2 éve vagy együtt, a Bigbang Leaderével, Kwon Jiyonggal, aki
úgy mond megváltoztatta az egész életed. Egy buliban találkoztatok még anno, s
próbált felszedni, de nem engedtél neki olyan könnyen. Aztán a sors, mégis úgy
akarta, h ezek után is találkozzatok. 3 hónapig csak randiról-randira vitt,
majd annyira elvakított titeket a szerelem, h fél év után már össze is
költöztetek. Természetesen, te nem adtad meg azt az örömet neki, h
lefeküdjetek,és aztán ott hagyjon. 1 év után történt meg az egész, amikor karácsonykor
pihentetek.
Most, h már 2 éve vagytok együtt, kapcsolatotok természetesen nem felhőtlen. Az utóbbi időben, kevesebbet vagytok együtt, mint ahogy régebben voltatok.
- Megjöttem. - esett be, Jiyong fáradtan az ajtón.
- Rendben, szia, milyen napod volt? - mosolyogtál rá.
- Eszméletlen szar, szóval lezuhanyozok, aztán megyek is aludni. - még egy puszit sem adott, csak elment melletted, aztán úgy tett, ahogy mondta.
Reggelről természetesen hűlt helye volt. Te is elmentél dolgozni a közeli kávézóba, ahol nap, mint nap megfordult, de ma nem volt ott. Később hajtott el a kávézó előtt egy szőke kis csajjal, aki bőven fiatalabb volt tőle. Nem húztad fel magad, mert megbeszéltétek, h azt csinál a drága sztár életében, amit akar. Igaz, a szívedet tőrrel döfték át, de erős maradtál.
Késő este értél haza, Jiyong a kis macát hazavitte, és hallottad, ahogy a hálóban jól elvannak. Felesleges 3.nak érezted hirtelen magad, ezért a gardróbból kipakoltad a dolgaidat, majd feldúltan rájuk nyitottál és a hálóból is összekapkodtál mindent. Jiyong szemei kipattantak, majd utánad ment.
- Yaa, te hova készülsz? - támaszkodott az ajtónak.
- Ahova te nem. - húztad össze a cipzárat a táskákon.
- Most neked mi bajod?
- Még kérdezed? Menj, húzd magadra a csajt! - vágtad hozzá, mire szokatlanul és ingerülten arcon csapott.
-IGEN? HÚZZAM MAGAMRA? MI A BAJOD? FÉLTÉKENY VAGY? –kelt ki magából, s csak akk enyhült a hirtelen jött dühe, amikor meglátta a könnyeidet.
- Jagiya, ne haragudj.. Kérlek, kicsi Jagiya. - próbált magához húzni, de egy hatalmas pofon csattant az arcán, majd fogtad magad és ott hagytad őt.
2 hónap telt el a gyönyörű veszekedésetek óta, Jiyong nem adta fel ilyen könnyen, folyamatosan hívott telefonon, szerelmes smsekkel bombázott. Eszedbe jutott, h pár dolgot ott hagytál még nála, ezért visszaindultál hozzá. Hamar odaértél, majd kopogtattál az ajtón, de semmi válasz. Benyitottál, mert tudtad, h mindig nyitva szokott lenni az ajtó, ha otthon van. Halkan mentél be, amikor meghallottál valakit nagyon csúnyán köhögni.
- Jiyong te vagy az? - mentél be a hálóba, és akk láttad meg, a párnák közt kínlódni egykori szerelmed.
- Jézusom. Jól vagy? - ültél egyből mellé, és a homlokára tetted a kezed.
- Te tűz forró vagy, mindjárt hozok gyógyszert, teát, és veszünk egy üdítő zuhanyt is! És hozom a cseresznyebefőttet is! - pattantál fel, aztán főztél gyorsan egy teát, jó citromosan és mézesen, elővettél lázcsillapítót, és visszamentél hozzá.
Segítettél felülni neki, majd lassan itattad őt. Egyáltalán nem válaszolt neked, mert hangja sem volt, de örült, h pont jókor mentél. Miután megitta a teát, kihúztad az ágyból őt, és a fürdőig vonszoltad magaddal. Beállítottad a vizet, aztán levettél mindent róla, és gyorsan lezuhanyoztattad őt.
- Hideg. - nyöszögte elhaló hangon.
- Tudom,de mindjárt visszafeküdhetsz a jó meleg ágyba. - zártad el a vizet, aztán megtörölted őt, és visszaöltöztetted.
Sosem láttad ennyire betegnek még őt, lázasnak meg csak egyszer kétszer. Visszafeküdt az ágyba, te addig borogatásért mentél, és a homlokára tetted. A konyhában előszedted a cseresznyebefőttet, amitől a láza szerencsére lement. Etetted őt, és teával itattad, aggódtál érte. Egy szemhunyásnyit nem aludtál, csak nézted, h milyen falfehér, és néha h kirázza őt a hideg. Végig csak aludt, s amikor felkelt, a kezed fogta meg.
- Ne haragudj rám, h egy töketlen alak vagyok. Kérlek. - jelent meg egy könnycsepp a szemében, miközben megfogta a kezed.
- Ne beszélj Jiyong! Majd ezt megbeszéljük, ha jobban leszel! –simogattad őt álomba.
Reggel már alig bírtad nyitva tartani a szemed, így ledőltél mellé, és aludtál. Szerencsére ő jobban lett, és mint akinek eddig se volt semmi baja, elmúlt a láza, és a rekedt hangja is. Óvatosan feléd fordult, hosszú hajad kisimogatta gyönyörű arcodból.
- Istenem, egy ilyen gyönyörű lányt engedtem el. Én töketlen állat! - suttogott, majd ajkait, a tiédre tapasztotta.
Jól esett végre ilyen ébresztőre kelned, így automatikusan átkaroltad a nyakát, és halk cuppogásba kezdtetek. Forró nyelvével újra felfedezte a szádat belülről, ahogy te is az övét. Percekig csak csókoltátok egymást, majd a nyakadba bújt.
- Jobban vagy? - kérdezted tőle.
- Igen, az én doktor nénim miatt. - húzta a nyakatokig a takarót, és ölelt.
- Hála az istennek.
- Ne haragudj rám ________, tudom h egy balfasz voltam, de 2 évet nem akarok félre dobni. Nagyon szarul voltam. 1 hete csak az ágyat nyomtam. És..- kezdett volna bele a magyarázkodásba.
- Nem haragszom, de több ilyen ne legyen, álmatlan éjszakákat töltöttem el, h az a férfi, aki az enyém volt, mást ölel. Én pedig nem érezhetem perzselő testét. - bújtál hozzá.
Elmosolyodott, aztán ismét az ajkaidra tapadt. Kezével a fenekedbe markolt, majd engedett el épp annyira h ölelni tudjon. Összebújva aludtatok el ismét, és békültetek ki. Igaz fájt még, de jobb volt kibékülni, mintha még mindig haragban lennétek.
Most, h már 2 éve vagytok együtt, kapcsolatotok természetesen nem felhőtlen. Az utóbbi időben, kevesebbet vagytok együtt, mint ahogy régebben voltatok.
- Megjöttem. - esett be, Jiyong fáradtan az ajtón.
- Rendben, szia, milyen napod volt? - mosolyogtál rá.
- Eszméletlen szar, szóval lezuhanyozok, aztán megyek is aludni. - még egy puszit sem adott, csak elment melletted, aztán úgy tett, ahogy mondta.
Reggelről természetesen hűlt helye volt. Te is elmentél dolgozni a közeli kávézóba, ahol nap, mint nap megfordult, de ma nem volt ott. Később hajtott el a kávézó előtt egy szőke kis csajjal, aki bőven fiatalabb volt tőle. Nem húztad fel magad, mert megbeszéltétek, h azt csinál a drága sztár életében, amit akar. Igaz, a szívedet tőrrel döfték át, de erős maradtál.
Késő este értél haza, Jiyong a kis macát hazavitte, és hallottad, ahogy a hálóban jól elvannak. Felesleges 3.nak érezted hirtelen magad, ezért a gardróbból kipakoltad a dolgaidat, majd feldúltan rájuk nyitottál és a hálóból is összekapkodtál mindent. Jiyong szemei kipattantak, majd utánad ment.
- Yaa, te hova készülsz? - támaszkodott az ajtónak.
- Ahova te nem. - húztad össze a cipzárat a táskákon.
- Most neked mi bajod?
- Még kérdezed? Menj, húzd magadra a csajt! - vágtad hozzá, mire szokatlanul és ingerülten arcon csapott.
-IGEN? HÚZZAM MAGAMRA? MI A BAJOD? FÉLTÉKENY VAGY? –kelt ki magából, s csak akk enyhült a hirtelen jött dühe, amikor meglátta a könnyeidet.
- Jagiya, ne haragudj.. Kérlek, kicsi Jagiya. - próbált magához húzni, de egy hatalmas pofon csattant az arcán, majd fogtad magad és ott hagytad őt.
2 hónap telt el a gyönyörű veszekedésetek óta, Jiyong nem adta fel ilyen könnyen, folyamatosan hívott telefonon, szerelmes smsekkel bombázott. Eszedbe jutott, h pár dolgot ott hagytál még nála, ezért visszaindultál hozzá. Hamar odaértél, majd kopogtattál az ajtón, de semmi válasz. Benyitottál, mert tudtad, h mindig nyitva szokott lenni az ajtó, ha otthon van. Halkan mentél be, amikor meghallottál valakit nagyon csúnyán köhögni.
- Jiyong te vagy az? - mentél be a hálóba, és akk láttad meg, a párnák közt kínlódni egykori szerelmed.
- Jézusom. Jól vagy? - ültél egyből mellé, és a homlokára tetted a kezed.
- Te tűz forró vagy, mindjárt hozok gyógyszert, teát, és veszünk egy üdítő zuhanyt is! És hozom a cseresznyebefőttet is! - pattantál fel, aztán főztél gyorsan egy teát, jó citromosan és mézesen, elővettél lázcsillapítót, és visszamentél hozzá.
Segítettél felülni neki, majd lassan itattad őt. Egyáltalán nem válaszolt neked, mert hangja sem volt, de örült, h pont jókor mentél. Miután megitta a teát, kihúztad az ágyból őt, és a fürdőig vonszoltad magaddal. Beállítottad a vizet, aztán levettél mindent róla, és gyorsan lezuhanyoztattad őt.
- Hideg. - nyöszögte elhaló hangon.
- Tudom,de mindjárt visszafeküdhetsz a jó meleg ágyba. - zártad el a vizet, aztán megtörölted őt, és visszaöltöztetted.
Sosem láttad ennyire betegnek még őt, lázasnak meg csak egyszer kétszer. Visszafeküdt az ágyba, te addig borogatásért mentél, és a homlokára tetted. A konyhában előszedted a cseresznyebefőttet, amitől a láza szerencsére lement. Etetted őt, és teával itattad, aggódtál érte. Egy szemhunyásnyit nem aludtál, csak nézted, h milyen falfehér, és néha h kirázza őt a hideg. Végig csak aludt, s amikor felkelt, a kezed fogta meg.
- Ne haragudj rám, h egy töketlen alak vagyok. Kérlek. - jelent meg egy könnycsepp a szemében, miközben megfogta a kezed.
- Ne beszélj Jiyong! Majd ezt megbeszéljük, ha jobban leszel! –simogattad őt álomba.
Reggel már alig bírtad nyitva tartani a szemed, így ledőltél mellé, és aludtál. Szerencsére ő jobban lett, és mint akinek eddig se volt semmi baja, elmúlt a láza, és a rekedt hangja is. Óvatosan feléd fordult, hosszú hajad kisimogatta gyönyörű arcodból.
- Istenem, egy ilyen gyönyörű lányt engedtem el. Én töketlen állat! - suttogott, majd ajkait, a tiédre tapasztotta.
Jól esett végre ilyen ébresztőre kelned, így automatikusan átkaroltad a nyakát, és halk cuppogásba kezdtetek. Forró nyelvével újra felfedezte a szádat belülről, ahogy te is az övét. Percekig csak csókoltátok egymást, majd a nyakadba bújt.
- Jobban vagy? - kérdezted tőle.
- Igen, az én doktor nénim miatt. - húzta a nyakatokig a takarót, és ölelt.
- Hála az istennek.
- Ne haragudj rám ________, tudom h egy balfasz voltam, de 2 évet nem akarok félre dobni. Nagyon szarul voltam. 1 hete csak az ágyat nyomtam. És..- kezdett volna bele a magyarázkodásba.
- Nem haragszom, de több ilyen ne legyen, álmatlan éjszakákat töltöttem el, h az a férfi, aki az enyém volt, mást ölel. Én pedig nem érezhetem perzselő testét. - bújtál hozzá.
Elmosolyodott, aztán ismét az ajkaidra tapadt. Kezével a fenekedbe markolt, majd engedett el épp annyira h ölelni tudjon. Összebújva aludtatok el ismét, és békültetek ki. Igaz fájt még, de jobb volt kibékülni, mintha még mindig haragban lennétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése