Love comes by ship I. [Jiyong]

Hosszú idő után végre volt egy kis időm a barátnőmre, Kikora. Ő is elég sokat dolgozott, velem egyetemben. Most végre egy két hetes óceánjáró hajós útra fizettem be kettőnknek, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk.
- Jiyong, mit vigyek? – dobta le mellém a táskáját, miközben én olyannyira bele voltam merülve az egyik női magazinba.
- Jiyong! – hadonászott előttem vékony ujjaival, mire feleszméltem.
Értetlen tekintettel néztem rá, arra a nőre, akivel legalább háromszor mentem szét, tönkretettük egymást, majd újra összejöttünk, mert annyira szeretjük egymást.
- Ne haragudj, épp egy cikket olvastam. Mit kérdeztél? – dőltem a puha gyapjúval borított fotelnek.
- Aish, hát hogy mit vigyek? – ült ki vastag ajkaira egy gyerekes mosoly.
- Amit szeretnél, fürdőruha, szoknya, mit tudom én – tártam ki a kezeimet, amikkel aztán a combomra csaptam, hogy hagyjuk a témát.
Kicsit összerezzent, s szó nélkül pakolta be a dolgait. Nagyot sóhajtottam, igazából nem akartam őt megbántani. – Audrie – sóhajtottam egyet.
- Nem bántottál meg – vágott a szavamba, miközben kézfejével itatta fel könnyeit.
Odamentem hozzá, s felhúztam őt, hogy velem egy magasságban legyen. – Édesem, ne haragudj – fogtam kezeim közé az övét.
- Mondtam. Nem bántottál meg – természetesen nem nézett a szemeimbe, ami eléggé bántani kezdett.
- Ne kezdd a hisztid! Tudom, hogy megbántottalak, és sajnálom – csókoltam meg a kezeit, akár egy úriember.
Szerencsém volt vele, hogy nem kellett nagyon tepernem, mert ennyivel megelégedett. Mivel az én bőröndömet már tegnap bepakoltam, így csak a barátnőmre kellett várni. Én tegnap érkeztem Tokióba hozzá, hogy az óceánjáró hajóra fel tudjunk majd szállni. Ez azt jelentette, hogy az éjszakát nála töltöm, pár macskaszőrrel a számban, hiába ápolja, akkor is hullik a szőre, szóval nem a legkellemesebb élményben részesülök éjszakánként. A kedvencem az, amikor a számba mászik, mivel a párnán szokott aludni, vagy épp a szőrös hátsóját dugja az arcomhoz. Lassan elhúzta kezeit, gyorsan bepakolt, majd a fürdőbe ment. Szokás szerint külön fürödtünk, igaz láttam őt meztelenül, szexeltünk is, de a fürdés az tabu volt. Visszadugtam az orrom a magazinba, újra végig nyálaztam az oldalakat, melyekben a sok butító cikk, hazugság, pletyka és mindenféle kép – még rólam is – volt. Észre sem vettem, hogy fél óra elröppent a fejem fölött.
- Ji mehetsz, tettem ki törölközőt – hallottam halk hangját a fülem mellett, miközben behajolt mellém.
- Rendben – csuktam össze hirtelen az újságot, komótosan felálltam, majd a mellékhelyiség felé vettem az irányt. Egy-egy hosszú nap után üdítően hatott rám a zuhany, ugyanúgy, mint most is. Elméláztam a forró cseppek tömkelege alatt. Ugyan milyen lesz majd a hajó, a kabin, az óceán, a személyzet? Mindre holnap fogok választ kapni. Bedörzsöltem magam a tusfürdőmmel, amit mindig az ő citrusos friss illatú kencéje mellett tartottam. Viszonylag sokáig áztattam magam, de egyszerűen ez esett most jól. Miután végeztem, s áttöröltem testem, a derekam köré csavartam a hófehér pamutot, melyet általában nekem ad, mert szerinte az Jiyongos. Kimentem aztán a bőröndömhöz, amiből kivettem egy tiszta alsót és egy pólót, mivel Kiko nem viseli el, ha a meztelen mellkasom a hátának nyomódik. Sőt, még szexnél is követelte tőle, hogy rejtsem el a tetoválásaimat, mert nem képes elviselni. Egy sóhaj kíséretében visszamentem hozzá, befeküdtem a puha szaténágyneműbe, mely körülölelte törékeny lényét.
- Jó éjt – suttogta halkan, majd hátat fordított nekem.
Várta, hogy hozzábújjak, átöleljem hátulról, hogy kiskifli-nagykifli pózban szenderüljünk az álmok földjére. A plafon felé fordulva aludtam el egy szempillantás alatt.
Másnap frissen főzött kávé illata csiklandozta az orrom. Ólomnehézségű pilláimat csigalassúsággal nyitottam ki, így a kora reggeli világosság zavarta meg édes ébredésem.
- Ébresztő – simogatta az arcomat a barátnőm. Egy kis nyöszörgés és nyűglődés után felültem az ágyban, Kiko a kezembe adta a bögre kávét, kortyonként üdültem fel egyre jobban és jobban.
- Hogy aludtál? – kérdeztem, miután az utolsó nyelet is legördült a torkomon, s a csipáimat is sikerült kinyitnom anélkül, hogy ne keltenék álomittas képet.
- Jól. Te? Miért nem bújtál hozzám?
- Szintén. Mert nagyon fáradt voltam és egyből elnyomott az álom, amint a fejem a párnához ért – sóhajtottam. – Mennyi az idő?
- Fél 7 körül. 8-ra már fent kell lennünk a hajón – vette el a kezemből a porcelánt, kivitte, nem sokkal később pedig egy kis ruhában tért vissza. Én is hamar összekaptam magam, egy fehér atlétát vettem fel egy piros inggel, szaggatott farmerral és egy cipővel, mire Kiko kimacskázta magát volt 7 óra is. Az út a házától körülbelül fél óra volt a kikötőig. Egy taxi jött értünk, ami elvitt minket oda. Végig a telefonom nyomkodtam, amíg kiértünk.
- Itt vagyunk édes – simított végig a combomon, ezért feleszméltem.
- Oh, rendben – ahogy a taxi megállt, ki is pattantam, zsebre vágtam a telefonom, kivettem a dolgainkat a csomagtartóból, aztán a hatalmas luxus monstrum felé vettük az irányt.
- ______! Azt a zsákot ide tudod húzni? – kiáltott egy srác egy vékony, dús keblű, kerek fenekű szőkés lánynak.
- Máris! – szerintem valami rakomány lehetett, ami a konyhára kellett. Nehezen boldogult vele, így Kiko kezébe nyomtam a táskám, s odamentem segíteni.
- Hagy segítsek – lágy hangon szólaltam meg mellette angolul, amikor megfogtam a zsák száját.
- Jaj, dehogy uram, kérem. Ezt meg tudom oldani, ezért fizetnek. Köszönöm segítségét, de nincs szükségem rá – próbálta az ujjaimat lefejteni onnan, miközben angolul hadarta.
- _______! Ne tétlenkedj már! – szólt újra a srác.
- Megyek! – kiáltotta oda. – Ne haragudj! – aztán kirántotta a kezemből, s elkezdte felvonszolni a hajóra.
Visszamentem Kikohoz, aki már idegesen toporgott a bőröndök mellett.
- Ez most… mégis mi a franc volt? – ripakodott rám.
- Csak kedves akartam lenni, most ez miért bánt? – vontam meg a vállam.
- Nem hiszlek el! Egy koszos segéddel így leállsz – morgott, miközben elhaladtunk amellett a lány mellett.
Egy szót sem szóltam, csak odacaplattunk a többi vendéghez, aztán a kapitány eligazított, köszöntött, bemutatta a személyzetet, akik voltak vagy százan minimum. A hajó több szintes volt, körülbelül négy. Úszómedencével, jakuzzival, masszázsszalonnal, bárral, teljesen olyan volt mint egy hotel, csak ez a vízen járt. Megtudtuk, hogy az elkövetkezendő két napban csak a nyílt vízen leszünk, aztán Costa Rica-n állunk meg az új rakomány miatt, mivel eléggé sok vendég érkezett. Kikoval mi a második emeleten kaptunk egy nagyobb lakosztályt, így barátnőm berendezkedett, én pedig elmentem szétnézni, hogy mi merre található. Az első emeleten jártam, amikor az a lány megjelent tálcákkal és italokkal egyensúlyozva.
 - Szia – köszöntem rá egy mosoly kíséretében.
- Jó napot! Egy italt? – nyújtotta felém a tálcát, amiről leemeltem egy koktélt.
- Köszönöm. Mikor indulunk? – kortyoltam a hűs nedűből, ami először savanykás volt, aztán édes.
- Körülbelül tíz perc uram – s azzal a többi vendégnek vitte végig az italokat.
Muszáj voltam megnézni őt, egyszerűen vonzott a lénye. Érdekesnek tűnik, de egy külföldi pincér keltette fel a figyelmem, akinek szőke tincsei a feje tetejére egy kontyba van kötve, itt-ott egy-egy kusza szállal lelógva, napbarnított bőrét fehér ing és egy fekete mellény alá rejti, hosszú, kecses lábait pedig fekete nadrág alá, nem beszélve a fekete kis topánkáról, ami az egyenruháját ékesíti. Tovább sétálgattam, elgondolkoztam, amikor megmozdult a hajó, igaz csigalassúsággal.
- Üdvözlöm kedves vendégeinket, itt a Kapitány beszél! Nyílt vízre fogunk evezni, kérem, élvezzék az utazást, a napsütést, és a személyzet segítőkészségét – aztán kikapcsolta a mikrofont.
Nézelődtem már vagy egy órája, amikor újra összefutottam azzal a lánnyal. Megállt velem szemben.
- Segíthetek, uram?
- Kérlek, tegezz! Nem vagyok én olyan öreg – ejtettem meg egy szívmelengető mosolyt.
Arca vörössé változott, enyhén lehajtotta a fejét, s ujjaival játszott.
- Ne haragudjon uram, de nem tegezhetem a vendégeket. Engedelmével – hajtott fejet, aztán az egyik ajtó mögött eltűnt.
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, amikor két apró, jéghideg kéz kígyózott a derekamon. Az idilli pillanatot a barátnőm törte meg.
- Már megint az a fruska – mormogta a hátamba, aztán beleakaszkodott a kezembe és elindultunk szétnézni együtt. Bekukkantottam a nyitott ajtónál, láttam, ahogy az a lány egy hatalmasat sóhajtott, vágyakozó tekintettel. Annyira szeretném megismerni őt, hogy milyen is igazából. De itt van a „barátnőm”, akit elviekben szeretek, de semmilyen érzelmet nem mutatok iránta. Nem tudom már úgy szeretni, mint ahogy azelőtt tettem. Kell az új, szükségem van rá. Bábuként rángathatott maga mellett, én csak mentem vele, és nem szóltam hozzá.
- Olyan jó itt minden, nem? – mosolygott.
- De – lélekben nem voltam ott egyáltalán, csak arra a lányra gondoltam, hogy hogyan tudnám őt megismerni, hogyan nyithatnék felé, vagy inkább ő felém.

Este a tetőn ült több száz vendég, hogy a naplementés vacsorát fogyasszák el. A mi asztalunkhoz pont ő jött. Kiko látta, hogy mennyire le vagyok nyűgözve az ügyessége miatt, így amikor a desszertet hozta, egy ügyes mozdulattal kiverte a kezéből a tálcát, így a pohárkrém egy része a ruháján landolt.
- Óh, bocsánat – vett fel barátnőm egy gúnyos mosolyt.
- Nem történt semmi, mindjárt hozok egy új pohárkrémet – szedte össze az üvegszilánkokat, ami közben a földre ment, foltos felsővel rohant a felmosóért, hogy ne legyen koszos a padló, aztán eltűnt. Helyette egy srác hozta ki a másik adag édességet, Kiko pedig flörtölt vele. Nem vettem rossz néven, hisz az ő élete, engem párszor küldött már mélypontra, így megérdemli az érzelmetlenségem, és azt, hogy jól érezze magát. A pincérlányt következőleg akkor láttam, amikor mindenki elment, én természetesen egyedül üldögéltem a helyemen, mivel a drága barátnőm, inkább elment fürdőzni egyet. Egy kocsira pakolta le a tányérokat, evőeszközöket.
- Uram, óhajt még valamit? – vette el előlem a tányért.
- Tessék? Nem figyeltem – ráztam meg a fejem, hogy feleszméljek elbambulásomból.
- Óhajt még valamit esetleg?
- Találkozzunk a műszakod után, itt – néztem a szemeibe. – Mikor végzel?
- Olyan éjfél körül, még mosogatnom kell, aztán jó lenne aludnom, mert öt órakor kelek – sóhajtott fáradtan.
- Tíz percet szánj rám – kérleltem a szemeimmel.
- Rendben, akkor éjfél – majd tovább haladt, hogy mindenhonnan el tudjon pakolni.
Elmosolyodtam elégedetten, komótosan kitoltam magam alól a széket, s lementem a lakosztályunkba, ahol Kikot a pincérsráccal találtam. Résnyire nyitottam az ajtót, úgy néztem őket.
- Szóval az a faszi a barátod – táncolt ujjaival a barátnőm combjain a srác.
- Igen, de annyira rideg velem, és vágyom a kalandra, de ő nem vevő semmire – sóhajtott. – Már háromszor szakítottunk, de még mindig együtt vagyunk.
Erre van esze, kiteregetni a szennyest. Direkt bevágtam a bejárati ajtót, mire a srác elbújt, aztán bementem.
- Óh Jiyong – mosolygott rám egy álszentként.
- Audrie. Mi ez a pasi szag? – szimatoltam körbe.
- Semmi. Estére én lemegyek masszázsra, kihasználom, hogy pihenhetek. Iszappakolásra is megyek, ha nem gond – duruzsolta izgatottan a tervét.
Hála az istennek nem fog a nyakamon csüngeni az idegesítő hangjával, kényeskedésével. Befeküdtem az ágyra, igazából a pincér sem érdekelt ott bent a szekrényben. Kiko a fürdőbe ment, elővettem a laptopom.
- Nyugodtan kijöhetsz, tudom, hogy bent vagy – szóltam a szekrényben ácsorgónak.
- Ne-ne haragudjon, uram! – ijedt tekintettel nézett rám, úgy mintha valami bérgyilkos lennék.
- Nem történt semmi. Embert nem ettem még, ennyire félelmetes lennék? – vontam fel a szemöldököm.
- Bi-biztos? – dadogott össze-vissza, akár egy idióta.
- Biztos. Kifelé! – böktem a fejemmel az ajtóra, mire elrohant.
A kedvenc sorozatomat kezdtem el nézni angolul, hogy fejlődjön a szókincsem, illetve a kiejtésem. Olyan fél tizenegy körül már Kiko nem volt bent, így gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem egy rövidnadrágba és egy kockás ingbe, ami alá felvettem egy fekete atlétát. Hajamat baseball sapka alá rejtettem, feltettem az ékszereimet, egy kis parfümöt fújtam magamra, aztán a fekete Nike Air cipőmet felvéve útnak indultam a legfelső szintre. A fa lépcsőkön mentem fel, amikor észrevettem a pincérlányt. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Hosszú szőke tincsei majdnem a derekáig értek, ápolt volt. Hosszú lábait egy kis fekete rövidnadrág ékesítette, mely teljesen rásimult kerek fenekére. Egy fehér ujjatlan ingszerű felső volt rajta, aminek egy kötés volt az alján a hasánál. Csináltam gyorsan egy képet róla a telefonommal, mivel háttal állt nekem, aztán odasétáltam hozzá.
- Szép estét a hölgynek – mosolyogtam rá.
Rám pillantott égszínkék szemeivel, melyek majdnem inkább ezüstösen csillogtak.
- Szia – mosolyodott fáradtan el.
- Végre tegezel – kuncogtam, akár egy óvodás.
- Amikor munkában vagyok, akkor nem tegezhetlek, meg kell adnom a tiszteletet a vendégnek. Amúgy _______ vagyok – nyújtotta oda apró, vékony kezét.
- Jiyong – fogadtam el a gesztusát, majd egy huncut csókot nyomtam kézfejére.
- Oh, micsoda úri ember – nevetett jóízűen.
- Ugyan, legalább veled hagy legyek az, mivel a bunkó „barátnőm” beszólt neked – sóhajtottam. – Nagyon sajnálom azt.
- Jaj, ne kerítsünk neki ekkora feneket, sokan mondják azt, hogy segéd, de én élvezem azt, hogy egy luxushajón dolgozhatok, mint hajópincér vagy épp szakács – húzta el közben a kezét ajkaimtól.
- Oh, szép hivatás. Amúgy honnan indult a hajó?
- Olaszország egyik kikötőjéből – válaszolt készségesen.
- És mennyit dolgozol naponta?
- Tíz-tizenkét órát általában, de mivel szeretem, már meg sem kottyan, csak az elején volt nehéz. És te, mit dolgozol?
- Előadóművész vagyok.
- Hm, énekes?
- Igen – nevettem. – G-Dragon mond valamit?
Hunyorítani kezdett és gondolkozni. Ez alatt a pár perc alatt, amíg csendben álltunk a korlátnak dőlve, csak a szél fújt dús hajába, illetve az óceán ringatását lehetett észlelni.
- Meg van talán. Énekelnél az egyik ismertebb számodból?
Bólintottam, és elkezdtem énekelni a Heartbreaker-t, amit felismert szerencsére.
- Nagyon tehetséges vagy, és szerintem tök jók a számaid. Természetesen nem nézlek sztárnak, nem ugrok a nyakadba, azért annyira nem vagy jó – csipkelődött velem.
Felszisszentem, majd megcsikiztem őt, annyira hogy aztán a mellkasomnak támaszkodott. Az a pár perc, órának tűnt, csak elvesztünk egymás szemében. Elvesztem abban az égszínkék gyönyörűségben. Éreztem, ahogy a szíve felgyorsul, de nem csókoltam meg. Egy mosoly kíséretében elengedtem őt.
- Kezdtem megijedni, hogy megkapom életem első csókját – tágra nyílt pupillákkal, kiszáradt ajkakkal beszélt.
- Ez…azt jelenti, hogy nem volt még barátod? – hirtelen elfordította a fejét, ami pipacspiros volt. – Hey, ez nem szégyen – néztem végig őt.
- De.. szerintem az. Mindenki már túlesett mindenen, én nem – harapott finom dús ajkába.
- Hány éves vagy?
- 23 – suttogta, mintha valami hatalmas hiba lenne.
- Nehogy már ez rontson el mindent – egy biztató mosolyt küldtem felé. – Nem kell félni és csak olyannal csináld, akiben teljes mértékben megbízol – magyaráztam neki, nem akartam, hogy megijedjen tőle.
- Vicces, hogy benned megbízom – suttogta, én pedig megilletődve pillantottam rá. – Persze ez hülyeség, basszus, ne haragudj! – kezdte el menteni a bőrét. – Lassan mennem kell, ki leszek fáradva, ha nem alszom eleget.
- Rettentő aranyos vagy – kuncogtam el magam. – Én is megbízok benned, figyelj, ha társaságra van szükséged, vagy csak szimplán beszélgetni, keress meg rendben? – simítottam ki arcából, hosszú tincsét. – Olyan gyönyörű a hajad – haraptam be alsó ajkam, s játszani kezdtem hajával.
- Köszönöm, elég régóta növesztem már – jött zavarba, miközben a szemeimbe nézett ismét.
- Esküszöm, ilyen hajat nem láttam – kuncogtam.
- Általában felkötve hordom, nem engedhetem ki munka közben. Amúgy holnap 10-kor lesz egy buli a bálteremben.
- Igen? És mit kell felvenni?
- Semmi extrát szerintem. Pörgősebb zenék lesznek egy kicsit, meg lassabbak, szerintem egy farmer és egy ing megteszi, mármint fehér, vagy fekete – pillantott végig rajtam.
- Te is ott leszel?
- Igen, mint pincér. Délután kettőtől dolgozom teljesen, éjjel kettőig, utána másnap hattól háromig.
- Jézusom. Remélem, találkozunk még és jobban megismerhetjük egymást – simítottam végig az arcán.
- Persze, én is remélem – fogta meg a kezem, aztán barátságosan megölelt.
- Tényleg nagyon aranyos vagy – nyomtam egy puszit a feje búbjára, elengedtük egymást.
- Köszi, uhm, jó éjt, aludj jól – integetett aztán elment másfelé, mint amerről én jöttem. Nyilvánvalóan valahol egy kis kabinban van a szobája ezen a monstrumon. Kiko egy kis szatén köntösben rohant fel hozzám.
- Te mi a szart csinálsz itt? Már vártalak! – ripakodott rám.
Egy fintort vágtam az arcába. – Mi közöd hozzá?
- Most miért vagy velem ilyen undok?
Talán mert rontod az összképet drágám. Ekkora buta nőt még életemben nem láttam. Előtte indultam el vissza a lakosztályunkba, gyorsan átöltöztem a pizsamámnak szolgáló pólómba és bedőltem a párnák közé.
- Akkor ma nem is lesz semmi? – térdelt mellém barátnőm.
- Nem hiszem – fordítottam neki hátat. – Jó éjt – mormogtam, majd elaludtam.
Az álmok földjére lépve megjelent ______ a hosszú aranyszínű hajával, s világító kék szemeivel. Gyengéden csókoltam meg húsos ajkait, miközben a hajamba túrt. Nyakán haladtam tovább dús kebleire, majd a hasára, egészen a lába közötti részre tértem. Kéjes nyögéseit hallottam, ahogy élvezi az ajkaimat. A hajamba vezette ujjait, gyengéden tépte azt. Isteni íze volt, olyan akár a méz. Óvatosan dugtam hüvelyébe az ujjam.
- Jiyong! Ez fáj! – kiáltott fel.
- Jiyong! – ez már másmilyen hang volt, mint amit előbb hallottam. – Jiyong, ébresztő reggeli van – duruzsolta Kiko a fülembe.
- Mmm – nyöszörögtem fáradtan.
Végig simított az arcomon, csókolgatni kezdte azt. – Na, szerelmem – kuncogott, aztán amikor sikerült felébresztenie, felültem az ágyban, s körül néztem. Már bántam azt a napot, amikor kettőnknek vettem jegyet ide. Komótosan keltem ki, kócosan, nyúzottan, hamar magamra kapkodtam a ruháim ujjaimmal fésültem a hajam, s puffadt szemeimet egy sötét napszemüveggel takartam el.
- Mehetünk? – csiripelt.
- Persze – sétáltunk ki a hajó tetejére. Egész végig ______-ra/re gondoltam, hogy mennyire jó volt vele az a fél óra, amit tegnap este töltöttem. Leültünk az asztalhoz, a pincérek egyből megjelentek a reggeli fogásokkal. Pirítóstól kezdve a rántottán át, a salátákig minden volt. Kiko gyümölcssalátát kért, én pedig mindenből, hogy jól lakjak, illetve kávét is kértem.
- Miért vagy velem rideg? – nézett rám.
- Miért vagy idegesítő? – dőltem hátra.
- Komolyan Jiyong. Mi a bajod? – tekintete rémültté változott.
- Megmondjam? Az, hogy háromszor szakítottunk, de összejöttünk. Azt hittem működhet közöttünk valami, de nem. Tegnap a pincér bent volt a szekrényben, kihallgattalak, természetesen ez lényegtelen. Nem tudlak már úgy szeretni, mint ahogyan azt te szeretnéd. Sajnálom, de nekem nem megy. Kéretek magamnak egy kisebb kabint, vagy bármit – fakadtam ki hirtelen.
- Mi-micsoda? Ne, Ji kérlek, ne csináld ezt velem – sírta el magát, mire minden tekintet ránk szegeződött, s ______ akkor jött fel a lépcsőn, nézett ránk, majd helyet foglalt a dolgozóknak kialakított részen. Eléggé zaklatott volt, de nem pillantott ránk.

I lost my mind because you're fading away [Jiyong,Kai] (+18)

Soomin szemszöge:

Minden napomat négy fal között töltöttem férfiak és nők között, egy irodában. A barátom Jiyong épp a szabadságát töltötte otthon. Sokszor estünk egymásnak az öt év alatt, hogy amikor ő pihen, én dolgozom. Bármennyire is elhanyagoltnak érezte magát, én szerettem őt. De nem csak a munka miatt veszekedtünk olyan sokszor, hanem Jongin miatt is, aki egy igen jó ismerősöm volt. Sokat találkoztunk, megvitattuk a kapcsolatomat Jivel, de semmi komolyabb nem volt közöttünk. Szimpla lelki szemetest töltöttünk be egymásnak. Majdnem minden este találkoztunk, beszélgettünk, sétáltunk és nevettünk. A mai nap sem telhetett másként. Már a házunk előtt álltunk, amikor búcsúzkodtunk.
- Akkor, ha van valami, hívj rendben? – nyomott egy puszit az arcomra.
- Természetesen, feltétlen. Aludj jól – mosolyogtam fáradtan rá.
- Te is – s elment.
Felsétáltam a lépcsőn, kinyitottam az ajtót. Túlságosan is csendesnek találtam mindent. Ahogy levettem a cipőm, észrevettem egy ismerős magassarkút, ami a legjobb barátnőmé volt. Beljebb sétáltam, a nappaliban üres pezsgőspoharakat láttam, ahogy beljebb és beljebb haladtam elém tárult az étkező, ahol két személyre volt megterítve, gondolom Jiyong engem várt. Ekkor csapta meg a fülem a női sikoly, és egy „Ez az bébi isteni vagy”. Elmémet elöntötte a düh, feltrappoltam az emeletre, kivágtam a hálószoba ajtaját. Az ágyunkban ott fetrengett Jiyong és Jihye. Valószínűleg őrületeset szexelhettek.
- Soomin – vigyorgott rám Jiyong.
- Te… mit művelsz? – akadt el a lélegzetem, s nagyokat nyeltem, hogy a torkomban lévő gombócot le tudjam gyűrni.
Felállt, pucéran odasétált hozzám, miközben azaz utolsó lotyó takarta a testét.
- Én? – simított végig az arcomon. – Szexeltem – suttogta. – Tudod, a magadfajta hülye kurvák tudnak mással is enyelegni. Jonginnal – vészjósló hangja volt.
- Te idióta! – csattant a kezem az arcán. – Sosem feküdtem le egy nálam fiatalabb sráccal! – sziszegtem az arcába.
- Persze, te szent vagy. Tudod.. Jihye jobb az ágyban, mint te Soomin.. Ő nem vasalódeszka – gunyoros vigyorral nézett rám.
A belém döfött tőr fordult egyet. Lélekben teljesen összetörtem, míg Jiyong előtt próbáltam erős maradni, nem mutatni neki, hogy mennyire fáj.
- Olcsó ribanc vagy. Nem hiába voltál esténként vele, nem is dolgoztál, hanem beültél egy bárba, ott szépen elcseverésztetek utána gondolom felvitt magához és jól megdugott – köpte az arcomba.
Egy újabb pofonnal díjaztam eme állítását, a következő lépésem pedig az volt, hogy a gyűrűs ujjamról lerángattam a gyémántot.
- Dugd fel Jihye seggébe a gyűrűd. Végeztem veled – rohantam is összepakolni a bőröndömbe gyorsan, ekkor tört el a mécses.
- Jiyong, szexelünk? – hallottam annak a csúf kurvának a hangját.
- Persze, amint elmegy innen ez a cafka – állt fölöttem, mintha valamit lopni készülnék.
Miután kész lettem, összehúztam a táskám, rájuk pillantottam, s bosszúból Jiyong összes kiegészítőjét, napszemüvegét, gyűrűjét lesöpörtem a komódról.
- Eszednél vagy te ribanc? – kapott el a hajamnál fogva, s lekevert egy pofont.
Összeszorított szemekkel tűrtem, aztán lefejtettem magamról a kezét, s a bőröndömmel együtt kirohantam a házból. Könnyek között tárcsáztam Jongin számát.
- Ennyire hiányoztam? – nevetett a telefonba, ahogy felvette.
- Se-segíts – hüppögtem sírva.
- Soomin! Hol vagy? Bántott? – váltott aggodalmas hangnemre.
- Gyere értem, kérlek – indultam el arra, amerre nem olyan rég Jongin ment.
Olyan öt perce sétálhattam, amikor megállt mellettem autóval, kiszállt, s magához ölelt. Majdnem összeestem, úgy rázkódtam a sírástól. Ez kellett nekem, hogy valaki öleljen, szorítson, s a fülembe mormogja, hogy nem lesz semmi baj.

Jongin szemszöge:

Soomin csak rázkódott a karjaim között. Sosem láttam még ilyennek őt az eddigi együtt töltött idők alatt. Egy kézzel kinyitottam a kocsi ajtaját, beültettem őt és bekötöttem, majd a bőröndjét bedobtam hátra. Hamar úton is voltunk a lakásom felé, hogy minél távolabb tudjam ettől az idiótától, bármit is csinált vele.
- Soomin – fogtam meg a kezét. – Elmondod mi történt? – erre hevesen rázni kezdte a fejét.
Egy sóhaj hagyta el a számat, kihalásztam neki a kesztyűtartóból zsebkendőt, amit a kezébe adtam.
- Köszi – törölgette a szemeit és az orrát.
Elég hamar a lakásomhoz értünk. Mindenben segítettem neki, kinyitottam az ajtót, a csomagját vittem. A nappaliba lépve Soomin a kanapéra dőlt, ismét zokogni kezdett. Feltettem teát főni, aztán odamentem hozzá, s letérdeltem mellé.
- Ne sírj, minden rendben lesz – simogattam a hátát.
- Nem… - fúrta az arcát a párnába.
- Kérlek, itt vagyok, segíteni akarok. De ha nem engeded, úgy nem fog menni – sóhajtottam nagyot.
Képtelen vagyok felfogni, hogy az a farok miért tette ezt vele. Soomin nagyon szeretni való nő, még akkor is, ha idősebb tőlem. Lassan felálltam, kimentem megcsinálni a teát, s kattogtam azon, hogy hogyan tudnám őt jobb kedvre deríteni.

Soomin szemszöge:

Magamban milliószor elszidtam azt a gyökeret. Jongin tényleg mindig itt volt nekem, ha kellett, ha nem. Éreztem, hogy ott hagyott a kanapén szenvedni, kicsit felemeltem a fejem, s melegséggel töltött el, ahogy gondosan ízesítette a teát. Mögé osontam, karjaimmal a derekánál karoltam át őt, míg arcomat a hátába fúrtam. Megnyugtató érzés volt a teste melegét érezni.
- Oh – lepődött meg, kezeimen simított végig.
- Kkamjong – motyogtam a hátánál.
- Igen?
- Mióta vagy ilyen szexi? – kicsit szemrehányóan kérdeztem tőle, de komolyan így láttam.
- Nem tudom. Valószínűleg eltűnt a vattacukor felhő a szemed elől. De még te sem állsz készen egy újabb kapcsolatra – magyarázta, ergo le lettem koppintva, hogy üljek a seggemen, és várjak.
 Nagy sóhaj hagyta el ajkaimat, gyengéd puszikat nyomtam lapockájára.
- Kérlek Soomin – fordult meg felém. – Gyönyörű vagy, és imádlak, de még ne. Rendben? – fogta kezei közé az arcom. Aprót bólintottam, hogy értem, amit mond. Homlokon csókolt, aztán visszafordult a teához. Kimentem vissza a nappaliba, előkutattam a telefonom. Nagyon sok nem fogadott hívás és sms várt. Mind-mind Jiyongtól.
„Kérlek, ne haragudj, bassza meg akkora egy idióta vagyok, mondd el hol vagy!” – olvastam el az elsőt.
„Biztos már Jongin alatt nyögsz, hogy bosszút állhass, az istenért, vedd fel a kurva telefont!” – máris a bunkó éne jött elő, így kibuggyantak a könnyeim.
„Tudod mit? Tovább húzogatom a nagy barátnőd, úgyis jobban szopik, mint te”
Elsírtam magam, mire Jongin odarohant.
- Soomin, miért sírsz? – vette el a telefonom, aztán elolvasta az smseket. – Ne is foglalkozz vele – ült le mellém, aztán a karjaiba zárt. Óvatosan simogatott, nagyon jól esett, hogy ennyire törődik velem. Annyira jól esett a közelsége, hogy elaludtam. Kényelmesen, félig a mellkasán, nagyon mélyen aludtam.

Jongin szemszöge:

Nem volt szívem másnap felkelteni őt, olyan békésen aludt. Szőkés tincseivel játszottam, melyek lomhán hullottak mellkasomra. Minden porcikámmal akartam őt, azt szerettem volna, hogy az én oldalamon mutatkozzon. Időközben teljesen magamra húztam őt, arcát a nyakamba bújtattam. Igaz kényelmetlen volt, de miatta bármit kibírok. Órákkal később halk nyögésekre lettem figyelmes, miközben mozgolódott rajtam.
- Jongiiinh – sóhajtott egy nagyot. – Éledezel – nyöszögte, én pedig fülig vörösödtem.
- Tudom, hogy most elpirultál. Felgyorsult a szívverésed – emelte fel a fejét, s rám nézett.
- Jó reggelt – nyögtem ki nehezen. – Hogy aludtál?
- Hm, egész kényelmesen és jól. Nagyon szörnyen nézek ki?
- Hát, vörös a szemed, kicsit be van püffedve. Ja, meg a sminked, tiszta fekete a szemed alatt – kuncogtam el magam.
- Na, olyan vagy! – boxolt a vállamba. – Lezuhanyozhatok?
- Természetesen. Tudod hol a fürdő – mosolyogtam rá biztatóan, majd miután elhagyta a helyiséget, nagy levegőket vettem. Nem hiszem el, hogy ennyire felizgatta a fantáziám. Nem szabad engednem neki, muszáj kicsit megvigasztalnom őt.

Soomin szemszöge:

Hetek múlva túl léptem Jiyongon. Igaz fájt, hogy ezt tette, de muszáj volt. Ugyanúgy dolgoztam, mint mindig. Egy napot nem hagytam ki, nem érte meg, legalább el tudtam terelni a figyelmem. Egyik nap este 8 körül léptem ki a hűs szöuli levegőre. A szél táncra hívta tincseimet, így mikor kisöpörtem az arcomból, Jiyongot pillantottam meg az autójának támaszkodva.
- Soomin, végre – jött oda hozzám, de én hátráltam. – Na, kicsim. Miért vagy ilyen? Miért nem jössz haza? – biggyesztette le ajkait.
- Jiyong. Te büdös nagy tapló voltál! Megcsaltál, és még van képed ezek után idejönni?
- Ne játszd a mártírt! Gyere haza! – fogott meg a karomnál.
- Engedj el! – szóltam rá erélyesebben, de mintha a falnak mondtam volna.
- Hallod faszfej? Azt mondta engedd el őt! – jelent meg Jongin épp időben.
- Na, a kis mitugrász, aki elvette a barátnőmet – nevetett fel Ji.
- Ki vette el ha? Te nagyon el vagy tájolva seggfejkém – szólogatott be neki Jongin.
- Kkamjong ne. Kérlek – téptem ki a karom a szorításból.
- Még Kkamjong. Kis mitugrász. Szét fogom baszni a fejed, engem te ne seggfejezz le! – esett Ji a fiatalabbiknak. Mivel hirtelen jött a támadása, Jongin telibe kapott egyet az állkapcsára. Aztán fordult a kocka, Jiyong került alá és sorozatosan kapta az orrára, szemére és a szájára. Kétségbeesetten üvöltöttem rájuk, de az adrenalin miatt nem hallotta egyik sem. Végső elkeseredésemben a biztonsági őrnek szóltam, aki leszedte a fiatalabbikat a másikról.
- Seggfej! Tönkre tetted őt! – üvöltött indulatosan Jongin.
- Mert lefeküdt veled! Bazdmeg, neked áll feljebb? – tápászkodott fel a földről.
- NEM FEKÜDT LE VELEM, TE IDIÓTA VADBAROM!

- Persze, mondd csak a hazugságot!
- Tényleg nem feküdtem le Jonginnal – könnyeztem, hisz újra felhozta ezt a témát.
Jiyong nem szólt semmit, bepattant vérző orral az autójába és elhajtott. Összetörtem ismét. Térdre rogytam, mire Jongin kiszabadult a biztonsági őr karmai közül.
- Naa, kicsi Soominnie – simított a hajamba, miközben magához ölelt.
- Miért? – zokogtam.
- Mit miért?
- Miért… nem tud túl lépni rajtam?
- Mert értékes vagy. Tudja, hogy én boldoggá teszlek. Ma akartam közölni veled valamit.
 Felemeltem a fejem, s ránéztem. – Mit? Vérzik a szád, menjünk haza – végleg hozzá költöztem, sokkal jobban éreztem ott magam, mint Jinél.
Nagyot sóhajtott, felállt, majd felhúzott. Nem messze parkolt le az autójával, kinyitotta az ajtót nekem, beszálltam, ahogy ő is. Nagyon idegesnek tűnt, úgy is vezetett. Az összes piros lámpán áthajtott, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Amint leparkolt, kiszálltam az autóból és néztem rá.
- Mi van? – állt meg velem szemben.
- Én is ezt kérdezem – törölgettem a szemem.
Hirtelen magához rántott, húsos ajkaival az enyémet vette birtokba. Karjaiba olvadtam akár a fagylalt a nyári melegben.

Jongin szemszöge:

Az idegességem egy csókban vezettem le. Felkaptam az ölembe, elindultam vele be a házba. Útközben levettem róla a cipőjét, amit félredobtam. Az előszobában lévő komódról söpörtem le mindent, hogy fel tudjam oda ültetni. Ceruzaszoknyáját egy mozdulattal feltéptem rajta az egyik kis vágásnál, így a csipkés combfixe tárult elém, a fekete csipkés bugyijával együtt. Lerángattam róla a zakót is, ami szintén a földön végezte, mint az előző ruhadarabok. Fogaimmal a nyakán karistoltam végig, selyemingével sem voltam kedvesebb, kettétéptem rajta. Gombjai szanaszét repültek a helyiségben, de nem az volt most a fontos.
- Jonnnghin – nyögte a fülembe, mely jobban feltüzelt.
Félrehúztam bugyiját, aztán rögtön két ujjamat süllyesztettem el hüvelyében. Hangos nyögéssel tudatta, hogy élvezi, amit csinálok vele. Dús kebleibe fúrtam a fejem, néha-néha megharaptam őt, szívogattam puha bőrét. Ollózni kezdtem benne, de nem engedtem az élvezést. Pont, amikor a csúcson lett volna, elhúztam a kezem, az ölembe kaptam, s a hálóba vittem. Közben kihámoztam az idegesítő melltartójából. Az ágyra dobtam őt és fölé másztam. Melleit markolgattam, csókokkal halmoztam el, míg ő a hajam szaggatta. Végre elpárolgott belőle az összes bánat, és csak rám koncentrál. Hosszú körmeit a hátamon húzta végig, mire felmorrantam.
- Tudod mióta vágytam rád? – néztem a szemeit.
- N-nem – adta az egyszerű választ.
- Nagyon régóta. És most az enyém vagy – csókoltam meg fullasztóan őt.
Miután elszakadtam tőle, lejjebb haladtam csókjaimmal teljesen a hasán keresztül a combjaihoz. Ujjaimmal ügyesen legörgettem a nejlon anyagot, melyet félredobtam.
- Annyi idegesítő gönc van rajtad –morogtam.
- Rajtam nincs annyi – pillantott rám, mire felegyenesedtem előtte, s ugyanúgy elszaggatta az ingem, mint ahogy én az övét. Az övemtől se perc alatt megszabadított, és eldobta.
- Gyűlölöm a ruháid – mormogta.
- Hm. Megnyugodtál? – pillantottam le rá.
- Igen, csak most beszukásítottál, szóval.. – kibújtatott a nadrágomból, persze segítséggel, majd félig meredező farokkal visszatérdeltem. Egyből, mint hal a csalira, rákapott. Ajkaival szívogatta érzékeny bőröm, mely annyira jó érzés volt. A gyomrom kezdett el dolgozni, pillangók hada kezdett a farkam felé tolakodni. Egyre jobban és jobban meredezett.
- Ah, Soomin – nyögtem, miközben szőkés tincseit elsimítottam az arcából, hogy a feje tetejére fogjam. Ujjaival is átkulcsolta tagom, s úgy mozgatta a fejét. Lepillantottam rá, ahogy szorgoskodik, akaratlanul az érdekes díszítésű körmére tévedt a szemem. Gondosan volt a minta ráfestve, valami neon színnel.
- Uh, baszkih.. ah… szép a körmöd – nyaltam meg kiszáradt ajkaim, mire felpillantott rám, s elcuppant.
- Ez most komoly?
- Mi? – értetlenkedett.
- Hogy a körmöm dicséred.
- Ajj, fogd be! – terítettem magam alá, aztán lábait felnyomtam a füle mellé, mélyen benyaltam nőiességébe. Izmommal édes redőit faltam, hol elmélyesztettem hüvelyébe, hol pedig a csiklóját izgattam.
- Jesszus, Jongin – markolta a takarót maga mellett.
Miután kellően benedvesítettem őt, fölé térdeltem, s egy mozdulattal eltűntem benne. Mind a ketten jóleső nyögéseket hallattunk. Soomin lehunyt szemekkel sóhajtozott, ahogy lassan mozogtam, ezért tövig vágtam magam, hogy nyögjön. Ahogy vártam, hatalmasat nyögött, így elengedtem a lábait, amivel átkarolt. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, ahogy csak tudtam és amilyen mélyen csak tudtam elmerültem benne.
- Azzzzh – sikoltott fel, mivel eltaláltam a G pontját.
- Az? – csöppent egy izzadtság csepp az arcára, mire gyorsan végig törölte a kezével az arcom.
Egy utolsó hajrát küldtem neki, iszonyatosan gyorsan mozogtam az élvezetért. Egyszerre ért el minket az orgazmus, fáradtan dőltem rá, levegőért kapkodva. Hosszú percekig feküdtünk így, amikor megszólalt.
- J-Jongin – halkan szólt hozzám.
- Igen?
- Szeretlek – simított végig a hátamon, aztán a vállamat csókolgatta.
- Óh édesem, én is téged – gurultam le róla, majd betakartam magunkat.

Soomin szemszöge:

Hozzábújtam, s a mellkasát simogattam. Nagyon jól éreztem magam, kielégülten, gondtalanul, és ehhez Jongin kellett. Nem szólaltunk meg, csupán egymást cirógattuk, míg a másik álomba nem merült. Azt hiszem, teljes mértékben túltettem magam Jiyongon, s a kialakuló szerelmet nem befolyásolhatja az életkor, a magasság, vagy épp az, hogy ki akar épp tönkretenni.

Boldogság vége [T.O.P]

Mostanában elég sokat kellett dolgoznom. El voltam maradva a papír munkákkal, természetesen lassan jöttek a koncertek is a csapattal. Lehet, hogy csak a Hyungjuk voltam, de nekem is ugyanúgy ki kellett vennem a részem ebből. Igaz mostanában a kislányom Meehyun köt le jobban és a feleségem  _______. Meehyun már három éves nagylány volt, imádott velünk lenni, minden földi jóval el volt kényeztetve, természetesen megfelelő szigort kapott.
- Abeoji – szaladt a fürdőbe, miközben készültem, s a lábamat ölelte.
- Mi az nagylány? – vettem az ölembe őt, közben a másik kezemmel a hajam csináltam.
- Én isz – húzta össze szemeit, s a fejem felé nyújtotta kis kezeit.
- Szeretnéd a hajam csinálni? – nevettem.
- Iken – kentem egy kis zselét a kezére, amit a „frufrum”-ba kent, s összeborzolta a hajam. – Hihi, apa cuki – mutogatott.
Egyszerűen éltem haltam ezért a kis édes kis csajért. – Apa nem cuki! Te vagy a cuki Meehyun – puszilgattam össze az arcát.
Közben bejött ________ is, gyengéden végig simított a hátamon, így felé fordultunk. – Nézd csak nagylány, itt van anya – mosolyogtam rá.
- Nyeeeem, apa – bújt a nyakamba.
- Teljesen olyan, mint te! Te is állandóan a nyakamba bújtál, és azt mondtad, imádod az illatom – húztam a másik kezemmel magamhoz a feleségem.
Két fontos nő volt jelen pillanat az életemben, ők ketten. Bármit megtettem volna értük. Noha _______-val/vel már legalább 8 éve együtt vagyunk, megannyi veszekedésen mentünk át, s kétszer szakítottunk is, mégis itt vagyunk egymásnak.
- Seunghyun, miért hozol zavarba? – mosolygott ránk, majd a vállamnak dőlt.
- Csak ez az igazság. Kis boszi is a nyakam szereti – markoltam gyengéden _______ fenekébe.
 Elég rég voltunk úgy együtt, Meehyunnak köszönhetően. Folyton átjött éjszaka aludni hozzánk, bebújt közénk. Megint egy kicsit elhidegültünk egymástól ________- val/vel. Próbáltam rá is időt szakítani, de a legtöbbet a lányunk igényelte. Feleségem is dolgozott, volt, hogy én vigyáztam a kicsire.
- Abeoji, muszáj menned? – nyöszögte vékonyka hangján.
- Igen muszáj. Jiyong oppa leszedi a fejem, ha nem megyek be.
- Nyem szeretem Jiyong oppát – duzzogott a kistündérem.
_______ nevetni kezdett, s a hátát simogatta. – Édes, gyertek vacsizzunk, utána apa hagy menjen dolgozni.
- Nyeeeeem – nyöszögött.
Lassan beindultunk. Újra végig néztem ________-n, feltérképeztem gyönyörű alakját. Kerek feneke csak úgy hívogatta a kezem, a szemem, s mindenem. Leültem Meehyunnal az asztalhoz, _______ pedig tálalt. Arcáról boldogságot olvastam le, de a szemeiben láttam, hogy nem az. Azt hiszem, vacsi után beszélek vele. Nem sokkal később leült ő is, de nem szólalt meg, csak evett csendben.
- Kicsim, mi a baj? – etettem közben a lányom.
Észrevettem, hogy nem figyel. – Kincsem – szóltam hangosabban, mire felkapta a fejét.
- Bocsi, mit kérdeztél?
- Mi a baj?
Halványan elmosolyodott. – Haragudni fogsz rám?
- Miért haragudnék? Mit csináltál te huncut? – mosolyogtam biztatóan.
- Te csináltál – utalgatott, de nem értettem.
- Én? – pislogtam rá értetlenül.
- Te. Majd megbeszéljük – folytattuk tovább a vacsorát.
- Nyem kell több! – pattant ki az ölemből Meehyun, majd berohant a nappaliba nézni a meséjét.
- Na, mesélj, mit tettem? – kortyoltam a teából.
- Két hónapos terhes vagyok Seunghyun – mondta halkan. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, hogyan reagáljak. Egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon, miután eljutott a tudatomig mit is mondott felpattantam, aztán odamentem hozzá és az ölembe kaptam. – Mondd, hogy ez… ez igaz! – forgattam meg őt.
- Jaj, édes! Igen igaz – mosolygott. – Örülsz?
- Igen, igen, igen! Imádlak! Még egy kicsi Choi – csókolgattam őt, ahol értem. A nyakát, a száját, az arcát. – Istenem, megint babázunk – kuncogtam.  
- Szeretlek Seunghyun – csókolt meg engem, közben az ölembe kaptam őt. – Naah, menned kell lassan. Tegyél le szépen! – mosolygott.
- Annyira szeretlek, el nem tudom mondani, és ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – fúrtam az arcom a nyakába. – Veled is akarok tölteni időt – tettem le őt.
- Jaj, édes. Meehyun tudod, hogy imád veled lenni, és én ezt nem akarom tőle elvenni – mosolygott rám fáradtan.
- De, így te vagy elhanyagolva – biggyesztettem le ajkaim.
- Ha kisfiú lesz, legalább kárpótol engem az apja miatt – kuncogott.
- Na, szép! És én le leszek cserélve?
- Meglehet. Ha lesz olyan jóképű, mint az apja, akkor tuti – karolta át a nyakam.
- Akkor, azt hiszem jó sora lesz a kislegénynek – csókoltam meg őt, aztán az órára néztem. – Utálok éjszakázni. Meglesztek együtt?
- Persze, ne félts már ennyire! – csóválta a fejét.
- Rendben. Szeretlek nagyon – csókoltam meg szenvedélyesen őt, ahogy szoktam.
Tudtam, hogy ennyi igazából neki nem elég. Hogy többet is szeretne, de amint hallottam, már két hónapja annak, hogy együtt voltunk. Úgy érzem túlságosan elhanyagoltam őt. Lassan elszakadtam ajkaitól, majd odamentem Meehyunhoz.
- Tücsök, apának most mennie kell – nyomtam egy puszit a fejére. – Jó legyél! – mosolyogtam rá, aztán kiindultam az előszobába, de lányom hisztigéppé változott, ráült a lábamra, hogy ő is jön velem.
- Abeojiiiiiii, ne menj – potyogtak nagy szempillái alól a könnyei. – Medek én isz vejed! – szorította a lábszáram, már amennyire kitelt tőle.
- Óh, édesem – nevettem el, majd az előszobáig kivittem úgy őt. – Na, gyere – kaptam fel az ölembe. – Ha jó kislány leszel, megígérem, hogy következőleg eljöhetsz velem a YGbe – mosolyogtam rá.
- Tényleg? – csillantak fel szemei.
- Igen, anyát itthon hagyjuk – kuncogtam összeesküvőként.
- Jó – kuncogott, majd megölelt, aztán letettem őt, integettem neki, s elmentem.
Elég nagy lelkiismeret furdalással zártam be magam mögött az ajtót. Előbb még azt mondtam ______-nak/nek, hogy szeretnék vele lenni, utána a lányomnak mondom azt, hogy elviszem őt, az anyját pedig itthon hagyjuk. Mekkora egy barom vagy Seunghyun. Beültem a céges autóba, ami már várt rám. Az éjszakázás mindig hülyüléssel telt, mint most is.
- Hogy van a kis családod Seunghyun? – nevetett Jiyong hátradőlve a székében.
- Köszönöm megvannak, igaz Meehyun egy kis hisztis volt, amikor eljöttem,  de ______ ott van vele. És valamikor majd behozom őt ide.
- Az tök jó lenne! Tudod, hogy imádom a gyerekeket.
- Én is ettől félek, hogy a rejtett pedomaci éned előtörne, és a gyerekem csábítgatnád.
- Ó, cseszd meg te sügér! Nem pedofil vagyok, szimplán szeretem a gyerekeket, és Meehyunt úgyis rég láttam, nem mellesleg a keresztapja vagyok – háborodott fel csapattársam.
- Én is ettől tartottam, hogy a keresztapja leszel – szívtam a vérét még egy kicsit.
- Na, jó. Írogasd szépen alá a papírokat, és haladjunk – sóhajtott fáradtan, majd hajnal 4-ig elbeszélgetve lassan, de végeztünk.
Fáradtan ültem a sötétített üvegű autóba, ami hazavitt. Bő fél órás út után halkan mentem be, levettem a cipőm és a zakóm, s csendben haladtam befelé. A nappaliban összebújva aludt a lányom és a feleségem, természetesen nekem is hagyva helyet a kihúzott ágyon. Elmentem lezuhanyozni, aztán egy pólóban és egy bokszeralsóban feküdtem be melléjük. Nagyon hamar elnyomott az álom. Este felé járhatott az idő, amikor _______ ébresztett, hogy tűz ütött ki a házban, természetesen nem tudta, hogy hogyan.
- Seunghyun.. mentsd,amit tudsz! Megkeresem Meehyunt – szaladt a tűzbe az emeletre.
A füst mindent eltelített, 10 perc múlva én már a szennyesből kikapott nadrágomban voltam a fontosabb dolgaimmal együtt, a tűzoltók is kijöttek már, s kivittek.
 - A feleségem és a kislányom bent vannak! – toporzékoltam kétségbeesetten két köhögés között.
- Nyugodjon meg, a kollégák a kislányt megtalálták – mondta az egyik, ekkor jelent meg az én kicsi szemem fényével, akit egyből át is vettem.
- Abeoji – folytak a könnyei. – Mi töjtént? – ölelt engem.
- Nem tudom kincsem, nem tudom. Anya merre van? – aggódóan vizslattam a házat.
- Vi-vissza küldtem őt a plüssömért – hüppögte.
Ahogy oltani kezdték a hatalmas lángokat, egyszer csak a tető ropogását hallottuk. ______ még mindig nem jött elő. Már a mentők is kiérkeztek, mellettünk a tűzoltók beszéltek.
- Egy fiatal nő holttestét találtuk meg – az adóvevőben ennyi hallatszódott.
A szívem összeszorult, torkomban egy hatalmas gombóc volt. Könnyeim arcom áztatták, Meehyunt csak szorítottam magamhoz. Órákon belül eloltották a tüzet, ami fent keletkezett az emeleten.
- Hol van a mami? – szipogta kislányom. – Hol van abeoji?
- Meehyun – öleltem őt, közben akaratlanul is sírtam. Időközben megérkezett Jiyong is, aggódva.
- Hyung.. Hol van ________? – tágult nagyra a szeme, amikor meglátta az életem egy részét romokban. Átvette a kislányom, én pedig dühödten indultam meg a ház felé.
- _______! _______! – kiáltoztam a nevét, már majdnem az ajtóhoz értem, amikor visszafogott két tűzoltó.
- Meghalt! Nem él a felesége! Nem mehet be oda – fogtak a karomnál.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM – üvöltöttem torkom szakadtából, ahogy csak bírtam.
Könnyeim teljesen eláztatták arcom. A tudat, hogy a feleségem és a meg nem született gyermekem meghalt, egyszerűen összetört. Elhúztak onnan távolabb, hogy a rendőrök be tudjanak menni. Az út másik oldalán álló autóig vittek, aminek a karosszériáját törtem össze egy rúgással.
- Seunghyun, higgadj le! – próbált nyugtatni Ji.
- HOGY NYUGODJAK LE, AMIKOR MEGHALTAK?
- Miért többes számban beszélsz?
- MERT TERHES VOLT.. ÉRTED? ÉS ELHANYAGOLTAM, ÉS… - sírtam el magam, majd idegesen beleütöttem az oldalsó ablaküvegbe, mely szétdurranva apró szilánkokra esett. A szívem fájdalma sokkal nagyobb volt, mint a fizikai fájdalom. Utáltam a tudatát, hogy önző módon aludtam, míg ő valamit csinált. Lehuppantam az autó mellé arcom a kezeimbe temettem, s próbáltam feldolgozni, hogy nincs többé. Jiyong letette Meehyunt aki odaszaladt hozzám, s ölelt.
- Abeoji, ne sírj – halkan hüppögve mondta nekem, mely még jobban arra késztetett.
Magamhoz öleltem törékeny, apró testét és csak sírtam, sírtam.