Soomin szemszöge:
Minden napomat négy fal között töltöttem férfiak és nők között, egy irodában. A barátom Jiyong épp a szabadságát töltötte otthon. Sokszor estünk egymásnak az öt év alatt, hogy amikor ő pihen, én dolgozom. Bármennyire is elhanyagoltnak érezte magát, én szerettem őt. De nem csak a munka miatt veszekedtünk olyan sokszor, hanem Jongin miatt is, aki egy igen jó ismerősöm volt. Sokat találkoztunk, megvitattuk a kapcsolatomat Jivel, de semmi komolyabb nem volt közöttünk. Szimpla lelki szemetest töltöttünk be egymásnak. Majdnem minden este találkoztunk, beszélgettünk, sétáltunk és nevettünk. A mai nap sem telhetett másként. Már a házunk előtt álltunk, amikor búcsúzkodtunk.
- Akkor, ha van valami, hívj rendben? – nyomott egy puszit az arcomra.
- Természetesen, feltétlen. Aludj jól – mosolyogtam fáradtan rá.
- Te is – s elment.
Felsétáltam a lépcsőn, kinyitottam az ajtót. Túlságosan is csendesnek találtam mindent. Ahogy levettem a cipőm, észrevettem egy ismerős magassarkút, ami a legjobb barátnőmé volt. Beljebb sétáltam, a nappaliban üres pezsgőspoharakat láttam, ahogy beljebb és beljebb haladtam elém tárult az étkező, ahol két személyre volt megterítve, gondolom Jiyong engem várt. Ekkor csapta meg a fülem a női sikoly, és egy „Ez az bébi isteni vagy”. Elmémet elöntötte a düh, feltrappoltam az emeletre, kivágtam a hálószoba ajtaját. Az ágyunkban ott fetrengett Jiyong és Jihye. Valószínűleg őrületeset szexelhettek.
- Soomin – vigyorgott rám Jiyong.
- Te… mit művelsz? – akadt el a lélegzetem, s nagyokat nyeltem, hogy a torkomban lévő gombócot le tudjam gyűrni.
Felállt, pucéran odasétált hozzám, miközben azaz utolsó lotyó takarta a testét.
- Én? – simított végig az arcomon. – Szexeltem – suttogta. – Tudod, a magadfajta hülye kurvák tudnak mással is enyelegni. Jonginnal – vészjósló hangja volt.
- Te idióta! – csattant a kezem az arcán. – Sosem feküdtem le egy nálam fiatalabb sráccal! – sziszegtem az arcába.
- Persze, te szent vagy. Tudod.. Jihye jobb az ágyban, mint te Soomin.. Ő nem vasalódeszka – gunyoros vigyorral nézett rám.
A belém döfött tőr fordult egyet. Lélekben teljesen összetörtem, míg Jiyong előtt próbáltam erős maradni, nem mutatni neki, hogy mennyire fáj.
- Olcsó ribanc vagy. Nem hiába voltál esténként vele, nem is dolgoztál, hanem beültél egy bárba, ott szépen elcseverésztetek utána gondolom felvitt magához és jól megdugott – köpte az arcomba.
Egy újabb pofonnal díjaztam eme állítását, a következő lépésem pedig az volt, hogy a gyűrűs ujjamról lerángattam a gyémántot.
- Dugd fel Jihye seggébe a gyűrűd. Végeztem veled – rohantam is összepakolni a bőröndömbe gyorsan, ekkor tört el a mécses.
- Jiyong, szexelünk? – hallottam annak a csúf kurvának a hangját.
- Persze, amint elmegy innen ez a cafka – állt fölöttem, mintha valamit lopni készülnék.
Miután kész lettem, összehúztam a táskám, rájuk pillantottam, s bosszúból Jiyong összes kiegészítőjét, napszemüvegét, gyűrűjét lesöpörtem a komódról.
- Eszednél vagy te ribanc? – kapott el a hajamnál fogva, s lekevert egy pofont.
Összeszorított szemekkel tűrtem, aztán lefejtettem magamról a kezét, s a bőröndömmel együtt kirohantam a házból. Könnyek között tárcsáztam Jongin számát.
- Ennyire hiányoztam? – nevetett a telefonba, ahogy felvette.
- Se-segíts – hüppögtem sírva.
- Soomin! Hol vagy? Bántott? – váltott aggodalmas hangnemre.
- Gyere értem, kérlek – indultam el arra, amerre nem olyan rég Jongin ment.
Olyan öt perce sétálhattam, amikor megállt mellettem autóval, kiszállt, s magához ölelt. Majdnem összeestem, úgy rázkódtam a sírástól. Ez kellett nekem, hogy valaki öleljen, szorítson, s a fülembe mormogja, hogy nem lesz semmi baj.
Jongin szemszöge:
Soomin csak rázkódott a karjaim között. Sosem láttam még ilyennek őt az eddigi együtt töltött idők alatt. Egy kézzel kinyitottam a kocsi ajtaját, beültettem őt és bekötöttem, majd a bőröndjét bedobtam hátra. Hamar úton is voltunk a lakásom felé, hogy minél távolabb tudjam ettől az idiótától, bármit is csinált vele.
- Soomin – fogtam meg a kezét. – Elmondod mi történt? – erre hevesen rázni kezdte a fejét.
Egy sóhaj hagyta el a számat, kihalásztam neki a kesztyűtartóból zsebkendőt, amit a kezébe adtam.
- Köszi – törölgette a szemeit és az orrát.
Elég hamar a lakásomhoz értünk. Mindenben segítettem neki, kinyitottam az ajtót, a csomagját vittem. A nappaliba lépve Soomin a kanapéra dőlt, ismét zokogni kezdett. Feltettem teát főni, aztán odamentem hozzá, s letérdeltem mellé.
- Ne sírj, minden rendben lesz – simogattam a hátát.
- Nem… - fúrta az arcát a párnába.
- Kérlek, itt vagyok, segíteni akarok. De ha nem engeded, úgy nem fog menni – sóhajtottam nagyot.
Képtelen vagyok felfogni, hogy az a farok miért tette ezt vele. Soomin nagyon szeretni való nő, még akkor is, ha idősebb tőlem. Lassan felálltam, kimentem megcsinálni a teát, s kattogtam azon, hogy hogyan tudnám őt jobb kedvre deríteni.
Soomin szemszöge:
Magamban milliószor elszidtam azt a gyökeret. Jongin tényleg mindig itt volt nekem, ha kellett, ha nem. Éreztem, hogy ott hagyott a kanapén szenvedni, kicsit felemeltem a fejem, s melegséggel töltött el, ahogy gondosan ízesítette a teát. Mögé osontam, karjaimmal a derekánál karoltam át őt, míg arcomat a hátába fúrtam. Megnyugtató érzés volt a teste melegét érezni.
- Oh – lepődött meg, kezeimen simított végig.
- Kkamjong – motyogtam a hátánál.
- Igen?
- Mióta vagy ilyen szexi? – kicsit szemrehányóan kérdeztem tőle, de komolyan így láttam.
- Nem tudom. Valószínűleg eltűnt a vattacukor felhő a szemed elől. De még te sem állsz készen egy újabb kapcsolatra – magyarázta, ergo le lettem koppintva, hogy üljek a seggemen, és várjak.
Nagy sóhaj hagyta el ajkaimat, gyengéd puszikat nyomtam lapockájára.
- Kérlek Soomin – fordult meg felém. – Gyönyörű vagy, és imádlak, de még ne. Rendben? – fogta kezei közé az arcom. Aprót bólintottam, hogy értem, amit mond. Homlokon csókolt, aztán visszafordult a teához. Kimentem vissza a nappaliba, előkutattam a telefonom. Nagyon sok nem fogadott hívás és sms várt. Mind-mind Jiyongtól.
„Kérlek, ne haragudj, bassza meg akkora egy idióta vagyok, mondd el hol vagy!” – olvastam el az elsőt.
„Biztos már Jongin alatt nyögsz, hogy bosszút állhass, az istenért, vedd fel a kurva telefont!” – máris a bunkó éne jött elő, így kibuggyantak a könnyeim.
„Tudod mit? Tovább húzogatom a nagy barátnőd, úgyis jobban szopik, mint te”
Elsírtam magam, mire Jongin odarohant.
- Soomin, miért sírsz? – vette el a telefonom, aztán elolvasta az smseket. – Ne is foglalkozz vele – ült le mellém, aztán a karjaiba zárt. Óvatosan simogatott, nagyon jól esett, hogy ennyire törődik velem. Annyira jól esett a közelsége, hogy elaludtam. Kényelmesen, félig a mellkasán, nagyon mélyen aludtam.
Jongin szemszöge:
Nem volt szívem másnap felkelteni őt, olyan békésen aludt. Szőkés tincseivel játszottam, melyek lomhán hullottak mellkasomra. Minden porcikámmal akartam őt, azt szerettem volna, hogy az én oldalamon mutatkozzon. Időközben teljesen magamra húztam őt, arcát a nyakamba bújtattam. Igaz kényelmetlen volt, de miatta bármit kibírok. Órákkal később halk nyögésekre lettem figyelmes, miközben mozgolódott rajtam.
- Jongiiinh – sóhajtott egy nagyot. – Éledezel – nyöszögte, én pedig fülig vörösödtem.
- Tudom, hogy most elpirultál. Felgyorsult a szívverésed – emelte fel a fejét, s rám nézett.
- Jó reggelt – nyögtem ki nehezen. – Hogy aludtál?
- Hm, egész kényelmesen és jól. Nagyon szörnyen nézek ki?
- Hát, vörös a szemed, kicsit be van püffedve. Ja, meg a sminked, tiszta fekete a szemed alatt – kuncogtam el magam.
- Na, olyan vagy! – boxolt a vállamba. – Lezuhanyozhatok?
- Természetesen. Tudod hol a fürdő – mosolyogtam rá biztatóan, majd miután elhagyta a helyiséget, nagy levegőket vettem. Nem hiszem el, hogy ennyire felizgatta a fantáziám. Nem szabad engednem neki, muszáj kicsit megvigasztalnom őt.
Soomin szemszöge:
Hetek múlva túl léptem Jiyongon. Igaz fájt, hogy ezt tette, de muszáj volt. Ugyanúgy dolgoztam, mint mindig. Egy napot nem hagytam ki, nem érte meg, legalább el tudtam terelni a figyelmem. Egyik nap este 8 körül léptem ki a hűs szöuli levegőre. A szél táncra hívta tincseimet, így mikor kisöpörtem az arcomból, Jiyongot pillantottam meg az autójának támaszkodva.
- Soomin, végre – jött oda hozzám, de én hátráltam. – Na, kicsim. Miért vagy ilyen? Miért nem jössz haza? – biggyesztette le ajkait.
- Jiyong. Te büdös nagy tapló voltál! Megcsaltál, és még van képed ezek után idejönni?
- Ne játszd a mártírt! Gyere haza! – fogott meg a karomnál.
- Engedj el! – szóltam rá erélyesebben, de mintha a falnak mondtam volna.
- Hallod faszfej? Azt mondta engedd el őt! – jelent meg Jongin épp időben.
- Na, a kis mitugrász, aki elvette a barátnőmet – nevetett fel Ji.
- Ki vette el ha? Te nagyon el vagy tájolva seggfejkém – szólogatott be neki Jongin.
- Kkamjong ne. Kérlek – téptem ki a karom a szorításból.
- Még Kkamjong. Kis mitugrász. Szét fogom baszni a fejed, engem te ne seggfejezz le! – esett Ji a fiatalabbiknak. Mivel hirtelen jött a támadása, Jongin telibe kapott egyet az állkapcsára. Aztán fordult a kocka, Jiyong került alá és sorozatosan kapta az orrára, szemére és a szájára. Kétségbeesetten üvöltöttem rájuk, de az adrenalin miatt nem hallotta egyik sem. Végső elkeseredésemben a biztonsági őrnek szóltam, aki leszedte a fiatalabbikat a másikról.
- Seggfej! Tönkre tetted őt! – üvöltött indulatosan Jongin.
- Mert lefeküdt veled! Bazdmeg, neked áll feljebb? – tápászkodott fel a földről.
- NEM FEKÜDT LE VELEM, TE IDIÓTA VADBAROM!
- Persze, mondd csak a hazugságot!
- Tényleg nem feküdtem le Jonginnal – könnyeztem, hisz újra felhozta ezt a témát.
Jiyong nem szólt semmit, bepattant vérző orral az autójába és elhajtott. Összetörtem ismét. Térdre rogytam, mire Jongin kiszabadult a biztonsági őr karmai közül.
- Naa, kicsi Soominnie – simított a hajamba, miközben magához ölelt.
- Miért? – zokogtam.
- Mit miért?
- Miért… nem tud túl lépni rajtam?
- Mert értékes vagy. Tudja, hogy én boldoggá teszlek. Ma akartam közölni veled valamit.
Felemeltem a fejem, s ránéztem. – Mit? Vérzik a szád, menjünk haza – végleg hozzá költöztem, sokkal jobban éreztem ott magam, mint Jinél.
Nagyot sóhajtott, felállt, majd felhúzott. Nem messze parkolt le az autójával, kinyitotta az ajtót nekem, beszálltam, ahogy ő is. Nagyon idegesnek tűnt, úgy is vezetett. Az összes piros lámpán áthajtott, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Amint leparkolt, kiszálltam az autóból és néztem rá.
- Mi van? – állt meg velem szemben.
- Én is ezt kérdezem – törölgettem a szemem.
Hirtelen magához rántott, húsos ajkaival az enyémet vette birtokba. Karjaiba olvadtam akár a fagylalt a nyári melegben.
Jongin szemszöge:
Az idegességem egy csókban vezettem le. Felkaptam az ölembe, elindultam vele be a házba. Útközben levettem róla a cipőjét, amit félredobtam. Az előszobában lévő komódról söpörtem le mindent, hogy fel tudjam oda ültetni. Ceruzaszoknyáját egy mozdulattal feltéptem rajta az egyik kis vágásnál, így a csipkés combfixe tárult elém, a fekete csipkés bugyijával együtt. Lerángattam róla a zakót is, ami szintén a földön végezte, mint az előző ruhadarabok. Fogaimmal a nyakán karistoltam végig, selyemingével sem voltam kedvesebb, kettétéptem rajta. Gombjai szanaszét repültek a helyiségben, de nem az volt most a fontos.
- Jonnnghin – nyögte a fülembe, mely jobban feltüzelt.
Félrehúztam bugyiját, aztán rögtön két ujjamat süllyesztettem el hüvelyében. Hangos nyögéssel tudatta, hogy élvezi, amit csinálok vele. Dús kebleibe fúrtam a fejem, néha-néha megharaptam őt, szívogattam puha bőrét. Ollózni kezdtem benne, de nem engedtem az élvezést. Pont, amikor a csúcson lett volna, elhúztam a kezem, az ölembe kaptam, s a hálóba vittem. Közben kihámoztam az idegesítő melltartójából. Az ágyra dobtam őt és fölé másztam. Melleit markolgattam, csókokkal halmoztam el, míg ő a hajam szaggatta. Végre elpárolgott belőle az összes bánat, és csak rám koncentrál. Hosszú körmeit a hátamon húzta végig, mire felmorrantam.
- Tudod mióta vágytam rád? – néztem a szemeit.
- N-nem – adta az egyszerű választ.
- Nagyon régóta. És most az enyém vagy – csókoltam meg fullasztóan őt.
Miután elszakadtam tőle, lejjebb haladtam csókjaimmal teljesen a hasán keresztül a combjaihoz. Ujjaimmal ügyesen legörgettem a nejlon anyagot, melyet félredobtam.
- Annyi idegesítő gönc van rajtad –morogtam.
- Rajtam nincs annyi – pillantott rám, mire felegyenesedtem előtte, s ugyanúgy elszaggatta az ingem, mint ahogy én az övét. Az övemtől se perc alatt megszabadított, és eldobta.
- Gyűlölöm a ruháid – mormogta.
- Hm. Megnyugodtál? – pillantottam le rá.
- Igen, csak most beszukásítottál, szóval.. – kibújtatott a nadrágomból, persze segítséggel, majd félig meredező farokkal visszatérdeltem. Egyből, mint hal a csalira, rákapott. Ajkaival szívogatta érzékeny bőröm, mely annyira jó érzés volt. A gyomrom kezdett el dolgozni, pillangók hada kezdett a farkam felé tolakodni. Egyre jobban és jobban meredezett.
- Ah, Soomin – nyögtem, miközben szőkés tincseit elsimítottam az arcából, hogy a feje tetejére fogjam. Ujjaival is átkulcsolta tagom, s úgy mozgatta a fejét. Lepillantottam rá, ahogy szorgoskodik, akaratlanul az érdekes díszítésű körmére tévedt a szemem. Gondosan volt a minta ráfestve, valami neon színnel.
- Uh, baszkih.. ah… szép a körmöd – nyaltam meg kiszáradt ajkaim, mire felpillantott rám, s elcuppant.
- Ez most komoly?
- Mi? – értetlenkedett.
- Hogy a körmöm dicséred.
- Ajj, fogd be! – terítettem magam alá, aztán lábait felnyomtam a füle mellé, mélyen benyaltam nőiességébe. Izmommal édes redőit faltam, hol elmélyesztettem hüvelyébe, hol pedig a csiklóját izgattam.
- Jesszus, Jongin – markolta a takarót maga mellett.
Miután kellően benedvesítettem őt, fölé térdeltem, s egy mozdulattal eltűntem benne. Mind a ketten jóleső nyögéseket hallattunk. Soomin lehunyt szemekkel sóhajtozott, ahogy lassan mozogtam, ezért tövig vágtam magam, hogy nyögjön. Ahogy vártam, hatalmasat nyögött, így elengedtem a lábait, amivel átkarolt. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, ahogy csak tudtam és amilyen mélyen csak tudtam elmerültem benne.
- Azzzzh – sikoltott fel, mivel eltaláltam a G pontját.
- Az? – csöppent egy izzadtság csepp az arcára, mire gyorsan végig törölte a kezével az arcom.
Egy utolsó hajrát küldtem neki, iszonyatosan gyorsan mozogtam az élvezetért. Egyszerre ért el minket az orgazmus, fáradtan dőltem rá, levegőért kapkodva. Hosszú percekig feküdtünk így, amikor megszólalt.
- J-Jongin – halkan szólt hozzám.
- Igen?
- Szeretlek – simított végig a hátamon, aztán a vállamat csókolgatta.
- Óh édesem, én is téged – gurultam le róla, majd betakartam magunkat.
Soomin szemszöge:
Hozzábújtam, s a mellkasát simogattam. Nagyon jól éreztem magam, kielégülten, gondtalanul, és ehhez Jongin kellett. Nem szólaltunk meg, csupán egymást cirógattuk, míg a másik álomba nem merült. Azt hiszem, teljes mértékben túltettem magam Jiyongon, s a kialakuló szerelmet nem befolyásolhatja az életkor, a magasság, vagy épp az, hogy ki akar épp tönkretenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése