Egyetlen bajom
volt a srácokkal. Az összessel. H nem mertem közeledni feléjük. Nem voltam az a
bulizós típus, nem voltam az az ide-oda császkáló típus. Viszont, most h a
szomszédba költözött egy igen jóképű srác, egyre többet voltam kint, és egyre
többet lestem a lépteit. A szüleimtől tudtam meg a nevét, így interneten
kerestem rá. Rájöttem, h nagyon sok rajongója van, és nekem semmi esélyem, még
ha nagyon szeretném is. Az egyik nap kint lófráltam a kertben a kutyámmal és
játszottunk, amikor a szomszédsrác kicsapta a bejárati ajtójukat és ő is a
sajátkertjükbe ment.
- De hidd már el baby, h nem tudok mit csinálni vele. - hallottam, ahogy telefonál.
- Szarok én a szomszéd lányra. - ahogy ezt kimondta, megpillantott, ahogyan berohantam a lakásba.
Milliónyi apró darabra törte a szívem, de egy töketlen bunkó volt. Évek teltek el, én 19 éves lettem, és még mindig nyomozgattam utána. Egyszerűen istenítettem azt a balfék szomszédot. Pont az utcánkban sétáltam haza, amikor kocsijával állt ki, és indult el felém. Nagyon zavarba jöttem, főleg akk, amikor rám nézett, és megvillantotta gyönyörű mosolyát.
- Jézusom. - pirult arccal rohantam haza, s a képeit bámultam.
Tökéletesen nézett ki, számomra ő volt az egyetlen. Sok pasi próbálkozott be nálam, mindegyiket elkergettem. Nekem csak ő kell! Még akk is, ha nincs esélyem.
Teltek a napok, én pedig csak rá tudtam gondolni, és h mennyire beleszerettem. Őrültnek éreztem magam, amiért nem mertem odamenni. De mivel, most lesz Valentin nap, odamegyek hozzá, és elmondom neki, mit érzek.
A várva várt nap el is jött. Egy kézzel varrt plüsst szorongattam, amit én csináltam neki. Elindultam a szomszédba, majd becsöngettem. Az anyukája nyitotta a kaput.
- Szervusz, Jiyong még nincs itthon.
- Csókolom, hát, azt hittem itthon van. Akk, mindegy, köszönöm. - indultam volna el, de pont hazaért,és a kocsi bejáróra állt.
- Áh, szomszéd lány.. _______ igaz? - vigyorgott rám, a majd egy másfél fejjel magasabb srác.
- Öhm, i..igen, tud-tudod azért jöt-tem, hogy… elmondjam…- vörösödtem be.
- Figyu kiscica, nem vagyok rád kíváncsi.. te túl nyuszi vagy hozzám. - suttogta a fülembe, egy szó nélkül elvette az ajándékot, majd ott hagyott.
Hideg zuhanyként ért ez a csúnya visszautasítás, hazarohantam, s újra a könnyeimmel áztattam a párnámat. Az élet nagyon igazságtalan velem. Nem elég, h egy elérhetetlen személybe vagyok fülig belezúgva, de még csúnyán vissza is utasított.
- Megmutatom neked Kwon Jiyong, h nem vagyok nyuszi! - ültem fel, majd elhatároztam h megváltozok.
Mintha csak az időt valaki gyorsítani, már május van. Jiyong több száz lánnyal fordult már meg itt nálunk, és most szemet vetett rám. Már rég nem az voltam aki, a régi ruháimat, feszülős nőies ruhák, tornacipők, magassarkúk váltották fel. Régi rövid hajam mostanra hosszú lett, és természetesen sokat nőiesedtem.
- Szia cica van gazdád? - vigyorgott rám Jiyong, miközben sétáltam hazafelé az utcánkban.
- Hm, csak nem betelt a kifestő könyved? - pillantottam rá.
- Ejj ejj de felvágták a nyelved baby. - gurult lassan a kocsijával.
Megálltam, aztán behajoltam a képébe, és a fülébe suttogtam.
- Figyu hülye gyerek, nem vagyok kíváncsi rád, túl bunkó egoista fasz vagy hozzám. Puszi. - mentem be a kapun, s úgy éreztem, ezt jól vissza adtam neki.
- De hidd már el baby, h nem tudok mit csinálni vele. - hallottam, ahogy telefonál.
- Szarok én a szomszéd lányra. - ahogy ezt kimondta, megpillantott, ahogyan berohantam a lakásba.
Milliónyi apró darabra törte a szívem, de egy töketlen bunkó volt. Évek teltek el, én 19 éves lettem, és még mindig nyomozgattam utána. Egyszerűen istenítettem azt a balfék szomszédot. Pont az utcánkban sétáltam haza, amikor kocsijával állt ki, és indult el felém. Nagyon zavarba jöttem, főleg akk, amikor rám nézett, és megvillantotta gyönyörű mosolyát.
- Jézusom. - pirult arccal rohantam haza, s a képeit bámultam.
Tökéletesen nézett ki, számomra ő volt az egyetlen. Sok pasi próbálkozott be nálam, mindegyiket elkergettem. Nekem csak ő kell! Még akk is, ha nincs esélyem.
Teltek a napok, én pedig csak rá tudtam gondolni, és h mennyire beleszerettem. Őrültnek éreztem magam, amiért nem mertem odamenni. De mivel, most lesz Valentin nap, odamegyek hozzá, és elmondom neki, mit érzek.
A várva várt nap el is jött. Egy kézzel varrt plüsst szorongattam, amit én csináltam neki. Elindultam a szomszédba, majd becsöngettem. Az anyukája nyitotta a kaput.
- Szervusz, Jiyong még nincs itthon.
- Csókolom, hát, azt hittem itthon van. Akk, mindegy, köszönöm. - indultam volna el, de pont hazaért,és a kocsi bejáróra állt.
- Áh, szomszéd lány.. _______ igaz? - vigyorgott rám, a majd egy másfél fejjel magasabb srác.
- Öhm, i..igen, tud-tudod azért jöt-tem, hogy… elmondjam…- vörösödtem be.
- Figyu kiscica, nem vagyok rád kíváncsi.. te túl nyuszi vagy hozzám. - suttogta a fülembe, egy szó nélkül elvette az ajándékot, majd ott hagyott.
Hideg zuhanyként ért ez a csúnya visszautasítás, hazarohantam, s újra a könnyeimmel áztattam a párnámat. Az élet nagyon igazságtalan velem. Nem elég, h egy elérhetetlen személybe vagyok fülig belezúgva, de még csúnyán vissza is utasított.
- Megmutatom neked Kwon Jiyong, h nem vagyok nyuszi! - ültem fel, majd elhatároztam h megváltozok.
Mintha csak az időt valaki gyorsítani, már május van. Jiyong több száz lánnyal fordult már meg itt nálunk, és most szemet vetett rám. Már rég nem az voltam aki, a régi ruháimat, feszülős nőies ruhák, tornacipők, magassarkúk váltották fel. Régi rövid hajam mostanra hosszú lett, és természetesen sokat nőiesedtem.
- Szia cica van gazdád? - vigyorgott rám Jiyong, miközben sétáltam hazafelé az utcánkban.
- Hm, csak nem betelt a kifestő könyved? - pillantottam rá.
- Ejj ejj de felvágták a nyelved baby. - gurult lassan a kocsijával.
Megálltam, aztán behajoltam a képébe, és a fülébe suttogtam.
- Figyu hülye gyerek, nem vagyok kíváncsi rád, túl bunkó egoista fasz vagy hozzám. Puszi. - mentem be a kapun, s úgy éreztem, ezt jól vissza adtam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése