Nem mondhattad magad olyan lánynak, aki egész nap a tükör
előtt ül, sminkelget, és 6 kiló vakolatot tesz magára. Nem szeretted a magas sarkút,
se a picsát takaró szoknyát. Te egy olyan lány voltál, aki imádott görkorizni.
Már profi szinten toltad az egészet, a gördeszka pályán voltatok kint pár
haveroddal, és ők bíztattak egyes szaltókra, és fordulatokra. Mindig bőségesen
felpakoltad magad egy kis kötszerrel, és fertőtlenítővel, hátha valaki
eltaknyol, és lezúzza a plezúrt a térdéről. A mai nap eléggé forgalmas volt,
ahhoz képest, h hőség volt. Te az árnyékban ültél, hajad egy kis „hagymácska
frizura”-ként lógott a tarkódnál. Egy fullcap-es sapka volt rajtad, amit nagy
becsben őriztél. A ruhád, hiába volt márkás, te teljesen szétbarmoltad, szakadt
volt a térdénél és a combjánál is, persze a horzsolásaid tökéletesen
látszottak, illetve egy nagyobb folt a combodon, ami azt tükrözte, h egy
hatalmasat eshettél nem olyan rég. Az orrodnál is varas volt, és egy kisebb
lila folt éktelenkedett a szemed mellett. Szerencséd volt a legutolsó
esésednél, h nem nyomta ki a szemed a kiálló vascső, hanem csak eléggé
megütötte az arcod. Mindennapjaid Japánban élted, ahol a legjobb
barátoddal Takumival laktál együtt.
- ________ jössz egyet? - kérdezte.
- Persze. Egy pillanat. - mosolyodtál el, majd fekete görkoridon húztál egy kicsit, h biztosan tartsa a bokád.
Felálltál, majd elgurultál hozzá. Kicsi voltál hozzá képest, mégis tehetséges. Beálltál a deszkásokhoz, akik jól elszórakoztak, s megaláztad őket. Cikáztál köztük, fordultál, szaltóztál, mindezt hibátlanul. Egy sereg ismeretlen srác tért be a ti kis pályátokra, majd távolabb leültek.
- Azt a csajt nézd Youngbae! - tátotta a száját Jiyong.
- Látom, látom. –mosolygott, s pont az egyik levegőben szaltónál rosszul fordultál, és gyönyörűen végig nyaltad a pályát.
Senki nem foglalkozott veled, Takumi is épp az egyik kiscsajt fűzögette, a deszkások közül páran röhögtek rajtad. A fejed ütötted meg egy kicsit, és elharaptad a szád.
- Segítek neki. –szaladt oda hozzád Jiyong.
Nehezen feltámaszkodtál, és felálltál. Tudtál pár métert zuhanni, de annyira fájt a fejed, h szédülni kezdtél, és dőlni. Szerencsére idejében elkapott a megmentőd és leültetett.
- Jól vagy?- térdelt le melléd.
- Ja, kutya bajom. Csak egy kis karcolás, meg ütés...- bámultad a földet, szégyenedbe.
- Persze. Vérzik a szád. –vett elő egy zsebkendőt.
Feljebb tolta a sapkád, s ekkor látta, h mennyire sebes az arcod. Lassan törölgette le a vért a szádról. S te még levegőt is elfelejtettél venni, csak elvesztél a barna szemeiben, ahogy gondosan törölgette a vért onnan.
- Vigyázz magadra, igaz nem ismerjük egymást, de jól nagyot estél. Ragtapasz van nálad? - kérdezte.
- Van. - nyomtad a kezébe a kis dobozt, amiben tároltad. - Estem ennél nagyobbat is már. Mikor legelőször gyakoroltam a duplaszaltót. Az nem műanyag pályán volt, hanem betonon. 2 hétig nem voltam eszméletemnél. – rántottad meg a vállad, ő pedig csak csóválta a fejét, s beragasztotta a sebed.
- Én még csak most tanulok gördeszkázni. Érdekes nagyon, és tök jó. Tudsz azt is?
- Tudok persze. - mosolyodtál el.
Ő is szintén elmosolyodott, aztán végig simított az arcodon.
- Remélem, megmutatod majd. Feltéve, ha a csibészek elmennek. - nevetett.
- Hát, én is úgy gondoltam. Amúgy _________________ vagyok. - nyújtottál kezet.
- Jiyong.. Kwon Jiyong. - fogadta el a gesztust.
Lassan Taeyang is közelebb merészkedett, s leült a deszkájára Jiyong mellé.
- Hali. Hogy vagy? - kérdezte.
- Veled van? - pillantottál rá.
- Ja, a haverom Dong Youngbae, vagyis Taeyang. - pakolt vissza a dobozkádba közben, s visszaadta.
- Takumi-san! - szóltál oda a legjobb barátodnak, akit a testvéredként szerettél.
- Aish! _______ mondtam, h ne állj le idegenekkel! - gurult mellétek.
- Ne haragudj, de megint kinevettek, ő pedig segített. - mutattál Jiyongra.
- Nem érdekel! –rántott fel a földről.
Mindig óvott téged az ismeretlenektől, azóta amióta a húgát elrabolták.
- Nyugi, tényleg nem kell féltened tőlünk. Nem akartam semmit tőle, se elrabolni, se megerőszakolni. Csupán.. segítettem neki. - állt fel Jiyong, s lenézett Takumira.
Nem ijedt meg tőle, mert ő jóval szélesebb volt, és izmosabb, Jiyong csak magasabb, és szélesebb volt a válla, ahogy vékony volt. Hatalmasat sóhajtott Takumi, aztán bólintott.
- Ha bántódása esik. Kinyírlak. De téged is. - mutatott a szótlanul kuporgó Taeyangra.
- Jó jó, értettük haver. - emelte védekezően maga elé a kezét
Ismét lehajtottad a fejed, s nem mertél Jiyong szemébe nézni. Ujjaival az állad alá nyúlt, s felbiccentette a fejed.
- Nem kell tőlem félni. Nem harapok. - ejtett meg egy mosolyt.
- De, nem.. is.. ismerlek. - nyögted két levegővétel között.
Nevetni kezdett, majd elgurult a deszkával. Taeyang is követte őt, s te is korival. A többi srác elhúzta a csíkot hamar, mivel ma buli lesz, így 3an maradtatok. Igen, Takumi a csajjal hazament, te pedig egyedül fogsz hazamenni.
- Én csak ezt tudom. - mutatta Jiyong.
- Egész jó. De ne félj megemelni jobban a lábad. - mosolyogtál.
- Valahogy így? - emelte meg, de abban a pillanatban el is bukott, s szépen lehorzsolta a lábát.
Hirtelen letérdeltél hozzá, és ahol szakadt volt a gatyája, széjjelebb húztad, h hozzáférhess.
- Gyakorlás teszi a mestert. Te azt tanulod el tőlem, hogyan ess el. - nevettél zavarodban.
Jiyong és Taeyang is nevetni kezdtek, majd az utóbbi személy odébb ment telefonálni.
- Mókás csajszi vagy. – támaszkodott, s hagyta, h ellásd a térdét.
- Ugyan, csak pasik között nőttem fel szinte.
- Szülők?
- Szartak rám nagyot, össze is vesztem velük, ezért az egyik legjobb haveromhoz költöztem, kb 10 éve.
- Hm, érdekes, most olyan 16nak nézel ki. - mosolyodott el.
- 22 vagyok. - nevettél zavartan. - De mindig 18at mondok.
- Én 24. Az nem sok korkülönbség. - pont ragasztottad neki, amikor felszisszent.
- Bocsánat! - kezelted le, majd eltetted a piperéd.
- Ugyan, köszönöm. - fogta meg a kezed.
Nagyon zavarba jöttél, remegni kezdtél, és a sapkát behúztad a szemedbe. Jiyong ott ült előtted terpesztett lábakkal. Hirtelen ötlettől lábai közé húzott, és ölelt. Levette a sapkát rólad, és az öledbe tette. A hajgumit kiszedte a hajadból, és kicsit összekócolt.
- Így szebb vagy. - simogatta a karod.
- Én…én.. nem vagyok szép. –hajtottad le megint a fejed, mire a nyakadba fúrta az arcát.
Még jobban kirázott a hideg, és el akartad őt tolni, de nem engedte. Taeyang távolból nézett titeket, direkt nem akart vissza menni, mert látta, h mennyire izzik köztetek a levegő.
- De az vagy! Gyönyörű, csak nem látja senki, mert olyanokkal vagy körül véve.
- Mi.. Milyenekkel? - a félhomályban csak a szeme fehérjét, és hófehér fogait láttad.
- Suhancokkal, akik nem tisztelnek. Én tisztelnélek, és ápolnálak, bármi történjen veled. - tűrte a hajad a füled mögé.
Nagyot nyeltél, apró pillangók ezrei szabadultak fel a gyomrodból. Jiyong nagyon lassan hajolt közel hozzád, s már a fejét is elfordította. Behunytad szemeidet, ekkor ajkait megérezted a sajátodon. Sosem csókoltak még meg így téged. Karjaidat a nyaka köré fontad, míg ő a derekadon pihentette a kezeit. Egymással szemben ültetek, így egy kicsit megmozdultál, mire elszakadt tőled.
- Nem.. nem szabad. - sóhajtotta nagy nehezen.
- Ne haragudj rám. Az én hibám. - kászálódtál ki az öléből, és elindultál a kijárat felé.
- De..Én.. –mondta volna, amikor látta, h menekülni készülsz.
-YOUNGBAE! - kiáltott oda barátjának, aki elállta az utad, de a lábai között simán átcsusszantál.
Az ég feketébe öltözött, te pedig minél gyorsabban akartál menni, h lerázd őket. Deszkán gurultak utánad, és pont el tudtak kapni, amikor megtorpantál az előtt az autó előtt, amibe 5 éve Takumi húgát, Yorino-t tuszkolták.
- Nocsak ______. - szállt ki, a fő ellensége Takuminak.
- Nem.. –gyorsan elindultál, és telibe Jiyongnak mentél, akihez bújtál.
- Védj meg! Kérlek! - nyöszögted neki.
Szerencsére Youngbae leintett egy taxit, így sikeresen megmenekültél, de még akkor is, a könnyeid folytak.
- Cssss. - simogatott Jiyong, h megnyugtasson.
- Merre laksz? - kérdezte Youngbae közben.
Elmondtad a címet, s hazakísértek. Jiyong kiszállt egy pillanatra, h el tudjon búcsúzni.
- Egy.. képet készíthetek rólad? - kérdezte aranyosan.
- Most ilyen kisírt fejjel? - nevetted el magad.
- Kérlek, csak, h emlékezzek rád. - vette elő a telefonját.
- Csak akkor, ha utána átküldöd nekem is. - vetted te is elő a sajátod.
Összebújtatok, és egy mosolygós képet csináltatok. Jiyong gyorsan átküldte, majd magához rántott, s egy búcsúcsókot nyomott az ajkaidra. Könnyeid az arcod áztatták, h ennyi törődést, biztosan nem fogsz kapni senkitől. Nehezen váltatok el egymástól, de még akk is öleltétek egymást.
- Remélem, nem fogsz elfelejteni. - vetted ki a füledből a kedvenc fülbevalód, amit még Takumi vett neked, s Jiyong kezébe csúsztattad.
- De, ______ezt tényleg nem kéne.
- Ugyan, fogadd csak el. Hozzon szerencsét mindig. –mosolyogtál rá, majd hátat fordítottál neki.
Gyorsan levette a nyakláncát, s a nyakadba akasztotta, aztán egy mosoly kíséretében elhajtottak a taxival. A távolodó autót nézted könnyes szemekkel, s a lánchoz nyúltál.
- Köszönöm Kwon Jiyong. - suttogtad.
- ________ jössz egyet? - kérdezte.
- Persze. Egy pillanat. - mosolyodtál el, majd fekete görkoridon húztál egy kicsit, h biztosan tartsa a bokád.
Felálltál, majd elgurultál hozzá. Kicsi voltál hozzá képest, mégis tehetséges. Beálltál a deszkásokhoz, akik jól elszórakoztak, s megaláztad őket. Cikáztál köztük, fordultál, szaltóztál, mindezt hibátlanul. Egy sereg ismeretlen srác tért be a ti kis pályátokra, majd távolabb leültek.
- Azt a csajt nézd Youngbae! - tátotta a száját Jiyong.
- Látom, látom. –mosolygott, s pont az egyik levegőben szaltónál rosszul fordultál, és gyönyörűen végig nyaltad a pályát.
Senki nem foglalkozott veled, Takumi is épp az egyik kiscsajt fűzögette, a deszkások közül páran röhögtek rajtad. A fejed ütötted meg egy kicsit, és elharaptad a szád.
- Segítek neki. –szaladt oda hozzád Jiyong.
Nehezen feltámaszkodtál, és felálltál. Tudtál pár métert zuhanni, de annyira fájt a fejed, h szédülni kezdtél, és dőlni. Szerencsére idejében elkapott a megmentőd és leültetett.
- Jól vagy?- térdelt le melléd.
- Ja, kutya bajom. Csak egy kis karcolás, meg ütés...- bámultad a földet, szégyenedbe.
- Persze. Vérzik a szád. –vett elő egy zsebkendőt.
Feljebb tolta a sapkád, s ekkor látta, h mennyire sebes az arcod. Lassan törölgette le a vért a szádról. S te még levegőt is elfelejtettél venni, csak elvesztél a barna szemeiben, ahogy gondosan törölgette a vért onnan.
- Vigyázz magadra, igaz nem ismerjük egymást, de jól nagyot estél. Ragtapasz van nálad? - kérdezte.
- Van. - nyomtad a kezébe a kis dobozt, amiben tároltad. - Estem ennél nagyobbat is már. Mikor legelőször gyakoroltam a duplaszaltót. Az nem műanyag pályán volt, hanem betonon. 2 hétig nem voltam eszméletemnél. – rántottad meg a vállad, ő pedig csak csóválta a fejét, s beragasztotta a sebed.
- Én még csak most tanulok gördeszkázni. Érdekes nagyon, és tök jó. Tudsz azt is?
- Tudok persze. - mosolyodtál el.
Ő is szintén elmosolyodott, aztán végig simított az arcodon.
- Remélem, megmutatod majd. Feltéve, ha a csibészek elmennek. - nevetett.
- Hát, én is úgy gondoltam. Amúgy _________________ vagyok. - nyújtottál kezet.
- Jiyong.. Kwon Jiyong. - fogadta el a gesztust.
Lassan Taeyang is közelebb merészkedett, s leült a deszkájára Jiyong mellé.
- Hali. Hogy vagy? - kérdezte.
- Veled van? - pillantottál rá.
- Ja, a haverom Dong Youngbae, vagyis Taeyang. - pakolt vissza a dobozkádba közben, s visszaadta.
- Takumi-san! - szóltál oda a legjobb barátodnak, akit a testvéredként szerettél.
- Aish! _______ mondtam, h ne állj le idegenekkel! - gurult mellétek.
- Ne haragudj, de megint kinevettek, ő pedig segített. - mutattál Jiyongra.
- Nem érdekel! –rántott fel a földről.
Mindig óvott téged az ismeretlenektől, azóta amióta a húgát elrabolták.
- Nyugi, tényleg nem kell féltened tőlünk. Nem akartam semmit tőle, se elrabolni, se megerőszakolni. Csupán.. segítettem neki. - állt fel Jiyong, s lenézett Takumira.
Nem ijedt meg tőle, mert ő jóval szélesebb volt, és izmosabb, Jiyong csak magasabb, és szélesebb volt a válla, ahogy vékony volt. Hatalmasat sóhajtott Takumi, aztán bólintott.
- Ha bántódása esik. Kinyírlak. De téged is. - mutatott a szótlanul kuporgó Taeyangra.
- Jó jó, értettük haver. - emelte védekezően maga elé a kezét
Ismét lehajtottad a fejed, s nem mertél Jiyong szemébe nézni. Ujjaival az állad alá nyúlt, s felbiccentette a fejed.
- Nem kell tőlem félni. Nem harapok. - ejtett meg egy mosolyt.
- De, nem.. is.. ismerlek. - nyögted két levegővétel között.
Nevetni kezdett, majd elgurult a deszkával. Taeyang is követte őt, s te is korival. A többi srác elhúzta a csíkot hamar, mivel ma buli lesz, így 3an maradtatok. Igen, Takumi a csajjal hazament, te pedig egyedül fogsz hazamenni.
- Én csak ezt tudom. - mutatta Jiyong.
- Egész jó. De ne félj megemelni jobban a lábad. - mosolyogtál.
- Valahogy így? - emelte meg, de abban a pillanatban el is bukott, s szépen lehorzsolta a lábát.
Hirtelen letérdeltél hozzá, és ahol szakadt volt a gatyája, széjjelebb húztad, h hozzáférhess.
- Gyakorlás teszi a mestert. Te azt tanulod el tőlem, hogyan ess el. - nevettél zavarodban.
Jiyong és Taeyang is nevetni kezdtek, majd az utóbbi személy odébb ment telefonálni.
- Mókás csajszi vagy. – támaszkodott, s hagyta, h ellásd a térdét.
- Ugyan, csak pasik között nőttem fel szinte.
- Szülők?
- Szartak rám nagyot, össze is vesztem velük, ezért az egyik legjobb haveromhoz költöztem, kb 10 éve.
- Hm, érdekes, most olyan 16nak nézel ki. - mosolyodott el.
- 22 vagyok. - nevettél zavartan. - De mindig 18at mondok.
- Én 24. Az nem sok korkülönbség. - pont ragasztottad neki, amikor felszisszent.
- Bocsánat! - kezelted le, majd eltetted a piperéd.
- Ugyan, köszönöm. - fogta meg a kezed.
Nagyon zavarba jöttél, remegni kezdtél, és a sapkát behúztad a szemedbe. Jiyong ott ült előtted terpesztett lábakkal. Hirtelen ötlettől lábai közé húzott, és ölelt. Levette a sapkát rólad, és az öledbe tette. A hajgumit kiszedte a hajadból, és kicsit összekócolt.
- Így szebb vagy. - simogatta a karod.
- Én…én.. nem vagyok szép. –hajtottad le megint a fejed, mire a nyakadba fúrta az arcát.
Még jobban kirázott a hideg, és el akartad őt tolni, de nem engedte. Taeyang távolból nézett titeket, direkt nem akart vissza menni, mert látta, h mennyire izzik köztetek a levegő.
- De az vagy! Gyönyörű, csak nem látja senki, mert olyanokkal vagy körül véve.
- Mi.. Milyenekkel? - a félhomályban csak a szeme fehérjét, és hófehér fogait láttad.
- Suhancokkal, akik nem tisztelnek. Én tisztelnélek, és ápolnálak, bármi történjen veled. - tűrte a hajad a füled mögé.
Nagyot nyeltél, apró pillangók ezrei szabadultak fel a gyomrodból. Jiyong nagyon lassan hajolt közel hozzád, s már a fejét is elfordította. Behunytad szemeidet, ekkor ajkait megérezted a sajátodon. Sosem csókoltak még meg így téged. Karjaidat a nyaka köré fontad, míg ő a derekadon pihentette a kezeit. Egymással szemben ültetek, így egy kicsit megmozdultál, mire elszakadt tőled.
- Nem.. nem szabad. - sóhajtotta nagy nehezen.
- Ne haragudj rám. Az én hibám. - kászálódtál ki az öléből, és elindultál a kijárat felé.
- De..Én.. –mondta volna, amikor látta, h menekülni készülsz.
-YOUNGBAE! - kiáltott oda barátjának, aki elállta az utad, de a lábai között simán átcsusszantál.
Az ég feketébe öltözött, te pedig minél gyorsabban akartál menni, h lerázd őket. Deszkán gurultak utánad, és pont el tudtak kapni, amikor megtorpantál az előtt az autó előtt, amibe 5 éve Takumi húgát, Yorino-t tuszkolták.
- Nocsak ______. - szállt ki, a fő ellensége Takuminak.
- Nem.. –gyorsan elindultál, és telibe Jiyongnak mentél, akihez bújtál.
- Védj meg! Kérlek! - nyöszögted neki.
Szerencsére Youngbae leintett egy taxit, így sikeresen megmenekültél, de még akkor is, a könnyeid folytak.
- Cssss. - simogatott Jiyong, h megnyugtasson.
- Merre laksz? - kérdezte Youngbae közben.
Elmondtad a címet, s hazakísértek. Jiyong kiszállt egy pillanatra, h el tudjon búcsúzni.
- Egy.. képet készíthetek rólad? - kérdezte aranyosan.
- Most ilyen kisírt fejjel? - nevetted el magad.
- Kérlek, csak, h emlékezzek rád. - vette elő a telefonját.
- Csak akkor, ha utána átküldöd nekem is. - vetted te is elő a sajátod.
Összebújtatok, és egy mosolygós képet csináltatok. Jiyong gyorsan átküldte, majd magához rántott, s egy búcsúcsókot nyomott az ajkaidra. Könnyeid az arcod áztatták, h ennyi törődést, biztosan nem fogsz kapni senkitől. Nehezen váltatok el egymástól, de még akk is öleltétek egymást.
- Remélem, nem fogsz elfelejteni. - vetted ki a füledből a kedvenc fülbevalód, amit még Takumi vett neked, s Jiyong kezébe csúsztattad.
- De, ______ezt tényleg nem kéne.
- Ugyan, fogadd csak el. Hozzon szerencsét mindig. –mosolyogtál rá, majd hátat fordítottál neki.
Gyorsan levette a nyakláncát, s a nyakadba akasztotta, aztán egy mosoly kíséretében elhajtottak a taxival. A távolodó autót nézted könnyes szemekkel, s a lánchoz nyúltál.
- Köszönöm Kwon Jiyong. - suttogtad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése