- Kicsim! Hova tetted a pólóm? – készülődtem az egyik
fanmeetingemre, ahol bemutatom a legújabb albumom.
- Mindig rajtam keresed! Azt sem tudom melyiket akarod – jött mellém kicsit durcizva.
- Kincsem – öleltem magamhoz őt. – Én annyira, elmondhatatlanul szeretlek és tudom, hogy te tudod, merre van a pólóm.
- Park Jaebeom, nehéz az élet veled. Melyiket keresed? – sóhajtott.
- Tudod azt a feketét, amin azok a furcsa minták vannak – pusziltam a vállára.
Több mint négy éve voltam együtt szívem választottjával, természetesen eleinte a média ránk volt tapadva. Főleg mert Instagramra posztoltam ki képeket és a fanjaim rám voltak tapadva az utcán. Azóta ez már lecsendesedett, békésen élünk az egyik eldugott kerületben hárman. 11 hónapja született meg a kislányom, aki szokatlan módon nagyon hasonlít rám. ________ közben megtalálta az említett pólót és a kezembe nyomta.
- Köszönöm – húztam magamhoz egy édes csókra, amikor Eunmi cumival a szájában megérkezett, s a nadrágom kezdte húzni.
Egyből elszakadtam _______ajkaitól, lehajoltam Eunmiért, hogy az ölembe vegyem. Barna szemei pajkosan csillogtak, akár az anyukája szemei. Elmosolyodtam, majd kivettem a cumit a szájából.
- Nem mondasz apának semmit? – mosolyogtam végig, mire hevesen a fejét rázta.
- Apa megy el –szólalt meg mellettünk _________, kislányom szemeiben pedig könny csillogott.
- De sietek vissza – adtam vissza neki a cumit, erre szorosan megölelt.
Annyira szerettem őt, őket. Egyszerűen áldom a jó eget, hogy _______ mellettem maradt, s bármi volt támogatott.
- Ha jó kislány leszel és időben hazaérek, akkor megnézzük a kedvenc meséd, rendben? – simogattam a hátát.
Válaszul jó nagy adag könnyet kaptam a nyakamba.
- Eunmi kicsikém, apa sietni fog haza – mosolygott rá ______.
Lassan elengedett csöppnyi kezeivel, amiket aztán megpusziltam.
- Szemem fénye, nagyon szeretlek – pusziltam arcon gyermekem.
Kivette a cumit a szájából, s egy hatalmas cuppanós puszit adott az arcomra.
- Te kis huncut – mosolyogtam rajta, megfogtam a hóna alatt, s magasra emeltem.
Eunmi harsány nevetésbe kezdett, a cumit a földre ejtve.
- Aboji – mondta ki vékonyka hangján, miközben nevetett.
- Mit mondtál tündérem?- öleltem magamhoz, de akkor már nemet intett a fejével, hogy nem ismétli meg.
_______ az órára nézett, miután felvette a cumit. Törékeny kezével végig simított a hátamon.
- Idő van Jaebeom – nézett a szemeimbe. – El fogsz késni –vette át tőlem Eunmit, mire hisztizni kezdett.
- Tudom, sietek haza. El leszel vele? – simítottam végig _______ arcán. – Persze, minden rendben lesz nyugi. A fanjaid várnak – ejtett meg egy kis mosolyt.
- Jaj _______nagyon szeretlek – csókoltam meg őt, a kezében csücsülő kislány pedig kuncogva, ám érdeklődve nézett minket.
Elnevettem magam, nyomtam egy puszit még az ajkaira, s Eunmira néztem.
- Olyan vagy, mint én! Teljesen! – nyomtam egy puszit az arcára, s aztán mentem.
Ahogy az ajtón kiléptem a 11 hónapos csöppségem sírni kezdett. Üvöltött utánam. A szívem összeszorult, annyira nem szeretem, amikor sír valaki. Nehezen eltereltem a figyelmem, s csak a munkámra koncentráltam. Amikor odaértünk a helyszínre, több száz lány visongta a nevem.
- JAY PAAARK! – kiáltozták.
Sikeresen túl jutottam a népen, beültem a kis asztalomhoz. Adtam egy rövid interjút, aztán jöhettek a fanok. Először a sok fanatikus kis fruska támadott be.
- Oppa, annyira jó zenét nyomsz! Imádunk! Olyan jó lenne a feleségednek lenni! – ugráltak össze-vissza körülöttem, én pedig majd’ meg fulladtam a saját nyálamban, amikor kimondta a feleséges dolgot.
- Köszi, köszi, remélem hallgatjátok majd – tértem el a témától, mosolygás, képkészítés és már mentek is.
Sok fiatal lánynak nem mondható egyén tévedt az asztalomhoz. Az egyik szó szerint letérdelt sírt és istenített.
- Nagyon kérlek, ne sírj! – próbáltam vigasztalni. – A nagy lányok nem sírnak! – írtam alá a papírt neki.
- Köszönöm Oppa! Nagyon szeretlek – törölgette a szemeit, én pedig csak mosolyogtam.
Miután túl voltam a nagyobb csajokon, jöttek a kisgyerekek. Volt egy kis srác, aki simán beállt mellém, képet készített, közben a másik oldalról megtámadott egy kislány is. Eszembe jutott Eunmi, hogy mi lesz vele, ha nagy lesz? Jaj, kicsi Eunmi és _______. Gyorsan eltereltem a figyelmem, a kislányt az ölembe ültettem, a fiú pedig nyomott egy puszit az arcomra. Nagyon meglepődtem, de csak mosolyogni tudtam. Csinált az anyukájuk képet, aztán elmentek. Alig vártam, hogy vége legyen és otthon legyek.
Délután öt órát mutatott a csuklómon lévő óra. Az utolsó lányt is sikerült kielégítenem, így összeszedtem magam, s az autóhoz mentem.
- Hazafelé menjünk már be az egyik áruházba – szóltam a sofőrnek.
- Rendben – indultunk el, így elég hamar egy közelebbi bevásárlóközponthoz értünk.
Gyorsan b szaladtam, vettem egy csomag pillecukrot Eunminak, illetve egy plüss cicát. Aztán az otthonom felé vettük az irányt.
- Mindjárt haza ér apa – csitítgatta a síró kislányt ______.
Akkora hangja volt, hogy csukott ajtónál is tökéletesen hallottam. Halkan nyitottam ki, majd sétáltam be. Lepakoltam a szatyrot, levettem a cipőm, s befelé kezdtem sétálni.
- Aboji! – vett észre Eunmi, s lemászott _______ öléből.
Apró lábait csak úgy kapkodta, ahogy felém szaladt. Hirtelen az ölembe kaptam, ölelgettem, puszilgattam őt.
- Jó kislány voltál? – néztem rá, mire hevesen bólogatni kezdett. – Na és mennyire? – emeltem a magasba őt.
Újra hallottam csilingelő nevetését, ________ pedig csak mosolygott. – Nagyon jó kislány volt.
- Akkor –öleltem magamhoz – Kapsz valamit tőlem – vittem őt ki a dolgaimhoz, ahonnan előhalásztam a pillecukrot és a plüsst.
- Oaaah – mutatta ________-nak/nek a cicát. – Nagyon szép – mosolygott, majd odajött ő is.
- Mit kap még az én cuki babám? – csörgettem meg a zacskóját.
- Hmmm – nézte a kezem. – Abojiiii – húzta össze a szemeit.
Nevetve odaadtam neki. – Mit szeretnél nézni? – tettem le őt, hogy odaszaladhasson a dvd-khez.
- Szerintem megint Barbie-t néztek – nyomott csókot ______ az ajkaimra.
- Szerinted én azt bánom, amikor vele lehetek? – karoltam át a derekát.
- És velem mikor leszel? –simított fel a karomon.
- Amikor elaludt – csókoltam meg ismét.
Eunmi odaszaladt egy Barbie hercegnős dvd-vel, így elengedtem szerelmem, s visszasétáltam a nappaliba. Behelyeztem a lemezt, aztán leültem a kanapéra a lányommal. Kibontottam neki a pillecukrot, ______ hozott nekünk teát, így a rajtam fekvő Eunmi cumisüvegből itta, míg én a bögréből kortyoltam az epres nedűt. Már jócskán a felénél jártunk, amikor elnyomott az álom, de nem csak engem Eunmit is. _______ egy plédet terített ránk mosolyogva,míg mi aludtunk. Nyolc óra körül vette le rólam a kislányunkat a szerelmem. Lassan kinyitottam a szemeimet én is.
- Neeeeem – nyöszögött fáradtan a kislányunk.
- Megyek én is – nyújtóztam egyet, aztán mentem utánuk a fürdőbe.
______ gondos anyukaként viselkedett, levetkőztette ruháiból a kis csajt, aki rohangálni kezdett pucéran.
- Eunmi, ne rohangálj, mert eleshetsz! – szólt rá.
- Nae – kuncogott édesen.
Pár szót tudott csak, de azt is olyan aranyosan mondta. Imádtam a gagyogását, azt hogy nevet, játszik, magát a létezését. Amíg a fürdővize készült, addig én szórakoztam vele. Emelgettem őt magasba és a hasára fújtam. A furcsa hangoktól nevetni kezdett, főleg mert csikis volt.
- Jöhet a hercegnő – mosolygott _______.
Beleültettem a kis kádjába, aztán az anyukájával az oldalamon fürdettük őt. Ez mindennapos program volt, mindig sietnem kellett haza, hogy az esti fürdetés ne maradjon ki. Volt neki színes testfestéke, amivel általában játszani szokott.
- Aboji – kuncogott, aztán végig kente az arcomon.
- Naaa – nevettem el magam.
Segítettem mindenben, végül ő vitte be a törölközőjében, s altatta el. Kuncogva öleltem át hátulról, miután kijött a szobából.
- Nagyon elfáradtál már? –simítottam végig az arcán, megcsókoltam őt, s visszavittem a fürdőbe.
Vele akartam tölteni azt a kevés időt, mielőtt még lefekszünk aludni. Lehet elhanyagoltam őt a pici miatt, de attól ugyanúgy szeretem. Vagy még jobban.
- Mindig rajtam keresed! Azt sem tudom melyiket akarod – jött mellém kicsit durcizva.
- Kincsem – öleltem magamhoz őt. – Én annyira, elmondhatatlanul szeretlek és tudom, hogy te tudod, merre van a pólóm.
- Park Jaebeom, nehéz az élet veled. Melyiket keresed? – sóhajtott.
- Tudod azt a feketét, amin azok a furcsa minták vannak – pusziltam a vállára.
Több mint négy éve voltam együtt szívem választottjával, természetesen eleinte a média ránk volt tapadva. Főleg mert Instagramra posztoltam ki képeket és a fanjaim rám voltak tapadva az utcán. Azóta ez már lecsendesedett, békésen élünk az egyik eldugott kerületben hárman. 11 hónapja született meg a kislányom, aki szokatlan módon nagyon hasonlít rám. ________ közben megtalálta az említett pólót és a kezembe nyomta.
- Köszönöm – húztam magamhoz egy édes csókra, amikor Eunmi cumival a szájában megérkezett, s a nadrágom kezdte húzni.
Egyből elszakadtam _______ajkaitól, lehajoltam Eunmiért, hogy az ölembe vegyem. Barna szemei pajkosan csillogtak, akár az anyukája szemei. Elmosolyodtam, majd kivettem a cumit a szájából.
- Nem mondasz apának semmit? – mosolyogtam végig, mire hevesen a fejét rázta.
- Apa megy el –szólalt meg mellettünk _________, kislányom szemeiben pedig könny csillogott.
- De sietek vissza – adtam vissza neki a cumit, erre szorosan megölelt.
Annyira szerettem őt, őket. Egyszerűen áldom a jó eget, hogy _______ mellettem maradt, s bármi volt támogatott.
- Ha jó kislány leszel és időben hazaérek, akkor megnézzük a kedvenc meséd, rendben? – simogattam a hátát.
Válaszul jó nagy adag könnyet kaptam a nyakamba.
- Eunmi kicsikém, apa sietni fog haza – mosolygott rá ______.
Lassan elengedett csöppnyi kezeivel, amiket aztán megpusziltam.
- Szemem fénye, nagyon szeretlek – pusziltam arcon gyermekem.
Kivette a cumit a szájából, s egy hatalmas cuppanós puszit adott az arcomra.
- Te kis huncut – mosolyogtam rajta, megfogtam a hóna alatt, s magasra emeltem.
Eunmi harsány nevetésbe kezdett, a cumit a földre ejtve.
- Aboji – mondta ki vékonyka hangján, miközben nevetett.
- Mit mondtál tündérem?- öleltem magamhoz, de akkor már nemet intett a fejével, hogy nem ismétli meg.
_______ az órára nézett, miután felvette a cumit. Törékeny kezével végig simított a hátamon.
- Idő van Jaebeom – nézett a szemeimbe. – El fogsz késni –vette át tőlem Eunmit, mire hisztizni kezdett.
- Tudom, sietek haza. El leszel vele? – simítottam végig _______ arcán. – Persze, minden rendben lesz nyugi. A fanjaid várnak – ejtett meg egy kis mosolyt.
- Jaj _______nagyon szeretlek – csókoltam meg őt, a kezében csücsülő kislány pedig kuncogva, ám érdeklődve nézett minket.
Elnevettem magam, nyomtam egy puszit még az ajkaira, s Eunmira néztem.
- Olyan vagy, mint én! Teljesen! – nyomtam egy puszit az arcára, s aztán mentem.
Ahogy az ajtón kiléptem a 11 hónapos csöppségem sírni kezdett. Üvöltött utánam. A szívem összeszorult, annyira nem szeretem, amikor sír valaki. Nehezen eltereltem a figyelmem, s csak a munkámra koncentráltam. Amikor odaértünk a helyszínre, több száz lány visongta a nevem.
- JAY PAAARK! – kiáltozták.
Sikeresen túl jutottam a népen, beültem a kis asztalomhoz. Adtam egy rövid interjút, aztán jöhettek a fanok. Először a sok fanatikus kis fruska támadott be.
- Oppa, annyira jó zenét nyomsz! Imádunk! Olyan jó lenne a feleségednek lenni! – ugráltak össze-vissza körülöttem, én pedig majd’ meg fulladtam a saját nyálamban, amikor kimondta a feleséges dolgot.
- Köszi, köszi, remélem hallgatjátok majd – tértem el a témától, mosolygás, képkészítés és már mentek is.
Sok fiatal lánynak nem mondható egyén tévedt az asztalomhoz. Az egyik szó szerint letérdelt sírt és istenített.
- Nagyon kérlek, ne sírj! – próbáltam vigasztalni. – A nagy lányok nem sírnak! – írtam alá a papírt neki.
- Köszönöm Oppa! Nagyon szeretlek – törölgette a szemeit, én pedig csak mosolyogtam.
Miután túl voltam a nagyobb csajokon, jöttek a kisgyerekek. Volt egy kis srác, aki simán beállt mellém, képet készített, közben a másik oldalról megtámadott egy kislány is. Eszembe jutott Eunmi, hogy mi lesz vele, ha nagy lesz? Jaj, kicsi Eunmi és _______. Gyorsan eltereltem a figyelmem, a kislányt az ölembe ültettem, a fiú pedig nyomott egy puszit az arcomra. Nagyon meglepődtem, de csak mosolyogni tudtam. Csinált az anyukájuk képet, aztán elmentek. Alig vártam, hogy vége legyen és otthon legyek.
Délután öt órát mutatott a csuklómon lévő óra. Az utolsó lányt is sikerült kielégítenem, így összeszedtem magam, s az autóhoz mentem.
- Hazafelé menjünk már be az egyik áruházba – szóltam a sofőrnek.
- Rendben – indultunk el, így elég hamar egy közelebbi bevásárlóközponthoz értünk.
Gyorsan b szaladtam, vettem egy csomag pillecukrot Eunminak, illetve egy plüss cicát. Aztán az otthonom felé vettük az irányt.
- Mindjárt haza ér apa – csitítgatta a síró kislányt ______.
Akkora hangja volt, hogy csukott ajtónál is tökéletesen hallottam. Halkan nyitottam ki, majd sétáltam be. Lepakoltam a szatyrot, levettem a cipőm, s befelé kezdtem sétálni.
- Aboji! – vett észre Eunmi, s lemászott _______ öléből.
Apró lábait csak úgy kapkodta, ahogy felém szaladt. Hirtelen az ölembe kaptam, ölelgettem, puszilgattam őt.
- Jó kislány voltál? – néztem rá, mire hevesen bólogatni kezdett. – Na és mennyire? – emeltem a magasba őt.
Újra hallottam csilingelő nevetését, ________ pedig csak mosolygott. – Nagyon jó kislány volt.
- Akkor –öleltem magamhoz – Kapsz valamit tőlem – vittem őt ki a dolgaimhoz, ahonnan előhalásztam a pillecukrot és a plüsst.
- Oaaah – mutatta ________-nak/nek a cicát. – Nagyon szép – mosolygott, majd odajött ő is.
- Mit kap még az én cuki babám? – csörgettem meg a zacskóját.
- Hmmm – nézte a kezem. – Abojiiii – húzta össze a szemeit.
Nevetve odaadtam neki. – Mit szeretnél nézni? – tettem le őt, hogy odaszaladhasson a dvd-khez.
- Szerintem megint Barbie-t néztek – nyomott csókot ______ az ajkaimra.
- Szerinted én azt bánom, amikor vele lehetek? – karoltam át a derekát.
- És velem mikor leszel? –simított fel a karomon.
- Amikor elaludt – csókoltam meg ismét.
Eunmi odaszaladt egy Barbie hercegnős dvd-vel, így elengedtem szerelmem, s visszasétáltam a nappaliba. Behelyeztem a lemezt, aztán leültem a kanapéra a lányommal. Kibontottam neki a pillecukrot, ______ hozott nekünk teát, így a rajtam fekvő Eunmi cumisüvegből itta, míg én a bögréből kortyoltam az epres nedűt. Már jócskán a felénél jártunk, amikor elnyomott az álom, de nem csak engem Eunmit is. _______ egy plédet terített ránk mosolyogva,míg mi aludtunk. Nyolc óra körül vette le rólam a kislányunkat a szerelmem. Lassan kinyitottam a szemeimet én is.
- Neeeeem – nyöszögött fáradtan a kislányunk.
- Megyek én is – nyújtóztam egyet, aztán mentem utánuk a fürdőbe.
______ gondos anyukaként viselkedett, levetkőztette ruháiból a kis csajt, aki rohangálni kezdett pucéran.
- Eunmi, ne rohangálj, mert eleshetsz! – szólt rá.
- Nae – kuncogott édesen.
Pár szót tudott csak, de azt is olyan aranyosan mondta. Imádtam a gagyogását, azt hogy nevet, játszik, magát a létezését. Amíg a fürdővize készült, addig én szórakoztam vele. Emelgettem őt magasba és a hasára fújtam. A furcsa hangoktól nevetni kezdett, főleg mert csikis volt.
- Jöhet a hercegnő – mosolygott _______.
Beleültettem a kis kádjába, aztán az anyukájával az oldalamon fürdettük őt. Ez mindennapos program volt, mindig sietnem kellett haza, hogy az esti fürdetés ne maradjon ki. Volt neki színes testfestéke, amivel általában játszani szokott.
- Aboji – kuncogott, aztán végig kente az arcomon.
- Naaa – nevettem el magam.
Segítettem mindenben, végül ő vitte be a törölközőjében, s altatta el. Kuncogva öleltem át hátulról, miután kijött a szobából.
- Nagyon elfáradtál már? –simítottam végig az arcán, megcsókoltam őt, s visszavittem a fürdőbe.
Vele akartam tölteni azt a kevés időt, mielőtt még lefekszünk aludni. Lehet elhanyagoltam őt a pici miatt, de attól ugyanúgy szeretem. Vagy még jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése