A nap igazán jól telt számodra. A vártnál korábban fejezted be a munkádat, és az egész délutánt a barátaiddal töltötted, akiket már rég láttál. Valójában, az utóbbi két hétben próbáltál több időt eltölteni velük, mivel hamarosan elhagyják az országot. Csak egy rövid vakáción voltak. Szóval a munkád és Seunghyunod között nem volt sok időd. Habár fáradt voltál, legalább nagy banzájt csaptatok.
Épp most értél haza a kávézóból. Két nagy, gőzölgő csésze kávét tartottál a kezedben. Arra gondoltál, Seunghyun már biztos itthon van, mivel láttad az autóját a garázsban parkolni. Olyan izgatottnak érezted magad, hogy elmeséld neki, milyen napod volt, elkiáltottad magad:
"Bébi, itthon vagyok! Hol vagy?"
Felsiettél az emeletre a hálószobába, és megtaláltad őt az ágy szélén csendben üldögélve. Öltöny volt rajta, a zakót leszámítva. A nyakkendője ki volt lazítva, és különös módon csak az iPhone-ját bámulta. Leültél mellé és beszélni kezdtél.
"Hé, tudod mi-"
"Hogy tehetted ezt velem?" kérdezte csöndesen, lehajtott fejjel.
Kezdted nyugtalanul érezni magad. Az, ahogyan feltette a kérdést, nagyon megijesztett téged. Általában ő mindig kis aranyos meg édes, amikor ti ketten együtt vagytok.
"Hogy érted?" kérdezted. Ő csendben maradt. Habár meg voltál ijedve, megragadtad a lehetőséget, hogy az álla alá helyezd az ujjaidat és próbáltad elérni, hogy rád nézzen.
"Bébi, mit-"
A földre hullajtotta a telefonját. Hirtelen felállt, és szorosan fogta a csuklóidat mindkét kezében. Az arckifejezése vad volt. Az arca olyan közel volt; érezhetted a leheletét. Itt jöttél rá, hogy ivott.
"BÍZTAM BENNED! EGÉSZ IDŐ ALATT, TE MEG MEGCSALTÁL!"
Annyira lesokkolódtál, hogy nem is tudtál rögtön válaszolni. Csak bámultál rá. Úgy tűnt, rád vár, hogy mondj valamit.
"Bébi, én nem tudom-"
"NE IS PRÓBÁLD LETAGADNI. VANNAK KÉPEIM!" kiáltott rád, ahogy az ágyra dobott.
Próbáltál felkelni és szembenézni vele, de előbb rajtad volt, mint hogy tudtad volna. A kezeidet a fejed két oldalára szegezte le.
"Jó volt ő valamennyire, bébi? Volt olyan jó, mint én?" kérdezte lágyan, ahogy rád feküdt, megelőzve azt, hogy mocorogj. A szemeidbe bámult. Könnyeket láthattál megjelenni bennük.
"Seunghyun-ah, nem tudom, miről beszélsz. Engedj el és megbeszéljük ezt." könyörögtél neki higgadtan.
Egy percre azt hitted, hogy el fog engedni.
"Nem, nem akarok beszélni." mondta lágyan. Durván megostromolta az ajkaidat az övéivel. Ellenkeztél. Te nem akartad ezt. Mi folyik itt? Miért ilyen?
"Seunghyun-ah, kérlek, csak hadd..." nyöszörögted az ajkaiba.
"Nem. Csak fogd be."
Elkezdett csókolgatni lefelé a nyakadon, miközben még mindig lefogott. Nem tudod miért, de nem volt erőd, hogy megállítsd. Rájöttél, hogy nagyon fáradt voltál. Próbáltál mindent kiegyensúlyozni. Őt, a családod, a munkád, a barátaid. De úgy tűnt, ez nem volt elég. Oldalra fordítottad a fejed, és hagytad, hogy azt csináljon, amit akar.
De ekkor...
"Máris feladod? Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyű veled?" a hangja csöpögött a gúnytól, ahogy rád nézett.
Észreveszed, hogy a blúzod szét van húzva, és a szoknyád szegélye a derekadig lett fölemelve. Hirtelen haragot éreztél. Nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled!
"ENGEDJ EL! SZÁLLJ LE RÓLAM!" küzdöttél a szorítása ellen, de ő meg se moccant. Erősebb, mint te... és nem gondolkozik tisztán.
"Na, ez sokkal jobb!" mosolygott rád gonoszul. Aztán lenézett, és a melleidnek szentelte a figyelmét.
Egyik kezét használva mindkét kezed a fejed fölé szegezte. A szabad kezével lehúzta a melltartód bal kosarát. Mutatóujjával körülrajzolta a mellbimbódat és áthatóan nézett rá. A mellbimbód kiállt az izgatásra.
"Mindig azt hittem, hogy én leszek az egyetlen, aki ezt láthatja. De, azt hiszem, tévedtem." suttogta, ahogy leengedte a fejét, hogy a mellbimbód a szájába vegye. Tartotta a melled és olyan erősen kezdte szívni, hogy fájni kezdett.
Próbáltál ellenállni az örömteli érzésnek, amit a lábad között éreztél. Mindenféle dologra gondoltál, ami igazságtalanná teszi ezt a helyzetet számodra. De nem tudtál. Mindig is jól használta a száját.
Homorítod a hátad, hogy még többet kínálj a szájának a melledből, és felnyögtél. Aztán ugyanezt megtette a másik melleddel, hátrahagyva az elsőt, a bimbót kiállva és nedvesen csillogva a nyáltól. Vonaglani kezdtél alatta, de Seunghyunnak más ötletei voltak. Ő nem úgy gondolta, hogy te ezt élvezd.
Megállt, felemelte a fejét és lenézett rád. A szemeidbe bámult, miközben az a keze, amelyik a melled fogta, most szétszakítja a bugyidat a szoknya alatt. Felizgatott téged. Nedves voltál.
"Hmmm... Ez mind nekem?" kérdezte, ahogy simogatott téged. Először lassan, aztán hirtelen beléd helyezett két ujjat. A szád egy 'O'-t formált, ahogy az ujjait ki-be húzogatta, miközben hüvelykujja a csiklódat simogatta.
Az érzés a lábaid között fokozódott, és kezdett elviselhetetlenné válni. Össze akartad zárni a lábaidat, de ő kezed-lábad szétvetve fogott téged az ágyon. A fejedet az egyik oldalról a másikra dobáltad. Seunghyun föléd emelkedett, oda-vissza nézett a kipirult arcod és a ki-be járó ujjai között.
"Ughh.. O-oppa Én már nem ughh.." nyöszörögted.
Ő gúnyosan felkuncogott és folytatta a kínzásod. "Őt is Oppának hívtad? Csak engem szoktál Oppának nevezni, amikor ilyen vagy." felgyorsított az ujjai mozgásán.
"Oppa, k-kérlek, én nem tettem-" nem tudtad befejezni, amit mondani akartál. Úgy érezted, fel fogsz robbanni. De ekkor, visszahúzta az ujjait, és te esdekeltél értük, hogy jöjjenek vissza beléd. Olyan közel voltál.
Felemelted magad a könyöködre, és nézted, ahogy Seunghyun áthúzta a fején a nyakkendőt és szétszakította az ingjét, minden gombot szétszórva. Letérdelt és sietősen kicsatolta az övét és lehúzta a nadrágja cipzárját. Egyszerűen lelökte azt a térdéig a boxerrel együtt, nem fáradt azzal, hogy eltüntesse azokat. Elakadt a lélegzeted, ahogy megláttad az erekcióját, és felnéztél az arcára.
Széjjelebb tárta a lábaidat, a karját a lábad alá akasztotta, és a csúcsát a közepedhez helyezte. Megfogja a csípődet és egy lökéssel teljesen benned volt. Mindkettőtök lélegzete elállt az érzésre.
Seunghyunnak nem állt szándékában gyengédnek lenni veled. Erőteljesen nyomult beléd, ahogy ráhúzott téged az erekciójára. Érezted, hogy az érzés megint fokozódik, és elélveztél. Kiélvezted az orgazmusod, ahogy egymás után jött hullámokban. Nyögtél és sikítottál, ahogy az erekciója a legélvezetesebb pontodat érintette.
Ez így ment tovább és tovább. Már nem számoltad az orgazmusaid számát, de Seunghyun nem állt meg. Megérintetted és masszírozni kezdted a mellbimbóidat, ahogy ő továbbra is könyörtelenül vágott beléd, mintha bizonyítani próbálna valamit. Fáj neked így látni őt.
"Oppa... Élvezz el velem... kérlek.." nyögted, ahogy az arcáért nyúltál. Ő föléd emelkedett. Megérintetted az arcát és a szemeibe néztél, ahogy a testetek ritmusát ő továbbra is fenntartotta. "Te vagy..." suttogtad, ahogy próbáltad kifújni magad.
Megint érezted. Megint el fogsz menni. Behunyod a szemed, ahogy a nyakán lógsz.
"Oppa... Ó, te jó-" nyögted, ahogy a csípődet gyorsan nekitoltad Seunghyunnak.
"Nézz rám." szűrte ki a fogai közül, amikor észrevette, hogy becsuktad a szemeidet. "Mondd, hogy én vagyok az egyetlen." követelte, ahogy újra és újra belédmerült. "Mondd!"
Próbáltad nyitva tartani a szemeidet. Az érzések elsöprőek voltak.
"Ughh.. O-oppa... Nincsen másik... Ughh... férfi!" megrázkódtál alatta. Az izmaid szorították az erekcióját, ahogy kéj szántott át az alsó testrészeden.
Sikítottál, amint ő felnyögött, amikor az orgazmus egyszerre sújtott le rátok. Esztelenül felemeled a felsőtested, hogy hozzásimuljon az övéhez, ahogy folytatta a lökéseit, próbálva elhúzni mindkettőtök örömét. Morogtál és nyöszörögtél, ahogy lassan lovagoltad az erekcióját. Mindketten az ágyra hullotok, ő még mindig benned van. Lassan kihúzódik belőled, és a hátadat a mellkasához húzza. Átölel hátulról és szorosan tart téged, mintha attól félne, hogy elmész.
Percek teltek el, ahogy próbáltad kifújni magad. Hallod, hogy halkan horkol. Csendesen hagyod, hogy a könnyeid lehulljanak. Vele ellentétben, neked nincs alkohol a szervezetedben, hogy elfelejtsd, miért vagytok ilyen helyzetben. Hogy történhetett ez meg? Hogy tud így a hatalmában tartani? Itt veszed észre az iPhone-ját. Az végig az ágyon volt. Megszerzed, és az első kép, ami fogad téged, rólad és a barátodról, Alexről, ahogy ti ketten nevettek és megosztotok egy kávét. A következő képre kattintasz, és hasonló képek követték. Vicces, gondoltad, hogy aki a képeket csinálta, nem csinált egyet sem rólad Aimee-vel, Alex feleségével.
Érezted, hogy visszajön a haragod, és próbáltad kiszabadítani magad Seunghyun tartásából. De ő meg se moccant. Kezdett ébredezni. A fejednek morgott.
"Nem mész sehová. Itt maradsz velem."
"Eressz, te idióta!" küzdöttél ellene. De amit következőnek mondott, megállított téged.
"Ne hagyj el. Kérlek. Tudom, hogy elfoglalt voltam és nem tudtam időt szánni rád, de kérlek. Ne-ne cserélj le engem." könyörgött csendesen, az arcát a hajadba temette.
"Mostantól megteszek mindent, amit kérsz... Én még, még-" folytatta a mondandóját.
"Fogd be!" kiáltottad, ahogy felé fordultál. Most jó rálátásod volt az arcára. Sírt. A szemei vörösek voltak a sírástól és talán az alkoholtól is. A kezeid közé fogtad az arcát, és lágyan megcsókoltad az ajkain.
"A férfi a képen a barátom a főiskoláról. Elmentünk a Coffee shopba a feleségével. Két gyerekük van és boldog házasok. Seunghyun-ah, nem bízol bennem?" kérdezted szomorúan.
Csendben volt, ahogy ő rád nézett. "De igen. De nem hiszem, hogy bízom magamban, hogy elég jó vagyok-e neked." hitetlenül bámultál rá.
"Mindig azt éreztem, hogy valaki jobbat érdemelsz, mint egy olyan valaki, mint én, aki nincs mindig a közeledben. Én-"
Nem hagytad, hogy befejezze. Sírtál aztán nevettél, ahogy megölelted ezt a gyönyörű férfit. "Te tényleg egy idióta vagy! Szóval csak fogd be..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése