Mostanában elég
sokat kellett dolgoznom. El voltam maradva a papír munkákkal, természetesen
lassan jöttek a koncertek is a csapattal. Lehet, hogy csak a Hyungjuk voltam,
de nekem is ugyanúgy ki kellett vennem a részem ebből. Igaz mostanában a
kislányom Meehyun köt le jobban és a feleségem
_______. Meehyun már három éves nagylány volt, imádott velünk lenni,
minden földi jóval el volt kényeztetve, természetesen megfelelő szigort kapott.
- Abeoji – szaladt a fürdőbe, miközben készültem, s a lábamat ölelte.
- Mi az nagylány? – vettem az ölembe őt, közben a másik kezemmel a hajam csináltam.
- Én isz – húzta össze szemeit, s a fejem felé nyújtotta kis kezeit.
- Szeretnéd a hajam csinálni? – nevettem.
- Iken – kentem egy kis zselét a kezére, amit a „frufrum”-ba kent, s összeborzolta a hajam. – Hihi, apa cuki – mutogatott.
Egyszerűen éltem haltam ezért a kis édes kis csajért. – Apa nem cuki! Te vagy a cuki Meehyun – puszilgattam össze az arcát.
Közben bejött ________ is, gyengéden végig simított a hátamon, így felé fordultunk. – Nézd csak nagylány, itt van anya – mosolyogtam rá.
- Nyeeeem, apa – bújt a nyakamba.
- Teljesen olyan, mint te! Te is állandóan a nyakamba bújtál, és azt mondtad, imádod az illatom – húztam a másik kezemmel magamhoz a feleségem.
Két fontos nő volt jelen pillanat az életemben, ők ketten. Bármit megtettem volna értük. Noha _______-val/vel már legalább 8 éve együtt vagyunk, megannyi veszekedésen mentünk át, s kétszer szakítottunk is, mégis itt vagyunk egymásnak.
- Seunghyun, miért hozol zavarba? – mosolygott ránk, majd a vállamnak dőlt.
- Csak ez az igazság. Kis boszi is a nyakam szereti – markoltam gyengéden _______ fenekébe.
Elég rég voltunk úgy együtt, Meehyunnak köszönhetően. Folyton átjött éjszaka aludni hozzánk, bebújt közénk. Megint egy kicsit elhidegültünk egymástól ________- val/vel. Próbáltam rá is időt szakítani, de a legtöbbet a lányunk igényelte. Feleségem is dolgozott, volt, hogy én vigyáztam a kicsire.
- Abeoji, muszáj menned? – nyöszögte vékonyka hangján.
- Igen muszáj. Jiyong oppa leszedi a fejem, ha nem megyek be.
- Nyem szeretem Jiyong oppát – duzzogott a kistündérem.
_______ nevetni kezdett, s a hátát simogatta. – Édes, gyertek vacsizzunk, utána apa hagy menjen dolgozni.
- Nyeeeeem – nyöszögött.
Lassan beindultunk. Újra végig néztem ________-n, feltérképeztem gyönyörű alakját. Kerek feneke csak úgy hívogatta a kezem, a szemem, s mindenem. Leültem Meehyunnal az asztalhoz, _______ pedig tálalt. Arcáról boldogságot olvastam le, de a szemeiben láttam, hogy nem az. Azt hiszem, vacsi után beszélek vele. Nem sokkal később leült ő is, de nem szólalt meg, csak evett csendben.
- Kicsim, mi a baj? – etettem közben a lányom.
Észrevettem, hogy nem figyel. – Kincsem – szóltam hangosabban, mire felkapta a fejét.
- Bocsi, mit kérdeztél?
- Mi a baj?
Halványan elmosolyodott. – Haragudni fogsz rám?
- Miért haragudnék? Mit csináltál te huncut? – mosolyogtam biztatóan.
- Te csináltál – utalgatott, de nem értettem.
- Én? – pislogtam rá értetlenül.
- Te. Majd megbeszéljük – folytattuk tovább a vacsorát.
- Nyem kell több! – pattant ki az ölemből Meehyun, majd berohant a nappaliba nézni a meséjét.
- Na, mesélj, mit tettem? – kortyoltam a teából.
- Két hónapos terhes vagyok Seunghyun – mondta halkan. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, hogyan reagáljak. Egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon, miután eljutott a tudatomig mit is mondott felpattantam, aztán odamentem hozzá és az ölembe kaptam. – Mondd, hogy ez… ez igaz! – forgattam meg őt.
- Jaj, édes! Igen igaz – mosolygott. – Örülsz?
- Igen, igen, igen! Imádlak! Még egy kicsi Choi – csókolgattam őt, ahol értem. A nyakát, a száját, az arcát. – Istenem, megint babázunk – kuncogtam.
- Szeretlek Seunghyun – csókolt meg engem, közben az ölembe kaptam őt. – Naah, menned kell lassan. Tegyél le szépen! – mosolygott.
- Annyira szeretlek, el nem tudom mondani, és ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – fúrtam az arcom a nyakába. – Veled is akarok tölteni időt – tettem le őt.
- Jaj, édes. Meehyun tudod, hogy imád veled lenni, és én ezt nem akarom tőle elvenni – mosolygott rám fáradtan.
- De, így te vagy elhanyagolva – biggyesztettem le ajkaim.
- Ha kisfiú lesz, legalább kárpótol engem az apja miatt – kuncogott.
- Na, szép! És én le leszek cserélve?
- Meglehet. Ha lesz olyan jóképű, mint az apja, akkor tuti – karolta át a nyakam.
- Akkor, azt hiszem jó sora lesz a kislegénynek – csókoltam meg őt, aztán az órára néztem. – Utálok éjszakázni. Meglesztek együtt?
- Persze, ne félts már ennyire! – csóválta a fejét.
- Rendben. Szeretlek nagyon – csókoltam meg szenvedélyesen őt, ahogy szoktam.
Tudtam, hogy ennyi igazából neki nem elég. Hogy többet is szeretne, de amint hallottam, már két hónapja annak, hogy együtt voltunk. Úgy érzem túlságosan elhanyagoltam őt. Lassan elszakadtam ajkaitól, majd odamentem Meehyunhoz.
- Tücsök, apának most mennie kell – nyomtam egy puszit a fejére. – Jó legyél! – mosolyogtam rá, aztán kiindultam az előszobába, de lányom hisztigéppé változott, ráült a lábamra, hogy ő is jön velem.
- Abeojiiiiiii, ne menj – potyogtak nagy szempillái alól a könnyei. – Medek én isz vejed! – szorította a lábszáram, már amennyire kitelt tőle.
- Óh, édesem – nevettem el, majd az előszobáig kivittem úgy őt. – Na, gyere – kaptam fel az ölembe. – Ha jó kislány leszel, megígérem, hogy következőleg eljöhetsz velem a YGbe – mosolyogtam rá.
- Tényleg? – csillantak fel szemei.
- Igen, anyát itthon hagyjuk – kuncogtam összeesküvőként.
- Jó – kuncogott, majd megölelt, aztán letettem őt, integettem neki, s elmentem.
Elég nagy lelkiismeret furdalással zártam be magam mögött az ajtót. Előbb még azt mondtam ______-nak/nek, hogy szeretnék vele lenni, utána a lányomnak mondom azt, hogy elviszem őt, az anyját pedig itthon hagyjuk. Mekkora egy barom vagy Seunghyun. Beültem a céges autóba, ami már várt rám. Az éjszakázás mindig hülyüléssel telt, mint most is.
- Hogy van a kis családod Seunghyun? – nevetett Jiyong hátradőlve a székében.
- Köszönöm megvannak, igaz Meehyun egy kis hisztis volt, amikor eljöttem, de ______ ott van vele. És valamikor majd behozom őt ide.
- Az tök jó lenne! Tudod, hogy imádom a gyerekeket.
- Én is ettől félek, hogy a rejtett pedomaci éned előtörne, és a gyerekem csábítgatnád.
- Ó, cseszd meg te sügér! Nem pedofil vagyok, szimplán szeretem a gyerekeket, és Meehyunt úgyis rég láttam, nem mellesleg a keresztapja vagyok – háborodott fel csapattársam.
- Én is ettől tartottam, hogy a keresztapja leszel – szívtam a vérét még egy kicsit.
- Na, jó. Írogasd szépen alá a papírokat, és haladjunk – sóhajtott fáradtan, majd hajnal 4-ig elbeszélgetve lassan, de végeztünk.
Fáradtan ültem a sötétített üvegű autóba, ami hazavitt. Bő fél órás út után halkan mentem be, levettem a cipőm és a zakóm, s csendben haladtam befelé. A nappaliban összebújva aludt a lányom és a feleségem, természetesen nekem is hagyva helyet a kihúzott ágyon. Elmentem lezuhanyozni, aztán egy pólóban és egy bokszeralsóban feküdtem be melléjük. Nagyon hamar elnyomott az álom. Este felé járhatott az idő, amikor _______ ébresztett, hogy tűz ütött ki a házban, természetesen nem tudta, hogy hogyan.
- Seunghyun.. mentsd,amit tudsz! Megkeresem Meehyunt – szaladt a tűzbe az emeletre.
A füst mindent eltelített, 10 perc múlva én már a szennyesből kikapott nadrágomban voltam a fontosabb dolgaimmal együtt, a tűzoltók is kijöttek már, s kivittek.
- A feleségem és a kislányom bent vannak! – toporzékoltam kétségbeesetten két köhögés között.
- Nyugodjon meg, a kollégák a kislányt megtalálták – mondta az egyik, ekkor jelent meg az én kicsi szemem fényével, akit egyből át is vettem.
- Abeoji – folytak a könnyei. – Mi töjtént? – ölelt engem.
- Nem tudom kincsem, nem tudom. Anya merre van? – aggódóan vizslattam a házat.
- Vi-vissza küldtem őt a plüssömért – hüppögte.
Ahogy oltani kezdték a hatalmas lángokat, egyszer csak a tető ropogását hallottuk. ______ még mindig nem jött elő. Már a mentők is kiérkeztek, mellettünk a tűzoltók beszéltek.
- Egy fiatal nő holttestét találtuk meg – az adóvevőben ennyi hallatszódott.
A szívem összeszorult, torkomban egy hatalmas gombóc volt. Könnyeim arcom áztatták, Meehyunt csak szorítottam magamhoz. Órákon belül eloltották a tüzet, ami fent keletkezett az emeleten.
- Hol van a mami? – szipogta kislányom. – Hol van abeoji?
- Meehyun – öleltem őt, közben akaratlanul is sírtam. Időközben megérkezett Jiyong is, aggódva.
- Hyung.. Hol van ________? – tágult nagyra a szeme, amikor meglátta az életem egy részét romokban. Átvette a kislányom, én pedig dühödten indultam meg a ház felé.
- _______! _______! – kiáltoztam a nevét, már majdnem az ajtóhoz értem, amikor visszafogott két tűzoltó.
- Meghalt! Nem él a felesége! Nem mehet be oda – fogtak a karomnál.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM – üvöltöttem torkom szakadtából, ahogy csak bírtam.
Könnyeim teljesen eláztatták arcom. A tudat, hogy a feleségem és a meg nem született gyermekem meghalt, egyszerűen összetört. Elhúztak onnan távolabb, hogy a rendőrök be tudjanak menni. Az út másik oldalán álló autóig vittek, aminek a karosszériáját törtem össze egy rúgással.
- Seunghyun, higgadj le! – próbált nyugtatni Ji.
- HOGY NYUGODJAK LE, AMIKOR MEGHALTAK?
- Miért többes számban beszélsz?
- MERT TERHES VOLT.. ÉRTED? ÉS ELHANYAGOLTAM, ÉS… - sírtam el magam, majd idegesen beleütöttem az oldalsó ablaküvegbe, mely szétdurranva apró szilánkokra esett. A szívem fájdalma sokkal nagyobb volt, mint a fizikai fájdalom. Utáltam a tudatát, hogy önző módon aludtam, míg ő valamit csinált. Lehuppantam az autó mellé arcom a kezeimbe temettem, s próbáltam feldolgozni, hogy nincs többé. Jiyong letette Meehyunt aki odaszaladt hozzám, s ölelt.
- Abeoji, ne sírj – halkan hüppögve mondta nekem, mely még jobban arra késztetett.
Magamhoz öleltem törékeny, apró testét és csak sírtam, sírtam.
- Abeoji – szaladt a fürdőbe, miközben készültem, s a lábamat ölelte.
- Mi az nagylány? – vettem az ölembe őt, közben a másik kezemmel a hajam csináltam.
- Én isz – húzta össze szemeit, s a fejem felé nyújtotta kis kezeit.
- Szeretnéd a hajam csinálni? – nevettem.
- Iken – kentem egy kis zselét a kezére, amit a „frufrum”-ba kent, s összeborzolta a hajam. – Hihi, apa cuki – mutogatott.
Egyszerűen éltem haltam ezért a kis édes kis csajért. – Apa nem cuki! Te vagy a cuki Meehyun – puszilgattam össze az arcát.
Közben bejött ________ is, gyengéden végig simított a hátamon, így felé fordultunk. – Nézd csak nagylány, itt van anya – mosolyogtam rá.
- Nyeeeem, apa – bújt a nyakamba.
- Teljesen olyan, mint te! Te is állandóan a nyakamba bújtál, és azt mondtad, imádod az illatom – húztam a másik kezemmel magamhoz a feleségem.
Két fontos nő volt jelen pillanat az életemben, ők ketten. Bármit megtettem volna értük. Noha _______-val/vel már legalább 8 éve együtt vagyunk, megannyi veszekedésen mentünk át, s kétszer szakítottunk is, mégis itt vagyunk egymásnak.
- Seunghyun, miért hozol zavarba? – mosolygott ránk, majd a vállamnak dőlt.
- Csak ez az igazság. Kis boszi is a nyakam szereti – markoltam gyengéden _______ fenekébe.
Elég rég voltunk úgy együtt, Meehyunnak köszönhetően. Folyton átjött éjszaka aludni hozzánk, bebújt közénk. Megint egy kicsit elhidegültünk egymástól ________- val/vel. Próbáltam rá is időt szakítani, de a legtöbbet a lányunk igényelte. Feleségem is dolgozott, volt, hogy én vigyáztam a kicsire.
- Abeoji, muszáj menned? – nyöszögte vékonyka hangján.
- Igen muszáj. Jiyong oppa leszedi a fejem, ha nem megyek be.
- Nyem szeretem Jiyong oppát – duzzogott a kistündérem.
_______ nevetni kezdett, s a hátát simogatta. – Édes, gyertek vacsizzunk, utána apa hagy menjen dolgozni.
- Nyeeeeem – nyöszögött.
Lassan beindultunk. Újra végig néztem ________-n, feltérképeztem gyönyörű alakját. Kerek feneke csak úgy hívogatta a kezem, a szemem, s mindenem. Leültem Meehyunnal az asztalhoz, _______ pedig tálalt. Arcáról boldogságot olvastam le, de a szemeiben láttam, hogy nem az. Azt hiszem, vacsi után beszélek vele. Nem sokkal később leült ő is, de nem szólalt meg, csak evett csendben.
- Kicsim, mi a baj? – etettem közben a lányom.
Észrevettem, hogy nem figyel. – Kincsem – szóltam hangosabban, mire felkapta a fejét.
- Bocsi, mit kérdeztél?
- Mi a baj?
Halványan elmosolyodott. – Haragudni fogsz rám?
- Miért haragudnék? Mit csináltál te huncut? – mosolyogtam biztatóan.
- Te csináltál – utalgatott, de nem értettem.
- Én? – pislogtam rá értetlenül.
- Te. Majd megbeszéljük – folytattuk tovább a vacsorát.
- Nyem kell több! – pattant ki az ölemből Meehyun, majd berohant a nappaliba nézni a meséjét.
- Na, mesélj, mit tettem? – kortyoltam a teából.
- Két hónapos terhes vagyok Seunghyun – mondta halkan. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, hogyan reagáljak. Egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon, miután eljutott a tudatomig mit is mondott felpattantam, aztán odamentem hozzá és az ölembe kaptam. – Mondd, hogy ez… ez igaz! – forgattam meg őt.
- Jaj, édes! Igen igaz – mosolygott. – Örülsz?
- Igen, igen, igen! Imádlak! Még egy kicsi Choi – csókolgattam őt, ahol értem. A nyakát, a száját, az arcát. – Istenem, megint babázunk – kuncogtam.
- Szeretlek Seunghyun – csókolt meg engem, közben az ölembe kaptam őt. – Naah, menned kell lassan. Tegyél le szépen! – mosolygott.
- Annyira szeretlek, el nem tudom mondani, és ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – fúrtam az arcom a nyakába. – Veled is akarok tölteni időt – tettem le őt.
- Jaj, édes. Meehyun tudod, hogy imád veled lenni, és én ezt nem akarom tőle elvenni – mosolygott rám fáradtan.
- De, így te vagy elhanyagolva – biggyesztettem le ajkaim.
- Ha kisfiú lesz, legalább kárpótol engem az apja miatt – kuncogott.
- Na, szép! És én le leszek cserélve?
- Meglehet. Ha lesz olyan jóképű, mint az apja, akkor tuti – karolta át a nyakam.
- Akkor, azt hiszem jó sora lesz a kislegénynek – csókoltam meg őt, aztán az órára néztem. – Utálok éjszakázni. Meglesztek együtt?
- Persze, ne félts már ennyire! – csóválta a fejét.
- Rendben. Szeretlek nagyon – csókoltam meg szenvedélyesen őt, ahogy szoktam.
Tudtam, hogy ennyi igazából neki nem elég. Hogy többet is szeretne, de amint hallottam, már két hónapja annak, hogy együtt voltunk. Úgy érzem túlságosan elhanyagoltam őt. Lassan elszakadtam ajkaitól, majd odamentem Meehyunhoz.
- Tücsök, apának most mennie kell – nyomtam egy puszit a fejére. – Jó legyél! – mosolyogtam rá, aztán kiindultam az előszobába, de lányom hisztigéppé változott, ráült a lábamra, hogy ő is jön velem.
- Abeojiiiiiii, ne menj – potyogtak nagy szempillái alól a könnyei. – Medek én isz vejed! – szorította a lábszáram, már amennyire kitelt tőle.
- Óh, édesem – nevettem el, majd az előszobáig kivittem úgy őt. – Na, gyere – kaptam fel az ölembe. – Ha jó kislány leszel, megígérem, hogy következőleg eljöhetsz velem a YGbe – mosolyogtam rá.
- Tényleg? – csillantak fel szemei.
- Igen, anyát itthon hagyjuk – kuncogtam összeesküvőként.
- Jó – kuncogott, majd megölelt, aztán letettem őt, integettem neki, s elmentem.
Elég nagy lelkiismeret furdalással zártam be magam mögött az ajtót. Előbb még azt mondtam ______-nak/nek, hogy szeretnék vele lenni, utána a lányomnak mondom azt, hogy elviszem őt, az anyját pedig itthon hagyjuk. Mekkora egy barom vagy Seunghyun. Beültem a céges autóba, ami már várt rám. Az éjszakázás mindig hülyüléssel telt, mint most is.
- Hogy van a kis családod Seunghyun? – nevetett Jiyong hátradőlve a székében.
- Köszönöm megvannak, igaz Meehyun egy kis hisztis volt, amikor eljöttem, de ______ ott van vele. És valamikor majd behozom őt ide.
- Az tök jó lenne! Tudod, hogy imádom a gyerekeket.
- Én is ettől félek, hogy a rejtett pedomaci éned előtörne, és a gyerekem csábítgatnád.
- Ó, cseszd meg te sügér! Nem pedofil vagyok, szimplán szeretem a gyerekeket, és Meehyunt úgyis rég láttam, nem mellesleg a keresztapja vagyok – háborodott fel csapattársam.
- Én is ettől tartottam, hogy a keresztapja leszel – szívtam a vérét még egy kicsit.
- Na, jó. Írogasd szépen alá a papírokat, és haladjunk – sóhajtott fáradtan, majd hajnal 4-ig elbeszélgetve lassan, de végeztünk.
Fáradtan ültem a sötétített üvegű autóba, ami hazavitt. Bő fél órás út után halkan mentem be, levettem a cipőm és a zakóm, s csendben haladtam befelé. A nappaliban összebújva aludt a lányom és a feleségem, természetesen nekem is hagyva helyet a kihúzott ágyon. Elmentem lezuhanyozni, aztán egy pólóban és egy bokszeralsóban feküdtem be melléjük. Nagyon hamar elnyomott az álom. Este felé járhatott az idő, amikor _______ ébresztett, hogy tűz ütött ki a házban, természetesen nem tudta, hogy hogyan.
- Seunghyun.. mentsd,amit tudsz! Megkeresem Meehyunt – szaladt a tűzbe az emeletre.
A füst mindent eltelített, 10 perc múlva én már a szennyesből kikapott nadrágomban voltam a fontosabb dolgaimmal együtt, a tűzoltók is kijöttek már, s kivittek.
- A feleségem és a kislányom bent vannak! – toporzékoltam kétségbeesetten két köhögés között.
- Nyugodjon meg, a kollégák a kislányt megtalálták – mondta az egyik, ekkor jelent meg az én kicsi szemem fényével, akit egyből át is vettem.
- Abeoji – folytak a könnyei. – Mi töjtént? – ölelt engem.
- Nem tudom kincsem, nem tudom. Anya merre van? – aggódóan vizslattam a házat.
- Vi-vissza küldtem őt a plüssömért – hüppögte.
Ahogy oltani kezdték a hatalmas lángokat, egyszer csak a tető ropogását hallottuk. ______ még mindig nem jött elő. Már a mentők is kiérkeztek, mellettünk a tűzoltók beszéltek.
- Egy fiatal nő holttestét találtuk meg – az adóvevőben ennyi hallatszódott.
A szívem összeszorult, torkomban egy hatalmas gombóc volt. Könnyeim arcom áztatták, Meehyunt csak szorítottam magamhoz. Órákon belül eloltották a tüzet, ami fent keletkezett az emeleten.
- Hol van a mami? – szipogta kislányom. – Hol van abeoji?
- Meehyun – öleltem őt, közben akaratlanul is sírtam. Időközben megérkezett Jiyong is, aggódva.
- Hyung.. Hol van ________? – tágult nagyra a szeme, amikor meglátta az életem egy részét romokban. Átvette a kislányom, én pedig dühödten indultam meg a ház felé.
- _______! _______! – kiáltoztam a nevét, már majdnem az ajtóhoz értem, amikor visszafogott két tűzoltó.
- Meghalt! Nem él a felesége! Nem mehet be oda – fogtak a karomnál.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM – üvöltöttem torkom szakadtából, ahogy csak bírtam.
Könnyeim teljesen eláztatták arcom. A tudat, hogy a feleségem és a meg nem született gyermekem meghalt, egyszerűen összetört. Elhúztak onnan távolabb, hogy a rendőrök be tudjanak menni. Az út másik oldalán álló autóig vittek, aminek a karosszériáját törtem össze egy rúgással.
- Seunghyun, higgadj le! – próbált nyugtatni Ji.
- HOGY NYUGODJAK LE, AMIKOR MEGHALTAK?
- Miért többes számban beszélsz?
- MERT TERHES VOLT.. ÉRTED? ÉS ELHANYAGOLTAM, ÉS… - sírtam el magam, majd idegesen beleütöttem az oldalsó ablaküvegbe, mely szétdurranva apró szilánkokra esett. A szívem fájdalma sokkal nagyobb volt, mint a fizikai fájdalom. Utáltam a tudatát, hogy önző módon aludtam, míg ő valamit csinált. Lehuppantam az autó mellé arcom a kezeimbe temettem, s próbáltam feldolgozni, hogy nincs többé. Jiyong letette Meehyunt aki odaszaladt hozzám, s ölelt.
- Abeoji, ne sírj – halkan hüppögve mondta nekem, mely még jobban arra késztetett.
Magamhoz öleltem törékeny, apró testét és csak sírtam, sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése