Miért mindig én? Teszem fel újra és újra magamban ezt a kérdést. Valójában a sztárságom az oka mindennek. Próbálnék én beigazodni, besorolódni a sok egyforma közé, de ha nem viselik el különcségem, akkor sajnálom, nem tehetek mást. Mindenben engem talált meg a média, konkrétan darabokra szedtek. Minden apró mozzanatomban találtak egy hatalmas hibát, amiből egy hatalmas botrányt szítottak. Igaz, ez csak bevétel volt a cégnek. Sosem a másik 4 tagot hibáztatták, hanem engem szedtek elő mindenért. Természetesen én nem kenhettem rájuk mivel én voltam a vezető. Hirtelen lettem sztár, hirtelen szippantott magába a média. Igen, néha úgy érzem, h nem vagyok oda való, csak a baj van velem. Mindig oldalba rúgtak, h meg tudom csinálni. Igen, meg tudtam. 2 rendőrségi ügyem volt, s a szívem ekkor tépték ki. Már nem a nők, nem a kétszínű emberek, hanem a média. Egy bábuként ráncigáltak engem. Nők, istenem, milyen rég is voltam egyel együtt. De talán nem is baj. Bajos életembe, nem bírok még egy olyan személyt is beleráncigálni, aki szeret is engem.
A backstage már nem ad otthont. Legszívesebben menekülnék, minden egyes alkalommal, amikor ki kell mennem a színpadra, gyomrom görcsbe rándul. A 2009es Shine a Light koncertemen, nem én ragyogtam a legjobban. Hanem ismét és mindig is a média. Az, ami megszüntette a magánéletem. 2009 nem az én évem volt. Bepereltek, s összetörtem. Nem bírtam azt a terhet, ami akkor a nyakamba szakadt, lefogytam, szemeim beestek, nyúzott lett az arcom. 2 hét leforgása alatt lefogytam 58 kilóról, 51-re. Végem volt, teljesen kivoltam. December végén még volt egy Gayo fellépésem, ahol elő kellett adnom a Heartbreaker-t. Nem bírtam megállni sírás nélkül. A hajamat nem elég, h elcseszték, de még egy idióta bokalengető ruhában kellett lennem. Sötét sminkem az arcomon volt. Kitört belőlem, előtörtek az emlékek, és az is, h talán bezárnak a börtönbe. De nem így lett. Napokig a templom fa padján térdepeltem, s imádkoztam. Imádkoztam az úrhoz, h segítsen meg. Nehéz volt felépülnöm belőle. 2010ben semmilyen őrültséget nem csináltam, végig a tüdőmet roncsoltam a piros Marlboro szálakkal. Leforgattuk a High High-t, jól éreztem magam, s hopp hirtelen 2011 lett. Újabb botrány. Marihuánás cigarettát szívtam májusban, Japánban. Igazából nem tudtam, h tényleg az, csak amikor a mosdóba mentem egy ismeretlen a kezembe nyomta eléggé meglepődtem, s megszagoltam. Igaz, nem ismerem a drogokat, mert nem vagyok drogfüggő. El akartam titkolni, de a rendőrök ismét szagot fogtak. Rajongóim millióira hoztam szégyent. Mivel Seungrival élek, s megtudta ezt az egészet, sírt. Sosem láttam még így összetörve. A vállaimat megragadta és hüppögött. Tudtam mit érez, tudtam, h rosszul cselekedtem. Zokogott, s nem akarta, h a rendőrség lecsukjon. Pénzbírsággal ezt is megúsztam. Istenem, erre pár hónapra az aranytorkú Daesung esett bajba. Le kellett mondanunk az összes promóciót, és fellépést. Néhányon vettünk részt, de akkor is a szemeim könnybe voltak, h ennyire szétbarmoltam ezt a bandát.
10 hónapot ültem a papírok felett, és gondolkoztam, segítettem Daesungnak. Nehezen dolgozta fel a történteket, az én mocskos lelkemnek pedig édes mindegy volt. Tartottam az életet benne, s mindig gyónni ment. 10 hónap siralmas szünet után egy műsorban pontosabban a Healing Camp-ben kértek meg minket, h meséljük el, h is történt. Teljesen úgy éreztem magam, mintha már a belém döfött tőrt megforgatták volna a szívembe. Mindent elmondtam újra, s egyáltalán nem könnyebbültem meg, h a régi sebeimet felszaggatták. Vérző szívvel, könnyes szemekkel ültem a stúdióban, és vártam, h vége legyen. Az én hibámból adódott ez is. Egyre többet dohányoztam, s újra lefogytam. Ingadoztam nagyon, addig, amíg újra össze nem omoltam lelkileg. A srácok bíztattak, h muszáj, lenne egy lány az életembe, aki szebbé, és jobbá teszi, de csak álmodozom róla. a mai napig.
Mindig, amikor az ágyamban fekszem, s hallgatom lassan Adele-Someone like you című számát, eszembe jut az a képzeletbeli lány. Kinek az arcán folyton mosoly van. Gyönyörű, s pont hozzám való. Mindig sportosabban jelenik meg, de néha van, amikor rövid ruhákban. Folyton a nevemet mondja, s a Han folyó partján kergetjük egymást gondtalanul. Azt hiszem, ebbe a kitalált személybe lettem szerelmes. De mégsem alszok olyan sokat, h találkozzam vele, h fogjam a kezét. Teljesen úgy érzem, mintha velem lenne, de aztán felébredek, s egy hatalmasat csalódok. Nincs velem.
Nincs magánéletem, nincs szabadságom. A fanok éltetnek már csak. Nekik készítem a sok dalt, s bánatomat, a dalszövegekben töltöm ki. Senki nem ismer igazán, senki nem élt át ennyi kudarcot, mint én. De még mindig tündöklöm. A fénylő csillagok között ott vagyok fönt, még ha sírni is láttok ti drága fanok, de tudom, h büszkék vagytok rám, s támogattok. Én próbálok mindent megtenni, h az arcotokra mosolyt csaljak.
Nem olyan rég még csak 12 voltam. A karrierem kezdete. Anyuci kicsi fia voltam, először féltem mindentől, aztán úgy sikerült beilleszkednem. Kirepültem a családi fészekből, s már nem véd anyám szárnya. Támogatásokat kapok, de már csak szóbelit. A legtöbb barátom irigy rám, mert tökéletes az életem. Tökéletes a fenéket! Rossz, utálom! Ha tehetném, újra kezdenék mindent, s nem hagynám, h az erős várfalakat a média megbombázza. Néha romokban vagyok, néha pedig kicsivel az felett.
Ezzel az egésszel, csak azt szerettem volna leírni, h senki nem tökéletes. Te sem, aki olvasod. Tudom, ezzel a mondattal a hőn szeretett Kwon Jiyongod összetörte a szíved. De, te. Kinek a könnycsepp ott csillog a szemében *kitárja a karjait* gyertek, öleljetek meg, mutassátok meg, mennyire szerettek. Mindenki jöjjön, szeressen, hátha megtalálom azt a lányt közületek, akit a legjobban szeretek. De addig is, szeressetek. Öleljetek, és ne sírjatok. Erős maradok bármennyire is padlón vagyok.
Tudom, h nem ismertek, nem tudjátok, ki vagyok a színfalak mögött, de ígérem, h azt a srácot fogjátok látni, aki igazából is vagyok. S talán, ti közületek lesz egy valaki az a szerencsés, akinek a szívem odaadom.
Szeretlek titeket, még akkor is, ha elítéltek, ha szidtok, és utáltok. Én mindenkit szeretek, mert ez vagyok én. Én vagyok Kwon Jiyong.*könnyes szemek*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése