Haru Haru [Jiyong]

A munkádban te voltál a lehető legprofibb. Mindig is nagy koncerteken voltál ott, és segítettél az egész koncert alatt, h semmi ne hibásodjon meg, a látvány, és a hangzás is tökéletes legyen. Amolyan mindenes voltál. Viszont, volt egy nagyon nagy félelmed, az pedig nem más volt mint a BIGBANG. Féltél, mert mindig a tökéletességre mentek. Minden egyes alkalommal, amikor velük volt valamilyen programod, a gyomrod görcsbe szorult, és 2 napon keresztül csak nyúztad magad.
-Yaa _______ rosszul nézel ki baj van?-kérdezte a hangtechnikus, miközben a színpadot jártad végig egy mikrofonnal a kezedben.
-Uhm, persze minden okés, csak a tervek nem biztos h jók lesznek.-válaszoltál neki, s meghallottad a srácok hangját.
-Annyeonghaseyo.-jelent meg mind az 5 srác, sorra hajolgattak és köszöntek, majd megálltak a színpad közepén.
-Annyeonghaseyo.-néztél rájuk, közben majd belepirultál G-Dragon szemkontaktusába.
- _______ remélem, nem szarod el a koncertet mint múltkor.-bökött a fejével Jiyong rád.
-Az..az.. nem izé.. nem az én hibám volt.-hajtottad le a fejed.
-Jiyong, hagyd már őt! Mindig kötözködsz!-védett meg téged Seungri, amikor látta, h nagyon el vagy kenődve.
-De akk is, szar munkáért minek fizessek?-húzta ki magát, majd elment beszélni a többi táncossal, és producerrel.
Teljesen összetörte a szíved, amiért ilyen bunkó volt veled. Lehajtott fejjel, vonultál hátra, közben idegesen a földhöz csaptad a mappád, amiből a sok terv szerte hullott. Becsaptad az ajtót, könnyeid patakokban folytak le az arcodon. Senki nem kritizált még így, nagyon rosszul esett.
-Menj utána!-szólt rá Tabi a feldúlt Leaderre.
-Dehogy megyek, beteg vagy? Nem csinálja jól a munkáját! Meg sem érdemel semmit.-morgott.
Tisztán hallottál mindent, s szavaival a szívedig hatolt. Taeyang ment ki utánad, h minden rendben van-e te pedig elküldted, h igen, és h ne aggódjon.
-Jiyong, te olyan arcátlan és faragatlan tuskó vagy! H tehetsz ilyet? Azért ő sem rég óta van a szakmában, és mindent belead, h a puccos seggednek jó legyen.-korholta a vezetőt YB.
-Most támadj már nekem, h nem fekszem a lábai közé és nyalom ki a seggét! -emelte meg a hangját.
Megmostad az arcod, h ne látszódjanak duzzadt szemeid, majd vissza kimentél. Jiyong rád pillantott, s amikor meglátta, h nincs felhőtlen kedved, eléggé lelkiismeret furdalása lett. Látta, h a mappa már nincs nálad, így elindult a keresésére. Meg is találta a "backstage"-ben, minden szanaszét volt. Összeszedte gyorsan, majd pont megtalált egy levelet, amit a kórházból kaptál 3 hónapja, h nincs sok időd hátra.
-Nem lehet.-suttogta, majd betolta a legaljára, és kiment.
-Yaa, Jiyong meddig szenvedsz még? Kezdjük már a próbát! -szólt rá Daesung.
-Ne haragudjatok, csak összeszedtem a lapokat.-nyomta a kezedbe a mappát, és visszament a srácokhoz. Valamiről nagyon elkezdtek sustorogni, de nem hallottad őket. Kezedbe vettél egy mikrofont, majd hozzájuk szóltál.
-Mikrofonokat viszik fel, szóljatok bele, meg ilyenek, beállítjuk.
-Mmmaah.-hallottad Top hangját, mire elmosolyodtál.
- _______ milyen csinos vagy ma. -beszélt direkt hozzád.
-Yaa, Hyung! Ne csajozz, munkánk van.-lökte meg kicsit Seungri őt.
-De nézz rá, ezen a csodás napon, velünk van, ő készít fel minket....-kezdett áradozni Top.
-Elég, elég! -nevettél. -És köszönöm a bókot! Elpróbáltátok a hangokat, a zenét, a dobbantót, pár tűzijátékot is, a háttér világítást a fényeket, mindössze 2 óra alatt.
-Na akk készen is volnánk. Holnap, akk itt találkozunk, 5kor!-mondtad nekik, majd hátramentél a cuccodhoz.
-Várj, _______! -kapta el Jiyong a csuklód.
-Mit akarsz te beképzelt, öntelt, arrogáns, seggfej?-néztél rá halál nyugodtan.
-Miért nem mondtad el?
-Mit?
-Miért nem mondtad el, h alig van pár hónapod hátra.-ahogy ezt kimondta, kitágult szemeidbe könny gyűlt.
-Kutattál a cuccaim között?-vágtad a táskádba a dolgaid majd felkaptad a válladra. -Nem! Bent volt a papírok között. Kérlek _______ mondd el. Miért nem szóltál róla? -Nincs közöd hozzá, az sem érdekel téged ha megdöglök. Szar munkát végzek, megmondtad. Ne nehezítsd meg a dolgom ok?-kerülted ki őt, majd hazamentél.

Egyáltalán nem akartad, h megtudják. Nem akartad, h sajnáljanak, de Jiyong megtudta. Oktalanul kérte számon rajtad a dolgokat, amikor nem is tartoztok egymáshoz. Később valaki csengetett. Senkit nem vártál, így kócosan vizes hajjal, pizsamában nyitottál ajtót. Jiyong állt ott, s hirtelen hévvel megölelt.
-Ne haragudj erre a töketlen bunkóra. Kérlek.-bújt hozzád, úgy h majd összetört.
-Nem kell a seggemet kinyalni. Nem szorulok sajnálatra.-próbáltad eltolni de nem engedte. Betolt az ajtón, majd a kanapét észrevette és odamentetek. Leült, s te is mellé, persze egyáltalán nem engedett el. Lassan puszilgatni kezdte a nyakad.
-Jiyong, kérlek ne.-nehezen de sikerült leállítanod őt.
-Most mi a baj? Tényleg nem akarok segget nyalni.
-Ja, előtte pedig minden voltam csak jó nem. Azért jöttél, h sajnálj? Nem kérek belőle mondtam. Ki tudja még azt, h pár hónapom van hátra?-kérdezted.
-Hát, a srácok.. csak nem adják tovább.-mondta félvállról.
Fújtatva kitörtél az öleléséből, és arcon vágtad.
-Most menj el te pletykás!-kiáltottál rá.
-De _______ kérlek..Én.
-Takarodj!-saját magadnak fájt, h igy kellett vele beszélned, de nem tudtál mit csinálni vele.
A veszekedés óta 1 hónap telt el. Jiyong nap mint nap próbált kapcsolatba lépni veled, de nem tudott. Az állapotod rosszabbodott. Seungri és Taeyang vittek be téged a kórházba, mivel pont akk, velük találkoztál. Top és Daesung is megérkezett, h ott legyenek.
-Hey, ________ nem hagyhatsz itt minket!-szólt rád Daesung, miközben angyalian mosolygott rád.
-Nem foglak.-mosolyogtál fáradtan rájuk, mivel érezted, ahogy belülről öl téged.
Taeyang kiment telefonálni, kb olyan 10 percet. A barátját hívta, h siessen, mert ma műtenek téged. Jiyong futásnak eredt, s szelte az utcákat. El akart még tőled búcsúzni, mielőtt betolnak, de elkésett. Pont akk zárult az ajtó mögötted, amikor odaért.
-Neeeeem VÁRJANAK!!-verte az ajtót, de választ nem kapott.
-Jiyong higgadj le!-fogta le barátját Taeyang.
Hosszú órákig álltak 5en a folyosón, s várták, h egy nővér, vagy egy orvos kimenjen a műtőből. Egyszer csak nyílt a műtő ajtaja, s toltak ki téged.
- _______.- suttogta, majd odalépett melléd. Mivel altatásban voltál, semmit nem reagáltál. Csak a könnyei folytak arcáról, majd elvittek egy kórterembe. Az orvosok semmit nem mondtak, Jiyong bent volt melletted, s ahogy napról napra álomba sírta magát, te úgy hagytad egy szó nélkül ott őt örökre.