a Hyunnie-jával való szexhez a legközelebbi, a döntése nyilvánvaló volt, mindkettőjük számára.

"Hm, azt hiszem... átmehetek pár órára... Igen, a videó játék jól hangzik." kényszerítette magát beszédre.

"Oh, csodás, Yongie! Menjünk! Tetszett a film?"

Mikor beléptek Seunghyun szobájába, Jiyong levette a melegítő fölsőjét és azt mondta, haza kell telefonálnia. Nem láthatta Seunghyun mosolyát, mikor az idősebb hallotta őt a szobájából, ahogy Jiyong mondta az anyukájának, hogy talán ott is fog aludni, mert videó játékokkal fognak játszani.

A játék, amit valóban játszottak, nehéznek tűnt Jiyongnak. Vagy csak elterelte a figyelmét a mozsártörő, amit Seunghyun az asztalra tett, rögtön a TV képernyője mellé. Jiyong szája kiszáradt és remegtek a kezei. Más azt gondolhatta, hogy megbetegedni készül, de Jiyong pontosan tudta, mitől ilyen. Mindketten tudták.

"Yongie, tudod egyáltalán, hogy kell ezt játszani? Miért olyan könnyű megölni téged?" kuncogott Seunghyun, mikor Jiyong karaktere megint meghalt.

"Nem tudom, Hyunnie. Bocsánat. Azt hiszem, fáradt vagyok. Mehetnénk aludni?" kérdezte Jiyong, úgy érezte, mint aki saját magának mondja ki az ítéletet.

"Milyen sürgető vagy, Yongie." nevetett hyungja aranyos dongsaengjén. "Rendben. Majd máskor játszunk."

Csendben fogat és arcot mostak, és lopva egy-egy pillantást vetettek egymásra. Jiyong sápadt volt és egyszer-kétszer az is eszébe jutott, hogy hazafusson.

Mikor visszatértek Seunghyun szobájába Jiyong a takaró alá mászott, elfoglalva az ágy falhoz közelebbi oldalát. Kikerekedett szemekkel nézte, ahogy Seunghyun megfogta a mozsártörőt, az ágyhoz ment és lefeküdt rá ő mellé, rögvest Jiyong hátához nyomva puha hasát, és szabad kezével végigsimított a másik combján. Seunghyun meghúzta a nadrágját és Jiyong segített neki, hogy levegye és eldobta azt. Félt hátranézni hyungjára, de nem hezitált, mikor a mozsártörő az ajkait érintette, és szorgalmasan szopni kezdte azt, megremegve, mikor hyungja egyik nedves ujját érezte a bejáratánál.

"Ki szoktad magad tágítani, Yongie?"

"Igen." Jiyong egy, a sajátjánál sokkal vastagabb ujjat érzett, ahogy az átkényszerítette magán a szűk izomgyűrűn. "Igen, Hyunnie, így."

"Hihetetlen vagy, Ji." Seunghyun ki-be húzogatta az ujját, masszírozva a forró és csúszós falat, ami az ujját vette körbe. "Mondd csak, mikor volt az első alkalom, mikor kipróbáltad?"

"Néhány éve, talán 13 éves voltam." Jiyong behunyta a szemeit és hátrébb nyomta magát, még inkább magában érezve hyungja ujját.

"És mit használtál?"

"Ramune palackot!"

"Szereted a palackokat, nem igaz?" Seunghyun hozzáadta a második ujját is, imádva a hangot, amit Jiyong kiadott.

"Igen. Jó a formája. És jobb, mikor forró vízzel töltöd meg."

"Miért? Olyan, mintha egy forró, kemény farkat éreznél?" Ollózott Jiyongban majd hozzáadott egy harmadik ujjat is.

"Igen! Igen! A kemény farkad!" sziszegte Jiyong fájdalmat érezve. Nem fog szólni Seunghyunnak, hogy túl gyorsan csinálja.

"Oh tényleg? Ji, te perverz állat! Hyungod kemény farkára vágyakozva! Mi mást? Mesélj többet. Mondd el, mi mást használtál még?"

"Különböző flakonokat, haj spray-t, vastag gyertyát, kalapács nyelét, fésűt, fogkefét a sörtével belül, de az nem volt valami jó... vasúti csavar pecket, hm, néhány botot, kis lámpást... talán valami mást..."

Seunghyun teljesen meghökkent. Sose gondolta volna! És mindez miatta volt? "És te... rám gondoltál?"

Jiyong elvigyorodott. "Igen, Hyunnie, a legtöbb alkalommal. Ezt tetted velem..."

Seunghyun azt gondolta, Jiyong eléggé ellazult. Megfogta a mozsártörőt, ami még mindig csúszós volt Jiyong nyálától, és óvatosan behelyezte a vastag felét Jiyongba. A fiú felnyögött és mindkét kezével a párnára szorított rá. "Baszki, igen!!"

Seunghyun felült és az ölébe húzta Jiyongot. A tökéletes alakú kis fenék pontosan előtte volt, olyan könnyen rácsaphatott volna... De próbált erre nem gondolni. Sokkal többet akart, mint a mozsárszex, de még mindig próbálta tagadni. Jiyong és a furcsa szexuális játékai azzal a lehetőséggel szolgáltak, hogy ő közelebb kerüljön a fiú testéhez, hogy megérintse, hogy elélvezésre kényszerítse, az ő nevét suttogja, és ő ki fogja használni ezt a lehetőséget, amíg nem gondol valami jobbra. Helytelen volt ez és elcseszett? Valószínűleg. De Seunghyunt nem érdekelte, amíg hallhatja azokat a kis nyöszörgéseket, láthatja Jiyong arcát, száraz és kiharapott ajkait, amíg dughatja a fiút a mozsártörővel, ami olyan jó érzés volt a kezében, és biztos volt benne, hogy még jobb volt, mikor Jiyong prosztatáját érintette. Jiyong testét izzadság fedte és a póló a hátán pedig nedves volt és hozzátapadt a bőréhez. Seunghyun barátja haját simogatta, megérintette a forró és nedves bőrt a nyakán, arcán, a száraz ajkait... "Tetszik, Ji?" Ez fontos volt. Azt akarta, hogy Jinek tetsszen.

"Igen, Hyunnie, basszus, ez olyan jó." Jiyong a csípőjét mozgatta, hozzádörzsölve erekcióját Seunghyun combjához. Az ő keménysége a hasa és Jiyong oldala közé volt szorulva, és Jiyong mozgásainak a súrlódásai csak még rosszabbá tették.

Jiyong az ő nevét mormolta, mikor elélvezett, és Seunghyun a fülénél szerette volna azt hallani, Jiyonggal alatta, lábai ő körülötte, és a farkával mélyen Jiyongba hatolva. Miért fogta magát vissza egyáltalán? Nyilvánvaló volt, hogy dongsaengje nem bánná.

És aztán Jiyong csendesen sírt a mellkasán, ő átölelte, szavakat suttogott neki, amik remélte, hogy lenyugtatják Jiyongot. Tudta, hogy a fiú érzi az erekcióját. "Yongie, várj egy percet, hyungnak a fürdőbe kell mennie."

És mikor visszatért, Jiyong megint sírt, de ezúttal a csípőjét Seunghyun lankadt farkának nyomta. És Seunghyun azt gondolta, a sírása még kétségbeesettebb volt.

"Yongie, miért sírsz, kicsi baba?" Utált arra gondolni, hogy talán ő volt a szomorúságának oka.

"Szeretlek, Hyunnie, annyira szeretlek!" És Seunghyun csak még szorosabban tartotta, míg a fiú végül el nem aludt.



Aztán megtörtént többször is. Seunghyun különböző tárgyakat hozott, még műpéniszt is; Jiyong hagyta, hogy ő azt tegyen vele, amit csak akart azokkal a dolgokkal. És aztán Jiyong orgazmusa után Seunghyun a fürdőszobába ment és kiverte magának. Jiyong már nem sírt, de Seunghyun nem tudta megmondani, hogy tényleg boldog volt-e, mikor egymáshoz bújtak a tevékenységük után.

Ennek meg kellett változnia egyik este, mikor Jiyong anyja egy álmos Jiyongot vitt Seunghyunék ajtajához. A rokonuk szörnyen beteg volt, és Jiyong szüleinek másik városba kellett vezetniük és a beteggel maradni.

"Persze, hogy maradhat." mondta Seunghyun anyja. "A fiúk imádnak egymással lenni! Ugye, Seunghyun?" Seunghyun csak megfogta Jiyong kezét és a szobájába vezette őt.

Az ágyon feküdtek, frusztráltan, és nem tudták, mit mondjanak. Végül Jiyong teljesen Seunghyunon volt, és ahová csak tudta, hozzápréselte magát a másik testéhez és a nyakát nyalogatta, majd mikor a vállára harapott, Seunghyun lágyan eltolta őt és a szemeibe nézett. "Mi a franc, Ji? Ne harapdálj!" Aztán Jiyong megcsókolta Seunghyunt és ő pedig viszonozta azt. Egymásba kapaszkodtak, egymáshoz dörzsölve fájdalmasan merev farkukat, Jiyong pedig morgott mint egy állat, olyan vad volt, hogy barátja fején már átfutott a gondolat, hogy vámpírrá változott-e vagy valami más lénnyé azokból a hulladék filmekből, amiket újabban nézett. Jiyong rajta volt, előre-hátra mozgatva a csípőjét rajta a sok réteg ruhán keresztül, aztán forrón a fülébe suttogott. "Hyung, csak dugj már meg végre!"

Habár a farka azt kiabálta 'igen igen igen', Seunghyun követve régi szokását azt válaszolta, "De nincs ma nálam semmi!", ezzel egy fájdalmas ütést szerezve a vállára Jiyongtól, aki suttogva rákiáltott:

"Nálad van a farkad, te hülye barom! Mennyit kell még várnom, hogy végre a farkaddal dugj meg?!!!" nézett le Seunghyunra nehezen lélegezve.

"De... én még sose csináltam, nem tudom, mit kell tennem..."

"Basszus, hyung!" Jiyong az éjjeliszekrény felé nyúlt és kivett egy tubus síkosítót. "Csak dugj meg! Nem tudom, képzeld, hogy a farkad egy flakon! És használd! Tökéletesen tudod csinálni!" Lemászott hyungjáról és gyorsan levetkőzött.

Seunghyun ránézett, bizonytalanul, hogy mit is tegyen. "Yongie, nekem is le kell venni a ruháimat?"

"Nem érdekel! Faszom! Csak rakd már be ide a farkad!" mutatott Jiyong a hátsójára. "Csak ennyit kérek!"

Seunghyun megfontolta és levette a nadrágját, és aztán az alsóját is. Esetlenül Jiyong lábai közé helyezkedett és megfogta a síkosítót. Szokásos mozdulattal az ujjaira és a farkára nyomott kicsit, és aztán Jiyongot tágította, figyelve az arcát, hirtelen nagyon félve attól, hogy fájdalmat okoz neki vagy valamit rosszul csinál. Jiyong úgy tűnt, élvezi a tetteit, jobban mint általában. Ji hyungjára mosolygott és a kezeit a másik térdére és kezére csúsztatta, ahol csak érni tudta.

Mikor Seunghyun végre belécsusszant, Jiyong hangosan felnyögött, nem törődve azzal, hogy Seunghyun szülei meghallhatják őket. Seunghyun viszont nem akart magyarázkodni nekik. Előrehajolt és megcsókolta Jiyongot, elnyelve a nyögéseit. A tényleges szex sokkal jobb volt, mint a keze és Jiyong is olyan boldognak látszott, hogy Seunghyun azt gondolta, talán hülye volt, hogy ennyit várt.

"Jól vagy, Yongie? Nehéz vagyok?"

"Tökéletes vagy, hyung! Egyszerűen tökéletes és szeretlek! Istenem, olyan jó vagy!"

Annyira izgatottak voltak már, hogy mindketten hamar elélveztek. Letisztították magukat Jiyong alsójával és kényelmesen összebújtak.

"Ez jobb, mint az edzés." mondta Seunghyun levegőt véve. "Ha többször csináljuk, talán fogyhatok kicsit."

"Olyan sokszor akarom csinálni, ahányszor csak lehet, de én nem akarom, hogy fogyj, én a nagy pufók Hyunnie-mat szeretem." mosolyogta Jiyong, nedves csókot nyomva az arcára.

"Valamit választanod kell." kuncogta Seunghyun.

"Nem, én akarom a pufók Hyunnie-m ÉS a szexet a pufók Hyunnie-mmal!" Jiyong Seunghyunon feküdt, állát a mellkasára helyezve. "Azt hiszem, többször kell etesselek."

Seunghyun Jiyong dereka köré fonta a karjait. "Ji, azt hiszem, bocsánatot kell kérnem tőled? Azok a dolgok nem igazán azok voltak, amiket akartál?"

Jiyong ravaszul elmosolyodott. "Amiatt ne aggódj, Hyunnie. Először is, legalább eléggé kitágultam neked. És másodszor, nekem van a legperverzebb pasim!" Megcsókolta Seunghyun mellkasát a szíve fölött.

"Nem, baby, tévedsz. Mert én vagyok az, akinek a legperverzebb pasija van!"